Szabad Ifjuság, 1952. október-december (3. évfolyam, 230-306. szám)

1952-10-01 / 230. szám

Dolgozó parasztok! Jegyezzetek békekölcsönt! Minden jegyzett forint visszatérni, ráadásul gépet, bekötőutat, villanyt, iskolát, kultúrh­ázat kap a falu A jánoshidi ifjúgárdisták jó harcosai a hazának irodája, már a többiek is — az úttörőik nevében kö­szöntetek abból az alkalom­ból, hogy ilyen példásan je­gyeztél békekölcsönt — mon­dotta a szőkehajú kis úttörő­lány 25-én reggel Seres Margit DISZ-titkárnak, ami­kor átnyújtotta neki a szép Virágcsokrot. A fiatalok jó példáról járnak elől Izgalmas reggelre virradt aznap Jánoshida. Több mint 80 pár népnevelő gyűlt ösz­­sze már korán a tanács­házán, közöttük 16 DISZ- tag. Először a népnevelők jegyezték, hogy utána elindul­janak a dolgozó parasztok­hoz, megmagyarázzák nekik a békekölcsön jegy­zés jelentő­ségét­. Varga Teréz DISZ Vezetőségi tag 800 forintot, Babasik Ottó ifjúgárdista 800 forintot, Seres Margit DISZ-titkár 500 forintot jegy­zett. Az úttörők köszöntése után Seres elvtársnő így szólt a fiatalokhoz: — Menjünk most haza mindnyájan, először is szü­leinkkel beszéljünk, jegyezze­nek ők is békekölcsönt — utána újra találkozunk és nekivágunk a falunak... Az ifjú népnevelők oda­haza is jó munkát végeztek. Tóth Béla családja 1900 fo­rintot, Papp Mária szülei 400 forintot, Tamási Mária családja pedig , 800 forint békekölcsönt jegyzett. Délután elindu­ttak a falu­ban a jegyeztetők, párok. Var­ga Mária és Gazsi Zoltán jegyeztető ívén egymás után sorakoztak a dolgozó pa­rasztok nevei és az általuk jegyzett békekölcsön összege: Berkó Mátyás 700 forint... Berceli István 700 forint... Kis M. Antal 400 forint... Kerepesi János 400 forint... A két fiatal sokáig tanako­dott idős Szőlősi Pál háza előtt, hogy bemenjenek-e, vagy sem? Végül úgy dön­töttek, mégse mennek be, hi­­sz­en mindenki tudja Szőlősi bácsiról, hogy már 83 éves, munkaképtelen s a gyerekei viselik gondját. Megindultak hát Lipták Mihály háza felé. De megállította őket Szőlősi bácsi hangja, aki a kapuajtó­ból kiáltott utánuk: — Hát azt hiszitek, hogy az öreg már semmi? Gyertek csak vissza, hadd beszéljek a fejetekkel! Szőlősi bácsi 27 unokájáért, II s gyermekéért jegyez békekölcsönt A fiatalok visszafordultak. — Én hozzám is eljutott ám a hír, hogy megindult a Harmadik Békekölcsön jegy­zése. Én sem­­akarok kima­radni a jegyzésből! Tavaly is jegyeztem, az idén is aka­rok. — Dehát nincsen semmi jö­vedelme Szőlősi bácsinak, miből jegyez? -!- kérdezték a fiatalok. — Azzal ti ne törődjetek, valahonnan csak kikerül, ír­jatok be nekem is 100 forin­tot. Én már két világháborút megértem, de nem akarok még egy harmadikat is. A kölcsönjegyzéssel én is hoz­zájárulok 27 unokám és 8 gyermekem boldog jövőjé­­hez. Különben ... soha nem láttam ilyen szép kultúrházat, amilyet most építettek a fa­lunak! • Amikor megnéztem és bementem a társalgóba, azok­ra a gyönyörű párnás fote­lekre rá se mertem ülni, fiam, olyan szépek! Hát hogyne je­gyeznék békekölcsönt, hálá­ból azért, hogy mindezt meg­érhettem! A fiatalok meghatódva bú­csúztak el az öregtől. Még négy dolgozó parasztot ke­restek fel aznap, mindenütt eredménnyel jártak. Este, amikor visszamentek a párt­­-----------------------------------------­együtt voltak. Boldogan mu­tatták egymásnak jegyzési íveiket. Gazsi Zoltán és Var­ga Mária ívén 5000 forint állt. Tamási Rozália és Vitéz Mária 1200 forintot, Túri