Szabad Ifjuság, 1956. január-március (7. évfolyam, 1-78. szám)

1956-02-15 / 39. szám

„Három szegény szabólegény“ Zenés mesejáték bemutatója a Petőfi Színházban A Petőfi Színházban esté­­ről-estére Babay József— Buday Dénes „Három szegény szabólegény“ című zenés, vi­dám játéka szórakoztatja a kö­zönséget. A három legény az 1717 esz­tendő június havának Tóbiás, azaz 12. napján találkozik egy­mással, egy erdei ösvényen. Munkát keresve Kassára tarta­nak. Fel is fogadják őket a szabómesterségről messze föl­dön híres Posztó-házban, ahol Barnabás, a család idősebb fia a gazda. A gonosz Barnabás tíz évvel ezelőtt világgá zavarta a ház kisebbik fiát, s most azon mesterkedik, hogy a zsarnok főbíró megvesztegetésével öcs­­csét kitúrja törvényes jussából. Ellene szövetkezik az igazság három nemes bajnoka, a há­rom vándorló, szegény szabó­legény, akik közül az egyik nem más, mint az elüldözött fiú, Márton szerelmese a férfi­ruhában. A sötét erők elleni küzdelemben segíti őket az erdei varázsló, s így ezt a ked­ves mesejátékot át-meg átszövi a közismert népmesék számos motívuma. Színesen pergő, ötletes mese­szövés, szép nyelvezet, gördülé­keny verselés, ízes humor, a népmesék üde, tiszta bája, s Buday Dénes könnyed, szép, dallamokban gazdag muzsikája méltóvá teszik a „Három sze­gény szabólegény"-t az ifjúság színházának színpadára s biz­tosítják a megérdemelt sikert. Sajnálatos, hogy ezt a kristá­lyos népmeséi hangulatot némi­leg megtöri egy kisebb mellé­fogás. Úgy érezzük, a nép­mesék jóságos, bölcs öregecs­­kéjét, a népi igazság hordozó­ját nem kellett volna a IV. fel­vonásban vénasszonyként fel­léptetni, s kinevettetni a néző­vel. A mesében ilyen sohasem fordul elő. A hangulati törés elkerülése miatt szükség lenne néhány apróság lecsiszolására is. Itt a szövegben előforduló egy-két ízléstelen, hatásvadászó be­mondásra gondolunk, mint a­­„formás keblek”, „szeretem a Stefániát, de nőben nem", „a házasság mégis csak börtön”. Nem illenek ilyenfajta meg­jegyzések az ifjúsági színházba, de a népmesék erkölcsétől is idegenek. S mivel semmi szük­ség nincs rájuk, könnyen el­tüntethetők. A Petőfi Színház tehetséges és lelkes színészei kedves és zajosan vidám estével ajándé­kozzák meg nézőiket. N­­agy és kellemes meglepe­­tést szerez kiemelkedő színészi teljesítményével Agár­­dy Gábor. Eddigi szerepeiben is úgy lépett a közönség elé, hogy alakításán érződött a mű­gond, az elmélyült művészi al­kotó munka. Még fokozottab­ban érvényes ez most. Már első megjelenésekor sem hagy két­séget a nézőben Posztó Barna­bás jellemét illetően. Még meg sem szólal, de a műhelytakarí­tás közben mozgásával, mimi­kájával szemléletesen állítja elénk a roppant előkelő, szer­tartásos, önmaga előtt is tet­szelgő, szemforgató Barnabást. A továbbiak során Agárdy el­mélyíti hősének jellemzését, egyre újabb és újabb oldaláról ábrázolja emberét, mindig új és új művészi eszközökkel. Megismerjük a hízelgő és talp­nyaló, a kegyetlen és gonosz, az öntelt és hiú, a vagyon- és szerelemsóvár Barnabást. Agár­dy játékában semmi sem ön­célú; legkisebb mozdulata, tán­ca is a jellemzést szolgálja. Három felvonáson keresztül majdnem mindig a színen van, megcsillantva tehetsége sok­oldalúságát, művészi eszközei­nek széles skáláját. Alakításán érződik az aprólékos kidolgo­zottság, a művésznek a részle­tek iránt is felelősséget érző munkája. Ez az alakítás ko­moly lépés előre Agárdy Gá­bor művészi fejlődésében, ami­nek különösen örülünk. A három címszereplő, Sza­­­­bó Gyula, Petrik József és Gombos