Szabad Ifjuság, 1953. április-június (4. évfolyam, 77-151. szám)
1953-06-04 / 129. szám
1933 június 4 Szabad TM sott A KÖNYVTÁR ÉS A FIATAL OLVASÓ Írta: M. Grisko, a „Gorkij-” területi könyvtár igazgatója A könyvtárba belépő olvasót sokezer könyv fogadja. A könyvekből gazdag világ tárul az olvasó elé: van itt útleírás, tudományos felfedezésről, híres emberek életéről szóló és sok más tárgyú könyv. Valamennyi mű segít kialakítani szemléletünket az életről és a munkáról. A zaporozsjei Gorkij-könyvtárnak sok fiatal olvasója van. Ez év első négy hónapjában négyezer fiatal olvasó, építőmunkás, gyári és üzemi dolgozó látogatta a könyvtárat. A könyveknek a szovjet fiatalok legjobb barátaivá kell válniok. Ezért nekünk, könyvtárosoknak ki kell fejlesztenünk az olvasókultúrát, hozzá kell szoktatnunk olvasóinkat a tudatos olvasáshoz. Ebben a munkában különös szerep jut az olvasókkal való egyéni foglalkozásnak. A könyvkiadási osztályon külön asztalnál foglalkoznak minden egyes olvasóval. A könyvtáros megismerkedik vele, elmagyarázza neki a könyvtárszabályokat, a katalógus használatát, megismerteti a könyvtár főbb témaköreivel, segít a könyvek kiválasztásában is. A következő beszélgetések során a könyvtáros már közelebb kerül az olvasóhoz, megismeri ízlését és érdeklődési körét. Érdeklődik, hogyan hasznosítja az olvasó a könyv mondanivalóját. Legfőbb törekvésünk, hogy olvasóinkat segítsük egyéni olvasási rendszerük kidolgozásában. Nehéz és fáradságos munka ez, de megéri, mert figyelemreméltó eredményhez vezet. Ivan Marcsenko, a „Dnyeproszpecsztal”-gyár lakatosa, régebben csak azt olvasta, ami éppen a kezeügyébe került. A könyvtáros beszélgetés közbenmegtudta, hogy Marcsenko a gyári rádiókör tagja, de rádiótechnikai könyvet még nem olvasott. A könyvtáros azzal kezdte, hogy Popovról, a nagy orosz tudósról, a rádió feltalálójáról ajánlott neki egy könyvet. A könyv megnyerte Marcsenko tetszését. Utána már a könyvtárossal együtt rendszeres olvasási tervet állított össze. Az egyéni tervek összeállításánál figyelembe vesszük az olvasó érdeklődési körét. Az egyiket a műszaki irodalom, a másikat a földrajzi felfedezések története, a harmadikat elődeink élete, zene- vagy színháztörténet érdekli. Arról is gondoskodunk, hogy az olvasás változatos legyen és szélesítse a fiatal munkások látókörét. Amikor az olvasó tudományos vagy műszaki könyvet választ, felhívjuk figyelmét a politikai és szépirodalmi művekre is. A politikai körök részvevői és az egyéni tanulók számára újság és folyóirat-nyilvántartót állítottunk össze. A könyvtárban kiállítást rendeztünk a XIX. pártkongresszus anyagából, s a kongresszussal foglalkozó irodalomról 12 bibliográfiai szemlét készítettünk. Segítséget nyújtunk olvasóinknak egyéni könyvtárak összeállításában is. Ezért elkészítettük az ajánlott irodalom listáját. Munkánk nem korlátozódik a könyvtár falai közé. Kerületünk fiatal olvasóinak levelező-előjegyzés alapján is küldünk könyveket. Szickevics motorvezető szakmájáról kapott könyvet, Pankovszkij kőművesnek a gyors téglafalazásról küldtünk szakirodalmat. A könyvtár bibliográfiai tudakozó irodája jegyzéket készített arról, mit olvassanak a kőművesek, ácsok, vasbetonszerelők, betonosok. Vasziljevka faluban Nyikolaj Matvejenko vakolómunkás is