Szabad Ifjuság, 1955. április-június (6. évfolyam, 77-152. szám)

1955-04-01 / 77. szám

Jártak ezen az úton so­kan már énelőttem. Zörgött rajta szekér, suhant autó, száz és ezer. Dübörgött rajta tank, vontattak beton­ján ágyút is sokat. Vert se­regek menekültek rajta, örökre elfáradt lábak csuk­­lottak össze kövén. Ez a fe­hér beton volt véres is. Volt örök fekhely megbé­kélt halottnak, volt szerte­freccsenő millió repesz, amikor belevágott a bomba, a gránát. És győztes sere­gek, csillagos katonák ára­data is vonult itt tömött sorokban széles jókedvvel, harsogó dalokkal ajkán. A győzelem útja is fez­­ az­ út, a szabadságé, a tavaszé. 1945 koratavaszán jár­tam először rajta. Leg­utóbb pedig most, a napok­ban. Tíz év után... 1945 ELEJÉN kenyérért indultunk — gya­logosan. Nem melegített csak anyám fél­tése, csókja, s az a tudat, hogy most az egész családért indultam el. .Kimentem a kör­ítőn a Boráros térig, onnan egyenest, végig Soroksári úton, hogy aztán majd tovább m­indig csak egyenest a betonon, Alsódabasig,­­3-as kilométerkőig elérjek. Találkoztam kis öregasszonnyal, aki fejszével vagdo­­sókora darabokat az utcán elhullott ló­­ból. És alig, hogy a Boráros teret el­­ütuk, nagy csoport sápadt és sovány em­­közé kerültem. Azok is messzi indultak,­­ amelyik kétkerekű, billenős hordárko­­pit húzott, amire ráfér tíz mázsa élelem is. Ezek kinevettek engem, mert én csak a szán­kónkat húztam. Az egyik annyira nevetett, hogy utána köhögési rohamot kapott és lát­tam, hogyan buggyant ki száján a habos vér. Találkoztam egy iskolatársammal is, Szakos Ferivel. Ő köszönt rám, mert én bizony nem ismertem meg, annyira lesoványodott ez a nagydarab gyerek. Még alig vergődtünk át a közvágóhíd két felüljárójának romjain — oda robbant le a két híd az utca közepére (ott is állt torlaszként, amíg a szovjet katonák el -­m takarították) — már rémülten érez­ni: fáradt és ékes vagyok, zsibognak a fá­i­. Pedig még "ki sem értünk az ország­­i! Ráadásul a nap is sütött, a hó elolvadt,­­résén is nehéz volt húzni a szánkót. El­rejtettem — emlékszem, a Mechanikai tövőgyár romjai közé — hogy visszajövet­ajd megkeresem. Közeledtünk a Kén utca­lé. Ott laktunk 1944-ig, amíg a bombáit el nem verték fejünk fölött a házat. Ahogy­­re gondoltam, még fáradtabb lettem, s a azár útnál legjobban szerettem volna beka­­varodni az Epres-erdőbe, s ledőlni, ha csak­­ negyedórára is. De a körülöttem lévők mondták: gyaloglás közben nem tanu­­l megpihenni, mert utána még nehezebb idulni. Lépkedtem hát tovább,­­hogyan Soroksárt elhagytuk, láttuk, hogy út mentén elcsendesedett lövészárkok hú­gnak, körülötte halott katonák. Szédülést írtem, s irtózatos émelygést, de hiába for­­ottam akármerre a fejem, mindenütt lát­­­ néhányat. Ott egy törzs, amin véres unk mutatja a fej helyét. Egy összeégett ,■kete valami, mellette véres katonasapka, is csönd, irtóztató, fekete csönd, mintha megdermedt volna minden. ■klsónémedi határában egy „Tigris”-tank icsa. Kihaltnak tűnt a falu, az iskola zár- Magas kerítések, alig lehetett belátni raj- Az ég felhősödött és nemsokára havas­áztatott mindnyájunkat. Egy fejkendős lány leült az árok szélére és azt mondta, m bír továbbmenni, mert belehal. Mellette őt a fia, tizenkétéves forma kisfiú. Nálam és fél évvel fiatalabb. Én mentem tovább,­­ inkább vittek a lábaim. Elhagytuk a ti­lennyolcas kilométerkövet. Közeledett Ba­­bánpuszta, Sáribesnyő. Feltűnt a babádi nagyúr magáramaradt kastélya. Nagy, tor­nyos épület, uralja az egész pusztaságot. Nem messze tőle egy