Szabad Ifjuság, 1954. április-június (5. évfolyam, 77-153. szám)

1954-04-01 / 77. szám

'.jn'iinfiwmw it.1. ■ '­­ . i v _^x. i­* VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA V. ÉVFOLYAM 77. SZÁM Csütörtök, 195­1 április 1 ÁRA 40 FILLÉR MM/­ MOZGALOM Ifjúságunk megtanult országos méretekben gondol­kodni. Nem a gyűlések országos politikai beszámolói mutatják ezt elsősorban, hanem a tettek. A kongresszusi versenyben három olyan kezdemé­nyezést indítottak el a diszisták, amelyek mindennél ékesebben bizonyítják, hogy az ifjúság láthatára, gon­dolatainak szárnyalása országos méretűvé nőtt. Mint ismeretes, néhány hete­­ a Villamosgép- és Kábelgyár DISZ-szervezete az energiával való takarékoskodás nagy mozgalmát kezdeményezte, az Ózdi Kohászati Üzemek Pázmány DISZ-brigádja a hengerészeket, a pécsbányai Széchenyi-akna Jelenszki DISZ-brigádja pedig a front­brigádokat szólította versenyre. Szembetűnő és semmiképpen sem tekinthető vélet­lennek, hogy e három kezdeményezés népgazdaságunk három rendkívül fontos területét érinti. Közismert, hogy a nép jólétének emeléséhez több szénre, hengerelt árura és elegendő mennyiségű energiára van szükség, hiszen ettől függ, milyen gyors ütemben készíthetünk mezőgazda­sági gépeket, közszükségleti cikkeket, mert a szén, az acél és a villamosenergia olyan szerepet tölt be az ipar­ban, mint az éltető oxigén az emberi szervezetben. S mindezt tetézi, hogy e három alapanyag gyártásában gondjaink, bajaink voltak, s bizonyos mértékig vannak ma is. Munkásifjúságunk az elmúlt esztendőkben már tömérdek kezdeményezéssel, ötlettel segítette a haza gya­rapodását. A kongresszusi verseny új, fényes lapot je­lent e kezdeményezések történetében. Újat jelent elsősor­ban azért, mert országraszólóan fontos, népgazdaságunk alapjait érintő kezdeményezésekről van szó, mert össz­pontosított „előrenyomulás” ez a kormányprogramra meg­valósításának nagy csatájában. S éppen ebben van e három­ kezdeményezés nagy ereje, éppen ezért nem szabad engednünk, hogy a lelke­sedés, amely részvevőiket fűti, szalmalángként ellobban­jon. S erre azért nem árt emlékeztetnünk, mert sok fontos kezdeményezés jutott már hasonló sorsra. Vájjon nem természetes-e, hogy ezután is állan­dóan szükség van több szénre, hengerelt árura, az energiával való takarékoskodásra? Sz,*?rvezeteink úgy tehetik maradandóvá e mozgalmakat, ha szüntelenül em­lékeztetik a fiatalokat arra, hogy ezek mennyire fonto­sak népgazdaságunk számára. E kezdeményezéseknek van egy olyan érdekes és tanulságos vonása is, amely valamennyi iparág fiataljai számára elgondolkoztató. Az ózdi Pázmány-brigádot és a pécsbányai Jelenszki-brigádot nem diszisták, hanem idős, tapasztalt elvtársak vezetik. S a két brigád nagy teljesítményei, sikerei ragyogó példái annak, milyen so­kat jelent, ha a diszisták fiatalos lelkesedése az időseb­bek tapasztalatával párosul. A három kezdeményezés másik nagy tanulsága, amely ugyancsak minden iparág, sőt minden üzem, mű­hely fiataljaira vonatkozik, elsősorban ott segítsünk, oda összpontosítsuk erőinket, ahol a legnagyobb szükség van rá. Iparunk a zord téli időjárás, az áramellátási zavarok és egyéb okok miatt januárban, februárban el­maradt a terv teljesítésével. Ahhoz, hogy ezt az elmara­dást mielőbb behozzuk, az iparágak, gyárak és üzem­részek sajátosan gyenge pontjai ellen kell támadást in­dítanunk. A kohászatban például a kokszellátás okoz sok gondot. Itt a diszistáknak a fajlagos kokszfelhasználás csökkentéséhez kell segítséget nyújtaniuk. Egyhelyütt a selejt csökkentése, másutt — különösen a textiliparban — a minőség javítása