Szabad Ifjuság, 1954. április-június (5. évfolyam, 77-153. szám)
1954-05-04 / 104. szám
1954 május 4. " A béke erőinek nagy nemzetközi seregszemléje Az elmúlt hét szombatján, május elsején, a Földnek szinte valamennyi pontján az utcára vonultak a tömegek. Ezen a napon száz- és százmilliók tettek hitet a béke és a népek közti barátság eszméje, a függetlenség és a szabadság gondolata mellett. Az emberiség egyharmada már szabadon, kivívott győzelmének boldog tudatában ünnepelt, a világ többi részén pedig a biztosan elkövetkezendő diadal jegyében köszöntötték május 1-ét a dolgozók. A béke erői számára hatalmas öröm volt ez a nap, a háború, a vérontás híveinek pedig ismét megszívlelendő tanulság: látniok kellett, hogy 1954 május elsején a világ dolgozóinak harcos, testvéri szolidaritása élő valóság. Olyan óriási hatalom, amelyben bízvást reménykedhetnek a becsületes milliók, amelytől joggal rettegnek a népek ellenségei. Díszszemle és felvonulás Moszkvában A szombat reggeli szovjet lapok közölték a Szovjetunió honvédelmi miniszterének, N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió marsalljának napiparancsát. Ez a napiparancs már a rövidesen bekövetkező hagyományos katonai díszszemlére emlékeztette a felvonulásra gyülekező moszkvai dolgozókat. S a Vörös-téren, valamint a körötte lévő utcákon már kora reggel felsorakoztak a díszszemlén résztvevő csapatok. A tribünökön ekkorra már elfoglalták helyüket a meghívottak: kiváló szovjet munkások, parasztok és értelmiségiek, a külföldi vendégek, a Moszkvában akkreditált diplomáciai testület tagjai. Mikor a Kreml tornyán a tizes számhoz közeledett a mutató, a mauzóleum díszemelvényén, a megjelentek viharos tapsa közben foglalták el helyeiket az SZKP és a szovjet kormány vezetői, marsallok, tengernagyok és tábornokok. Ezután két nyitott disz-gépkocsi jelent meg a téren. A díszszemle parancsnoka, K. Moszkalenko hadseregtábornok jelentette Bulganyin elvtársnak, hogy a felsorakozott alakulatok díszszemlére készen állnak. Bulganyin marsall a harcosok orkánszerű hurrázása közben végigvonult a téren, köszöntötte a katonákat, majd a díszemelvényről beszédet intézett a szovjet fegyveres erőkhöz, a Szovjetunió dolgozóihoz, a külföldi vendégekhez .A Szovjet Hadsereg és Haditengerészet megbízható támasza a kommunizmust építő szovjet nép,békés munkájának és mindig kész szocialista hazája védelmére” — hangsúlyozta Bulganyin elvtárs. Beszédének utolsó szavai már összeolvadtak a harcosok oszlopain végighullámzó, mennydörgő „hurrá”-jai. Felcsendült a Szovjetunió-állami himnusz,feldördültek a díszlövések, megkezdődött a díszszemle. A mauzóleum és az emelvények előtt elsőnek a katonai akadémiák zászlóaljai haladtak el. Elvonultak a díszszemle legifjabb részvevői, a Szuvorov- és a Nahimov-iskola növendékei. Utánuk dicsőség övezte zászlók alatt menetelt a híres tamanyi gárdalövész-hadosztály. Halkan gördültek a térre a csapatszállító páncélgépkocsik gumikerekei, elhaladtak az ágyúk és aknavetők. Nemcsak a földön folyt a díszszemle, hanem a levegőben is: lökhajtásos bombázók és vadászgépek tűntek fel és villámgyorsan húztak át a Vörös-tér felett. A díszszemle befejezése után a Vörös-térre léptek a dolgozók első oszlopai. Megkezdődött Moszkva népének ünnepi felvonulása. Az ünnepi menetet pionírok nyitották meg. Soraikból néhányan felszaladtak a mauzóleum díszemelvényére és virágot adtak át a kommunista párt és a kormány vezetőinek. A sportinduló hangjaira sportolók ezrei meneteltek a téren. Utánuk hosszú sorokban vonultak az üzemek és intézmények dolgozói. A ragyogó napfényben „a békéért" feliratú zászlócskák lengedeztek mindenütt. Aranybetűs feliratok köszöntötték a világ dolgozóit, transzparensek éltették a népek közötti barátságot Az öt órán keresztül tartó káprázatos felvonulás ismét szemléletesen mutatta meg a szovjet nép, a kommunista párt és a szovjet kormány megbonthatatlan egységét, a szovjet embereknek a nemzetközi feszültség további enyhítésére irányuló rendi Illés ellen törekvései. Az ünnep estéjén Moszkva vakító fényárban úszott. 