Szabad Ifjuság, 1953. január-március (4. évfolyam, 1-76. szám)
1953-03-17 / 64. szám
Március 15-ét ünnepelte ifjúságunk árcius 15-én — mint évről évre most már mindig — szabad hazánk minden táján, városban és falun egyaránt összegyűltek a fiatalok, hogy kegyelettel adózzanak a márciusi ifjúság, a márciusi napok emlékének Ott voltak ezeken az ünnepségeken a régi „iparoslegények” utódai: a mai ifjúmunkások, eljöttek az akkori jobbágyok dédunokái, a felemelkedés útját járó mai parasztfiatalok és 48 diákifjaira emlékező egyetemistáink, középiskolásaink serege, új felnövekvő értelmiségünk. A Petőfiszobrok és a 48-as emlékművek talapzatát virágok, koszorúk sokasága borítja. Jelképe ez annak, hogy a magyar népben, a magyar ifjúságban elevenen él a dicső március emléke, hogy 1848 hős forradalmáraihoz méltóan akar élni, alkotni. A Petőfi-szobornál és a Múzeum-kertben Vasárnap, március 15-én, már koradélelőtt benépesítette a főváros utcáit a vörös- és nemzetiszínű zászlók alatt felvonuló ifjúság. A magyar szabadságharc nagy költőjének, Petőfi Sándornak szobrához vonultak, hogy az 1848-as márciusi forradalom és szabadságharc 105 éves évfordulóján megemlékezzenek a magyar nép hősi harcának egyik legnagyobb vezetőjéről. A szobor talapzatán koszorút helyeztek el a Magyar Dolgozóik Pártja, a Magyar NépKöztársaság Mínisztertanácsa és Elnöki Tanácsa, a DISZ és a többi tömegszervezet, a DÍVSZ, valamint az állami szervek képviselői. A koszorúzási ünnepségről az ünneplő ifjúság a Nemzeti Múzeum elé vonult, ahol 105 évvel ezelőtt Petőfi Sándor először szavalta el a „Nemzetidal”-t. A múzeum homlokzatán az 1848-as hősök: Kossuth, Petőfi, Táncsics képe, valamint szeretett vezetőink és tanítóink, Lenin, Sztálin és Rákosi elvtársak, arcképe díszlett. Budapest ifjúságának ünnepi nagygyűlésén megjelentek a Magyar Dolgozók Pártja, a kormány, a DISZ, valamint a többi tömegszervezet, állami szervek képviselői, továbbá a DÍVSZ küldöttei.. A Himnusz elhangzása után a DISZ budapesti bizottsága nevében Fábn Tibor elvtárs nyitotta meg az ünnepli nagygyűlést, majd Kállai Ferenc, a Nemzeti Színház művésze Petőfi „Nemzeti dal” című költeményét szavalta el. Ezután Gosztonyi János elvtárs, a DISZ KV titkára mondott ünnepi beszédet. — Népünk történetének egyik legragyogóbb fejezetére emlékezünk ma — kezdte beszédét, majd méltatta a hős márciusi ifjak nagyszerű példáit, amelyek ma is tanulságul szolgálnak ifjúságunk számára abban, hogyan kell tettekkel szeretni a hazát, hogyan kell helytállni akkor, ha a haza hív. Elmondotta, hogy áruért Petőfi harcolt, azt Sztálin elvtárs, a felszabadító Szovjetunió hozta el a magyar nép számára. Sztálin elvtársnak és a szovjet népnek köszönhetjük azt, hogy ifjúságunk előtt szélesre tarul a jövő kapuja. Ezután így folytatta: — Idei márciusi ünnepünkön a nagy Sztálin halála feletti fájdalom és a gyász összeszorítja torkunkat, hiszen ő távozott el tőlünk, aki népünknek a legdrágább volt, aki mindenkinél jobban szerettünk. De bennünk, magyar fiatalokban, akik életünk új tartalmát, szocialista jövőnket és életünk célját köszönhetjük Sztálinnak, a fájdalom legyűrhetetlen erővé kell hogy változzék a sztálini örökség valóraválásáért vivott harcban. — Ma, amikor a 48-as fiatalokra, népünk ragyogó szabadságharcára emlékezünk, s megfogadjuk, hogy az ő szellemükben, az ő példájukon lelkesülve fogunk dolgozni, tanulni és élni, arra is esküt teszünk, hogy hűséges katonái leszünk Sztálinnak, aki lehetővé tette, hogy népi államunk pártunk vezetésével valóra váltsa a 48-as célokat, folytassa és betetőzze 48 művét. A következőkben arról szólt, hogyan követheti ifjúságunk leghívebben 1848 hőseinek példáját. — Mi a márciusi fiatalok szellemében valljuk, nincs az az erő, amely szabad hazánkat újra gyarmattá tehetné, nincs az a hatalom, amely újra visszaadhatná a földet a nagybirtokosoknak, a gyárakat a tőkéseknek, amely visszaállíthatná a csendőrök és szolgabírák véres uralmát. Ma, március 15-én, amikor a szabadságért az ágyútűzbe dalolva