Szabad Ifjuság, 1956. január-március (7. évfolyam, 1-78. szám)

1956-03-16 / 65. szám

VILÁG PROLETÁRJAI EGYESÜLJETEK! VII. ÉVFOLYAM 65. SZÁM Péntek, 1956 március 16 ÁRA 40 FILLÉR 25 millió forint gyorssegélyt szavazott meg a Minisztertanács az árvízkárosult lakosság támogatására A Magyar Dolgozók Pártja Központi Vezetősége és a Mi­nisztertanács megvizsgálta az árvízveszéllyel kapcsolatos hely­zetet, s tekintettel annak súlyosságára, megbízta Apró Antalt és Erdei Ferencet, a Minisztertanács elnök­helyetteseit az ár­­vízvédelmi munka megszervezésének, irányításának a helyszí­nen való segítésével. A Központi Vezetőség javaslatára a Minisztertanács az árvízvédelemre fordított hatalmas anyagi erőkön felül 25 mil­lió forint gyorssegélyt szavazott meg az árvízkárosult lakosság támogatására. ­i Árvízvédelmi Kormánybiztosság jelentése. A február utolsó napjaiban nyugatról megindult gyors felme­legedés a Duna bécs– pozsonyi szakaszán erőteljes jégzajlást in­dított meg. A jégzajlás következ­tében torlaszok keletkeztek, elő­ször Pozsony alatt, majd Rajká­nál, Cikolaszkjetnél, Ercsinél, Dunaföldvárnál és Fájsz alatt. Az utóbbi kivételével a jégtorlaszo­kat műszaki beavatkozással sike­rült megbontani, de a Fájsz alatti torlasz, amely mintegy hetven kilométeres, többé-kevésbé ösz­­szefüggő jégmezőre támaszkodik , még ma is áll. A helyzetet súlyosbította, hogy időközben jelentős csapadék hullott a Duna bajor és osztrák vízgyűjtő terüle­tén, s ez két egymást követő árhullámot idézett elő. Az árhul­lámok a magyar szakaszon össze­­geződtek s így a torlaszok olyan víztömeget duzzasztottak fel, amelynek levonulása jégmentesen is komoly árvízveszélyt jelentett volna. Az árhullámok és a torla­szok miatt a vízállás több szaka­szon a legrégibb feljegyzések­ből ismert árvízszintet is jelen­tősen meghaladta. A dunaföldvári és fajszi tor­lódás szilárdsága csak az 1838. évi, Csepel szigetnél képződött torlasz méreteivel hasonlítható össze. Mint köztudomású, az ak­kori torlasz által felduzzasztott jeges ár Budapest nagy részét rombadöntötte és a Duna —Tisza­­közén több mint egymillió ka­­tasztrális holdat elöntve, hatal­mas pusztítással vonult le a Drá­váig. A vízügyi hatóságok az olva­dás megindulásának első hírére megtették az árvízveszély elhárí­tására szükséges intézkedéseket. Azonnal hozzákezdtek az alacso­nyabb töltésszakaszok megerősí­téséhez, majd az árvízveszély je­lentkezésekor mozgósították és a védekezés szolgálatába állították az összes szükséges erőket és anyagokat. A vízügyi szervek és a taná­csok felhívására a lakosság azonnal bekapcsolódott az árvíz­­védelmi munkába. Példamutató hősiességgel és önfeláldozással siettek a lakosság segítségére honvédeink, belügyi szerveink, a pályamunkások, a közlekedés- és az építőipar dolgozói. A Minisztertanács a pusztító erejű jeges árvíz elhárításához hatalmas méretű anyagi erőt mozgósított és bocsátott a véde­kező szervek rendelkezésére. A védekezésben és a lakosság éle­tének, javainak megvédésében részvevő, mintegy 40 000 ember példa nélkül álló hősies erőfe­szítését 2500 tehergépkocsi, több száz földmunka- és kotrógép, to­vábbá sok más gép segíti. A vé­dekezés éjjel-nappal változatlan erővel folyik. A munkát éjjel több mint százezer fáklya és csaknem száz áramfejlesztő­gép teszi lehetővé. A gátak erő­sítésére és megvédésére eddig csaknem 1,5 millió homokzsákot, 70 000 tonna követ, több száz köbméter gerendát, pallót és egyéb nagy mennyiségű anyagot használtak fel. A védekezők hatalmas seregé­nek önfeláldozó­i rendkívül mostoha időjárási viszonyok kö­zött végzett — munkája, a Mi­nisztertanács által az árvízvéde­lem rendelkezésére bocsátott nagy mennyiségű földmunkagép, szállítóeszköz