vályogfalú, nagyon öreg ház, régi béreslakás, anyám szülőháza. Ez ismét eszembehozza az otthoniakat. Hogy vár­nak azok engem! Anyám biztosan nem al­szik az éjjel. Szegénykém. Az útitársak elfogynak lassan. Sári község -várában irdatlan nagy térség. Hallottuk, i­gy háború alatt német katonai repülőtér volt. Most üres pusztaság, száraz, sovány kút­­gém áll a közepén. Az ostorfán nincs vödör, ágasan magányos varjú. Már csak sántítva mentem, úgy is nehem Elmúlt a dél, közeledett az este. Soha oltani ilyen fáradt. Its legkésőbb hol­­m hajnalban indulunk vissza. Hogyan én eljutni hazáig? Amikor megérke­­zlve elalszom. Mögöttem a 43-as kilo­­i és sok-sok rom, könny, bánat, így utólag visszagondolva is azt tartom: ftam volna hazamenni­. De mint annyi , nekem is szerencsém volt. Visszafelé talán 3—4 kilométert baktattunk, ami­­forgó fékkel megállt mellettünk egy jár teherautó. Egy-két pillanat, s röpültünk, suhantunk hazafelé. Ott fönn, az autón úgy éreztem, nem lehet most már semmi bántó­­dásom. Fölemelt valami óriási erő és vigyáz rám, hogy épségben eljussak hazáig. Ennél jobbat senki sem tehetett velem akkor. Ezt is köszönöm néktek, katonák ... 1955. MÁRCIUS. Szűkszavúan próbálok írni, ahogy az ember a naplóját írja. Minden­nek csak a töredékét, szilánkját. Megtettem ismét az utat, a 43-as kilométerkőig, Dabasig. (Most már persze nem gyalog.) S egy kicsit szégyellem magam. Mert néha legyintettem, — s ki az, aki másképp volt ezzel, — talán ilyen­formán gondolván: „természetes, hogy van, ami van, s hogy építünk, szakadatlanul”. És közben kissé megkopott bennünk a szó szép­sége, vagy egyszerűen napirendre tértünk a sok ünnepi esemény fölött. Most pedig, ahogy a látottakhoz odaillesztem a tíz év előtti képet, szeretném világgá kiáltani az én új hazám dícséretét. Mintha valami óriás kéz fölmarkolt volna utamból minden romot. Nyílegyenes és fény­lik az út. Új felüljárókon robog a vonat a Közvágóhídnál? A 10 évesek már azt sem tudják, hogy itt romok voltak. A Soroksári úton a szövőgyár kétszer akkora most, mint amit rombadöntöttek? Ezen se csodálkozik senki. S a Határ út... Ahol tíz év előtt szerettem volna lekanya­rodni az Epres-erdő felé , most utamat állja egy emeletes, új ház: „A Hazai Fésüsfonó munkásklubja”. Jártam már benne, táncoltam parkettjén, hangulatvilágítása szinte hódító. Aztán a könyvtár csöndje, a lábujjhegyen járó emberek, figyelmes arcuk a könyv fölött. Szakkörök, ahol a fonónők vászonra festik legszebb álmukat és hegedülni tanulnak ne­héz ujjmozgással a lakatosok, s a fonógépek titkának tudói. Tágas filmszínház, színpad, dalárda, színjátszók, s hálás, áhitatosan fi­gyelő közönség. De már ez sem új, évek óta itt áll és sokan tán nem is gondolnak arra, hogy élni se tudnának nélküle. Erzsébeten, a Kisduna felőli részen­ épülő új házak. Soroksáron, ahogy a textilgyárat el­hagyjuk, a betonút másik felén új gyárépüle­tek. A betonúton, a vasúti sorompó tájékán egy perc alatt — délelőtt tíz óra harminc perckor — huszonhat teher- és személyautó suhan el. Soroksár és Némedi között a lövész­árkok, tankcsapdák, tüzérségi állások helyén gyönyörű vetések: tavaszi szőnyeg a földön. Alsónémedin, az általános iskola VIII/B leányosztályában dolgozatot írnak a felszaba­dulásról. Szar­ek Irénke így kezdi: „A mi föl­dünk örök időkre a szabadság földje ...” Csap Magdolna a következőket írja: „Nem lebeg sehol kakastoll és nem csillan rendőrszurony, amely annyiszor pirosra festette az utcákat a munkások vérével...” „Én még nagyon ki­csi voltam a háború éveiben és