Szabad Ifjuság, 1953. október-december (4. évfolyam, 230-306. szám)

1953-11-17 / 269. szám

2 SzataBWság A száznyolcvan éves Csokonai A XVIII. századot a franciák a fény századának nevezték. Ebben az időben törte át a polgári forradalmat megelőző szellemi mozgalom, a felvilágosodás azt a sötétséget, amelyet a feudalizmussal szövetkezett egyház terjesztett. A felvilágosodás eszméi marcangolták a feudális szokásokat, intézményeket és nézeteket. Ennek a kornak legnagyobb költője Magyarországon Csokonai Vitéz Mihály. A XVIII. század végén nálunk is terjednek a felvilágosult nézetek, költők és írók szállnak síkra az észszerű társadalmi rendért, elvetettek minden vallási előítéletet, ami nem állja ki a mindenható ész kritikáját. Igaz, a magyar felvilágosodás erőtlenebb a franciánál, mert nálunk nincs fejlett polgárság, s így a polgári réteg társadalmi feladatait részben a középnemesség vállalja magára. Ugyanakkor a magyar felvilágosodás elválaszthatatlan a nemzeti függetlenségért vívott harctól, mert Magyarországon a polgári fejlődés elsőrangú feltétele, hogy az ország megszabaduljon a bécsi uralkodóház önkényuralmától. A nemesség költői a nemzeti függetlenségért való harcot egészében, a polgári eszmék képviseletét csak résziben tudják vállalni. Csokonai azért tud kezdettől fogva szabadabban megszólalni, mert nem a nemesség, hanem a felfelé törő városi kispolgárság felől indul el költői útjára. A debreceni borbélysebész fia, Csokonai Vitéz Mihály 1773 november 17-én született. A „elvi városban” töltigyermekkorát, a debreceni kollégiumban szerzi meg általános és irodalmi műveltségét. Barátaival együtt külföldi folyóiratokat olvas, éjszakákon át tanul, ismerkedik a felvilágosodással. Nézeteit nem rejti véka alá, s mint jókedvű emberrel bizony az is megtörténik, hogy együtt táncol és pipázik diáktársaival. A vaskalapos professzorok szemében ez égbekiálltó bűn, s a költőt el is távolítják a kollégiumból. Ekkor már számottevő Irodalmi munkásság van háta mögött. A „Tempefői", a magyar író súlyos helyzetének drámába foglalt vádirata. Elmondja benne, hogy az akkori főúri közönségnek van pénze díszmagvamra, agarakra, estélyekre és tűzijátékokra, de kultúrára nincs. A könyét kiadni akaró íróit az egyház is csak mézes-frázos szavakkal támogatja, mondván, hogy a könnek a felvilágosodást terjesztik, az pedig ellensége az egyháznak. Csoda-e, ha a költő keserűen felsóhajt. ..Az is bolond, aki poétává lesz Magyarországon”. Csokonai maga is tapasztalhatja művének igazságát. Egyévi sárospataki jogászkodás után Pozsonyba megy, hogy az ott pyfílésező főurak támogatását kérje versei kiadásához. Ez a terve nem jár sikerrel, csak annyit tud elérni, hogy Diétái Magyar Múzsa" címen kiadhatott néhány füzetet. Ezekben a füzetekben legpoétikusabb versei vagy egyáltalán nem, vagy csak megcsonkítva láthatnak napvilágot. A költő prózában és költeményben ostorozza a fennálló társadalmi rendet, megtámadja a legszentebbnek vélt dolgokat is. „Az állatok beszélgetésében finom szellemességgel gúnyolódik a nemesség külsősége« álhazafiasságán. Költeményeiben szenvedélyesen támadja az osztálytársadalmak alapját képező magántulajdont. „Az estve" című versében művészi természeti képbe öltöztetve a ,,bódult emberi nem" bűneit pellengérezi ki. Fáj a költőnek, hogy szegények és gazdagok vannak, hoigy a szegényeknek rozskenyérhéj a karácsonyi ebéd, miközben a gazdagok tortát és pástétomot esznek. Ennek, úgy véli, elsősorban