Szabad Ifjuság, 1952. január-március (3. évfolyam, 1-76. szám)

1952-03-07 / 56. szám

9 DISZ-ÉLET ★ A legjobb hajdúbihar megyei DISZ-propagandisták értekezletének tapasztalatai Rákosi elvtárs életrajzának megismerése iránt már hetek­kel ezelőtt hatalmas érdeklő­dés nyilvánult meg az ifjúság köréből. Fiatalok ezrei jelent­keztek, hogy a DISZ-oktatás­­ban Rákosi elvtárs életét ta­nulmányozhassák. A propa­gandistákon múlik, hogy ezek a fiatalok továbbra is rend­szeresen tanuljanak politikai köreinkben és iskoláinkban. A DISZ-bizottságok feladata, hogy ebben propagandistáink­­nak segítségére legyenek, szervezzék meg a legjobb propagandisták értekezletét, hozzák felszínre és terjesszék el jó tapasztalataikat. Értékes tapasztalatokat ho­zott felszínre Hajdú-Bihar megye legjobb DISZ propa­gandistáinak értekezlete. A megyében a DISZ politikai körök és iskolák hallgatóinak nagy része olyan fiatal, aki első ízben vesz részt szervezett politikai oktatásban. Nehéz fel­adat őket megszólaltatni, ak­tívan bekapcsolni a körök és iskolák munkájába. Segíteni kell nekik a tanulási nehézsé­gek legyőzésében és megked­veltetni velük a rendszeres politikai tanulást. A propagandisták elmond­ták, hogyan láttak hozzá en­nek a feladatnak a megoldá­sához. Sáfrány László elvtárs po­litikai körében (Darvas terü­leti szervezet) nagyrészt 16—17 éves parasztfiatalok vannak. Sáfrány elvtárs szá­mításba vette hallgatóinak fiatal korát, a tanulásban való járatlanságukat és ennek megfelelően alakította ki módszerét. A foglalkozások előtt társasjátékot játszottak. Kezdetben rövid 1 — 1 és ne­gyedórás foglalkozásokat tar­tott és fokozatosan szoktatta hozzá hallgatóit a hosszabb foglalkozásokhoz. Ezek a módszerek eredményesnek bi­zonyultak. A kör 12 hallgató­val kezdte foglalkozásait, de rövidesen 17-re, majd 23-ra emelkedett a hallgatók száma. Számos gyakorlati tapasz­talattal támasztották alá a felszólalók, hogyan segítheti elő a propagandista személyes beszélgetéssel a fiatalok ta­nulását, fejlődését. Szűcs Já­nos elvtárs Mezőpeterdről el­mondta, hogy napközben is felkeresi hallgatóit, különösen a gyengébbeket. Kérdéseket tesz fel nekik, elbeszélget ve­lük arról, amit a körön nem értettek meg, vagy arról amit a soron következő anyagban nehéz kérdésnek tart. Szűcs elvtárs személyes foglalkozá­sa hallgatóival bizonyára hozzájárul ahhoz, hogy a me­­zőpeterdi DISZ-szervezet tag­jainak több mint a fele részt vesz a politikai körben. Ma már nemcsak Szűcs elvtárs megy a hallgatóihoz, hanem azok is megkeresik őt, ha egy-egy nehezebb kérdéssel találkoznak tanulás közben. Eredményesen alkalmazza az egyéni foglalkozást Kiss József elvtárs nagylétai poli­tikai körvezető is. Körében több olyan fiatal volt, akit se­hogyan sem tudott bekapcsol­ni a beszélgetésbe. Ezekkel a foglalkozás után egyénileg beszélgetett. Kiderült, hogy legtöbbjük igen jól megértette az előadást, csak a beszédben való gyakorlatlanságuk miatt nem szólaltak fel. Kiss elvtárs megmagyarázta