1200 fényszóró árasztotta el kék fénnyel a Lenin-hegy fölé magasló moszkvai egyetem óriási épületét. A tudomány palotáinak közelében 900, a szivárvány minden színében tündöklő vízsugár lövett az ég felé. 22 órakor eldördültek a díszsortűz lövései, a tavaszi égen pedig tűzijáték színes fényzuhataga áradt szét. Így ért véget ez a felejthetetlen nap, a moszkvai május elseje. Pillanatkép a nagy moszkvai felvonulásról: a következik két évben 13 millió hektár szűz- és parlagföld kerül megművelésre — hirdeti a nagy tábla Pekingben A mintegy félmillió ember felvonulása az ősi Tienanmen-kapu előtt — ahol Mao Ce-tung elnök, a párt és a kormány vezetőivel együtt köszöntötte a dolgozókat — három órán keresztül tartott. A fellobogózott Tienanmen-téren első pillanatra a hatalmas, „Eljön a világbéke’’ feliratú aranybetűs tábla ötlött mindenki szemébe. A felvonulók Marx, Engels, Lenin és Sztálin képei mellett Mao Ce-tung, Szan Jat-szen, Liu Sao-csi, Csen En-laj és Csu Te, valamint a nemzetközi munkásmozgalom vezetőinek arcképeit vitték. A tömegek jelszavai a nemzetközi feszültség enyhítését, a koreai kérdés békés megoldását követelték. A munkások és Peking-környéki parasztok termelési eredményeikről számoltak be tábláikon. A diákok színpompás felvonulása után a művészeti együttesek és a sportolók pompás menete zárta be a felvonulást, mintegy jelképezve azt a bizakodást, amellyel Kína az ifjúság, az új nemzedék felé tekint. A többi népi demokráciában Prágában az utcák már kora reggel megteltek ünneplő dolgozókkal. A Vaclav-téren egybegyűlt tömeghez A. Zapotocky köztársasági elnök intézett beszédet. Bukarestben felvonulás és tömeggyűlés volt. Marosvásárhelyen, a Magyar Autonóm Tartomány székhelyén, együtt haladtak a román és magyar munkások, ezzel is kifejezve a két nép szoros barátságát. Berlin utcáin százezrek tüntettek az egység és a béke mellett, az európai védelmi közösség és a militarizmus ellen. A Marx—Engels-téren Wilhelm Pieckkel az élen az NSZEP és a kormány vezetői, külföldi küldöttek, nemzeti díjasok, a munka hősei, 3000 élmunkás, s a berlini iskolák legjobb úttörői üdvözölték a százezrek menetét. Hatalmas tömegek ünnepelték a munkásosztály nemzetközi ünnepét Varsó, Szófia, Tirana, Ulan Bator és Phenjan utcáin is. Bécsben a Stalin-téren gyülekeztek az üzemek, hivatalok munkásai és alkalmazottai. A tüntetők innen a parlament épületéhez vonultak. A menet élén — élükön Johann Koplenig elvtárssal — Ausztria Kommunista Pártjának vezetői haladtak, akik később helyet foglaltak a parlament közelében felállított emelvényen, és végignézték a békéért, a független Ausztriáért tüntetők felvonulását. London utcáin mintegy 40.000 dolgozó vonult fel. Követelték a tömegpusztító fegyverek eltiltását, a gyarmati háborúk beszüntetését valamint a békeszerető külpolitikát. Genfben a tüntetők oszlopai Párizs, Delhi, Bécs, Tokió... „Világ népei, egyesüljetek a békeharcban!” feliratú táblákat vittek és transzparenseiken sikeres munkát kívántak a genfi konferenciának. A tokiói Meidzi-parkban tartott nagygyűlésen több mint 300.000 japán dolgozó gyűlt öszsze. Mint az AP nyugati hírügynökség közli, a feliratok szövege általában ez volt: „Amerikaiak, menjetek haza!” Párizsban — mint ismeretes — a kormány betiltotta a párizsiak hagyományos május elsejei felvonulását a Place de la Nation és a Ristille-tér közötti útvonalon.Mégis megünnepelték a párizsiak május elsejét: a vincennesi erdőkben sokezres tömeggyűlés hallgatta végig az ünnepi szónokokat, többek között Benoit Frachont, a CGT főtitkárát. India munkássága — mint az „Indinfo” jelenti — országszerte megünnepelte május elsejét. Delhiben Radzskumari Amrit Kaur asszony egészségügyi miniszter, valamint B. G. Mohammed, Kasmír miniszterelnöke beszélt. Bombayben a műhelyek és gyárak nagyréve zárva maradt, hogy a munkások résztvehessenek a május elsejei gyűléseken. Megünnepelték május elsejét a többi kapitalista ország békéért küzdő dolgozói is. A colombói értekezlet határozatai Május 1-én este véget ért acolomboi értekezlet, amelyen — mint ismeretes — India, Pakisztán, Ceylon, Burma és Indonézia miniszterelnökei vettek részt. Az értekezletről záróközleményt adtak ki, amely az indokínai kérdéssel kapcsolatban hangsúlyozza: az öt miniszterelnök úgy véli, hogy haladéktalanul tárgyalásokat kell kezdeni a közvetlenül érdekelt felek között az indokínai „tüzet szüntess” érdekében. Az öt ország javasolja továbbá, hogy vegyék fel a Kínai Népköztársaságot az ENSZ-be. SZAHALLIEJŰ LAG Ifjúsági gyűlés Párizsban Párizsban április 29-én ifjúsági gyűlést tartottak, amelyet a Francia Köztársasági Ifjúsági Szövetség hívott össze. A gyűlésen a Komszomol XII. kongresszusán résztvett francia ifjúsági küldöttség tagjai beszámoltak moszkvai tapasztalataikól. Csou En-laj és Nam Ir felszólalásai a genfi értekezlet hétfői ülésén A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége részt vesz az indokínai kérdés vitájában Iljicsov, a genfi értekezleten részvevő szovjet küldöttség szóvivője sajtóértekezleten számolt be a hétfői ülésről. A genfi értekezlet hétfői ülésén Eden angol külügyminiszter elnökölt. Az ülésen négyen szólaltak fel: Pjun Jung Tao délkoreai külügyminiszter, Namír, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere, Görögország képviselője és végül Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere. Dél-Korea képviselőjének beszéde hemzsegett a szokásos elcsépelt támadásoktól a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió ellen. Tele volt általános jelegű szólamokkal, nem tartalmazott semmiféle újabb javaslatot, csak a régebbieket ismételte. Ezután Nam ír szólalt fel. Kijelentette: újból szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy az Egyesült Nemzetek Szervezetének koreai határozata, amelyet a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság részvétele nélkül hoztak, elfogadhatatlan és tarthatatlan. Ezután hangsúlyozta, hogy javaslata a koreai kérdés békés eszközökkel való megoldását írja elő. Azt kívánja, hogy a kérdés megoldását magára a koreai népre bízzák. Ezután Casey, ausztráliai külügyminiszter felszólalásával foglalkozott. Casey pontosabb felvilágosításokat kért az összkoreai választásokkal kapcsolatos vegyesbizottság összetételéről Namír kijelentette, hogy a vegyesbizottságot Dél-Korea és Észak-Korea képviselőiből kell megalakítani, a két fél kölcsönös megegyezése alapján. Nam ír a továbbiakban Casey aggodalmára utalva kijelentette, hogy lehetségesek ezen a téren bizonyos nehézségek, de ezeket a nehézségeket teljesen le lehet küzdeni, ha a koreai kérdés megoldását magára a koreai népre bízzák. Ezután Görögország képviselője szólalt fel s kijelentette, hogy Görögország számára Namír javaslata elfogadhatatlan. Utána Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisztere szólalt fel. Megállapította, hogy az Egyesült Államok politikája a koreai kérdésben csődöt mondott; a koreai kérdés békés rendezésének útját a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségének javaslata mutatja meg. Csou En-laj hangsúlyozta: az Egyesült Államok képviselője ellenezte, hogy egyidejűleg vonjanak ki minden külföldi csapatot Dél-Koreából és Észak-Koreából. Arra hivatkozott, hogy az amerikai csapatok jellegükben mások, mint a kínai önkéntesek. Igaz — mondotta Csou En-laj — van különbség. A különbség abban áll, hogy az amerikai csapatok agresszorként érkeztek Koreába, a kínai