Szabad Ifjuság, 1954. április-június (5. évfolyam, 77-153. szám)

1954-05-06 / 106. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA V. ÉVFOLYAM 106. SZÁM Csü­törtök, 1954 május 6 ÁRA 40 FILLÉR Fiatalok, diszisták! Kövessétek a miskolci IGO-as számú MTH-intézet fiataljai csak példáját, akik csaknem 20 vagon vashulladékot gyűjtöttek. A hátralévő négy nap alatt adjatok minél több vasat és fémet a martinkemencéknek. Az ifjúság barátai, segítői Országszerte ezernyi új ötlet, új kezdeményezés születik most a kongresszusi verseny napjaiban, s a kez­deményezők soraiban mindenütt ott vannak a fiatalok. Nincs olyan üzem, amelyben az ifjúság javarésze ne tett volna valamilyen értékes vállalást. Legtöbben teljesítmé­nyüket akarják emelni és munkájuk minőségét javítani. Tudják, hogy több és szebb áru gyártásával hazánkat gazdagítják és saját vágyaik mielőbbi megvalósítását is elősegítik. S éppen ezért természetesnek tartják a fiata­lok, hogy DISZ-vezetőik segítik e célkitűzéseik, fogadal­maik valóraváltását. Sokhelyütt azonban csodálkozva tapasztalják, hogy vezetőik figyelme csupán a felajánlá­sok összeírására terjed ki, utána magukra hagyják őket. A felajánlások, tervek és mint ahogy minden terv akkor ér valamit, ha megvalósítják, a felajánlásoknak nncs önmagukban papírra vetve értékük, hanem csak akkor, ha a bennük megfogalmazott elképzelés testet ölt, valósággá válik. A fiatalok, akik vállalást tesznek, célkitűzéseiket szeretnék valóra is váltani, de ez nem mindig sikerül; rossz munkaszervezés, vagy saját alacsony szakképzett­ségük nehezíti meg ezt, vagy nincs meg bennük a szük­séges akaraterő. Akárhogy is van, mindenképpen segít­séget várnak az ifjúsági vezetőktől. Nincs igazuk azoknak a DISZ-vezetőknek, akik arról panaszkodnak, hogy az ő fiataljaikkal nem lehet mit kezdeni, azokat nem érdekli semmi, hiába kér tőlük bármit is a DISZ. A hiba éppen ott van, hogy ezeken a helyeken a DISZ mindig csak kér, de sohasem ad. Ért­hető egyik budapesti üzemünk fiataljainak álláspontja, akik legszívesebben menekülni szeretnének, ha ilyen DISZ-vezető közeledik feléjük, mert azt mondják: „Már megint kér valamit a DISZ, de azt még soha nem kér­dezték meg, hogy nekünk mi kellene.” Talán sehol sincs akkora lehetősége a DISZ-nek az adásra, a segítésre és így a szervezet megszerettetésére, mint éppen a kongresszusi felajánlások teljesítése köze­pette mutatkozó akadályok leküzdésében. Nézzünk meg néhány gyakorlati módszert, tapasztalatot, amellyel ifjú­sági vezetőink segítik a fiatalokat fogadalmuk teljesíté­sében, az ifjúságot adott szavának valóraváltására nevelik. Hidasi Rudolf, a MÁVAG Fiatal előrajzolója például felajánlotta, hogy teljesítményét 101 százalékról 150 szá­zalékra emeli. Tervét munkahiány miatt jó ideig nem tudta valóra váltani. Nehézségeit elmondta a DISZ-tag­­gyűlésen s az alaps­zervezeti DISZ-titkár közbenjárására munkával való ellátása folyamatossá vált. Ettől kezdve nemcsak be tudta tartani a pártnak adott szavát, hanem vállalását jelentősen túl is szárnyalta: teljesítménye át­lag 215 százalékra emelkedett. A DISZ-szervezet ebben az esetben tehát az üzemen belüli nehézségeken tudott segíteni. De sokszor a hibák gyökere az üzemen kívülre nyúlik. A jó DISZ-vezetők ilyen esetben is megtalálják a segítség módját. A Klement Gottwald Villamossági Gyár középgépgyárában anyag­hiány akadályozta a fiatalok munkáját. Egy hónapig hiába kértek a művezetőktől vörösrézhuzalt, az nem érke­zett meg a Rákosi Mátyás Művekből. A bajon végülis a DISZ-bizottság segített: Bercsényi István ágit.­prop.