Szabad Ifjuság, 1952. október-december (3. évfolyam, 230-306. szám)

1952-12-17 / 295. szám

Megvalósítjuk az útmutatást Rákosi elvtárs beszéde óta csupán egyetlen nap telt el, de már e rövid idő alatt is­ egyre-másra érkeznek a hírek az ország minden részéből arról, hogy —­ mint minden alkalommal, —­­ezúttal is új erőt sugároztak né­­kü­nkbe Rákosi elvtárs szavai. S ez az erő nemcsak az öröm és lelkesedés szavaiban, hanem elsősorban tettek­ben jelentkezik! A Beloiannisz-gyár XVII-es műhelyé­ben, a keddi műszak előtt megvitatták a dolgozók Rákosi elvtárs beszédét. Gyümölcsöző és értékes követ­,­keztetést vontak le a beszédből: "meggyorsítják az e­xportszámításokat. íme,­­így válik valóban anyagi erővé az a szeretet.­és­ mélységes bizalom, amely népünk veze­tőjét, Rák­osi elvtársunkat övezi. Miért gyakorolt Rákosi elvtárs beszéde ezúttal is olyan mély benyomást a dolgozó tömegekre, miért fo­gadták a dolgozók ilyen tettekre ösztönző örömmel né­pünk vezérének szavait. Elsősorban azért,­­mert Rákosi elvtárs a nemzetközi helyzet mély elemzésével ismét megerősítette­ népünkben azt a tudatot, hogy, a béke erői legyőzhetetlenek, hogy országunk minden imperialista kardcsőztetés, és het­enkedés ellenére szilárdan és­ kö­vetkezetesen halad,tovább a béke,­a szocializmus útján. A Szovjetunió­­Kommunista Pártja XIX. kongresszusán Malenkov elvtárs elmondotta, hogy „A Szovjetunió rendületlenül folytatja politikáját, amely a minden or­szággal való békés együttműködésre irányul, de ugyan­akkor számol a fékevesztett háborús gyújtogatók részé- e e­rőt fenyegető új agresszió veszélyével is ..Büszke örömmel fogadták dolgozóink, hogy Rákosi elvtárs a XIX. kongresszus tanításait, hazánkra alkalmazva, el­mondotta: a­ mi népünk is ott van a békeharcosok sorai­ban, mi is arra törekszünk, hogy minden országgal békés kapcsolatokat teremtsünk, de nem vagyunk erőt­lenek, s nem habozunk erőnket lat­ba vetni, ha hazánk függetlenségéről, szabadságáról van szó. Rákosi elvtárs egy szabad ország erkölcsi és egyre gyarapodó anyagi fölényének magaslatáról beszélhetett azokról az országokról, amelyek valaha a kultúra, a civilizáció hordozóinak tekintették magukat, s amelyek ma mind mélyebbre süllyednek a piacokért folyó esze­veszett marakodás, a háborús uszítás, a kultúra meg­csúfolásának mocsarába. Rákosi elvtárs egész népünk­­­­nek az igaz és magasabbrendű ügybe vetett hitét, nö­vekvő erejét és terveit foglalta szavakba, amikor azt mondta: „...fokozottan folytatni fogjuk harcunkat a békéért". És Rákosi elvtárs mindjárt hozzátette azt is: hogyan folytassuk ezt a harcot. Mindaz, amit hazánk gazdasági erejének, népünk politikai öntudatának emelésével kap­csolatban elmondott, egyet jelent a béke erősítésével, a világ zsancsárainak megfékezésével. Rákosi elvtárs szavaiból szívet dobogtató, nagyszerű kép­­ táruló­ népünk elé. Iparunk, mezőgazdaságunk, kultu­rális fejlődésünk soha nem tapasztalt rohamléptekkel halad előre. Bár sok a gondunk, sok hiba fékezi mun­kánkat, de éppen a felfelé ívelő fejlődés eddigi üteme biztosíték arra, hogy úrrá leszünk ezeken a nehéz­ségeken. Ipari termelésünk még azokon a területeken is, ahol „szorít a cipő" — mint például a bányászatban — sok­kalta gyorsabban fejlődik, mint egész sor kapitalista