Szabad Ifjuság, 1955. október-december (6. évfolyam, 231-308. szám)

1955-12-08 / 288. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! VI. ÉVFOLYAM 288. SZÁM Csütörtök, 1935 december 8 ÁRA 40 FILLÉR Kaposvári tanulságok Az elmúlt héten „Jegyze­tek a kaposvári j­árásból” címmel riportsorozatot írtunk a DISZ kaposvári járási bi­zottságáról. Két hetet töltöt­tünk a járásban, s láttuk, hal­lottuk azokat az eredménye­ket, amelyeket a DISZ az if­júság nevelésében az elmúlt esztendőben, de különösen a párt Központi Vezetőségének az ifjúság között végzett munkáról szóló határozata óta elért. Az elmúlt esz­tendő során szinte nem is volt olyan jelentős feladat, amelynek megoldásából a kaposvári járás diszistái ne vették volna ki a részüket. Tsz-fejlesztés? A DISZ-veze­­tők példát mutattak, elsők­ként léptek a nagyüzemi gazdálkodás útjára. Őszi be­takarítás, vetés? A járás te­rületén ifjúsági brigádok ala­kultak, s nem egy helyen éjjel is vetett a DISZ-brigád, dacolva az időjárással, hogy időben földben legyen a mag. De ott voltak a fiatalok az aratásnál, a csáplésnél is — ők biztosították csaknem minden faluban a téli takar­mánybázist, utakat javítot­tak, falvakat csinosítottak, ol­vastak, tanultak, mert szere­tik az ifjúsági szövetséget, hallgatnak a szavára. A párt gondoskodása, ve­zetése nyomán sokat fej­lődött a DISZ-munka a kaposvári járásban is. S hogy a jövőben még nagyobb sike­reket férjenek el, hogy min­den községben, termelőszö­vetkezetben, gépállomáson úgy dolgozzon a DISZ, min­t Kőkatom­, Gigán, Várdán — amelyekről beszámoltunk már a kaposvári jegyzetek­ben —, ahhoz szeretnénk most segíteni, amikor összefoglal­juk riportsorozatunk néhány fontos tanulságát. Először: a párt azt várja tőlünk, hogy ifjúsági szö­vetségünket a magyar ifjúság milliós, erős, nagy tömegszer­vezetévé tegyük. (A kaposvá­ri járásban 13 000 él a millió­ból — s a 13 000 fiatalnak még a fele sem tagja a DISZ-nek.) Ez azt jelenti, hogy a járási bizottságnak egy pillanatig sem szabad megfeledkezni a tömegmun­ka jelentőségéről. Az ifjúság széles tömegei között dolgoz­ni — ez ma a DISZ egyik legfontosabb feladata. Ennek megfelelően a járási bizott­ság irányítsa úgy a munkát, használja fel a ma már sok­helyütt jól bevált helyi és országos jellegű, politikai és termelési tömegmozgal­mat , a kulturális és sport­seregszemléket arra, hogy azok a fiatalok újabb szá­zait, ezreit hozzák közelebb ifjúsági szövetségünkhöz. Ezt kell tennie a bizottságnak, erre kell nevelnie az alap­szervezetek titkárait, veze­tőit is. A járási bizottság igényelje bátrabban ezen a téren a megyei bizottság se­gítségét. Másodszor: a járási bizott­ságok munkatársainak — éppen azért, mert közvet­lenül kapcsolatban állnak az alapszervezetekkel — el­sőrendű szerepük van a fa­lusi DISZ-élet megjavításá­ban, fejlesztésében. Helyesen cselekednének tehát a ka­posvári járás DISZ-vezetői, fia a jövőben sokkal több gondot fordítanának saját munkastílusuk fejlesztésére. Az elmúlt hónapokban tör­tént némi változás, de közel sem kielégítő. Még gyakran előfordul, hogy a bizottság fiatal, munkatársai mindent ma­guk akarnak elvégezni, hiányzik mellőlük a gyors sok felad­at elvégzésére ké­pes segítő aktivista gárda, hogy egyáltalán nem dicse­kedhetnek bátor, határozott, öntevékeny munkával az alapszervezetekben. Pedig mindkettőre szükség van. Aktivisták nélkül, öntevé­kenység nélkül bármilyen szívvel-lélekkel dolgozik is az ifjúsági vezető, nem ér­het el sikert. Harmadszor: ahhoz azon­ban, hogy az ifjúsági vezető magasabb színvonalra emel­je munkastílusát, szüntele­nül gyarapítania kell tudá­sát. Ha a műveltség, a ta­nulás minden ifjú és lány fontos feladata, akkor a DISZ-vezető számára ez életszükséglet. A