Szabad Ifjuság, 1954. július-szeptember (5. évfolyam, 154-231. szám)
1954-09-29 / 230. szám
1954 szeptember 29. A haza számíthat hadseregére Ünnepség a néphadsereg napja alkalmából A néphadsereg napja alkalmából kedden este ünnepséget rendeztek a Magyar Néphadsereg Színházában. Az ünnepi ülés elnökségében helyet foglaltNagy Imre, a minisztertanács elnöke, Dobi István, a Népköztársaság Elnöki Tanácsának elnöke, Farkas Mihály és Hidas István, a Magyar Dolgozók Pártja politikai bizottságának tagjai, Bata István altábornagy, honvédelmi miniszter, a politikai bizottság póttagja, Rónai Sándor, az országgyűlés elnöke, Piros László altábornagy, belügyminiszter, nógrádi Sándor altábornagy, a honvédelmi miniszter első helyettese, Szabó István altábornagy és Janza Káraln altábornagy honvédelmi miniszterhelyettesek, Szakall József, a DISZ központi vezetőségének első titkára, valamint a magyar rérhadsereg tábornoki karának több tagja. Az ünnepségen megjelent a Magyar Dolgozók Pártja központi vezetőségének, az elnöki tanácsnak és a minisztertanácsnak számos tagja. A Himnusz hangjai után az ünnepséget Bata István altábornagy, honvédelmi miniszter nyitotta meg. Ezután Szabó István altábornagy, honvédelmi miniszterhelyettes elvtárs tartotta meg ünnepi beszédjét. — Szeptember 29 számunkra nemcsak fényes történelmi dátum, hanem a nép és hadserege közötti széttép betétlen kapcsolat kifejezője és e kapcsolat állandó erősítésének fontos álllomása is — mondotta. — 1848 szeptember 29-én azért győzött Pákozdnál a fiatal honvédsereg a túlerőben lévő császári zsoldos sereg felett, mert igaz ügyért harcolva, összeforrott a Dunántúl és a Duna— Tisza köze felkelt parasztságával, Pest forradalmi ifjúságával, Ózd munkásságával, az egész néppel. — Néphadseregünk harcosai, tisztjei, tábornokai számára — folytatta Szabó elvtárs — nincs szentebb kötelesség, mint a nép ügyének minden áldozat árán való megvédése. Ezért zarják szívükbe katonafiaikat a dolgozók, s ezért gondoskodnak hadseregünkről, mint édesgyermekükről. Népünknek a hadsereg iránti szeretete és megbecsülése számunkra a legnagyobb elismerés, amely a hazával szembeni kötelességeink maradéktalan teljesítésére lelkesít bennünket. — Szeptember 29 — nemcsak az idegen elnyomás, az évszázados jogfosztottság ellen felkelt magyar nép dicső pákozdii fegyvertényére, hanem a honvédelem állandó erősítésének fontosságára is emlékeztet bennünket. Népköztársaságunk külpolitikája — népünk létérdekeinek megfelelően — a béke és a nemzetek közötti megértés politikája. Ezt a külpolitikát az az elv vezérli, hogy jelenleg nincs olyan vitás, vagy rendezetlen kérdés, amelyet ne lehetne megoldani az érintett országok közös megegyezése alapján. Éppen ezért kormányunk arra törekszik, hogy a nemzetközi feszültség enyhítése érdekében normális kapcsolatokat építsen ki más országokkal, tekintet nélkülözök politikai rendszerére. Szabó elvtárs a továbbiakban megemlékezett a béketábornak a közelmúltban elért jelentős sikereiről, de hangsúlyozta, hogy az imperialista háborús gyújtogatók még korántsem adták fel galád terveiket. — Éppen ezért, szakadatlanul éberen kell őrködnünk — mondotta — és készen kell állnunk bármilyen imperialista agresszió visszaverésére. Amíg imperializmus van a világon, szüntelenül gondolnunk kell a honvédelem erősítésére. — Hazánk védelmi képességének erősítése terén az elmúlt tíz év során — hála a dolgozó nép áldozatos munkájának és pártunk bölcs vezetésének — hatalmas eredményeket értünk el. Hazánk függetlensége felett ma már egységes munkásosztály, szilárd munkás-paraszt szövetség egységes nép áll ort. Honvédelmünk erős népgazdaságra, fejlett szocialista nagyiparra, egészségesen