nekik, hogy a körön éppen úgy kell be­szélni, mintha vele személye­sen beszélgetnének. Ezek a beszélgetések önbizalmat ön­töttek a hallgatókba, utána sokkal aktívabban, lelkeseb­ben vettek részt a foglalkozá­sokon. Bogát­ András elvtárs, aki Berettyóújfalun Sztáli­n-kört vezet, rendszeresen feljegy­zést készít hallgatóinak fejlő­déséről, a legjobbakat meg­bízza egy-egy foglalkozás le­vezetésével. Több propagandista beszá­molt arról is, hogyan szokott felkészülni a foglalkozásokra. A felkészülés alapja a leg­jobb propagandistáinknál a kötelező és a javasolt iroda­lom ki­jegyzetelése. Többen használnak fel rendszeresen szépirodalmat. Kiss József elvtárs, nagylétai propagan­dista rendszeresen gyűjt he­lyi tényeket és adatokat, hogy közelebb vigye hallgatóihoz a tananyagot. Sáfrány elvtárs nemcsak előadását, hanem a beszélgetés részletes vázlatát, s a kisegítő kérdéseket is előre­­ kidolgozza és elhatározza, hogy melyik kérdést kinek fogja feltenni. A hozzászólásokból kitűnt, hogy a propagandista szemi­náriumok általában nem ad­ják meg a szükséges segítsé­get a propagandisták felké­szüléséhez. Fő hibájuk, hogy alig adnak helyi, járási, vá­rosi példákat és konkrét, az egyes tananyagokhoz alkal­mazható módszereket a pro­­pagandistáknak. Több elvtárs elmondta, hogy a körök munkáját nagyban elősegítik a közös szórakozá­sok. Számos propagandista politikai köre rendszeresen közösen jár moziba és a kö­zeljövőben kirándulásokat is szerveznek. A jól sikerült propagandista­­értekezlet hiányossága volt, hogy kevés szó esett arról, hogyan készülnek a propa­gandisták és a fiatalok Rákosi elvtárs életének tanulmányo­zására, bár az a néhány elv­társ, aki erről beszámolt, szép eredményekre mutatott rá. Mezőpeterden például hat „Rákosi-per” olvasókört szer­veztek, amelyekből március 9-re újabb politikai kört alakí­tanak. Az értekezlet sikeréhez nagyban hozzájárult, hogy azt a megyei bizottság alapos munkával készítette elő. A propagandistákat jóval előbb értesítették, útiköltségükről gondoskodtak.­ Az értekezlet még eredményesebb lehetett volna, ha részvevők előre megkapják a kérdéseket és szempontokat beszámolójuk összeállításához. Kiss Tamás, a DISZ KV aalt.-prop. oszt munkatársa. A képzőművészeti kiállítás képeit és szobrait nézegettem a Műcsarnokban. Az egyik képről Rákosi elvtárs nézett rám. A Szemerei festőművész kollektíva azt a meg­kapó jelenetet örökítette meg, amikor Rákosi elvtárs a második világháború alatt egyik szovjetunióbeli hadifogolytábor magyarjai­hoz beszél. Szinte vártam, hogy Rákosi elvtárs meg­szólal, hiszen olyan élethűen állt előttem, mintha nem is képen látnám, hanem a való­ság tárulna szemem elé. Felelevenedett ben­nem 1943 szeptember 7 felejthetetlen napja, amikor a 27-es hadifogolytáborban előttünk beszélt Rákosi elvtárs. Előző nap értesültünk Rákosi elvtárs ér­kezéséről. A kultúrterem díszítésénél dolgoztam, amikor a tábor könyvtárosa, aki tudta, hogy elég jól gyorsírok, közölte velem, hogy egyik hadifogolytársammal