Szabad Ifjuság, 1954. április-június (5. évfolyam, 77-153. szám)

1954-05-04 / 104. szám

1934 május 4. Ez nem tartozik a DISZ-re? A IX. kerületi DISZ-bizottság egyik jelentésében olvastuk, hogy kerületük üzemei a köz­szükségleti cikkek gyártásába „nem folynak bele”. Az odave­tett, közönyt és nemtörődömsé­get sugárzó szavak erről az or­szágos kérdésről­­ rossz érzést keltenek az emberben. De ne ítéljünk csupán az írásból. Vida István, a IX. kerületi bizottság titkára azonban szóban sem tud többet mondani, s arra a kér­désre, hogy a DISZ miért­ hagyja ezt annyiban, hosszas, de ke­véssé meggyőző beszéd a vá­lasz: olyan sok dolga van a bi­zottságnak ... így hát meglehetősen keser­nyés szájízzel vágtunk neki a kerület üzemeinek, a kohó- és gépipari minisztérium egyik elő­adójával, Balota József elvtárs­sal. Meg akartuk tudni, mi az oka ennek a közönynek a IX. kerület üzemeiben. Meglepetés A Lámpagyárban ért bennün­ket az első meglepetés. Amikor az igazgató és a DISZ-titkár előtt pedzeni kezdtük, hogy még mindig sok közszükségleti cikk­ben van hiány — értetlenül néztek ránk. Ők jól tudják ezt és már január óta gyártják is a legkülönbözőbb közszükségleti cikkeket. Egész sor árucikk gyár­tása hivatalosan is szerepel ter­vükben — és ha mégis van kieső idő, akkor terven felül is készítenek törülközőtartót, fürdő­szobarácsot s egyebeket. Nem értjük, miért nem tud er­ről a kerületi DISZ-bizottság? A Fémáru- és Szerszámgép­­gyárban már sokkal bonyolul­tabb a helyzet. Hosszas utánjá­rás, műszakiakkal, diszistákka­l való beszélgetés után derül ki, hogy az öntödében volna lehető­ség kályha- és tűzhelyalkatré­­szek öntésére. Helyesebben: az öntödében látjuk, hogy most is készítik ezeket az öntvényeket. De ezek a cikkek nem kerülnek a nagykereskedelembe, az alkat­részeket kisiparosoknak szállít­ják. Ez így első hallásra rend­ben is volna, csak az a baj, hogy a törvény szerint a nagy­üzemek nem foglalkozhatnak ke­reskedelemmel ... Mi köze ehhez a IHSZ-nek ? Nos, ezt megbeszéljük az igaz­gató elvtárssal. Előszobájában várakozunk, velünk van Derecs­kei János DISZ-titkár is. Arról beszélgetünk: nem helyes, sőt törvényellenes, hogy az üzem közvetlenül kisiparosokat szol­gál ki, a belkereskedelem hiva­tott arra, hogy az elosztást meg­szervezze, többi között a kisipa­rosok részére is. Közben, észre sem vesszük, kijön az igazgató elvtárs és haragosan ráförmed a DISZ-titkárra:­­ — Te mit akarsz itt Derecs­kei? Al­ köze ehhez a DISZ-nek? Derecskei elpirul és hirtelen azt sem tudja, melyik lábára álljon. — Hát én akkor... talán me­gyek is. Hiszen... itt nincs szükség rám. Már nyitja is a folyosóra ve­zető ajtót, alig tudjuk visszatar­tani. Hogy-hogy? Itt talán olyan jól mennek a dolgok, hogy a DISZ, a fiatalok segítségére már nincs is szükség? Mikor mindhárman belépünk az igazgató elvtárs szobájába, Pólyák János igazgató igyek­szik barátságos hangon meg­győzni bennünket arról, hogy semmit sem gyárthatnak terven felül. — De hát láttuk lent az öntö­dében, hogy most is gyártanak kályhaalkatrészeket — csodál­kozunk. — Hát kisiparosoknak tudnak szállítani, miért ne szál­líthatnának a belkereskedelem­nek? Közben bejön Pryma József fődiszpécser, ő magyarázza meg a dolgot — de úgy, hogy még kevésbbé értjük. — Igen, adtunk mi el kisipa­rosoknak is, de csak a meglévő készletet, mert a VASÉRT nem tartott rá igényt. (Valóban, erre a törvényes rendelkezések