Szabad Ifjuság, 1954. július-szeptember (5. évfolyam, 154-231. szám)

1954-07-01 / 154. szám

A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNE­K. ÉVFOLYAM 154. SZÁM Csütörtök, 1954 július 1 K L­A­P­J­­­ÁRA 40 FILLÉR Kiküldött munkatársunk telefonjelentése : Hosszabbítás után, emberfeletti küzdelemben^­*1 győztek a magyar fiúk magyarország-U­RUGUAY 4:2 (2:2,1:0) Vasárnap világbajnoki döntő Nyugat-Németomág ellen B­EJUTOTT A DÖNTŐBE A MAGYAR CSAPAT! A GYŐZTES MAGYAR VÁLOGATOTT Lausanne, június 30. Már szerda délelőtt a Lau­sanne felé haladó gyorsvonaton szinte másról sem lehetett hal­lani, mint a világbajnokság újabb kiemelkedő eseményéről. Az utasok zöme Zürichből, Bernből mind a nagy mérkőzés­­re, a Magyarország—Uruguay ta­lálkozóra igyekeztek és mi is le­hetett volna más a beszélgetések középpontjában, mint Kocsis, Schiaffino, Hidegkúti, Andrade, Bozsik és a többiek. Amikor a vonat beérkezett Lausanne kis pályaudvarára, itt is szokatlanul nagy volt a forgalom és külö­nösen sok uruguayit lehetett lát­ni. A város felkészült a nagy ese­ményre. A világ minden részé­ből érkezett­­ újságírók, fotóri­porterek a Hotel Palaceban fel­. A magyar csapatnak ugyan­csak kijutott a világbajnoki döntő során a nehéz ellenfelek­ből. Alig heverték ki játékosaink a vasárnapi brazil—magyar mérkőzés sérüléseit és fáradal­mait, máris újabb nehéz csapat jutott ellenfeléül, a kétszeres vi­lágbajnok együttese. A lausannei Olimpiai-stadion felé már a kora délutáni órákban megindult a hatalmas emberáradat, hogy ta­núja legyen a nagyon izgalmas­nak ígérkező, kemény csatát ígérő Magyarország—Uruguay találkozónak. Az időjárás a mi együttesünk számára bíztatónak indult, hiszen délután három óra óta esett az eső és bizony a csú­szós, nedves pá­lya sehogy sem kedvez a délamerikai labdarú­góknak. Hét óra előtt néhány perccel felcsendült a két részvevő csa­pat­ nemzeti himnusza. A köz­­vetítőfülkékben 16 rádióriporter állított sajtóirodában azonnal kézhez kapták a jegyeket. A vá­ros a brazilok példáján okulva, arra is gondolt, hogy most na­gyobb rendőri készültség álljon rendelkezésre. Aubert, a város rendőrkapitánya délelőtt nyilat­kozatot is tett. " Minden zavaró körülmény­nek elejét akarjuk venni, ezért különleges karhatalomról gon­doskodtunk. Kétszáz rendőr vi­gyáz, hogy ne fordulhasson elő olyan jelenet, mint a legutóbbi berni találkozón. A két csapat délelőtt nyugod­tan készült, de az összeállítá­sok csak a játék kezdete előtt váltak ismertté. Nálunk a csa­pat vezetői úgy döntöttek, hogy a sérült Tóth és Puskás hiánya miatt Palotás és Budai II kerül a csatársorba várta izgatottan a nagy mérkő­zés kezdetét, amelyen eldől: Magyarország vagy Uruguay jut a labdarúgó világbajnoki döntőbe, Magyarország vagy Uruguay mérkőzik vasárnap a világbajnoki címért. Amikor hét órakor a walesi Griffiths játékvezető sípjelére megkezdődött a mérkőzés, a közönség hatalmas ovációba kez­dett. Azonnal a magyar csapat lendült támadásba. Kocsis: Bu­dai a labda útja. Röviddel ez­után már szögletet harcol ki a magyar csapat. Budai íveli be a labdát, néhány pillanatig ott pattog a kapu előtt, majd felsza­badítanak az uruguayi védők, de szinte a pillanat egy töredék­része alatt ismét ott állnak a magyar csatárok az ellenfél ti­zenhatosánál és Palotás lövése ad munkát a világbajnoki döntő legmagasabb kapusának, Mas­­polinak, és hazaadással