Szabad Ifjuság, 1954. április-június (5. évfolyam, 77-153. szám)

1954-05-04 / 104. szám

1954 május 4. " A béke erőinek nagy nemzetközi seregszemléje Az elmúlt hét szombatján, május elsején, a Földnek szinte valamennyi pontján az utcára vonultak a tömegek. Ezen a napon száz- és százmilliók tettek hitet a béke és a népek közti barátság eszméje, a függetlenség és a szabad­ság gondolata mellett. Az emberiség egyhar­­mada már szabadon, kivívott győzelmének bol­dog tudatában ünnepelt, a világ többi részén pe­dig a biztosan elkövetkezendő diadal jegyében köszöntötték május 1-ét a dolgozók. A béke erői számára hatalmas öröm volt ez a nap, a háború, a vérontás híveinek pedig ismét megszívlelendő tanulság: látniok kellett, hogy 1954 május el­sején a világ dolgozóinak harcos, testvéri szo­lidaritása élő valóság. Olyan óriási hatalom, amelyben bízvást reménykedhetnek a becsüle­tes milliók, amelytől joggal rettegnek a népek ellenségei. Díszszemle és felvonulás Moszkvában A szombat reggeli szovjet la­pok közölték a Szovjetunió hon­védelmi miniszterének, N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió marsalljának napiparancsát. Ez a napiparancs már a rövidesen be­következő hagyományos katonai díszszemlére emlékeztette a fel­vonulásra gyülekező moszkvai dolgozókat. S a Vörös-téren, valamint a körötte lévő utcákon már kora reggel felsorakoztak a díszszem­lén résztvevő csapatok. A tribü­nökön ekkorra már elfoglalták helyüket a meghívottak: kiváló szovjet munkások, parasztok és értelmiségiek, a külföldi vendé­gek, a Moszkvában akkreditált diplomáciai testület tagjai. Mi­kor a Kreml tornyán a tizes számhoz közeledett a mutató, a mauzóleum díszemelvényén, a megjelentek viharos tapsa köz­ben foglalták el helyeiket az SZKP és a szovjet kormány ve­zetői, marsallok, tengernagyok és tábornokok. Ezután két nyitott disz-gép­­kocsi jelent meg a téren. A dísz­szemle parancsnoka, K. Moszka­­lenko hadseregtábornok jelentet­te Bulganyin elvtársnak, hogy a felsorakozott alakulatok dísz­szemlére készen állnak. Bulga­nyin marsall a harcosok orkán­szerű hurrázása közben végigvo­nult a téren, köszöntötte a kato­nákat, majd a díszemelvényről beszédet intézett a szovjet fegy­veres erőkhöz, a Szovjetunió dolgozóihoz, a külföldi vendégek­hez .A Szovjet Hadsereg és Haditengerészet megbízható tá­masza a kommunizmust építő szovjet nép,békés munkájának és mindig kész szocialista hazá­ja védelmére” — hangsúlyozta Bulganyin elvtárs. Beszédének utolsó szavai már összeolvadtak a harcosok oszlo­pain végighullámzó, mennydör­gő „hurrá”-jai. Felcsendült a Szovjetunió-állami himnusz,­f­­el­dördültek a díszlövések, megkez­dődött a díszszemle. A mauzó­leum és az emelvények előtt el­sőnek a katonai akadémiák zászlóaljai haladtak el. Elvonul­tak a díszszemle legifjabb rész­vevői, a Szuvorov- és a Nahi­­mov-iskola növendékei. Utánuk dicsőség­ övezte zászlók alatt menetelt a híres tamanyi gárda­­lövész-hadosztály. Halkan gör­dültek a térre a csapatszállító páncélgépkocsik gumikerekei, elhaladtak az ágyúk és akna­vetők. N­em­csak a földön folyt a díszszemle,­ hanem a levegőben is: lökhajtásos bombázók és vadászgépek tűntek fel és villám­gyorsan húztak át a Vörös-tér fe­lett. A díszszemle befejezése után a