Szabad Ifjuság, 1951. július-szeptember (2. évfolyam, 27-82. szám)

1951-09-08 / 63. szám

1051 szeptember 8 DOMONKOS PÁL - ÖTVENEZER FORINT BOLDOG TULAJDONOSA Tegnap kora reggel az Or­szágos Takarékpénztár kapu­jában izgatott fiatalember sétált fel-alá. Nyolc órára járt az idő. S mikor végre meg­nyílott a kapu, elsőnek sietett a pénztárfülke ablakához: — Elvtársak, nézzék a köt­vényemet. Nyertem. A pénztáros összehasonlí­totta a kötvényt a nyeremény­jegyzékkel: — Igen. 2757 a sorozat­szám és a sorszám 0168. Az elvtárs ötvenezer forintot nyert — mondta mosolyogja. Kifizessük, vagy takarékban hagyja? — Egy pillanat, megbeszé­lem a menyasszonyommal — hangzott a megfontolt válasz. Néhány perccel később a pénztárnál tovább folytatódott a párbeszéd: — Elvtárs, töltsön ki a ne­vemre egy 50 ezer forintról szóló takarékbetétkönyvet. A fiókból kékesszürke kis könyvecske került elő és az első oldalon lassan olvasható­vá vált: ... Dor­onkos Pál... szü­letett 1926-ban... lakás Iza­­bella­ utca 78... foglalkozása postaalkalmazott... Domonkos Pál soha még ilyen jókedvűen nem indult munkába, mint a tegnapi reggelen. Dolgozótársai már várták. Mindenki gratulálni akart neki. Sokan már taná­csokkal várták. — Jól vigyázz, ne pocsé­kold el a pénzt. Te is meg­dolgozták érte. Domonkos Pál is jól tudja, hogy ez az ötvenezer forint nem az égből jött, hanem a jegyzett forintok többszörös ellenértéke és nem kis pénz. Főleg annak, aki azelőtt még a századrészét sem látta egyben. Domonkos Pálék a felsza­badulás előtt nyolcan voltak testvérek. A veszprém megyei Iszkáz községben a nagyobb fiúk édesapjukkal együtt jár­tak nehéz napszámba, hogy megszerezzék a szűkös min­dennapi kenyérre valót. De 1945, a felszabadulás a Domonkos-család életében is nagy változást hozott. Do­monkos Pál Budapestre ke­rült, a Bakelit Gyárba. 1948- ba­n kapta meg életének leg­nagyobb kitüntetését, a mun­kásosztály élcsapatának, a Magyar Dolgozók Pártjának tagja lett. Ezután a postához került. Munkatársai, bajtár­­sai hamarosan megszerették és most vele együtt örülnek az ötvenezer forintnak. KULÁKMESTERKEDÉS Sötét volt. Elült a zaj, csak n­éhány kocsi zörgött még Kecskemét utcáin. Egy-két járókelő haladt az utcákon. Az éjszakában csak a Gőz­malom és a Konzervgyár csattogása hallatszott. Éjfél­re járt az idő, amikor Faze­kas József kulák és felesége az udvarra mentek. Megáll­tak. Azt lesték, elaludtak-e már a lakók. Megnyugodva látták, hogy minden ablak Sötét körülöttük. — Nekiláthatunk — szólt az asszony a férjének. Előke­rültek a nappal gondosan elő­készített eszközök:­­az 4S°, la­pát, vödör, a feszítővas. Hoz­záfogtak a munkához. Fölfe­szítették a téglákat s már rakták is a sárga, agyagos földet a vödörbe. Fazekasné fent, férje lent a gödörben dolgozott. A gödör pedig egy­re mélyült. A kuláknak már csak a feje látszott ki belőle. Időnként megálltak pihenni és hallgatózni, nehogy észreve­gye őket valaki. Dolgoztak tovább. A friss földet kiemelő ásó egyszercsak hozzáütődött a vödör oldalá­hoz, amely nagy csörömpölés­sel gurult végig az udvaron. Éppen akkor, amikor egy kő­ből járókelő a ház előtt ha­ladt el. Munkába igyekezett ki a határba. Kíváncsi