Katalin hűen érzé­kelteti a három szabólegény igaz barátságát, ami egymás becsülésében segítésében feje­ződik ki. Szabó Gyula szó­kimondó, nyers, darabos le­génynek formálja meg Pamut Istvánt, aki mégis elnyeri ro­­konszenvünket, hiszen a szíve arany. Petrik József sok jó öt­lettel emlékezetes, eleven hús­vér figurává formálja a színte­lenekből megírt Cérna Gábort. Gombos Katalin Selyem Pé­ternek is, Selyem Katalinnak is egyaránt bájos és kedves. Sok szívvel, emberi melegség­gel játszik, kitűnően ötvözi a népmesét és az életből vett motívumokat. Gálcsiky János megkapó férfiassággal és lírával alakít­ja a kisebbik fiút, a diákot. Játéka a névnapi vacsorán drámai feszültségű. Orsolya Erzsi özvegy Posztóné szere­pében igazi jóságos, szerető édesanya. A sok szerepben oly kitűnő Pethes Sándor most erőtlenebb a megszokottnál: gyakran csak a szövegmon­dásra szorítkozik, nem játszik eléggé — nem tud azonosulni a tollnok alakjával. Károlyi Béla a gonosz főbírót alakítja. Kitűnő nagy jelenetében, ami­kor az igazságot kimondó ru­ha szorításában vívódik a lel­kiismeretével. A „Három szegény szabóle­gény“ sikerében oroszlánrésze van Apáthi Imre nagyszerű rendezői művészetének. A történet, a mese szövetéből eleven jellemek, élő emberek lépnek elő, anélkül, hogy tö­rést szenvedne a mese han­gulata. Ez a mesei, s mégis valószerű ábrázolás, a mese és valóság tökéletes szintézise s finom mértéktartás jellemzi a rendező munkáját egészében és részleteiben is. Nagyon szépek, eredetiek és kifejezőek Neogrády Miklós díszletei. Teljes egészében hozzásimulnak a mesejáték légköréhez, aláfestik a hangu­latot, gyönyörködtetik a sze­met, s jelentős tényezői az elő­adásnak. A nagy tetszés, amelyet a mesejáték a nézőtéren kelt, az előadás erényein túl azt mutatja, hogy nagy az igény erre a könnyebb műfajra — több is elkelne belőle — s he­lyes, hogy a Petőfi Színház ezt az új zenés mesejátékot bemutatta. T­e van ennél egy erősebb igény is: fiataljaink sa­ját életüket, problémáikat, a mát szeretnék látni a színpa­don. A mesejátékok, a len­gyel vígjáték, a szovjet darab, és történeti dráma bemuta­tása után azt várjuk a szín­háztól, hogy a maga eszközei­vel segítse elő a „Darázsfé­­szek”-hez hasonló, mai tárgyú magyar ifjúsági darab születé­sét. Kapusi Rózsa : Posztó Barnabás: Agárdy Gábor Selyem Péter: Gombos Katalin Ifj. Posztó Márton: Gálcsiky János (EDMA karikatúrái) Az internáló táborban jó dolgunk volt. Többet kaptunk enni, mint a kaszárnyában, és a fekvőhelyünk is jobb volt, dolgozni viszont nem kellett. Délelőttönként előadásokat hallgattunk. Két tiszt , egy főhadnagy meg egy félkezű zászlós fölváltva tartottak elő­adásokat. Megmagyarázták ne­künk, hogy mi a haza, meg­tudtuk, hogy mi az oka a há­borúnak, azt is megtanultuk, hogy mi a szocializmus, és hogy kik azok a bolsevikiek. Különösen a zászlós előadá­sai voltak érdekesek. — A szocializmust Marx ta­lálta ki — szokta mondani. — Marx egy szerb apácának és egy bécsi zsidó orvosnak volt a törvénytelen fia, és orgazda­ságért négy évet ült Illaván. A táborban több ismerőst találtam. Rögtön megérkezé­sem napján találkoztam Gyu­lai főorvossal. Az első pilla­natban nem ismertem rá, mert most polgári ruha volt rajta, és bajuszt meg szakállt növesztett. Ő rögtön megis­mert, pedig odahaza csak egy­szer volt dolga velem, ami­kor egy vasszilánkot vett ki a szememből. Keményen meg­szorította a kezem. — Szekeres négyévi fegyhá­­zat kapott — újságolta —, Gajdos hármat. Rólam ki­derült, hogy ártatlan bárány vagyok, és