Szabad Ifjuság, 1954. április-június (5. évfolyam, 77-153. szám)
1954-05-04 / 104. szám
1934 május 4. Ez nem tartozik a DISZ-re? A IX. kerületi DISZ-bizottság egyik jelentésében olvastuk, hogy kerületük üzemei a közszükségleti cikkek gyártásába „nem folynak bele”. Az odavetett, közönyt és nemtörődömséget sugárzó szavak erről az országos kérdésről rossz érzést keltenek az emberben. De ne ítéljünk csupán az írásból. Vida István, a IX. kerületi bizottság titkára azonban szóban sem tud többet mondani, s arra a kérdésre, hogy a DISZ miért hagyja ezt annyiban, hosszas, de kevéssé meggyőző beszéd a válasz: olyan sok dolga van a bizottságnak ... így hát meglehetősen kesernyés szájízzel vágtunk neki a kerület üzemeinek, a kohó- és gépipari minisztérium egyik előadójával, Balota József elvtárssal. Meg akartuk tudni, mi az oka ennek a közönynek a IX. kerület üzemeiben. Meglepetés A Lámpagyárban ért bennünket az első meglepetés. Amikor az igazgató és a DISZ-titkár előtt pedzeni kezdtük, hogy még mindig sok közszükségleti cikkben van hiány — értetlenül néztek ránk. Ők jól tudják ezt és már január óta gyártják is a legkülönbözőbb közszükségleti cikkeket. Egész sor árucikk gyártása hivatalosan is szerepel tervükben — és ha mégis van kieső idő, akkor terven felül is készítenek törülközőtartót, fürdőszobarácsot s egyebeket. Nem értjük, miért nem tud erről a kerületi DISZ-bizottság? A Fémáru- és Szerszámgépgyárban már sokkal bonyolultabb a helyzet. Hosszas utánjárás, műszakiakkal, diszistákkal való beszélgetés után derül ki, hogy az öntödében volna lehetőség kályha- és tűzhelyalkatrészek öntésére. Helyesebben: az öntödében látjuk, hogy most is készítik ezeket az öntvényeket. De ezek a cikkek nem kerülnek a nagykereskedelembe, az alkatrészeket kisiparosoknak szállítják. Ez így első hallásra rendben is volna, csak az a baj, hogy a törvény szerint a nagyüzemek nem foglalkozhatnak kereskedelemmel ... Mi köze ehhez a IHSZ-nek ? Nos, ezt megbeszéljük az igazgató elvtárssal. Előszobájában várakozunk, velünk van Derecskei János DISZ-titkár is. Arról beszélgetünk: nem helyes, sőt törvényellenes, hogy az üzem közvetlenül kisiparosokat szolgál ki, a belkereskedelem hivatott arra, hogy az elosztást megszervezze, többi között a kisiparosok részére is. Közben, észre sem vesszük, kijön az igazgató elvtárs és haragosan ráförmed a DISZ-titkárra: — Te mit akarsz itt Derecskei? Al köze ehhez a DISZ-nek? Derecskei elpirul és hirtelen azt sem tudja, melyik lábára álljon. — Hát én akkor... talán megyek is. Hiszen... itt nincs szükség rám. Már nyitja is a folyosóra vezető ajtót, alig tudjuk visszatartani. Hogy-hogy? Itt talán olyan jól mennek a dolgok, hogy a DISZ, a fiatalok segítségére már nincs is szükség? Mikor mindhárman belépünk az igazgató elvtárs szobájába, Pólyák János igazgató igyekszik barátságos hangon meggyőzni bennünket arról, hogy semmit sem gyárthatnak terven felül. — De hát láttuk lent az öntödében, hogy most is gyártanak kályhaalkatrészeket — csodálkozunk. — Hát kisiparosoknak tudnak szállítani, miért ne szállíthatnának a belkereskedelemnek? Közben bejön Pryma József fődiszpécser, ő magyarázza meg a dolgot — de úgy, hogy még kevésbbé értjük. — Igen, adtunk mi el kisiparosoknak is, de csak a meglévő készletet, mert a VASÉRT nem tartott rá igényt. (Valóban, erre a törvényes rendelkezések is módot