Szabad Ifjuság, 1953. július-szeptember (4. évfolyam, 152-229. szám)

1953-07-09 / 159. szám

1953 július 9. SZABA BLÍTTSAG Akik semmibe veszik az ifjúság érdekeit Bűnös üzelmek Szerkesztőségünkbe hír érkezett arról, hogy a csolnoki legényszálláson „eltűnt” a régi, teleírt panaszkönyv. Hollétéről senki sem tud. Nos, ezúttal mi mondjuk el azt, amit az eltűnt panaszkönyvből nem tudhatnak meg az illetékesek. Igen sok a panasz a koszt rossz minőségére. De ha valaki erről beszél, Dropán Károly gondnok jegyzőkönyvet vesz fel, amit elküld Urbanics Járosnak, az I-es akna igazgatójának. Az igazgató pedig írást küld vissza: „Károly, az ilyen „lázítókat’’ el kell távolítani a legényszállásról.” Dropán ilyenkor bemegy a szobába, elveszi a „bűnös” fiataltól az étkezési jegyét, kihúzza alóla a lepedőt, pokrócot, párnát és kizavarja a nagyvilágba, sőt rendőrséggel fenyegeti, így távolította el Huszti Mihályt, Balacs Gergelyt, Csenz Istvánt és még hét becsületes ifjúmunkást. De ezt akarja tenni Málik János elvtárssal is, aki 6-án az új panaszkönyvet azzal merte „bepiszkítani”, hogy beírta„miért főznek üres és zsírtalan levest, miért van a káposztafőzeléknek vízize, hová lett róla a hús és a szaft?” A 6-i ebéd valóban olyan rossz volt, hogy a fiatalok „paprikás víznek” nevezték. De Dropán gondnok azt mondta erre az ételre: elsőosztályú, kitűnő étel, hogy merészel Málik János ez ellen „lázadozni”. Utána nyomban elkészítette a jegyzőkönyvet is Málik elvtársról. Ha olykor jobb ebédet főznek, a fiatalok repetát is kérnek. Így történt két hete is, amikor bableves és grizestészta volt Többen szerettek volna másodszor is kérni, mert úgy látták, van bőven. A szakácsnő azt mondta: nincs több. Másnap mégis egy vederrevaló olyan tésztát adtak a postásnénak, amelyhez senki nem nyúlt, az pedig megetette a disznóival. A legényszállással a DISZ dorogi járási bizottsága sem törődik. A fiatalok nem emlékeznek arra, hogy valaha is járt volna ott valaki. Pedig szeretnék, ha segítenének nekik a szabadidő helyes felhasználásában is. Hazafi Mihály, Malik elvtárs és a többiek valamilyen tanfolyamra szeretnének járni, hogy szakmailag fejlődjenek. De ehhez nem kapnak segítséget. Senki sem törődik a fiatal özv. S. F.-né elvtársnővel, akit hat hónapja ide-oda dobálnak, nincs rendes munkahelye. Jelenleg a legényszállás takarítónője, de rövidesen innen is elbocsátják. Mit törődik az I-es akna vezetősége azzal, hogy mi lesz a becsületes özvegyasszony kétéves kisfiával? De Orosházi Venczel, az I-es akna Szakszervezeti Bizottsága titkára és Simon Antal személyzeti vezető akkor törődtek vele, amikor ajánlatokat tettek neki és megmondták: „úgy tudnának fix állást biztosítani számára, ha jóba lesz velük, de másként igazán sajnálják, nem tudnak.” A dolgozók mindennapi érdekeinek ilyen durva semmibevevése súlyosan sérti az emberiességet, a munkások alkotmányunkban lefektetett jogait, kormányunk programmját. Lengyel Ferenc elvtárs, a dorogi Szénbányászati Tröszt igazgatója a legrövidebb időn belül vonja felelősségre azokat az embereket, akik bűnös üzelmeket folytatnak a dolgozók érdekeinek rovására. Csépányi Lajos Hivatalról hivatalra Csaknem kilencszáz gyermek tanul a medve utcai általános iskolában. Vidám, pajkos gyermeksereggel telt meg nap mint nap az épület. A nevelők és a szülők azonban nem voltak ilyen gondtalanok. Hosszú története van gondjaiknak. 1951 decemberében az iskola igazgatósága arról értesítette a II. kerületi tanács oktatási osztályát, hogy az épület nagyon rossz állapotban van, a második emelet mennyezete leszakadással fenyeget. A tanács építési osztályának főmérnöke megvizsgálta az iskolaépületet és megállapította, hogy a benntartózkodás életveszélyes. Az épület kijavítására a kerületnek nem volt pénzügyi fedezete. A fővárosi tanácshoz fordultak. 