­­titkár felkereste Kiss Istvánt, a Rákosi Mátyás Művek fémművének DISZ-titkárát, s beszélgetésük eredménye­képpen a szükséges vörösrézhuzal néhány nap múlva megérkezett a Klement Gottwald-gyár fiataljaihoz. A Fiatalok vállalásának teljesítését megnehezítheti a kellő szakképzettség hiánya is. Az Óbudai Hajógyár DISZ-vezdői a I- es gépműhelyben és hajóépítésben dol­gozó fiatal esztergályosok, géplakatosok és villany-­­ hegesztők részére szakmai továbbképző tanfolyamokat indíttattak, s a részvevők teljesítménye máris jelentősen emelkedik. A Kábel- és Sodronygyár DISZ-vezetői He­gedűs József fiatal esztergályosnak segítettek oly módon, hogy először megbírálták az üzemi újságban, mert állan­dóan 65—70 százalékra teljesítette tervét. Később szóltak a művezetőnek, aki részletesen megbeszélte vele a munka­­műveleteket a kések helyes köszörülésmódját és Hegedűs József teljesítménye azóta kétszeresére emelkedett. Végül — de nem utolsósorban — az is lehetséges, hogy biztosítva vannak a munka feltételei, a szakkép­zettséggel sincs hiba, csupán az ifjúmunkás magatartá­sának, akaraterejének gyengeségei gátolják a vállalás teljesítését. Farkas István, a Magyar Acélárugyár DISZ- titkára egy ilyen fiatalból faragott jó szakmunkást. K. Barna, aki a kovácsműhelyben dolgozik, régebben, fizetés után beült a kocsmába, és amíg futotta a pénzé­ből, nem ment dolgozni sőt még panaszkodott is, hogy a művezető mindig más helyre rakja, nem hagyja együtt a csoportjával, így nem is teljesítheti vállalását. Amikor Farkas elvtárs megtudta, hogy éppen azért nem hagyják őt a csoportjában, mert kimaradásaival a brigád munká­ját akadályozza beszélgetett az ifjúmunkással. K. Barna ma a gyár egyik legjobb ifjúmunkása és talán a legjobb DISZ-tagja is. S ez az utóbbi módszer a legfontosabb. DISZ-veze­­tőink a műszaki segítségen kívül foglalkozzanak nagy figyelemmel szeretettel a fiatalok magatartásbeli,tel­­lenben fogyatékosságaival is, neveljék, tanítsák őket. Ez az elvtársi segítség szárnyat ad az ifjúságnak a kongresszusi vállalás teljesítésében. Állandó harcban a határidők csökkentéséért Tízezer forintos miniszteri jutalmat kapott a Klement Gottwald Villamossági Gyár Vörös Csillag ifjúsági brigádja Ezúttal nem a diósgyőri, ózdi, mégcsak nem is a csepeli martinászok acéljáról lesz szó. Kern. A Klement Gottwald Villamossági Gyár ifjúmunkásai a kongresszusi versenyben mun­kájukkal közvetve több mint­ 360 tonna acélt adtak terven felül a hazának. Így történt. Nemrég egy hatalmas, a gyár­ban még soh­a nem látott óriás transzformátor érkezett a „tra­­fó”-üzembe, sürgős javításra. A transzformátor négy méternél hosszabb, magassága megha­ladta a három métert, súlya pe­dig nem kevesebb, mint 22 ton­na volt. Az óriás trafó április elejéig a diósgyőri martin acélját ol­vasztotta. Az egyik napon azon­ban hirtelen leállt. Nagy tétről volt szó: míg áll , napi 60 tonna acéllal gyárthatnak ke­vesebbet a martinban. Nehéz feladat válrt tehát a gyár dolgo­zóira. A hatalmas trafó külföl­dön készült, nincsenek meg­­a tervrajzai sem. A grár műszaki vezetősége mégis úgy döntött, hogy a Vörös Csillag ifjúsági brigádot bízza meg e felelősség­teljes munka elvégzésével. A brigád tagjai még meg sem ismerkedtek az öreg, hibás transzformátor alkatrészeivel, amikor az egyik napon Fazekas István, a gyár vezérigazgatója a munkapad mellett kereste fel Nagy Istvánt, a brigád vezető­jét: — Elvtársak! Zsofinyecz mi­niszter elvtárs üdvözletét és ké­rését hozom. Ez a trafó — mu­tatott a külföldi transzformátor­ra — a diósgyőrieké. Nagy szükség van rá. Míg itt áll ná­lunk, naponta 60 tonna acéllal csapolnak kevesebbet. Egyszó­val — április 20 a javítás határ­ideje, ennél előbb kellene el­készülnie. A miniszter elvtárs 10.000 forint jutalmat tűzött ki, ha az elvtársak határidő előtt végzik el a munkát. A brigád rövid megbeszélést tartott. Felmérték erejüket, szak­tudásukat s megszületett az el­határozás: „vállaljuk, hogy áp­rilis 20 helyett 17-re elkészü­lünk a munkával”. Tizenkilencen dolgoztak éjt nappallá