is módot adnak.) — Aztán megbeszéltük a fő­mérnökkel, hogy ez mégsem he­lyes — folytatja Pryma elvtárs — és nem fogadtunk el több megrendelést. — Végülis .. . Akkor most ki­nek gyártják ezeket az alkatré­szeket? — Most nem gyártjuk senki­nek — erősködik a fődiszpécser. — De a tények — tények, ön­­tik az alkatrészeket. — Az lehetetlen — pattog Pryma elvtárs. — Na, majd én utánanézek! Utánanéz? Hát elképzelhető, hogy az ő tudta nélkül az ön­töde bármit is gyárthatna? Váratlan fordulattal feloldódik a zavar. — Ide figyelj, Pólyák elvtárs — mondja a fődiszpécser az igazgatónak — arról nincs szó, hogy ne tudnánk havi két tonna öntvényt szállítani a belkeres­kedelemnek ... — Hát ha ez biztos, akkor. .. nagyszerű — örvendezik az igaz­gató. — Most jut eszembe, én már beszélgettem is erről an­nak idején a fiatalokkal. Majd „ráálítunk" néhány öntödei fia­talt erre a munkára! Az ügy tehát a legszebb egyetértésben ért véget, ponto­sabban ért volna, ha ... ha fény derült volna végülis arra, hogy mi a helyzet jelenleg a tűzhely- és kályhaalkatrészek gyártásá­val? Mert, hogy ma is gyártják, az biztos. Láttuk. Az értékesítési osztályon kéré­sünkre előkeresik a legutolsó (tehát előbbiek is voltak!) kis­iparos-megrendelést. Kelt 15-én, programmozva 18-án, visszaiga­zolva hasonló gyorsasággal. Van azon aláírás esőstől: Kovács fő­mérnöké, Pryma helyettesé és még másoké. A szállítási határ­idő a 29 tételből, többezer da­rabból álló megrendelésre: jú­nius. Elképzelhető, hogy mindez Pólyák és Pryma elvtársak tudta nélkül történik?... A jobb meglepetés A Műszaki Művekben újabb meglepetés. Itt is terv szerint gyártanak már közszükségleti cikkeket, a többi között építő­ipari vattaruhákat, gyerekjáté­kokat, háztartási reszelőket. A harmadik negyedévre újabb já­tékok gyártását tervezik. S mit lehetne még? Nincs-e a DISZ- nek erről valamilyen elképzelé­se? — kérdezzük az igazgató elvtárstól és Gábor Magdától, aki jelenleg a DISZ-titkárt he­lyettesíti. — Sajnos, a DISZ-re nem na­gyon számíthatunk — jegyzi meg Mózner János igazgató. S Gábor Magda zavara megerősí­ti ezt az állítást De meg is mondja: ,,Én „afféle­­számkukac’ vagyok, az utókalkulációban dol­gozom, nem tudok foglalkozni a fiatalokkal ..." A minisztériumi elvtárs kissé csüggedten látha­­­i a táskáját, amelyben ott lapul a Belker hiánycikklistája. Hát nem végez­tünk túl sokat. Az összes ered­mény: elérjük, hogy a Fémáru­­gyár ezentúl nem esetleges spe­kulációs forrásnak, hanem a bel­kereskedelemnek szállítja az öntvényeket, amiből azután a kisiparosok is megkapják az őket megillető mennyiséget. És a három gyár DISZ-szervezete? Várjon belátják-e, hogy a DISZ- nek a közszükségleti cikkek gyár­tásával is törődnie kell? Reméljük. És abban is bízunk, hogy a kerületi DISZ-bizottság időnként beszámoltatja erről az üzemi titkárokat Sőt! Ha a bi­zottság tagjai kimennek az üzemekbe- azt is megnézik, hogy mit gyártanak a kerület üzemei.