megkapta jegyzékünket és így ír róla: „Tisztelt könyvtáros elvtárs! Megkaptam jegyzékedet. Én is szeretnék, a könyvtár levelező-olvasója lenni. Hét osztályt végeztem. Kérlek, küldd el nekem Sepeleva: .Díszítő vakolás’ és Makarova: .Vakolási munkálatok’ című könyveket. Küldj, ha lehetséges, száraz vakolásról szóló könyvet is. Brigádunk a száraz vakolás módszerével dolgozik, de ilyen irodalomhoz nagyon nehezen jutunk hozzá. Az elmélet nélküli gyakorlat nagy nehézséget okoz nekünk. Ezért kérlek, teljesítsd kérésemet.” Matvejenko kérése szerint összeállítottuk a könyveket és elküldtük. A csomagba néhány szépirodalmi könyvet is tettünk új olvasónknak. Matvejenko hamarosan válaszolt, a következőket írta: „ ... A te segítségeddel a díszítő falazásnál szükséges keverési arányt más folyamatoknál is alkalmazni tudtuk. Makarova könyvét szintén elolvasta az egész brigád. Az elméleti anyag teljesen új. Köszönöm a száraz vakolásról szóló könyvet is, sok segítséget nyújtott nekünk. Hálás köszönet Polevoj:Arany’ című művéért is. Nagyon tetszett .. Arra törekszünk, hogy egyre szélesebb körben terjeszszük el a könyveket. Előadásokat tartunk a szovjet fiatalok erkölcsi arculatáról, Pavel Korcsagin hőstettéről, az ifjúság békeharcáról. A könyveket gyakran megbeszéljük olvasóinkkal. Az olvasó értekezleteket bent az üzemben tartjuk. A zaporozsjei épületszerelő vállalat dolgozóival például „A szovjet fiatal ábrázolása a szépirodalomban” címmel tartottunk olvasó-megbeszélést. A könyvtár ajánlólistát készít a termelés élenjáró dolgozóinak tapasztalatairól szóló irodalomról. Nemrégen Vaszilij Koleszov széles előtolással végzett esztergályozási módszeréről adtunk ki bibliográfiai jegyzéket. A fiatalok szellemi szükséglete növekszik, mind többen vágyódnak a tudás, a kiváló, tartalmas könyvek után. A könyvtár ma már nem egyszerűen könyvraktár, hanem a tudás propagandistája, a kultúra egyik központja. Nekünk, könyvtárosoknak az a feladatunk, hogy a lehető legnagyobb mértékben kielégítsük olvasóink kívánságait és ezzel tevékenyen részt vegyünk a fiatal szovjet állampolgárok általános műveltsége és ideológiai tudása emelésében. (A Komszomolszkaja Pravda cikke nyomán) 10 Három nap múlva, június 7-én választják meg Olaszország új képviselőházát és szenátusát. Ez lesz a negyedik nagy politikai erőpróba a háború utáni Olaszország történetében. 1946 ban községi és általános politikai választásokat tartottak — ez utóbbiak középpontjában elsősorban az államforma kérdése állott. 1948 április 18-án választották meg a nemrég feloszlatott képviselőházat, 1951—1952-ben pedig újraválasztották a községtanácsokat. A szenátus mandátuma egy év múlva járt volna le, a De Gasperikormány azonban törvényellenesen feloszlatta a szenátust is, így vasárnap az olasz választók két listára adják le szavazatukat. A június 7-i olasz választások jelentősége túlnő Olaszország határain. Itt nem csupán az új olasz kormány összetételéről van szó, hanem a béke és a háború erőinek hatalmas mérkőzése lesz ez a választás, amelyen Nyugat- Európa egyik legnagyobb népe az amerikai politika felett mond ítéletet. A burzsoá Bund című svájci lap úgy határozta meg ezt, hogy itt „a demokratikus (értsd: De Gasperiék. A szerk.) és kommunista erők” európai méretű küzdelmének