Szabad Ifjuság, 1955. január-március (6. évfolyam, 1-76. szám)
1955-01-22 / 18. szám
Világ proletárjai egyesüljetek. A DISZ KÖZPONTI VEZETŐSÉGÉNEK LAPJA VI. ÉVFOLYAM 18. SZÁM Szombat, 1955 január 22 ÁRA 40 FILLÉR EURÓPA ÉLNI AKAR Most csend van Európa mezőin. Havas, fehér, januári csend. A Szajna partján tavaszról álmodnak a huncutmosolyú fiatalasszonyok, a tervezgető ifjak és szerelmesszívű lányok, a a rügyeket váró fák. A szökő nappalok soha nem szűnő harcukat vívják az éjszakákkal, lépésrőllépésre szorítják vissza a fény elől a sötétséget. De azért még hosszúak az esték. Az anyókák korán aludni térnek, bálba készülnek az eladólányok, ködfüggöny rétögül köszöntgetnek a neonfények, halkan surrognak a kerékpárok dinamói. Csend van. Álmot csókoló, puha, téli csend. De mi, Európa bennszülöttei mégsem tudjuk gondok nélküli, nyugodt álomra hajtani fejünket. Nyugtalanok vagyunk. Féltjük a béke elmúlt tíz évét, gyermekeinket, rokonainkat, életünket. Még nincs tíz éve, hogy elhallgatott a világtörténelem leghatalmasabb, legfülsiketítőbb harci zaja Európában. Még nem nőttek embersorba a szabadság első napfényében született gyermekek és nem hallottunk még elég szimfonikus zenét ahhoz, hogy kivesse agyunk a gránátok sípolását. S a tizedik békés tavasz mégis új gondokban talál bennünket. Újra veszély fenyegeti Európát. Újra beláthatatlan veszély fenyegeti a világot. Fegyvert adnak a legembergyűlölőbb, legvéresebbkezű, legraffináltabb gyilkosok, Hitler tegnapi tábornokai kezébe. És uszítják őket szóval és pénzzel, hízelgéssel és rágalommal Európa egyik fele ellen. El akarják szabadítani a poklot összes ördögeivel. A párizsi egyezmények ratifikálásával megveregetik Adenauer és Krupp urak vállát.. „Csak így tovább .. Csak így tovább? Hallgassuk, hogyan történne tovább ... Von Manteuffel úré a szó. William Hamsher, a Daily Express bonni tudósítója nemrég beszélgetést folytatott Hitler e hírhedt páncélostábornokával, az Adenauer-féle hadsereg egyik kiszemelt vezetőjével. Von Manteuffel mindenekelőtt kijelentette, hogy „szerfölött kevésnek találja a párizsi szerződésekben engedélyezett 12 nyugatnémet hadosztályt”. Majd arra a kérdésre, hogy mégis, hány embert akar fegyverben látni, így felelt: „Ma lehetetlenség ezt megmondani. Az idő majd megmutatja. Tervem szerint 30 hadosztály, mintegy 1.250.000 ember lenne fegyverben ... Ezeknek igazi katonáknak kellene lenniök. Kiképzésük után visszatérnének munkájukhoz. De valamennyinek lenne géppisztolya a konyhaszekrényben, hogy azonnal eleget tehessen a behívásnak .. Géppisztoly a konyhaszekrényben ... Kell-e ehhez egy szó kommentár? És kell-e ecsetelni azt a mérhetetlen veszélyt, amit az atomfegyverek „törvényesítése” jelentene? Hát nem kellene, hogy a haragtól és a felháborodástól ökölbe szoruljon a keze és remegjen az arca minden józan európainak, ha az Atlanti Tanács decemberi határozatáról hall, amely szentesítene egy európai atomháborút? A Béke Világtanács ezekben a január végi napokban indítja el eddigi legnagyobb akcióját. A világ minden országában, minden lelkiismerettel, vagy legalábbis élniakarással rendelkező ember aláírását, tiltakozását kell összegyűjteni egyetlen folyammá. Százmilliók tollának szántása a fehér papíron roppant riadót fog dobolni a béke fehérre festett, ünnepi dobjain. Zuhogjanak az aláírások, harsogjon a békeriadó! Mi magyarok az elsők között akarjuk aláírni a békeívet. Életünkből fakad ez, munkánk céljából, értelméből. Persze, senki se olvassa azt, ki ebből, hogy félünk. Távolról sem! Mi jól ismerjük a magunk erejét, s a táborét, amelynek kiszakíthatatlan részei vagyunk. Bármely agresszort a történelem vádlottakpadjára tudnánk kényszeríteni. De előttünk szent Európa békéje, az egész világ békéje. Mi azt akarjuk, hogy jázminok virágozzanak a virágoskertekben és békésen szánkázzanak gyermekeink a dombok oldalán. Azt akarjuk, hogy a népek atomenergia-villanytelepek építésében mérjék össze erejüket, tehetségüket, ne az atombombák szaporításában. Azt akarjuk, hogy