Szabad Ifjuság, 1953. április-június (4. évfolyam, 77-151. szám)

1953-06-04 / 129. szám

1933 június 4 S­zabad TM sott A KÖNYVTÁR ÉS A FIATAL OLVASÓ Írta: M. Grisko, a „Gorkij-” területi könyvtár igazgatója A könyvtárba belépő olva­sót sokezer könyv fogadja. A könyvekből gazdag világ tá­rul az olvasó elé: van itt út­leírás, tudományos felfede­zésről, híres emberek életéről szóló és sok más tárgyú könyv. Valamennyi mű segít kialakítani szemléletünket az életről és a munkáról. A zaporozsjei Gorkij-könyv­tárnak sok fiatal olvasója van. Ez év első négy hónapjában négyezer fiatal olvasó, építő­munkás, gyári és üzemi dol­gozó látogatta a könyvtárat. A könyveknek a szovjet fia­talok legjobb barátaivá kell válniok. Ezért nekünk, könyv­tárosoknak ki kell fejleszte­nünk az olvasó­kultúrát, hozzá kell szoktatnunk olvasóinkat a tudatos olvasáshoz. Ebben a munkában különös szerep jut az olvasókkal való egyéni foglalkozásnak. A könyvkiadási osztályon külön asztalnál foglalkoznak minden egyes olvasóval. A könyvtáros megismerkedik vele, elmagyarázza neki a könyvtárszabályokat, a kata­lógus használatát, megismer­teti a könyvtár főbb téma­köreivel, segít a könyvek ki­választásában is. A következő beszélgetések során a könyv­táros már közelebb kerül az olvasóhoz, megismeri ízlését és érdeklődési körét. Érdeklő­dik, hogyan hasznosítja az ol­vasó a könyv mondanivalóját. Legfőbb törekvésünk, hogy olvasóinkat segítsük egyéni olvasási rendszerük kidolgo­zásában. Nehéz és fáradságos munka ez, de megéri, mert figyelemreméltó eredményhez vezet. Ivan Marcsenko, a „Dnyeproszpecsztal”-gyár la­katosa, régebben csak azt ol­vasta, ami éppen a keze­­ügyébe került. A könyvtáros beszélgetés közben­­megtudta, hogy Marcsenko a gyári rádiókör tagja, de rádiótech­nikai könyvet még nem olva­sott. A könyvtáros azzal kezd­te, hogy Popovról, a nagy orosz tudósról, a rádió felta­lálójáról ajánlott neki egy könyvet. A könyv megnyerte Marcsenko tetszését. Utána már a könyvtárossal együtt rendszeres olvasási tervet ál­lított össze. Az egyéni tervek összeállí­tásánál figyelembe vesszük az olvasó érdeklődési körét. Az egyiket a műszaki irodalom, a másikat a földrajzi felfede­zések története, a harmadikat elődeink élete, zene- vagy színháztörténet érdekli. Arról is gondoskodunk, hogy az ol­vasás változatos legyen és szélesítse a fiatal munkások látókörét. Amikor az olvasó tudományos vagy műszaki könyvet választ, felhívjuk figyelmét a politikai és szép­­irodalmi művekre is. A politikai körök részvevői és az egyéni tanulók számára újság és folyóirat-nyilvántar­tót állítottunk össze. A könyv­tárban kiállítást rendeztünk a XIX. pártkongresszus anya­gából, s a kongresszussal fog­lalkozó irodalomról 12 biblio­­gráfiai szemlét készítettünk. Segítséget nyújtunk olva­sóinknak egyéni könyvtárak összeállításában is. Ezért el­készítettük az ajánlott iroda­lom listáját. Munkánk nem korlátozó­dik a könyvtár falai közé. Kerületünk fiatal olvasóinak levelező-előjegyzés alapján is küldünk könyveket. Szicke­­vics motorvezető szakmájáról kapott könyvet­, Pankovszkij kőművesnek a gyors tégla­falazásról küldtünk szakiro­dalmat. A könyvtár bibliográfiai tu­dakozó irodája jegyzéket ké­szített arról, mit olvassanak a kőművesek, ácsok, vasbe­tonszerelők, betonosok. Va­­sziljevka faluban Nyikolaj Matvejenko vakolómunkás is