adnak.) — Aztán megbeszéltük a főmérnökkel, hogy ez mégsem helyes — folytatja Pryma elvtárs — és nem fogadtunk el több megrendelést. — Végülis .. . Akkor most kinek gyártják ezeket az alkatrészeket? — Most nem gyártjuk senkinek — erősködik a fődiszpécser. — De a tények — tények, öntik az alkatrészeket. — Az lehetetlen — pattog Pryma elvtárs. — Na, majd én utánanézek! Utánanéz? Hát elképzelhető, hogy az ő tudta nélkül az öntöde bármit is gyárthatna? Váratlan fordulattal feloldódik a zavar. — Ide figyelj, Pólyák elvtárs — mondja a fődiszpécser az igazgatónak — arról nincs szó, hogy ne tudnánk havi két tonna öntvényt szállítani a belkereskedelemnek ... — Hát ha ez biztos, akkor. .. nagyszerű — örvendezik az igazgató. — Most jut eszembe, én már beszélgettem is erről annak idején a fiatalokkal. Majd „ráálítunk" néhány öntödei fiatalt erre a munkára! Az ügy tehát a legszebb egyetértésben ért véget, pontosabban ért volna, ha ... ha fény derült volna végülis arra, hogy mi a helyzet jelenleg a tűzhely- és kályhaalkatrészek gyártásával? Mert, hogy ma is gyártják, az biztos. Láttuk. Az értékesítési osztályon kérésünkre előkeresik a legutolsó (tehát előbbiek is voltak!) kisiparos-megrendelést. Kelt 15-én, programmozva 18-án, visszaigazolva hasonló gyorsasággal. Van azon aláírás esőstől: Kovács főmérnöké, Pryma helyettesé és még másoké. A szállítási határidő a 29 tételből, többezer darabból álló megrendelésre: június. Elképzelhető, hogy mindez Pólyák és Pryma elvtársak tudta nélkül történik?... A jobb meglepetés A Műszaki Művekben újabb meglepetés. Itt is terv szerint gyártanak már közszükségleti cikkeket, a többi között építőipari vattaruhákat, gyerekjátékokat, háztartási reszelőket. A harmadik negyedévre újabb játékok gyártását tervezik. S mit lehetne még? Nincs-e a DISZ- nek erről valamilyen elképzelése? — kérdezzük az igazgató elvtárstól és Gábor Magdától, aki jelenleg a DISZ-titkárt helyettesíti. — Sajnos, a DISZ-re nem nagyon számíthatunk — jegyzi meg Mózner János igazgató. S Gábor Magda zavara megerősíti ezt az állítást De meg is mondja: ,,Én „afféleszámkukac’ vagyok, az utókalkulációban dolgozom, nem tudok foglalkozni a fiatalokkal ..." A minisztériumi elvtárs kissé csüggedten láthai a táskáját, amelyben ott lapul a Belker hiánycikklistája. Hát nem végeztünk túl sokat. Az összes eredmény: elérjük, hogy a Fémárugyár ezentúl nem esetleges spekulációs forrásnak, hanem a belkereskedelemnek szállítja az öntvényeket, amiből azután a kisiparosok is megkapják az őket megillető mennyiséget. És a három gyár DISZ-szervezete? Várjon belátják-e, hogy a DISZ- nek a közszükségleti cikkek gyártásával is törődnie kell? Reméljük. És abban is bízunk, hogy a kerületi DISZ-bizottság időnként beszámoltatja erről az üzemi titkárokat Sőt! Ha a bizottság tagjai kimennek az üzemekbe- azt is megnézik, hogy mit gyártanak a kerület üzemei. Ha ítélő szakmai félkész öntséggel javaslatokat, tanácsokat is adnak az ifjúmunkásoknak, meglátják, megnő a DISZ becsülete fiatalok, idősebbek — talán még az igazgatók között is! Kövendi Judit. A tél bömbölt, süvített a szél, szinte zenés aláfestést adott a termelőszövetkezetben kirobbant vitának. — Megtartjuk az országos második helyet! — Nem tudjuk! — De meg tudjuk! így kezdődött az üzemtervkészítés a szentesi Felszabadulás tsz-ben. A fiatalok nem szóltak közbe. Az