Szabad Hazánkért, 1955 (3. évfolyam, 1-12. szám)
1955-12-01 / 12. szám
SZALVAI MIHÁLY A KATONA ELMONDTA: MÜNNICH FERENC , aki soha nem készült katonának, a nemzetközi proletariátus egyik legdicsőbb katonája lett. ő, aki egész életén keresztül harcolt, s a nemzetközi munkásosztály egyik legdicsőségesebb katonai pályáját futotta be, élete egyetlen pillanatában, egyetlen cselekedetében sem tévesztette el, hogy tulajdonképpen famunkás, vagy inkább kőműves, s hogy azért feszül minduntalan egyenruha a testeihez, ebben a nehéz és felelősségteljes világban, mert most ez is a famunkások és kőművesek dolga... Amikor Spanyolországba érkezett, semmiféle katonai előképzettsége nem volt. S mégis, szinte hetek alatt emelkedett a forradalmi századok, zászlóaljak élére, olyan parancsnoki, vezetői erényekkel, amilyenekkel csak nagy korok szoktak felruházni vezetőket. Csodálatos érzékkel ismerte a természetet, az ismeretlen spanyol erdőségeket és hegyeket, úgy járt bennük, mintha szülőfaluja határaiban kóborolna. Tájékozódóképességét nagyszerűen felhasználta a harcokban, s a csatákra való felkészülésnél. Imponáló volt határozottsága, mellyel parancsnoki elhatározásait, feladatait végrehajtotta. A gyorsaság, határozottság volt sikerének legelső titka, s az eredménye, hogy egységei a harcokban minimális veszteségeket szenvedtek. A fasiszták soha nem tudták megállapítani, merre és mikor bukkannak fel Szalvai Mihály katonái. Katonai portréjához hozzátartozik még bátorsága és példamutatása, amellyel, — nem egyszer vakmerően élve, — magával ragadta harcosait és kicsikarta a győzelmet. S mindeközben hallatlanul szerény és igénytelen maradt. A visszavonulás nehéz idejében, a testben-lélekben sokat fáradt katonáiról páratlanul gondoskodott. Gyakran látott vendégül más csapatoknál harcoló magyarokat. Ilyenkor maga „igazította el” a konyhát, s a magyar koszthoz (s persze hozzá a spanyol vörösborhoz) magyar énekkel is kedveskedett vendégeinek. Elsőnek zendített fel a népdalokra, s kedves, palócos hangján, különös hanghordozással danolászott a csongrádi kisbéresről, mert mindig ezzel kezdte... Akik emlékeznek rá, csak úgy emlékeznek rá, miközben éppen mosolyog. Soha el nem tűnt arcáról, szeméből a mosoly. Szerette az embereket barátságban volt egységében minden emberrel. S mert jól ismerte valamennyit, egyikben sem csalódott, s mindannyiukat a megfelelő módon foglalkoztatta. S ezért van hát, hogy megszámlálhatatlan sokan érezzük, hogy személyes ismerőst, jóbarátot, apánkat veszítettük el benne. 1953 decemberében, a katonai akadémia elvégzése után kerültem Szalvai Mihály altábornagy elvtárs mellé helyettesnek. Kevés gyakorlati tapasztalattal rendelkeztem ekkor a magasabb parancsnoki munkában. De ő első perctől kezdve igazi elvtársként segített. Munkájából ismertem meg, milyennek kell lennie az ilyen magas beosztású parancsnoknak. I i 1 ; 1 I Figyelme mindenre kiterjedt. Beosztott tisztjei megtanulhatták tőle, hogy a kiképzés sikerének alapja a katonai és a politikai felkészültség. Megalkuvás nélkül harcolt a tisztek marxista-leninista tudásának emeléséért. Forrón szerette a pártot, hazáját. Erre nevelte beosztottjait is. Ha olykor valami megtorpanás volt a munkában, elmondott néhány epizódot gazdag élettapasztalataiból, a párthoz való hűségről, a munkásosztály ügyéért folytatott harcról. S ilyenkor új erőt adott az embereknek. Nemcsak parancsnoka, hanem barátja, nevelője, apja is volt a katonáknak. Soha nem szűnő figyelemmel gondoskodott róluk. Ellenőrzései során hosszan elbeszélgetett a tisztekkel, a harcosokkal munkájukról, otthonukról. Az egyik gyakorlaton egy alakulatához tartozó, de a parancsnokságtól távol állomásozó egységtől állt őrséget egy harcos. Amikor Szalvai elvtárs több magasabb parancsnokkal belépett arra a területre, ahová csak külön igazolvánnyal lehetett bemenni, a harcos őt nem igazoltatta, bár rendfokozat nélküli gyakorlóruhát viselt. Az egyik elöljáró Szalvai Mihály elvtársra mutatva megkérdezte a harcost: „Miért nem igazoltatja azt az elvtársat?“ A katona felcsillanó KÖVETJÜK PÉLDÁJÁT ELMONDTA: KOVÁCS IMRE VEZÉRŐRNAGY Szalvai Mihály a Szamuely-laktanyában tisztek körében Gyakorlaton Afrikában, a száműzetésben