a magántulajdon az oka: „Az enyim, a tied mennyi lármát szüle, Miolta a miénk — nevezet elüle." A francia haladó polgárság eszményeiért lelkesedik, szüntelenül lázadozik az elmaradottság ellen. A „Konstantinápoly" - ban harcias bátorsággal támad az „éj madarai"nak nevezett papokra, rávilágít, hogy az egyházatyák a szegények munkájának gyümölcséből dúskálkodnak, de bízik benne, hogy eljön az a kor, amikor: „Előszólnak a szent s a panaszos hangok Boldogító érccé válnak a harangok. Azzal sok száz embertárson segítenek, Amin most egy álva tornyot építenek." Nemcsak a feudális társadalomra és az egyházra löveli erős nyilait, hanem a burzsoá embertípus korán jelentkező torz figuráira is. „A gazdag", „Egy fösvénynek leírása", „A kevély" és a „Zsugori uram" sziporkázó szellemességgel, helyenként szarkasztikus gúnnyal állítja pellengérre a harácsoló, zsugorgató, fösvény embereket. A költő látja, hogy haladó, nézeteivel társ nélkül marad. Nincs kihez fordulnia, kényszerű magányba szorul. A társadalom részéről kapott sebeket a szerelemmel szeretné begyógyítani. A pozsonyi országgyűlés után, 1796-ban megismerkedik Vajda Júliával, egy komáromi kereskedő lányával. Hozzá írja a híres „Lilla dalok’’-at. Kezdetben áradnak Csokonaiból az örömteli hangok, mindenkinél boldogabbnak érzi magát. Rövidesen csalódnia kell, a gazdag kereskedőcsalád hallani sem akar arról, hogy lányukat a máról holnapra élő költőhöz adják feleségül. A szegény költőt nem fogadja be a gazdagok világa. Szeretett Lillája is meghódol a „tyran törvénynek", ő sem kivétel az osztálytársadalom kegyetlen törvényei alól. Csokonai ,,tenger kínok között" írja meg búcsúzó verseit, a magyar szerelmi líra gyöngyszemeit. A „Még egyszer Lillához", „A tihanyi ekhórhoz" és „A reményhez" megindítóan fejezik ki szomorúságát afelett, hogy szerelmében éppúgy csalódnia kell, mint egyéb vágyaiban és terveiben. Ebben az időben kevés olyan verset ír, amelyikben nyíltan tárná fel érzelmeit, de mindig módot talál arra, hogy halkabb tónusban régi eszméit hangoztassa. „A tihanyi ekhóhoz" című versében szerelmi csalódását fejezi ki, de újból hitet tesz a felvilágosodás mellett: Ma egy Rousseau Ermenonvilében Ember és polgár leszek.“ Csokonai a felvilágosodás, a haladó eszmék költője marad egész életében. Kényszerűségből ír ugyan felköszöntő verseket gazdag főurak kérésére, de ezekről az alkalmi versezetekről maga jelenti ki, hogy nem tekinti őket többi verséhez méltó alkotásoknak. Az igazi Csokonai a polgári eszmék harcosaként kezdi pályáját, s nem tagadja meg nézeteit. Ezer csalódás után mindig újult erővel lát munkához. Csurgói tanárkodása idején — ahol maga volt az igazgató, tanár és pedellus egyszemélyben — közelebbről is megismerkedik a népköltészettel. Gazdag formakészletét a népi formákká egészíti ki, témáiban is gyakrabban fordul a parasztsághoz. „Jövendölés az első oskoláról a Somogyban" címen a műveletlenség ellen lázadozik, népi témát dolgoz fel a „Parasztdal". ban, s leginkább megközelíti a népdalok hangját a „Szegény Zsuzsi, a táborozáskor"-ben. Csokonai kezdettől fogva haladó költő, kezdettől fogva kimagasló tehetség, most, ezekkel a műveivel népi költő is. Töri az utat az igazi, a hamisítatlan népiség felé, költészetében így fog kezet utódjával, Petőfi Sándorral. Költői eredményei nagyok, de ezt a kortársak nem veszik észre. A megbecsülés még annyira sem elég, hogy költeményeit gyűjteményes kötetben kiadhassa. Amit nagynehezen erre