első napon még akkor is nagyokat hallgattak, amikor arról beszéltek az öregek, hogy mit és hogyan, miből és mennyit termeljenek. Most a tsz-ben azt mondják, hogy azon a napon a fiataloknál járt valaki a DISZ városi bizottságától. S másnap előállt a DISZ-titkár, hozzászólt a vitához. — Második hely? Mi az elsőt akarjuk! úgy beszélt ez a Sándor akkor, ahogy még soha életében. Követelőzve. — Ifjúsági munkacsapat kell ide! Lágy zsongás lett a pillanatnyi válasz szavára, majd szokatlan morajlás következett. — Mit? Ifjúsági munkacsapatot? Akkor még nem ragyogott a Kossuth-díj aranyló koszorúja Balla János elnök mellén, talán nem is sejtette, hogy ilyen nagy kitüntetést kap, amelyhez közük van a tsz fiataljainak is. Azt azonban tudta, hogy a diszistákra mindenkor számíthat. Félrebillentette fejebubján a kucsmáját és megvakarta a fejét. — Gyerekek, fiúk-lányok együtt — mondta szinte magamagának — eljátszogatnak. Nem kellett több a bölcs Sibrikó Sándor fogatosnak, aki minden vitás kérdés után szeret pontot tenni. — Nem jó vége lesz ennek. Nem kell! Forrt a méreg a DISZ-titkárban. — A tavalyi 250—300 munkaegységünk nem elég biztosíték? De nem azért hívják őt Támadás Sándornak! A neve is jellemző, milyen az alaptermészete Mélyen hallgat, ha más beszél, de amikor az ifjúság nevében szól, érces hangja határozott szilárd. Felugrik, áll, vár kicsit, közben gondolkodik Gyűjti érveit, felsorakoztatja mind Támad: — Szétszórtan, négy brigádban dolgozik, a száz fiatalunk. Egy-egy munkacsapatban három-négy- így nem tud kibontakozni a fiatalos lendület, a friss erő. A DISZ-alapszervezet azt akarja .. Elmondta, amit később a diszisták a harmadik pártkongresszus tiszteletére vállalásba foglaltak. Mivel senki nem tudott ellentmondani, megalakíthatták az ifjúsági munkacsapatot. Ott lesznek-e, eljönnek-e mind a tagok? E kérdések izgatták Támadás Sándort, mert ugyancsak fütyürészett a szél, miközben terhes fellegeket hajtott. Hiába volt a hideg szél, a borult idő, Török Sándorné munkacsapatvezető hamarosan megállapította, hogy egyetlen tag sem hiányzik. Ha ezzel végzünk — mondta csapata tagjainak — a vállalásunk negyedik pontját is teljesítettük! (Az elsőt, a trágyahordást túlteljesítették, 600 métermázsa helyett 800 métermázsát raktak szarvasba és szakszerűen kezelik azóta is. A második pontból is valóság lett: a „Tiszta udvar”-mozgalom keretében a tanyákat kitisztították, állandóan rendet tartanak. A harmadik pont három hold fásítás elvégzéséről szólt, ehelyett 30 holdon ültettek facsemetét. Az ötödik pont is megvalósult: 100 helyett 220 holdon végeztek fejtrágyázást . Most pedig ellepték a búzatáblát, s az előttük csúfoskodó kukoricatövek a kocsiderékba vándoroltak. Hátuk mögött az asztalsima felszín zöldelő smaragdja jelezte, hogy itt ugyan nem akad el a kombájn, akadály nélkül dolgozhat majd a kaszaszerkezet. Csak az idő nem javult. Még egy jó holdnyi formán éktelenkedett csutkatő, amikor — egyre sűrűbben — hullani kezdett az eső. Szaladtak szatyorért, kendőért, kabátért a fiatalok. — Irány haza — kiáltotta valamelyik. Törökné megállt, gesztenyebarna haját cibálta a szél, arcáról patakzott az esője. — Ki marad itt velem? Mintha gyökeret vert volna mindannyiunk lába, megálltak és némán nézték a fiatalaszszonyt. Mit akarhat? Itt maradni csutkatőszedésért, amikor esik az eső? — Elállhat! Ezért az