leszünk szemtanúi. Valóban, Olaszország nagyon alkalmas erre az erőpróbára. Az amerikai politika megjátszotta ebben az országban minden ütőkártyáját. De Gasperi személyében olyan miniszterelnöke van az országnak, aki — Adenauerrel és Schuman volt francia külügyminiszterrel együtt — a leghívebb kiszolgálója az amerikai politika célkitűzéseinek, a haladó erők üldözésének, a nyugateurópai országok rabszolgasorsba vetésének, az úgynevezett „európai egység” politikáján belül. Olaszországban hat legerősebben a vatikáni klerikális reakciós amerikai pénzen élénk tevékenységet fejtenek ki az áruló jobboldali szociáldemokraták is. De Olaszországban egyre öntudatosabb a dolgozó nép harca is, amelynek élén az Olasz Kommunista Párt áll. Egyre nagyobb sikereket érnek el a haladó erők, amelyek sorában a kommunisták mellett ott harcolnak a baloldali szocialisták, Pietro Nenni pártja. A haladó olasz szakszervezet, a CGIL Nyugat-Európa leghatalmasabb szakszervezetei közé tartozik. Kimagasló eredményeket ért el az olasz békemozgalom is, amelynek a soraiban egyesül minden becsületes olasz, aki nyílt szemmel nézi az olasz és a nemzetközi eseményeket. A Kereszténydemokrata párt és csatlósai számára már évek óta világos, hogy az olasz alkotmány és az érvényben lévő törvények betartásával nem ismételhetik meg április 18-át, az 1948-as választások napját, amikor Scelba belügyminiszter gumibotos csendőreinek és a vatikáni ügynököknek az együttműködésével reakciós kormányt sikerült az olasz nép nyakára ültetni. Az elmúlt öt év hivatalos olasz politikája a munkanélküliség növekedését, a szabadságjogok lábbal tiprását, külpolitikában pedig a nemzeti érdekek elárulását jelentette az olasz köztársaság számára. Nem vonzó választási alap ez De Gasperi és Scelba számára, ezért rövid tehetségüket megtoldották egy hatalmas csalással, amely a nyugateurópai államok botrányokban, csalásokban gazdag történetében is párját ritkítja. A hatalomért aggódó klerikális politikusok kierőszakolták a képviselőházban és a szenátusban a választói törvény „megreformálását”, amelynek értelmében az a párt, vagy pártszövetség, amely megszerzi a szavazatok 50 százalékát és még egyet, az „jutalmul” megkapja a mandátumok további 15 százalékát, tehát 50 százalék helyett 65 százalékot. És hogy félreértés ne essék, a világraszóló csalás után a kereszténydemokraták, a republikánusok, a liberálisok és a jobboldali szociáldemokraták azonnal szövetségre is léptek. Ilyen előzmények után indult meg a választási hadjárat, amely most ér véget, hogy a szavazás előtti „csendes napokon” még időt hagyjon a választópolgároknak arra, hogy kialakítsák véleményüket. A „legge truffa”, a csaló választójogi törvény kierőszakolása felbátorította az olasz és nemzetközi reakciót, amely valamennyi „nagyágyúját" felvonultatta az „50 százalék meg egy” megszerzésére. Az amerikai kormány sürgősen új nagykövetet küldött Rómába, Luce asszonyt, a Time, a Life és egyéb hírhedt lapok kiadójának a feleségét, aki mindent elkövet az olasz választók befolyásolására. A Vatikán a klerikális reakció gazdag fegyvertárát használta fel a szavazatok megszerzésére. A szaléziánusok megreformált új miatyánkra tanították hívőiket: az új ima mi sem tud az olasz nép problémáiról, s mindöszsze azért