a célra összegyűjt, azt debreceni, leégett házának a felépítésére kell fordítania. Verseit nem láthatja meg kötetben. Ezernyi csalódés, kemény küzdelem után tragikus körülmények között éri utól a halál. Rhédey gróf feleségének temetésén „A lélek halhatatlansága" címen ismert költeményét szavalja, tüdőgyulladást kap, amelybe Tataron, 32 éves korában belehal. Csokonai kesergett az értetlenség miatt, de bánatában is bízott egy emberi század" eljövetelében. „Magyar! Hajnal hasad’’ című versében egy boldog korról énekelve, a XX. századot idézte: „Ezt minap egy jámbor magyar énekelte , benne a huszadik századot képzelte". Mi, késő unokái, születésének 180. évfordulóján igyekszünk megadni a halhatatlan költőnek azt a szeretetet és megbecsülést, amit hiába várt korától. Puruczki Béla Csokonai Vitéz Mihály: A szabadsághoz Szép szabadság Jóh, sehol sincs E világon oly becses kincs, Mely tenálad nagyobb volna Vagy tégedet kipótolna. Te könnyied terheinket. Ha bú rágja szíveinket. Bíztatsz minket. Az oly madár igen ritka, Melynek kedves a kalitka: Bár arannyal van befedve. Mégsem telik benne kedve. Bár meg ne kelljen szűkülni, Mégis mindég fog készülni kirepülni. Mit ér, mit ér a rabságban Kínlódni sok gazdagságban? Alit ér minden, ha köteled Békás lábadon viseled? fia a kínos szolgabo vér, Úgy a pompa, a nemes vér S a rang mit ér? Minden vágy a szabadságra, Kevés a pénzre s országra, Több vágy szabadon pihenni, Mint pénz közt gazdag rab lenni: Kivált egy bölcs elme mindég, Egy poétái tüzesség, Csak eltör ég! 1795 előtiről. Szegétty díjuzni, a táborozáskor Estve jött a parancsolat Vidaszin pecsét alatt. Egy szép tavaszi éjszakán Zörgettek Jancsim ablakán. Éppen akkor vált el tőlem, Vígan álmodott felőlem, Kedvére pihent ágyában, Engem ölelvén álmában. Mikor bús trombitaszórűelni kellett mindjárt lóra, Elindulván a törökre, — Jaj! talán elvált örökre! Sírva mentem kvártélyáig, S onnan a kertek aljáig. Indái: nyelvem bús nótára, Árva geriice módjára. Csákóját könnyel öntöztem, Gyász-pántlikám rákötöztem, Tíz rózsát hinták lovára, Százannyi csákó magára. A lelkem is sírt belőlem, Mikor búcsút véve tőlem: „Isten hozzád!" többet nem szólt. Nyakamba borult, megcsókolt... DISZ-ÉLES ★ : Kevés a kerékpáros, atléta és tornász Hogyan akar ezen változtatni a DISZ XIII. kerületi bizottsága? Tizenkilenc labdarúgó- és 73 egyéb sportpályán sportolhat rendszeresen kerületünk ifjúsága. A sportkörök megfelelő számú és képzettségű edzőről is gondoskodtak, hogy ki-ki a számára legkedveltebb sportágban szakszerű irányítást is kapjon. Mindez nagyon vonzó az ifjúság számára. A gondoskodás láttán egyre erőteljesebbé válnak a sportkörök: kerületünk 115 sportköre ma már mintegy tizenötezer sportoló ifjút és lányt egyesít magában. Délutánonként sokszáz fiatal sportolótól hangosak a pályák. Edzést tartanak, készülnek a mérkőzésekre, versenyekre vagy éppen az MHK-testnevelési rendszer próbáit teszik le. Az MHK versenyek különösen az utóbbi időben gyakoriak. Néhány hónapja a kerületek közötti versenyben ugyanis alaposan elmaradtunk. A magunk elé tűzött célt mindössze 34 százalékban teljesítettük és az utolsók között kullogtunk. Ekkor azt javasoltuk a kerületi testnevelési és sportbizottságnak, hogy hívja össze a sportköri elnököket, edzőket értekezletre, amelyen a legjobb diszisták is részt vesznek és beszéljük meg, hogyan segíthetünk helyzetünkön. A közös értekezletet megtartottuk. Utána bizottságunk a