fejlődő mezőgazdaságra támaszkodik. Létrehoztuk hazánk fejlődésének és békés építőmunkánknak őrét és biztosítékát, a magyar néphadsereget, amelynek egészséges, harci szelleme, fegyelme, tudása és ütőképessége évről évre nő. Beszéde további részében Szabó elvtárs utalt azokra az eredményekre, amelyeket népünk a tavaly június óta hozott párt- és kormányhatározatok megvalósítása terén eddig elért s azokra a feladatokra, amelyek még megoldásra várnak. — E feladatok végrehajtásáért harcolnak néphadseregünk katonái is, akik a hadsereg politikai szerveinek, párt- és DISZ-szervezeteinek felvilágosító, nevelő munkája nyomán mindinkább felismerik, mit jelentenek számunkra a pártkongresszus határozatai. Tovább erősítik a fegyelmet, fokozzák katonai és politikai tudásukat, takarékoskodnak a rájuk bízott népi vagyonnal, szüntelenül növelik a harckészültséget. —■ Néphadseregünk minden harcosa, tisztje és tábornoka mély meggyőződéssel azon fog munkálkodni — mondotta ezután Szabó István elvtárs — hogy még szilárdabbá kovácsolja a barátságot felszabadítónkkal, a nagy szovjet néppel és legyőzhetetlen hadseregével, üdvözöljük a magyar néphadsereg nevében az összes népi demokratikus ország népi hadseregeit és ígérjük: tovább fogjuk erősíteni velük fegyverbarátságunkat, népeink és az egész béketábor javára. — A pákozd—sukorói győztes csata évfordulója minden hazafi ünnepe. Ünnepe azért, mert Kossuth, Petőfi és Vasvári vezetésével a nép egységbe tömörítette erejét, elsöpörte útjából a forradalom árulóit és a fiatal honvédsereg a legszélesebb néptömegek támogatásával vonult hadba a szabadság és a függetlenség védelmében. De különösen a magyar ifjúság ünnepe ez a nap. Az 1848—1849-es forradalom és szabadságharc honvédseregének, az 1919-es Magyar Tanácsköztársaság vörös hadseregének színe-virágát a hőslelkű, hazatért szerető és ezért minden áldozatra kész ifjúság’ alkotta. Népünk ma azt várja ifjúságunktól, hogy az 1848-as és 1919-es hős fiatalok örökségéhez méltóan, továbbra is helytálljon a szocializmus építésében és védelmében, s ezzel bizonyítsa be, hogy a haza mindenkor számíthat rá. — Szeptember 29-ét — mondotta befejezésül Szabó István elvtárs — mi, a magyar néphadsereg katonái, azzal ünnepeljük, hogy még szorosabbá teszszük kapcsolatunkat szülőanyánkkal, erőnk forrásával, dolgozó népünkkel és még szorosabban tömörülünk népünk kipróbált harci vezérkara, a Magyar Dolgozók Pártja köré. A magyar népnek és hadseregének ez az összeforrottsága nagy pártunkkal — szabadságunk és függetlenségünk záloga. Az ünnepség első része az Internacionálé hangjaival ért véget. A második részben a Magyar Néphadsereg Vörös Csillag Érdemrenddel kitüntetett művészegyüttese adott műsort. A Láng Gépgyár dolgozói csatlakoznak a MÁVAG felhívásához A Láng Gépgyár dolgozói minden műhelyben röpgyűlésen tárgyalták meg a MÁVAG dolgozóinak a Nagy Októberi Szocialista Forradalom és a tanácsválasztások tiszteletére tett versenyfelhívását. Csatlakoztak a felhíváshoz s a többi között vállalták, hogy az éves befejezett termelési tervüket 1954 november 27-ig teljesítik. Ezen belül a negyedik negyedéves termelési tervüket 1 millió forinttal túlteljesítik. Megfogadták, hogy éves exporttervüket úgy teljesítik száz százalékra, hogy a megrendeléseket december 25-én ki is szállítják. A Sajómenti Vegyiművek részére a negyedik negyedévben az elsődleges berendezéseket határidőre, egyes berendezést pedig határidő előtt készítenek el. Ugyanakkor felkérik a kohászat dolgozóit, hogy a Sajómenti Vegyiművek berendezéséhez szükséges alapanyagokat, amelyekkel már eddig is késnek, sürgősen szállítsák. Azt is vállalták, hogy a teljes termelési értékhez viszonyított