induló hőseink emlékét idézzük, esküszünk az ő szellemükben, hogy nem leszünk mit sem rosszabbak náluk, ha ellenségeink akaratunk ellenére ránk kényszeríenének egy háborút. Nem azért, hogy idegen födefent szerezzünk, nem azért, hogy hódító háborúkat folytassunk, de azért, hogy meg tudjuk védeni azt, ami a miénk: Sztálkevárost és Inotát, a diósgyőri nagykőből 4, a veszprémi egyetemet, mindazt, amit felépítettünk, mindazt, amikedves és szép nekünk. Ezért kell nekünk erős hadsereg. — Éljünk, dolgozzunk és tanuljunk úgy — hangsúlyozta beszéde befejező részében —, hogy napfényes időben és viharos napokon egyaránt mindig számíthasson ránk pártunk, hogy mindig készen legyünk minden útmutatását híven követni ,a mi tanítómesterünnknek, népünk bölcs vezetőjének, Rákosi elvtársinak. Gosztonyi János elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségének titkára mondott ünnepi beszédet a Nemzeti Múzeum előtt. 1848 nagy költőjének szülővárosában Kiskőrösön, Petőfi Sándor szülővárosában is emlékünnepségre készültek a fiatalok. A Petőfi-tér zászlódíszben várta az ünneplőket, a diákokat, ifjúmunkásokat, a környező falvaik és tanyák dolgozó fiataljait. A Petőfi-szobor talapzatánál néphadseregünk és államrendőrségünk tagjai álltak díszőrséget. Délelőtt 10 órakor megkezdődött az ünnepség. Az ünnepi beszédet Petrák Lajos elvtárs, a DISZ Központi Vezetőségének titkára mondotta. Beszélt az 1848-as forradalom jelentőségéről, arról az örökségről, amelyet a dicső márciusi ifjúság hagyott ránk, mai magyar fiatalokra. Majd a továbbiakban ezt mondotta: — Amikor itt, ezen a helyen, Petőfi szidóvárosában megemlékezünk a halhatatlan 48-as hősök: Kossuth, Petőfi. Táncsics, a hős márciusi ifjúság dicsőséges szabadságküzdelmeiről, a nemzeti büszkeség magasztos érzése nagy fájdalommal ve A miskolci ifjúság Petőfi Sándor és Kossuth Lajos szobrának megkoszorúzása után ifjúsági nagygyűlésre vonult a Déryné Színházba, ahol HollósErvin elvtárs, a DISZ KV titkárai mondott ünnepi beszédet. A diósgyőri Kohászati Üzemek, a DIMAVAG gépgyár, valamint gyár, mert el kellett búcsúznunk Sztálin elvtárstól, akinek neve elválaszthatatan a 48-as hagyományok megvalósításától. A mérhetetlen veszteség napjaiban különösen mélyen vésődik agyunkba és szívünkbe, hogy Petőfi szellemében, a 48-as hagyományok szellemében cselekedni, ez ma azt jelenti: tántoríthatatlanul követni a sztálini eszméket, a nagy Szovjetuniót, még szorosabban tömörülni pártunk köré. Az ünnepi beszéd után a párt, a DISZ, a néphadsereg és az államrendőrség képviselői megkoszorúzták Petőfi szobrát. Petőfi Sándor szülőháza is ünnepi díszt öltött vasárnap. A bejárat előtt néphadseregünk katonái álltak díszőrséget, s a házat tömegesen keresték fel Kiskőrös dolgozói, hogy leróják kegyeletüket a szabadságharc lánglelkű költője iránt. Délután az 1933-as születésű fiatalok járási céllövőversenyt rendeztek, a diósgyőri ipari tanulóintézetek ifjúsága a Szabadság-kertben lévő Petőfi-szobornál ünnepeltéka hős márciusi fiatalokat. Ezenkívül az ország minden részén megemlékeztek a fiatalok hős elődeikről, a 48-as forradalmi ifjúságról. Szerte az országban... JV és Táncsics álma, a független Magyarország. Sztálinnak, a felszabadító Szovjetuniónak köszönhetjük, hogy valóra vált a márciusi célkitűzés. Kossuth, Petőfi A Szovjetunió Legfelső Tanácsának 4. ülésszaka Moszkva, március 15 (TASZSZ). Március 15-én Moszkvában, a Kremlben megtartották a Szovjetunió Legfelső Tanácsának 4. ülésszakát. Az ülésteremben jelen vannak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Szövetségi Tanácsának és Nemzetiségi Tanácsának küldöttei s igen sok vendég. A páholyokban a diplomáciai testület tagjai, a szovjet és a külföldi sajtó képviselői. Az elnökség páholyaiban helyet foglalnak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagjai és a miniszterek. A jelenlevők melegen fogadjóik