Szabad Ifjuság, 1955. október-december (6. évfolyam, 231-308. szám)

1955-12-07 / 287. szám

Xk­­tp 43 méter­­ A Lenin Kohászati Művek középhengersori kikészítő csar­nokát december 31-re teljesen fedél alá hozzák. A csarnok hossza 144 méter lesz, ebből még 45 méter van hátra. A képen Farkas Károly sztahanovista betonozóbrigádja az előregyártott tetőelemeket készíti. Teljesítményük állan­dóan 189 százalékon felül van. A szovjet-ukrán küldöttség kedden hazautazott Szabolcs-Szatmk­ megyébe A szovjet-ukrán küldöttség kedden befejezte látogatását Szabolcs-Szatmár megyében. A küldöttség tagjai vasárnap Vásárosnaményt, hétfőn Nyír­egyházát tekintették meg. A harmadik nap délelőttjén Ugyancsak Nyíregyházán ma­radtak, a­hol kisebb csoportok­ban az MNDSZ-ben, a Dísz­ben, a tanácsoknál, a kórház­ban, az MTH-ban, a múzeum­ban, s a Mezőgazdasági Gép­javítóban tettek látogatást. A záhonyi búcsúztatáson a párt és a tömegszervezetek képviselői is megjelentek. A megye dolgozói nevében Fek­­szi István, a megyei tanács végrehajtó bizottságának el­nöke mondott köszönetet a vendégeknek a látogatásért. A küldöttség nevében A. M. Se­keta, a küldöttség vezetője kö­szönte meg a szívélyes ven­déglátást. — Háromnapi tartózkodá­sunk alatt meggyőződtünk ar­ról, hogy a magyar nép saját javára és hasznára dolgozik. Hazamenve elmondjuk, hogy mit láttunk az önök szép me­gyéjében — mondotta, s be­fejezésül a magyar és az uk­rán nép örök, megbonthatat­lan barátságát éltette. A küldöttség tagjai ezután szívélyes búcsút vettek a megjelentektől, majd kü­­lönvonattal utaztak Csapig, ahonnan a különvonat­­tal az Ukrán SZSZK-ban járt, Szabolcs-Szatmár megyei küldöttek érkeztek vissza, a megyébe. Angliába és Franciaországba készül vendégszereplésre Kovács Dénes és Vadas Ágnes, a Carl Flesch hegedűverseny két győztese November 8-án zajlott le Londonban Guildhall School of Music and Drama rendezé­sében a ,,Carl Flesch’’ nemzet­közi hegedűverseny, amelynek nagydíját Kovács Dénes VIT- és Liszt-díjas hegedűművész nyerte. A második helyezést ugyancsak magyar versenyző, Vadas Ágn­es érdemelte ki já­tékával. A két kitűnő fiatal művész kedden délután beszá­molt a sajtó képviselőinek lon­doni és párizsi szerepléseiről. Kovács Dénes tájékoztatójá­ban elmondotta, hogy Flesch Károly ma­gyar származású hegedűművész emlékére min­den két évben megrendezik ezt a versenyt. A verseny győztese mindenkor öt hangversenyre kap meghívást Angliába, si­kerének jutalmául. Kovács Dé­nes a következőkben a verseny részleteit ismertette, majd vé­gül elmondotta, hogy két kon­certet is adtak a verseny után. Az egyiket az angliai, a mási­kat a franciaországi magyar intézet rendezésében. Játéku­kat hanglemezre is felvették. Vadas Ágnest a francia írószö­vetség februárra meghívta sze­replésre és hanglemezfelvétel­re. Kovács Dénes pedig január­ban tart­ja a Flesch nemzet­közi hegedűverseny győztesé­nek járó öt angliai koncertet. Megkezdi mírköcsit Berlinben a „Magyarok Hazatérését Elősegítő Bizottság“ A Berlinben megalakult „Magyarok Hazatérését Előse­gítő Bizottság” levéllel fordult a Magyar Népköztársaság Kül­ügyminisztériumához, mely­ben kifejezésre juttatta, hogy munkálkodni kíván a hazá­juktól elszakadt, az Elnöki Ta­nács 11/1955. törvényerejű ren­delete alapján amnesztiában részesített magyar állampolgá­rok visszatérése érdekében. Illetékes