téve, nyújtott műszak­ban. Merkli Antal főműveze­tő volt a javítás műszaki pa­rancsnoka. Irányításával leraj­zolták maguknak az egész transzformátor berendezését, így már volt rajtuk, tervszerűbbé tehették a munkát. ★ Ezután kezdtek a szétszerelés­hez. Ugyancsak Merkli elvtárs javaslatára úgy kezdtek hozzá, hogy minél kevesebb munkába, fáradságba kerüljön. Már akkor gondoltak az összerakásra is. A tekercseket a kivezetésekkel együtt szerelték ki é s így sok forrasztást megtakarítottak. Ez­zel négy napot nyertek. Még nagyobb lendülettel, lelkesedés­sel végezték ezután a munkát. Ezidőtájt sokszor érdeklődött Fazekas István, a gyár vezér­igazgatója a brigádnál, nincs-e szükségük valamilyen segítség­re. A miniszter elvtárs is figye­­lemmel kísérte Nagy István ifjú­munkás brigádjának munkáját. Minden napi határidőrövidítés 60 tonna acélt jelentett, érthető, hogy a brigád tagjai is igyekez­tek munkájukkal. Már több mint egy hete dol­goztak a trafón. A brigád két része, az éjjeli és nappali mű­szak is versenyben állt egymás­sal. Ekkor értek el a munka egyik legkényesebb részéhez. A hatalmas transzformátor még vízhűtéssel dolgozik és két­­három cső megrepedt, folyt. Ez okozta a trafó hibáját is. De nem tudták, hogy melyik a rossz és a brigád egyik tagja sem akarta elvállalni a rossz csövek meg­keresését. Aprólékos, olyan mun­ka volt ez, amit nem szerettek, meg nem is értettek hozzá, hi­szen valamennyien trafószere­lők. De ha ezt nem keresik meg, akkor nem készül el határidőre a transzformátor, nem teljesítik adott szavukat. Folyt a vita és hiába kezdődött meg az össze­szerelés, a csövek még mindig javítatlanul álltak. Végül a bri­gád legjobb munkásai vették ke­zükbe a csöveket. Eperjesi Ist­ván és Németh Ferenc, Kakas István műhelymérnök vezetésé­vel elvállalták az idegölő mun­kát. Kiszerelték, beszerelték a csöveket. Kipróbálták a vízhű­tést, aztán újból kivették, majd beszerelték a csöveket. Közben a brigád többi tagja már szárí­totta a trafót. Megerősítették az egész konstrukciót is, aminek leg­gyengébb pontjai a fésűk vol­tak — nem akartak rossz mun­kát kiadni kezükből. A vállalt határidő előtt három, a terv sze­rint hat nappal előbb kész volt próbára a megfiatalított transz­formátor, elkészültek a csövek is. Másnap a vagont állták kö­rül a Vörös Csillag brigád tag­jai é­s „hazaszállították” a transzformátort Diósgyőrbe. A brigád hősies munkájáért a napokban kapta meg a minisz­ter elvtárs céljutalmát, a 10.000 forintot. Most újabb fontos feladaton dolgoznak. Kezük munkájával segítik, hogy több villamos­energiát adhtasson az inotai „November 7 Erőmű”. A Vörös Csillag ifjúsági bri­gád a határidők állandó csök­kentésével készül a párt III. kongresszusára. Balasa István ! Ki ismeri Speidtet és flurvi­­neket? Sajnálhatja, aki nem találkozott velük. Roppant mu­latságos testvérpár. Több mint 30 éve élnek, mégis kisfiúk. Jo­zef Skupa professzor, a Cseh­szlovák Köztársaság nemzeti művésze teremtette meg őket. Az 1920-as évektől dacolnak az idővel, soha nem vénülnek, s mindig egyformán sikert arat­nak fellépésükkel. Jártak már Angliában, nagy sikert arattak a Szovjetunióban, meghívták őket és részt is vettek a buka­resti VIT-en. Különben Prágában élnek, s most azért jöttek hozzánk, hogy a pesti „jó embereknek” (így nevezte Hurvinek a közönsé­get) is bemutatkozzanak. A MEDOSZ Jókai­ utcai Móricz Zsigmond kultúrotthonában fergeteges tapsvihar köszönte meg egy-egy produkciójukat.. Hurvinek, a szemfüles konfe­ranszié kedves modorában, s magyarul válaszolt az elisme­résre: „Jó emberek! Köszönöm szépen a beütemezett tapsot". Csak egyszer köszönte meg, pedig sokszor lett volna rá al­kalma, mert a 15 tagú Cseh­szlovák Állami Bábegyüttes minden számát dörgő tapssal fogadta a közönség. Ezzel meg is fejtettük Speidl és Horvinek örök