okoz sok fejtörést az ipar vezetőinek, s a diszistáknak itt kell latbavetniök ötletességüket, kez­deményezőkészségüket. Ehhez azonban arra van szükség, hogy minden DISZ- bizottság és alapszervezeti vezetőség jól ismerje és szí­vén viselje üzemének, műhelyének gondjait. S ebből kö­vetkezik a kezdeményezések harmadik tanulsága. Az áramtakarékossági mozgalom azért terjedhetett el rövid idő alatt olyan szélesen, mert a DISZ-szervezetek csak­nem mindenütt a műszaki vezetőkkel szorosan együttmű­ködve irányították és szervezték. Természetes, hogy a gyár gazdái, műszaki parancsnokai ismerik legjobban a tennivalókat, s ezért kell továbbra is ápolnunk a DISZ- szervezetek és a műszaki vezetők együttműködését. Tanuljunk a kongresszusi verseny kezdeményezései­ből hazaszeretetet, a haza iránti felelősséget — ez a leg­­öbb tanulsága a diszisták három mozgalmának. fák hetére készülnek a szabolcsi fiatalok zabolcs megye DISZ-fiataljai i­törői nagy lelkesedéssel ké­nek a fák hetére. Sorra kül­­d leveleket a járási és a me- DISZ-bizottságokhoz, ame­­ben a felkészülésekről és dásokról számolnak be, legelők és parkok fásítását rozzák el. A homokos terű­re facsemetéket ültetnek, Ivarsány, Aranyosapáti, oda. Tiszaszalka, Vásáros­­ány és több más tiszamenti tg DISZ-szervezete nyárra­­díszíti az utcák szegélyeit, községben brigádokat szer­­k. Ezek az erdőt járják, ín rendszertelenül kikelt csemetét kiásnak és az arra al­kalmasakat parkosításra hasz­nálják fel Több járás diszistái az úttörőkkel közösen készítik elő az ültetéshez szükséges göd­röket. A megye valamennyi DISZ-szervezete felajánlotta, hogy a május 1-i fásítási határ­idő helyett április 12-re, a fásítá­si hét alatt, minden csemetét el­ültetnek. A fiatalok és az úttörők mun­kája nem szűnik meg, a cseme­ték elültetésével. ígéretet tettek arra is, hogy a fiatal fákat gon­dosan ápolják és megvédik a kártevőktől. A minisztertanács határozata fémgyűjtő hónap szervezésére A minisztertanács határozatot hozott április 5-től május 5-ig tartó fémgyűjtő hónap szervezé­sére. A kampány megszervezé­sével a minisztertanács a kohó- és gépipari minisztert bízta meg. A fémgyűjtést minden üzem­ben, állami gazdaságban, gép­állomáson, termelőszövetkezet­ben és lakóházban, városban és községben egyaránt meg kell szervezni. A fémgyűjtő hónap tar­tama alatt az összes üzemekben „gyártakarítást” kell rendezni és a feltárt hulladékot a begyűjtő vállalatok r­endelkezésére kell bocsátani. A házkezelőségek és házfelügyelők gondoskodjanak a lakóházak közös helyiségeiben található hulladékok felkutatásá­ról és átadásáról. A minisztertanács figyelmez­tette a gyűjtést lebonyolító szer­vek vezetőit: gondoskodjanak ar­ról, hogy a kampány során a gyűjtők a lakosságot ne zaklas­sák. Utasította a helyi tanácsok végrehajtó bizottságait, hogy nyújtsanak támogatást a begyűj­tő vállalatoknak és szövetkeze­teknek. A határozat gondoskodik arról is, hogy a gyűjtésben leg­jobb eredményt elérőket kor­mánykitüntetéssel, illetve a ..ki­váló fémgyűjtő­-jelvénnyel tün­tessék ki, vagy pénzjutalomban részesítsék. A minisztertanács felkéri a tö­megszervezeteket, elsősorban a DISZ-t és a szakszervezeteket, hogy munkájukkal segítsék elő a gyűjtés sikerét. Felhívja az ifjú­munkásokat, ipari tanulókat, pa­rasztfiatalokat, a tanulóifjúságot és az úttörőket, hogy a gyűjtés­ben való részvételükkel járulja­nak hozzá az 1954. évi nép­­gazdasági terv sikeres megvaló­sításához. Országszerte megünneplik felszabadulásunk 9. évfordulóját Április 3-án délelőtt koszorú­zási ünnepséget rendeznek a hazánk felszabadításáért elesett szovjet