DISZ-szervezetek titkárainak is felhívta figyelmét a sportmunkára. A várt hatás nem maradt el. A sportkörök és az ifjúsági szervezetek lassan megkedveltették a sportot azokkal a fiatalokkal is, akik eddig húzódoztak tőle. Kerületünk ma már az elsők közé küzdötte fel magát s ez a példa is mutatja, hogy az eredményes sportmunka egyik igen fontos feltétele a DISZ-bizottság és a TSB jó kapcsolata. A jövőben is mindent elkövetünk annak érdekében, hogy kapcsolatunkat a sportszervezetekkel minél szorosabbra fűzzük. Ezt azonban nem a legjobban segíti elő az olyan eset, mint ami nemrégen történt. Az egyik sporttelepre mintegy 300 fiatal vonult ki, hogy letegye az MHK- próbákat, örömmel, szívesen mentek, mert tudják, ha mozognak — futnak, ugranak, súlytlöknek — ruganyosabbak, erősebbek lesznek, felfrissülnek. Kedvüket azonban csökkentette, hogy csaknem egy óra hosszat kellett várniuk az MHK-ellenőrző bizottság küldötteire. Egy másik példa, amely a mezei futóverseny sikerét befolyásolta: a sportköri elnököket nem értesítették időben a versenyről és a versenytávot is az utolsó pillanatokban mérték ki. Az alapszervezetek munkájában még sok kívánnivaló van. Bizottságunk felfigyelt az e területen mutatkozó hibákra, bizottsági ülésen és titkári értekezleten is megbeszéltük legközelebbi feladatainkat a sportmunka terén. Ehhez nagy segítséget adott a párt kerületi bizottságának határozata a sportmunka megjavításáról, amely különös gonddal írja elő a mi feladatainkat. A sportmunka értékelésénél a pártbizottság megállapította, hogy sokhelyütt — bár részt vesznek a vezetésben — nem tekintik egyenrangúaknak, egyenjogúaknak a fiatalokat. Mi magunk is levontuk e megállapításból a következtetéseket: „a tekintélyt nem a funkció adja meg, hanem a jólvégzett munka“. Ennek szellemében igyekeztünk dolgozni. S hogy valóban a jólvégzett munka a tekintély alapja, mutatja, hogy a társadalmi szövetségek választásánál — amelyek most folynak — eddig hat társadalmi szövetségben mintegy kétszáz fiatal kapott helyet. A ciaszisták bevonása a szövetségek munkájába lehetővé teszi számunkra, hogy még közelebb kerüljünk a sportoló ifjúsághoz és munkánkat sokrétűbben szervezzük meg. Erre szükség is van. Eddig nem voltunk elég alaposak, körültekintőek. A legfontosabb sportágak — torna, atlétika, kerékpár, úszás — fejlesztésével elégtelenül foglalkoztunk. E négy sportág közül legtöbbet az úszással törődtünk: a TSB-vel közösen számos tehetségkutató úszóversenyt rendeztünk, amelyeken sok olyan fiatal tűnt fel, akikkel a szakosztályok megerősödhettek. A torna sport terén már távolról sem áll így a helyzet. A kerületben 25 szakosztály működik alig 350 taggal A kerékpársport helyzete még ennél is vigasztalanabb. Mi magunk is hibásak vagyunk abban, hogy csak négy szakosztály van és ezekben is mindössze tizenkét versenyző. A felelősség nagyobb része azonban a TSB-t terheli. A mi kerületünk munkáskerület, a kerékpározás pedig kimondott „munkássport”. S hogy mégis ilyen szomorú a helyzet, az azért van, mert nem keltették fel eléggé a kerékpározás iránt az érdeklődést. Az atlétikában ugyancsak — hasonlóan a többiekhez — gyengén áll kerületünk. Az elkövetkezendő időkben ezekre a sportágakra nagyobb gondot fordítunk. Kerületünk sportmozgalmának további fejlődése megköveteli tőlünk, hogy a DISZ-munka mindennapi, elválaszthatatlan része legyen a sporttal való törődés. Ezt akarjuk elérni nem csak bizottságunk tagjainál, de az alapszervezetek