fohászkodik, hogy az olasz népnek olyan „képviselői” legyenek, akik a De Gasperi-értelmezésű „keresztény gondolatot” viszik diadalra. Megjelentek a „csodák” és ocsmány rágalmakat szórtak a haladó párok vezetőire, s egyszerű harcosaia nem keresztelték meg olyan szülők gyermekei, akik nem tagjai a kereszténydemokrata pártnak és így tovább. Előbukkant az 1948-ból, 1951—52-ből ismert lelki terror ezernyi változata. Megrendezték a hírhedt „Mostra dell’aldila” kiállítást, gondolva, hogy a béketábor országaira szórt rágalmakkal talán sikerül az ötven százalékot megszerezniök. És az olasz kormány maga sem maradt el ebben a nemtelen hadjáratban. Egymásután függesztették fel a kommunista, baloldali szocialista polgármestereket, így próbálva növelni esélyeiket, s az olasz csendőrség, Scelba „celere”-i versenyt tépkedték az egyházközségi funkcionáriusokkal együtt a baloldali pártok választási plakátjait. S az olasz állam „megrágalmazása” címén tartóztatták le azokat a baloldali szónokokat, akik hivatalos statisztikai adatok alapján leplezték le a De Gasperi-kormány ötéves uralmát.nem ilyeit módszerekkel harcoltak a haladó erők. Fegyverük az igazság volt s a délolaszországi földnélküli parasztoknak, a kétmillió munkanélkülinek elegendő volt, ha samt sorsukba gondoltak és máris kitárt szívvel visszhangozták a kommunista és haladópárti szónokok szavait. Togliatti, Longo, Secchia elvtársaknak, az Olasz Kommunista Párt szónokainak egy-egy beszéde ünnepe volt az olasz népnek, amely tudatára ébredt annak, hogy ezen a választáson arról van szó, lesz-e kenyér a családnak, ruha és iskola a gyermekeknek. S amíg a kommunista párt igazát, a haladó erők, a békeharcosok igazát hirdették, nem szűntek meg leleplezni a kormánypárt, a klerikális reakció súlyos viszszaéléseit, törvénysértéseit. Egyetlen esetet sem hagytak annyiban: az olasz bíróságok előtt ezerszámra találhatók a kereszténydemokrata választási visszaélésekről szóló feljelentések s a haladó tábor nagy erejét mutatja, hogy a tömegek nyomásának hatására a bíróságok számos esetben kénytelenek voltak elítélni ezeket a merényleteket — nem egyszer a pártok által elkövetett törvénysértéseket. Június hetedikén szavaz az olasz nép. Még a „semleges” nyugati megfigyelők is úgy látják, hogy De Gasperinek minden csaló törvény és viszszaélés ellenére sem sikerül megszereznie csatósaival együtt az „50 százalék meg egy”-et s ezért — hogy uralmát fenntarthassa — a fasiszta és monarchista pártokkal lesz kénytelen koalícióra lépni, hogy biztosíthassa a parlamenti „többséget” s ezzel együtt a miniszterelnöki bársonyszéket. Jól tudja ezt az olasz nép is és a 14 lista közül azokra adja majd szavazatát, amelyek nemet mondanak a fasizmussal múltán szövetkező amerikai politikának. Jegyzetek az olasz választások előtt 3 A mezőszilasi Haladás tszcs diszistái a családtagokat is bevonták a növényápolásba Virágzó akácfák között vezet az út a mezőszilasi Haladás tszcs központi épületei felé. Dombok között, kicsiny völgyben állnak az épületek. Valahol a dombok mögött vidám nóta csendül. A fiatalok répaegyelésből jönnek hazafelé. Amint megérkeznek, rendben lerakják a szerszámokat, aztán a kultúrház felé veszik útjukat. Munka után itt szoktak olvasgatni, nótázni, s itt szokták megbeszélni a