hősök gellérthegyi, sza­badságtéri és a Kossuth Tüzér­tiszti Iskola előtti emlékművei­nél. Ugyanebben az időpontban megkoszorúzzák a többi buda­pesti szovjet hősi emlékművet és a szovjet harcosok sírjait is. A hősi emlékműveknél és Sztálin elvtárs szobránál április 3-án és 4-én díszőrséget állnak. Este a Magyar Állami Opera­házban a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetősége és a Magyar Népköztársaság minisz­tertanácsa díszünnepséget ren­dez. Az ünnepségen Apró Antal elvtárs, a minisztertanács elnök­­helyettese, az MDP politikai bi­zottságának tagja mond ünnepi beszédet. Ugyancsak április 3-án Budapest valamennyi kerületé­ben és a megyeszékhelyeken a pártbizottságok és a tanácsok rendezésében ünnepi esteket tar­tanak. Ünnepségek lesznek az üzemekben, hivatalokban, az ál­talános-, közép- és főiskoláikon, egyetemeken is. Délután a főváros számos pontján térzene lesz. Este a gellérthegyi Citadellánál ünne­pélyesen felvonják április 4 zászlaját. A zászlófelvonáshoz fáklyás DISZ-fiatalok vonulnak fel. Április 4-én reggel 9 órakor kerül sor néphadseregünk nagy­szabású szemléjére a budapesti Sztálin-téren. Első ízben vesznek részt a szemlén a II. Rákóczi Ferenc katonai középiskola nö­vendékei. Este a Népköztársaság Elnöki Tanácsa és a miniszter­­tanács fogadást ad az ország­­gyűlés épületében. Budapesten és vidéken egy­aránt számos kultúrelőadást, gyermekműsort, filmvetítést ren­deznek ezen a napon. Este a Népstadionban ad műsort a Szov­jetunió Állami Népi Táncegyüt­tese. Este 7 órai kezdettel utca­bál lesz a Sztálin-téren. Ugyan­ebben az időben a főváros kerü­leteiben utcabálokra, sok kultúr­­otthonban műsoros-táncos ün­nepségekre kerül sor. A felszabadulási ünnepségek sorozatát este 10 órakor ünnepi tűzijáték zárja be. ★ Április 4-én, a felszabadulás ünnepén a tejboltok, tejet áru­sító élelmiszerüzletek, cukorka­boltok és a vendéglátóipari üzle­tek a vasárnapi nyitvatartási rend szerint tartanak nyitva. Április 4-én az összes iparcik­keket árusító boltok, továbbá a csarnokok és a piacok zárva lesznek. Vidéken az üzletek nyitvatar­­tását a megyei tanács vb. keres­kedelmi osztálya a fentiek figye­lembevételével állapítja meg. (MTI)★ A Budapesti Városi Tanács Közle­kedési Igazgatósága közli, hogy ápri­lis 2-án pénteken az április 1­4-i ün­nepségekkel kapcsolatos előkészületek miatt közlekedési korlátozásokat lép­tetnek életbe. Reggel 6 és 9 óra kö­zött zárt terület lesz a Vágány-utca, Dózsa György-út, Rudas László-utca, Lenin-körút, Rákóczi-út, Th­ököly-út, Hungária-körút által határolt terület. A zárt területnek a Szinyei-Merse­­utca, Rottenbiller-utca és Lenin-körút áttal határolt részére csak azok a jármű­vek hajthatnak be, amelyeknek telephelye e területen van, vagy ame­lyeknek a közellátás és az üzemek áruellátása érdekében kell behajta­­niuk. A zárt terület belső részén a Szi­­nyei-Merse-utca­—Rottenbiller­ utca_ vo­nalától a Sztálin-tér felé eső részé­ben mindennemű járműforgalom tilos. ­ Híd, amely alatt most készül a „folyó" A Vízműépítő Vállalat dolgozói a pártkongresszus tisztele­tére vállalták, hogy a tiszalöki vízmű építkezésénél 1 millió 560 ezer forinttal túlteljesítik előirányzatukat. Előreláthatólag április másodikáig teljesítik fogadalmukat. Képünkön: hatal­mas kotrók emelik ki a földet a főcsatorna előre elkészített hídja alól (Magyar Fotó : Hoflenzer Béla felvétele) A DIÁKÉLETBŐL Kossuth Lajos iskolája Hat éven át tanult Kossuth Lajos a sátoraljaújhelyi gim­náziumban, ezer emlék fűző­dik itt nevéhez. Tanárok és diá­kok éveken át bányászták elő a Kossuth-emlékeket, hogy