nem értettem meg, milyen borzalmas az. Szép, újjászületett hazában nőttem fel...” — írja Boldog Blanka. A babádi kastály előtt tábla, Sáribesnyői Törzsállattenyésztő Állami Gazdaság. Vannak itt olyan fiatal állattenyésztők, akik 1500— 2000 forintot keresnek havonta. S olyanok, akik száz kikeltett kiscsibéből 98-at felnevel­nek. Világrekord: Sári község határában, az egykori náci hadirepülőtéren nagy juhnyáj legel. Vasárna­ponként vitorlázórepülők tanyáznak itt. Ipari tanulók, egyetemisták, jókedvű, daloló fiúk, lányok. Felszállnak a csipkés felhőkig, úgy érzik, övék az egész világ ... Dabason, egy hatvanötéves parasztember, Egerszegi Ferenc szőlőt telepít, másfél hold juttatott földjén. A földet lánctalpas szovjet nép forgatta meg, amilyen mélyen csak a szőlő alá illik. A gazda pedig nekilát saját két kezével, legjobb tudásával a nagy vállal­kozásnak. Tőle nem messze sokan jönnek­­mennek az úton. Egyik odaszól: — Minek telepíti, úgyse eszik maga már abból. — Majd esznek a gyerekeim — felel a gazda — vagy a másoké, mindegy az, fő, hogy legyen... Igen, ez a fő. Ez, hogy gondol minden gye­rekre. Csodálatos voltál, s mindig is az maradsz, első szabad tíz esztendőnk. Minden köszönet azoké, akik téged nekünk adtak, Kovács Imre Csaknem 500 százalék­­ a debreceni lakóház-építkezésnél Debrecenben, a Szabadság úti lakóházépítkezésnél dolgo­zik Labanc Mihály Kossuth­­díjas kőműves. Kiss István sztahanovista kőművessel, a brigád vezetőjével együtt vé­geznek gyorsfalazást. A fel­­szabadulási műszakban csü­törtökön kimagasló eredményt értek el. Reggeltől délután fél­­-ig 42,40 köbméter falat építettek, s napi eredményük 488 százalék lett. Nyolc óra alatt 17 380 téglát építettek be. Fűszerfélék, kávé, kakaó, mazsola érkezik Kínából több vagon tea érkezett. A napokban több vagon köménymag futott be. Nagyobb mennyiségű borsot is átadtak már a belkereskede­lemnek. Haitiből kávé, Brazí­liából kakaóbab érkezett. Az édesipar részére többi között kókuszlisztet hoztak be. Több vagon mazsolát is átadtak a bel­kereskedelemnek. A húsipar­nak és a likőrgyáraknak fű­szernövényeket, szerecsendiót­, gyömbért, szegfűszeget, szegfű­borsot, vaníliát szereztek be. Sziámi ikrek sikeres szétoperálása Egy chicagói kórházban ked­den reggel elvégezték egy húsz­hónapos, Thaiföldön született „sziámi ikerpár“ szétoperálá­­sát. A két kislány 15,5 centi­méter szélességben volt össze­nőve, a mellkas alsó részétől a hasig terjedő részen. A sebé­szek a normálisnál kétszer na­gyobb összenőtt májat találtak az összekötő szövetekben, ame­lyet szétválasztottak. Az ope­ráció jól sikerült, s az ikrek kitűnő állapotban kerültek ki a három és félórás műtétből. H TÖRTÉNT A NAGYVILÁGBAN... AZ ÁZSIAI ORSZÁGOK ÉRTEKEZLETÉN RÉSZVEVŐ SZOVJET KÜLDÖTTSÉG Április elején Delhiben ül össze a nemzetközi feszültség­­enyhítésének kérdéseivel fog­­lalszokó ázsiai konferencia. A konferencián előreláthatólag tizenhárom ázsiai állam kép­viselteti magát, többek között a Szovjetunió, a Kínai Nép­­köztársaság, India, a Koreai Népi Demokratikus Köztársa­ság, a Vietnami Demokratikus Köztársaság, Japán, Indonézia, Burma. A Szovjetunióban alakult előkészítő bizottság elhatároz­ta, hogy Nyikoláj Tyihonov író vezetésével küldöttséget in­dít útnak Delhibe. A küldött­ség tagjai a többi között: Alekszandr Kornejcsuk, Vanda Vaszilevszkaja és Ilja Eren­­burg írók. EISENHOWER A NÉGYHATALMI ÉRTEKEZLETRŐL Eisenhower elnök március 30-i sajtóértekezletén újság­írók kérdésére válaszolva, is­mét rámutatott, hogy hajlandó résztvenni