­­ Ha íté­­lő szakma­i­ félkész öntsé­g­­gel javaslatokat, tanácsokat is adnak az ifjúmunkásoknak, meg­látják, megnő a DISZ becsülete fiatalok, idősebbek — talán még az igazgatók között is! Kövendi Judit. A tél bömbölt, süvített a szél, szinte zenés aláfestést adott a termelőszövetkezetben kirob­bant vitának. — Megtartjuk az országos második helyet! — Nem tudjuk! — De meg tudjuk! így kezdődött az üzemterv­készítés a szentesi Felszabadu­lás tsz-ben. A fiatalok nem szóltak közbe. Az első napon még akkor is nagyokat hallgat­tak, amikor arról beszéltek az öregek, hogy mit és hogyan, miből és mennyit termeljenek. Most a tsz-ben azt mond­ják, hogy azon a napon a fia­taloknál járt valaki a DISZ városi bizottságától. S másnap előállt a DISZ-titkár, hozzá­szólt a vitához. — Második hely? Mi az el­sőt akarjuk! úgy beszélt ez a Sándor ak­kor, ahogy­ még soha életében. Követelőzve. — Ifjúsági munkacsapat kell ide! Lágy zsongás lett a pillanat­nyi válasz szavára, majd szo­katlan morajlás következett. — Mit? Ifjúsági munkacsa­patot? Akkor még nem ragyogott a Kossuth-díj aranyló koszorúja Balla János elnök mellén, ta­lán nem is sejtette, hogy ilyen nagy kitüntetést kap, amely­hez közük van a tsz fiataljai­nak is. Azt azonban tudta, hogy a diszistákra mindenkor számíthat. Félrebillentette feje­bubján a kucsmáját és megva­karta a fejét. — Gyerekek, fiúk-lányok együtt — mondta szinte maga­magának — eljátszogatnak. Nem kellett több a bölcs Sib­­rikó Sándor fogatosnak, aki minden vitás kérdés után sze­ret pontot tenni. — Nem jó vége lesz ennek. Nem kell! Forrt a méreg a DISZ-titkár­ban. — A tavalyi 250—300 mun­kaegységünk nem elég bizto­síték? De nem azért hívják őt Tá­madás Sándornak! A neve is jellemző, m­ilyen az alapter­mészete Mélyen hallgat, ha más beszél, de amikor az ifjú­ság nevében szól, érces hang­ja határozott szilárd. Fel­ugrik, áll, vár kicsit, közben gondolkodik Gyűjti érveit, fel­sorakoztatja mind Támad: — Szétszórtan, négy brigád­ban dolgozik, a száz fiatalunk. Egy-egy munkacsapatban há­rom-négy- így nem tud kibon­takozni a fiatalos lendület, a friss erő. A DISZ-alapszerve­­zet azt akarja .. Elmondta, amit később a diszisták a harmadik pártkon­gresszus tiszteletére vállalás­ba foglaltak. Mivel senki nem tudott ellentmondani, megala­kíthatták az ifjúsági munkacsa­patot. Ott lesznek-e, eljönnek-e mind a tagok? E kérdések iz­gatták Támadás Sándort, mert ugyancsak fütyürészett a szél, miközben terhes fellegeket haj­tott. Hiába volt a hideg szél, a borult idő, Török Sándorné munkacsapatvezető hamarosan megállapította, hogy egyetlen tag sem hiányzik. Ha ezzel végzünk — mond­ta csapata tagjainak — a vál­lalásunk negyedik pontját is teljesítettük! (Az elsőt, a trá­gyahordást túlteljesítették, 600 métermázsa helyett 800 méter­mázsát raktak szarvasba és szakszerűen kezelik azóta is. A második pontból is valóság lett: a „Tiszta udvar”-moz­­galom keretében a tanyákat ki­tisztították, állandóan rendet tartanak. A harmadik pont három hold fásítás elvégzésé­ről szólt, ehelyett 30 holdon ültettek facsemetét. Az ötödik pont is megvalósult: 100 he­lyett 220 holdon végeztek fej­­trágyázást . Most pedig ellepték a búza­táblát, s az előttük csúfoskodó kukoricatövek a kocsiderékba vándoroltak. Hátuk mögött az asztalsima felszín zöldelő smaragdja jelezte, hogy itt ugyan nem akad el a kombájn, akadály nélkül dolgozhat majd a kaszaszerkezet. Csak az idő nem javult. Még egy jó holdnyi formán éktelen­kedett csutkatő, amikor — egyre sűrűbben — hullani kez­dett az eső. Szaladtak sza­tyorért, kendőért, kabátért a fiatalok. — Irány haza — kiáltotta valamelyik. Törökné megállt, gesztenye­barna haját cibálta a szél, ar­cáról patakzott az esője. — Ki marad itt velem? Mintha gyökeret vert volna mindannyiunk lába, megálltak és némán nézték a fiatalasz­­szonyt. Mit akarhat? Itt ma­radni csutkatőszedésért, ami­kor