ereklyeként megőrizzék iskolá­juk forradalmi hagyományait. Vaskos kötetben lapozunk. A címe: Anyakönyv. Pecsétes lapja arról tanúskodik, hogy az 1810-es évben „Kossuth Lajos diák a rendes tanulók közé beirattatott”. A kutatások nyo­mán megtalálták azt is, melyik osztályban töltötte délelőttjéit, melyik padban tanult Kossuth. Így emelkedett megtisztelő címmé: „Kossuth osztálya”. A negyedévi osztályzó konferen­ciák döntenek arról, melyik osztály méltó leginkább arra, hogy a nevezetes terembe köl­tözzék. Az elmúlt évben mind a négy alkalommal az I/b leányosztály tanult Kossuth osztályában, az idén az első negyedévet a II/c osztály töl­tötte itt, azóta pedig a IV/b osztály viseli a „Kossuth osz­tálya” címet és minden jel arra mutat, hogy év végéig ebben az osztályban is marad­nak. Nem könnyű dolog meg­őrizni a nagy kitüntetést. Ám a IV/b osztály nem igen szo­kott ahhoz, hogy a könnyebbik utat válassza. Amikor az osz­tályba költöztek, Kossuthnak ezt a ma is buzdító jelmon­datát választották maguknak: „Menni kell, menni előre, aki nem megyen, eltiportatik.” A Kossuth-osztálynak minden adottsága megvan ennek a célnak az eléréséhez. Olyan fiatalok tanulnak a IV/b-ben, akik már eddig is számtalan­szor bizonyságot tettek tudá­sukról, akaraterejükről. Az első padban, a Kossuth-pad­­ban Rusznák Miklós ül, aki végig kitűnő eredménnyel ta­nult négy éven át. A másik hely a padban még betöltetlen, de az esélyesek: Király Er­zsébet, Soltész Pál, Keller Erzsébet — és sorolhatnánk tovább — egyre közelebb jut­nak ehhez a kitüntetéshez is. Az iskola fiataljaiban mé­lyen él Kossuth Lajos emléke. Rövid idő alatt nagy Kossuth­­kultusz fejlődött ki. Ennek a mozgalomnak a zászlóvivője a mindenkori Kossuth-osztály. A jó tanulmányi eredmé­nyek elérésben nagy sze­repe van a DISZ-nek. Teljes győzelemig vitte a DISZ-szer­­vezet a harcot a késések, fe­gyelmezetlenség ellen, iskola­szerte nem emlékeznek pél­dául arra, hogy valaki is el­késett volna az utóbbi időben. A diszisták érdeme az is, hogy türelmes munkával feltárják a még meglévő hibák okait. A félévi bizonyítványosztás után véleménykutatást rendeztek két kérdésben. Az egyik kér­dés ez volt: mi okoz különö­sebb nehézséget a tanulás­ban? A másik: mennyi idő szükséges ahhoz, hogy egyik napról a má­sikra jól felkészül­hessenek? Mindkét kérdésre tömérdek válasz jött. A vála­szokat megtárgyalta az egész tanári kar is és olyan intézke­dések születtek, amelyek el­hárítják az akadályokat a ta­nulás útjából. Így éri el az iskola DISZ-szervezete, hogy valóban megtiszteltetéssé val­lók DISZ-tagnak lenni. A fia­talok mélyen érzik ezt és egyre több eredményt érnek el. „Ha elkövetkeznek a tettek és áldozatok napjai, keljünk egymással versenyre a nem­zetért” — írta Kossuth a múlt század derekán, s késői utó­dai, a sátoraljaújhelyi Kossuth Lajos Gimnázium diszistái ez­zel a jelmondattal kezdték meg az 1953—1954-es tanévet. Az azóta eltelt idő azt bizo­nyítja, hogy nem feledkeztek meg a nagy forradalmár év­századot átélő, ma is időszerű szavairól. Helytállnak a ta­nulásban, amint erre Kossuth neve, példája és szava köte­lezi őket Török András Szellemi öttusa .Az elmúlt év őszén, még októberben, érdekes verseny kezdő­dött iskolánkban szellemi öttusa néven. A versenyt azért indítot­tuk, mert meg akartuk szerettetni tanulóinkkal a magyar nyelvet, az orosz nyelvet, a matematikát,­­a műhelygyakorlatot és a sak­kot. Volt egy másik célja is a versenynek. A középiskolás fiata­lokban él a versengés szelleme, szeretnének ők is a versenyben élenjárókká válni, de mindezideig csak olyan versenyeket rendez­tünk, amelyek