bevetése és a vé­dekezési anyagok tömeges fel­­használása lehetővé tette, hogy a magyar Duna 420 km. hosszú szakaszán 350 kilométeren a je­ges árvíz betörését sikerült meg­akadályozni és az árvíz pusztítá­sától nagy területeket megmen­teni. A védekezéshez felvonultatott hatalmas erő, az emberfeletti küzdelem, a nagy számban al­kalmazott gépek és a rengeteg anyag felhasználása ellenére a minden eddigit felülmúló jeges árvíz a Duna legalsó szakaszán az átázott gátakat több helyen, — balparton Baja alatt és felett, a jobbparton pedig Bogyiszló tér­ségében — átszakította. A gátszakadások következté­ben három község, valamint tíz község mélyebben fekvő részei, Baja térségében és Mohács­­szigeten tanyacsoportok kerültek víz alá. Az elöntött terület mint­­egy 120 000 — 130 000 katasztrá­­lis holdra tehető. Mohács területére a védelmi erőfeszítések következtében az árvíz nem tudott betörni, Baja és Szekszárd városokban pedig csak a mélyfekvésű részek kerültek kisebb vízelborítás alá, s a víz továbbterjedését sikerült meggá­tolni. A mentési munkálatokat meg­nehezítette, hogy a veszélyezte­tett területeken a kiürítési ren­deletnek a lakosság egy része — különösen a Mohács-szigeten — nem tett eleget. Ugyanitt a véde­kezési munkálatokban végsőkig kitartó honvédek egyes csoport­jai a jeges árral körülvett gát­szakaszokon rekedtek. A mentési munkálatokra min­den műszaki erőt, — rohamcsó­nakokat, kétéltű járműveket, re­pülőgépeket, stb. — bevetettek. A honvédségi és a belügyi szer­veken kívül szovjet műszaki ala­kulatok támogatják a mentés ne­héz munkáját. Azokon a helyeken, ahol az árhullám levonult és a veszély megszűnt, így Bölcske és Mado­­csa térségében, továbbá Csepel­­szigeten és környékén, a köz­egészségügyi intézkedések meg­tétele után megkezdődött a la­kosság visszaköltöztetése. • • ■ .......... 3 MEGINDULT .1 GYŰJTÉS Segítenek az úttörők A budapesti XV. Lenin úti Általános Iskola népségét tartott március 1 Ez alkalommal felszólalt Jadi Károlyné, az iskola pár titkára is, aki — a többi kö­zött — megemlékezett arra is, hogy Mohács szigetér e öntötte az árvíz és most foly­nak a mentési munkálatai „Nagy távolság választ el ben­nünket a bajbajutottaktól mondotta­l, mégis siessün segítségükre, ahogy tudunk! Beszédének hatására Pá Károly és Vaszily Anna csa­pattanács elnökök — egybe DISZ-tagok — csapataik nevé­ben felajánlották hogy gyű­lést indítanak a Mohács-szige­tén élő pajtások megsegít© sére. Gyűlés a Ganz Vagongyárban A Ganz Vagon- és Gépgyá kovácsüzemének dolgozói csü­törtökön, műszakváltáskor rö­vid gyűlésen arról tanácskoz­tak, hogy anyagi hé­elükhöz mérten segítséget nyújtana az árvízsújtotta lakosságnak Géczi Péter, a szakszervezet műhelybizottság elnöke, szállítási csoport vezetői mondott beszédet, majd sorra jelentkeztek az üzemrész do­gozói, hogy kifejezzék segítő­készségüket. Szőlősi Ferenc szállítómunkás maga és­­ társa nevében vasárnapi mű­szakot vállalt, s amit ezen napon keresnek, az árvízká­rosultak megsegítésére for­du­lák. Kikitött munkatársunk hely­színi riportja Mohács-szigetről Rendkívüli küzdelem a példátlan hevességű, jeges áradattal Mohácssziget, márc. 15. Baján az árvízvédelmi pa­rancsnokság épülete előtt na­pok óta áll a központi rádiós­kocsi, antennája magasra nyú­lik a házak fölé. Szerdán haj­naltájt az ügyeletes rádiós sápadt arccal nyújtotta át je­lentését parancsnokának: — Hulló, itt sárháti iskola je­lenti ... sürgős segítséget, sür­gős segítséget. — Így adta rádiójának minden hullám­hosszán segélykérő jelzéseit egy vízzel körülzárt csoport a sárháti iskolából. A vétel után öt perccel ez a válasz kelt útra az éter hullá­main: — Megyünk! . . Zajlik a jég, egész