esik az eső? — Elállhat! Ezért az egy holdért nem érdemes mégegy­­szer az időt pazarolni, így pe­dig nem maradhat. Egy se ment haza közülük. Negyedórát vártak, utána is­mét dolgozhattak. Munka után hazafelé kicsit dideregtek ugyan, fázott a kezük, de a szívük táján melegített a jól végzett munka öröme. ★ Egy-egy napra ugyan felra­gyogott a tavaszi napsugár, de másnapra ismét beborult. A tsz-ben is így volt, amikor újabb vállalási pontjukat, a bemutatókertet akarták kije­­lölni a diszisták. — Gaz-bemutatót? Minta­gyomokat? Gúnyolódtak a tsz-tagok, s bizony nem alaptalanul. Mert a múlt esztendőben a bemu­tatókertben a „muharmaris” kapált — az akkori DISZ-tit­­kár hibájából.­­ — Tavaly rosszul ment, de most jól csináljuk majd — is­mét módszere szerint cseleke­dett Támadás Sándor: táma­dott és győzött. Kijelölték a be­­mutatókertet. Serkédi Illés elnökhelyettes mosolygott a bajusza alatt, amikor a kijelölt parcellán megpillantotta az ifjúsági munkacsapat tagjait, mellettük Györgyi Ilonát a gazdászlányt. A nyúlánk, szőke lány nagy papírdarabot tartott kezében, s úgy integetett egy pálcával, mint valami karmester. Az „énekkar” hangját ugyan nem lehetett hallani, de úgy járt a kezük, olyan sebesen, mint a motola. Vetettek. — Hát ez meg micsoda — kérdezte az elnökhelyettes és a papírra mutatott. — Ebbe az egy holdba ku­koricát vetünk négyzetesen — mondta a gazdászlány. Majd porbeporozzuk is. Ebbe a hold­ba krumplit ültetünk fészek­­trágyával, komposzttal és ká­lium műtrágyakeverékkel. Ide ricinust, ide gyapotot. ★ Ha mostanában valaki a fia­talokat keresi, mindenkitől egy­értelmű választ kap. A Kos­­suth-díjas elnök is így be­lél vetik a kukoricát. És az ifjú­sági munkacsapat? — kérdez­zük. — Az olyan a tsz-ben, mint hadseregnél a rohamosztag. Ha valahol baj van, ha elma­radást észlelünk, azonnal moz­gósítjuk őket, mert tudjuk, hogy ott teremnek és nem lesz baj. Elvezet hozzájuk a Vajda­dűlőbe, ahol most a háromszáz holdon az utolsó bokorig négy­zeteséit veti a kukoricát az if­júsági munkacsapat. Szabó István, Abonyi Tóth Zsófi, Zeke László Nemes Margit, Lantos Ferenc, Nagy Lidia s a töb­biek a DISZ-titkárral és Tö­­röknével. a munkacsapatveze­tőVPI Azért dolgoznak, hogy ... erről már az irodában beszél az elnök elvtárs, amint a nagy sellvemzászlóra mutat, amelyre ezt írták: „A Magyar Népköztársaság és a minisz­tertanács vándorzászlója az ország élenjáró termelőszövet­kezeti gazdaságának.” A szö­veg alatti római számot is megmutatja A kettest. Az ifjú szív, lelkesedés és akarat, a diszisták becsvágya és eltökélt szándéka az, hogy ezt a szá­mot a gazdasági év végére fel­cseréljék egy másikkal, az egyessel és a hatalmas selyem­­lobogó árnyékában sorakozó öt zászló mellé egy hatodikat is szerezzenek: a DISZ központi vezetőségének vörös vándor­zászlaját. Sz. J. Híradás a szentesi Felszabadulás tsz-ből SZABAD­F­ÚsÁG A Magyar Népköztársaság szófiai nagykövete átnyújtotta megbízólevelét Georgi Damjanov, a Bolgár Népköztársaság nemzetgyűlése elnökségének elnöke április 30-án délben a nemzetgyűlés fogadó­termében fogadta dr. Münnich Ferencet, a Magyar Népköztár­saság szófiai rendkívüli és meg­hatalmazott nagykövetét, aki a Magyar Népköztársaság szófiai követségének nagykövetségi rangra emelése alkalmából át­nyújtotta megbízólevelét. A megbízólevél átadásakor dr. Münnich Ferenc és Georgi Damjanov mondott beszédet, amelyben a magyar-bolgár