Vörös-térre léptek a dolgozók első oszlopai. Megkezdődött Moszkva népének ünnepi felvo­nulása. Az ünnepi menetet pio­nírok nyitották meg. Soraikból néhányan felszaladtak a mauzó­leum díszemelvényére és virágot adtak­ át a kommunista párt és a kormány vezetőinek. A sport­­induló hangjaira sportolók ezrei meneteltek a téren. Utánuk hosszú sorokban vonultak az üzemek és intézmények dolgozói. A ragyogó napfényben „a bé­kéért" feliratú zászlócskák len­gedeztek mindenütt. Aranybetűs feliratok köszöntötték a világ dolgozóit, transzparensek éltet­ték a népek közötti barátságot Az öt órán keresztül tartó káp­rázatos felvonulás ismét szemlé­letesen mutatta meg a szovjet nép, a kommunista párt és a szovjet kormány megbonthatat­lan egységét, a szovjet emberek­nek a nemzetközi feszültség to­vábbi enyhítésére irányuló ren­di Illés ellen törekvései­. Az ünnep estéjén Moszkva vakító fényárban úszott. 1200 fényszóró árasztotta el kék fénnyel a Lenin-hegy fölé ma­gasló moszkvai egyetem óriási épületét. A tudomány palotái­­nak közelében 900, a szivárvány minden színében tündöklő vízsu­gár lövett az ég felé. 22 órakor eldördültek a díszsortűz lövései, a tavaszi égen pedig tűzijáték színes fényzuhataga áradt szét. Így ért véget ez a felejthetetlen nap, a moszkvai május elseje. Pillanatkép a nagy moszkvai felvonulásról: a következik két évben 13 millió hektár szűz- és parlagföld kerül megművelésre — hirdeti a nagy tábla Pekingben A mintegy félmillió ember felvonulása az ősi Tienanmen-kapu előtt — ahol Mao Ce-tung el­nök, a párt és a kormány vezetőivel együtt kö­szöntötte a dolgozókat — három órán keresz­tül tartott. A fellobogózott Tienanmen-téren első pillanatra a hatalmas, „Eljön a világbéke’’ fel­iratú aranybetűs tábla ötlött mindenki szemébe. A felvonulók Marx, Engels, Lenin és Sztálin képei mellett Mao Ce-tung, Szan Jat-szen, Liu Sao-csi, Csen En-laj és Csu Te, valamint a nemzetközi munkásmozgalom vezetőinek arcké­peit vitték. A tömegek jelszavai a nemzetközi feszültség enyhítését, a koreai kérdés békés megoldását kö­vetelték. A munkások és Peking-környéki pa­rasztok termelési eredményeikről számoltak be tábláikon. A diákok színpompás felvonulása után a művészeti együttesek és a sportolók pom­pás menete zárta be a felvonulást, mintegy jel­képezve azt a bizakodást, amellyel Kína az if­júság, az új nemzedék felé tekint. A többi népi demokráciában Prágában az utcák már kora reggel megteltek ünneplő dolgozókkal. A Vaclav-téren egybe­­gyűlt tömeghez A. Zapotocky köztársasági elnök intézett beszédet. Bukarestben felvonulás és tömeggyűlés volt. Marosvásárhelyen, a Magyar Autonóm Tarto­mány székhelyén, együtt haladtak a román és magyar munkások, ezzel is kifejezve a két nép szoros barátságát. Berlin utcáin százezrek tüntettek az egység és a béke mellett, az európai védelmi közösség és a militarizmus ellen. A Marx—Engels-téren Wilhelm Pieckkel az élen az NSZEP és a kor­mány vezetői, külföldi küldöttek, nemzeti díja­­sok, a munka hősei, 3000 élmunkás, s a berlini iskolák legjobb úttörői üdvözölték a százezrek menetét. Hatalmas tömegek ünnepelték a munkásosz­tály nemzetközi ünnepét Varsó, Szófia, Tirana, Ulan Bator és Phenjan utcáin is. Bécsben a Stalin-téren gyüle­keztek az üzemek, hivatalok