Szabad Ifjuság, 1952. január-március (3. évfolyam, 1-76. szám)
1952-03-07 / 56. szám
A DISZ KÖZPONTI VEZETOSÉGÉNEK LAPJA III. ÉVFOLYAM 56. SZÁM Péntek, 1952 március 7 ÁRA 40 FILLÉR Ifjúmunkások! Két munkanap választ el március 9-től. Minden erővel harcoljatok a vállalás teljesítéséért! Levelezőink jelentik: Rákosi elvtárs születésnapjára becsülettel teljesítettük vállalásainkat Az RM Varrógépgyárban Véninger Mária 90 gép helyett 160 gépet szerel Véninger Mária, a Szabad Ifjúság RM Varrógépgyári levelezője jelenti: Mi, a Zójabrigád tagjai lázas ütemben készülünk Rákosi elvtárs születésnapjára. Polákovits Ferencné 60, Pál Eszter 45 gépen végzi el a munkát, én 90 gép szerelése helyett 160 gépet szerelek és elnyertem a „Rákosi Művek legjobb ifjúsági egyéni versenyzőjé”-nek járó csillagot. Fritz Jenő, aki azelőtt gyengébben dolgozott, most eléri a 150 százalékot. Méltók akarunk lenni a hős szovjet partizánlányhoz, akinek nevét viseljük, örömmel közlöm azt is, hogy a Rákosi Művek üzemei közötti versenyben a Varrógépgyár lett az első és a hengerétől elnyertük a zászlót, befejezi negyedévi tervét. Március 6-án, csütörtökön teljesítettük vállalásunkat. A napi 20 köbméter földkitermelés helyett a februári első és második tíz napban napi 30, a harmadik tíz napban napi 40 köbméter földet termeltünk ki. Sok nehézséggel kellett megküzdenünk. A kitermelt földet nem tudtuk 200 literes vödörrel kiszállítani, viszont 400 literes vödörhöz új kötélvezetőt kellett indítani, s ez nyolcórai kiesést jelentett. Sikeresen megépítettük az új felvonóberendezést és üzembehelyeztük a 400 literes vödröt. Ekkor újabb akadályba ütköztünk: fejtőkalapácsainkhoz kevés volt a levegőellátás. Székely Tibor építésvezető elvtárs mindent elkövetett, hogy sűrített levegőt biztosítson a brigádoknak. Az első jelszavunk az volt: „Előre a napi 30 köbméter föld kitermelésért”. Később 40, majd 55 köbmétert tűztünk magunk elé. Az építkezés legjobb ifjúsági brigádjai Hausinger Lajos, Huszár István és Mihalovszki Miklós brigádjai. A földalatti építkezés XllI-as ifjúsági építkezése március 6-án, csütörtökön befejezte negyedévi tervét. Képünkön: az építkezés Hausinger Lajos brigádjának fiataljai Hartmann Károly technikussal — a Szabad Ifjúság levelezőjével — megbeszélik a másnapi munkát Székely Edit felvétele Kiváló eredmények a diósgyőri nagykohó építésénél Tóth Sándor, a Szabad Ifjúság levelezője jelenti: A Borsodvidéki Mélyépítő Trösztnek jutott az a megtisztelő feladat, hogy felépítse a hatalmas diósgyőri nagykohót. "A fiatalok becsülettel helytállnak és hősies munkát végeznek mindenütt, ahol példamutatásra van szükség. Tóth István kubikosbrigádja csak néhány napja vált ki egy idősebbekből álló brigádból és máris 233 százalékos teljesítményt ér el. Az ifjúsági Diószegi-brigád 160, a Mogyorósi-brigád 150 százalékra teljesítette normáját. Az Egyenruhagyárban Esztergályos Franciska kétszeresét teljesíti napi tervének Frank György, a Szabad Ifjúság levelezője jelenti az Egyenruhagyárból: Rákosi elvtárs 60. születésnapjára ifjúmunkásaink között olyan versenymozgalom bontakozott ki, amilyenre az üzemben még nem volt példa. A gyár 552 ifjúmunkásából 521-en tettek felajánlást és ebből március 1-ig 401 ifjúmunkás teljesítette adott szavát. Demeter Sándor ifjúsági szalagja az előirányzott napi 250 munkadarab helyett 440-et, Lanszki Jánosné ifjúsági szalagja 414 darabot teljesített. Rompos István 110 százalékot vállalt és 175 százalékot ért el, Tanács János 220 százalékot vállalt és 245 százalékra teljesítette normáját. Esztergályos Franciska napi terve 250 darab és ennek kétszeresét készíti el. Bácskai Erzsébet ipari tanuló kiváló minőségű munkadarabokat készít munkadarabot készít. bácskai elvtársnő már teljesítette fel-Hegyi Róza ipari tanuló, a Szabad Ifjúság levelezője jelenti a MÁVAG-gyár tanműhelyéből. Bácskai Erzsébet ipari tanuló azt ajánlotta fel, hogy kifogástalan minőségű ajánlását. Ez az elvtársnő jó munkájával példát mutat a tanműhely minden ipari tanulója számára. Megjavult a politikai oktatás a sztálinvárosi mélyépítkezésen