semmi közöm a röpcédulákhoz. — Hogy törték le a sztráj­kot? — kérdeztem. — Azt tudja, hogy az asszo­nyok, meg elsősorban a vásár­ra jött falusiak, kirabolták a katonai raktárakat? A kato­nák nyugodtan nézték a dol­got, de éjszaka teherautón két század bosnyákot meg egy szá­zad csendőrt hoztak, géppus­kákkal. Reggelre valameny­­nyien lakat alatt voltunk. Aki nem állt vissza munkába, azt katonának vitték. Wienben ak­kor már vége volt a sztrájk­nak. Pesten is belerúgott a szo­ciáldemokrata pártvezetőség a sztrájkolókba, szóval — egye­lőre — letörtek minket. Ha­nem ... no majd meglátjuk. Én is belefogtam, hogy el­mondjam, amiket csináltam, mi minden történt velem öt (13) hónap alatt. Amikor odaértem, hogy Lembergben megismer­kedtem Portekkal, Gyulai köz­bevágott: — A többit — Molodecsnól — már tudom. — Honnét tudja? — Schmidttől. — Schmidttől? Ki az a Schmidt? Gyulai összehozott a nagy­fejű, szőke, szemüveges kato­nával, aki a könyveket adta nekem Molodecsnóban. — Gondoltam, hogy előbb­­utóbb találkozni fogunk — mondotta. — Jobb helyen egyelőre aligha találkozhattunk volna — nevetett Gyulai. — Isten bizony nincs jobb dolog, mint megbízhatatlannak lenni! No, testvér, most az­tán tanulni és tanulni! — így Schmidt. — Majd beosztjuk — mondta Gyulai. Még aznap megtudtam, hogy nemcsak a főhadnagy és a zászlós tartanak előadásokat, hanem Gyulai és Schmidt is rendszeresen tanítják az inter­nált katonákat. Én Schmidt iskolájába kerültem. Este, amikor a tiszt urak a kaszinó­ban kártyáztak , Gyulai el­küldte a kantinba az ügyeletes altisztet, hogy igyon egyet az egészségére. Ha az altiszt hú­zódozott, akkor Károly király vagy éppen Vilmos császár egészségére kellett innia. Ezt aztán egy kötelességtudó al­tiszt se utasította el. Az első este, amikor Schmidt előadá­sát hallgattam, megmutatta nekem azt a könyvet, amiből olvasott és magyarázott. — Ismered? Mit akarnak a kommunis­ták? — Mikor már Pesten vol­tunk, és szerencsésen túles­tünk minden kutatáson, akkor vettem ki a pad alól, ahova dugtad — mondta. Másfél órán keresztül ta­nultunk. Körülbelül egy hete lehet­tem az internáló táborban, mikor ebédhez menet óvatosan félreszólított Balog Gergely. — Arra kérlek, testvér, na­gyon-nagyon kérlek, el ne árulj valahogyan. (Folytatjuk.) SZABAD IFJÚSÁG 1956. február 15. Március filmeseményei Márciusban két nagy esemé­nye lesz a magyar filmszín­házaknak. A hónap elején mu­tatják be új filmünket, a „Szakadék"-ot. A filmet Dar­vas József írta, Ranódy László rendezte. A női főszerepet Bara Margit játssza, aki 1955-ben került a kolozsvári Nemzeti Színháztól a budapesti Petőfi Színházhoz. A férfi főszerepet Sinkovits Imre alakítja. A hónap második kiemel­kedő eseménye a szovjet film ünnepe, amelynek során hat szovjet színes játékfilmet mu­tatnak be magyarra szinkroni­zálva. A „Befejezetlen elbeszélés” és „Az élet tanulsága” a mai szovjet életből vette művészi témáját. Az „Emirátus bukása” című film cselekménye az in­tervenció éveiben játszódik Közép-Ázsiában. „A balkezes újonc” című filmvígjáték egy vidám, fiatal legény kalandjait mutatja be. Bemutatják Shakes­peare „Vízkereszt, vagy amit akartok” című vígjátékának filmváltozatát is, s műsorra tű­zik még az „Aranyantilop” cí­mű szovjet rajzfilmet. Heine emlékünnepség Heine halálának 100. évfor­dulója alkalmából február 16-án, csütörtökön este 7 óra­kor emlékestet rendeznek az Eötvös Lóránd Tudományegye­tem aulájában (V., Egyetem tér 1—3.). Kerek Gábornak, a Kultúrkapcsolatok Intézete fő­titkárának bevezetője