Szabad Ifjuság, 1954. április-június (5. évfolyam, 77-153. szám)
1954-05-06 / 106. szám
VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA V. ÉVFOLYAM 106. SZÁM Csütörtök, 1954 május 6 ÁRA 40 FILLÉR Fiatalok, diszisták! Kövessétek a miskolci IGO-as számú MTH-intézet fiataljai csak példáját, akik csaknem 20 vagon vashulladékot gyűjtöttek. A hátralévő négy nap alatt adjatok minél több vasat és fémet a martinkemencéknek. Az ifjúság barátai, segítői Országszerte ezernyi új ötlet, új kezdeményezés születik most a kongresszusi verseny napjaiban, s a kezdeményezők soraiban mindenütt ott vannak a fiatalok. Nincs olyan üzem, amelyben az ifjúság javarésze ne tett volna valamilyen értékes vállalást. Legtöbben teljesítményüket akarják emelni és munkájuk minőségét javítani. Tudják, hogy több és szebb áru gyártásával hazánkat gazdagítják és saját vágyaik mielőbbi megvalósítását is elősegítik. S éppen ezért természetesnek tartják a fiatalok, hogy DISZ-vezetőik segítik e célkitűzéseik, fogadalmaik valóraváltását. Sokhelyütt azonban csodálkozva tapasztalják, hogy vezetőik figyelme csupán a felajánlások összeírására terjed ki, utána magukra hagyják őket. A felajánlások, tervek és mint ahogy minden terv akkor ér valamit, ha megvalósítják, a felajánlásoknak nncs önmagukban papírra vetve értékük, hanem csak akkor, ha a bennük megfogalmazott elképzelés testet ölt, valósággá válik. A fiatalok, akik vállalást tesznek, célkitűzéseiket szeretnék valóra is váltani, de ez nem mindig sikerül; rossz munkaszervezés, vagy saját alacsony szakképzettségük nehezíti meg ezt, vagy nincs meg bennük a szükséges akaraterő. Akárhogy is van, mindenképpen segítséget várnak az ifjúsági vezetőktől. Nincs igazuk azoknak a DISZ-vezetőknek, akik arról panaszkodnak, hogy az ő fiataljaikkal nem lehet mit kezdeni, azokat nem érdekli semmi, hiába kér tőlük bármit is a DISZ. A hiba éppen ott van, hogy ezeken a helyeken a DISZ mindig csak kér, de sohasem ad. Érthető egyik budapesti üzemünk fiataljainak álláspontja, akik legszívesebben menekülni szeretnének, ha ilyen DISZ-vezető közeledik feléjük, mert azt mondják: „Már megint kér valamit a DISZ, de azt még soha nem kérdezték meg, hogy nekünk mi kellene.” Talán sehol sincs akkora lehetősége a DISZ-nek az adásra, a segítésre és így a szervezet megszerettetésére, mint éppen a kongresszusi felajánlások teljesítése közepette mutatkozó akadályok leküzdésében. Nézzünk meg néhány gyakorlati módszert, tapasztalatot, amellyel ifjúsági vezetőink segítik a fiatalokat fogadalmuk teljesítésében, az ifjúságot adott szavának valóraváltására nevelik. Hidasi Rudolf, a MÁVAG Fiatal előrajzolója például felajánlotta, hogy teljesítményét 101 százalékról 150 százalékra emeli. Tervét munkahiány miatt jó ideig nem tudta valóra váltani. Nehézségeit elmondta a DISZ-taggyűlésen s az alapszervezeti DISZ-titkár közbenjárására munkával való ellátása folyamatossá vált. Ettől kezdve nemcsak be tudta tartani a pártnak adott szavát, hanem vállalását jelentősen túl is szárnyalta: teljesítménye átlag 215 százalékra emelkedett. A DISZ-szervezet ebben az esetben tehát az üzemen belüli nehézségeken tudott segíteni. De sokszor a hibák gyökere az üzemen kívülre nyúlik. A jó DISZ-vezetők ilyen esetben is megtalálják a segítség módját. A Klement Gottwald Villamossági Gyár középgépgyárában anyaghiány akadályozta a fiatalok munkáját. Egy hónapig hiába kértek a művezetőktől vörösrézhuzalt, az nem érkezett meg a Rákosi Mátyás Művekből. A bajon végülis a DISZ-bizottság segített: Bercsényi István ágit.prop.titkár felkereste Kiss Istvánt, a Rákosi Mátyás Művek fémművének DISZ-titkárát, s beszélgetésük eredményeképpen a szükséges vörösrézhuzal néhány nap múlva megérkezett a Klement Gottwald-gyár fiataljaihoz. A