Szabad Ifjuság, 1956. július-október (7. évfolyam, 154-250. szám)

1956-09-07 / 211. szám

Jelentés Sárpenteléről — ahol nincs becsülete az embernek A noteszt el kellett tennünk *— nem beszélt, aki meglátta a kezünkben. Csak egy valaki mondta tollba panaszait, Bene­dek Andris. Őrá Szabó József, a brigádvezető hívta fel a fi­gyelmet, messziről mutatva rá: — Az az a hülye, aki már a minisztériumba is írt... Később Andris elmondotta, hogy július végén adta fel a le­velet a minisztériumba. Azt panaszolta benne, Szabó József brigádvezető durva a beosztot­taival, meg hogy sok ember­nek bérügyi sérelmei vannak. Augusztus 23-án — a levél nyomán — kint jártak Sárpen­­telén a minisztériumból. Augusztus 25-én Benedek Andrást — akarata ellenére — áthelyezték a növénytermelés­ből a sertésgondozók közé. Augusztus 27-én Takács telep­vezető azt válaszolta Andris miértjére: — Ezt maga provokálta ki magának. Ez történt a Sárszentmihá­­lyi Sertéstenyésztő Vállalat sárpentelei üzemegységében fél esztendővel a XX. kongresszus után. Egy élüzemben történt, amely méltán híres a kiváló tervteljesítésről. „Csak’­ az emberekben sajog valami a sárpentelei telepen, ahol — úgy látszik — megállt az idő. ★ Szabó József brigádvezetővel be­­ szélünk. Amikor szóba jön­­hír­hedt durvasága, a kis alacsony ember szeme villámokat szór, tömpeujjú kezeivel a térdét verdesi, szájából dől a gyaláz­­kodás. — Idefigyeljenek elvtársaik: nekem ötvennyolc ember dol­gozik a kezem alatt. Hát sokat mondok, ha van közte tizenöt aki becsületes. A többi? Bitang, tolvaj, gazember, csirkefogó. Ott lop, ahol él, nem dolgozik !é­s káromkodások zuhataga következik. Semmi kétség: mindaz, amit a telepen hallottunk róla, vilá­gosan meghatározható élet­­szemlélet megnyilvánulása. Szabó József nem bízik az em­berekben. Lenézi, romlottnak tartja őket. Ez szabja meg egész viselkedését. Sorra járjuk a sertésólakat. A disznók hátán a sörtét meg­simogatja, az arca egészen át­szellemül. Simogatja az állato­kat s mosolyog. Szereti Siket. Azok meg valósággal odabúj­nak hozzá. Ösztönük azt su­gallja: ez az ember kizárólag ő értük él. Igen, mert tőle soha nem azt kérdezik, hogyan élnek a be­osztottai, milyen eszközökkel sikerül teljesíteni a tervet a telepen,­­ tőle számon kérnek. A tervteljesítést. Mert itteni viszonylatban ez mindennek a kezdete és a vége. De nem lehetne ebből a sze­­retetből juttatni az emberek­nek is? Milyen vezető az, aki­nek tekintélye azon alapszik, hogy a beosztottak rettegnek tőle, s mosdatlan szájától. És ugyanakkor azt látják — mert nagyon is szemet szúr az ilyes­mi —, hogy a vállalat igazgató­ját, főmérnökét mélyen megha­jolva üdvözli, s „fölfelé" a vég­telenségig alázatos. A vezetők nem nagyon ve­szik észre, milyen borzasztó, hogy aki a véleményét elmond­ja, azt áthelyezgetik, mint Be­nedek Andrást, vagy meghur­colják, mint az idős Pánczélt, mert követeli a ki nem fizetett, jogos munkabérét. Nem veszik észre, mennyire tűrhetetlen, hogy ifjabb Klemán Ferenc to­vábbra is ugyanúgy véleked­jék, mint mostanáig: — Én, elvtársak, nem beszé­lek, mert abból csak bajom le­het. Családos ember vagyok, élnem kell. Egyszer már elbo­csátottak jogtalanul, csak a te­rületi egyeztető bizottság sza­vára vettek vissza. Elég volt én nekem ebből. Csak azt kérde­zem: hol itt a demokrácia?... A sárpentelei pusztán — se­hol. Hány felkiáltójellel kellene leírni: adjon „emberséget az embernek" Szabó József?! ★ „ötvennyolc ember dolgo­zik a kezem alatt. Sokat mondok, ha van­­közte 15, aki becsületes...