Szabad Ifjuság, 1950 (1. évfolyam, 1-45. szám)
1950-03-03 / 1. szám
f©50 MÁRCIUS 3. *Mt&DJ Bust U? A kerekegyházi tszcs rövid története i ! 1949 március 3 1950 március 3 45 hold tag 340 Mir — 37 tag 1949 március 3-ika emlékezetes nap marad a kerekegyházi EPOSZ nyolc fiatalja számára. Ekkor kapták meg a feketéző kulák K. Szabó 45 holdját s termelőszövetkezeti csoportot alakítottak rajta. Egy év telt el azóta, sok harccal, kemény munkával és sikerekkel. Erről beszélget Kecskeméti Mihály és Gogolák Feri, amint a házak felé ballag. — Nehéz volt eddig eljutni, de én tudtam, hogy sikerül — mondja Kecskeméti Mihály, a csoport elnöke. — Mondta is akkor Langer Gyula, az EPOSZ-titkár: „Te Miska, nagy dologba fogtatok. Nehéz lesz nyolcatoknak a 45 hold. Nem gyerekjáték nektek, EPOSZ-tagoknak egy csoportot megalakítani, de neki kell feküdni, akkor sikerül. . . ügy volt az, emlékszem, a szőlőt elhanyagolva találtuk, csupa gaz volt, ördög tudja mikor nyestek. Az őszi vetés is cudarul nézett ki, olyan ritka volt, mintha palántálták volna.Mikor az istállót megláttam még a kezem is ökölbe szorult. Térdig ért a letaposott alom. Rosszabb volt ez a K. Szabó, a haramiánál, nem törődött semmivel, csak pénze legyen neki, meg bora ... Mi aztán rendet teremtettünk! — Itt a multévi számadás: negyven mázsa barack, két vagon paradicsom, ötvenkét mázsa cukorrépa, hat mázsaborsó. A tizenöt holdon, melyet még a kulák vetett be, nyolcvan mázsa kalászost arattunk. — Az idei biztosan több lesz! — Hát, legalább a kétszerese a tavalyi átlagnak. De nézzük csak tovább: borunk is volt húsz hektó. Dinnyénk 40 mázsa, kukorica 60 zsákkal, burgonya 60 és a szerződéses napraforgó is volt 12 mázsa — sorolja fel Miska. — Azt is vedd figyelembe, hogy van már négy lovunk, csikónk, négy ökör, hat tehén, három borjú, kilenc birka, meg tizenöt hízó, nagy eredmény ez, Miska. — Az ám, de ne feledd el, a szövetkezet sokat segített rajtunk, két lovat adtak, vetőmagot, takarmányt, meg kölcsönt is ... — itt megakad a beszélgetés, Taskó József, Kenderesi, Patács és András bácsi érkezett meg, így szoktak ők estefelé összejönni, beszélgetnek a munkáról. Bekapcsolják a rádiót, az éppen róluk, hozzájuk beszél. Azt mondja, fejleszteni kell a tszcs-ket, új tagokat kell bevonni a munkába. A minisztertanács határozatáról is beszél. Azt mondja, hogy a tszcs-knek 25 százalékkal kell emelni a termelés átlagát. Hát, pedig mi többet fogjuk. — mondja Szabó András bácsi. — Lesz az ötven is, hiszen jön a traktor a gépállomásról, az szánt majd. Miska már a múlt héten megkötötte velük a szerződést. A földnek jó alátrágyáztunk, meggondoltuk mit és hová ültessünk. Győztek az EPOSZ fiataljai, nemcsak a 45 holdat művelték meg, de fejlesztették a csoportot, új tagokat vontak be a munkába. Már 37 taguk van és a terület is 340 holdra növekedett. Legyőzték a maradiságot. Az idősebbek is belátták a termelőcsoport előnyét, így jöttek be Kecskemétiné, Nógrádi, meg a többiek, 5—7 holddal. Büszkék is erre az EPOSZ-isták, akik élenjáró harcosaivá akarnak válni a mezőgazdaság szocialista fejlődésének. „Tudod e, hogy kit képvisel a tanár?