Mo­hácssziget víz és jég alatt van. Nincs olyan csónak, amely 15 kilométeres utat ilyen körül­mények között megtehetne. Húsz méterre sem látni, oly sűrű pelyhekben esik a hó, a parti gátakon kapaszkodni kell, oly heves a szél, ítéletidő ez." Ki vállalkozna arra, hogy elinduljon? Van, aki vállalkozik. Szöl­­lősi Ferenc százados, a bajai árvízvédelmi parancsnok poli­tikai helyettese. Borzadva né­zik, és szájról-szájra adják: három gyereke van ... Ötödmagával indul el Nagy­­baracskáról a rohamcsónak­kal. Kezében térkép, iránytű, csónakjában meleg ruha, gyógyszer, élelem. Csak eljutnának a sárházi iskolába! Siklik a vizen a csónak, az­után megáll. Sekély a víz. Ki­szállnak, combig érő jeges víz­ben gyalogolnak tovább. Két hosszú kilométert. Azután újra csónakba ülnek. Csak tovább, öt órán át tart az út csónak­ban és derékig vízben. Felbil­len a csónak, s jégtábla alá kerülnek. Vége? Nincs tovább? Az nem lehet. Egyenként fel­bukkannak a jég alól, s foly­tatják útjukat. Szöllősi száza­(Folytatás a második oldalon) Szovjet katonák mentik a bentmaradt lakosságot Nagybaracska alatt Március 15. köszöntése a Petőfi-szobornál s a Múzeum-kertben Zászlódíszbe öltözött már­cius 15 ünnep­ének tiszteletére Budapest. A kora reggeli órák­ban az utcákon kokárdás fia­talok ezrei indultak az ünnep­ségekre. Reggel 9 órakor a Petőfi-szobornál az 1848— 49-es szabadságharc és forra­dalom örök emlékezetű hősei tiszteletére koszorúzási ünnep­séget tartottak. Az ünnepsé­gen megjelent a Magyar Dol­gozók Pártja Központi Veze­tőségének, az Elnöki Tanács­nak, a Minisztertanácsnak több tagja, valamint kultu­rális és gazdasági életünk szá­mos kiválósága. A szobor előtt díszszázad állt díszőrséget. A Himnusz elhangzása után va­lóságos koszorúerdőt helyez­tek a szobor talpazatára. Délelőtt tíz órakor a Mú­zeum-kertbe sietett Budapest ifjúsága. Itt a Hazafias Nép­front Országos Tanácsa, buda­pesti bizottsága, valamint a DISZ Központi Vezetősége és budap­esti bizottsága rendezett ünnepséget. A díszemelvényen helyet foglalt Szakali József, a DISZ Közpo­­ti Vezetőségé­nek első titkára, K. M. Szimo­nov, a Szovjet Írók Szövetsé­ge vezetőségének titkára, A. P. Mareszjev, a Szovjetunió hőse, Molnár János, a DISZ Központi Vezetőségének tit­kára és Kovács Antal, a DISZ budapesti bizottságának első titkára. Nagyszerű látványt nyújtott, amikor a Rákóczi katonai kö­zépiskola dobosszázada, a negy­vennyolcas kisdobosok utódai megipergették dobjaikat és fel­vezették az emelvényhez a legjobb budap­esti úttörőcsa­patok képviselőit, akik elhoz­ták csapatzászlaikat. A hon­védzenekar ezután eljátszotta a Himnuszt és Kovács Antal elvtáns megnyitotta az ünnepi­­séget. Viharos taps zengett, amikor Bitskey Tibor, a Ma­gyar Néphadsereg Színházá­nak művésze elszavalta a Nemzeti dalt. Ezután Molnári János elvtárs, a DISZ KV tit­kára ünnepi beszédet mondott: „Száznyolc évvel ezelőtt, ezen a napon a pesti nép, a nagy­szerű márciusi fiatalokkal az élen, magasra emelte a ma­gyar szabadság zászlaját. Ezen a napon a hős márciusi fiata­lok, a pesti nép itt a Nemzeti Múzeum kertjében mondta el Petőfivel együtt ország-világ előtt az egész magyar nép akarat­át, elszántságát kifejező esküjét: Esküszünk, hogy ra­bok tovább nem leszünk!.. Az ünnepségen szót kért A. P. Mareszjev elvtárs, a Szovjetunió hőse. A hős lenini Komszomol, a szovjet ifjúság nevében köszöntötte a magyar ifjúságot, nagy nemzeti ünne­pén. Alig csitult el a szavait fogadó éljenzés, máris újabb tapsorkán rengett: K. M. Szi­monov elvtárs, a hazánkban tartózkodó szovjet kulturális küldöttség vezetőjének szavait köszöntötte a tapis, aki a szov­jet írók és költőik üdvözletét tolmácsolta Petőfi nemzetének. E percben