magyar szervek a bi­zottság működéséhez hozzájá­rulásukat adták. A bizottság levele — a többi között — hangoztatja, hogy az emigrációban lévő magya­rok a legnagyobb nélkülözések és bizonytalanság között él­nek. Sokan szívesen hazatér­tek volna a hazájukba már ed­dig is, de a megfélemlítő pro­paganda hatása alatt nem mertek, félve a felelősségre­­vonástól. Meggyőződésünk — folytatja a levél —, hogy a Magyar Népköztársaság kor­mánya nagylelkűen megbo­csátva a korábban elkövetett bűnöket, őszintén és komolyan akarja a szétszóródott ma­gyarságot hazájába visszave­zetni. A hazatérteket támogat­ják, hogy képességeiknek meg­felelően elhelyezkedhessenek. A levelet Szentiványi Béla professzor, a berlini Humboldt Egyetem finnugor tanszéké­nek vezetője, Barta Lajos új­ságíró. Földes Papp Károly, a „Magyar Menekültügyi Iroda” volt munkatársa, a Magyar Református Egyetemes Kon­vent munkatársa, Korcsog Mi­hály volt idegenlégionárius, marós írták alá. December 6-án Rangúmban aláírták N. A. Bulganyinnak, a Szovjetunió Minisztertanácsa elnökének, N. Sz. Hruscsovna­k, a Szovjetunió Legfelső Tanácsa Elnöksége tagjának és U A­ti­nak, a Burmai Unió miniszter­­elnökének közös nyilatkozatát. A közös nyilatkozat Bulga­­nyin és Hruscsov elvtársak burmai látogatásával kapcso­latban megállapítja: Ezek a megbeszélések, amelyek az őszinte szívélyesség és a teljes kölcsönös megértés szellemé­ben folytak le, lehetőséget nyújtottak átfogó eszmecserére mindazokról a kérdésekről, amelyek mindkét ország köl­csönös érdekeit és előnyét érin­tik, mind pedig néhány nem­zetközi jelentőségű halasztha­tatlan problémáról. Az említett megbeszéléseken még egyszer hangsúlyozták, hogy a Szovjetunió és a Bur­mai Unió közötti viszony, amely mindig őszinte és baráti volt, a területi sérthetetlenség kölcsönös tiszteletben tartásá­nak, a meg nem támadásnak, az egymás belügyeibe való be nem avatkozásnak, az egyen­lőségnek és a kölcsönös előny­nek, a békés egymás mellett élésnek és a gazdasági együtt­működésnek szilárd elvein alapul és fog alapulni. Kifejezést adtak annak a meggyőződésüknek, hogy a bé­kés egymás mellett élés elvei nagy lehetőségeket nyitnak meg a Szovjetunió és a Burmai Unió gazdasági, kulturális, tu­dományos és műszaki együtt­működése előtt. A két ország államférfiai ennek kapcsán megegyeztek abban, hogy kép­viselőik tárgyalásokat folytat­nak majd különböző kérdések­ről, konkrét egyezmények megkötése céljából. A nyilatkozat kijelenti: Teljes egyetértésre jutottak abban, hogy a feszültség eny­hítését, amelyet már sikerült kiharcolni, meg kell szilárdí­tani s lépéseket kell tenni a nemzetközi feszültség további enyhítésére. A két ország ál­lam­férfiai azt a meggyőződésü­ket fejezték ki, hogy bár a genfi külügyminiszteri értekez­let nem érte el a négy hatalom kormányfőinek irányelveiben szereplő problémák megegye­zéses megoldását, a béke érde­kében további erőfeszítéseket kell tenni e problémák megol­dása céljából. A nyilatkozat ezután rámu­tat arra: feltétlenül meg kell tiltani az atom- és a hidrogén­­fegyver gyártását, kipróbálását és alkalmazását, lényegesen csökkenteni kell a hagyomá­nyos fegyverzetet és hogy haté­kony nemzetközi ellenőrzést kell teremteni ezeknek az in­tézkedéseknek a megvalósítása felett. A Szovjetunió és­ Burma ismét megerősítették az egysé­ges véleményüket, hogy a