Szabad Ifjuság, 1953. január-március (4. évfolyam, 1-76. szám)

1953-03-17 / 64. szám

Március 15-ét ünnepelte ifjúságunk­ ­­­­­árcius 15-én — mint évről évre most már mindig — szabad hazánk minden táján, városban és falun egyaránt összegyűltek a fiatalok, hogy kegyelettel adózzanak a márciusi ifjúság, a márciusi napok emlékének Ott vol­tak ezeken az ünnepségeken a régi „iparos­­legények” utódai: a mai ifjúmunkások, eljöttek az akkori jobbágyok dédunokái, a felemelkedés útját járó mai parasztfiatalok és 48 diákifjaira emlékező egyetemistáink, középiskolásaink se­rege, új felnövekvő értelmiségünk. A Petőfi­­szobrok és a 48-as emlékművek talapzatát vi­rágok, koszorúk sokasága borítja. Jelképe ez annak, hogy a magyar népben, a magyar ifjú­ságban elevenen él a dicső március emléke, hogy 1848 hős forradalmáraihoz méltóan akar élni, alkotni. A Petőfi-szobornál és a Múzeum-kertben Vasárnap, március 15-én, már koradélelőtt benépesítette a fő­város utcáit a vörös- és nemzeti­­színű zászlók alatt felvonuló ifjúság. A magyar szabadság­­harc nagy költőjének, Petőfi Sándornak szobrához vonultak, hogy az 1848-as márciusi for­radalom és szabadságharc 105 éves évfordulóján megemlékez­zenek a magyar nép hősi har­cának egyik legnagyobb vezető­jéről. A szobor talapzatán ko­szorút helyeztek el a Magyar Dolgozóik Pártja, a Magyar Nép­­Közt­árs­a­s­á­g Míni­sz­tert­an­á­­­csa és Elnöki Tanácsa, a DISZ és a többi tömegszervezet, a DÍVSZ, valamint az állami szervek képviselői. A koszorúzási ünnepségről az ünneplő ifjúság a Nemzeti Mú­zeum elé vonult, ahol 105 év­vel ezelőtt Petőfi Sándor elő­ször szavalta el a „Nemzeti­­dal”-t. A múzeum homlokzatán az 1848-as hősök: Kossuth, Petőfi, Táncsics képe, valamint szeretett vezetőink és tanítóink, Lenin, Sztálin és Rákosi elvtár­sak, arcképe díszlett. Budapest ifjúságának ünnepi nagygyűlé­sén megjelentek a Magyar Dol­gozók Pártja, a kormány, a DISZ, valamint a többi tömeg­szervezet, állami szervek képviselői, továbbá a DÍVSZ küldöttei.. A Himnusz elhangzása után a DISZ budapesti bizottsága nevében Fábn Tibor elvtárs nyitotta meg az ünnepli nagy­gyűlést, majd Kállai Ferenc, a Nemzeti Színház művésze Pe­tőfi „Nemzeti dal” című költe­ményét szavalta el. Ezután Gosztonyi János elvtárs, a DISZ KV titkára mondott ünnepi be­szédet. — Népünk történetének egyik legragyogóbb fejezetére emléke­zünk ma — kezdte beszédét, majd méltatta a hős márciusi ifjak nagyszerű példáit, ame­lyek ma is tanulságul szolgál­nak ifjúságunk számára abban, hogyan kell tettekkel szeretni a hazát, hogyan kell helytállni akkor, ha a haza hív. Elmon­dotta, hogy áruért Petőfi har­colt, azt Sztálin elvtárs, a fel­szabadító Szovjetunió hozta el a magyar nép számára. Sztálin elvtársnak és a szovjet népnek köszönhetjük azt, hogy ifjúsá­gunk előtt szélesre tarul a jövő kapuja. Ezután így folytatta: — Idei márciusi ünnepünkön a nagy Sztálin halála fe­letti fájdalom és a gyász összeszorítja torkunkat, hiszen ő távozott el tőlün­k, aki né­pünknek a legdrágább volt, ak­i mindenkinél jobban szeret­tünk. De bennünk, magyar fia­talokban, akik életünk új tar­talmát, szocialista jövőnket és életünk célját köszönhetjük Sztálinnak, a fájdalom legyűr­­hetetlen erővé kell hogy vál­tozzék a sztálini örökség valóra­­válásáért