közvetett költségeket az első félévet alapulvéve 10 százalékkal csökkentik. Úttörők a Hadtörténelmi Múzeumban A medve utcai általános iskola VIII. osztályának tanulói ellátogattak a Hadtörténelmi Múzeumba. Az egyik csoport érdeklődve hallgatja Földes Ferenc honvédet a páncéltörő ágyúk kezeléséről. (Gajdár Pál felvétele) Megkezdődött a londoni kilenc hatalmi értekezlet Kedden délelőtt a londoni Lancaster Houseban megnyílt a kilenc nyugati hatalom külügyminisztereinek értekezlete. A kedd délelőtti első ülést Anthony Eden, Nagy-Britannia külügyminisztere nyitotta meg. Az értekezlet olyan döntést hozott, hogy a tanácskozások egész tartamára az angol külügyminisztert bízták meg az elnöki funkció ellátásával. Eden megnyitó beszédében csupán általánosságokat mondott. Ezt követően Mendes-France francia miniszterelnök és külügyminiszter lényegében pontosan azt a beszédet ismételte meg, amelyet egyszer már Strassbourgban, az „Európa Tanács" tanácskozó gyűlésének tárgyalásain elmondott. Mendes-France szem előtt tartva a francia közvélemény ellenzését Nyugat-Németország tagságával szemben, azt hangoztatta, hogy a nyugatnémet felfegyverzés keretének sokkal inkább megfelel a Nyugat-Németországgal és Olaszországgal kibővített brüsszeli szerződés. A francia miniszterelnök olyan, javaslatot is előterjesztett, hogy hozzák létre a brüsszeli szerződés különleges szervét, amely arra lenne hivatott, hogy „ellenőrizze” a részvevő országok hadseregét, hadiiparát, hadianyagkészletét stb. és megszabja a hadsereg létszámának, valamint a fegyverkezésnek felső határát. Adenauer bonni kancellár azt a semmitmondó ígéretet tette: „Kötelezi magát arra, hogy nem létesítenek német haderőket, csakis az atlanti parancsnokságnak alávetve”. A délelőtti ülésen utolsónak Gaetano Martino olasz külügyminiszter mondott beszédet s azt a véleményét hangoztatta, hogy a nyugatnémet fegyverkezést helyesebb az Atlanti Szövetség keretében végrehajtani. Kedden délután a londoni értekezlet négy részvevője , az Egyesült Államok, Nagy-Brittania, Franciaország és Nyugat- Németország külügyminisztere tartott külön megbeszélést, kedden este pedig ismét a kilenc hatalom képviselői ültek össze. Magyar kormányküldöttség utazott a Kínai Népköztársaságba A Kínai Népköztársaság felszabadulásának ötödik évfordulója alkalmából rendezett ünnepségekre szeptember 23-án magyar kormányküldöttség utazott Pekingbe. A küldöttség vezetője Hegedűs András, a minisztertanács első elnökhelyettese, földművelésügyi miniszter, tagjai: Szalvai Mihály altábornagy és Szkladán Ágoston, a Magyar Népköztársaság pekingi nagykövete. A kormányküldöttség szeptember 26-án érkezett Pekingbe. A berlini Marx- Engels-Platzon a pünkösdi össznémet ifjúsági találkozó felvonulásán láttam. Négy izmos,szőke fiú egy EVG IFVK feliratú koporsót vitt a vállán. Megértettem: az európai védelmi közösséget temették. Akkor jelképesen. De alig három hónap múlva Franciaország a gyakorlatban is megásta az EVK sírját. A háborús, tervek rokkáin szőtt, dédelgetett álom szertefoszlott. A német felfegyverzés éveken át „legkényelmesebbnek” láttszó Útja — járhatatlanná vált. A párizsi döntés éjszakája után újhelyzetre virradt a világ. A népek fellélegzettek — és felkészültek a további harcra. A nyugati vezetőkörök nem is leplezett dühvel küldözgették „mélységes” sajnálkozásaikat a Palais Bourbon címére — és az EVK sírján azonnal építeni kezdték a német fegyverkezés újabb változatait. A közelmúltban indult cikksorozatunkban ennek a helyzetnek a képét bontjuk az egyes országok mozaikjaira. Ezúttal Angliát vesszük szemügyre. Vígjárat! Vacuum ! Az EVK koporsójára Londonban is a „mélységes sajnálkozás” virágait dobták. A