tömbala­kítási politikát el kell ítélni. Haladéktalanul meg kell oldani a genfi értekezlet hatá­rozatainak értelmében az indo­kínai politikai rendezés prob­lémáját. A távol-keleti feszült­ség enyhítése és a távol-keleti béke megszilárdítása céljából haladéktalanul meg kell oldani Korea egyesítésének kérdését, továbbá azt a kérdést, hogy visszakerüljön a Kínai Nép­köztársasághoz Tajvan és a többi sziget, amely ősi kínai terület. Az ENSZ tekintélyének és jelentőségének növelése cél­jából a Kínai Népköztársaság­nak e szervezetben el kell foglalnia jogos helyét. A békét és a haladást szolgáló haté­kony nemzetközi együttműkö­dés megvalósítása céljából az ENSZ tagságnak egyetemes­nek kell lennie és az ENSZ-be fel kell venni minden orszá­got, amely az ENSZ alap­okmány feltételeinek megfelel. A nyilatkozat befejezésül hangoztatja: Bulganyin, Hrus­csov és U Nu úgy vélik, hogy a népek közötti kölcsönös meg­értés és bizalom megszilárdítá­sának hatékony útja a vezetők közötti személyes érintkezés megteremtése és tárgyalásaik, amelyek a megegyezés és a népek közötti baráti viszony elérésére vezetnek. Kenyen harcolunk is a világ békéjéért és valamennyi or­szág tényleges együttműködé­séért. (Viharos taps.) Egyeseknek azonban nyil­ván nem nagyon tetszik az, hogy most a legbarátibb kap­csolataink alakulnak ki India, Burma és más országok népei­vel. Nem is szólok már nagy barátunkról és testvérünkről, a Kínai Népköztársaságról, amellyel örökre összefűznek a legszilárdabb, a legszívélye­­sebb és a legönzetlenebb test­véri barátság szálai. Mint látható, a gyarmattar­tók még mindig nem mondtak le terveikről és intézkedéseik­ről, bár uralmuk ideje lejárt. Ezt egyenesen és nyíltan meg­mondjuk. Ne gondolják, hogy valakit leckéztetni akarok. Nem, csu­pán a tényeket említem. A té­nyek pedig­­ makacs dolgok. Befejezésül kijelentette: Külön köszönetet mondunk U Nu elvtársnak irántunk és országunk iránt tanúsított szívélyes magatartásáért. (Vi­haros taps.) Ő helyesen meg­értette és értékelte országunk népeinek Burma népei iránt táplált baráti érzéseit, bátran rálépett a Burmai Unió és a Szovjetunió közeledésének, országaink barátsága fejlesz­tésének és erősítésének út­jára. (Viharos, hosszantartó taps.) Ezt országa érdekében teszi, egyben bizonyságot tesz jövőbelátásáról. (Taps.) Ami­kor Burma miniszterelnöke hozzám és Nyikolaj Alek­­szandrovics Bulganyinhoz for­dult, elvtársaknak nevezett bennünket. Igen, mi elvtár­sak vagyunk a béke és a barátság érdekeiért vívott kö­zös harcban. (Taps.) Elvtársi kapcsolataink a legszívélye­­sebb alapon fognak növeked­ni és erősödni. Fejlődni fog­nak mind országaink politiku­sai között, mind államaink között, népeink érdekében. (Taps.) Szovjet—burmai nyilatkozat Bulgunyin és Hruscsov elvtársak bumm tartózkodásáról Ma*nscs©v elvtárs beszéde stangiiitsvan December 6-án délelőtt a rangún­ városi tanács üléster­mében, amelyet erre az alka­­­­lomra a Szovjetunió és a Bur­­­­mai Unió zászlóival díszítettek­­ fel, politikai nagygyűlés zaj­­t lőtt le a burmai és a szovjet­­ nép barátsága jegyében. Első­ I­nek U Nu miniszterelnök, a­­ Népi Szabadság Antifasiszta­­ Ligája elnöke emelkedett szó­­­­lásra él. köszöntötte Hruscsov és Bulganyin elvtársakat U Nu miniszterelnök ezután átadta a szót N. Sz. Hruscsov­­nak, aki többek­ között a kö­vetkezőket mondotta: A legutóbbi