“ A lenini Komszomol a tanárok segítőtársa .— Rettegtünk tőle, de háta mögött— ahol csak lehetett — kifiguráztuk. Gúnydalokat énekeltünk róla, csúfnévvel neveztük magunk közt. Hallgattunk az úrifiúkra, kinevettük rongyos cipőjét, kabátját, bár lehet, hogy nekünk is ilyen volt... Ez volt régen a középiskolásoknak viszonya a tanáraikhoz. Ellenséget láttak benne, s nem hallgattak rá, így még kedvét is elvették attól, hogy ne csak oktasson, hanem neveljen is. .Előtör ,1917-ben Midfijt 18 ,alorlát tanár és diák között a Szelljelűtájo- ban. Az iskola már nem arra, töreke-'dett, hogy „alázatos és ügyes szolgákat neveljen a burzsoázia számára, szolgákat, akik a töke akaratának végrehajtói és a töke rabszolgái“. (Lenin szavai.) Az iskola a szocializmus építőit, szakembereit nevelte és ennek szellemében nevelt a szovjet pedagógus is. Munkájában segítségére sietett a Komszomol. Ez a szervezet mutatott és mutat példát: hogyan kell megbecsülni a tanárok hasznos építőmunkáját, hogyan könnyítsék a legjobb diákok nevelőik munkáját. Ha a Szovjetunióban valamelyik üzemben egy komszomolistánakesik a termelése, akkor a Komszomol megbírálja és segít neki, hogy hibáját kiküszöbölje, így van ez a szovjet iskolában is. A komszomolista tudja, hogy pedagógusa ugyanazért neveli, bírálja őt, amiért ő maga tanul, hogy a szocialista haza minél jobb szakembere váljék belőle. A tanárok és a Komszomol egymást segítve dolgoznak a közös célért. Kira becsapta az államot Piliva Ina Komszomol-bizottsági tagszámtandolgozat írása közben észrevette, hogy Kira át-átpislog szomszédja füzetébe és onnan írja le a példa megoldását. Óra után megtárgyalták az esetet az osztályfőnökkel és a Komszomol-titkárral. Behívták Kirát a Komszomol-bizottság ülése elé. Kira elismerte, hogy puskázott. Tánya, a Komszomol titkára megkérdezte: Tudod-e mit jelent ez, hogy puskáztál? Jobb jegyet akartál szerezni? Nem igaz? Kira lesütötte szemét. — Jobb jegyet akartál magadnak szerezni, pedig nem tanultál, így a tanítódat akartad becsapni. Igaz? Kira most sem válaszolt. — Tudod-e, hogy kit képvisel a tanító? Kira halkan megszólalt: — Az államot, a népet. . . Tánja hirtelen csapott le rá: — Tehát az államot, a szovjet népet csaptad be! Másnap cikk került a faliújságra: „Kira becsapta az államot!" Ezután nemcsak ez a két lány, de senki sem puskázott az iskolában,. Hogy Marina Grigorjevnának könnyebb legyen A leningrádi 270-es iskolában történt, hogy Marina Grigorjevna természetrajztanárnő egyik nap szomorúan állt a VH. osztály elé: “"Nemádom, fiúk, hogy fógjuk alomboserdő virág- és fafajtáit megismerni. Tudjátok, hogy a háborúban elpusztult természetrajzi szertárunk, képről viszont nagyon nehezen megy a tanulás ... Kosztya, mint jó komszomolista, rögtön a megoldáson gondolkodott. Tudta, hogy Marina Grigorjevnának természetrajz-szertár, nélkül nehéz tanítani. Hiszen addig sose mennek tovább az anyagban, míg mindenki meg nem érti A másnap korán reggel Kosztya minden fiúhoz külön odament és tárgyalt velük. Vasárnap kis csoport indult el a hegyekbe. Kosztyán kívül voltak még vagy nyolcan. Velük volt Jurka, a Komszomol titkára is, az ő