kaposvári járási bizottság munkatársai még gyakran reggeltől estig, hétfőtől szombatig utaznak faluról falura. Ilyen körülmé­nyek között nem marad és nem is maradhat idejük ar­ra, hogy olvassanak, tanul­janak, szórakozzanak, hogy törődjenek feleségükkel, csa­ládjukkal, szüleikkel. Ami­kor erről beszélgettünk a bi­zottság munkatársaival, n­é­­hányuk csak hosszú fejtö­rés után emlékezett arra, mikor volt a kezében utol­jára szépirodalom, mikor volt színházban, táncolni. Sőt az is kiderült, hogy a bizottság hét munkatársa kö­zül négy még soha sem ta­nulmányozta alaposan Le­nin, Sztálin, Kalinyin beszé­deit, írásait az ifjúság neve­léséről. Ezen a helyzeten sürgősen változtatniuk kell a kaposvári járás DISZ-ve­­zetőin­ek. A változtatás mód­ja a tervszerű munka, a fo­kozottabb igényesség önma­­gunkkal szemben. Negyedszer: a párt Köz­ponti Vezetőségének határo­zata az ifjúsági munkáról többi között arra is felhívta­m a figyelmet, hogy az ifjúság­­nevelése nemcsak a DISZ, hanem az egész társadalom ügye. A kaposvári járási bi­zottság nem él eléggé a ha­tározatnak ezzel a nagy je­lentőségű pontjával. Az egész járás ifjúságának ér­dekében, a DISZ-munka fejlesztése érdekében szoro­sabbra kellene fűznie kap­csolatait a párt és állami szervekkel,a pedagógusokkal, akik sokat, nagyon sokat te­hetnének, különösen a fal­vakban az ifjúság nevelé­séért. Most, ezekben a napokban, amikor a kaposvári járás­ban — és másutt is — be­számoló taggyűléseket tarta­nak az alapszervezetek, ami­kor a tagkönyvcserére ké­szülünk el akarunk jutni minden diszistához, minden fiatalhoz, különösen fontos, hogy a járási bizottság javít­son ezeken a hibákon. Erre megvan minden biz­tosíték, hiszen a bizottság munkatársai a szó szoros ér­telmében hősiesen dolgoz­nak. Ha kell sárban, vízben mennek faluról falura, éjt, nappalt feláldoznak a siker érdek­ében. Ehhez a munká­hoz szív kell, szív és akarat­erő. S ebben itt nincs hiány. Erről tanúskodnak a ripor­tokban is ismertetett gaz­dag eredményeik. Mi azokra a hibákra szeretnénk felhív­ni figyelmüket, amelyeknek kijavítása előbbre viszi majd a DISZ ügyét a kaposvári járásban. A járási bizottságnak sok most a feladata , és nem is könnyű ez a munka, de a bizottság munkatársai már nem egyszer bebizonyítot­ták, hogy helyte tudnak állni nagyobb követelményekkel, nagyobb feladatokkal szemben is. Biztosak vagyunk benne, hogy így lesz ezután is. Mun­kájukhoz sok sikert kívá­nunk. A frontbrigádok versenyein­­ második lett az Oravecz DISZ-brigád A szénbányászat novemberi ♦ tervének sikeres teljesítését­­ nagyban elősegítette a front-­­ brigádok országos versenye, ♦ amelyet Oravecz György orosz­, I lányi és Vörös János komlói­­ DISZ-brigádvezetők kezdem­é-­­ nyeztek. Felhívásuk nyomán 1 lelkes verseny bontakozott ki a­­ különböző bányavidékeken s a­­ frontbrigádok mindenütt kitet­­­ tek magukért. Most, a napok- ♦ ban értékelték a frontbrigádok ♦ versenyét. A novemberi terv­­ teljesítése alapján az orosz- ♦ lányi XVII-es aknán dolgozó , Boros Miklós brigádja szerezte­­ meg az első helyet 208 száza­­­­lékos eredménnyel. A versenyt­­ kezdeményező Oravecz György XVI-os aknai DISZ-brigádja havi tervének 173,3 százalékos­­ teljesítésével csak a második­­ helyet tudta megszerezni. Bi­­i­zonyos azonban, hogy az Ora-­í­vecz-brigád az éves terv telje-­­ sítéséért folyó versenyben min- i­dent megtesz majd azért, hogy­­ decemberben az övék legyen az­­ elsőség. Fenyőfa ünnepély az Országházban A szeretet, a barátság és a népek közötti béke jegyében rendezi meg a főváros fiatal­sága az idén is az immár ha­gyományossá váló fenyőfa­ünnepélyt. A három napig tar­tó ünnepségen — december 24-én, 25-én és 26-án — az Or­szágház épületében mintegy