egy holdért nem érdemes mégegyszer az időt pazarolni, így pedig nem maradhat. Egy se ment haza közülük. Negyedórát vártak, utána ismét dolgozhattak. Munka után hazafelé kicsit dideregtek ugyan, fázott a kezük, de a szívük táján melegített a jól végzett munka öröme. ★ Egy-egy napra ugyan felragyogott a tavaszi napsugár, de másnapra ismét beborult. A tsz-ben is így volt, amikor újabb vállalási pontjukat, a bemutatókertet akarták kijelölni a diszisták. — Gaz-bemutatót? Mintagyomokat? Gúnyolódtak a tsz-tagok, s bizony nem alaptalanul. Mert a múlt esztendőben a bemutatókertben a „muharmaris” kapált — az akkori DISZ-titkár hibájából. — Tavaly rosszul ment, de most jól csináljuk majd — ismét módszere szerint cselekedett Támadás Sándor: támadott és győzött. Kijelölték a bemutatókertet. Serkédi Illés elnökhelyettes mosolygott a bajusza alatt, amikor a kijelölt parcellán megpillantotta az ifjúsági munkacsapat tagjait, mellettük Györgyi Ilonát a gazdászlányt. A nyúlánk, szőke lány nagy papírdarabot tartott kezében, s úgy integetett egy pálcával, mint valami karmester. Az „énekkar” hangját ugyan nem lehetett hallani, de úgy járt a kezük, olyan sebesen, mint a motola. Vetettek. — Hát ez meg micsoda — kérdezte az elnökhelyettes és a papírra mutatott. — Ebbe az egy holdba kukoricát vetünk négyzetesen — mondta a gazdászlány. Majd porbeporozzuk is. Ebbe a holdba krumplit ültetünk fészektrágyával, komposzttal és kálium műtrágyakeverékkel. Ide ricinust, ide gyapotot. ★ Ha mostanában valaki a fiatalokat keresi, mindenkitől egyértelmű választ kap. A Kossuth-díjas elnök is így belél vetik a kukoricát. És az ifjúsági munkacsapat? — kérdezzük. — Az olyan a tsz-ben, mint hadseregnél a rohamosztag. Ha valahol baj van, ha elmaradást észlelünk, azonnal mozgósítjuk őket, mert tudjuk, hogy ott teremnek és nem lesz baj. Elvezet hozzájuk a Vajdadűlőbe, ahol most a háromszáz holdon az utolsó bokorig négyzeteséit veti a kukoricát az ifjúsági munkacsapat. Szabó István, Abonyi Tóth Zsófi, Zeke László Nemes Margit, Lantos Ferenc, Nagy Lidia s a többiek a DISZ-titkárral és Töröknével. a munkacsapatvezetőVPI Azért dolgoznak, hogy ... erről már az irodában beszél az elnök elvtárs, amint a nagy sellvemzászlóra mutat, amelyre ezt írták: „A Magyar Népköztársaság és a minisztertanács vándorzászlója az ország élenjáró termelőszövetkezeti gazdaságának.” A szöveg alatti római számot is megmutatja A kettest. Az ifjú szív, lelkesedés és akarat, a diszisták becsvágya és eltökélt szándéka az, hogy ezt a számot a gazdasági év végére felcseréljék egy másikkal, az egyessel és a hatalmas selyemlobogó árnyékában sorakozó öt zászló mellé egy hatodikat is szerezzenek: a DISZ központi vezetőségének vörös vándorzászlaját. Sz. J. Híradás a szentesi Felszabadulás tsz-ből SZABADFÚsÁG A Magyar Népköztársaság szófiai nagykövete átnyújtotta megbízólevelét Georgi Damjanov, a Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlése elnökségének elnöke április 30-án délben a nemzetgyűlés fogadótermében fogadta dr. Münnich Ferencet, a Magyar Népköztársaság szófiai rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét, aki a Magyar Népköztársaság szófiai követségének nagykövetségi rangra emelése alkalmából átnyújtotta megbízólevelét. A megbízólevél átadásakor dr. Münnich Ferenc és Georgi Damjanov mondott beszédet, amelyben a magyar-bolgár