irányításával gyűjtötték a virágokat és a faágakat. Otthon lepréselték és fehér lapokra ragasztották. Jurka érintkezésbe lépett egy falusi Komszomol-szervezettel. Levelet írt nekik és öt nap múlva már jött is egy csomag: különleges virágokat küldtek. Egy hét múlva Kosztya zavartan állt fel a természetrajz-órán. — Marina Grigorjevna . . . Én . . . mi.. . csináltuk ezt az albumot és most átadjuk önnek ... Elővett egy nagy keményfedelű könyvet, benne munkájuk eredményét: a lomboserdő virág- és fafajtáinak préselt gyűjteményét. Ezután Marina Grigorjevnának könynyebben ment a tanítás és a fiúk is könnyebben tanultak. ★ Nem egy iskolában van ez így, — a Komszomol mindenütt segíti a nevelőt munkájában. Nemcsak azzal, hogy állandóan segíti a gyenge tanulókat, hanem tanszerek készítésével is. Az egyik iskolában például a komszomolisták az eltört barométer helyett újat készítettek. Bakuban, a 32-es iskola növendékei olyan térképet készítettek, amelyen apró színes villanykörtécskék jelzik a Szovjetunió szén-, vas-, rezes egyéb bányatelepeit. Bizonyítják ezek a példák, hogy a Szovjetunióban megváltozott a viszony pedagógus és diák között. A komszomolisták azon igyekeznek, hogy tanáraik munkáját még könnyebbé tegyék. A Komszomol, annyi véres csata hőse, a tanulásban is élenjár és fontos feladatának tekinti, hogy segítse a pedagógusok munkáját. HÉTSZÁZ NÉV a milliók közül. Hétszáz dolgozó a legjobbak közül. Nevüket alig néhány nappal a sztahanovisták első országos tanácskozása után adja hírül az országnak az a névsor, amely a szakmák legjobb munkásait, a legkiválóbb műszaki értelmiségieket és adminisztrációs dolgozókat tünteti fel. Hétszáz dolgozó, akik társaik közül a sztálini munkaverseny során tűntek ki, akik növelték teljesítményüket és most az a nagy kitüntetés érte őket, hogy a szakma legjobb dolgozójának címével büszkélkedhetnek. A névsorban országos hírű sztahanovistáink nevével találkozunk. Közöttük van Muszka Imre, a Szovjetunióban járt csúcsesztergályos, Pozsonyi Zoltán, az első sztahanovista kőműves, Panyi Ferencné, aki a textiliparban vezetett be forradalmi újítást és sokan mások a már országoshírűvé vált sztahanovisták közül és azok, akiknek nevét csak most tanuljuk meg, de régi harcosai a szocializmus építésének. A névsorban ifjúmunkások neveit is olvashatjuk. Horváth Ede, Kék Zoltán, Bözsöny Lajos, Bardóczki Irén, Fábik József és mások nevét, akik kitartó, lelkes munkájuknak köszönhetik, hogy helyet foglalnak ebben a kitüntető névsorban. Hogyan váltak e kitüntető címet viselő dolgozók szakmájuk élenjáróivá? Ezek a dolgozók tették legjobban magukévá Pártunk, Rákosi elvtárs útmutatásait. Egyéni versenyben harcoltak, nap mr mint nap nagyobb célt tűztek maguk elé, hogy a Párt útmutatása mellett, munkájuk termelékenységét fokozzák. És célkitűzésük bátorsága nem ismert határt, amikor Sztálin elvtárs iránti szeretetüket és hűségüket jutatták a sztálini verseny, a sztálini műszak során kifejezésre. Ők azok, akik legeredményesebben tanulmányozták a szovjet sztahanovisták módszerét és a tapasztalatokat saját munkájukra alkalmazva megdöntötték a technikában uralkodó elavult