hatezer úttörő, középiskolás és MTH tanuló vesz részt. A megnyitó ünnepség decem­ber 24-én 3 órakor lesz az Or­szágház kupolatermében. Ezen mintegy 1200 jól tanuló, kiváló úttörőmunkát végző pajtás vesz részt. December 25-én délelőtt 10 órától a kerületi általános iskolák több mint 1200 tanulója, délután 4 órá­tól pedig a középiskolák leg­jobb növendékei részére lesz ünnepség. December 26-án dél­előtt vidéki gyermekek szóra­koznak majd az Országházban, az őket vendégül látó buda­pesti testvércsapatok küldöttei­vel, délután pedig az MTH in­tézetek fiataljai részére tarta­nak fenyőfa ünnepélyt. A DISZ budapesti bizottsága az ünneplő fiatalság részére változatos programot dolgoz ki. Az úttörőknek sok szép, érde­kes látnivalóban, szórakozás­ban lesz részük, a­­középiskolá­­sok és az MTH tanulók pedig neves fővárosi művészek mű­sorában gyönyörködhetnek. Csongrád megye vezet a vasgyűjtési versenyben Az üzemek ifjúmunkásai és a tanulóifjúság továbbra is nagy szorgalommal és lelkese­déssel gyűjti a vashulladékot. A megyék közötti verseny­ben Csongrád szerezte meg az első helyet. A budapesti gyűj­tők a második helyet foglal­ják el. Vasárnap délelőtt a ha­zánk és a Szovjetunió hatá­rát összekötő tiszai hídon meghitt, ünnepi percekben volt részük a­­ Szovjet- Ukrajna hete alkalmából a Kárpátontúli területre uta­zó magyar küldötteknek. A harmincöt tagú magyar küldöttség többségében Szabolcs-Szatmár megyei munkásokból, termelőszö­vetkezeti tagokból, egyéni­leg dolgozó parasztokból és értelmiségiekből tevődött össze. Tíz óra tájt érkeztünk Záhonyból a vasúti híd kö­zepére, ahol összetalálkoz­tunk a Szabolcs-Szatmár megyébe látogató Kárpá­tontúli terület 35 tagú kül­döttségével. Kölcsönös, ba­ráti üdvözlések után átlép­tük a Szovjetunió határát. Vendéglátó ukrán bará­taink autókon röpítettek bennünket a terület köz­pontjába, Ungvárra. A va­sárnapi napot itt töltöttük. Délután az esti órákig el­nyúló ünnepi vacsorán vet­tünk részt a Verhovina­­szálloda éttermében. A po­­hárkösszöntők közben a nagylucskai Lenin-kolhoz elnöke, Rubis elvtárs, majd a tarnóci Gorkij-kolhoz el­nöke, Talpas József elvtárs meghívtak bennünket kol­hozuk megtekintésére. Hétfőn délelőtt el is lá­togattunk a munkácsi já­rásban lévő Nagylucskára, a Lenin-kolhozba. Út­közben autóbuszunkból lát­tuk a nagy történelmi múl­tú munkácsi várat. A Le­­nin-kolhozban a termelő­szövetkezetiekkel és az egyénileg dolgozókkal együtt nagy érdeklődéssel tanulmányoztuk a kolhoz szarvasmarha telepét. Mindnyájan kedves barát­ságot kötöttünk Ladányi Annával, az egyik kukori­­catermesztő női brigád vezetőjével. Ladányi Anna brigádjával hektáronként az idén is 103 mázsa sze­mes kukoricát termesz­tett. Kitűnő munkaered­ményeiért megkapta a Szocialista Munka Hőse ki­tüntetést. Részt vett a moszkvai összszövetségi me­zőgazdasági kiállításon. A szovjet kormány Pobjeda személyautóval ajándékoz­ta meg. Ladányi Anna elv­­társnő a Szovjetunió Leg­felső Tanácsának tagja. Este Munkács lakosai vártak ránk a kultúr­ház­­ban. A város több kultúr­­csoportja előadást tartott tiszteletünkre. Az ünnepség után visszatértünk Ung­várra. Kedden délelőtt a kül­döttség nagy része meglá­togatta az ungvári egyete­met és megtekintette Ré­vész Imre festőművész gyűjteményes kiállítását. Mi, újságírók, a Za Kar­­patszkaja Pravda és a Kár­páti Igaz Szó című lapok szerkesztőségét kerestük fel. A Gorkij-kolhoz meghí­vására délután, útban ha­zafelé, elmentünk Tarnóc­­ra. Talpas József, a kolhoz fiatal elnöke bemutatta küldöttségünknek gazdasá­gukat. A késő esti órákban Csa­pon búcsúztunk el kedves vendéglátóinktól. Ütünk rövid ideig tartott, de sok­­sok gazdag tapasztalatot gyűjtöttünk. Köszönjük, drága barátaink! Bőgős László