önkéntesek pedig azért, hogy visszaverjék az agressziót. A hadifoglyok kérdését iletően Csou En-laj, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság küldöttségével egyetértésben, javaslatot terjesztett elő. Eszerint olyan intézkedéseket kell tenni, amelyek biztosítják azoknak a koreai és kínai hadifoglyoknak hazatelepítését, akiket az ENSZ-csapatok parancsnoksága visszatartott és azután besorozott. A hétfői ülésen több felszólaló nem volt. A hétfői ülés lefolyásának ismertetése után Iljicsov hivatalosan bejelentette, hogy a genfi értekezlet folyamán létrejött megegyezés alapján, a második napirendi pontban, az indokínai kérdés megvitatásában Franciaország, Anglia, az Amerikai Egyesült Államok, a Kínai Népköztársaság és a Szovjetunió képviselőin kívül részt vesznek a Vietnami Demokratikus Köztársaság, továbbá a Bao Dai-féle Vietnam, Pater Lao és Khmer képviselői is. A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttségének megérkezése Genfbe küszöbön áll. A Vietnami Demokratikus Köztársaság Genfbe tartó küldöttsége átutazott . Moszkván Május 3-án átutazott Moszkván a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége, amely Fam Van Dongnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság miniszterelnökhelyettesének vezetésével részt vesz a genfi értekezleten. ,Dulles diplomáciai veresége" Dulles amerikai külügyminiszter hétfőn elutazott Génfből. Távozása előtt nyilatkozott az újságíróknak, amelyben igyekezett szépítgetni elutazásának körülményeit. Az angol sajtó azonban ennek kapcsán sokkal élesebben és nyíltabban ír az angol—amerikai ellentétekről, mint ezt megelőzően. A „Reynold’s News”-ban Thomas Drnberg, munkáspárti képviselő írja: ..Dulles hazamegy Genfből, aiután súlyos diplomáciai vereséget szenvedett. Kiderült, hogy fenyegetése üres blöff volt. Távozása következtében javult Genfben a rendezés kilátása.” A „Sunday Times” jelenti Genfből: „Kínát, jóllehet az Egyesült Államok nem fogadta el az öt nagyhatalom egyikének, a világ közvéleménye nagyon gyorsan annak ismeri el... Az értekezlet első hete — írja a lap — fontos eseményt hozott: az Egyesült Államok és szövetségesei között megbomlott az összhang.” Hasonló szellemben írnak a francia lapok is. Az első hét Genfben A genfi értekezlet második hetében járunk, a tárgyalások javában folynak. S ha az első hét eseményei után még nem is alakultak ki olyan érett helyzetek, amelyekből az egész értekezlet végső kimenetelére vonatkozó következtetéseket vonhatnánk le, már van néhány olyan jelenség, amely rányomja bélyegét a genfi konferenciára. A tárgyalások ellenségei, a háborús erők sajtója —bizonyos amerikai körök kedvébe járva — gyakran kérdezgették Berlin és Genf között: mi szükség van tulajdonképpen a genfi értekezletre? Nos, az első hét megmutatta, hogy Genfre igenis, szükség volt! A berlini tanácskozások után a genfi értekezlet a tárgyalások folytatását jelenti, így kezdődött Molotov szovjet és Eden angol külügyminiszter még az első, múlt hétfői ülés előtt megállapodott, hogy az üléseken felváltva Thaiföld, a Szovjetunió és Anglia külügyminisztere elnököl, így Thaiföld külügyminiszterének elnökletével kezdődött meg a tanácskozás, s kedden Molotov elnökletével tartották meg a második ülést. Ezen hozzáfogtak az első napirendi pont, a koreai kérdés megtárgyalásához. Az értekezlet hivatalos vitái, megbeszélései általában higgadt, a diplomáciai formáknak megfelelő légkörben zajlanak le. Ez alól csak Dulles, amerikai külügyminiszter volt kivétel, aki szemmelláthatólag ingerült, nyomott kedélyállapotban vett részt a tárgyalokön. Milyen érdembeni javaslatok hangzottak el a koreai kérdés megoldására? Dél-Korea külügyminisztere rágalmazó felszólalásában ellenezte, hogy Korea területéről kivonják az amerikai csapatokat, amelyeknek szuronyaira Li Szín Man rendszere