években a vilá­gon hatalmas változások tör­téntek. Az elnyomott népek­nek a függetlenségre és a sza­­­­badságra irányuló feltartóztatá­s­hatatlan törekvése a kor zász­­l­­aja lett. A gyarmati rendszer­­ recseg-ropog, noha a gyarma­tosítók elkeseredett erőfeszíté­seket tesznek, hogy az általuk elnyomott országokban fenn­tartsák uralmukat. A gyarma­tosítók nem tudnak beletörőd­ni délkeletázsiai és csendes­­óceáni állásaik elvesztésébe, nem akarják elismerni azokat a változásokat, amelyek az ön­álló fejlődés útjára lépő egy­kori gyarmati és függő orszá­gok­­népeinek életében végbe­mentek. Korea és Indokína belügyeibe való beavatkozásu­kat véres háború tette emléke­­zetessé s e háború új világ­háború tűzfészkét hozta létre a földkerekség e részén. A Csendes-óceán medencé­jében dúló hadműveletek be­fejezése a békeszerető erők nagy győzelme volt. (Taps.) Ebben a térségben azonban még sok megoldatlan problé­ma van és közöttük az egyik legélesebb a japán probléma. A Szovjetunió a japán problé­ma megoldására törekszik, mert megérti a japán nép mostani nehézségeit. A Szov­jetunió népei egyúttal osztják Japán azon szomszédjainak aggodalmait, amelyek a máso­dik világháborúban a japán militarizmus áldozatai voltak. A Szovjetunió ezért más béke­­szerető országokkal együtt a japán probléma olyan rendezé­sének híve, amely lehetetlenné teszi az agresszív japán mili­tarizmus feltámadását és azt, hogy Japán új világháború tűzfészke legyen. Sok rendezetlen probléma van Európában és a világ más részein is. Ezek a problémák hozzájárulnak az államok kö­zötti viszony kiéleződéséhez. A szovjet kormány az utóbbi idő­ben több közismert külpoliti­kai lépést tett a nemzetközi feszültség enyhítése céljából. (Taps.) Mindez kedvező helyzetet te­remtett a négy kormányfő genfi értekezletének össze­hívása számára s ez az érte­kezlet elősegítette az államok közötti feszültség enyhülését. A kormányfők genfi érte­kezlete után nem csökkentet­tük ezt a célt szolgáló erő­feszítéseinket.­­ A Szovjetunió mindig szila­r­­s dán és következetesen kitart a békeszerető külpolitikája mel­­­­lett. Helyeseltük és helyesel­­­­jük a fegyverzet csökkentését,­­ az atom- és a hidrogénfegyver­­ megtiltását. De nem kívánunk­­ egyoldalúan leszerelni, amikor­­ a nyugati államok fokozzák a fegyverkezésüket. Ostobaság | volna, ha az agresszív erőkkel­­ szemben erőtlennek bizonyul? I ná­nk, ha nem tudnánk kordá­­s­ban tartani az imperialisták | új háború kiro­bbantására irá­­­­nyuló esztelen kísérleteit.­­ Ezért kénytelenek vagyunk , lankadatlan figyelemmel kí­­­­sérni védelmi képességünk­­ kérdéseit. (Taps.)­­ Senkit sem akarunk meg­­­­támadni, nem gondolunk sen­­­­kinek a megrémítésére sem. Azt akarjuk, hogy mindenki tudja, mi a háború és elszán­tan harcba lépjen a háború megakadályozásáért, az összes országok fegyverzetének csök­kentéséért, az atom- és a hid­rogénfegyver legszigorúbb megtiltásáért. (Hosszantartó taps.) Hruscsov elvtárs ezután a szovjet állam békés építőmun­kájának eredményeiről beszélt. Indiai és burmai tartózko­dásunk lehetővé tette, hogy még jobban megismerjük az önök országainak létérdekeit. Egyes uraknak azonban na­gyon nem tetszett indiai és burmai látogatásunk. Nem tetszettek beszédeink és nyílt kijelentéseink. De mi mindig az igazat mondtuk és mond­juk, az igazság pedig gyakran nem mindenkinek