“ (Szabó József.) a pusztai ifjúság — a vállalat dolgozói és az egyéni gazdák fiai — egy szervezetet alkot­tak. De a vállalat vezetői úgy döntöttek: szakadjanak el egy­mástól. Megtörtént. Azóta nincs DISZ. Gáspár Sanyi szerint: — Fejtetőre állították, vagyis fölborult a DISZ. Volt zene­ipar — elvették a hangszereket. Most csak Benedek Andris mu­zsikál, ha jókedvében találjuk. Neki van harmonikája. Volt szereptanulás — most nincs. Nincs semmi itten ..­­. A volt DISZ-titkárt — sze­mélyes gyűlölködésből — elbo­csátották. A helyére ezideig nem állott senki. És a vezetők hogyan véleked­nek az ifjúságról? Tóth György imigyen: — Kocsma kell azoknak, meg bordélyház. A kocsmában pedig szódásüvegek, olyan vas­tag üvegből, ami nem törik össze, ha egymás fejéhez vag­dossák ... Akaratlanul azoknak a fia­taloknak becsületes, nyílt ar­cát látjuk magunk előtt, akik­kel beszélgettünk. És agt gon­dolunk, amit Szabó József dur­ván fogalmazott meg, ugyan­azt halljuk itt is, másképpen kifejezve. Szörnyű ez a tévedés, ez a stílus, ahogyan itt az emberek­ről beszélnek. Hát nem tudják Szabó Józsefék, hogy a terv­­teljesítés, az élüzem csillag, a vállalat felvirágzása, ezeknek a sokszor megalázott, botosispáni szigorral kezelt embereknek köszönhető mindenek előtt? Nem tudják, hogy az ő szá­mukra elsősorban ez az a „nép", amelynek fölemelésére, boldogítására annyiszor feles­küdtek az elmúlt tíz évben? Ideje, hogy megtudják végre. ★ Néhány héttel ezelőtt felsőbb DISZ-szervek küldöttei keres­ték fel a vállalat igazgatóját. Amikor például a volt DISZ- titkár elbocsátását sérelmezték, az igazgató így utasította visz­­sza a választ: „... az elvtársak akarnak engem, fiatal létükre oktatni? Mit gondolnak, régi, reakciós igazgatóval van dol­guk? .. Nem akarjuk, hogy a kiokta­tás vádja érjen bennünket, de engedjen meg egy szerény ké­rést, igazgató elvtárs, kérjük, legyen szíves jobban észreven­ni, mi történik az emberekkel a sárpentelei telepen. Legyen szí­ves segíteni nekik, hogy bát­rabbak legyenek és merjenek beszélni. Legyen szíves meg­mondani Szabó Józsefnek, hogy próbáljon változtatni a viselkedésén. A társadalomnak az emberi szívekben nyitott panaszköny­vébe bejegyeztük: Sárpentelén nincs becsülete a dolgozó em­bernek. Nagyon sokan várják a választ­­ az ügy orvoslásá­ról. Kovács Imre „Nem beszélek, mert abból csak bajom lehet..(Klé­mán Ferenc.) „Én azért máskor is meg­írom az igazat...’