támaszkodik. Semilyen javaslatot nem terjesztett be, amely hozzájárulhatott volna a koreai kérdésnek demokratikus alapon történő, békés megoldásához. Nam Jr, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere, nagy figyelemmel hallgatott beszédében viszont rámutatott Korea demokratikus alapon történő, békés egyesítésének feltételeire. Hangsúlyozta, hogy Észak- és Dél-Koreának meg kell egyeznie és egy összkoreai bizottság felügyeletével valóban szabad, összkoreai választásokat kell tartani. Namír ezenkívül indítványozta, hogy hat hónapon belül vonják ki az összes külföldi csapatokat az ország területéről. .Az 600 milliós kínai nép nevében A hét közepén, miután Dulles amerikai külügyminiszter megkísérelte, hogy beszédében eltorzítsa a koreai kérdés történetét és rágalmazó beszédet mondott, került sor a konferencia egyik fontos, mondhatni történelmi eseményére, Ázsia legnagyobb országa, a népi Kína külügyminiszterének beszédére. Csou En-laj, kínai külügyminiszter rámutatott arra, hogy Kína,és a Szovjetunió népeinek napról napra erősödő barátsága óriási szerepet játszott s játszik a béke megvédésében, nemcsak Távol-Keleten, hanem az egész világon. Csou En-laj kijelentette, hogy a Kínai Népköztársaság küldöttsége támogatja a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminiszterének javaslatait, s végül hangsúlyozta, hogy meg kell szüntetni -az Egyesült Államok agresszív cselekményeit az ázsiai országok ellen. A negyedik ülésen, csütörtökön került sor V. M. Molotov beszédére. Érthetően, óriási figyelem kísérte beszédét. Molotov elvtárs rámutatott arra, hogy Namír javaslatai a koreai kérdéssel kapcsolatos határozat alapjául szolgálhatnak, mert megfelelnek a koreai nép nemzeti törekvéseinek és a népek közötti béke megszilárdítása ügyének. A genfi légkör i tanácskozások folynak. De kétségtelen, hogy ma már egészen más a légkör, mint a konferencia megkezdése előtti napokban. Az egész világsajtó és a nyugati küldöttségek jelentős része is érzi a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság megnövekedett erejének, tekintélyének kisugárzását. Az Egyesült Államok, közvetlenül a konferencia megkezdése előtt, a legelszántabban és legnyíltabban szervezte az indokínai nyílt, fegyveres beavatkozást. A konferencián megmutatkozó angol-francia tartózkodás, az angol és francia közvélemény szembefordulása e tervekkel azonban egyre észrevehetőbb. Annál is inkább, mert a konferencia idején diplomáciai ebédek, vacsorák, külön megbeszélések során Molotov több ízben találkozott Bidaulttal, Edennel, Dullesszel, sőt Csou En-laj is megbeszélést folytatott az an°ol külügyminiszterrel. E találkozások nyilvánvalóan —■ és bizonyos félhivatalos hírmagyarázatok csak alátámasztják ezt — számos nehéz, érzékeny kérdésben előrehaladást tettek lehetővé a közvetlen megbeszélés révén. A legújabb jelentések már arról is beszámolnak, hogy a nagyhatalmak megegyeztek abban: kik vegyenek részt az Indokinára vonatkozó tárgyalásokon, amelyek előreláthatóan ,szintén hamarosan megkezdődnek Genfben. Dulles gyorsan távozik Ebben a légkörben, ahogyan svájci burzsoá lapok, a Basler Nachrichten és a La Suisse megállapítják: „az amerikai külügyminiszter teljesen elszigetelődött és magányos emberré vált Genfben ” Dulles hétfőn délben történt gyors elutazása — miközben Eden és Bidault tovább tárgyal — egyben azt is mutatja, hogy a nagy igyekezettel beharangozott „nyugati egységfront" elég ingatag Genfben. A második hét mindenesetre úgy kezdődik, hogy az amerikai küldöttség vezetését Bedell Smith külügyminiszterhelyettes vette át. Egy hét viszonylag nem hoszszú idő egy ilyen nagy konferencia életében. Mégis világosan észrevehető, hogy Genfben ezekben a napokban sokkal többször emlegetik a reménység, a béke reménységének szavait, mint — hasonló alkalommal — eddig bármikor. 5