tetszik. Mint a népi közmondás mond­ja:­ Az igazság bántja a sze­met. (Taps.) Egyes angol lapok ezért rea­gáltak ingerülten arra, amit én és Bulganyin elvtárs In­diában mondtunk. Különösen nem tetszett nekik egyik fel­szólalásomnak az a része, ahol azt mondottam, hogy egyes kö­rök szabaddá tették Hitler ke­zét a Szovjetunió elleni há­borúra. Ez pedig történelmi tény. Vajon megkezdhette volna-e Hitler a háborút, ha Anglia, Franciaország, a Szovjetunió és más országok egyesített erői álltak volna vele szemben. Ezzel kapcsolatban felvető­dik a kérdés, nem látunk-e a háború előtti időszakkal­ való bizonyos analógiát, ha meg­nézzük, mi történik a mai Nyugat-Németországgal? Nem ugyanilyen módszerekkel dol­goznak-e ma ugyanezek az or­szágok, amikor az agressziók és az új kalandok útjára tere­lik Nyugat-Németországot? Nyugat-Németországot s be­vonták a NATO-ba, Nyugat- Németországnak pénzt adnak a fegyverkezésre, fegyvert szállí­tanak neki. A nyugati országok sok vezető személyisége még leplezni sem tartja szüksé°ec­­nek, hogy a Szovjetunió ellen szerelik fel a nyugatnémet hadsereget. Vajon miért is sértődnek meg angol újságíró urak, ha felidézünk egyet-mást a múlt­ból? (Élénkség a teremben.) Min­den cselekedetünk arról tanúskodik — mondotta a to­vábbiakban —, hogy nem aka­runk civakodást a nyugati ha­talmakkal. Igazi barátságot akarunk Angliával, Francia­­országgal, az Egyesült Álla­mokkal és a többi országgal. Barátságban akarunk élni a világ minden népével. Nem­csak akarjuk ezt, hanem teve­ Bulganyin és Hruscsov elvtársak indiai és burmai útja Franciaországban megindult a választási küzdelem Franciaországban már teljes erővel kibontakozott a válasz­tási harc. Mindenütt választási gyűléseket tartanak, s a röp­cédulák és falragaszok tömege árasztja el az utcákat. Megfi­gyelők szerint a francia közvé­lemény átérzi a január 2-i vá­lasztások fontosságát. Hatalmas érdeklődés mellett kezdődött meg a Francia Szo­cialista Párt, országos tanácsá­nak értekezlete a Párizs kör­nyéki Puteaux-ban. A délelőtti ülésen Guy Mol­­lett, a párt főtitkára hosszú be­számolót tartott. Rámutatott arra, hogy a szocialista párt és a Radikális Szocialista Párt programja számos pontban megegyezik és ajánlotta, hogy létesítsen a szocialista párt a radikálisokkal választási szö­vetséget. Elismerte: „önvédel­mi gesztusnak“ tekinthető egyes megyei pártszervezetek­nek azon törekvése, hogy a kommunistákkal létesítsenek listakapcsolást, mégis óva in­tette a pártot a kommunisták­kal való szövetkezéstől. Több felszólaló nem helyeselte ezt. A tanácskozás lapzártakor még folyik. ­ Szovjetaió k külügyi minisztéruM sajtóssztályásiak figyelmeztetése két amerikai Laptudósítóba L. F. Iljicsov, a Szovjetunió külügyminisztériuma sajtóosz­tályának vezetője december 5-én magához kérette a sajtó­­osztályra R. O. Malley-t, az Associated Press hírügynökség moszkvai tudósítóját, majd W. Hang­ent, a New York Ti­mes moszkvai tudósítóját és rámutatott előttük arra, hogy az SZKP központi bizottságá­nak és a Szovjetunió Minisz­tertanácsának november 10-i építésügyi határozatáról adott tudósításaikban durva torzítá­sokat követtek el. Az ilyen erkölcsök összefér­hetetlenek a normális helyzet­tel és csak kompromittálják az említett tudósítók által kép­viselt amerikai hírügynöksége­ket és lapokat. SZABAD IFJÚSÁG 1955. december 7.

Next