vivott harcban. — Ma, amikor a 48-as fiata­lokra, népünk ragyogó szabad­ság­harcára emlékezünk, s meg­fogadjuk, hogy az ő szellemük­ben, az ő példá­ju­kon lelkesülve fogunk dolgozni, tanulni és élni, arra is esküt teszünk, hogy hű­séges katonái leszünk Sztálin­nak, aki lehetővé tette, hogy népi államunk pártunk vezetésével valóra váltsa a 48-as célokat, folytassa és betetőzze 48 művét. A következőkben arról szólt­, hogyan követheti ifjúságunk leg­hívebben 1848 hőseinek példáját. — Mi a márciusi fiatalok szel­lemében valljuk, nincs az az erő, amely szabad hazánkat újra gyarmattá tehe­tné, nincs az a hatalom, amely újra visszaad­hatná a földet a nagybirtokosok­nak, a gyárakat a tőkéseknek, amely visszaállíthatná a csend­őrök és szolgabírák véres ural­mát. Ma, március 15-én, amikor a szabadságért az ágyútűz­be da­lolva induló hőseink emlékét idézzük, esküszünk az ő szelle­mükben, hogy nem leszünk mit sem rosszabbak náluk, ha elle­nségein­k akaratunk el­lenére ránk kényszeríenének egy háborút. Nem azért, hogy idegen fö­­defent szerez­z­ün­k, nem azért, hogy hódító háborúkat folytassunk, de azért, hogy meg tudjuk védeni azt, ami a miénk: Sztálk­evá­rost és Ino­­tát, a diósgyőri nagykőből 4, a veszprémi egyetemet, mindazt, amit felépítettünk, mindazt­, ami­­kedves és szép nekünk. Ezért kell nekünk erős hadsereg. — Éljünk, dolgozzunk és ta­nuljunk úgy — hangsúlyozta beszéde befejező részében —, hogy napfényes időben és viha­­­ros napokon egyaránt mindig számíthasson ránk pártunk, hogy mindig készen legyünk minden útmutatását híven kö­vetni ,a mi tanítómesterünnkne­k, népünk bölcs vezetőjének, Rákosi elvtársinak. Gosztonyi János elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségének tit­kára mondott ünnepi beszédet a Nemzeti Múzeum előtt. 1848 nagy költőjének szülővárosában Kiskőrösön, Petőfi Sándor szülővárosában is emlékünnep­­ségre készültek a fiatalok. A Petőfi-tér zászl­ódíszben várta az ünneplőket, a diákokat, ifjú­munkásokat, a környező falvaik és tanyák dolgozó fiataljait. A Petőfi-szobor talapzatánál nép­hadseregünk és államrendőrsé­günk tagjai álltak díszőrséget. Délelőtt 10 órakor megkezdő­dött az ünnepség. Az ünnepi be­szédet Petrák Lajos elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségének titkára mondotta. Beszélt az 1848-as forradalom jelentőségé­ről, ar­ról az örökségről, ame­lyet a dicső márciusi ifjúság hagyott ránk, mai magyar fia­talokra. Majd a továbbiakban ezt mondotta: — Amikor itt, ezen a helyen, Petőfi szid­óvárosában megem­lékezünk a halhatatlan 48-as hő­sök: Kossuth, Petőfi. Táncsics, a hős márciusi ifjúság dicsősé­ges szabadságküzdelmeiről, a nemzeti büszkeség magasztos érzése nagy fájdalommal ve­ A miskolci ifjúság Petőfi Sándor és Kossuth Lajos szob­rának megkoszorúzása után ifjú­sági nagygyűlésre vonult a Déryné Színházba, ahol Hollós­­Ervin elvtárs, a DISZ KV tit­kárai mondott ünnepi beszédet. A diósgyőri Kohászati Üzemek, a DIMAVAG gépgyár, valamint gyár, mert el kellett búcsúznunk Sztálin elvtárstól, akinek neve elválaszthatat­an a 48-as ha­gyományok megvalósításától. A mérhetetlen veszteség napjaiban különösen mélyen vésődik agyunkba és szívünkbe, hogy Petőfi szellemében, a­ 48-as ha­gyományok szellemében csele­kedni, ez ma azt jelenti: tánto­­ríthatatlanul követni a sztálini eszméket, a nagy Szovjetuniót, még szorosabban tömörülni pár­tunk köré. Az ünnepi beszéd után a párt, a DISZ, a néphadsereg és az államrendőrség képviselői meg­koszorúzták Petőfi szobrát. Petőfi Sándor szülőháza is ünnepi díszt öltött vasárnap. A bejárat előtt néphadseregünk katonái álltak díszőrséget, s a házat tömegesen keresték fel Kiskőrös dolgozói, hogy leróják kegyeletüket a szabadságharc lánglelkű költője iránt. Délután az 1933-as születésű fiatalok já­rási céllövőversenyt rendeztek, a diósgyőri ipari tanulóintézetek ifjúsága a Szabadság-kertben lévő Petőfi-szobornál ünnepelték­­a hős márciusi fiatalokat. Ezenkívül az ország minden részén megemlékeztek a fiatalok hős elődeikről, a 48-as forradal­mi ifjúságról. Szerte az országban... ­ J­V és Táncsics álma, a független Magyarország. Sztálinn­ak, a felszabadító Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy valóra vált a márciusi célkitűzés. Kossuth, Petőfi A Szovjetunió Legfelső Tanácsának 4. ülésszaka Moszkva, március 15 (TASZSZ). Március 15-én Moszkvában, a Kremlben megtartották a Szov­jetunió Legfelső Tanácsának 4. ülésszakát. Az ülésteremben jelen vannak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának és Nem­zetiségi Tanácsának küldöttei s igen sok vendég. A páho­lyokban a diplomáciai testület tagjai, a szovjet és a külföldi sajtó képviselői. Az elnökség páholyaiban helyet foglalnak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagjai és a mi­niszterek. A jelenlevők melegen fogad­jóik G. M. Malenkov, I. P. Be­­rija, V. M. Molotov, K. J. Vo­­rosilov, N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin, L. M. Kaganovics, A. I. Mikojan, M. Z. Szaburov, M. G. Pervuhin, N. M. Sver­­nyik, P. K. Ponomarenko, L. G. Melnyikov, M. D. Bagirov, M. A. Szuszlov, Sz. D. Ignatyev, N. N. Satalin, M. F. Skirjatov, valamint a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács elnö­kei és helyetteseik megjelenését az elnökségben. Mihail Jasznov küldött, a Szö­vetségi Tanács elnöke, aki az ülésen elnökölt, a­z ülésszakot megnyitva, első szavait Joszif Visszárionovics Sztálin ragyogó emlékének szenteli. A szovjet nép — mondja Jasznov — szívében mély fáj­dalommal, a pótolhatatlan vesz­teség érzésével kísérte utolsó útjára szeretett vezérét és ta­nítóját, Joszif Visszarionovics Sztálint, a­ Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttét, a miniszter­­tanács elnökét, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkárát. A küldöttek és a vendégek felállással tisztelegnek a vezér emlékének. Az elnök közli, hogy március 14-én Prágában meghalt Kle­men­ Gottwald, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, a Szovjet­unió hű barátja. A Szovjetunió népei a csehszlovák dolgozók­kal együtt mélységesen átérzik ezt a súlyos veszteséget. Mindenki feláll. A Legfelső Ta­nács elfogadja a Szovjetunió Legfelső Tanácsának K­lement Gottwald elnök halála alkalmából Csehszlovákia nem­zetgyűl­éséhez intézett részvét­­nyil­atkozata szövegét. Az elnök a következő napi­rendet javasolja­ az ülésszaknak megvitatásra: 1. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének megválasztása. 2. A Szovjetunió Miniszter­­tanácsa elnökének kinevezése. 3. A Szovjetunió Miniszter­­tanácsa összetétele és a Szov­jetunió minisztériumainak át­alakítása. 