ba­rátság jelentőségét hangsúlyoz­ták. Mao Ce-tung fogadta a pekingi magyar nagykövetet Mao Ce-tung, a központi népi kormány elnöke április 30-án délután fogadta Szobek Andrást, a Magyar Népköztársaság rend­kívüli és meghatalmazott nagy­követét. J­ókai-ünnepségek Jókai Mór halálálnak évfor­dulója alkalmából sorozatos ün­nepségeket rendeznek. Május 4-én délelőtt 10 órakor a Kerepesi­ úti temetőben meg­koszorúzzák Jókai sírját, délután 2 órakor pedig az Eötvös-út és a Normafa-út sarkán álló Jókai­­emlékművet. Május 5-én délelőtt 11 órakor koszorúzási ünnepséget tartanak a Jókai-téri szobornál. Emlék­beszédet mond Veres Péter Kossuth-díjas író. Délután 3 órakor ünnepélyesen megnyitják a Jókai-emlékkiállítást a Nemzeti Múzeum dísztermében. A kiállí­táson Bóka László egyetemi ta­nár, az irodalomtudományok doktora mond megnyitó beszédet. A Jókai-emlékestet este fél 8 órai kezdettel tartják a Magyar Nép­hadsereg Színházában. Az ünnepi beszédet Sötér István Kossuth­­díjas, az irodalomtudományok doktora tartj­a. Május 10-ig meghosszabbították a fémgyűjtő hónapot A minisztertanács a fémgyűjtő hónap tartamát május 10-ig meghosszabbította. (MTI)★ Határozatot hozott a minisztertanács a fémgyűjtő hónap meg­hosszabbításáról. A minisztertanács határozata lehetőséget ad arra ifjúságunknak, hogy további nagy sikereket érjen el a vas­és fémhulladék összegyűjtésében, s ezzel még jelentősebb segít­séget nyújtson ócskavasra váró kohászatunknak. Fiataljaink — elsősorban a diszisták — minden bizonnyal lelkesen fogadják a minisztertanács határozatát, mert ez lehetővé teszi, hogy a hátra­lévő időben még azok is sikeresen szálljattak harcba a „Kiváló fémgyűjtő” jelvény megszerzéséért, akik eddigi gyűjtésükkel azt még nem érdemelték ki. Előre hát újabb gyűjtési eredmények el­éréséért! Diszisták, használjátok ki jól a hátralévő napokat, s már most szerdán, az országos fémgyűjtési napon gyűjtsétek a vas és fém újabb tonnáit. Gondoljatok arra, hogy minden kilogramm vassal a kormányprogramm nagy célkitűzéseinek megvalósítását segítitek! Az első nevek a DISZ hajdúmegyei bizottságának Dicsőség Könyvében A DISZ hajdú-bihar megyei bizottsága vasárnap délben ün­nepélyes keretek között első ízben jegyzett be 12 — a termelőmunká­ban és a szervezeti életben élen­járó — fiatalt a DISZ megyei bizottság Dicsőség Könyvébe. A fiatalok között van Tóth Imre, az országos versenyben élenjáró tiszacsegei gépállomás DISZ- titkára, aki tavaszi talajmunka­­tervét 191 százalékra teljesítette. Sári Margit, a megye élenjáró ifjúmunkás traktorosnője, az egyeki gépállomás dolgozója, aki már 166 százalékra teljesítette tavaszi tervét. Szeller Sándor, a hajdúböszörményi Vörös Csil­lag tsz dolgozója, akinek már 360 munkaegysége van, Veress Imre, a nagylétai Vörös Rózsa tsz DISZ-titkára, aki a tsz 15 fiataljával együtt 7 holdon gyü­mölcsöst, 8 holdon pedig halas­tavat létesített. Mihályi Erzsébet, a Debreceni Ruhagyár három­szoros sztahanovistája és Lénárt Mária, a debreceni leány utcai általános iskola VIII. osztályá­nak tanulója, aki a legjobb deb­receni úttörő csapattanácselnök. HÁROM NAP ALATT ÉPÜL EGY CSALÁDI HÁZ A Rákosi Mátyás Művekben készült előregyártott elemekből a jövőben három nap alatt két­szobás összkomfortos családi házak épülnek. A képen az első ilyen mintaház munkálatait lát­hatjuk, amelyet Kőbányán építenek (Magyar Foto Burger Gertrud felvétele) 3

Next