együtt én fogom jegyezni Rákosi elvtárs beszédét. Nagyon boldog voltam, mert ez a meghívás annyit jelentett, hogy én is ott ülök Rákosi elv­társ közelében. Másnap már kora reggel, a csípős szep­temberi szélben sokan vártuk a kapu köze­lében nagy vendégünket. Hadifogolytáborban különben sem szalad az idő, de most mint­ha a szokottnál is lassabban mozgott volna. Aztán úgy 9 óra tájban az­t láttuk, hogy autók kanyarodnak be a kapun, az őrség feszesen tiszteleg és az első kocsiból már lé­pett is ki Rákosi elvtárs. Mosolyogva intett felénk, jóleső, meleg hullám öntötte el szí­vünket, itt van Rákosi elvtárs, nekünk intett! A kultúrterem zsúfolásig megtelt. Ezen a délelőttön még a betegszoba is kiürült. Volt, aki két botra támaszkodva jött el, akadt, akit tolószéken gurítottak a terembe. A gyűlés megnyitása után Rákosi elvtárs emelkedett szólásra. Előtte az asztalon könyvek, okmányok, levelek, magyar és kül­földi újságok. A légy zümmögését is hallani lehetett, amikor kimért, nyugodt hangon megkezdte előadását. „A magyar uralkodóréteg világosan látja, hogy a háború elveszett” — kezdte beszédét Rákosi elvtárs. És ezután mindenkit lenyű­göző kétórás előadás következett. Nemrég megjelent budapesti újságokból, külföldi la­pokból, könyvekből és tábori levelekből idé­zett. És mint ahogy a napfény elűzi a kö­döt, úgy foszlott szét a Horthy-maszlag gomolygó sötétsége. Rákosi elvtárs beszélt és egyre tisztább lett a múlt, egyre érthe­tőbb a jelen, egyre világosabb a jövő. Rákosi elvtárs szavai nyomán feltárultak az események összefüggései. Már láttuk, hogyan vitték pusztulásba az országot nép­­el­lenes vezetők Rákosi elvtárs azonban nemcsak a Horthy­­hadsereg bűneit elemezte, nemcsak azt vilá­gította meg, hogy milyen mélyre süllyed­tünk a posványba, hanem megmutatta a ki­vezető utat is. „Csak azok a férfiak moshatják le azt a gyalázatot, amelyet a Horthy-rendszer rájuk kent, akik bátran és megalkuvás nélkül ki­állnak nemzetük megmentése mellett. Ők a magyarság jövőjének és becsületének meg­­mentői. Otthon és itt is. ... Ez a háború totális. Totális a hadi­foglyok szempontjából is. Állást kell foglal­nia minden hadifogolynak, állást kell fog­lalnia vagy amellett, hogy támogatja tovább is azt a népellenes, országvesztő rendszert, amelynek önmaga is áldozata, vagy állást kell foglalnia azért, hogy felrázza testvéreit, az otthoni magyarokat és segítsen megtalál­ni, kiharcolni nekik azt a kivezető utat, melyet saját keserves szenvedései árán felis­mert. Azt a kivezető utat, melyen át hazáját még meg lehet menteni. Az igaz magyar szá­mára a választás nem lehet kétséges.” Elemi erővel tört fel a taps, a köszönet. Nem akart szűnni a lelkesedés, az éljen, hiszen 300 hadifogoly akkor érezte életében először, hogy nevén nevezték a magyar hely­zetet, hogy most már nemcsak nézi, hanem látja és érti is az eseményeket. És mint élő áradat, úgy fogta körül a hadi­foglyok serege Rákosi elvtársat, hogy el­vigyen emlékül még egy szót, még egy