megkapta jegyzékünket és így ír róla: „Tisztelt könyvtáros elvtárs! Megkaptam jegyzékedet. Én is szeretnék, a könyvtár levelező-olvasója lenni. Hét osztályt végeztem. Kérlek, küldd el nekem Sepeleva: .Díszítő vakolás’ és Maka­rova: .Vakolási munkálatok’ című könyveket. Küldj, ha le­hetséges, száraz vakolásról szóló könyvet is. Brigádunk a száraz vakolás módszerével dolgozik, de ilyen irodalom­hoz nagyon nehezen jutunk hozzá. Az elmélet nélküli gya­korlat nagy nehézséget okoz nekünk. Ezért kérlek, telje­sítsd kérésemet.” Matvejenko kérése szerint összeállítottuk a könyveket és elküldtük. A csomagba néhány szépirodalmi könyvet is tet­tünk új olvasónknak. Matve­jenko hamarosan válaszolt, a következőket írta: „ ... A te segítségeddel a díszítő falazásnál szükséges keverési arányt más folyama­toknál is alkalmazni tudtuk. Makarova könyvét szintén el­olvasta az egész brigád. Az elméleti anyag teljesen új. Köszönöm a száraz vakolásról szóló könyvet is, sok segítsé­get nyújtott nekünk. Hálás köszönet Polevoj:­­Arany’ cí­mű művéért is. Nagyon tet­szett .. Arra törekszünk, hogy egy­re szélesebb körben terjesz­­szük el a könyveket. Előadá­sokat tartunk a szovjet fiata­lok erkölcsi arculatáról, Pavel Korcsagin hőstettéről, az ifjú­ság békeharcáról. A könyve­ket gyakran megbeszéljük ol­vasóinkkal. Az olvasó­ értekez­leteket bent az üzemben tart­juk. A zaporozsjei épületsze­relő vállalat dolgozóival pél­dául „A szovjet fiatal ábrá­zolása a szépirodalomban” címmel tartottunk olvasó-meg­­beszél­ést. A könyvtár ajánlólistát ké­szít a termelés élenjáró dol­gozóinak tapasztalatairól szóló irodalomról. Nemrégen Vaszilij Koleszov széles elő­tolással végzett esztergályo­­zási módszeréről adtunk ki bibliográfiai jegyzéket. A fiatalok szellemi szük­séglete növekszik, mind töb­ben vágyódnak a tudás, a ki­váló, tartalmas könyvek után. A könyvtár ma már nem egyszerűen könyvraktár, ha­nem a tudás propagandistája, a kultúra egyik központja. Nekünk, könyvtárosoknak az a feladatunk, hogy a lehető legnagyobb mértékben kielé­gítsük olvasóink kívánságait és ezzel tevékenyen részt ve­gyünk a fiatal szovjet állam­polgárok általános művelt­sége és ideológiai tudása emelésében. (A Komszomolszkaja Pravda cikke nyomán) 1­0­ Három nap múlva, június 7-én választják meg Olasz­ország új képviselőházát és szenátusát. Ez lesz a­­ negyedik nagy politikai erőpróba a háború utáni Olaszország történetében. 1946 ban községi és általá­nos politikai választásokat tartottak — ez utóbbiak kö­zéppontjában elsősorban az államforma kérdése állott. 1948 április 18-án választot­ták meg a nemrég feloszlatott képviselőházat, 1951—1952-ben pedig újraválasztották a községtanácsokat. A szenátus mandátuma egy év múlva járt volna le, a De Gasperi­­kormány azonban törvény­­ellenesen feloszlatta a szená­tust is, így vasárnap az olasz választók két listára adják le szavazatukat. A június 7-i olasz válasz­tások jelentősége túlnő Olasz­ország határain. Itt nem csu­pán az új olasz kormány összetételéről van szó, hanem a béke és a háború erőinek hatalmas mérkőzése lesz ez a választás, amelyen Nyugat- Európa egyik legnagyobb né­pe az amerikai politika felett mond ítéletet. A burzsoá Bund című svájci lap úgy határozta meg ezt, hogy itt „a demo­kratikus (értsd: De Gaspe­­riék. A szerk.) és kommu­nista erők” európai méretű