országban. Kormányzatunk átgondolt és tervszerű intéz­kedésekkel elhárította az aszály okozta veszedelmet és­biztosította népünk zavartalan fejlődését. S mind­ezzel együtt rohamléptekben nőtt egészségügyünk, kul­túránk színvonala, hazánk egyre inkább a betű orszá­gává, a tudomány hazájává válik, ahol a könyv és a kenyér egyformán elemi szükséglete a népnek. Ifjúsági szövetségünk országos értekezlete néhány napja írta a Rákosi elvtárshoz küldött táviratában: .Megfogadjuk, hogy fokozottabban tudatosítjuk az ifjú­ság kötelességeit hazánk iránt.. Ezekre a kötelessé­gekre tanít bennünket a párt Központi Vezetőségének júniusi­ határozata, s most újólag e kötelességeket vés­­sük agyunkba és szívünkbe, Rákosi elvtárs beszédét tanulmányozva. Ifjúsági szövetségünknek, a DISZ-isták százezrei­nek nagy figyelmet kell fordítaniuk alapanyagipa­rainkra. Az ifjúság új kezdeményezéseket indított el az elővárás gyorsításával, a gépek megőrzésével kapcso­latban. Most szövetségünkön a sor, hogy felkarolja és szélesítse e kezdeményezéseket. A DISZ-isták becsület­beli ügye, hogy most, a tervév befejezésének napjaiban lerakják a­ jövő esztendei nagy harc, a rohamcsapat dvi elnyerésének alapjait Takarékoskodni minden gramm anyaggal, ifjúhoz, méltó öntudatos fegyelemmel dol­gozni — ez a mi feladatunk. S nem kisebb munka vár a falusi ifjúságr­a sem, hiszen kinek, ha nem az ifjú­ságnak kell elsőnek síkraszállnia az új agrotechnika bevezetéséért, a terméshozam növeléséért. Nem szabad , megengednünk,­ hogy tudatlanság vagy maradiság el­vegye tőlünk azt az értéket, amit a terméshozam eme­lése jelentene. A DISZ országos értekezletén csaknem minden fel­szólaló azzal,zárta, szavait: harcolunk érte, hogy méltók legyünk a Rákosi elvtárs ifjúsága elnevezésre. Itt az idő, hogy valóra váltsuk e fogadalmunkat. KON VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA emelése kérdéseinek. III. ÉVFOLYAM 295. SZÁM Szerda, 1932 december 17 ÁRA 40 FILLÉR Az ipari termelés terén a tervfegyelem megszilárdítása mellett különös fi­­gyelmet szenteljünk az alapanyagok, a szén, a fémkohászat, a termelés (RÁKOSI MÁTYÁS) Tanácskozik a Népek Békekongresszusa A Népek Békekongressszusá­­nak hétfő délutáni ülésén, ame­lyen Alekszandr Korny­ejcsuk szovjet küldött,4 elnökölt, Bu­x­­baum tábornok, a brazíliai kül­döttség. .tagja elmondotta, hogy a békeszerető brazíliai népnek eddig, sikerült megakadályoznia a kilenc hónappal ezelőtt kötött Percekig zúgott a taps, ami­kor Ataman Aleja, a szabadsá­gáért harcoló tuniszi nép kül­dötte lépett 1­0 szónoki emel­vényre. — Népünk nyomora leírha­tatlan — jelentette ki többi kö­zött. — A tuniszi lakosság kö­rében betegségek pusztítanak. Az iskolák bezárása miatt egyre terjed az írástudatlanság. A békegyűjtéseket betiltják és a tuniszi­akat igyekeznek elriasz­tani a békemozgalomban való tevékeny részvételtől. Az ide­gen légió — amelyben igen sok a megtorlás elől elmenekült né­met fasiszta —­ hajtóvadászato­­kat rendez a tunisziakra. Két­százezer tuniszi,­ hazafi sínylő­dik koncentrációs táborokban anélkül, hogy közölnék velük, mi a vád ellenük.