tisztáz. Feltűnő, hogy a magyar csapat kapuvé­dője, Grosics milyen kitűnően látja el feladatát, bravúros védé­sekkel menti meg a magyar csa­pat kapuját a góloktól, s ha a szükség úgy kívánja, negyedik hátvédként ragyogó kifutások­kal lábbal tisztáz. De ugyanak­kor azt is észre lehet venni, hogy az uruguayi játékosok sok­kal jobban fejelnek, mint a bra­zilok, sőt magasabbra tudnak ugrani a labdáért, mint a mieink. A pálya talaja egyre ne­hezebbé válik. A támadások azonban villámgyorsan pereg­nek. A 21. percben szögletet ér el a magyar csapat, majd Palo­tás—Kocsis—Czibor összjáték alakul ki az uruguayi térfél köze­pén. A pompás magyar támadás végén Czibor elől az utolsó pil­lanatban Andrade az alapvona­lon kívülre kanalazta a labdát. Gyönyörű, mintaszerű támadás volt, amilyent már nagyon sok­szor láttunk a magyar csapattól A félidő további részében is erősiramú, változatos a játék. Mintha egy árnyalattal a magyar csapat támadna többet, de az uruguayi védőknek sikerül meg­őrizni kapujukat az újabb gól­tól. A mérkőzés valóságos „ideg­­háború” — a fiúk csurom vize­sek és bizony erőnlétüket alapo­san igénybe veszi a nehéz mér­kőzés. Az olcső félidőben nem esett újabb gól. A magyar csa­pat védőjátékosai — sokszor csatár­társaik segítségével — megmentették a magyar kaput a góltól. A félidő végét jelző síp­szó után örömmel mentek le a pályáról egy kis pihenőre, hiszen mindannyian jól tudták, hogy a második félidőben ugyancsak nehéz harcot kell megvívniuk a döntőbej­utésért, kiveszi részét, Ambroishoz járt­szik, ő átnyargal a labdával a magyar térfélre, Hidegkúti pró­bálja szerelni, de az uruguayi játékosnak sikerül a magyar bal­Sajnos, védelmünk pillanatnyi tétovázása elegendő volt az uru­guayiaknak ahhoz, hogy Gro­sics hálójába küldjék a labdát. A játék továbbra is igen erős iramú, már-már úgy látszik, hogy sikerül a magyar csapat­nak megtartania 2:1-es ered­ményt, bár az uruguayiak egyre veszélyesebb támadásokat ve­zetnek a magyar kapu ellen. Már csak 10 perc van hátra a mérkőzésből, amikor Kocsis az egyik támadás során megsérül és a pályán kívül ápolják né­hány percig. Három perccel a mérkőzés befejezése előtt is­mét fergeteges uruguayi táma­dás alakult ki. A délamerikaik balfedezete a jobbfedezethez játszik, az kiugratja Hohberget, összekötő erő! Lantos mellett kiugratnia Hohberget, aki a ki­futó Grosics mellett megszerzi az uruguayiak első gólját. 2:1 Magyarország javára, aki hatalmas lövéssel meg­szerzi az uruguayiak kiegyen­lítő gólját. 2:2. A játékvezető már az óráját nézi, az uruguayiak táborában hatalmas az öröm. A játékidő to­vábbi részében az eredmény nem változik. A szabályok értelmében döntetlen eredmény esetén két­szer 15 perces hosszabbításra kerül sor. Mindenki kíváncsian várja, vájjon mi lesz a hosszab­bítás eredménye Közben a han­­gosan beszélő bemondja, hogy a nyugatnémet csapat Bázelban 6:1 arányban legyőzte Ausztria válogatottját, így tehát, ha a hosszabbítás valamelyik csapat javára dönti az eredményt, a döntő mérkőzést Nyugat-Német­­ország csapatával kell lejá­tszani. Kezdődik a mérkőzés Egyenlítenek az uruguayiak Grosics Buzánszky Lóránt Lantos Bozsik Zakariás Budai H. Kocsis Palotás Hidegkúti Ozioa, LAUSANNE, Olimpiai-stadion, 50.000 néző. JÁTÉKVEZETŐ: Griffiths (Walles). MAGYARORSZÁG: Grosics — Buzánszky, Lóránt, Lantos — Bozsik, Zakariás — Budai II., Kocsis, Palotás, Hidegkúti, Czibor. URUGUAY: Maspoli — Andrade, Santamaria, Cruz — Carballo, Martinez — Souto, Ambrois, Schiaf­fino, Hohberg, Borgez. A magyar fölény góllá érik Már az első pillanatokban ki­tűnik, hogy kemény dió a dél­amerikai ellenfél, s a magyar csapat tagjainak minden tudá­sára szükség lesz ahhoz, ha „fel akarják törni”. A kapu előtt, különösen a tizen­hatoson belül kitűnően védekez­nek a délamerikai labdarúgók és alighogy elhárítják a magyar csapat támadásait, villámgyors ellentámadásba csapnak át. A 7. percben Santo veszélyezteti a magyar kaput, egy perccel ké­sőbb az uruguayi balszélső elől Buzánszky csak hazaadással tud isztázni, majd néhány pillanat­nyira az uruguayiak kitűnő já­­ékosa. Schiaffino viszi az alap­­onalon túlra a labdát. Elénk v­áltozatos a játék. A magyar kapat veszélyesebben támad, de­eszélyesek az uruguayi támadá­­­k is. A kilencedik percben Lantos­ocsishoz íveli a labdát, jobb­­szekötőnk Palotáshoz játszik. Plotás Czibort próbálja szök­ni, de balszélsőnk elől elcsa­­k a labda és a ragyogóan­­szó Andrade máris ellentu­­dást tud indítani. Túlviszi a­onalon a labdát, a közép­táv Schiaffinóhoz játszik, o­g­yan tör előre, mesz­sziről, a 16-osról lő, erős lövését Grosics nagy bravúrral az alap­vonalon túlra öklözi. Szöglet után a magyar csapat felszabadít, s továbbra is hol az egyik, hol a másik csapat tá­mad. A 11. percben Andrade bedobja a labdát, Santo kapja, de őt Hidegkúti szereli és Lan­toshoz továbbít. A következő pil­lanatban már az uruguayi térfé­len táncol a labda. Budai, Palo­tás a labda útja. Azután Hideg­kútihoz kerül, ő egy cselt csinál. Kocsis fejére ível, jobbössze­­kötőnk lefejeli Czibor elé, bal­szélsőnk Maspoti kapus mellett a 12. percben megszerzi a ve­zető gólt. 1:0 a magyar csapat javára. • A mérkőzés további részében is érdekes, izgalmas játék ala­kul ki. Hol a magyar csapat, hol az uruguayiak támadnak. A 15. percben ragyogó Lantos —Hidegkúti—­Lantos — Palotás összjáték következik, de a kö­­zépcsatár leadása nem sikerül­­ jól, Bozsik közben kezét hasz­nálja szerelés közben, úgyhogy az ellenfél szabadrúgáshoz jut. Ezután Santamaria íveli előre a büntetőt a magyar 16-oa, ahol Schiaffino kapja a labdát, őt azonban Lóránt ügyesen szereli Ú­­jabb magyar gól A második félidő elején zu­hogó esőben a magyar csapat támadásaival kezdődik a játék. A csapat valamennyi tagja min­den tudását latba veti, szívves­­lélekkel játszik az eddigi legna­gyobb ellenfél, kétszeres világ­bajnok Uruguay együttese ellen. A játék továbbra is igen válto­zatos. Hol a magyar, hol az uruguayi csapat kapuja forog veszélyben. Mindkét csapat olyan nagy akarással, küzdeni tudással játszik, amilyet még egy mérkőzésen sem láttunk. Schiaffinót, a középcsatárt, mint a világ egyik legjobb játékosát ismertük meg. Az élénkirámú mérkőzés már a második perc­ben újabb magyar gólt eredmé­nyez. Buzánszki Bozsikhoz ját­szik, ő Kocsishoz továbbítja a labdát, majd Palotás és Budai a labda útja. Már-már úgy lát­szik, hogy a labda túljut az alap­vonalon, de Budainak mégis si­kerül elcsípnie, Kocsishoz íveli a labdát, összekötőnk mesterien szökteti Hidegkútit, aki Maspoli mellett a jobb alsó sarokba fe­jel. 2­-0-ra vezetünk. Szépítenek az uruguayiak A második magyar gól egy pillanatra sem töri le a délame­rikai labdarúgókat. Ugyanolyan gyors támadásokkal válaszol­nak a magyar csapat támadá­saira, mint azt