pil­lantást, még egy mosolyt. És záporoztak a kérdések, lesz-e magyar légió, hol lehet a fasiszták elleni harcra jelentkezni, mikor jön el újra Rákosi elvtárs. Rákosi elvtárs moso­lyogva válaszolt a kérdésekre. Aki körülötte állt boldog volt, hogy még egy szót, még egy félmondatot hallhatott, aki pedig távo­labb volt, igyekezett előrenyomulni, hogy ő is vigyen magával még egypár szót emlékül erről a felejthetetlen napról. Amikor Rákosi elvtárs kíséretével együtt elindult, az egész hallgatóság egyemberként követte. Talán még egy mondatot szól, vagy mégegyszer visszaint. Még a két botra tá­maszkodó beteg is ott bicegett a többiek után. A következő napokban Rákosi elvtárs meg­­győző, igazi szavairól beszélgettünk. És ta­nulni kezdtünk. Az igazság lobogó fényéből szétvittünk egy-egy parányi lángot a Szovjet­unió hadifogolytáboraiba, ahol magyarok vol­tak, akik úgy szomjaztak a igazságra, mint mi. Rákosi elvtárs fáklyát adott a kezünkbe és mi ennek a fényével igyekeztünk megvilá­gítani a jövőbe vezető utat. Gabányi András Rákosi elvtárs a 27-es magyar hadifogolytáborban • O­­........ Hajduszovát DISZ-tagjai szeretett édesapjuktól, Rákosi elv­társtól tanulnak törhetetlen bátorságot, kemény, kommunista helytállást. Horváth Sándor, Nagy Gusztáv, Harsányi József, Hódos Lajos, Sárosi Béla és Dudom­a Sándor DISZ-tagok fi­gyelmesen hallgatják Megyasza­ Antal DISZ-titkár felolvasá­sát Rákosi elvtársnak a dolgozó nép boldogabb életéért foly­tatott harcáról. Somlyói Béla felvétele Str^^mtes AG Kucser elvtárs látogatása a B­AMERT-ban Vaszilij Kucser, Sztálin-díjas bánya­kombájn ve­ze­tő meglátogatta a BAMERT-gyár dolgozóit. Sok tanácsot adott ahhoz, hogy milyen gépeket készítsenek, amelyekkel gyorsabban és olcsóbban lehet dolgozni a bányákban. Képünkön Kucser elvtárs az ifjúsági „November 7‘’-brigád dolgozóival a végtelenkötetű hajtómű műszaki rajzát tanulmányozza Székely Edit felvétele ..................................... .­....................... Csak három játszma fejeződött be a Maróczy-verseny harmadik fordulójában Geller újra győzött A Maróczy Géza-emlékver­­seny harmadik, csütörtöki for­dulója, ha lehet, még nagyobb érdeklődést váltott ki, mint az előző két forduló. Az érdeklődés kielégítésére érdekes újítást is vezettek be: a forduló négy ki­emelkedő játszmáját, a Geller— Barcza, Pilnik—Petroszjan, Sza­bó—O’Kelly és Kérész—Szmisz­­tov-játszmák állását telefonon közvetítették a Magyar-Szovjet társaságnak a Nyugati­ pálya­udvaron levő várótermébe, ahol a sakkbarátok százai követhet­ték a játszmák menetét — meg­kockáztatva persze azt, hogy esetleg lemaradnak a vonaljuk­ról. Nagy az izgalom a versenyte­remben is. A játékosok még csak a 15—20. lépésnél tartanak és már egyre gyakrabban és egyre hosszabb időre gyullad ki az emelvényen a „Csendet ké­­rürök"-felhívás, mert a közönség vérmesebb tagjai nem állhatják meg, hogy ne fűzzenek megjegy­zéseket egy-egy váratlan lépés­hez, vagy érdekes kombináció­hoz. Leggyorsabban a Geller— Barcza, leglassabban