­­ Schuman francia külügy­miniszter azonban nem­ át­allotta az ENSZ-ben kijelenteni, hogy Tuniszban teljes gyülekezési, szervezkedési és véleménynyil­vánítási­ szabadság várt. Tunisz­ban pokollá teszi az életet az a kormány, amely arcpirulás nél­kül­, állítja», hogy civilizációt ,« kultúrát terjeszt hazánkban. Tudjuk, hogy a világ béke- és igazságszerető népei — köz­tük­ a francia nép is — együtt­érez velünk­ Ez a szolidaritás megkettőzi erőnket e nehéz küz­delemben. • És javasolom, hogy a Népek Békek­o­ngresszusa alakítson ál­landó bizottságot a tuniszi kér­dés megoldásának elősegítésére. Marinetto kubai békeharcos után Mandes ezredes, francia küldött, a volt ellenállási harco­sok­ nemzetközi szövetségének főtitkára a fasiszta koncentrá­ciós táborok egykori foglyainak és a fasiszták átjait meggyilkolt áldozatok, özvegyeinek és árvái­nak nevében felszólította a béke­­szerető­­népek képviselőit, hogy akadályozzák meg az amerikai imperialisták egyik legalávatóbb tervét, a német fasizmus és mili­­tarizmus feltámasztását. Jara, a mexikói küldöttség tagja arra mutatott rá, hogy a nemzetközi amerikai-brazíliai katonai szer­ződés brazíliai részről való ra­tifikálását. Brazília­i népe lan­kadatlan erővel folytat­ja küzdel­mét hazája függetlenségének és békéjének biztosításáért és igaz­ságos harcához a békeszerető népek további támogatását kéri. békemozgalom hatalmas arányú növekedése a háborús propa­ganda további , kiszélesítésére készteti az új világégés kirob­­bantásában érdekelt köröket. De­lile francia akadémikus, a­ nemzetközi gyermekvédelmi bizottság tagja beszámolt arról, hogy­ Franciaországban a máso­dik világháború alatt 250.000 gyermek pusztult el és több mint 300.000 szerzett súlyos beteg­séget. A jövő nemzedék, a gyermekek érdekében felszólí­totta a békekongresszuson kép­viselt népeket, hogy­ minden erejük megfeszítésével akadá­lyozzák­ meg az új világháború kirobbantását. A délutáni ülés további során Fassbinder asszony, bonni egyetemi, tanár szólalt fel,, aki elítélte az amerikai imperialis­ták által tervezett „keresztes háborút”, amelyet a Szovjet­unió­ és a népi demokratikus országok ellen készítenek elő. Ezután az algíri nép fiatal küldötte, Baja Allasis lépett az emelvényre. Az algír­i küldött elmondotta, hogy hazáját az ország népének megkérdezése m­ellett vonták be t az Atlanti Egyezménybe és így kényszerí­­tették a háborús előkészületek­be. Algír népe azonban tudja, mit jelent a­ háború. Az algíri munkások megtagadták a­ Viet­nam felé irányuló fegyverszál­­lítmányok ki- és berakásai. A békemozgalom erői az egész országban egyre növekednek. Az ülés következő szónoka Emilio Sereni, Olaszország né­pének képviselője volt. Beszá­molt a békemozgalom hatalmas arányú növekedéséről Olasz­országban és hangsúlyozta: az ellenállás szelleme egyre erősebb az olasz népben az amerikai betolakodókkal és há­borús terveikkel sze­mben. Sereni nagy tetszéssel foga­dott beszéde után az elnöklő Kornyejcsuk szovjet író közölte, hogy Máté János magyar kül­dött kíván szólni a kongresszus részvevőihez, működését. Isten áldását kér­jük a népek béketörekvésére, hogy az mielőbb diadalmaskod­jék a gonoszság, a­­ háború fe­lett.