után Thuróczi-Trostler József aka­démikus mond emlékbeszédet. Közreműködik Jancsó Adrien előadóművésznő, Sándor Judit és Egerváryné Barsi Ida opera­énekesnő, Péchy Blanka szín­­művésznő, Závodszky Zoltán operaénekes, Ascher Oszkár előadóművész, Árvai Ágnes és Commensoli Mária. mnznimjFmf MO­­­09^ I 1956. február 15. szerda Operaház: Tosca. B-bérl., 6. elő­adás (7). — Erkel Színház: Ho­vanscsina 17. bérl., 5. előadás (7). — Nemzeti Színház: Dózsa György, Hevesi és Ujházy bérl., 6. előadás (7). — Katona József Színház: Főbelövendők klubja (17). — Madách Színház: Szeptember, M. K. III. bér­. (7). — Madách Színház Kamaraszínháza: Vannak még kísértetek, M. K. XI. és M. K. XVI. bér­. (7). — Magyar Néphad­sereg Színháza: Szent Johanna (7). — József Attila Színház: Vándormadarak (7). — József Attila Színház előadása a Kossuth Akadémia színháztermében: Nagy­mama (7), a Rózsa Ferenc kultúr­­otthonban: Pacsirta (7). — Petőfi Színház: Három szegény szabó­legény (7). — Jókai Színház: Az igazgató úr nevenapja (7). — Fő­városi Operettszínház: Csárdás­királynő (7). — Blaha Lujza Szín­ház: Balkezes bajnok (7). — Déry­né Színház: Szerelem komédiája (7). — Vidám Színpad: Csak egy evőkanállal (7). — Kis Színpad: Bukfenc (18). — Állami Bábszín­ház: Misi mókus újabb kalandjai (3), Pesti mesék (18). — Zene­akadémia: Margittay Sándor or­gonaestje K-bérl., 4. (f7), az Álla­mi Hangversenyzenekart Somogyi László vezényli. F-bérl., 2. (8). — Bartók-terem: Négerek muzsikál­nak — hanglemez előadás (16, 8). —• Kamara Varieté: özönvicc előtt (6, 19). — Budapest Varieté: Fele is tréfa (8). — Fővárosi Nagycir­kusz: Busch Cirkusz vendégjátéka (3, 18). w Jól állotta meg a helyét a félévi vizsgaidőszakban a Lenin Intézet DISZ-szemzete Az egyetem tanárai és hall­gatói egybehangzóan állapítot­ták meg: az idei volt a leg­nehezebb vizsgaidőszak a Le­nin­­Intézet történetében. Való­ban, az elmúlt félévben je­lentősen megnőttek a vizsga­­követelmények. Az intézet DISZ-szervezete idejében hozzákezdett a vizs­gák előkészítéséhez. A DISZ- vezetők előtt kettős feladat állt: elsősorban nekik maguk­nak kellett megküzdeniük a jó vizsgaeredményekért, hogy ezen a téren is példát mutas­sanak az összes DISZ-tag­­nak, azonkívül gondoskodniuk kellett arról, hogy ne legye­nek lemaradók, hogy minden­ki képességeihez mérten a le­hető legjobb eredményt érje el a félévi vizsgák folyamán. Elmondhatjuk, hogy a DISZ- funkcionáriusok mindkét fel­adatot jól oldották meg. Saját eredményeikről a szá­mok beszélnek. A DISZ VB valamennyi tagja kitűnő, il­letve jeles átlagot ért el. Az évfolyamok titkárai szintén ki­tettek magukért — jeles és jó rendűek lettek mindannyian. De a számok nem mondanak el mindent. Vakaliosz Tana­­sízisz görög és Habib Naderi iráni elvtárs jeles eredménye mögött például lényegesen több munka van, mint egy ma­gyar anyanyelvű hallgató je­les átlaga mögött. Habib Nade­ri elvtárs három éve van Ma­gyarországon. Azóta párhuza­mosan birkózik a magyar és az orosz nyelvvel. Amellett, hogy minden vizsgáját jelesen tette le, mint a DISZ VB agit.