Fe­renc és Zrupkó István 10.000 forintot jegyeztettek. itt népnevelőkkel erősödik a DISZ Másnap felkeresték a tótkéri tanyavil­ágot is. Talán a­­ta­nya képe változott­ a legtöb­bet a felszabadulás óta: a régi, szennyes házak eltűntek, helyükbe egészséges, szép családi házak épültek. Min­den ház tetején ott van a ki­feszített antenna, ami arra mutat, hogy ma már a tanya­világba is eljut a rádió, a kultúra. Bőven akadt hát érv a fiatal­ népnevelők számára. És a tanyán sem maradt el az­ eredmény: Babucs János 15 holdas középparaszt 1600 forintot, Berkó J­ános hathol­das dolgozó paraszt 600 forin­tot, Berceli János 12 holdas 800 forintot jegyzett. Az ifjúgárdisták nem­ elé­gedtek meg azzal, hogy hosz­­szasan beszélgettek a dolgozó parasztokkal, hanem a jegy­zési munka közben újabb ak­tivistákkal erősítették DISZ- szervezetüket. A jól jegyző dolgozó parasztok DISZ-tag fiát vagy lányát is megkér­ték, hogy álljon a népnevelők sorába, majd jegyzésének példájával újabb dolgozókat nyerjen meg a kölcsön jegyzés ügyének, így vonták be a népnevelőmunkába ifjabb Ba­bucs Jánost, Berceli Hildát és ifjabb Berkó Jánost is. Jól dolgozik a jánoshidi DISZ-szervezet a kölcsönjegy­­zés sikeréért. Ebben a mun­kában még edzettebbekké, még harcosabbakká válnak a dol­gozó parasztfiatalok. Munká­juk jó segítség a pártnak, a hazának. Cserkuti Ferenc HŰ BARÁTOD A GÉP 5059 Ötéves tervünkben hatalmas feladat hárul az építőkre: ők formálják betonba és téglába az új városokat, üzemeket lakótelepeket. E nehéz feladat megvalósítását könnyíti és gyorsítja az építőipar gépesítésének terve. Ha a gépesítés fokát az építőiparban 1950-ben 100 nak vesz­tjük, akkor 1952-ben 157.5, 1954-ben pedig 305.9-re emelkedik a gépesítés foka, beleszámítva a legtöbb munkát igénylő földmunkák gépesítését is 1950 100 1952 forintot. Szokolovics Mi­le délszláv dol­gozó a magyar­­bólyi Tartós Bé­ke tsz elnöke 600 forintot, fia, Szokolovics Bos­­kó DISZ-fiatal pedig 500 fo­rint békekölcsönt jegyzett. Jegyzés után agitálni men­tek a többi tsz-tagokhoz. Magukhoz vették azt a le­velet, amit nemrégen Jugo­szláviából, rokonaiktól kap­tak. Ebben a levélben a többi között ez áll: „Nálunk a nemzetiségieket elnyom­ják nyomor van, tűt és cérnát akartunk venni, de nem lehet kapni.” Ezt a le­velet felolvasták Ucsáncsányi Jován kétholdas dolgozó pa­rasztnak is. Azután elbeszél­gettek arról, hogy nálunk, a Magyar Népköztársaságban a nemzetiségieket mennyire megbecsülik. A beszélgetés után Acsáncsányi János 400 forintot jegyzett, Fazekas Sán­dor, a kiskun­félegyházi gép­állomás trakto­rosa DISZ-tag­­hoz méltóan jegyzett , 1000 Utána elmondta társainak, hogy miért jegy­zett. Elmondta, hogy a fel­­szabadulás előtti években ő is együtt járta édesapjával az országot, mint kubikos. Most traktoros. A nyáron munkacsapatával 6 és fél vagonnal csépelt terven fe­lül. Az őszi munkákat szep­tember 20-ig közel 60 száza­lékra teljesítette, a traktoro­sok közötti versenyben je­lenleg a második helyezett. Most vártatta, hogy novem­ber 7-ig 120 százalékot ér el a tervteljesítésben. Megjavult az élete. Nem régen kerék­párt vett. ■« Az abakori ál­lam­i gazdaság fiatal dolgozója. Fabosevits Ist­ván 16 éves DISZ-Fiatal 800 forintos havi ke­resete mellett 1000 forintot jegyzett. Árva gyerekként került a gazdaságba, ahol elvégezte a traktorvezető­­tanfo­galm­at, majd letette a technikai minimum vizsgát is. Állandóan 