volt, mi zöröghet és benézett a ke­rítés lécén. Valami sötét földhalmot látott és mintha sötétruhás alak mozgott vol­na körülötte. A zajtól megriadt a kulák­­házaspár. Egymásra néztek, mintha egyik a másikat tar­taná hibásnak, de egy-kettőre megnyugodtak, mert azt­­ hitték, senki nem hallotta a zajt... Most kezdődött az igazi munka. Hordták a gödörbe a rejtenivalókat és sietve, óva­tosan betemették. A téglákat a helyükre rakták, még­­egyszer megnézték, nem ma­gasabb-e a tégla, mint az ud­var többi részén. Nem messze volt már a hajnal, amikor Fazekasék mindennel végez­tek. Forgalmas reggelre ébredt Kecskemét. Gabonával meg­rakott kocsik érkeztek, a határ minden részéből. A begyűjtő­­helyek előtt sűrű sorokban álltak a szekerek. Ellepte a sok vásárló a Népboltokat, a ruhaüzleteket, ahol a C- jegyre beadott gabonáért ka­pott utalványt vásárolták el a dolgozó parasztok. A tanácsházán is megindult az élet. Szelepcsényi elvtárs, a városi tanács elnöke, a be­­szolgáltatási nyilvántartó­kartonokat lapozgatta. Meg­akadt a szeme Fazekas József kulák nyilvántartási lapján. — Hogy is állunk itt? — gondolta. — Búzából 809 kilogramm Fazekasék köte­lező beadása és eddig 350 kilogrammot adtak be. Rozs­ból 2379 kilogramm a be­adása, itt is hátralékban van három métermázsával. Pedig a cséplési lap szerint 16 mé­termázsa kenyérgabonafeles­lege van otthon. Itt valami nincs rendben. Ezeket meg kell nézni. Szelepcsényi elvtárs gya­núja beigazolódott. A városi­­ tanács levelet kapott egy dol­­l­gozó paraszttól. A levél arról az éjszakáról számolt be, amikor majdnem hajnalig ásott az udvaron Fazekas Jó­zsef kulák, meg a felesége. — Menjünk ki, nézzük meg ezt a kulákot — mondta Sze­lepcsényi elvtárs. Kimentek. Csak a kulákasszonyt talál­ták otthon. Amikor elmond­ták, hogy mi járatban van­nak, köténye csücskével mind­járt a szemét kezdte töröl­­getni. — Nincs nekünk semmink, cs­ak ami rajtunk van. Bevit­tük amit tudtunk, többre nem tellett. Alig fejezte be, amikor a tanácselnök már kiemelte az udvar egyik tégláját. Utána sorjában a többit. Előtárult a gödör. Egyenként szedegette ki mindazt, amit a két kulák odadugott. Hangosan sorolta a többieknek: — Két oldal szalonna. Legalább egy mázsa zsír, négy egész sonka. A felsoroltakon kívül előke­rült a feketén levágott hízó minden porcikája. Ezenkívül négy mázsa burgonya feküdt a gödör mélyén. Az udvarra összesereglett dolgozók meg­döbbenve látták a kulák „ár­tatlanságát”. Fölmentek a padlásra. Here­liszttel leöntve ott­ találták a be nem adott gabonát, amit fejadagon felül dugott­ el fe­­ketézésre, spekulációra Faze­kas József. Hiába sírt a kulák felesé­ge! A gabonát, a sonkát igen, az áruló nyomokat nem rejt­hette el... Több mint háromszázezren látták eddig az is ötéves Terv-kiállítást, több mint háromszáz­­ezren gyönyörködtek a boldog jövő képében, amely elénk tárul a kiállításon. Nagy cso­portokban állnak a fiatalok a komlói szálló, a dunapentelei iskola, a miskolci műegyetem modellje előtt. Nézik és közben megvalósuló álmokat szőnek, ilyen lesz majd az igazi épület is. Szép, tágas, korszerű, kényelmes, a nap beragyog majd az ablakon. Órákat lehet tölteni ezen a kiállításon, nehéz betelni a tengernyi látnivalóval. Pedig­­ezen a kiállításon nem szerepel mindaz, amit­­az ötéves tervben építünk. 