Szabad Hazánkért, 1955 (3. évfolyam, 1-12. szám)

1955-12-01 / 12. szám

SZALVAI MIHÁLY A KATONA ELMONDTA: MÜNNICH FERENC­ ­, aki soha nem készült katoná­nak, a nemzetközi proletariátus egyik legdicsőbb katonája lett. ő, aki egész életén keresztül harcolt, s a nemzetközi munkásosztály egyik legdicsőségesebb katonai pályáját futotta be, élete egyetlen pillanatá­ban, egyetlen cselekedetében sem tévesztette el, hogy tulajdonképpen famunkás, vagy inkább kőműves, s hogy azért feszül minduntalan egyen­ruha a testeihez, ebben a nehéz és felelősségteljes világban, mert most ez is a famunkások és kőművesek dolga... Amikor Spanyolországba érkezett, semmiféle katonai előképzettsége nem volt. S mégis, szinte hetek alatt emelkedett a forradalmi századok, zászlóaljak élére, olyan parancsnoki, vezetői erényekkel, amilyenekkel csak nagy korok szoktak felruházni vezetőket. Csodálatos érzékkel is­merte a ter­mészetet, az ismeretlen spanyol erdőségeket és hegyeket, úgy járt bennük, mintha szülőfaluja határaiban kóborolna. Tájékozódó­képességét nagyszerűen felhasználta a harcokban, s a csatákra való fel­készülésnél. Imponáló volt határozottsága, mellyel parancsnoki elhatározásait, feladatait végrehajtotta. A gyorsa­ság, határozottság volt sikerének legelső titka, s az eredménye, hogy egységei a harcokban minimális veszteségeket szenvedtek. A fasisz­ták soha nem tudták megállapítani, merre és mikor bukkannak fel Szal­vai Mihály katonái. Katonai portréjához hozzátartozik még bátorsága és példamutatása, amellyel, — nem egyszer vakmerően élve, — magával ragadta harcosait és kicsikarta a győzelmet. S mind­eközben hallatlanul szerény és igény­telen maradt. A visszavonulás ne­héz idejében, a testben-lélekben so­kat fáradt katonáiról páratlanul gondoskodott. Gyakran látott vendégül más csa­patoknál harcoló magyarokat. Ilyen­kor maga „igazította el” a konyhát, s a magyar koszthoz (s persze hozzá a spanyol vörösborhoz) magyar énekkel is kedveskedett vendégeinek. Elsőnek zendített fel a népdalokra, s kedves, palócos hangján, különös­­ hanghordozással danolászott a csong­rádi kisbéresről, mert mindig ezzel kezdte... Akik emlékeznek rá, csak úgy em­lékeznek rá, miközben éppen moso­lyog. Soha el nem tűnt arcáról, sze­méből a mosoly. Szerette az embere­ket barátságban volt egységében minden emberrel. S mert jól ismerte valamennyit, egyikben sem csalódott, s mindannyiukat a megfelelő módon foglalkoztatta. S ezért van hát, hogy megszámlálhatatlan sokan érezzük, hogy személyes ismerőst, jóbarátot, apánkat veszítettük el benne. 1953 decemberében, a katonai aka­démia elvégzése után kerültem Szal­­vai Mihály altábornagy elvtárs mellé helyettesnek. Kevés gyakorlati ta­pasztalattal rendelkeztem ekkor a magasabb parancsnoki munkában. De ő első perctől kezdve igazi elv­társként segített. Munkájából ismer­tem meg, milyennek kell lennie az ilyen magas beosztású parancsnok­nak. I i 1 ; 1 I Figyelme mindenre kiterjedt. Be­osztott tisztjei megtanulhatták tőle, hogy a kiképzés sikerének alapja a katonai és a politikai felkészültség. Megalkuvás nélkül harcolt a tisztek marxista-leninista tudásának eme­léséért. Forrón szerette a pártot, hazáját. Erre nevelte beosztottjait is. Ha oly­kor valami megtorpanás volt a mun­kában, elmondott néhány epizódot gazdag élettapasztalataiból, a párt­hoz való hűségről, a munkásosztály ügyéért folytatott harcról. S ilyen­kor új erőt adott az embereknek. Nemcsak parancsnoka, hanem ba­rátja, nevelője, apja is volt a kato­náknak. Soha nem szűnő figyelem­mel gondoskodott róluk. Ellenőrzé­sei során hosszan elbeszélgetett a tisztekkel, a harcosokkal munkájuk­ról, otthonukról. Az egyik gyakorla­ton egy alakulatához tartozó, de a parancsnokságtól távol állomásozó egységtől állt őrséget egy harcos. Amikor Szalvai elvtárs több maga­sabb parancsnokkal belépett arra a területre, ahová csak külön igazol­vánnyal le­hetett bemenni, a harcos őt nem igazoltatta, bár rendfokozat nélküli gyakorlóruhát viselt. Az egyik elöljáró Szalvai Mihály elv­társra mutatva megkérdezte a har­cost: „Miért nem igazoltatja azt az elvtársat?“ A katona felcsillanó KÖVETJÜK PÉLDÁJÁT ELMONDTA: KOVÁCS IMRE VEZÉRŐRNAGY Szalvai Mihály a Szamuely-laktanyá­­ban tisztek körében Gyakorlaton Afrikában, a száműzetésben

Next