­ (Bene­dek András.) „Fejtetőre állították, va­gyis fölborult a DISZ ..." (Gáspár Sándor.) (Gajdár Pál felvételei) forró napok idején sokszor van úgy, hogy széltől védett sar­kokban megszorul a levegő. Ilyenkor ki kell zárni az abla­kokat, hadd jöjjön be friss szél Képletesen értelmezve a DISZ-re is nagy feladat hárul ebben. Illetve: hárulna, ha len­ne DISZ Sárpentelén. Néhány hónapja volt még. Sárpentelén LEVELEINK NYOMÁBAN—T­iiiiiiiimiimiiimimmminimiiimiii--------i Kemény dió volt. •• Tornyiszentmiklóson italmérés fűszerezte a filmvetítést. Molnár József levelező­nk kifogást emelt ez ellen lapunk hasábjain. Le­vele meglepő ..eredménnyel’* járt, nem az italmérést szüntet­ték be a mozi előterében, ha­nem a mozielő­adásokat! Ezt már­ mi tettük szóvá a lapban — és most újra Molnár József jelent­kezik: „ ... három hónapos huza­vona után megoldódott a mozi­probléma falunkban; az­­iskola igazgatója kétszáz személy befo­gadására alkalmas termet bizto­sít hetenként egyszer, mozielő­adás céljára.** Köszönet a gyors segítségért Március 22-én levelet kaptunk a Tatabányai I. számú Erőmű DISZ vezetőségétől: „Legyetek segítségünkre, közvetítsétek ké­résünket az illetékesekhez. Mun­kánkat nagyon hátráltatja, hogy nincs korszerű esztergapadunk.** A felszólításhoz híven — továb­bítottuk a kérelmet a legilleté­kesebbekhez, a Kőbányai Szer­számgépgyár DISZ szervezeté­hez — nem hiába. A tatabányai fiatalok már az új esztergán dolgoznak és hálásan üzenik Kőbányára: „Ha dolgozunk a gépen, ti juttok eszünkbe.’« Kapcsolatainkat továbbra is javítani óhajtjuk, mert ez mindkét országra kedvező Deró Ernő elvtárs nyilatkozata a zágrábi Vjesnik munkatársának (Folytatás az első oldalról) vetésének lehetőségét; ennek kedvező feltételei vannak. Kapcsolatainkat továbbra is javítani és fejleszteni óhajt­juk, mert ez mindkét ország­ra nézve kedvező — mondotta Gerő elvtárs. A továbbiakban kiemelte, hogy Magyarország azért is fejleszteni óhajtja kapcsola­tait a Jugoszláv Szövetségi Népköztársasággal, mert Jugo­szlávia területén élnek ma­gyarok, Magyarországon pedig délszlávok. Ez a tény is azt követeli, hogy a két ország kapcsolatai javuljanak. A beszélgetés során érintett második kérdés az ártatlanul vádolt és elítélt párttagok és más állampolgárok rehabilitá­lása volt. Egyidejűleg a tudó­sító azt is megkérdezte, tud-e Gerő elvtárs bővebbet monda­ni ezekről a törvénytelen el­járásokról. Mi már többször őszintén megmondtuk, hogy nálunk előfordultak törvénysértések. Alaptalanul, hamis vádak alap­ján letartóztattak, elítéltek és kivégeztek embereket — hang­zott a válasz. — Szeretném hangsúlyozni, hogy ezeknek az ügyeknek a kivizsgálását még 1953-ban megkezdtük és a következő években folytattuk. Mindezt nehéz és bonyolult dolog volt tisztázni, de meg­tettük. Azokat, akik ártatlanul szenvedtek, a lehetőség szerint a legteljesebben rehabilitál­tuk. Közülük egyes elvtársak jelenleg magas funkciót töl­tenek be a pártban, részt vesz­nek a párt vezetésében, helyet kaptak a kormányban, az ál­lamvédelmi hatóságnál és fele­lős tisztségeket töltenek be a bírósági szerveknél, a társadal­mi szervezeteknél, a szakszer­vezeteknél és így tovább. Kép­zettségüknek és képességüknek megfelelően helyezkedtek el. Ez vonatkozik azokra is, akik nem voltak a párt tagjai. E körül nem voltak különösebb nehézségek. Ez azonban nem jelenti azt, hogy az alsóbb szerveknél nem lehetnek e té­ren nehézségek és helyi hibák, mint ahogy ez általá­n meg­történhet a határozatok végre­hajtásánál. Ezzel kapcsolatban szeret­ném hangsúlyozni, mi becsü­letesen beismertük, hogy alap­talanul rágalmaztuk és sérte­gettük a jugoszláv elvtársakat és