'Szigetszentmiklós 'ötéves terve például nem szerepel a kiállítá­son. Pedig Szigetszentmiklós is sokat, mér­hetetlenül sokat kap az ötéves tervtől. S nemcsak erről a községről szól a történet, így változik majd meg a magyar falvak, városok képe, megváltoztatja a terv, amely­nek sikeréért rohamra indul város és falu­­dolgozó ifjúsága. • « „Szigetszentmiklós kap 1900 új lakást, 500­0 személyes munkásszállót, három új általános iskolát, egy új mentőállomást, két új csecse­mőotthont, négy új óvodát, egy új kultúr­­házat, egy új szülőotthont, egy új strand­fürdőt, egy új népfürdőt, új sportpályát és új gyógyszertárat.“ K örömmel olvasták, hall­gatták a rádióban ezeket a szavakat a sziget­­szentmiklósiak Gerő elvtárs kongresszusi beszédében. Mi mindent kap a község az ötéves tervben! Csizmadi László szigetszentmiklósi fiatal is boldogan hallgatta ezeket a szavakat. Örült, hiszen Szigetszentmiklóson elkel az 1900 új lakás, meg a többi új épület, iskola. Csizmadi elvtárs Szigetszentmiklósról jár a Csepel Autógyárba dolgozni és útban haza­felé bizony sokszor gondolt arra, hogy mi minden kellene az ő községébe. Szebb, ren­dezettebb, nagyobb községről ábrándozott. S ábrándjait most valóra váltja a Terv. Itt van például az 1900 új lakás. Új ne­gyed épül a község szélén, ahol azelőtt csak homokbuckák állottak. Homokbucka ugyan még mindig akad elég, de az első két ház már csaknem teljesen elkészült. Még ebben a hónapban beköltözhetnek a lakók, az első nyolcvan család, szép egyszobás, kétszobás, lakásokba. Minden lakásban fürdőszoba, mellékhelyiségek. Kevés ilyen kényelmes lakás volt eddig Szentmiklóson, most egy­szerre, öt év alatt 1900 ilyen épül. Hatezer dolgozó lakik majd ezekben a lakásokban, eltűnnek a homokbuckák. De jön ide még sok minden. Szükség van itt szabóra, cipészre, fodrászra, Nép­boltra. Az egyik új iskola is itt épül, hogy a gyerekeknek ne kelljen messzire eljárniok. Mint a fogaskerekek, úgy kapcsolódnak egy­másba a megvalósuló tervek. Bíró Vince, iskolaigazgató, az új iskolák­nak örül elsősorban. Az egyik ott épül az új házaknál, a másik a községi tanáccsal szem­ben. Az új iskola helyét most még felveri a gaz, a gyom és ha mezítláb befutnak oda a gyerekek, sziszegve kapkodják a lábukat, jócskán akad ott csalán is... De ezek a haszontalan növények már utolsó napjaikat élik, aztán majd megkezdődik az új iskola építése. Nagy szükség van az új óvodákra is. Most csak egy óvoda van. Pedig a mun­kások és a dolgozó parasztok szívesen írat­ják óvodába az apróságokat. Dehát hiába, hatvan férőhely, az csak hatvan, egy szem­mel sem több és jelentkező lesz vagy két­­száz. Az ötéves tervben felépül a négy új óvoda is; minden dolgozó óvodába írathatja kicsiny gyermekét. Kultúrház, csecsemőotthon, szülőotthon, új gyógyszertár: mindez megváltoztatja majd Szigetszentmiklós képét. Kisimulnak a rán­cok a község „arcán”, s az egykori rendezet­len községből új, rendezett várost épít az ötéves terv. A jövő esztendőtől kezdve már városból jár be munkahelyére Csizmadi László elvtárs is. Jó