nézeteket. Ők azok, akik országunkban először ismerték fel a sztahanovizmus lényegét, hogy a munka magasabb termelékenységének alapja a bátor kezdeményezés, az észszerűsítés. Ők azok, akik tapasztalataik átadásával széles tömegeket ragadtak magukkal és nekik köszönhető, hogy nemcsak elsőkről, de másodikakról, harmadikakról is beszélhetünk. És azt, hogy a szakmák legjobbjai között ifjúmunkások nevével is találkozunk, azt bizonyítja, hogy fiataljaink közül többen megértették a Párt iránymutatását. Helytelen lenne azonban elhallgatni, hogy az ifjúmunkások számarányukhoz képest meglehetősen szerény helyet foglalnak el a névsorban. A legjobbak között csak elvétve találkozunk ifjúmunkások nevével. Mi ennek az oka? Mindenek előtt az, hogy munkásifjúságunk széles tömegei még nem váltak a termelés rohamcsapatává. A szakma legjobbja címért folyó verseny első szakasza lezárult. A győztesek oklevelet, a legkiválóbbak közülük, Kossuth-díjat és magas kitüntetéseket kapnak. De a verseny nem zárul le. Pártunk Központi Vezetősége a munkaversenyről szóló határozatában megállapítja: „tovább kell folytatni a versenyt a szakma legjobb munkája címéért ... A kiértékelést átlag félévenként, nem egyes különleges magas teljesítmények, hanem a félév folyamán elért átlagos emelkedések alapján kell végezni”. Tovább kell tehát haladnunk a megkezdett úton. Az irányt Rákosi elvtárs beszéde szabta meg a sztahanovisták első országos tanácskozásán. Fel tehát a nagy versenyre, fokozzuk a munka lendületét, adjuk át munkamódszereinket, tapasztalatainkat a gyengébbeknek. A verseny hazánk felszabadulása ötödik évfordulójának méltó megünnepléséért tovább folyik. S ezt a nagy napot úgy ünnepeljük méltón, ha történelmi jelentőségéhez mérten újabb hatalmas eredményeket érünk el a termelés terén. Remélhetően abban a névsorban, amely a verseny legközelebbi szakaszának kiértékelését jelenti, lényegesen több ifjúmunkás nevét olvashatjuk. Azokét az ifjúmunkásokét, akik felküzdötték magukat a legjobbak közé, széles tömegeket ragadtak magukkal és így is bebizonyítják, hogy méltók a Párt, Rákosi elvtárs bizalmára és felhívására, hogy megteremtsék a magyar ifjúságnak a Komszomolhoz hasonló egységes szervezetét. A nagyszénási EPOSZ üdvözlete Mi a nagyszénási EPOSZ tagjai elvtársi üdvözletünket küldjük a Szabad Ifjúságnak, megjelenésekor. Röviden szeretnénk elmondani, milyennek képzeljük el mi az egységes lapot. Legyen a lap hatásos fegyver az ifjúság kezében a haladás ellenségei ellen vívott harcban és tömörítse a munkásifjúság sorai mögé a paraszt- és diákifjúság nagy tömegeit. Nevelje ifjúságunkat szocialista emberekké, szervezze és vezesse harcra a kapitalizmus maradványai ellen. Segítse elő az ifjúság nevelését és tegye lehetővé, hogy a dolgozó ifjúság részt vegyen a lap megírásában, így a dolgozó fiatalok tapasztalataikat kicserélve még komolyabb eredményeket tudnak elérni. Ismertesse a haladó kultúrát. Közöljön minél többet a szovjet írók és költők műveiből. Legyen ápolója és tolmácsolója az igazi népi hagyományoknak is. Foglalkozzon minél többet a szocializmust építő dolgozók kiemelkedő eredményeivel és