Fiatalok vállalásának teljesítését megnehezítheti a kellő szakképzettség hiánya is. Az Óbudai Hajógyár DISZ-vezdői a I- es gépműhelyben és hajóépítésben dolgozó fiatal esztergályosok, géplakatosok és villany- hegesztők részére szakmai továbbképző tanfolyamokat indíttattak, s a részvevők teljesítménye máris jelentősen emelkedik. A Kábel- és Sodronygyár DISZ-vezetői Hegedűs József fiatal esztergályosnak segítettek oly módon, hogy először megbírálták az üzemi újságban, mert állandóan 65—70 százalékra teljesítette tervét. Később szóltak a művezetőnek, aki részletesen megbeszélte vele a munkaműveleteket a kések helyes köszörülésmódját és Hegedűs József teljesítménye azóta kétszeresére emelkedett. Végül — de nem utolsósorban — az is lehetséges, hogy biztosítva vannak a munka feltételei, a szakképzettséggel sincs hiba, csupán az ifjúmunkás magatartásának, akaraterejének gyengeségei gátolják a vállalás teljesítését. Farkas István, a Magyar Acélárugyár DISZ- titkára egy ilyen fiatalból faragott jó szakmunkást. K. Barna, aki a kovácsműhelyben dolgozik, régebben, fizetés után beült a kocsmába, és amíg futotta a pénzéből, nem ment dolgozni sőt még panaszkodott is, hogy a művezető mindig más helyre rakja, nem hagyja együtt a csoportjával, így nem is teljesítheti vállalását. Amikor Farkas elvtárs megtudta, hogy éppen azért nem hagyják őt a csoportjában, mert kimaradásaival a brigád munkáját akadályozza beszélgetett az ifjúmunkással. K. Barna ma a gyár egyik legjobb ifjúmunkása és talán a legjobb DISZ-tagja is. S ez az utóbbi módszer a legfontosabb. DISZ-vezetőink a műszaki segítségen kívül foglalkozzanak nagy figyelemmel szeretettel a fiatalok magatartásbeli,tellenben fogyatékosságaival is, neveljék, tanítsák őket. Ez az elvtársi segítség szárnyat ad az ifjúságnak a kongresszusi vállalás teljesítésében. Állandó harcban a határidők csökkentéséért Tízezer forintos miniszteri jutalmat kapott a Klement Gottwald Villamossági Gyár Vörös Csillag ifjúsági brigádja Ezúttal nem a diósgyőri, ózdi, mégcsak nem is a csepeli martinászok acéljáról lesz szó. Kern. A Klement Gottwald Villamossági Gyár ifjúmunkásai a kongresszusi versenyben munkájukkal közvetve több mint 360 tonna acélt adtak terven felül a hazának. Így történt. Nemrég egy hatalmas, a gyárban még soha nem látott óriás transzformátor érkezett a „trafó”-üzembe, sürgős javításra. A transzformátor négy méternél hosszabb, magassága meghaladta a három métert, súlya pedig nem kevesebb, mint 22 tonna volt. Az óriás trafó április elejéig a diósgyőri martin acélját olvasztotta. Az egyik napon azonban hirtelen leállt. Nagy tétről volt szó: míg áll , napi 60 tonna acéllal gyárthatnak kevesebbet a martinban. Nehéz feladat válrt tehát a gyár dolgozóira. A hatalmas trafó külföldön készült, nincsenek mega tervrajzai sem. A grár műszaki vezetősége mégis úgy döntött, hogy a Vörös Csillag ifjúsági brigádot bízza meg e felelősségteljes munka elvégzésével. A brigád tagjai még meg sem ismerkedtek az öreg, hibás transzformátor alkatrészeivel, amikor az egyik napon Fazekas István, a gyár vezérigazgatója a munkapad mellett kereste fel Nagy Istvánt, a brigád vezetőjét: — Elvtársak! Zsofinyecz miniszter elvtárs üdvözletét és kérését hozom. Ez a trafó — mutatott a külföldi transzformátorra — a diósgyőrieké. Nagy szükség van rá. Míg itt áll nálunk, naponta 60 tonna acéllal csapolnak kevesebbet. Egyszóval — április 20 a javítás határideje, ennél előbb kellene elkészülnie. A miniszter elvtárs 10.000 forint jutalmat tűzött ki, ha az elvtársak határidő előtt végzik el a munkát. A brigád rövid megbeszélést tartott. Felmérték erejüket, szaktudásukat s megszületett az elhatározás: „vállaljuk, hogy április 20 helyett 17-re elkészülünk a munkával”. Tizenkilencen