barátság jelentőségét hangsúlyozták. Mao Ce-tung fogadta a pekingi magyar nagykövetet Mao Ce-tung, a központi népi kormány elnöke április 30-án délután fogadta Szobek Andrást, a Magyar Népköztársaság rendkívüli és meghatalmazott nagykövetét. Jókai-ünnepségek Jókai Mór halálálnak évfordulója alkalmából sorozatos ünnepségeket rendeznek. Május 4-én délelőtt 10 órakor a Kerepesi úti temetőben megkoszorúzzák Jókai sírját, délután 2 órakor pedig az Eötvös-út és a Normafa-út sarkán álló Jókaiemlékművet. Május 5-én délelőtt 11 órakor koszorúzási ünnepséget tartanak a Jókai-téri szobornál. Emlékbeszédet mond Veres Péter Kossuth-díjas író. Délután 3 órakor ünnepélyesen megnyitják a Jókai-emlékkiállítást a Nemzeti Múzeum dísztermében. A kiállításon Bóka László egyetemi tanár, az irodalomtudományok doktora mond megnyitó beszédet. A Jókai-emlékestet este fél 8 órai kezdettel tartják a Magyar Néphadsereg Színházában. Az ünnepi beszédet Sötér István Kossuthdíjas, az irodalomtudományok doktora tartja. Május 10-ig meghosszabbították a fémgyűjtő hónapot A minisztertanács a fémgyűjtő hónap tartamát május 10-ig meghosszabbította. (MTI)★ Határozatot hozott a minisztertanács a fémgyűjtő hónap meghosszabbításáról. A minisztertanács határozata lehetőséget ad arra ifjúságunknak, hogy további nagy sikereket érjen el a vasés fémhulladék összegyűjtésében, s ezzel még jelentősebb segítséget nyújtson ócskavasra váró kohászatunknak. Fiataljaink — elsősorban a diszisták — minden bizonnyal lelkesen fogadják a minisztertanács határozatát, mert ez lehetővé teszi, hogy a hátralévő időben még azok is sikeresen szálljattak harcba a „Kiváló fémgyűjtő” jelvény megszerzéséért, akik eddigi gyűjtésükkel azt még nem érdemelték ki. Előre hát újabb gyűjtési eredmények eléréséért! Diszisták, használjátok ki jól a hátralévő napokat, s már most szerdán, az országos fémgyűjtési napon gyűjtsétek a vas és fém újabb tonnáit. Gondoljatok arra, hogy minden kilogramm vassal a kormányprogramm nagy célkitűzéseinek megvalósítását segítitek! Az első nevek a DISZ hajdúmegyei bizottságának Dicsőség Könyvében A DISZ hajdú-bihar megyei bizottsága vasárnap délben ünnepélyes keretek között első ízben jegyzett be 12 — a termelőmunkában és a szervezeti életben élenjáró — fiatalt a DISZ megyei bizottság Dicsőség Könyvébe. A fiatalok között van Tóth Imre, az országos versenyben élenjáró tiszacsegei gépállomás DISZ- titkára, aki tavaszi talajmunkatervét 191 százalékra teljesítette. Sári Margit, a megye élenjáró ifjúmunkás traktorosnője, az egyeki gépállomás dolgozója, aki már 166 százalékra teljesítette tavaszi tervét. Szeller Sándor, a hajdúböszörményi Vörös Csillag tsz dolgozója, akinek már 360 munkaegysége van, Veress Imre, a nagylétai Vörös Rózsa tsz DISZ-titkára, aki a tsz 15 fiataljával együtt 7 holdon gyümölcsöst, 8 holdon pedig halastavat létesített. Mihályi Erzsébet, a Debreceni Ruhagyár háromszoros sztahanovistája és Lénárt Mária, a debreceni leány utcai általános iskola VIII. osztályának tanulója, aki a legjobb debreceni úttörő csapattanácselnök. HÁROM NAP ALATT ÉPÜL EGY CSALÁDI HÁZ A Rákosi Mátyás Művekben készült előregyártott elemekből a jövőben három nap alatt kétszobás összkomfortos családi házak épülnek. A képen az első ilyen mintaház munkálatait láthatjuk, amelyet Kőbányán építenek (Magyar Foto Burger Gertrud felvétele) 3