100 százalékon felül teljesít. A jegyzéssel kapcsolatban elmondta: „Tu­dom, hogy forintjaimmal is a békét erősítem, de ki aka­rom fejezni hálámat azért is, hogy teljesült régi vá­gyam, gépekkel foglalkozha­tom. Télen el akarom vé­gezni a felelős traktorvezetői tanfolyamot, utána kombájn­vezetői iskolára szeretnék menni. Jegyzésemmel még azt is meg akarom köszönni, hogy ilyen fiatalon szép ke­resetem van, és emellett to­vábbtanulhatok ” Hatalmas erejű fegyverünk A koreai Rákosi Mátyás-kórházba egy alkalommal be­szállították Kim Nam Bo, súlyosan sebesült őrnagyot. Sok­­szoros túlerő bekerítéséből vágta ki magát és felszerelése mindössze két darabból állott: puskájából és egy könyvből, a Párttörténetből. Iszonyú nehézségek, rengeteg veszély kö­zött tette meg sebesülten az utat, de ezt a könyvet mind­végig megőrizte magánál. Amikor megkérdezték az őr­nagyot, miért viszi magával a csaták ezer tüzében is ezt a könyvet, így válaszolt: „A Bolsevik Párt története tanított meg arra, hogyan kell leszámolni az ellenséggel. A Szovjet­unió harca és győzelmei az amerikai betolakodók megsem­misítésére lelkesítenek.” Kim Nam Bo példája m egy a soktízmillió közül. A sztálini párt tör­tén­ét,­ a marxizmus-len­inizmus e kimagasló, zseniális műve 50 millió példányban forog közkézen az egész világon. A szabad országokban százezres kiadásokban jut el az egész néphez, egyedül a mi hazánkban 664.000 pél­dányban került kiadásra a felszabadulás után. De — hiába, mesterkedik a reakció — mind nagyobb számban jut el a kapitalista és gyarmati országok szabadságukért­­harcoló dolgozóihoz is. Spanyolországban, Görögországban ha meg­találják valakinél a Párttörténetet, ez már elegendő ahhoz, hogy börtönbe vessék. Tito — hitlerista könyvégető elődeit követve — betiltotta Jugoszláviában a Párttörténet terjesz­tését. Argentínában nemrégen egy letartóztatott kommunista, ifjúmunkást háromheti sötétzárkába vetettek, mert e könyv egyik fejezetének kivonatát megtalálták nála. Azonban, mindezek ellenére a munkásnegyedekben, a falvakban és még a börtönökben is a kommunisták fáradhatatlanul tanul­mányozzák a sztálini szavakat és ezek napról napra új sikerek forrásává válnak. Mi adja ennek a könyvnek hatalmas erejét? A Párttörténet összesíti és általánosítja a Szovjetunió Kommunista­­(bolsevik) Pártjának kimeríthetetlen forra­dalmi tapasztalatait, amelyekhez hasonlóakkal egyetlen párt sem rendelkezik a világon. A Párttörténet — írja a Tartós békéért, népi demokráciáért — „megtanítja minden ország kommunistáit­, hogyan alkalmazzák alkotó szellemben a marxizmus-leninizmus elméletét országuk konkrét viszo­nyaira, felvértezi őket a bolsevik stratégiával és taktikával, az osztályharc tapasztalataival, megszilárdítja meggyőződé­süket, hogy bekövetkezik a kommunizmus világméretű győ­zelme. Soha egyetlen könyv sem terjedt el annyira az egész világon, mint az SZK(b)P történetének, rövid tan­folyama.” A Párttörténet tankönyve mindazoknak, akik a békéért és a szocializmusért küzdenek. Megtanuljuk belőle, hogy csak a forradalmi, új típusú, marxista-leninista párt tömörít­­heti eredményesen maga köré a dolgozókat, szervezheti meg a munkásosztály és dolgozó parasztok szövetségét, vezethet győztes rohamot a tőkés társadalom ellen, hogy megdönt­­sék a kapitalizmust és felépítsék a szocializmust. Meg­tanuljuk belőle, hogy forradalmi elmélet nélkül nincs for­radalmi gyakorlat és az elméletnek