1952 májusában a fővárosi tanács tervosztálya közölte, hogy a javítás nem illeszthető be a beruházási keretbe. A kerületi tanács tovább próbálkozott: póthitelt kért. A pénzügyi osztály egy hónap múlva közölte, hogy ezt nem folyósíthatja, az ügy a tervosztályra tartozik. Végtére is, valami „megoldást” kellett találni, hiszen az iskolában továbbfolyt a tanítás. „Segítettek” a helyzeten: egy évvel a főmérnök véleménye után aládúcolták a második emeleti tantermeket. A kerületi tanács ezzel az eredménnyel jogosan nem elégedett meg. Ismét a fővárosi tanács tervosztályához fordult és kérte, hogy az 1953-as évi beruházásokból ne felejtsék ki a medve utcai általános iskola megjavíttatását. Ez év januárjában Tóth Béla elvtársnak, a tervosztály vezetőjének aláírásával megjött a válasz: a kérés nem teljesíthető! Az „eredmény” hallatára a szülők felkeresték Pongrácz Kálmán elvtársat, a fővárosi tanács elnökét és kérték az iskolaépület megjavíttatását. A látogatás után 800 ezer forintot utaltak ki a javításra. Nagy volt az öröm a kerületi tanácsnál, s a tervek elkészítésére sürgősen kiutaltak 70 ezer forintot a tervezőirodának. De a történet még mindig nem fejeződött be. Benjámin Károly elvtárs, a BUVÁTI vezetője kijelentette: nem tud semmit a medve utcai iskola terveiről. ősszel megkezdődik a tanítás és még a tervek sem készültek el. Érthető az iskola vezetőinek és a szülőknek a felháborodása. Az elmúlt nap kérdeztük megaz illetékeseket az építkezés sorsáról. A tervezők a tanácsra, a tanács a tervezőkre hivatkozik, de lelkiismeretes gazdája az ügynek nincs. Tovább folytatódik a huzavona. Helyes lenne, ha a fővárosi tanács ez ügyben érdekelt vezetői gondoskodnának az új kormányprogrammnak arról a megállapításáról, hogy „az eddiginél jóval nagyobb gondot kell fordítani a népiskolákra, fokozni kell a beruházásaikat...” Jogos tehát a kérdésünk, mikor hajlandó a fővárosi tanács végre pontot tenni e történet végére. Mikor kezdik el végre a medve utcai általános iskola kijavítását? Filyó Mihály A SZABAD IFJÚSÁG POSTÁJÁBÓL Vége lesz a kíméletlen túlórázásnak Az új kormány programmjából bennünket, szerelmei ifjúmunkásokat többi közöttaz ragadott meg, hogy vége lesz a rendezetlen és kíméletlen túlórázásnak, biztosítják nekünk azt a szabadidőt, amelyet alkotmányunk előír. A hónapok utolsó dekádjában tekintettel a hónap végére felhalmozott munkára nem tudtuk, hogy a következő nap 12 vagy 24 órát dolgozunk-e. Ez nemcsak a szabadidőnk nagyarányú csökkentés Vasárnap délután egész családunk együtt hallgatta a rádióban a kormány programmját. Családunk négy tagja orvos. Férjem is megbecsült dolgozó, édesapám is fontos helyen dolgozik, engem pedig májusban neveztek ki az Orvostudományi Egyetem Közegészségtani Intézetében tanársegédnek. Mint feleséget és leendő anyát különösen az életszínvonal emelése és a lakásügyekben tett intézkedésekét, de egészségünk romlását is jelentette. Örömmel és még nagyobb lendülettel kezdünk a munkához, mert tudatában vagyunk annak, hogy az új kormány programmja biztosítja számunkra a jobb munkafeltételeket, egész népünk anyagi és kulturális színvonalának nagymértékű emelését, a szebb és boldogabb életet. Vajnovics Sándor, a Vörös Csillag Traktorgyár szerelő lakatosa örvendeztettek meg. Novemberben várjuk a gyermeket. Jelenlegi lakásunk szűk, sötét, gyermekkel nem lehet elférni benne. Remélem, hogy a FIK-hez év elején beadott lakáscsere igényünket végre elintézik, s mire a kicsi megszületik, új lakásba költözhetünk. Hazafelé menet nézegetem az áruházak kirakatait és örömmel látom, hogy a gyermek holmiját olcsóbban kapom meg s a további árleszállítások folytán új lakásomat is könnyebben rendezem be majd. Legjobb reményekkel tekintünk az új gazdasági politika megvalósítása elé. Kormányunk