mechanikusak voltak és nem töltötték be feladatu­kat. A szellemi öttusával most ezt a hiányt is pótoltak. A sakk­verseny két csoportban, körmérkőzések formájában folyik. A kezdő sakkozók részére még a verseny előtt sakktanfolyamot indítot­tunk, amely különösen a lányok körében vált népszerűvé, akik közül eddig csak kevesen tudtak sakkozni. Az orosz versenyt feb­ruár 14-én rendeztük meg. A feladat három részből állt. Diktált orosz szöveget kellett hiba nélkül leírni, és ismeretlen szöveget kellett magyarról oroszra, valamint oroszról magyarra fordítani. Mindkét eddig megtartott versenyszámban szép eredmények szü­lettek. A sakkverseny két csoportjában Pazsitka László és Fodor Sándor lett az első. Orosz nyelvből a legjobb eredményt Török Csaba, Omadit Antal, Czopf Péter, Winkler Ferenc és Halmai László érték el. Rövidesen sor kerül a harmadik versenyszámra is. A magyar nyelvi feladat: első, második és harmadik évfolya­­mokbelieknek megadott, a negyedik évfolyambelieknek pedig vá­lasztott irodalmi műről írásbeli dolgozat készítése. A matematiká­nál a feladatot évfolyamonként a szaktanár elvtársak állítják ösz­­sze az elvégzett tananyag alapján. A versenyben az lesz a győz­tes, aki a feladványt a legrövidebb és a leglogikusabb módon oldja meg. A műhelyfeladatot gépész és villamos tagozatra szét­bontva bonyolítjuk le. A szellemi öttusa segít fiataljainknak a Rákosi Mátyás tanulmányi versenyben is és hozzájárult az egyre jobb tanulmányi eredmények kialakításához. Balotai Kálmán, a pécsi gépipari technikum • DISZ-titkára Ifjú micsurinisták öt esztendővel ezelőtt né­hány diákkal elhatározták, hogy Micsurin-kertet létesí­tünk, amelyben termeszteni fo­gunk minden olyan növényt, amelyről az iskolában tanu­lunk. Az iskola mellett volt egy üres telek, amelyet törött cserepek, tégladarabok, sze­méthulladékok borítottak. Ezen a silányhomokú talajon akar­tuk létrehozni az iskola virágzó Micsurin-kertjét. A következő évben már ár­vácskák, százszorszépek, petú­niák virágzottak a telken. De hiába harcoltunk sikeresen a gyomnövények, a kártevő ro­varok ellen, eredeti célunkat nem tudtuk valóra váltani. Nem számoltunk a kert nyári gondozásával, a növényenként változó agrotechnikával, a ha­talmas tűzfal­ okozta beárnyé­­kolással. Közben kis csapatunk tagjainak száma megnöveke­dett és elkeseredés helyett új célokat tűztünk magunk elé, megvalósíthatóbbakat. Ekkor kezdődött már-már híressé vált gyapotkertünk története. Bulgáriában jártam, s hoz­tam magammal néhány gya­­potmagvat. Ebből olyan gya­potfajtát akartunk kikísérletez­ni, amely alkalmazkodik a ma­gyar tájhoz, igénytelen, korán­érő, betegségekkel szemben el­lenálló és bőtermő. Fehér és színes gyapottal kísérletez­tünk, megvizsgáltuk a tokot, a rekeszek számát, a magszőr csúcsi, középső, alsó részéről szedett magvak csirázóképes­­ségét, fejlődését. Minden tövet több szempontból figyeltünk meg s feljegyeztük megfigye­léseinket, így értük el, hogy ma már a minőség fokozására is gondolhatunk. A kövér ta­lajt és az öntözést céltudato­san kerüljük, mert azt ta­pasztaltuk, hogy bár ezek a tényezők kedvezően hatnak a növekedésre, de az érést késlel­tetik. Minden talpalatnyi föl­det felhasználunk, még a gya­potsorok között is termesztünk bizonyos növényeket. Olyan érdeklődés még soha nem nyilvánult meg gyapot­kertünk iránt, mint ezen a ta­vaszon. Sokan még otthon is végeznek kísérleteket. S mire nálunk is beérik majd a gya­pot, bizonyos, hogy kevés bol­dogabb arcot lehet majd látni az ifjú micsurinistákénál. Potornyai János, a pesterzsébeti főgimnázium biológia-tanára

Next