gazdagabban éljen, több könyvet olvasson a munkás, a paraszt, a tudomány embere. Boldogabbak legyenek a szerelmesek, gondtalanabbak az édesanyák Budapesten és Bécsben, Párizsban és Prágában. Azt akarjuk, hogy igazi béke csendje lengje be a Duna völgyét és az Elbáét. Európa élni akar! Bányász Rezső A béke védelmében A Marcibányi téri iskolában tartották békegyűlésüket a 36-os tömb lakói. A gyűlésről táviratot küldtek az Országos Béketanácsnak. „A főváros II. kerületében lévő 36-os tömb lakói a legerélyesebben tiltakoznak Nyugat-Németország újra felfegyverzése ellen. Mi békében akarunk élni, nyugodtan dolgozni és gyermekeinket az alkotó békére nevelni." A másik távirat így hangzik: „Hálával és szeretettel gondolunk a Szovjetunióra, melynek békénket és szabadságunkat köszönhetjük. Üdvözöljük a szovjet kormánynak azt a hatalmas cselekedetét, hogy az atomenergiát békés célokra, az egész emberiség közkincsévé kívánja tenni.” Minden nap többet Felszabadulási verseny a pécsi Sophiana Gépgyárban A pécsi Sophiana Gépgyár öttagú ifjúmunkás küldöttsége kereste fel — DISZ-titkáruk vezetésével — a hónap elején a Komlói Bányagépjavító Vállalat fiatal dolgozóit, hogy üzemi és személyenkénti páros versenyre szólítsa őket. A versenyfelhívást a bányagépjavítók nagy örömmel fogadták és nyomában lelkes vetélkedés indult esztergályosok, lakatosok és marcilok között... Csak a Sophiana Gépgyár hattagú, mindössze 19 éves átlagkorú DISZ öntőbrigádja búsult. Nekik nem jutott párosversenytárs, akit legyőzhetnek — mivel a komlói bányagépjavítóban ebből a szakmából nem telik egy hasonló létszámú brigádra. — Úgy teszünk, mint a rekordjával mindig elégedetlen sportoló. Saját eddigi eredményeinket döntjük meg — ígyvalahogy határozott a hat fiatal. Bár decemberben csak 82 százalékos teljesítményről számoltak be, most mégis 125 százalékos havi tervteljesítést és 10 százalékos önköltségcsökkentést ígértek. Az egymás közt meginduló vetélkedésben a hat DISZ-fiatal napról napra felülmúlta előző teljesítményeit. Előfordult, hogy a mezőgazdasági alkatrészeket formázó 19 éves Szilizi Lajos például egy nap alatt 6 helyett 15 szekrényt készített el, míg Deák Jenő, a brigád vezetője 143 százalékos átlagteljesítményt ért el a hónap első harmadában. Ezt az első harmadot különben a brigád 113,6 százalékkal zártal... Mindez azonban kevés a vállalt havi 125 százalékhoz. Még jobban kell hát igyekezni! A 17 éves Kurnyák Károly 137 százalékos, Szilizi Lajos 143 százalékos teljesítményről számolt be január 10-től 20-ig. Hozzájuk hasonlóan dolgozott Deák Jenő brigádvezető és a csapat vidámkedélyű, pelyhedzőállú tagja, Rehhmann Béla. Az öntőbrigád átlagteljesítménye 128 százalékra nőtt január második harmadában. A 10 százalékos selejtcsökkentési célkitűzést is elérte a lelkes kis csapat. Nagy része van ebben a fiatal öntők kedvencének, Széderi Mária homokvizsgálónak. — Fontos, nagy figyelmet igénylő munka az övé — mondják komolyan. — Egy-két százalék felmérés és egésznapi munkánk „leső". Ugyanis a nedves homok és a folyékony vas találkozásakor keletkező vízgőz esetleg nem tud eltávozni és körülveszi az öntvényt, ami így hólyagossá válik, azaz selejt lesz — magyarázzák a nemrég még elméletben tanultakat. A javarészt mezőgazdasági alkatrészeket készítő öntőbrigád most a „Termelj többet, mint tegnap!’ jelszóval újabb győzelmekre indul. Azt üzenik: „Meglesz, amit ígértünk....“ I. S. „Rákapcsolt 11 a Handler-frontbrigád! Több mint ötven frontbrigád csatlakozott már országszerte a tatabányai Xl-es aknai Handler János DISZ-brigádjának kezdeményezéséhez, s egyre lendületesebbé válik a verseny, nemcsak országosan, hanem a Xl-es aknán is. Nemrég a Handler-brigád váltója, a Blank-brigád megelőzte az országos hírű frontmestert: több mint 36 százalékkal hagyta maga mögött. Erre a DISZ- brigád még jobban „rákapcsolt“. A mai napig 362 csille szenet termelt terven felül az április 4-ig ígért 1200-ból. A Blank-brigádnak így már csak 10 százalék előnye van. A Handler DISZ-brigád