munkásai és alkalmazottai. A tüntetők innen a parlament épü­letéhez vonultak. A menet élén — élükön Johann Koplenig elv­­társsal —­ Ausztria Kommunista Pártjának vezetői haladtak, akik később helyet foglaltak a parla­ment közelében felállított emel­vényen, és végignézték a bé­kéért, a független Ausztriáért tüntetők felvonulását. London utcáin mintegy 40.000 dolgozó vonult fel. Követelték a tömegpusztító fegyverek eltiltá­sát, a gyarmati háborúk beszün­tetését valamint a békeszerető külpolitikát. Genfben a tüntetők oszlopai Párizs, Delhi, Bécs, Tokió... „Világ népei, egyesüljetek a békeharcban!” feliratú táblákat vittek és transzparenseiken si­keres munkát kívántak a genfi konferenciának. A tokiói Meidzi-parkban tar­tott nagygyűlésen több mint 300.000 japán dolgozó gyűlt ösz­­sze. Mint az AP nyugati hír­ügynökség közli, a feliratok szö­vege általában ez volt: „Ame­rikaiak, menjetek haza!” Párizsban — mint ismeretes — a kormány betiltotta a pári­zsiak hagyományos május elsejei felvonulását a Place de la Na­tion és a Ristille-tér közötti út­vonalon.­­Mégis megünnepelték a párizsiak május elsejét: a vin­cennesi erdőkben sokezres tö­­meggyűlés hallgatta végig az ün­nepi szónokokat, többek között Benoit Frachont, a CGT főtitká­rát. India munkássága — mint az „Indinfo” jelenti — országszerte megünnepelte május elsejét. Del­hiben Radzskumari Amrit Kaur asszony egészségügyi miniszter, valamint B. G. Mohammed, Kas­mír miniszterelnöke beszélt. Bombayben a műhelyek és gyá­rak nagyréve zárva maradt, hogy a munkások résztvehesse­­nek a május elsejei gyűléseken. Megünnepelték május elsejét a többi kapitalista ország békéért küzdő dolgozói is. A colombói értekezlet határozatai Május 1-én este véget ért a­­colomboi értekezlet, amelyen — mint ismeretes — India, Pa­kisztán, Ceylon, Burma és Indo­nézia miniszterelnökei vettek részt. Az értekezletről záróközle­ményt adtak ki, amely az indo­kínai kérdéssel kapcsolatban hangsúlyozza: az öt miniszter­­elnök úgy véli, hogy haladékta­lanul tárgyalásokat kell kezdeni a közvetlenül érdekelt felek kö­zött az indokínai „tüzet szün­tess” érdekében. Az öt ország javasolja továbbá, hogy vegyék fel a Kínai Népköztársaságot az ENSZ-be. SZAHALLIEJŰ LAG Ifjúsági gyűlés Párizsban Párizsban április 29-én ifjú­sági gyűlést tartottak, amelyet a Francia Köztársasági Ifjúsági Szövetség hívott össze. A gyű­lésen a Komszomol XII. kon­gresszusán résztvett francia ifjúsági küldöttség tagjai beszá­moltak moszkvai tapasztalataik­ól. Csou En-laj és Nam Ir felszólalásai a genfi értekezlet hétfői ülésén A Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége részt vesz az indokínai kérdés vitájában Iljicsov, a genfi értekezleten részvevő szovjet küldöttség szó­vivője sajtóértekezleten számolt be a hétfői ülésről. A genfi értekezlet hétfői ülé­sén Eden angol külügyminiszter elnökölt. Az ülésen négyen szó­laltak fel: Pjun Jung Tao dél­koreai külügyminiszter, Nam­ír, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság külügyminisztere, Görögország képviselője és vé­gül Csou En-laj, a Kínai Nép­­köztársaság külügyminisztere. Dél-Korea képviselőjének be­széde hemzsegett a szokásos el­csépelt támadásoktól a Kínai Népköztársaság, a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Szovjetunió