szavak udvarias nyugalma mögött azonban olyan pánik húzódott meg, amelyet a szókimondó Manchester Guardian egyszerűen „sokkénak nevezett. A kétségbeesés hivatalos indokolása az elcsépelt „vacuum” (légüres tér) - elmélet volt. Lényege a következő: az EVK felfegyverezte volna Nyugat-Németországot, a „fegyvertelen” bonni állam viszont vacuumot képez a nyugati védelem rendszerében. A légüres térnek a fizikából is jólismert szívóhatása ez esetben a „szovjetagressziót” vonzaná. Az EVK elvesztése feletti bánatra ezen az — ismételjük — hivatalos indokoláson kívül az angol uralkodóköröknek egy gondosan titkolt, de legalább ilyen közismert okuk is volt. Az, hogy Anglia, az „európai gondolat” lelkes támogatója, testetöltött eszméjének, az EVK-nak — nem lett volna tagja. Hogy tökéletesen ellenőrizhette volna ezt a tömböt — a terheiből való részvállalás nélkül. Lehet vitatkozni azon, hogy Angliának ez a sajátos helyzete mennyire befolyásolta a francia parlament döntését. Az azonban tény, hogy a brit kormányf e döntés után először volt kénytelen komolyan figyelembe venni azt a francia álláspontot, amely szerint „Nagy-Britanniának az eddiginél sokkal nagyobb részt kell vállalnia a nyugati védelemben". Rendben van — mondták Londonban — de legyen valami hasznunk is a dologból. Vegyük át az amerikaiaktól a nyugateurópai vezető szerepet! S hogy ez a törekvés nagyon is komoly, azt cáfolhatatlanná teszi a brit diplomácia hirtelen megnőtt aktivitása. A párizsi döntés utáni nyugati zűrzavarból — már ennek a jegyében — elsőnek London hangja hallatszott ki: az angol kormány nyolc-, majd kilenchatalmi értekezletet javasolt. (Az értekezlet szeptember 28-án Londonban ült össze.) Eden körútját szintén elsősorban a visszaszerzett európai vezetőszerep boldogító látomása ihlette. A tekintélyes „The Times" nyíltan kijelentette: a külügyminiszter útját azért helyesli, mert már „sokan aggódtak amiatt, hogy Anglia kezéből végleg kicsúszik a kezdeményezés". Két malomkő között Edennek csakhamar tapasztalnia kellett, hogy Washingtonnak semmi kedve sincs megválni nyugateurópai hegemóniájától. Útjának minden egyes állomásán először egy Murphy nevű amerikai diplomata, majd maga Dulles követte őt. „Az amerikai külügyminiszter szerint — állapította meg most már aggódva a „The Times" — eljett az ideje, hogy közvetlenül is beleavatkozzék Eden tárgyalásaiba.” Igiyy is történt. De az annyira féltett amerikai vezetőszerepen kívül Dullesnek még egy oka volt arra, hogy detektívként kövesse európai kollegáját, a nyugatnémet fegyverkezés kérdésében álláspontja lényegesen eltért Londonétól. Az „Eden-terv” ugyanis Adenauer felfegyverzését az 1948-as brüsszeli egyezmény keretében szeretné megvalósítani, későbbi időpontra tolva ki Nyugat-Németország felvételét az Atlanti Szövetségbe. Dulles ezzel szemben Bonn azonnali NATO-tagságát követeli, Mendes-France — és nála sokkalta jobban a francia közvélemény — pedig még a brüszszeli mintájú német felfegyverzéstől is tart. Mindezeknek, die Eden tárgyalásainak alapján is, jogos a Reuter kommentátorának az a véleménye, hogy „Eden közvetítő javaslatai könnyen letörlődhetnek az amerikai és a francia álláspont malomkövei között". A fentiekből kitűnik: az angol kormány — bár az amerikaiakénál valamivel tetszetősebb köntösben — felfegyverzett Németországot akar. London hivatalos körei kicsit gyorsan feledték el — mert el akarták felejteni — Coventry! és Dunkerque!,, a Rommel-féle sivatagi harcokat és a V. 26’s londoni éjszakák borzalmait. Nem így az angol közvélemény! Mert a hivatalos Anglia álláspontja korántsem egyezik a közvélemény nézeteivel. Szerte a szigetországban hatalmas mozgalom bontakozott ki a német