Hainer Gyula, a SzabadIfjúság levelezője jelenti a sztálinvárosi mélyépítkezéstől. A szigeten dolgozó ifjúsági brigádok a Rákosi elvtárs születésnapja tiszteletére folyó versenyben elérték a 200 százalékot. A Forrai- és Harangozó-brigádok párosversenyben küzdenek az elsőbbségért. Még néhány nap és eldől, melyikük teljesítette legkiválóbban március 9 tiszteletére tett vállalását. Az építkezésen most, a verseny során jelentősen megjavult a politikai oktatás. A brigádok tagjai maguk kérdezik, mikor lesz legközelebb politikai kör. Esténként a szállásokon közösen olvassák a „Rákosi-per”-t és a „Tizenhat év fegyházban” című könyvet. Befejezte negyedévi tervét fa földalatti építkezés Xlll-as, ifjúsági munkahelye Hartmann Károly, a Sza- Ifjúsági építkezésünk Rákosi Vad Ifjúság levelezője jelenti elvtárs születésnapjára váló Földalatti Gyorsvasút-épit- lalta, hogy behozza egyheti Sezés Xlll-as munkahelyéről elmaradását és március 9-re A sok célratartással elértem, hogy teljesítettem vállalásomat Jancsó Imre növendék, a Szabad Ifjúság levelezője jelenti néphadseregünk egyik tisztképző iskolájáról: Vállaltam, hogy Rákosi elvtárs 60. születésnapjára a „megfelelő”lőeredményemet ,,jó”-ra ’ javítom.Vállalásomat, sikeresen teljesítettem. A legutóbbi kispuska lövészeten 25 köregységet értem el. Felajánlásom teljesítése nem volt könnyű és hogy mégis teljesítettem, azt a sok és lelkiismeretes célratartással, értem el. ■ Továbbra sem hanyagolom el a célratartást és a rendszeres gyakorlást. Azt akarom, hogy a legközelebbi ■ hadipuska lövészeten is tarthassam „jó” lőeredményemet, sőt szeretném túlszárnyalni. Emelkedett a tanulmányi színvonal a Soproni Állami Tanítóképzőben Boros Ferenc, a Szabad Ifjúság levelezője jelenti a Soproni Állami Tanítóképzőből: Rákosi elvtárs születésnapjára tanulmányi eredményeink megjavításával készülünk. Az első osztályosok— akik eddig a leggyengébben tanultak és átlageredményük 2.3 volt — az elmúlt heti értékelésnél már 3.9-es átlagot értek el. Különösen sokat fejlődött Lukács Ottó, aki félévkor még megbukott orosz nyelvből és most ötösre felelt. Simon Imrének félévkor kettese volt magyar nyelvből, azóta már kétízben felelt ötösre ebből a tantárgyból. A Rákosi elvtárs születésnapjára indított verseny során a többi osztályban is megszilárdult a fegyelem, emelkedett a tanulmányi színvonal. Kiváló lövő lettem Sass János honvéd, a Szabad Ifjúság levelezője jelenti néphadseregünk egyik egységétől. Rákosi elvtárs 60. születésnapja tiszteletére felajánlottam, hogy szorgalmas tanulással jó lövőből kiváló lövész leszek. Versenyre hívtam az egyik honvéd elvtársat, aki a kihívást elfogadta. E naptól kezdve rendszeresen gyakoroltam fegyveremmel s a Veresféle irányzókészüléken a célratartást, így lettem kiváló jövő és teljesítettem Rákosi elvtárs születésnapjára tett felajánlásomat. Most arra törekszem, hogy becsületes, jó munkával továbbra is megtartsam ezt az eredményt s emellett tapasztalataimat átadom gyengébb elvtársaimnak. Szovjet tornászokkal a magyar határtól Budapestig A szovjet tornászok csütörtökön reggel érkeztek meg a magyar határra. Záhonyba Nyikityin elvtárs vezetésével tíz férfi és nyolc női versenyző, három edző, négy pontozóbíró és sportorvos tagja a küldöttségnek. Rövid ünnepség után a szovjet sportolók folytatták útjukat és hat óra után érkeztek Budapestre, ahol ünnepélyesen fogadták őket. Megcsikordulnak a vonat kerekei, Záhonyból elindul Budapestre a szovjet tornász küldöttség. Az ablakokból kitekintgetnek a szovjet tornászok: alig néhány perce, hogy magyar földre léptek s érthető kíváncsisággal nézik a magyar tájat. Akik most először érkeznek hozzánk, Magyarországról kérdezgetik Csukarint, Sagunyant, Gorohovszká- ját s azokat, akik 1949-ben a Főiskolai Világbajnokság alkalmával már jártak Budapesten. Az egyik szakaszban Galina Urbanovics a „sport érdemes mestere“, hétszeres szovjet bajnoknő a magyar bajnoknővel, Keleti Ágnessel kötött barátságáról beszél társainak. — Moszkvában kötöttünk barátságot, amikor a magyar tornászok nálunk jártak — mondja. — Azóta már találkoztunk Firenzében és a nemzetközi tornászszövetség kongresszusán. A legutóbbi találkozásunk óta azonban sok minden történt s alig várom már, hogy magyar barátnőmmel beszélhessek... A szovjet vezetők szakaszában Nyikityin elvtárs, a küldöttség vezetője a magyar fogadóbizottság tagjaival beszélget. — Azért jöttünk vendégségbe magyar barátainkhoz — mondja Nyikityin elvtárs —, hogy hozzájáruljunk a magyarszovjet barátság hónapja sikeréhez, elmélyítsük a két nép sportolói közötti szoros kapcsolatot. Látogatásunk egyik igen fontos célja, hogy kölcsönösen kicseréljük sporttapasztalatainkat, aminek különösen most, az olimpia évében van hatalmas jelentősége. Azért jöttünk Magyarországra, hogy a magyar sportolókkal együtt ismét kifejezésre juttassuk a béke iránti forró vágyunkat... Nyikityin elvtárs arról is beszél, hogy a nyáron, Helsinkiben sorra kerülő olimpiának s a béke jegyében kell lefolynia. — Az olimpia békejellegét a szovjet és a népi demokratikus országok sportolóinak jelenléte adja meg — mondja. Mi úgy gondoljuk, hogy a nyugati országok haladó sportolói is csatlakoznak majd a békeolimpia gondolatához. Úgy véljük, hogy az olimpia legtöbb részvevője a béke híve, tekintet nélkül arra, hogy a világ melyik táján van a hazája. Popov edző Sárkány Istvánnal, a magyar állami edzővel beszélget. Elmondja, hogy igen jó a véleménye a magyar tornasportról, különösen a női csapatról. — Az elmúlt évben kétszer is alkalmunk volt találkozni a svéd tornásznőkkel, akik a legutóbbi világbajnokságot nyerték — folytatja Popov — és az a véleményünk, hogy náluk a magyar csapat sokkal jobb. A szovjet csapat fiataljairól is beszél a szovjet edző. A női csapatban négy ifjú versenyző van, akinek ez lesz az első válogatottsága. A négy fiatal versenyző: Kokluskina, Sztyepanova, Csapkina és Bocsarova. Kokluskina, a csapat egyik legfiatalabb tagja a moszkvai testnevelési főiskola II. évfolyamának hallgatója. Tanulmányi eredménye — kitűnő. A sportban nem kevésbbé nagyszerű eredményt ért el, mint a tanulásban: megszerezte a sport érdemes mestere címet. A Komszomol tagsági könyvét a szíve felett hordja, lelkes tagja a lenini-sztálini Komszomolnak. — A Komszomol nevelt, foglalkozott velem egész ifjú korom óta — mondja. — Komszomolista vagyok és mint komszomolka, a főiskola sportkörében a tornászszakosztály vezetőségi tagja vagyok. A tornasportot a középiskolában, a hetedik osztályban szereztem meg, s mire a 10. osztályvizsgára készültem, az összszevetési ifjúsági bajnokságon a második helyet értem el. A tavalyi esztendőben már a mesterfokú bajnokságban indultam, az idén lettem először válogatott, s remélem, hogy még sok sikert szerezhetek szovjet hazánknak. A mi országunkban minden lehetőséget megkapnak a fiatal sportolók a fejlődéshez, s én ezt jó eredményekkel szeretném megköszönni ... . Kokluskina visszamegy a szakaszába énekelni. A szovjet tornászok egy csoportja már magyar népdalokat tanul a fogadó küldöttség egyik tagjától. Az éneklésben Saginyan, Csapkina és Kokluskina halad az élen. Mire Szolnok állomására befut a vonat, a „Varga Julcsa bő szoknyájáét már megtanulták, s a „Kanásztánc” is elég jól megy már. Kokluskina még magyar szövegét is leírja, fonetikusan, ciril betűkkel. Azt mondja, nagyon szereti a népdalokat. Egy másik fülkében a Maróczy-emlékverseny eredményeiről folyik a szó. Vendégeink nagy meglepetéssel hallják, hogy a fiatal Petroszjan legyőzte Kereszt, az ugyancsak ifjú Geller pedig Botvinniket. Megállapítják: az utóbbi időben valamennyi sportágban nagy léptekkel törnek előre a fiatalok. A vonat közben közeledik Budapest felé. Már a Nyugatipályaudvar váltóin csattog a vonat kereke. A pályaudvaron a magyar tornászválogatott tagjai várják a szovjet versenyzőket. Meleg, baráti kézfogás, a szovjet versenyzőket elborítják a virágcsokrok. A pályaudvarról szállodába mennek onnan pedig hamarosan edzésre. A szovjet tornászok közel kétezer kilométeres utazás után, csütörtökön este a magyar tornászokkal együtt már megtartották első edzésüket is a magyar fővárosban. Pintér István