programmja nagy hatást gyakorolt rám és fiatal társaimra. Erről szeretnék néhány szót írni. A beszélgetések általában az életszínvonal emelkedése, az árak csökkentése körül forogtak. De örömmel üdvözöljük mi, értelmiségi dolgozók a pénzbüntetés eltörlését is, amely bennünket ugyancsak sújtott. A pénzbüntetések kiszabása sokszor felületes kivizsgálás alapján, igazságtalanul történt, de máskülönben is igen helytelen fegyelmezési eszköz volt. Több ízben tapasztalható volt nálunk is a dolgozók jogos kérelmének lélektelen és adminisztratív elintézése. Én például egy éven keresztül fordultam kérvénnyel a bank vezetőségéhez fizetésem rendezése ügyében. Osztályvezetőtől a főosztályvezetőhöz amelynek eredményeként vidámabban, gondtalanabbul élhetünk, dolgozhatunk. Balogh Jánosné tanársegéd, Orvostudományi Egyetem Közegészségtani Intézete vándorolt a kérvényem, majd a bérosztályra és szakszervezethez, végül a vállalati egyeztető bizottság elutasító levele volt az eredmény: „A bizottság határozathozatalra nem illetékes!” Bürokratikus, lelkiismeretlen ügykezelés miatt, kérvények sorozata és a Szabad Néphez intézett levelem után majd egy év múltán rendezték csak fizetésemet. Kormányunk új gazdaságpolitikája teljes egészében a dolgozók jólétét, országunk további fejlődését segíti elő. Új gazdaságpolitikánk sikeres megvalósításához feltétlenül szükség van a dolgozók öntudatos jó munkájára. Itt is, nekünk, fiataloknak kell élen járnunk. Goldklang Livia, a Magyar Beruházási Bank dolgozója A legjobb reményekkel... Öntudatos, jó munkára van szükség Új általános iskola épül Veszprémben A napokban kezdték meg Veszprémben a 71/2-es Építőipari Vállalat dolgozói egy új emeletes általános iskola építését. A korszerű általános iskola tantermei 35—40 tanuló befogadására lesznek alkalmasak. A tantermeken kívül könyvtárszobát, tanácskozó termet, szakköri szobát és szertárt is építenek. Az általános iskolának külön laboratóriuma is lesz. A világos, tágas folyosókon minden tanulónak külön szekrény, fogás áll majd rendelkezésére. Az új iskolaév kezdetiig Veszprém megye hat községében végeznek még isketabővítési, tatarozási munkát. Ajkán össze, új általános gimnázium is nyílk. A Szent Imre herceg-utai 184 lakás építését kezdték meg A 42/4 építőipari vállalat dolgozói július elsején 184 lakás építését kezdték meg a Szent Imre herceg-úton. A nyolc tömbből álló, háromemeletes épületben 1—2—3 szobás, összkomfortos lakásokat épíenek. Egyegy lakótömb 45 méter hosszú. Mindegyik lakásba parkettás szobák, csempézett f fürdőszobák, beépített medencével, mozaik lapokkal burkolt lépcsősházak biztosítják a dobozók kényelmét, emelik a lakások színvonalát. Az építők már megkezdték a központi habarcsielep felállítását, amely pneumaikus nyomással továbbítja a labarcsot az épületekre. A 42/4 építőipar vállalat műszaki és fizikai cégozói már most elhatározták, hogy úgy szervezik meg munkájukat, hogy az év végéig felélítik és átadják a lakásokat. Feledékely titkár A DISZ Köponti Vezetősége évről évi dicsérő oklevéllel jutalmazza a munkában kitűnt fiatalokat. Zala megye fiatala közül azonban idén senkisem kapott dicsérő oklevele . Nem pedig azért, mert Fohánka József, a megyei Ki. Vita ág titkára egyetlen fiatal sem javasolt a megtisztel kitüntetésre. Jól tudjuk, hogy Zala megyében, ahol az olajmezők munkásai, a dóig szó parasztság komolyan kiviszi részét az országépítés munkájából , nem egy élen áró, munkában kitűnt fiatal fllsd. A DISZ megyei titkár, azonban úgylátszik, elszaladt az ifjúsági tömegektől, nem ismeri a megyéje legjobbjait, lebecsüli munkájukat, jó lenne, ha Pohánka József elvtárs mindezen elgondolodna és mielőbb változtatna magatartásán. . Körültekintően, figyelmesen válasszuk ki a propagandistákat - Szövetségünk propagandamunkájának