másnapi feladatokat. Mert munka az van éppen elég. Most folyik a napraforgó, a kukorica kapálása, s az egyéb növényápolási munka. S a tszcs fiataljai ott vannak mindenütt, ahol dolgozni kell. A DISZ-szervezet nemrégiben komoly feladatot kapott a pártszervezettől. Nem kevesebbről, mint az eddig otthonmaradó családtagok munkába való bevonásáról volt szó. A diszisták lelkesen fogadták a megbízatást. Hiszen ha a családtagokat is bevonják a munkába, akkor a növényápolási munkákat is könnyebben tudják elvégezni. S teljesítik vállalásukat. Többet termelnek kukoricából, napraforgóból és cukorrépából, mint amennyit üzemi tervük előtt. Munkához láttak. Esténként elindultak párosával, hogy felkeressék azokat a családtagokat, akik eddig még nem vették ki részüket a munkából. De nem mindenütt fogadták őket örömmel. Bálint Erzsébet, a DISZ- titkár Szűcs Sára diszistával Dobi Józsefnét kereste fel. Amikor előadták jövetelük célját, Dobi Józsefné azzal szabadkozott, hogy nem tud kimenni dolgozni, nincs kire hagyni gyerekét. — Rövidesen megnyílik a községben a napközi — érvelt Bálint Erzsébet, — oda beadhatja gyerekét. Gondját viselik, s közben dolgozhat Dobi néni. Dobi Józsefné megfogadta a fiatalok tanácsát, három nap múlva már a tszcs földjein dolgozott, együtt kapálta a napraforgót a fiatalokkal, így győzték meg Kovács Máriát, Ferenczi Jánosáét és a többieket is. Sikerült elérniük, hogy ma már a családtagok 70 százaléka részt vesz a növényápolási munkákban. Munkára jelentkezett még az idősebb Sári Mihályné is. — Répát egyelni én is tudok — mondta a fiataloknak és hát az én segítségem is számít valamit. S az idős néniké kora reggeltől késő estig együtt egyeli a répát a fiatalokkal és naponta egy-egy munkaegységet teljesít. A családtagok bevonása után a fiatalok kiharcolták, hogy felosszák egyénekre a területet. Ennek eredménye, hogy a répát már kiegyelték, s megkapálták a napraforgót is. A növényápolási munka mellett a fiatalok már az aratásra is készülnek. Megszervezték az aratóbrigádokat, s beosztották a fiatalokat tűzőrségre. Biztosítva van tehát a tszcs 400 hold gabonájának learatása. Nem marad gyom kapujuk nyomán... A hajdúböszörményi Vörös Csillag tsz az 1952-es évre elnyerte a minisztertanács vándorzászlaját. A zászló megtartásáért most a növényápolási munkák időbeni elvégzésével harcolnak. A küzdelemből derekasan kiveszik részüket a diszisták is. Képünkön (balról jobbra): Kiss Erzsébet és Tóth Róza, két kiváló diszista növényápoló. Kapájuk nyomán nem marad gyom a kukoricaföldön. ------------------------------------------- Eddig több mint 100 pályamű a VII művészeti pályázatán A IV. Világifjúsági Találkozót előkészítő nemzetközi bizottság által meghirdetett művészeti pályázat iránt hazáinkban élénk érdeklődés nyilvánul meg. A DISZ Központi Vezetőségéhez eddig több mint 100 pályamű érkezett be, köztük 75 irodalmi, 17 zenei és 16 képzőművészeti alkotás. Vers, elbeszélés, színdarab, rádiójáték, filmnovella, mese szerepel az irodalmi pályaművek között, míg a zenei művek legnagyobb része induló. Művészeti életünk legkiválóbb képviselőiből alakuló bíráló bizottság dönt majd a pályaművek felett. Az első díjaik nyerteseit meghívják a VIT-re, a második és harmadik helyezetteket oklevelekkel, érmekkel jutalmazzák.