a Ké­rész—Szmiszlov- játszma alakul. Szmiszlov 15. lépésén alaposan elgondolkozik, elhasznál vagy háromnegyed órát, úgyhogy a hátralévő 25 lépésre már csak 25 perce marad. Elfogadott ve­zércsel volt, az állás egyenlő­nek látszik. Geiler szláv védelemből a Schlechter változatba átmenő megnyitás után a 17. lépésben átmenetileg gyalogot áldoz. Va­lóban Barcza királyállása sok aggodalomra ad okot, ugyanak­kor Geller egymásután két gya­logot is lenyer. Barcza azonban szívósan védekezik és sikerül taktikai ellenesélyekhez jutnia. Gellernek két perc alatt még tíz lépést kell megtennie. Az idő­zavarban azonban Geller erős szabadgyalogja segítségével tisztet nyer. A lépések oly gyorsan pereg­­nek egymásután, hogy a de­monstrációs táblán nem is tud­ják követni. Végül is kiderül, hogy Geller meglépte a sors­döntő 40. lépést. Az időjelző­­zászlót csak egy hajszál válasz­totta el a leeséstől. A játszma még folyik tovább. Geller — bár már alig van gyalog a táblán — nyugodtan áldoz még két gyalogot és végül is matt-támadással olyan helyre kergeti ellenfele királyát, ahol azonnali matt vagy vezérvesz­tés elkerülhetetlen. Geller mester megszerezte harmadik győzelmét/ íme­g rendkívül érdekes játszma: GEL­LER—BARCZA Vezércsel 1. d4, d5 2. Hf3, Hf6 3. c4, c6 4. Hc3,­­f6 5. Ff4, de­ 6. e3. Hd5 7. Fe5, f6 8. Fb8­, Bb8­ 9. Fc4­, FeS 10. Vb3, b5 11. Fd5:, Fd5, 12. Hd5,. cd: 13. 0—0, c6 14 Bad, Vd7 15. Bfél, Fh6 16. Bc5. Kf7, 17. é4, de; 18 d5l. Bhc8 19. Hd4!, Vd6 20. def, Kg8 21. Bd5, Vc7! 22. Hb5,I, Va5! 23 Bédl. e3! 24. é7, éf­­ 25. Kf2­, Be8 26. Bd8f, Kg7 27. Bb8­. Bb8, 28 Bél, Be8 29. Vd5, Fd2 30. Be2, Fb4. 31. Vd7, Vb6. 32. Kf1, Kf7 33. Vd5, Kg7 34. Vd7. Kf7 35. Hc7, Be7. 36 Be7;t, Fe­ 37. Ve81, Kg7 38. Ve7­t, Kh6 39. Vf3f, Kh5 40. Vd8 Vb2: 41. Vd1f, Kh5 42. a4. VeS 43. Hd51. Vh2: 44. Vd2f, g5 45. Vd4, Vhlf 46. Kf2. Vbl 47. Vf6­f. Kh5 48. Vf7f, Kh6 49. Ve6t KhS 50 g4f. Kh4 51. VhSf. Kg­ 52. He3f, Kf4 53. Vf6f sötét feladta, Ke4-re 54. Vf5f vezérvesztés. A S­iva­ Platz félszláv védel­­mű játszmában a lengyel baj­nok teljesen leszorítja­ ellenfelét­ és biztosan győz. Szabó ellen D‘Ke­iv a nim­' zoind­iai­ védelem egy olyan vál­tozatát választja, amelyet a magyar nagymester is sokszor sikerrel alkalmazott. A közép­­játékban Szabó erélyes játékkal magához ragadja a kezdemé­nyezést, a különböző színű fu­tók ellenére is támadási esé­lyekhez jut. Ellenfelének azon­ban sikerül sürgősen lecserélni a vezéreket, ami után a játszma döntetlennel végződik. A forduló többi játszmája füg­gőben maradt. Botum­nik nyerésre áll Golom­­bek,­ Kérész Szmiszlov és Pilnik Petroszjan ellen. Stahlbergnek ugyancsak előnyösebb végjátéka van Traianescuval szemben. Kétélű állásokban világos ja­vára maradtak függőben a Ge­­reben—Rottnauer és Szily­ Benkö játszmák. A függőjátszmák folytatására ma, pénteken délután fél 5-kor kerül sor a vasasszakszerve­zet Költői Anna­ utcai székházá­ban. Flórián Tibor, nemzetközi mester 1052 mare!«* ¥ LJUN­­­­II III ■!

Next