­­Máté János beszédét hatal­mas lelkesedéssel fogadták a­­részvevők. A küldöttek forró kézszorításokkal üdvözölték a magyar katolikus papság kép­visel­őjét. Az ülés befejező részében Ibrahim Rosad egyiptomi kül­dött, majd Abdallah, Marokkó képviselője, Adityan, India kül­dötte és végül Laforet, a fran­cia parasztok képviselője szó­lalt fel. Valamennyien jelentős javaslatokat terjesztettek a kon­gresszus részvevői elé. Az ülés végén Isabelle Blume a kongresszus nevében közölte, hogy hétfőn este a kongresszus küldötteiből ala­kult bizottság, amely a népek függetlenségének és biztonsá­gának kérdésével foglalkozik, megtartja első ülését és meg­választja a bizottság elnökét. A kongresszus részvevői hét­főn este megtekintették az egyik bécsi filmszínházban a „Volga:— Don­os atom­a” című szovjet do­kumentumfilmet. A tuniszi hazafiak nevében Máté János felszólalása Máté János gyönyörű kötésű könyvet nyújtott át a Népek Békekongresszusa elnökségének és a többi között a következőket mondotta: — Mint a magyarországi de­legáció egyik tagja és a veszpré­mi egyházmegye római­ katolikus püspöki helynöke, 3340 római katolikus paptestvérem kérésé­nek teszek eleget, amikor az ő aláírásukkal­­ezt a könyvet át­adom. Ebben püspökök, kanono­kok, teológiai tanárok, plébáno­sok,­ hitoktatók és kápl­ánok ha­tározottan állást foglalnak a béke ü­gye mellett. Mis, magyar­­országi katolikus papok a min­dennapi istentiszteleten mondott imáink mellett állandóan tevé­kenykedünk a béke ügyéért. •­­ Ezt az aláírásgyűjteményt azzal a szándékkal adjuk át a Béke-Világtanácsna­k, hogy ez­zel is elősegítsük a békekon­gresszus minél eredményesebb A Népek Beike kongresszusának egyik szünetében: libanoni, dán, svéd, román küldöttek beszélgetnek, kicserélik egymás auto­­grammjait. A koreai, a vietnami, malájföldi háborúk befejezéséért A Népek Békekongresszusa kedden megkezdte a kongresz­­szus második napirendi pontjá­nak, a már dúló háborúk és elsősorban a koreai háború be­fejezése kérdésének vitáját. Az elnöklő José Giral elsőnek Giuseppe Casadei Szenátor, olasz küldöttnek adta meg a szót. Az olasz küldött utalt arra, hogy a világ­ különböző részein háborúk dúlnak. Vietnamban, Malájföldön és elsősorban Ko­reában háború van. — Nekünk — mondotta többi között —, a kongresszus rész­vevőinek közös álláspontra kell jutnunk e kérdésben, hogy azok­nak a kormányoknak, amelyek bűnösek e háborúk ki­robbantá­sában, meg tudjuk mutatni a népek egyesült erejét és ki tud­juk harcalni a dúló háborúk megszüntetését . Nincs olyan ember a vilá­gom — folytatta az olasz küldött —, aki ne ítélné el a Koreában­­történteket, aki ne ültetné a vádlottak padjára a gyerekek, asszonyok gyilkosait, a békés városok felperzselőit. A világ­­minden népe egyet akar: Elég a háborúból! Elég a gyilkossá­gokból! Elég az áriat­am fog­­lyok fegyilkollásából! — Úgy érze­d, ez a második napirendi pont igazi alapja és értelme. A népek fegyverszüne­tet követelnek, S a fegyverszü­netet, a háború befejezését kö­veteli a népek nagy parlament­je, a Népek Békekongresszusa is. A második napirendi pont fe­lett indított vita első hozzá­szólója Kuo Mo-zso kínai kül­dött volt, akit hatalmas taps fo­gadott. Kuo Mo-zso beszéde Kuo Mo-zso beszédében rész­letesen foglalkozott a koreai, a a vietnam­, és a maláji háború­val. Hangsúlyozta, hogy most, e percekben is sok ezer ember ve­szíti el életét Ázsiában, a ko­reai, a vietnami és a malájföldi csatatereken.