ellen. Tele volt álta­­lános jelegű szólamokkal, nem tartalmazott semmiféle újabb ja­vaslatot, csak a régebbieket is­mételte. Ezután Nam ír szólalt fel. Kijelentette: újból szükségesnek tartjuk leszögezni, hogy az Egye­sült Nemzetek Szervezetének koreai határozata, amelyet a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság részvétele nélkül hoz­tak, elfogadhatatlan és tarthatat­lan. Ezután hangsúlyozta, hogy ja­vaslata a koreai kérdés békés eszközökkel való megoldását írja elő. Azt kívánja, hogy a kérdés megoldását magára a koreai népre bízzák. Ezután Casey, ausztráliai kül­­ügyminiszter felszólalásával fog­lalkozott. Casey pontosabb fel­világosításokat kért az összko­­reai választásokkal kapcsolatos vegyesbizottság összetételéről Nam­ír kijelentette, hogy a ve­gyesbizottságot Dél-Korea és Észak-Korea képviselőiből kell megalakítani, a két fél kölcsönös megegyezése alapján. Nam ír a továbbiakban Casey aggodalmára utalva kijelentette, hogy lehetségesek ezen a téren bizonyos nehézségek, de ezeket a nehézségeket teljesen le lehet küzdeni, ha a koreai kérdés meg­oldását magára a koreai népre bízzák. Ezután Görögország képvise­lője szólalt fel s kijelentette, hogy Görögország számára Nam­ír javaslata elfogadhatatlan. Utána Csou En-laj, a Kínai Népköztársaság külügyminisz­tere szólalt fel. Megállapította, hogy az Egyesült Államok poli­tikája a koreai kérdésben csődöt mondott; a koreai kérdés békés rendezésének útját a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság kül­döttségének javaslata mutatja meg. Csou En-laj hangsúlyozta: az Egyesült Államok képviselője el­lenezte, hogy egyidejűleg vonja­nak ki minden külföldi csapatot Dél-Koreából és Észak-Koreá­­ból. Arra hivatkozott, hogy az amerikai csapatok jellegükben mások, mint a kínai önkéntesek. Igaz — mondotta Csou En-laj — van különbség. A különbség abban áll, hogy az amerikai csa­patok agresszorként érkeztek Koreába, a kínai önkéntesek pe­dig azért, hogy visszaverjék az agressziót. A hadifoglyok kérdését iletően Csou En-laj, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság küldött­ségével egyetértésben, javaslatot terjesztett elő. Eszerint olyan in­tézkedéseket kell tenni, amelyek biztosítják azoknak a koreai és kínai hadifoglyoknak hazatelepí­tését, akiket az ENSZ-csapatok parancsnoksága visszatartott és azután besorozott. A hétfői ülésen több felszó­laló nem volt. A hétfői ülés lefolyásának is­mertetése után Iljicsov hivata­losan bejelentette, hogy a genfi értekezlet folyamán létrejött megegyezés alapján, a második napirendi pontban, az indokínai kérdés megvitatásában Francia­­ország, Anglia, az Amerikai Egyesült Államok, a Kínai Nép­­köztársaság és a Szovjetunió képviselőin kívül részt vesznek a Vietnami Demokratikus Köztár­saság, továbbá a Bao Dai-féle Vietnam, Pater Lao és Khmer képviselői is. A Vietnami De­mokratikus Köztársaság kül­döttségének megérkezése Genf­­be küszöbön áll. A Vietnami Demokratikus Köztársaság Genfbe tartó küldöttsége átutazott . Moszkván Május 3-án átutazott Moszk­ván a Vietnami Demokratikus Köztársaság küldöttsége, amely Fam Van Dongnak, a Vietnami Demokratikus Köztársaság mi­niszterelnökhelyettesének veze­tésével részt