küzdelmének leszünk szem­tanúi. Valóban, Olaszország na­gyon alkalmas erre az erő­próbára. Az amerikai politika megjátszotta ebben az or­szágban minden ütőkártyá­ját. De Gasperi személyében olyan miniszterelnöke van az országnak, aki — Adenauer­­rel és Schuman volt francia külügyminiszterrel együtt — a leghívebb kiszolgálója az amerikai politika célkitűzései­nek, a haladó erők üldözésé­nek, a nyugateurópai orszá­gok rabszolgasorsba vetésé­nek, az úgynevezett „európai egység” politikáján belül. Olaszországban hat legerő­sebben a vatikáni klerikális reakció­s amerikai pénzen élénk tevékenységet fejtenek ki az áruló jobboldali szo­ciáldemokraták is. De Olasz­országban egyre öntudato­­sabb a dolgozó nép harca is, amelynek élén az Olasz Kommunista Párt áll. Egyre nagyobb sikereket érnek el a haladó erők, amelyek sorában a kommunisták mellett ott harcolnak a baloldali szocia­listák, Pietro Nenni pártja. A haladó olasz szakszervezet, a CGIL Nyugat-Európa leg­hatalmasabb szakszervezetei közé tartozik. Kimagasló eredményeket ért el az olasz békemozgalom is, amelynek a soraiban egyesül minden be­csületes olasz, aki nyílt szem­mel nézi az olasz és a nem­zetközi eseményeket. A Keresztény­demokrata párt és csatlósai számára már évek óta világos, hogy az olasz alkotmány és az érvény­ben lévő törvények betartásá­val nem ismételhetik meg áp­rilis 18-át, az 1948-as válasz­tások napját, amikor Scelba belügyminiszter gumibotos csendőreinek és a vatikáni ügynököknek az együttműkö­désével reakciós kormányt si­került az olasz nép nyakára ültetni. Az elmúlt öt év hiva­talos olasz politikája a mun­kanélküliség növekedését, a szabadságjogok lábbal tiprá­­sát, külpolitikában pedig a nemzeti érdekek elárulását je­lentette az olasz köztársaság számára. Nem vonzó válasz­tási alap ez De Gasperi és Scelba számára, ezért rövid tehetségüket megtoldották egy hatalmas csalással, amely a nyugateurópai államok botrá­nyokban, csalásokban gazdag történetében is párját ritkítja. A hatalomért aggódó kleriká­lis politikusok kierőszakolták a képviselőházban és a szená­tusban a választói törvény „megreformálását”, amelynek értelmében az a párt, vagy pártszövetség, amely megszer­zi a szavazatok 50 százalékát és még egyet, az „jutalmul” megkapja a mandátumok to­vábbi 15 százalékát, tehát 50 százalék helyett 65 százalé­kot. És hogy félreértés ne es­sék, a világraszóló csalás után a kereszténydemokraták, a republikánusok, a liberálisok és a jobboldali szociáldemo­kraták azonnal szövetségre is léptek. Ilyen előzmények után in­dult meg a választási hadjá­rat, amely most ér véget, hogy a szavazás előtti „csendes na­pokon” még időt hagyjon a választópolgároknak arra, hogy kialakítsák véleményü­ket. A „legge truffa”, a csaló választójogi törvény kierősza­kolása felbátorította az olasz és nemzetközi reakciót, amely valamennyi „nagyágyúját" felvonultatta az „50 százalék meg egy” megszerzésére. Az amerikai kormány sürgősen új nagykövetet küldött Rómába, Luce asszonyt, a Time, a Life és egyéb hírhedt lapok kiadó­jának a feleségét, aki mindent elkövet az olasz választók be­folyásolására. A Vatikán a klerikális reakció gazdag fegyvertárát használta fel a szavazatok megszerzésére. A szaléziánu­­sok megreformált új mia­tyánkra tanították hívőiket: az új ima mi­ sem tud az olasz nép problémáiról, s mindösz­­sze azért