felfegyverzés ellen. Bátran ki lehet jelenteni: nincs az angol társadalomnak egyetlen rétege sem, amelynek képviselői ne vennék ki részüket ebből a harcból. »Ezért harcoltak önök is Nagy-Britannia legnagyobb, a Clyde-folyó völgyében lévő hajógyárainak munkásai határozottan üdvözölték Párizs döntését és felemelték szavukat a német felfegyverzés bármilyen formája ellen. Az angol munkásosztály álláspontja a brit szakszervezetek kongresszusán is többízben kifejezésre jutott. „Éppen elég okunk van kételkedni azok szándékaiban, akik kezébe újra fegyvert akarnak adni" — mondotta a nácikra célozva Shantey, a bútoripari munkások képviselője. A kispolgári tömegek szinte véleményük tükreként olvashatják Ben Parkin munkáspárti képviselő brosúráját. „Ágyúkat a németeknek? A nácik szövetségeseink? Ezért harcoltak önök?" — veti fel a súlyosnál súlyosabb kérdéseket Parkin. A burzsoá értelmiség többségének ugyancsak éppen elege volt a német katonacsizmák gyűlölt dohaiéból. „Adenauer jónéhányszor felfedte már igazi terveit. A kancellár elsősorban a békés Németországtól fél” — írja lapjában Michael Foot, a nagypéldányszámú Tribune szrkesztője. Az angol nemzeti tőke számos képviselője is leplezetlen félelemmel figyeli a Nyugat- Németországgal kapcsolatos terveket. E körök gyakori szócsöve, a Daily Telegraph például a következőket írja: ,A fokozódó nyugatnémet verseny a megrendeléseknek, tehát gyárosaink jövedelmének csökkenéséhez vezet” S hogy a jogos aggodalom még a Lordok Házát sem kerüli el, arra kitűnő példa az angol hadsereg helyettes főbírájának, Lord Russel of Liverpoolnak esete. Lord Russel kizárólag azért mondott le állásáról — a brit birodalom egyik legjövedelmezőbb tisztségéről — hogy megírja és kiadhassa a „Horogkereszt korbácsa" című náciellenes könyvét. Az angliai helyzet mérlege az EVK bukása után tehát tömören, egy mondatban így vonható meg: a kormánykörök mesterkedései ellenére mind többen és többen helyeslik azt a nézetet, amelynek Nagy-Britannia Kommunista Pártja már oly gyakran adott hangot és amely így hangzik: „a német militaristák harminc év alatt kétszer sodorták világháborúba Angliát. Ennek nem szabad megismétlődnie. Igenis, van kiút a német felfegyverzés nélkül, sőt csakis így„ Ez a kiút: az európai kollektív biztonsági szerződés”. Harmat Endre AZ EVK BUKÁSA UTÁN II. A kétféle angol álláspont 3 NÉHÁNY SORBAN... K. J. Vorosilov, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnökségének elnöke üdvözlő táviratot küldött Mao Ce-tungnak, abból az alkalomból, hogy a Kínai Népköztársaság elnökévé választották. Október 1-től kezdve Kikinda és Jimbolia (Zsombolya) határállomásokon keresztül helyreáll a vasúti összeköttetés Jugoszlávia és Románia között. Vasárnap megtartották a „l’Unitá” országos ünnepét. Rómában, a Villa Glori-parkban többtízezer főnyi tömeg gyűlt öszsze, hogy meghallgassa Palmiro Togliattinak, az Olasz Kommunista Párt főtitkárainak beszédét, s az egész napon át tartó népünnepélyen tüntessen a kommunista sajtó mellett és a kommunista propagandamunkát akadályozó rendőri intézkedések ellen. Az ENSZ-közgyűlés szeptember 27-i délelőtti teljes ülésén folytatódott az általános vita. Berlin demokratikus körzetében újabb dokumentumokat hoztak nyilvánosságra a Gehlenszervezet bűncselekményeinek bizonyítására. A jegyzőkönyvekből kitűnik, hogy a Gehlen-szervezet igyekszik aljas aknamunkáját a Szovjetunióra és egyes népi demokratikus országokra is kiterjeszteni. Hanoi lakosok — köztük sok katolikus — rendőrök, a baodajista hadsereg katonái, gyárosok és kereskedők ellenállnak Ngo Dinh Diem hivatalnokai megfélemlítésének, akik megkísérelték, hogy átköltözésre kényszerítsék őket Dél-Vietnamba.