­­ A jóakarattú emberek azon­ban az egész földön követelik a háborúk megszüntetését — foly­tatta Kuo Mo-zso. — Tudjuk, hogy az Egyesült Államok be­csületes embereinek akarata is ez. Kuo Mo-zso amerikai sajtó­ügynökségek anyagából idézett, annak bizonyítékául, hogy Eisenhower csak a­zért került az amerikaiak szavazataival az elnöki székbe, mert az egy­szerű amerikaiak azt remélték, hogy a Köztársasági Párt a ko­reai háború befejezését és a háborús politika megszüntetését akarja. A fegyverszüneti tárgyalások­ról szólva kijelentette, hogy az amerikaiak­ állandóan nehézsé­geket okoznak. Meg akarják akadályozni a tárgya­l­ásokat, békés városokat és falvakat bombáznak. Embertelen fegyve­reket alkalmaznak, baktérium­­fegyvert vetettek be.­­ A kínai-koreai javaslatok oldalán van az igazság, e ja­vaslatok alapján a háború azon­nal befejezhető lenne és a hadi­foglyokat vissza lehetne küldeni hazájukba. Ez azonban, nem érdeke Amerikának. Ezért a tárgyalásokon önkényesen ma­gyarázta a­­ hadifoglyok hazai telepítésének kérdését . Ebben a kérdésben azon­ban nem lehet engedményeket tenni — hangoztatta Kuo Mo­­zso. — Ebben a kérdésben vi­lágos­ utat mutatnak a genfi­ konvenció cikkelyei, amelyeknek a koreai-kínai javaslatok teljes mértékben megfelelnek. Az Egyesült Államok állandóan a hadifoglyok „szabad akaratára” hivatkozik. Ha olyan nagyon készséges Amerika a koreaiak akaratának figyelembevétele te­rén, akkor miért nem veszi fi­gyelembe húszmillió koreai akaratát, akik magu­k akarnak dönteni sorsukról. A továbbiakban Kuo Mo-zso foglalko­zott a vietnami és ma­lájföldi háború befejezésének lehetőségével is. A kínai küldött után Kicslev indiai békeharcos szólalt fel, és kijelentette, hogy az indiai küldöttség a legélesebben el­ítéli a nemzetközi jog megsér­tését az amerikaiak hadifogoly­táboraiban — így például Ko­­csedo szigetén — és követeli a háborúk azonnali megszünteté­sét, a hadifogollykérdés megol­dását a nemzetközi jog értel­mében, bizottság alakítását a fegyverszünet megalkotására, a koreai kérdés általános megol­dását annak az elvnek az alap­ján, hogy Korea népe maga dönthessen sorsáról és teljesen szabaddá váljon s végül min­den idegen nemzetiségű csapat azonnali kivonását Koreából, Vietnamból és Malájföldről. Ezután a hős koreai nép kép­viselője, Han Szer Ja­ szólalt fel. Minden nép követeli a békét, de a koreai népnek százszoro­san nagy szüksége van most a békére — mondotta. — Ennek ellenére azonban a koreai nép sohasem fogja rabszolgasággal megváltani a békét. A koreai küldött ezután be­számolt azokról a szörnyű bar­bár cselekedetekről, amelyeket az amerikai imperialisták vé­rengző csapatai hajtottak végre Koreában, majd kijelentette: — A koreai nép­­azonban nem irgalmat, hanem igazságot kö­vetel — hangoztatta. — Minden embernek, aki méltó akar lenni arra, hogy embernek tekintsék, cselekednie kell, hogy ezt a gyil­kos háborút azonnal szüntessék meg. A koreai küldött szavát hatal­mas taps fogadta. A következő felszólaló, Hay­wood amerikai szakszervezeti vezető kijelentette: f *: — Itt, a népek parlamentje előtt követelem az amerikai nép nevében: fejezzék be azonnal a koreai háborút! Mindenki tudja, hogy a koreai háború okát nem Koreában kell keresni. A Népek Békekongresszusa ezután nagy figyelemmel hall­gatta meg egy kanadai katona beszámolóját. Jannis, a fiatal (Folytatás a második oldalon)

Next