Gratulálok nagyszerű eredményeidhez — mondja Izsík Sarolta termelőszövetkezeti diszista Gaboda Máriának, a „Lenin” kolhoz komszomolista brigádvezetőjének. Gaboda Mária brigádjával hektáronként 93 mázsa szemeskukoricát termelt. (Bőgős László felvétele) Fővárosi és vidéki úttörők találkozói a téli szünidőben Az úttörők jubileumi évé­ben — a XIV. kerületi pajtá­sok kezdeményezésére — a fő­városi általános iskolák úttörő­­csapatai az ország minden ré­széből sok vidéki gyermeket látnak vendégül. A fővárosi és a vidéki pajtások első baráti találkozóit már a téli szünet­ben megtartják. A budapesti gyermekek több száz vidéki úttörőt hívtak meg látogatásra. A vidéki pajtások — viszon­zásul — budapesti úttörőket látnak vendégül a szünidőben. Hajdú megyébe például 150 fővárosi iskolásgyermek megy néhány napra látogatóba. A Fejér megyei pajtások 290 kis vendéget hívtak meg Csepelről és a XXII. kerületből. Már elő­re gondoskodnak a tesvércsapa­­tok küldötteinek szórakoztatá­sáról. A gárdonyi, úttörők pél­dául január 10-én színpompás jégkarnevált rendeznek a Ve­lencei-tavon a budapesti út­törők tiszteletére. Jövőre még jobban dolgoznak Zárszámadás az egyesi Petőfi Tsz-ben (Tudósítónktól.) Nem nagy termelőszövet­kezet az egyeki Petőfi, tag­ságának szám­a alig haladja meg az ötvenet, de igen sok fiatal dolgozik a tsz-ben. A napokban tartották zárszám­adási közgyűlésüket, ahol ki­derült, hogy a fiatalok leg­nagyobb része jól végezte munkáját. Bodó Ferenc pél­dául 412 munkaegysége után 19,75 mázsa búzát, 246 kiló árpát, ugyanannyi kukori­cát, 80 kg cukrot, 60 kg krumplit,­ szálastakarmányt, olajat, szappant és kész­pénzben 6500 forintot vitt haza. Vágási Ferenc még Bo­dó Ferencnél is többet, mert 424 munkaegysége volt. Danka János 298, Farkas Mátyás 375 munkaegység után részesedett a szövetke­zet magas jövedelméből. (37 forint 40 fillér jut egy mun­kaegységre.) A lányok ered­ménye is dicséretes. Nem ér fel természetesen teljesít­ményük a fiúkéval, azonban Kovács Mária 233, Kosina Piroska 208 munkaegysége arról tanúskodik, hogy jól dolgoztak a diszista lányok. A zárszámadási közgyű­lésen Gulyás József elnök­helyettes mondott beszámo­lót. Dicsérte a fiatalok nagy munkakedvét, ügyes kezét és azt, hogy ők mutatnak példát a gépi munkában­­ is, amitől pedi­g az idősebbek egy része még mindig ide­­genkedik. A tagság és külö­nösen az ifjúság nagy öröm­mel hallgatta az eredménye­det ismertető beszámolót. Egymás után fogadták meg a fiatalok,­ hogy a­­ következő gazdasági évben még jobban dolgoznak. Kicsendült sza­vaikból, hogy a fiatalok is gazdának érzik magukat a Petőfi Tsz-ben. AZ OKTATÁSÜGYI MINISZTER A BUDAPESTI ÉPÍTÉSZHALLGATÓK DIÁKOTTHONÁBAN Az Építőipari és Közleke­dési Műszaki Egyetem DISZ- bizottsága találkozóra hívta össze az egyetemhez tartozó diákotthonokban lakó építész­mérnök-hall­gatókat, hogy be­szélgetést folytassanak Erdey- Grúz Tibor oktatásügyi mi­niszterrel. A találkozót szer­dán este tartották a Bercsényi utcai Rózsa Ferenc Diákott­honban. A beszélgetésen töb­ben részt vettek az Építőipari és Közlekedési Műszaki Egye-e­tem vezetői közül is. Erdey-Grúz miniszter rész­letesen válaszolt a hallgatók kérdéseire. ­­ fttofi szüleinek háza — a DISZ otthona lesz Szalkszentmártonban a régi Petrovics-ház — Pe­tőfi szüleinek lakóháza — az idők folyamán erősen megrongálódott. A községi tanács elhatározta, hogy rend­be hozatja az épületet. A tervek szerint a jövő évi költségvetési összegből mintegy 40 000 forintot fordítanak erre a célra. Az eredeti formájában vissza­állított épületben a diszis­­ták kapnak majd helyet, akik nagy örömmel és lel­kesedéssel vállalták, hogy a belső javítási munká­kat és a helyiségek festé­sét maguk végzik el.

Next