vesz a genfi értekez­leten. ,Dulles diplomáciai veresége" Dulles amerikai külügymi­niszter hétfőn elutazott Génfből. Távozása előtt nyilatkozott az újságíróknak, amelyben igyeke­zett szépítgetni elutazásának körülményeit. Az angol sajtó azonban en­nek kapcsán sokkal élesebben­ és nyíltabban ír az angol—ameri­kai ellentétekről, mint ezt meg­előzően. A „Reynold’s News”-ban Tho­mas Drnberg, munkáspárti kép­viselő írja: ..Dulles hazamegy Genfből, aiután súlyos diplomá­ciai vereséget szenvedett. Kide­rült, hogy fenyegetése üres blöff volt. Távozása következté­ben javult Genfben a rendezés kilátása.” A „Sunday Times” jelenti Genfből: „Kínát, jólle­het az Egyesült Államok nem fo­gadta el az öt nagyhatalom egyikének, a világ közvéleménye nagyon gyorsan annak ismeri el... Az értekezlet első hete — írja a lap — fontos eseményt hozott: az Egyesült Államok és szövetségesei között megbomlott az összhang.” Hasonló szellemben írnak a francia lapok is. Az első hét Genfben A genfi értekezlet második he­tében járunk, a tárgyalások ja­vában folynak. S ha az első hét eseményei után még nem is ala­kultak ki olyan érett helyzetek, amelyekből az egész értekezlet végső kimenetelére vonatkozó következtetéseket vonhatnánk le, már van néhány olyan jelenség, amely rányomja bélyegét a genfi konferenciára. A tárgyalások ellenségei, a háborús erők sajtója —bizonyos amerikai körök kedvébe járva — gyakran kérdezgették Berlin és Genf között: mi szükség van tulajdonképpen a genfi értekez­letre­? Nos, az első hét megmu­tatta, hogy Genfre igenis, szük­ség volt! A berlini tanácskozá­sok után a genfi értekezlet a tárgyalások folytatását jelenti, így kezdődött Molotov szovjet és Eden angol külügyminiszter még az első, múlt hétfői ülés előtt megálla­podott, hogy az üléseken felvált­va Thaiföld, a Szovjetunió és Anglia külügyminisztere elnököl, így Thaiföld külügyminiszteré­nek elnökletével kezdődött meg a tanácskozás, s kedden Molotov elnökletével tartották meg a má­sodik ülést. Ezen hozzáfogtak az első napirendi pont, a koreai kérdés megtárgyalásához. Az ér­tekezlet hivatalos vitái, megbe­szélései általában higgadt, a diplomáciai formáknak megfelelő légkörben zajlanak le. Ez alól csak Dulles, amerikai külügymi­niszter volt kivétel, aki szemmel­­láthatólag ingerült, nyomott ke­délyállapotban vett részt a tár­gyal­­okön. Milyen érdembeni javaslatok hangzottak el a koreai kérdés megoldására? Dél-Korea külügyminisztere rágalmazó felszólalásában elle­nezte, hogy Korea területéről ki­­­vonják az amerikai csapatokat, amelyeknek szuronyaira Li Szín Man rendszere támaszkodik. Semilyen javaslatot nem terjesz­tett be, amely hozzájárulhatott volna a koreai kérdésnek demo­kratikus alapon történő, békés megoldásához. Nam Jr, a Koreai Népi De­mokratikus Köztársaság külügy­minisztere, nagy figyelemmel hallgatott beszédében viszont rámutatott Korea demokratikus alapon történő, békés egyesíté­sének feltételeire. Hangsúlyoz­ta, hogy Észak- és Dél-Koreának meg kell egyeznie és egy össz­­koreai bizottság felügyeletével valóban szabad, összkoreai vá­lasztásokat kell tartani. Nam­ír ezenkívül indítványozta, hogy hat hónapon belül vonják ki az összes külföldi csapatokat az ország területéről. .Az 600 milliós kínai nép nevében