a játékidő előbbi részében tették. Emellett nagy­szerűen vigyáznak Kocsisra, aki mellett néha hárman is állnak, Hidegkútira, úgy hogy bizony csatárainknak minden tudására szükség van ahhoz, hogy az uruguayi védőket átjátsszék. Mintegy 5 perces uruguayi nyo­más nehezedik a magyar kapu­ra. Védőjátékosaink a csatársor­t elsősorban Budai, Hidegkúti segítségével azonban rendre há­rítják a támadásokat. Ezután ismét feljön a magyar csapat. Fergeteges támadásokat vezet az uruguayi kapura, amelyeket sokszor csak szabálytalanul tud­nak akasztani a délamerikai vé­dők. A 17. percben az egyik magyar támadás végén Hideg­kútit felvágják, de a játékvezető nem sipol. A magyar csatárok remekül adogatnak, de néha bizony ke­veset lőnek kapura. Az uru­guayi csatársor épp az ellenke­zőjét csinálja. Nagyon sokat lő­nek, sokszor 25—30 méterről is, de szerencsére ezek a lövések eddig még mindig elkerülték a magyar kaput. A 29. percben egy veszélyes uruguayi támadá­s után Zakariás­­35 méterről haza­­adással tud csak menteni. A kö­vetkező pillanatban már ismét szabálytalankod­nak az urugua­yiak, Cruz felvágja Hidegkútit, a játékvezető figyelmezteti és szabadrúgást ítél a magyar csa­pat javára. Ezután ismét az uruguayiak lendülnek támadás­ba, Schiaffino, aki a támadás­ból és a védekezésből egyaránt A hosszabbítás alatt a magyar csapat bizonyult eredményesebbnek Erősen sötétedik már, amikor a hosszabbítás után megkezdő­dik a játék. Élet-halálharc ala­kul ki a két csapat között, hisz nem kisebb dolog forog kockán, mint hogy ki jut a labdarúgó világbajnokság döntőjébe. Az első 15 perc nem hoz döntést. Fordulás után azonnal a ma­gyar csapat kezdeményez, szin­te olyan frissen játszanak a fiúk, mintha nem is volna mögöttük 105 percnyi kemény küzdelem. Egy gyors uruguayi támadás fut végig a pályán a hosszsifc­­lestás második részének 4. per­cében. Lóránt azonban biztosan áll a lábán, időben lép közbe, szerel, felnéz, laposan Budainak adja, aki átvágja a másik ol­dalra Palotásnak. Palotás, Bo­­zsik és Budai a labda útja. Bu­dai tovább játszik Palotásnak, aki villámgyorsan Kocsishoz ad, összekötőnk ragyogó benevető­­déssel Maspoli kapujába juttatja a labdát: 3:2 a magyar csapat javára. És a negyedik gól Óriási ováció fogadja a har­madik magyar gólt, de hamaro­san elcsendesül a közönség, az­tán felszisszen, mert ismét egy veszélyes uruguayi támadás fut végig a pályán, ezt aztán újab­bak követik. Szinte fantasztikus nyomás nehezedik a magyar ka­pura. Védőink azonban most ra­gyogóan állnak lábukon, csirá­jában fojtják el a veszélyes uru­guayi támadásokat. A hosszab­bítás második részében már csak három perc van hátra, ami­kor egy mintaszerű magyar tá­madás indul, Palotás fut el a labdával, mintegy 35 méterre az uruguayi kaputól Kocsishoz to­vábbítja, aki pompás fejessel megszerzi a magyar csapat ne­gyedik gólját. Már mindenütt égnek a villanyok, olyan sötét van. Óriási a boldogság a ma­gyar csapat és a pályán kívül lévő kevésszámú magyarok köré­ben. 4:2-re vezetünk. S már csak két perc van hátra a hosz­­szabbítási időből, biztosra vehe­tő tehát a magyar csapat győ­zelme. Nem kell sokáig várni, amikor megszólal a játékvezető sípja, vége a mérkőzésnek. A magyar csapat ragyogó, hősies küzdelemmel kivívta a továbbju­tást. Vasárnap a világbajnoki címért mérkőzik Nyugat-Német­­ország csapatával (Folytatás a hatodik oldalon) k.

Next