tegye az ifjúság barátaivá a munkásújítókat, sztahanovistákat, élmunkásokat. A mi munkánk elősegítésére közöljön a lap minél több ismertetést a szóismertesse meg a világ legelőrehaladottabb mezőgazdaságát, a Szovjetunió mezőgazdaságát. De foglalkozzon a lap békénk és biztonságunk megvédőivel és felszabadítónkkal a dicsőséges Vörös Hadsereggel és a mi Néphadseregünkkel is. Teremtsen szoros kapcsolatot a hős lenini Komszomol és a magyar ifjúság közt. Nevelje az ifjúságot a Aagyar Dolgozók Pártja és Rákosi elvtárs szeretetére. Ígérjük, hogy minden erőnkkel azon leszünk, hogy lapunkat minél jobban elterjesszük és ifjúságunkat hű olvasójává tegyük. Nagyszénási eposz, cialista mezőgazdaságról és elsősorban ESTI ISKOLÁK A SZOVJETUNIÓBAN A szovjet hatalom első tíz évében több iskola épült, mint a cári Oroszországban 200 esztendő alatt. Az elemi- és középiskolák növendékeinek száma megnégyszereződött és 1930-tól 1939-ig a tanulók száma 3 millióval emelkedett. A főiskolai hallgatók száma 1914-hez viszonyítva nyolcszorosára növekedett és felülmúlta 22 nyugateurópai állam főiskolai hallgatóinak együttes számát. 1943-ban a szovjet kormány rendeletet adott ki a munkásifjúság iskoláinak szervezéséről, amely döntő lépés volt a népoktatás továbbfejlesztése terén. Az intézkedés nyomán a Szovjetunió területén, a városokban, falvakban, munkástelepeken a 7 és 10 osztályos esti iskolák széles hálózata épült ki. Mint minden iskolát, ezeket is az állam tartja fenn. Moszkvában 138 esti középiskolát nyitottak meg, amelyekben 43 ezer ifjúmunkás és munkásleány tanul. Legtöbbjük a főiskolán és technikumokon folytatja tanulmányait a középiskola elvégzése után. Ez évben a Szovjetunióban a munkásifjúság iskoláiban egymillió növendék tanul. A szovjet kormány minden lehetőséget megad, hogy az ifjúmunkások a munkát és a tanulást összekapcsolva befejezhessék tanulmányaikat. Azok számára, akik esti műszakban dolgoznak, nappali csoportokat alakítottak. A tanulás időtartama nem rövidebb, mint az általános képzést nyújtó rendes iskolákban. Akik az esti hétosztályos iskolát befejezik, a vizsgák idején rendes szabadságukon kívül 15 napos fizetéses tanulmányi szabadságot kapnak. A 10 osztályos iskolák vizsgáira készülők 20 napos fizetéses szabadságot élveznek. A 10 osztályos esti iskola elvégzéséről szóló bizonyítvány jogot ad a főiskolára való felvételre. Akik tanulmányaikat kiválóan végezték és ezüst vagy arany érmet kaptak, a tudományos intézetekbe és egyetemekre felvételi vizsga nélkül iratkozhatnak be. A Szovjetunió legtöbb nagyvállalata mellett működnek tanintézetek és ezek között felső- és középfokú szakiskolák. A nagy gyárakban több technikus és szaktanfolyam működik az esti középiskolák mellett. A gyárak dolgozóinak igen nagy hányada tanul. Mindez arról tanúskodik, milyen nagy súlyt fektet a Bolsevik Párt és a szovjet kormány a népoktatásra. Tanúskodik egyben a szocialista kultúra hatalmasfejlődéséről is. : „cAz ifjihág kiirthat megértek a dolgozó fiatalak minden rétegét egtséneten önszelőgátzemezes léfestésének előfeltételei" Rákosi ■V 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 4 3