megfogadta, hogy még ezen a héten eléri a 400 csillét, ezzel teljesíti vállalása egyharmadát, s behozza a Blank-brigád előnyét. Ezt mondja a brigád valamennyi tagja, Takács József vájárral együtt, aki a pénteki műszak után nagy jutalmat kapott: a sztahanovista oklevél és cím mellé megszerezte a „Kiváló bányász“ jelvényt is. Társuk kitüntetése a brigád többi tagját is még jobb munkára serkenti. Kilenc akna tornyán gyulladt ki a vörös csillag A második harmad végén a Borsodi Szénbányászati Tröszt kilenc üzeme küldött győzelmi jelentést. A perecesi szénbányák Pálinkás-tárói és Barossaknai üzemében a DISZ-brigádokat illeti a dicsőség a terv teljesítéséért. A fiatalok soraiban ebben a hónapban több mint 15 százalékkal csökkent a 100 százalék alatt dolgozók száma. A Pálinkás-tárói bánya eddig csaknem 200 tonna, a szuhakállói bányaüzem pedig mintegy 300 tonna szenet adott terven felül. Súlyos hiányosság, hogy csak a kisebb üzemek büszkélkedhetnek a terv teljesítésével, a nagyobb bányák, mint például Rudolftelep, Izsófalva, Kurityán és Felsőnyárád csak 90 százalékot értek el. Emiatt a Borsodi Szénbányászati Tröszt még mindig nem tudta megszüntetni az elmaradást. lapok a Nógrádi-part Leáncsoport történetéből (2. oldal) A Szovjetunió népgazdasága rohamos léptekkel halad előre (3. oldal) A vájáriskolások rekordja a dudari bányában A zirci vájáriskola fiataljai, akik a dudari bányában tanulják a bányászmesterséget, részt vesznek a felszabadulási versenyben is. Csütörtökön olyan nagyszerű eredményt értek el, amilyenre az iskola hároméves fennállása óta nem akad példa: Reszegi Gábor oktató vezetésével 5 tanuló: — Fodor József, Halasi János, Benkő Gyula, Tóth Imre és Pintér János — a nyolcórás műszak alatt 33 csille szenet termelt, s még különféle mellékmunkákat is elvégeztek. Teljesítmény a szakmunkásnorma 121 százalékának felel meg. Az iskola igazgatója megígérte a fiataloknak, hogy ha továbbra is ilyen jól dolgoznak, június helyett márciusban szakmunkásvizsgát tehetnek. Az első aláírásgyűjtők Pénteken reggel a XV. kerrületi tanács DISZ-szervezete vezetőségi ülést tartott. Néhány perccel előtte olvasták az újságban a Béke-Világtanács irodájának felhívását, amely aláírásgyűjtésre, az atomfegyver betiltásának követelésére szólítja a világ népeit. A vezetőségi ülés nem tartott sokáig. Elhatározták, hogy ők azonnal megkezdik az aláírásgyűjtést. Fél 9-kor az ifjúgárdisták — Reznák Rozália titkár, Zahár Mária, Gáspár Erzsébet, Kasza Rozália — kezükben az ívvel elindultak. Mindenki szívesen fogadta őket. Az ifjú agitátoroknak azonban nemcsak abból állt a munkájuk, hogy megvárják amíg a dolgozók odakanyarítják nevüket. Többhelyütt beszélgettek, választ adtak a kérdésekre. Reznák Rozitól például ezt kérdezték: — Mit ér az, hogy aláírjuk ezt az ívet. Ezzel még nem tudjuk betiltatni az atomfegyvereket ... A DISZ-titkárt nem hozta zavarba a kérdés. Megmagyarázta, hogy az aláírásgyűjtés a világ dolgozóinak egyöntetű tiltakozását fejezi ki — s eznagy, igen nagy erőt jelent. — Mit gondolnak elvtársak, ha az imperialistákon múlott volna, az elmúlt tíz év alatt, nem használták volna az atomfegyvert? De a Szovjetunió, a világ népei megakadályozzák őket ebben — mondotta. A fiatal békeharcosok lelkes munkát végeztek, kezdeményezésükkel kifejezték: őrzik, teljes szívükkel védelmezik a békét. Csokonai irodalmi esteket rendeznek a debreceni fiatalok Debrecen dolgozói „Csokonai év” rendezésével emlékeznek meg a nagy költő, Csokonai Vitéz Mihály halálának százötvenedik évfordulójáról. A DISZ debreceni bizottságától a Csokonai gimnázium fiataljai szép megbízatást kaptak: szervezzenek a munkás és a tanuló ifjúság között „Csokonai irodalmi esteket”. A Csokonai gimnázium legjobb tanulói örömmel tesznek eleget a megbízatásnak. A kisebbek és még kisebbek számára is sok k'I^FAARFPk'Fk' T F N P AAF I örömöt nyújt a hó. Az egyik képünk vidáman 1\ I D L /V\ D L l\ i\ L l\ I L L I l\ / Vt C I szánkózó gyerekeket, a másik pedig „hóember-építőket“ mutat be.