fohászkodik, hogy az olasz népnek olyan „képvi­selői” legyenek, akik a De Gasperi-értelmezésű „keresz­tény gondolatot” viszik dia­dalra. Megjelentek a „cso­dák” és ocsmány rágalmakat szórtak a haladó pár­ok veze­tőire, s egyszerű harcosai­a­ nem keresztelték meg olyan szülők gyermekei, akik nem tagjai a kereszténydemokrata pártnak és így tovább. Előbuk­kant az 1948-ból, 1951—52-ből ismert lelki terror ezernyi változata. Megrendezték a hírhedt „Mostra dell’aldila” kiállítást, gondolva, hogy a béketábor országaira szórt rá­galmakkal talán sikerül az öt­ven százalékot megszerezniök. És az olasz kormány maga sem maradt el ebben a nem­telen hadjáratban. Egymás­után függesztették fel a kom­munista, baloldali szocialista polgármestereket, így próbál­va növelni esélyeiket, s az olasz csendőrség, Scelba „ce­­lere”-i versenyt tépkedték az egyházközségi funkcionáriu­sokkal együtt a baloldali pár­tok választási plakátjait. S az olasz állam „megrágalmazá­­sa” címén tartóztatták le azo­kat a baloldali szónokokat, akik hivatalos statisztikai adatok alapján leplezték le a De Gasperi-kormány ötéves uralmát.­­nem i­lyeit módszerekkel harcoltak a haladó erők. Fegy­verük az igazság volt s a délolaszországi földnélküli parasztoknak, a kétmillió munkanélkülinek elegendő volt, ha samt sorsukba gon­doltak és máris kitárt szív­vel visszhangozták a kommu­nista és haladópárti szónokok szavait. Togliatti, Longo, Secchia elvtársaknak, az Olasz Kommunista Párt szónokai­nak egy-egy beszéde ünnepe volt az olasz népnek, amely tudatára ébredt annak, hogy ezen a választáson arról van szó, lesz-e kenyér a család­nak, ruha és iskola a gyer­mekeknek. S amíg a kommu­nista párt igazát, a haladó erők, a békeharcosok igazát hirdették, nem szűntek meg leleplezni a kormánypárt, a klerikális reakció súlyos visz­­szaéléseit, törvénysértéseit. Egyetlen esetet sem hagytak annyiban: az olasz bíróságok előtt ezerszámra találha­tók a kereszténydemokrata választási­­ visszaélésekről szóló feljelentések s a haladó tábor nagy erejét mutatja, hogy a tömegek nyomásának hatására a bíróságok számos esetben kénytelenek voltak el­ítélni ezeket a merényleteket — nem egyszer a pártok által elkövetett törvénysértéseket. Június hetedikén szavaz az olasz nép. Még a „semleges” nyugati megfigyelők is úgy látják, hogy De Gasperinek minden csaló törvény és visz­­szaélés ellenére sem sikerül megszereznie csat­ósaival együtt az „50 százalék meg egy”-et s ezért — hogy ural­mát fenntarthassa — a fa­siszta és monarchista pártok­kal lesz kénytelen koalícióra lépni, hogy biztosíthassa a parlamenti „többséget” s ez­zel együtt a miniszterelnöki bársonyszéket. Jól tudja ezt az olasz nép is és a 14 lista közül azokra adja majd szava­zatát, amelyek nemet monda­nak a fasizmussal múltán szövetkező amerikai politiká­nak. Jegyzetek az olasz választások előtt 3 A mezőszilasi Haladás tszcs diszistái a családtagokat is bevonták a növényápolásba Virágzó akácfák között ve­zet az út a mezőszilasi Hala­dás tszcs központi épületei fe­lé. Dombok között, kicsiny völgyben állnak az épüle­tek. Valahol a dombok mögött vidám nóta csendül. A fiata­lok répaegyelésből jönnek ha­zafelé. Amint megérkeznek, rendben lerakják a szerszámo­kat, aztán a kultúrház felé ve­szik útjukat. Munka után itt szoktak olvasgatni, nótázni, s itt szokták megbeszélni a