A hét közepén, miután Dulles amerikai külügyminiszter meg­kísérelte, hogy beszédében el­torzítsa a koreai kérdés történe­tét és rágalmazó beszédet mon­dott, került sor a konferencia egyik fontos, mondhatni törté­nelmi eseményére, Ázsia legna­gyobb országa, a népi Kína kül­ügyminiszterének beszédére. Csou En-laj, kínai külügymi­niszter rámutatott arra, hogy Kína,és a Szovjetunió népeinek napról napra erősödő barátsága óriási szerepet játszott s játszik a béke megvédésében, nemcsak Távol-Keleten, hanem az egész világon. Csou En-laj kijelen­tette, hogy a Kínai Népköztár­­saság küldöttsége támogatja a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaság külügyminiszterének javaslatait, s végül hangsú­lyozta, hogy meg kell szüntetni -az Egyesült Államok agresszív cselekményeit az ázsiai orszá­gok ellen. A negyedik ülésen, csütörtö­kön került sor V. M. Molotov beszédére. Érthetően, óriási fi­gyelem kísérte beszédét. Molo­tov elvtárs rámutatott arra, hogy Nam­ír javaslatai a ko­reai kérdéssel kapcsolatos ha­tározat alapjául szolgálhatnak, mert megfelelnek a koreai nép nemzeti törekvéseinek és a né­pek közötti béke megszilárdí­tása ügyének. A genfi légkör­ i tanácskozások folynak. De kétségtelen, hogy ma már egé­szen más a légkör, mint a kon­ferencia megkezdése előtti na­pokban. Az egész világsajtó és a nyugati küldöttségek jelentős része is érzi a Szovjetunió és a Kínai Népköztársaság megnö­vekedett erejének, tekintélyének kisugárzását. Az Egyesült Álla­mok, közvetlenül a konferencia megkezdése előtt, a legelszán­­tabban és legnyíltabban szer­vezte az indokínai nyílt, fegy­veres beavatkozást. A konferen­cián megmutatkozó angol-fran­cia tartózkodás, az angol és francia közvélemény szembefor­dulása e tervekkel azonban egy­re észrevehetőbb. Annál is inkább, mert a kon­ferencia idején diplomáciai ebé­dek, vacsorák, külön megbeszé­lések során Molotov több ízben találkozott Bidaulttal, Edennel, Dullesszel, sőt Csou En-laj is megbeszélést folytatott az an­­°ol külügyminiszterrel. E talál­kozások nyilvánvalóan —■ és bi­zonyos félhivatalos hírmagyará­zatok csak alátámasztják ezt — számos nehéz, érzékeny kérdés­ben előrehaladást tettek lehe­tővé a közvetlen megbeszélés révén. A legújabb jelentések már arról is beszámolnak, hogy a nagyhatalmak megegyeztek abban: kik vegyenek részt az Indokinára vonatkozó tárgyalá­sokon, amelyek előreláthatóan ,szintén hamarosan megkezdőd­nek Genfben. Dulles gyorsan távozik Ebben a légkörben, ahogyan svájci burzsoá lapok, a Basler Nachrichten és a La Suisse meg­állapítják: „az amerikai külügy­miniszter teljesen elszigetelődött és magányos emberré vált Genf­ben ” Dulles hétfőn délben tör­tént gyors elutazása — miközben Eden és Bidault tovább tárgyal — egyben azt is mutatja, hogy a nagy igyekezettel beharango­zott „nyugati egységfront" elég ingatag Genfben. A második hét mindenesetre úgy kezdődik, hogy az amerikai küldöttség vezeté­sét Bedell­ Smith külügyminisz­terhelyettes vette át. Egy hét viszonylag nem h­osz­­szú idő egy ilyen nagy konfe­rencia életében. Mégis világosan észrevehető, hogy Genfben ezek­ben a napokban sokkal többször emlegetik a reménység, a béke reménységének szavait, mint — hasonló alkalommal — eddig bármikor. 5

Next