fiatalságának csodáját. Kedves, szellemes magyar szöveggel oldják meg előadásukat, s roppant fürge­séggel mozognak a színpadon. A báb magyarországi ked­velőinek különös élmény az együttes játéka. Hogy miért? Elsőnek talán az tűnik fel, hogy nem alulról mozgatják a figurákat, hanem felülről, zsi­nórok segítségével. A mi báb­színházunkban és műkedvelő bábozóinknál a kézzel és pál­cával irányított „emberkék” használatosak, ők viszont a zsi­­nóros marionettel dolgoznak. A bábjáték legnehezebb és egy­ben legbravúrosabb fajtája ez. Olyan mutatványokra képesek, amelyek „közönséges" bábok­kal megoldhatatlanok. S ez a másik jellegzetes sa­játosságuk. A „bábszínház” ki­fejezésben ők­ a bábot hangsú­lyozzák, szemben a mi Állami Bábszínházunkkal, ahol az egyre ötletesebbé váló báb­­technika ellenére színházat ját­szanak bábuk segítségével. A „Speidl és Hurvinek” színház­hoz hozzátartozik a bábszerű közvetlenség. Alig mond'”vj’: néhány szót, annál többet mo­zognak, táncolnak, zenélnek. Az előadás cirkuszi és hang­versenytermi élményeket nyújt egyszerre, több esetben mind­kettőt parodizálva. Speidl „tö­kéletes" zongorajátékával, a pengetés zenekar nagy gesztu­sokkal dirigáló karnagyával, a zenebohóc a szambát tán­coló struccal­­ felejthetetlent A hosszú lábait, s nyakát nyúj­togató strucc rendkívül mulat­ságos figura, életszerűen kari­­kírozza egyes fiatalok tánc­mozdulatait. Az erőművész vagy az orrán üveget és lám­pát egyensúlyozó malacka ügyességre, megfigyelőkészség­­re és nagy rutinra vall. A báb­szerűség tehát uralkodik az egész műsorban, csupán a bölcsődalt éneklő, népviseletbe öltözött menyecske hatott kissé állóképszerűen, de ezért bőven kárpótolt a zenei élmény. A „mucsai" tanítók dalárdá­jában a típusok meglepő élet­­szerűsége ragad magával. És nemcsak ennél a műsorszám­nál, hanem mindegyiknél a művészi gonddal elkészítet bábuk, remekbe sikerült típusok lepik meg a nézőt. Mindnyájan őszintén sajnál­tuk, amikor az előadás után Hurvinek, a kedves, apró bá­bucska, a ,,30 éves” kisfiú a függöny előtt búcsút integetett a kezébe nyomott virágcsokor­ral. Még szívesen vártunk vol­na a ’ j­'.’oncsiak voltunk arra is, hogy a bábok és mestereik milyenek civilben, amikor nem szerepelnek. Most vidéki körúton vannak, de hamarosan visszatérnek a fővárosba és — számunkra szomorú valóság — Prágába. Hurvinek, Speibl és a kis Ala­­necka, „aki” még csak az óvoda második szemeszterének „hallgatója" — hazavágyik. Pe­dig igaz szeretettel, testvéri barátsággal látjuk őket ven­dégül. Puruczki Béla Hiúsági hengerészbrigádok versenye Az ózdi Pázmány ifjúsági hengerészbrigád kezdeményezé­sére elindult országos ifjúsági hengerészversenyben az ifjúsági brigádok között a következő sor­rend alakult ki: 1- Lenin Kohászati Művek: Kovák István hengerészbrigádja 125 százalékos tervteljesítéssel, 0.09 százalék selejttel. 2. Lenin Kohászati Művek: Bereznai György hengerész­­brigádja 119.4 százalékos terv­­teljesítéssel, selejtmentes mun­kával. 3. Lenin Kohászati Művek: Mislóczki Sándor hengerész­­brigádja 111.5 százalékos terv­­teljesítéssel, 0.01 százalékos se­­lejttel. 4. Lőrinci Hengermű: Petőfi ifjúsági brigádja. 109.4 száza­lékos tervteljesítéssel, 0.22 szá­zalékos selejttel. 5. Borsodnádasdi Lemezgyár: Bozsik Ferenc brigádja 109 szá­zalékos tervteljesítéssel, 21 mé­termázsa alapanyagmegtakarí­­tással. 6. Ózdi Kohászati Művek: Toldi József brigádja 107 szá­zalékos tervteljesítéssel, 0,31 százalék selejttel, 10.810 forint értékű anyagmegtakarítá­ssal. A legjobb gyűrűs fonó Borbély Mária nyerte el a Kaposvári Textilműivekben .,A hónap legjobb gyíkrűsfonója” címet, s így a következő értékelésig ő őrzi a legjobb gyűrűs, fonónak járó vándorzászlót. Az ifjúmunkáslány teljesítménye átlag 107,8 százalék. (Magyar Fotó — Mező Sándor felvétele)

Next