más­napi feladatokat. Mert mun­ka az van éppen elég. Most folyik a napraforgó, a kukori­ca kapálása, s az egyéb nö­vényápolási munka. S a tszcs fiataljai ott vannak mindenütt, ahol dolgozni kell. A DISZ-szervezet nemrégi­ben komoly feladatot kapott a pártszervezettől. Nem keve­sebbről, mint az eddig otthon­maradó családtagok munkába való bevonásáról volt szó. A diszisták lelkesen fogad­ták a megbízatást. Hiszen ha a családtagokat is bevonják a munkába, akkor a növényápo­lási munkákat is könnyebben tudják elvégezni. S teljesítik vállalásukat. Többet termel­nek kukoricából, napraforgó­ból és cukorrépából, mint amennyit üzemi tervük előtt. Munkához láttak. Esténként elindultak páro­sával, hogy felkeressék azo­kat a családtagokat, akik eddig még nem vették ki ré­szüket a munkából. De nem mindenütt fogadták őket öröm­mel. Bálint Erzsébet, a DISZ- titkár Szűcs Sára diszistával Dobi Józsefnét kereste fel. Amikor előadták jövetelük célját, Dobi Józsefné azzal szabadkozott, hogy nem tud kimenni dolgozni, nincs kire hagyni gyerekét. — Rövidesen megnyílik a községben a napközi — érvelt Bálint Erzsébet, — oda be­adhatja gyerekét. Gondját vi­selik, s közben dolgozhat Do­bi néni. Dobi Józsefné megfogadta a fiatalok tanácsát, három nap múlva már a tszcs földjein dolgozott, együtt kapálta a napraforgót a fiatalokkal, így győzték meg Kovács Má­riát, Ferenczi Jánosáét és a többieket is. Sikerült elérniük, hogy ma már a családtagok 70 százaléka részt vesz a nö­vényápolási munkákban. Mun­kára jelentkezett még az idő­sebb Sári Mihályné is. — Répát egyelni én is tu­dok — mondta a fiataloknak és hát az én segítségem is számít valamit. S az idős né­niké kora reggeltől késő estig együtt egyeli a répát a fiata­lokkal és naponta egy-egy munkaegységet teljesít. A családtagok bevonása után a fiatalok kiharcolták, hogy felosszák egyénekre a területet. Ennek eredménye, hogy a répát már kiegyelték, s megkapálták a napraforgót is. A növényápolási munka mellett a fiatalok már az ara­tásra is készülnek. Megszer­vezték az aratóbrigádokat, s beosztották a fiatalokat tűz­­őrségre. Biztosítva van tehát a tszcs 400 hold gabonájának learatása. Nem marad gyom kapujuk nyomán... A hajdúböszörményi Vörös Csillag tsz az 1952-es évre elnyerte a minisztertanács vándorzászlaját. A zászló megtartásáért most a növényápolási munkák időbeni elvégzésével harcolnak. A küz­delemből derekasan kiveszik részüket a diszisták is. Képünkön (balról jobbra): Kiss Erzsébet és Tóth Róza, két kiváló diszista növényápoló. Kapájuk nyomán nem marad gyom a kukorica­földön. -------------------------------------------­ Eddig több mint 100 pályamű a VII művészeti pályázatán A IV. Világifjúsági Találkozót előkészítő nemzetközi bizottság által meghirdetett művészeti pá­lyázat iránt hazáinkban élénk ér­­deklődés nyilvánul meg. A DISZ Központi Vezetőségéhez eddig több mint 100 pályamű érkezett be, köztük 75 irodalmi, 17 zenei és 16 képzőművészeti alkotás. Vers, elbeszélés, színdarab, rá­diójáték, filmnovella, mese sze­repel az irodalmi pályaművek között, míg a zenei művek leg­­nagyobb része induló. Művészeti életünk legkiválóbb képviselőiből alakuló bíráló bi­­zottság dönt majd a pályamű­vek felett. Az első díjaik nyerte­seit meghívják a VIT-re, a má­­sodik és harmadik helyezette­ket oklevelekkel, érmekkel jutal­mazzák.

Next