érzés lesz majd haza­menni az új házak közé. Csizmadi elvtárs háromszáz százalékos teljesítménye, amelyet elért, hozzájárul az ötéves terv teljesítésé­hez, s ahhoz is, hogy Szigetszentmiklósból város legyen. Község — amelyből város lesz az ötéves tervben. Város, ahol boldogabb lesz az élet, mint a régi községben volt. Város, ahol a dolgozók új, kényelmes, fürdőszobás laká­sokban laknak, ahol napfényes óvodákban töltik napjaikat a gyerekek, s a nagyobbak új iskolákba járnak Csizmadi elvtárs örül, ha erre gondol. Szép, boldogító dolog ennek a tervnek sikeréért dolgozni! Pintér István * — Amit a párt a dolgozók­nak megígért, azt mindig meg is tartotta. — mondja Domon­kos Pál. — Menyasszonyom­mal novemberre terveztük az esküvőt. Kettőnk keresetéből, telt volna mindenre. Az öt­venezer forint birtokában azonban merészebben, hosz­­szabb időre tervezhetünk, úgy érzem jó helyre adtam két év­vel ezelőtt a 200 forintot. Megkezdődik az egyetemi és a főis­kolai hallgatók orvosi szűrővizsgálata Az egészségügyi miniszté­rium messzemenő intézkedést tett az egyetemi és főiskolai ifjúság egészségvédelmére. Szeptember hónap folyamán sor kerül minden egyetemi és főiskolai hallgató orvosi szű­rővizsgálatára, amely a meg­betegedések —­ főleg a tbc — megelőzését teszi lehetővé. Az orvostanhallgatók szű­rővizsgálatát az orvoskari klinikák, míg a többi karok hallgatóinak megvizsgálását a szakorvosi rendelőintézetek végzik el. A vidéki egyetemek hallgatóinak szűrővizsgálatát a megyei tanácsok egészség­­ügyi osztályai irányítják. Az egészségügyi miniszté­rium kéréssel fordul az egye­temi DISZ-szervezetekhez, hogy fejtsenek ki felvilágosító munkát és világítsanak rá a hallgatók előtt arra, hogy azok az orvosi szűrővizsgála­ton való megjelenést tekint­sék kötelességüknek. A szűrő­vizsgálatok segítségével meg­előzhetjük a különféle megbe­tegedéseket s így megakadá­lyozható a hallgatóknak a ta­nulásból való kiesése. „Az aratás“ — filmen Nyikolájeva „Az aratás” című regényéből film készül a Szovjetunióban. A forgató­­könyvet Nyikolájeva és Fili­monov írják. A forgatókönyv követi a regény eseményeinek fővonalait, de a cselekményt a jelenbe helyezi és összefüg­gést teremt a kolhozfalu előtt álló új feladatokkal. A film rendezésére Pudovkint kérték fel. 3 * Önálló Vegyipari Egyetem alakul Veszprémben A minisztertanács ülése Az MTI jelenti­. A miniszt 1 A minisztertanács a köz­­tertanács, Dobi István elnök- oktatásügyi miniszter előter­­letével pénteken délelőtt ülést ■ jesztésére az Elnöki Tanács tartott. f elé terjesztendő törvényerejű Az egészségügyi miniszter­­ rendelettervezetet fogadott el előterjesztésére a miniszter­ ■ a veszprémi nehézvegyipari tanács határozatot hozott az 1 karnak Veszprémi Vegyipari élelmezés-egészségügy fej- i Egyetem név alatt önálló fesztéséről, s egyetemmé szervezéséről. A Lőrinci Hengermű fiataljai harcot indítottak a munkafegyelem megszilárdításáért A Lőrinci Hengermű fontos megrendeléseket készít nehéz­ipari üzemeink részére. Nem mindegy tehát, hogy a gyár hogyan teljesíti tervét, ponto­san, vagy késve szállítja a megrendeléseket. Ebben a gyárban azonban még igen sok hiba akad a terv teljesí­tése