4. A­­ Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége titkárának megválasztása 5. A Szovjetunió Alkotmánya 70., 77. és 18. cikkelye megvál­toztatása és kiegészítése. A napirend első pontjához N. Sz. Hruscsov küldöttnek adják meg a­ szót, akit a jelenlevők melegen fogadnak. A Szovjet­unió Kommunista Pártja Köz­ponti Bizottságának plénuma, a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Legfelső Taná­csa együttes ülésének nevében, valamint Moszkva, Leningrád és Ukrajna küldöttei nevében java­solja N. M. Svernyik felmenté­sét a Szovjetunió Legfelső Ta­nácsa Elnöksége elnökének tisz­téből azzal kapcsolatban, hogy őt a Szovjetunió Szakszerveze­tei Központi Tanácsa elnöké­nek tisztére ajánlják és java­solja N. M. Svernyik megvála­sz­tását a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagjává N. Sz. Hruscsov javasolja K. J. Vorosilovnak, a nagy Lenin hű tanítványának és a nagy Sztálin harcostársának, a kom­munista párt ügye, a kommuniz­mus, szovjetunióbeli győzelme fáradhatatlan harcosának meg­választását a Szovjetunió Leg­felső Tanácsa Elnökségének elnökévé. A küldöttek hosszantartó taps­­sal fogadják N. Sz. Hruscsov szavait arról, hogy K. J. Voro­­silov megválasztását az egész szovjet nép teljes mértékben támogatja és jóváhagyja. Hruscsov küldött javaslatát egyhangúlag elfogadják. A jelen­lévők állva üdvözlik K. J. Voro­­silovot. Az ülésszak áttér a Szovjet­unió Minisztertanácsa elnöke kinevezéséről szóló kérdésre. L. P. Berija küldött szólal fel, akit viharos, szűnni nem akaró tapssal fogadnak. A Szovjet­unió Legfelső Tanácsának El­nöksége, a Minisztertanács és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága megbízásá­ból javasolja, hogy a Szovjet­unió Minisztertanácsának el­nökévé Georgij Makszimiljano­­vics Malenkovot nevezzék ki. Mindenki feláll. A teremben hosszú ideig nem szűnik a lel­kes taps. Pártunk, a munkások, a kolhoz­parasztok, az értelmiség, a Szovjetunió valamennyi népe — mond­ja Beri­ja — jól ismerik és mélységesen tisztelik G. M. Malenkovot, mint Lenin nagy­tehetségű tanítványát, Sztálin hű harcostársát. A Szovjetunió kormánya előtt nagy és felelősségteljes felada­tok állnak, mind az ország kül­politikájának bonyolult nem­zetközi helyzetiben való vezeté­sében, mind abban, hogy ve­zesse a Szovjetunió népeit a kommunista társadalom orszá­gunkban való felépítéséért ví­vott gigászi, hősies harcában, úgy gondolom — folytatja Berija —, hogy a képviselők általános véleményét mondom ki, amikor azt a szilárd meg­győződést fejezem ki, hogy a szovjet kormány G. M. Malen­kov vezetésével úgy fogja ve­zetni országunkban a kommu­nizmus építésének egész ügyét, amint Lenin és Sztálin taní­totta és odaadóan fogja szol­gálni népünk érdekeit. (Viha­ros, szűnni nem akaró taps.) Az ülésszak egyhangúlag határozatot fogad­ el G. M. Malenkov kinevezéséről a Szovjetunió Minisztertanácsá­nak elnökévé és megbízza, hogy tegyen javaslatot a kor­mány összetételére. A hatá­rozatot viharos éljenzés ki­séri. Mindenki feláll, telje­sen üdvözölve a szovjet kor­mány fejét. G. M. Malenkov, a Szovjet­unió Minisztertanácsának elnö­ke a szónoki emelvényre lép. A teremben ismét ellenzés har­san fel. G. M. Malenkov megköszöni a küldötteknek a