érkezett meg a Nemzeti Múzeum lépcsői elé a motoros staféta. Mindegyik motoron egy-egy fiatal ült: tiszti iskolások, diákok, ifjú­munkások — koszorúkat hoz­tak Petőfi emléktáblájához. Ezután a honvédzenekar a DIVSZ-indulóba kezdett és a szép ünnepség a Rákóczi-induló hangjaival ért véget. És délben tovább folytatód­tak az ünnepségek. A Nemzeti Múzeumban megnyitották A magyar ifjúság a haladásért kiállítást. A fiatalok valóság­gal elözönlötték a Nemzeti Múzeum dísztermét. Nagy fi­gyelemmel szemlélték az 1848-as szabadságharc katonái­nak fegyvereit, a kiállított egyenruhákat, emléktárgya­kat. A terem másik részén a Tanácsköztársaság vöröskato­­náinak fegyvereit szemlélhet­ték meg a vendégek, arrébb láthatták a mártírhalált halt Kilián György revolverét és géppisztolyát. Az egyik láto­gató meg is jegyezte: „a hősök terme ez“. Valóban, az. Az 1848—49-es szabadságharc és forradalom, a dicsőséges Ta­nácsköztársaság és az ifjú­munkás-mozgalom örökemlé­kezetű hőseinek terme, ahol kegyelettel őrzik emlékeiket. A díszteremtől jobbra kiál­lították a világhírű magyar fel­találók, Jedlik Ányos, Eötvös József, Kandó Kálmán nagy­szerű találó árnyait. Már az első órákban százak és százak tekintették meg a kiállítást. It Csütörtökön országszerte megemlékeztek az 1848-as ese­ményekről, a márciusi forra­dalom évfordulójáról. Pécsett a DISZ és a Hazafias Népfront rendezett ünnepi nagygyűlést, amely után az üzemek, intéz­mények, diákok képviselői megkoszorúzták Petőfi Sándor és Kossuth Lajos szobrát. Miskolcon több mint ezer fiatal vonult fel a Petőfi- és a Kossuth-szobornál rendezett ünnepségre. Diósgyőrött nagy­szabású ifjúsági ünnepséget tartottak a vasgyárban. Kom­lón a március 15-i ünnepségek alkalmából rendezték meg az ifjúsági kulturális seregszemle első bemutatóját. Békés megyében a járási székhelyeken ifjúsági esteket rendeztek az évforduló alkal­mából. Gyulán csütörtökön avatták fel az ifjúság házát. Veszprémben a 48-as emlék­műnél rendeztek nagygyűlést, majd este a tiszti klub helyi­ségeiben tartottak ünnepi ta­lálkozót a város diákjai. A Heves megyei Kápolnán nagyszabású ifjúsági találko­zót tartottak. A Nemzeti Múzeum lépcsőin felállított díszemelvényen az elnökség tagjai a Himnuszt hallgatják. Képünkön látható balról jobbra: Molnár János, a DISZ KV titkára, K. M. Szimonov, a Szovjet Írók Szövetsége vezetőségének titkára, Kovács Antal, a DISZ budapesti bizottságának első titkára, A. P. Mareszjev, a Szovjetunió hőse és Szakali József, a DISZ KV első titkára. 16 szállító DISZ-brigád versenye Komlón Naponta 2 tonna bauxit a DISZ-bányamező Ajkacsingervölgyön Bányászfiatalok a felszabadulási versenyben Tizenhat szállító DISZ-bri­­gád versenye segíti a komlói Kossuth-bányában az április 4-i vállalások teljesítését. A 16 brigádban 250 fiatal verse­nyez egymással, s nagyban elő­segítették, hogy a Kossuth-ak­­na március 15-én reggelig, ese­dékes évi tervén felül 4005 tonna szenet termelt. A DISZ-brigádok vezetnek a felszabadulási versenyben az iszkaszentgyörgyi bauxit­bá­­nyában. Közöttük is legjobb Nagy József II. DISZ-titkár brigádja, amely vállalásához híven naponta két tonna bauxitot termel előirányzatán felül. DISZ-bányamező alakult a felszabadulási versenyben az ajkacsigervölgyi Jókai-bányá­­ban. A bányamező márciusban eddig csaknem 140 százalékra teljesítette a tervét. A brigá­dok között Horváth Sándor VI. kollektívája vezet, akik március 15-én, délelőtt a fel­­szabadulási verseny első nap­ján jelenthették, hogy 310­1 tonnás pótvállalásukat is tel­­jesítették. Most úgy küzdenek a DISZ-bányamező hírnevé­­nek öregbítéséért, hogy az elő­­irányzott 177 csille­szén hel­­yett 220-at küldenek felszíni­ műszakonként.

Next