terén. Nem hiába állnak még most is az iparág üze­mei közötti versenyben az utolsó helyen. Júliusban például a késé­sek, az igazolatlan hiányzá­sok következtében a termelés­ből kiesett munkaórák száma 2597-re emelkedett. A munka­­fegyelem ilyen nagyfokú meg­­lazulása arra vezetett, hogy a gyár nem tudta teljesíteni na­gyobb ipari üzemeink, mint a Dunai Vasmű, a MÁVAG, a Ganz Vagongyár fontos meg­rendeléseit! Amikor a lemaradásokat, fegyelmezetlenségeket, igazo­latlan hiányzásokat vizsgál­juk — mindenütt ott találjuk a fiatalok felelőtlen, hanyag munkáját. A hiányzók, későn­­jövők 30—35 százaléka az ifjúmunkások közül kerül ki. Ifjúmunkás, aki nem hajtja végre a munkavezető utasításait Nézzünk néhány példát. Gálik József és Erős József ifjúmunkások egynapos mu­lasztása miatt az egyengető­gépen dolgozók csak 30 szá­zalékra teljesítették a napi tervet s így a többi megmun­kálógépet sem tudták ellátni megfelelő anyaggal. Az ifjú­munkások között gyakran elő­fordul, hogy idősebb munka­társaik vagy a munkavezetők utasításait nem hajtják vég­re vagy húzódoznak a munka elvégzésétől. Fülöp László ifjúmunkás — aki pedig DISZ-iskolát végzett — több­szöri figyelmeztetés után sem rakta össze a műhelyben található felhasználható hulla­dékanyagokat. Fegyelmezet­lenségével DISZ-taghoz nem méltó, rossz példát mutatott ifjúmunkástársainak. A gyár pártbizottsága akkori határozatban foglalko­zott a munkafegyelem meg-­s szilárdításának kérdésével. A­­ népnevelők és az ifjúgárdis­ták feladatává tette, hogy az egész gyárban indítsanak har­cot a késések, igazolatlan tá­volmaradások felszámolá­sáért. Az agitációs munka eredménye: Csökken a mulasztások száma A Pártbizottság segítségé­­vel indult harcba a DISZ- bizottság is. Az alkotmány ünnepére tett versenykihívá­sok között első helyen szere­pelt versenypontként a fegye­lem megszilárdítása, harc a késések és hiányzások ellen. A kikészítőműhelyben Héja László ifjúmunkás DISZ-nap után összehívta a C-műszak ifjúmunkásait, hogy brigádot alakítsanak. A „Héja”-brigád az A- és B-műszak fiataljait versenyre hívta ki. A verseny komoly eredményt hozott. A Héja-brigád tagjai augusztus hónapban egyszer sem hiá­nyoztak, nem késtek és öt százalékkal növelték tervtel­jesítésüket. Az agitációs munka már eredménnyel is járt: napról napra csökkent a késők, a hiányzók száma. A DISZ-vezetőség azóta is minden lehetőséget felhasz­nál, hogy a lemaradókat, ké­­sőnjárókat kipellengérezze s ugyanakkor népszerűsíti a munkában, munkafegyelem­ben élenjáró fiatalokat. Fali­újságokon, rajzos grafikono­kon, karikatúrákkal, szégyen­­táblákon mutatják be a mun­kafegyelmet akadályozó ifjú­ munkásokat. A munkafegyelem megjavu­­lása augusztus hónapban ko­moly eredményeket hozott: a júliusban kiesett 2.597 mun­kaóra augusztusban 1360 órá­ra csökkent. Ez még ugyan mindig soktízezer forint ki­esést jelent népgazdaságunk­nak, de a Lőrinci Hengermű dolgozói, ifjúmunkásai to­vább folytatják a harcot a munkafegyelem megszilárdí­tásáért, a terv teljesítéséért, hogy egyetlen kiesett munka­óra se legyen üzemünkben és pontosan, határidőre szállít­sák a megrendeléseket ötéves tervünk alkotásaihoz. Homola László

Next