nagy bizal­mat és megbecsülést, amelyet iránta tanúsítanak és javasolja a kormány összetételének és a jelenleg meglévő minisztériu­mok egyesítésére irányuló in­tézkedéseknek megv­­atását. Ki­jelenti, hogy ezek az intézke­dések már korábban megértek. Már hosszú ideje, még J. V. Sztálin életében, vele együtt fontolták meg a pártban és a kormányban. Most — mutat rá G. M. Ma­lenkov — a szovjet országot ért súlyos veszteséggel kapcso­latban csak meggyorsítottuk a már megérlelődött szervezeti intézkedések végrehajtását. Ezek az intézkedések az állami és gazdasági tevékenység veze­tésének további megjavítására ■irányulnak. Lehetőségünk van arra —­ folytatja G. M. Mailenkov —, hogy sikeresen megvalósítsuk a minisztériumok egyesítésével kapcsolatos újjászervezést és realizálhatjuk ennek minden elő­nyét mert jelentősen fejlett ká­derekkel rendelkezünk, akik gazdag tapasztalatokat szerez­tek és az egyesített­ miniszté­riumok élére állhatnak. G. M. Malenkov a következő javaslatokat terjeszti a Leg­felső Tanács elé: Az államvédelmi minisztériu­mot és belügyminisztériumot egy minisztériummá­, a Szovjet­unió belügyminisztériumává kell egyesíteni. A hadügyminisztériumot és a haditengerészeti minisztériu­­mo­t egy minisztériummá, a Szovjetunió honvédelmi minisz­tériumává kell egyesíteni. A külkereskede­mi miniszté­riumot és a kereskedelemügyi minisztériumot egy miniszté­riummá, a Szovjet­unió bel- és kü­lkereskedelmi minisztériumá­vá kell egyesíteni. A mezőgazdasági minisztériu­mot, a gyapottermesztési mi­nisztériumott, a szovhezügyi mi­nisztériumot, a begyűjtési mi­nisztériumot és az erdőgazda­sági minisztériumot egy minisz­tériummá, a Szovjetunió mező­­gazdasági és begyűjtési minisz­tériumává kell egyesíteni. A felsőoktatási minisztériu­mot, a filmügyi minisztériumot, a művészetügyi bizottságot, a rádióbizottságot, a nyomda- és kiadóvállalatok főigazgatóságát és a munkaerőtartalékok mi­nisztériumot egy minisztérium­má, a Szovjetunió kulturális ügyeinek minisztériumává kell egyesíteni. A könnyűipari minisztériu­mot­, az élelmiszeripari minisz­tériumot, a hús- és tejipari mi­nisztériumot és a halipari mi­nisztériumot egy minisztérium­má, a Szovjetunió könnyű- és élelmiszeripari minisztériumává kell egyesíteni. A vaskohászati minisztériu­mot, a színesfémkohászati mi­­nisztériumot egy minisztérium­má, a Szovjetunió kohóipari mi­nisztériumává kell egyesíteni. Az autó- és traktoripari mi­nisztériumot, a gép- és műszer­­gyártási minisztériumot, a mező­­gazdasági gépgyártási miniszté­riumot és a szerszámgépgyár­tási minisztériumot egy minisz­tériummá, a Szovjetunió gép­ipari minisztériumává kell egye­síteni. A köz­lekedési gépgyártási mi­­­iisztériumot, a hajóépítési ipari minisztériumot, a nehéz­gépgyár­­tási minisztériumot­ és az építési és útépítési gépgyártási-­ minisz­tériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió közlekedési és ne­­hézigépipari minisztériumává kell egyesíteni. A villamos­ e­rőművek miniszté­riumát, a villamossági ipari mi­nisztériumot, a posta- és rádió­ipari minisztériumot egy minisz­­triummá, a Szovjetunió villamos­­erőműveinek és villamosapatá­­nak minisztériumává kell egye­síteni. A fegyver­zetü­gyi miniszté­riumot és a repülőipart minisz­(Folytatók a második oldalon.)

Next