négyhatalmi érte­kezleten. Az elnök azonban hozzáfűzte, hogy sok veszély rejlik Churchill miniszterel­nöknek abban a javaslatában, amely indítványozza napirend­nélküli találkozó­­összehívását. Az elnök kijelentette, hogy az Egyesült Államok hajlandó bármilyen alapon találkozni a Szovjetunióval és más hatal­makkal, ha ez a találkozó nem folyik le olyan körülmények között, amelyek azt a benyo­mást keltenék, hogy az ame­rikaiak feladják elveiket. A FRANCIA KORMÁNY FASISZTA SZELLEMŰ TÖRVÉNYTERVEZETE A francia nemzetgyűlés szer­dán este kezdte meg annak a törvényjavaslatnak a tárgya­lását, amely bizonyos esetek­ben lehetővé teszi a szükség­­állapot kimondását. A kor­mánytöbbség részéről hang­súlyozzák, hogy a törvény­­javaslat lényegében csak Al­gírra vonatkozik, baloldali kö­rökben azonban rámutatnak, hogy hatása sokkal szélesebb­­körű lenne. Raymond Guyot kommunista képviselő, miután azt indítvá­nyozta, hogy a törvényjavas­lat ne szerepeljen a napiren­den, hangsúlyozta, hogy va­lóságos agresszióról van szó az algíri néppel szemben. A törvényjavaslat egyúttal a franciaországi szabadságjogok tényleges elnyomását is elő­készíti a Pétain-rendszer szel­lemében. Ez a fasiszta szelle­mű törvény a párizsi szerző­dések ratifikálásának és a né­met militaristák felfegyverzé­sének kiegészítése. Máris a sajtószabadság ellen irányuló intézkedések kísérik, így pél­dául Roger Stephane újságíró letartóztatása, valamint az al­kotmánynak reakciós szellem­ben való revíziójára irányuló kísérlet. Ollenhauer, a szociáldemokra­ta párt elnöke is. Az Associa­ted Press amerikai hírügynök­ség nem titkolja, hogy a „Né­met Külpolitikai Társaság” fenntartásának költségeit a nyugatnémet nehézipar ado­mányaiból fedezik. A Neues Deutschland rámutat arra, hogy a szociáldemokrata párt vezetőinek mostani magatar­tása nem egyeztethető össze a pártnak a párizsi szerződése­ket elutasító parlamenti állás­­foglalásával, és Adenauer há­borús politikájának közvetlen támogatását jelenti. AMERIKAI TERVEK NYUGAT-NÉMETORSZÁG FELFEGYVERZÉSÉRE Az amerikai kormánykörök előkészületeket tesznek, hogy a párizsi egyezmények hatály­balépése után azonnal, nagy arányokban megkezdhessék Nyugat-Németország felfegy­verzését. A sajtó felhívja a figyelmet arra, hogy Gruen­­ther tábornok, a NATO had­erőinek főparancsnoka ez idő szerint Washingtonban tartóz­kodik és a hadügyminiszté­rium­, a Fehér Ház és a szená­tus képviselőivel megvitatja Nyugat-Németország felfegy­verzésének konkrét terveit. Az AFP hírügynökség washingtoni tudósítójának je­lentése szerint „Gruenther megbeszélései lehetővé teszik majd, hogy az Északatlanti Szövetség vezérkara idővesz­teség nélkül megkezdje a pá­rizsi egyezményekben foglalt katonai tervek megvalósítá­sát”. SZÍRIA HATÁRÁN FOLYTATÓDNAK A TÖRÖK CSAPATÖSSZEVONÁSOK Haled Azem szíriai külügy­miniszter a parlament kül­ügyi bizottságának március 29-i ülésén beszámolót tar­tott a szíriai kormány külpoli­tikájáról. Haled Azem a töb­bi között foglalkozott a Szí­riai—török kapcsolatokkal. A beszámoló megvitatása után egyöntetű határozatot hoz­tak, amely kimondja: „Valamennyi politikai párt és szervezet — tekintet nélkül irányzatára — szolidaritást vállal a kormánnyal abban, hogy az ország egységes állás­pontra helyezkedjék a jelen­leg Szíriára gyakorolt külföl­di nyomással és minden olyan külföldi beavatkozással szem­ben, amely Szíria szuverenitá­­sának korlátozásához és szabad nemzeti politikájána­k akadá­lyoztatásához vezet. A politikai pártok és szervezetek határo­zottan