vérünkké kell válnia. Megtanuljuk belőle, hogy szakadatlanul küzdenünk kell az ellenséges nézetek, az opportunizmus fertője ellen és csak­akkor vívhatjuk ki a győzelmet, ha a külső és belső ellen­ség gerincét egyaránt szétzúzzuk. .,Az SZK(b)P történe­tének tanulmányozása — írja bevezetőjében a Párttörténet — megszilárdít abban a meggyőződésben, hogy Lenin— Sztálin pártjának nagy ügye véglegesen győzni fog, hogy a kommunizmus az egész világon győzni fog.” Különösen sokat jelent ez a mű számunkra, a szocia­lizmus épütői számára. Nincs olyan része munkánknak, le­gyen az ötéves tervünk végrehajtása, vagy a mezőgazdaság szocialista átépítése, hazánk védelmének erősítése, vagy a belső ellenség elleni harc, ahol a Bolsevik Párt tapasztala­tai ne mutatnák számunkra biztos iránytűként az utat. A Párttörténet adja a gerincét politikai oktatási rendsze­rünknek is, s tanulmányozásával kapcsolatban, valóban ta­núi lehetünk annak, hogyan válik az elmélet anyagi erővé mindennapos munkánk során. Ma ünnepeljük tizennegyedik évfordulóját annak, hogy megjelent a sztálini Párttörténet. Ezt a művet, hatalmas eszmei fegyverünket a­ legszélesebb tömegek forgatják s különös jelentőséget ad tanulmányozásának, hogy a nagy Bolsevik Párt éppen ezekben a napokban készül új, nagy történelmi eseményére, XIX. kongresszusára. A DISZ-veze­­tőknek és DISZ-tagoknak, akikre a párt a magyar ifjúság marxista-leninista szellemű nevelését bízta, felbecsülhe­tetlen segítséget jelent ez a mű, amelyből biztosan merít­hetnek, ha nagy feladataik végrehajtása előtt állnak. Díszelőadás a Kínai Népköztársaság megalakulásának harmadik évfordulója alkalmából A Kínai Népköztársaság megalakulásának harmadik évfordulója alkalmából a Kultúrkapcsolatok Intézete kedden este díszelőadást ren­dezett az Uránia filmszín­házban. A díszelőadáson meg­jelent Dobi István elvtárs, a Népköztársaság Elnöki Taná­csának elnöke, Házi Árpád elvtárs belügyminiszter, Mol­nár Erik elvtárs igazságügy­miniszter, Hidas István elv­társ, a budapesti pártbizott­ság titkára, Nógrádi Sándor elvtárs altábornagy, a hon­védelmi miniszter első helyet­tese. Részt vett az ünnepségen a Szovjetunió magyarországi nagykövetségének ideiglenes ügyvivője, V. Sz. Azovcev elvtárs és a többi baráti állam budapesti diplomáciai képvi­selői. Apró Antal elvtárs, épí­tőanyagipari miniszter, a Magyar Dolgozók Pártja Poli­tikai Bizottságának tagja mondott beszédet. Apró Antal elvtárs beszé­dében azokat az eredményeket ismertette, amelyeket a nagy kínai nép felszabadulása óta elért politikai, gazdasági és kulturális téren. Hangsúlyoz­ta: a kínai nép világtörté­nelmi szerepet tölt be azál­tal, hogy a békefront egyik legdöntőbb szakaszán, Ázsiá­ban szilárdan szembeszáll az amerikai imperialisták ve­zette agresszorokkal, a Ko­rea és ugyanakkor Kína el­len irányuló aljas támadá­sokkal. Apró Antal elvtárs végeze­tül a kínai és a magyar nép közötti nagy barátságról be­szélt: „Bár országaink kö­zött sokezer kilométer a tá­volság, de a testvéri együtt­működés a közös cél érdeké­ben, a népi demokrácia épí­téséért, a béke védelméért folytatott harcunk mindjob­ban összeforrasztja, erősíti barátságunkat.'’ Ezután Dua,n Den elvtárs, a Kínai Népköztársaság bu­dapesti nagykövete mondott beszédet. Az ünnepi beszédek után levetítették az idei pekingi május elsejei ünnepségekről készült filmet és a „Fehér­­hajú lány” című kínai opera­­filmet.

Next