G. M. Malenkov, I. P. Berija, V. M. Molotov, K. J. Vorosilov, N. Sz. Hruscsov, N. A. Bulganyin, L. M. Kaganovics, A. I. Mikojan, M. Z. Szaburov, M. G. Pervuhin, N. M. Svernyik, P. K. Ponomarenko, L. G. Melnyikov, M. D. Bagirov, M. A. Szuszlov, Sz. D. Ignatyev, N. N. Satalin, M. F. Skirjatov, valamint a Szövetségi Tanács és a Nemzetiségi Tanács elnökei és helyetteseik megjelenését az elnökségben. Mihail Jasznov küldött, a Szövetségi Tanács elnöke, aki az ülésen elnökölt, az ülésszakot megnyitva, első szavait Joszif Visszárionovics Sztálin ragyogó emlékének szenteli. A szovjet nép — mondja Jasznov — szívében mély fájdalommal, a pótolhatatlan veszteség érzésével kísérte utolsó útjára szeretett vezérét és tanítóját, Joszif Visszarionovics Sztálint, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa küldöttét, a minisztertanács elnökét, a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának titkárát. A küldöttek és a vendégek felállással tisztelegnek a vezér emlékének. Az elnök közli, hogy március 14-én Prágában meghalt Klemen Gottwald, a Csehszlovák Köztársaság elnöke, a Szovjetunió hű barátja. A Szovjetunió népei a csehszlovák dolgozókkal együtt mélységesen átérzik ezt a súlyos veszteséget. Mindenki feláll. A Legfelső Tanács elfogadja a Szovjetunió Legfelső Tanácsának Klement Gottwald elnök halála alkalmából Csehszlovákia nemzetgyűléséhez intézett részvétnyilatkozata szövegét. Az elnök a következő napirendet javasolja az ülésszaknak megvitatásra: 1. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének megválasztása. 2. A Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének kinevezése. 3. A Szovjetunió Minisztertanácsa összetétele és a Szovjetunió minisztériumainak átalakítása. 4. A Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége titkárának megválasztása 5. A Szovjetunió Alkotmánya 70., 77. és 18. cikkelye megváltoztatása és kiegészítése. A napirend első pontjához N. Sz. Hruscsov küldöttnek adják meg a szót, akit a jelenlevők melegen fogadnak. A Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottságának plénuma, a Szovjetunió Minisztertanácsa és a Szovjetunió Legfelső Tanácsa együttes ülésének nevében, valamint Moszkva, Leningrád és Ukrajna küldöttei nevében javasolja N. M. Svernyik felmentését a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége elnökének tisztéből azzal kapcsolatban, hogy őt a Szovjetunió Szakszervezetei Központi Tanácsa elnökének tisztére ajánlják és javasolja N. M. Svernyik megválasztását a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének tagjává N. Sz. Hruscsov javasolja K. J. Vorosilovnak, a nagy Lenin hű tanítványának és a nagy Sztálin harcostársának, a kommunista párt ügye, a kommunizmus, szovjetunióbeli győzelme fáradhatatlan harcosának megválasztását a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnökévé. A küldöttek hosszantartó tapssal fogadják N. Sz. Hruscsov szavait arról, hogy K. J. Vorosilov megválasztását az egész szovjet nép teljes mértékben támogatja és jóváhagyja. Hruscsov küldött javaslatát egyhangúlag elfogadják. A jelenlévők állva üdvözlik K. J. Vorosilovot. Az ülésszak áttér a Szovjetunió Minisztertanácsa elnöke kinevezéséről szóló kérdésre. L. P. Berija küldött szólal fel, akit viharos, szűnni nem akaró tapssal fogadnak. A Szovjetunió Legfelső Tanácsának Elnöksége, a Minisztertanács és a Szovjetunió Kommunista Pártja Központi Bizottsága megbízásából javasolja, hogy a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökévé Georgij Makszimiljanovics Malenkovot nevezzék ki. Mindenki feláll. A teremben hosszú ideig nem szűnik a lelkes taps. Pártunk, a munkások, a kolhozparasztok, az értelmiség, a Szovjetunió valamennyi népe — mondja Berija — jól ismerik és mélységesen tisztelik G. M. Malenkovot, mint Lenin nagytehetségű tanítványát, Sztálin hű harcostársát. A Szovjetunió kormánya előtt nagy és felelősségteljes feladatok állnak, mind az ország külpolitikájának bonyolult nemzetközi helyzetiben való vezetésében, mind abban, hogy vezesse a Szovjetunió népeit a kommunista társadalom országunkban való felépítéséért vívott gigászi, hősies harcában, úgy gondolom — folytatja Berija —, hogy a képviselők általános véleményét mondom ki, amikor azt a szilárd meggyőződést fejezem ki, hogy a szovjet kormány G. M. Malenkov vezetésével úgy fogja vezetni országunkban a kommunizmus építésének egész ügyét, amint Lenin és Sztálin tanította és odaadóan fogja szolgálni népünk érdekeit. (Viharos, szűnni nem akaró taps.) Az ülésszak egyhangúlag határozatot fogad el G. M. Malenkov kinevezéséről a Szovjetunió Minisztertanácsának elnökévé és megbízza, hogy tegyen javaslatot a kormány összetételére. A határozatot viharos éljenzés kiséri. Mindenki feláll, teljesen üdvözölve a szovjet kormány fejét. G. M. Malenkov, a Szovjetunió Minisztertanácsának elnöke a szónoki emelvényre lép. A teremben ismét ellenzés harsan fel. G. M. Malenkov megköszöni a küldötteknek a nagy bizalmat és megbecsülést, amelyet iránta tanúsítanak és javasolja a kormány összetételének és a jelenleg meglévő minisztériumok egyesítésére irányuló intézkedéseknek megvatását. Kijelenti, hogy ezek az intézkedések már korábban megértek. Már hosszú ideje, még J. V. Sztálin életében, vele együtt fontolták meg a pártban és a kormányban. Most — mutat rá G. M. Malenkov — a szovjet országot ért súlyos veszteséggel kapcsolatban csak meggyorsítottuk a már megérlelődött szervezeti intézkedések végrehajtását. Ezek az intézkedések az állami és gazdasági tevékenység vezetésének további megjavítására ■irányulnak. Lehetőségünk van arra — folytatja G. M. Mailenkov —, hogy sikeresen megvalósítsuk a minisztériumok egyesítésével kapcsolatos újjászervezést és realizálhatjuk ennek minden előnyét mert jelentősen fejlett káderekkel rendelkezünk, akik gazdag tapasztalatokat szereztek és az egyesített minisztériumok élére állhatnak. G. M. Malenkov a következő javaslatokat terjeszti a Legfelső Tanács elé: Az államvédelmi minisztériumot és belügyminisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió belügyminisztériumává kell egyesíteni. A hadügyminisztériumot és a haditengerészeti minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió honvédelmi minisztériumává kell egyesíteni. A külkereskedemi minisztériumot és a kereskedelemügyi minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió bel- és külkereskedelmi minisztériumává kell egyesíteni. A mezőgazdasági minisztériumot, a gyapottermesztési minisztériumott, a szovhezügyi minisztériumot, a begyűjtési minisztériumot és az erdőgazdasági minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió mezőgazdasági és begyűjtési minisztériumává kell egyesíteni. A felsőoktatási minisztériumot, a filmügyi minisztériumot, a művészetügyi bizottságot, a rádióbizottságot, a nyomda- és kiadóvállalatok főigazgatóságát és a munkaerőtartalékok minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió kulturális ügyeinek minisztériumává kell egyesíteni. A könnyűipari minisztériumot, az élelmiszeripari minisztériumot, a hús- és tejipari minisztériumot és a halipari minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió könnyű- és élelmiszeripari minisztériumává kell egyesíteni. A vaskohászati minisztériumot, a színesfémkohászati minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió kohóipari minisztériumává kell egyesíteni. Az autó- és traktoripari minisztériumot, a gép- és műszergyártási minisztériumot, a mezőgazdasági gépgyártási minisztériumot és a szerszámgépgyártási minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió gépipari minisztériumává kell egyesíteni. A közlekedési gépgyártási miiisztériumot, a hajóépítési ipari minisztériumot, a nehézgépgyártási minisztériumot és az építési és útépítési gépgyártási- minisztériumot egy minisztériummá, a Szovjetunió közlekedési és nehézigépipari minisztériumává kell egyesíteni. A villamos erőművek minisztériumát, a villamossági ipari minisztériumot, a posta- és rádióipari minisztériumot egy minisztriummá, a Szovjetunió villamoserőműveinek és villamosapatának minisztériumává kell egyesíteni. A fegyverzetügyi minisztériumot és a repülőipart minisz(Folytatók a második oldalon.)