kijelentik, hogy semmi­féle külföldi nyomás nem be­folyásolhatja Szíriát“. Március 29-én a szíriai par­lament egyöntetűen jóváhagy­ta ezt a határozatot. Damaszkuszban hangsúlyoz-­ zák, hogy a török csapatössze­vonások az egész török—Szí­riai határ mentén folynak és kiemelik, hogy a szíriai had­sereg aktív előkészületeket tesz a szíriai terület ellen irá­nyuló bármilyen esetleges tá­madás visszaverésére. Ankarából érkező jelentések szerint a török hadsereg ne­héztüzérséget és harckocsikat vezényelt a török—szíriai ha­tár térségébe. A SZOCIÁLDEMOKRATÁK ÉS AZ ADENAUER­KORMÁNY KÖZELEDÉSE A Német Szociáldemokrata Párt szélsőjobboldali szárnyát alkotó, úgynevezett bonni frakció körében egyre gyak­rabban hangoztatják, hogy a szociáldemokrata pártnak „a nyugatnémet hadsereg demok­ratikus szellemének biztosítása érdekében” be kell kapcsolód­nia a haderő felállítását célzó előkészítő munkálatokba. Bonnban a ruhrvidéki ipar­bárók kezdeményezésére meg­alakult a „Német Külpoliti­kai Társaság”, amelynek meghirdetett célja „a kor­mány és az ellenzék kö­zös külpolitikájának létre­hozása”. A bizottság elnökévé Honle-t, a hírhedt Klöckner­­konszern vezérigazgatóját, el­nökökké Lütkens szociál­demokrata képviselőt és Fritz Berge-t, a nyugatnémet gyár­iparosok szövetségének elnö­két választották. Az elnökség­ben többek között Carlo Schmid, a Német Szociál­demokrata Párt vezetőségi tagja és Alis náci tábornagy foglal helyet. A bizottság tag­jai között van Adenauer és NÉHÁNY SORBAN... A kínai népi önkéntesek Koreából hazainduló hat had­osztályának búcsúztatására kedden nagygyűlést rendeztek a phenjani Morandon-szín­­házban. A nagygyűlésen több mint 700 koreai vezető szemé­lyiség jelent meg, élén Kim Du Bon-nal, a koreai Legfel­ső Nemzetgyűlés Elnökségé­nek elnökével. Az Olasz Szocialista Párt XXXI. kongresszusa március 31-én Torinóban összeült. A délelőtti megnyitó ülés után Pietro Nenni, a párt főtitkára „A szocialisták a társadalom és az állam demokráciájáért és a békéért“ címmel megtartotta beszámolóját. A francia nemzetgyűlés szerdán délután elfogadta azt a Jacques Duclos beterjesz­tette kommunista indítványt, hogy osszanak ki ingyenes gabonát az ínségben Sz­­­edő északafrikai lakosság Március 29-én Dzsal ünnepélyes keretek­­ nyújtották a Nemze­­lii Békedíjat Prij­­­szórnak, a dzsai egyetem irodalmi kara­u-­­­jának, az ismert indonéz béke­harcosnak. :l.tk.(­ A televízió fej­­lesztéséről ho­­­­zott határozatot­ a miniszterta­nács. A határo­zat nyomán az új országban meg-­­­indul a televi­ ’ ziós készülékek és alkatrészek gyártása. Varsóban, központi te­levíziós stúdiót létesítenek. Tel­es gyárfelszereléseket is exportál Lengyelország. A Kí­nai Népköztársaságban két nagy cukorgyárat, Kínában és Bulgáriában hat hűtőüzemet építenek lengyel gyártmányok­­ból. Harminckét kiváló kerékpá­ros már Javában folytatja az edzéseket a VIII. nemzetközi békeversenyre. Gazdag kénlelőhelyeket tár­tak fel Dél-Lengyelországban. A tudósok megállapították, hogy több millió tonna kén rejlik a föld méhében. Lengyelország világviszonylatban az első kén­termelő országok sorába került Minden hatodik lakosnak van takarékbetétkönyve, ugyanis több mint 4 millió személy ren­delkezik betétkönyvvel Lengyel­­országban. Ment üregeit A napokban ért véget a ber­lini „Erich Weinert” kultúr­­házban az építő, faipari és építőanyagipari dolgozók II. nemzetközi konferenciája. Ké­pünkön: Szudán küldötte, Coulibaly mellett Borsi Járai magyar kőműves (jobbra)( SZABAD IFJÚSÁG , 1955 április 1 d mm mmmmid

Next