Szabad Hazánkért, 1953 (1. évfolyam, 1-11. szám)

1953-07-01 / 6. szám

KODÁLY-BARTÓK EST A SZTÁLIN AKADÉMIÁN Akadémiánk eddig rendezett összes zene­estéi közül magasan kiemelkedett a június 28-án megtartott Ko­dály-Bartók-est. A zsúfolásig megtelt nagyteremben az Akadémia hallgatói, beosztott tisztjei és hozzátartozói tapsviharral köszöntötték a Magyar Állami Népiegyüttest és különösen nagy szeretettel ünnepelték Kodály Zoltán kétszeres Kossuth-díjast, a Magyar Népköztársaság ki­váló művészét, aki klubtanácsunk meghívására ellá­togatott hozzánk. Az állami Népiegyüttes Kodály és Bartók műveiből ének- és zeneszámokat s ezenkívül népi táncokat muta­tott be. Az Akadémia hallgatói és beosztott tisztjei a klubeste­ken is egyre inkább megismerkednek Kodály és Bartók műveivel, az általuk gyűjtött népdalokkal s a népi táncokkal. Ez az este még közelebb hozott mindnyá­junkat a magyar nép legigazibb művészetéhez. Különös jelentőséget adnak ennek az estnek Kodály Zoltán sza­vai, melyeket bevezetőül elmondott: „önkéntelenül is visszagondolok az ötven évvel ezelőtti időre, amikor a népzenét nem leheted megtalálni még a vidéki városokban sem. Bálok alkalmából a falusi ci­gánybandákban lehetett valamit megtalálni a népzené­ből, de itt is csak keveset. Különböző művészek, színészek léptek fel, de nem ér­tette őket a nép, noha magyarul beszéltek. Nem értette őket azért, mert a néptől idegen műveket adtak elő. Ebben az időben nem lehetett megtalálni Magyarorszá­got Magyarországon. Így határoztuk el magunkat feledhetetlen barátommal, Bartók Bélával, hogy megkeressük Magyarországot Ma­­giarországon, és meg is találtuk az egyszerű népben. Természetesen ma már gyökeresen más a helyzet, amit ez a mostani est is bizonyít, de ez még mindig csak kezdet — ahhoz, hogy az igazi magyar népzene teljesen kivirágozzék, az szükséges, hony mindenki egyre aktí­vabban vegye ki részét műveléséből.“ A magyar nép igazi kultúráját a múltban Horthyék ,,kultúrpolitikája“ teljesen elnyomta. A magyar népzene és népi tánc felkarolása helyett a néptől idegen, tar­­talomn­élküli zenét és táncot segítették. Kodály Zoltán bevezető szavai s az a beszélgetés, me­lyet az est szünetében és utána a tisztekkel és hallga­tókkal folytatott, arra lelkesített bennünket, hogy még­­inkább részt vegyünk népi kultúránk fejlesztésében. Az Állami Népiegyüttes kiváló, tartalmas műsora után a tiszt elvtársak nagy megelégedéssel mentek haza. Nemcsak kellemesen szórakoztak, hanem sokat tanultak is, közelebbről megismerték a magyar népzenét és az olyan nagyszerű zeneszerzők munkáját és életét, mint Bartók Béla és Kodály Zoltán. Mákos István főhadnagy Kodály Zoltán beszél a Sztálin Akadémia zenei estjén ! A H­ÍRADÓ dal ZENÉJÉT SZEREZTE: KÁBÁN BÉLA SZÖVEGÉT ÍRTA: TÓTH SÁNDOR 2. Édes komám, hallod-e a szavamat, Hogy érzed a hideg szélben magadat? Ne félts, komám, még egy huzalt felhúzok, Pár csavarás, egy-kettőre megvagyok. 3. Hát az a kis telefonos leányka, Gondol-e még a híradó elvtársra? Hideg dróton forrón jön az üzenet, Kedves elvtárs, te se feledj engemet. 2.

Next