dolgoztak éjt nappallá téve, nyújtott műszakban. Merkli Antal főművezető volt a javítás műszaki parancsnoka. Irányításával lerajzolták maguknak az egész transzformátor berendezését, így már volt rajtuk, tervszerűbbé tehették a munkát. ★ Ezután kezdtek a szétszereléshez. Ugyancsak Merkli elvtárs javaslatára úgy kezdtek hozzá, hogy minél kevesebb munkába, fáradságba kerüljön. Már akkor gondoltak az összerakásra is. A tekercseket a kivezetésekkel együtt szerelték ki é s így sok forrasztást megtakarítottak. Ezzel négy napot nyertek. Még nagyobb lendülettel, lelkesedéssel végezték ezután a munkát. Ezidőtájt sokszor érdeklődött Fazekas István, a gyár vezérigazgatója a brigádnál, nincs-e szükségük valamilyen segítségre. A miniszter elvtárs is figyelemmel kísérte Nagy István ifjúmunkás brigádjának munkáját. Minden napi határidőrövidítés 60 tonna acélt jelentett, érthető, hogy a brigád tagjai is igyekeztek munkájukkal. Már több mint egy hete dolgoztak a trafón. A brigád két része, az éjjeli és nappali műszak is versenyben állt egymással. Ekkor értek el a munka egyik legkényesebb részéhez. A hatalmas transzformátor még vízhűtéssel dolgozik és kéthárom cső megrepedt, folyt. Ez okozta a trafó hibáját is. De nem tudták, hogy melyik a rossz és a brigád egyik tagja sem akarta elvállalni a rossz csövek megkeresését. Aprólékos, olyan munka volt ez, amit nem szerettek, meg nem is értettek hozzá, hiszen valamennyien trafószerelők. De ha ezt nem keresik meg, akkor nem készül el határidőre a transzformátor, nem teljesítik adott szavukat. Folyt a vita és hiába kezdődött meg az összeszerelés, a csövek még mindig javítatlanul álltak. Végül a brigád legjobb munkásai vették kezükbe a csöveket. Eperjesi István és Németh Ferenc, Kakas István műhelymérnök vezetésével elvállalták az idegölő munkát. Kiszerelték, beszerelték a csöveket. Kipróbálták a vízhűtést, aztán újból kivették, majd beszerelték a csöveket. Közben a brigád többi tagja már szárította a trafót. Megerősítették az egész konstrukciót is, aminek leggyengébb pontjai a fésűk voltak — nem akartak rossz munkát kiadni kezükből. A vállalt határidő előtt három, a terv szerint hat nappal előbb kész volt próbára a megfiatalított transzformátor, elkészültek a csövek is. Másnap a vagont állták körül a Vörös Csillag brigád tagjai és „hazaszállították” a transzformátort Diósgyőrbe. A brigád hősies munkájáért a napokban kapta meg a miniszter elvtárs céljutalmát, a 10.000 forintot. Most újabb fontos feladaton dolgoznak. Kezük munkájával segítik, hogy több villamosenergiát adhtasson az inotai „November 7 Erőmű”. A Vörös Csillag ifjúsági brigád a határidők állandó csökkentésével készül a párt III. kongresszusára. Balasa István ! Ki ismeri Speidtet és flurvineket? Sajnálhatja, aki nem találkozott velük. Roppant mulatságos testvérpár. Több mint 30 éve élnek, mégis kisfiúk. Jozef Skupa professzor, a Csehszlovák Köztársaság nemzeti művésze teremtette meg őket. Az 1920-as évektől dacolnak az idővel, soha nem vénülnek, s mindig egyformán sikert aratnak fellépésükkel. Jártak már Angliában, nagy sikert arattak a Szovjetunióban, meghívták őket és részt is vettek a bukaresti VIT-en. Különben Prágában élnek, s most azért jöttek hozzánk, hogy a pesti „jó embereknek” (így nevezte Hurvinek a közönséget) is bemutatkozzanak. A MEDOSZ Jókai utcai Móricz Zsigmond kultúrotthonában fergeteges tapsvihar köszönte meg egy-egy produkciójukat.. Hurvinek, a szemfüles konferanszié kedves modorában, s magyarul válaszolt az elismerésre: „Jó emberek! Köszönöm szépen a beütemezett tapsot". Csak egyszer köszönte meg, pedig sokszor lett volna rá alkalma, mert a 15 tagú Csehszlovák Állami Bábegyüttes minden számát dörgő tapssal fogadta a közönség. Ezzel meg is fejtettük