sikere elsősorban attól függ, milyenek a propagandisták. A DISZ-vezetők sok esetben tapasztalhatták, hogy csak az a politikai kör ér el igazán jó eredményeket, ahol a propagandista elméletileg képzett, járatos a gyakorlati politikai kérdésekben, jó előadó,ért a fiatalok nyelvén és ami a legfontosabb: tud nevelni, mert maga is olyan ember, akit a párt iránti hűségben, jó munkában, a szocializmus építéséért vívott odaadó harcban példaképül állíthatunk az ifjúság elé. Nem kétséges, hogy ilyen propagandistákat kell a jövőévi DISZ-oktatás irányítóivá, vezetőivé kiválasztanunk. Ez természetesen nem könnyű feladat. Csak az a bizottság végezheti el igazán jól ezt a feladatot, amely mélyrehatóan ismeri kádereit, amely rendszeresen foglalkozik a politikai oktatást vezető kádereivel. Mindezt azért kell szóvátenni, mert bizottságaink javarésze — noha a határidő már lejárt — csak részben választotta ki a jövő évi politikai oktatás vezetőit és a jelenlegi propagandisták közül is igen sokan alacsony képzettségüknél, a rátermettség hiányánál fogva nem felelnek meg nagy és megtisztelő feladatuknak. A Gheorghiu-Dej Hajógyárban kilenc politikai körvezető közül négyen nem tagjai pártunknak. Van közöttük olyan elvtárs is, aki mindössze politikai kört végzett, tehát nyilvánvalóan alacsony a képzettsége ahhoz, hogy taníthasson. S ráadásul még a kilenc kiválasztott elvtárs sem érez kedvet a nagyszerű feladathoz, hiszen mindössze néhány szót váltottak erről Hibl János elvtárssal, a bizottság szervezőtitkárával. Sajnos, sok hasonló példát lehetne felsorolni. Baranya megye sásdi járásában eddig 20 helyett csak 10 propagandistát választottak ki s ezek közül is hárman csak alapfokú szemináriumot végeztek. A pécsváradi járásban sok esetben nem is beszélgettek jövő évi oktatásunk vezető kádereivel, egyszerűen papíron, a káderlapok alapján jelölték ki őket. Az RM Kohászati Üzemek DISZ-bizottsága rengeteget szervezett, utasított, „ütötte a gyáregységek fejét”, de lényegében semilyen segítséget nem adott a propagandisták kiválasztásához. Így történhetett meg az is, hogy a Csőgyárban véletlenül elcserélték a káderanyagokat és nem azokat javasolták propagandistáknak, akiket az alapszervezet eredetileg alkalmasnak talált erre. Az ilyen papirosízű vezetés, a politikai munka helyetti adminisztrálás végső soron súlyos károkat idézhet és idéz is elő politikai oktatásunkban, a fiatalok marxista-leninista nevelésében. S a hibák oka abban kereshető, hogy némely DISZ-vezető csupán a propagandisták kiválasztását látja, de nem a fiatalok nevelésének nagy ügyét. Ezek egész évben elhanyagolják a propagandistákkal való foglalkozást, s az utolsó percben „kapcsolnak rá” a munkára. Akkor természetesen jön a kapkodás, a körlevelezés, a „papírintézkedés”. Az elkövetett hibák kijavítása mindig nehezebb, mint a megelőzés. Mégis, lesegíteni a bajokon, ha többyelmet, nagyobb gond ordítunk erre a rendkívül fontos munkára. Helyes, ha ismét beszélgetünk azokkal a propagandistákkal, akiket már kiválasztottunk, beszélgetünk velük a propagandamunka szépségeiről és a konkrét tennivalókról. Az ilyen beszélgetések során jobban megismerjük, tájékozódunk felkészültségéről, képességeiről. Ugyanilyen beszélgetések alapján a legrövidebb időn belül meg kell keresnünk azokat a politikai körvezetőket, akiknek munkájára az oktatási tervek szerint szükség van. A propagandisták figyelmes és lelkiismeretes kiválasztása — egész jövő évi politikai oktatásunk kulcsa. Végezzük hát ezt a munkát ehhez mért felelősséggel! s . A VITORLÁSON A dolgozók ezrei üdülnek, szórakoznak a Balaton partján. Ez a vidám társaság Siófoknál vitorlázik a „magyar tenger” habjain. Képünkön: Sásdi Sándorné, Selmeczi Lászlóné és Berkes István, a Rákosi Mátyás Művek dolgozói élvezik a kellemes pihenést