­­prop. felelőse a­­vizsgaidőszak­ban is fáradhatatlanul végez­te társadalmi munkáját. Lel­kiismeretességével, kitartásá­val és mindent legyőző akarat­erejével példaként állhat a többi egyetemista előtt. A III. évfolyam orosz-szak DISZ-titkára, Fülöp Károly elvtárs, a vártnál gyengébben vizsgázott. Az első vizsgája né­gyesre sikerült. Ez évfolyam­­társait is meglepte, mert Mak­­szimka — ahogy az intézetben nevezik a kedves, fekete, gön­dörhajú fiút — évközben egyike volt a legjobbaknak. A kelle­metlen meglepetés letörte Mak­­szimkát. Így történhetett, hogy a további vizsgái sem a leg­jobban sikerültek. De akik is­merik Fülöp Károlyt, vala­mennyien meg vannak győ­ződve róla, hogy az év végére kiküszöböli a csorbát. A DISZ-vezetők másik fel­adata, a tagság segítése a tanu­lásban­­ sem bizonyult sokkal könnyebbnek. Ismétlési tervek, programok készítésével kezdő­dött ez a munka. Számbavet­­ték a DISZ-vezetők: kik azok, akik elsősorban segítségre szo­rulnak. Különös gondot fordí­tottak a munkás- és paraszt­származású hallgatók segíté­sére. Az SZKP története szak II. és III. évfolyamán a DISZ- szervezet tanulócsoportokat szervezett, melyekben két­­három gyengébb és egy jó ta­nuló vette át közösen a tan­anyagot. Ennek a módszernek a sikerét bizonyítja, hogy mind­két évfolyamon jelentősen, mintegy a felére csökkent a bukások száma. A leggyengébbekkel egyéni­leg foglalkozott az illetékes DISZ-szervezet. Azonkívül, hogy a tanulásban segítették őket, más módszereket is alkal­maztak. Lássunk erre két pél­dát. Az egyik Szűcs Idáé. Alap­­szervezetének vezetői beszél­tek vele a vizsgaidőszak kez­detén. Elmondták, hogy az eddigieknél sokkal jobb ered­ményt várnak tőle. Arra hi­vatkoztak, hogy Ida újpesti munkáslány­a osztályhűségét most jótanulásával­­kell bizo­nyítania. A hatás meglepően jó volt. A tavalyi közepes ren­­dűség és bukás után az idén Szűcs Ida vizsgáinak átlaga 4,00 lett. Demeter Árpád II. éves hall­gató tavaly három tárgyból bukott. Az idei évközbeni tanu­lása is gyenge volt , nem ébreszthetett olyan reménye­ket, hogy idén jobban fog vizsgázni. Demeter Árpád sok más területen sem teljesítette kötelességeit. DISZ-ből is ki­zárták. Mindez nem jelentette azt, hogy a DISZ-szervezet m­ost már lemondott volna ró­la, hogy ,,elveszett emberként” kezelné. Épp ellenkezőleg. A DISZ VB egyik ülésére behív­ták Demeter Árpádot és ott feltették neki a kérdést: miért jött egyáltalán egyetemre, ha nem veszi komolyan a tanu­lást? Felhívták a figyelmét arra, hogy ha be akarja fe­jezni az egyetemet, minden erejét össze kell szednie. Eh­hez a DISZ természetesen­­minden segítséget megad. Demeter Árpádnak jól esett a törődés, az elvtársi segítség­­nyújtás. Elhatározta, hogy megembereli magát és tanul­ni fog. Elhatározását valóra­váltotta, minden vizsgáját si­kerrel tette le. A Lenin Intézet DISZ-szer­­vezete a tanév első felében a legfőbb feladatát, a tanulmá­nyi munnkát jól végezte. Gál Zsuzsa IDŐJÁRÁS. Várható időjárás szerda estig: felhőátvonulások, több helyen havazás, élénk északnyugati-északi szél. A hideg tovább tart. Várható legalacso­nyabb hőmérséklet ma éjjel nyugaton mínusz 14—mínusz 17 fok között helyenként mínusz 17 fok alatt, keleten mínusz 12—mí­nusz 15 fok között. Legmagasabb nappali hőmérséklet szerdán mí­nusz 8—mínusz 11 fok között. A fűtés alapjául szolgáló vár­ható középhőmérséklet szerdán mínusz 4 fok alatt. ­ VÖRÖS PIPACS Glier szovjet zeneszerző balettje színes csehszlovák filmen IFJÚSÁGI ELŐADÁSOK Az Ifjúsági Akadémiának , A természettudományok mag­yar úttörői“ című előadási sorozatá­ban m­a este 6 órakor a Színház­as Filmművészeti Főiskola nagy­termében (VIII., Vas u. 2/c.) Szűcs József mérnök a repülés magyar előharcosairól tart előadást. Az egyetemi és főiskolai Ifjú­sági Akadémia harmadik előadá­sát ma délután 4 órakor a Marx Károly Közgazdaságtudományi Egyetemen Erdei Ferenc, a Minisz­tertanács elnökhelyettese tart­ja „Mezőg­azdaságunk időszerű problémái“ címmel.

Next