vezetőinél is. Nemrégen jelent meg elsőízben „DISZ Híradó” címmel egy sokszorosított kiadványunk, amelyben az aktuális problémákra hívjuk fel az ifjúsági vezetők figyelmét. A „DISZ Híradó” — mint tervezzük — kéthetenként jelenik meg és minden egyes számában jelentős teret kap a sportmunka is. Ezenkívül természetesen az értekezleteken is állandóan foglalkozunk a sport kérdésével és a TSB számára ezután még több segítséget adunk. Javasolni akarjuk például, hogy a torna-szakosztályok tagjaival ankéton vitassuk meg, hogyan lehet e sportágat népszerűbbé tenni kerületünkben. Az ankétra hívjanak meg néhány olimpiai bajnokot is, akik nagyon sokat segíthetnek tapasztalataik átadásával. Minden erőnkkel azon leszünk, hogy segítsük sportmozgalmunk további erősödését és a fiataloknak e téren is kielégítsük minden igényét. Takács Dezső, a DISZ XIII. kerületi bizottságának titkára November 22-én nyílik meg a „Rákóczi-kor irodalma“-kiállítás November 22-én, vasárnap délelőtt nyiták meg aNemzeti Múzeumban a Magyar Irodalomtörténeti Társaság és az Országos Széchényi Könyvtár „A Rákóczi-kor irodalma" című kiállítását. A kiállítás bemutatja II. Rákóczi Ferenc irodalmi műveit. Képet ad irodalomszervező munkájáról, a kuruc költészet keletkezéséről és elterjedéséről, a kor hadudományi irodalmáról, publcisztikájáról s megmuatja a Rákóczi-kor hagyományainak szerepét az utókor irodalmában. November 21-én, szombaton a Magyar Irodalomtörténeti Társaság vitaülést rendez a Rákóczi kor irodalmáról a Nemzeti Múzeum dísztermében. Bemutató a Madách Színházban Vasárnap este mutatta be a Madách Színház együttese K. Iszajev és A. Galics szovjet írók „Nem magánügy” című fordulatos vígjátékét. A bemutatón a főbb szerepeket Pécsi Sándor Kossuth-díjas, Görbe János Kos®uth-díjas, Horváth Ferenc, Greguss Zoltán, Ilosvay Katalin, Horváth Teri, Lázár Mária, Kőmíves Erzsi, Dajbukát Ilona játszották. Úttörőház épül a Gellért-hegy oldalában A XI. kerületi úttörők régi vágya teljesül: gyönyörű parkövezte kastélyt alakítanak át úttörőházzá. Huszonkét tágas, napfényes terem, a legkorszerűbb felszereléssel várja itt a gyermekeket, a kertben többféle sportolási lehetőség között válogathatnak majd. Az új intézmény 1500 úttörőnek nyújt szórakozást, tanulásialkalmat. Az úttörőházat előreláthatólag január 1-én adják át rendeltetésének 1953 november 17. Nagy sikerrel szerepelt a SZOT-művészegyüttes Szegeden A bukaresti IV. Világifjúsági Találkozó nemzetközi kultúrversenyén díjat nyert SZOT művészegyüttes vasárnap nagy sikerrel szerepelt a szegedi Nemzeti Színházban. A színház zsúfolásig telt nézőterén Szeged dolgozói között nagy számban gyönyörködtek az előadásban az üzemek koltúrcsoportjainak tagjai is. Végignézték az együttes bemutatkozását az országos hírű tápéi népi együtes tagjai is. 3 Mié a várói terem ? „A tápiószecsői vasútállomáson két és fél órát kell várnunk a csatlakozásra. Egyik reggel diáktársaimmal megbeszéltük, hogy alaposan átvesszük a leckét az állomás várótermében. Amikor a váróterembe be akartunk menni, meglepetéssel tapasztaluk, hogy az ajtó zárva van — s odabenn vígan ugrál két szép malac. Bizonyára arra gondoltak, hogy a diákoknak jó a hideg szélben is várakozniok, az a fontos , hogy az újonnan rendszeresített óljuk tágas és fűtött. Most már csak azt szeretnénk tudni — mi fontosabb az állomás vasutasainak — hogy a malacok — vagy a diákok melegedjenek a váróteremben?” Árokszállási István nagykától át. gimn.