Speidl és Horvinek örök fiatalságának csodáját. Kedves, szellemes magyar szöveggel oldják meg előadásukat, s roppant fürgeséggel mozognak a színpadon. A báb magyarországi kedvelőinek különös élmény az együttes játéka. Hogy miért? Elsőnek talán az tűnik fel, hogy nem alulról mozgatják a figurákat, hanem felülről, zsinórok segítségével. A mi bábszínházunkban és műkedvelő bábozóinknál a kézzel és pálcával irányított „emberkék” használatosak, ők viszont a zsinóros marionettel dolgoznak. A bábjáték legnehezebb és egyben legbravúrosabb fajtája ez. Olyan mutatványokra képesek, amelyek „közönséges" bábokkal megoldhatatlanok. S ez a másik jellegzetes sajátosságuk. A „bábszínház” kifejezésben ők a bábot hangsúlyozzák, szemben a mi Állami Bábszínházunkkal, ahol az egyre ötletesebbé váló bábtechnika ellenére színházat játszanak bábuk segítségével. A „Speidl és Hurvinek” színházhoz hozzátartozik a bábszerű közvetlenség. Alig mond'”vj’: néhány szót, annál többet mozognak, táncolnak, zenélnek. Az előadás cirkuszi és hangversenytermi élményeket nyújt egyszerre, több esetben mindkettőt parodizálva. Speidl „tökéletes" zongorajátékával, a pengetés zenekar nagy gesztusokkal dirigáló karnagyával, a zenebohóc a szambát táncoló struccal felejthetetlent A hosszú lábait, s nyakát nyújtogató strucc rendkívül mulatságos figura, életszerűen karikírozza egyes fiatalok táncmozdulatait. Az erőművész vagy az orrán üveget és lámpát egyensúlyozó malacka ügyességre, megfigyelőkészségre és nagy rutinra vall. A bábszerűség tehát uralkodik az egész műsorban, csupán a bölcsődalt éneklő, népviseletbe öltözött menyecske hatott kissé állóképszerűen, de ezért bőven kárpótolt a zenei élmény. A „mucsai" tanítók dalárdájában a típusok meglepő életszerűsége ragad magával. És nemcsak ennél a műsorszámnál, hanem mindegyiknél a művészi gonddal elkészítet bábuk, remekbe sikerült típusok lepik meg a nézőt. Mindnyájan őszintén sajnáltuk, amikor az előadás után Hurvinek, a kedves, apró bábucska, a ,,30 éves” kisfiú a függöny előtt búcsút integetett a kezébe nyomott virágcsokorral. Még szívesen vártunk volna a ’ j'.’oncsiak voltunk arra is, hogy a bábok és mestereik milyenek civilben, amikor nem szerepelnek. Most vidéki körúton vannak, de hamarosan visszatérnek a fővárosba és — számunkra szomorú valóság — Prágába. Hurvinek, Speibl és a kis Alanecka, „aki” még csak az óvoda második szemeszterének „hallgatója" — hazavágyik. Pedig igaz szeretettel, testvéri barátsággal látjuk őket vendégül. Puruczki Béla Hiúsági hengerészbrigádok versenye Az ózdi Pázmány ifjúsági hengerészbrigád kezdeményezésére elindult országos ifjúsági hengerészversenyben az ifjúsági brigádok között a következő sorrend alakult ki: 1- Lenin Kohászati Művek: Kovák István hengerészbrigádja 125 százalékos tervteljesítéssel, 0.09 százalék selejttel. 2. Lenin Kohászati Művek: Bereznai György hengerészbrigádja 119.4 százalékos tervteljesítéssel, selejtmentes munkával. 3. Lenin Kohászati Művek: Mislóczki Sándor hengerészbrigádja 111.5 százalékos tervteljesítéssel, 0.01 százalékos selejttel. 4. Lőrinci Hengermű: Petőfi ifjúsági brigádja. 109.4 százalékos tervteljesítéssel, 0.22 százalékos selejttel. 5. Borsodnádasdi Lemezgyár: Bozsik Ferenc brigádja 109 százalékos tervteljesítéssel, 21 métermázsa alapanyagmegtakarítással. 6. Ózdi Kohászati Művek: Toldi József brigádja 107 százalékos tervteljesítéssel, 0,31 százalék selejttel, 10.810 forint értékű anyagmegtakarítással. A legjobb gyűrűs fonó Borbély Mária nyerte el a Kaposvári Textilműivekben .,A hónap legjobb gyíkrűsfonója” címet, s így a következő értékelésig ő őrzi a legjobb gyűrűs, fonónak járó vándorzászlót. Az ifjúmunkáslány teljesítménye átlag 107,8 százalék. (Magyar Fotó — Mező Sándor felvétele)