hogy mindezt visszavonjuk és mélységesen sajnáljuk. Ezért tevékenykedünk a két ország viszonyának szorosabbra vo­násán és a két párt kapcsola­tainak rendezésén. Egyébként úgy vélem — mondotta Gerő Ernő —, hogy a rehabilitálás­­kérdése lényegében már befeje­zett ügy. Vajon mindez érvényes-e az ártatlanul üldözött magyaror­szági délszláv nemzeti kisebb­ség rehabilitálásának folya­matára is? — hangzott a kö­vetkező kérdés. A délszláv kisebbség problé­mája másként áll. Az ő helyze­tük nem egészen azonos — vá­laszolta Gerő elvtárs. — 1948— 1949-ben a délszláv kisebb­séggel szemben súlyos hibák történtek. Ezeket lényegében orvosoltuk. Még mindig sok azonban a tennivaló. A párt vezetősége megvizsgálta, mit intéztek ebben az ügyben. Fon­tos határozatot hozott, amelyet XJOOOOOOOOOOOtXXXXXJOQOOOOOOOOOOQOOt állami vonalon is azonnal és gyorsan végrehajtanak. Gerő elvtárs ezután kifejtet­te, hogyan szervezték meg a határozat végrehajtását, vala­mint a végrehajtás ellenőrzé­sét. Hozzátette, hogy ez olyan probléma, amellyel a minisz­tériumi, megyei, járási szer­­veknek és a községi tanácsok­nak kell foglalkozniuk. A kor­mányszerveknek, a kormány és a Központi Vezetőség egyes tagjainak pedig ügyelniök kell arra, hogy ezt a problémát tel­jesen megoldják. A Magyarország belső fejlő­désének terveire vonatkozó kérdésre válaszolva Gerő elv­­társ kijelentette, hogy az új ötéves terv alapvető vonásait kidolgozták, és hogy a terv lassúbb, de megalapozottabb előrehaladást irányoz elő az eddigi vonalon. A célkitűzések szerint az életszínvonal állan­dóan és egyenletesen emelke­dik és úgy látszik, hogy az 1956. évi tervet túlteljesítjük, különösen, ami az életszínvo­nalat jelenti. A mezőgazdasági termelés stabilizálódott. Az idei terméseredmények átla­gosak, az aratást és a cséplést ugyanúgy szervezték meg, mint azelőtt, de nem lehet azt mondani, hogy e téren nem voltak hibák. Az ország külpolitikájára vo­natkozó kérdésre a Magyar Dolgozók Pártja Központi Ve­zetőségének első titkára kije­lentette, hogy Magyarország mindenekelőtt szilárd és baráti kapcsolatokat akar a szocializ­mus országaival és baráti kap­csolataikat akar, tekintet nélkül a társadalmi és állami beren­dezésre, minden más országgal is az egyenjogúság, a kölcsönös érdekek tiszteletben tartása és az egymás belügyeibe való be nem avatkozás elvei alapján. Ezek között vannak elsősorban azok az országok, amelyek nemrég vívták ki függetlensé­güket. A már meglevő állandó és rendszeres kereskedelmi, sport és egyéb kapcsolatok mellett Magyarország a fenti elvek alapján normális kapcso­latokat akar a nyugati orszá­gokkal is. Gerő elvtárs külön kiemelte az Ausztriával való jó viszony jelentőségét. Búcsúzóul Gerő elvtárs, a Magyar Dolgozók Pártja Köz­ponti Vezetőségének első titká­ra még egyszer kifejezésre juttatta azt, hogy a magyar—■ jugoszláv viszony rendezésében nagy előrehaladás történt, de még számos tennivaló maradt) OOOOOOOOOOOOOOOOCXIOOOOOOOOOOOOOOOOOOC Tegnap este a Nemzeti Múzeum lépcsőjénél... Jönnek egyre többen és többen. Mintha nem akarna vége­­t­ szakadni az érkezők tömegének. A fiúk és lányok mel­lett munkások, parasztok, a kultúra és tudomány képviselői. A Nemzeti Múzeum kertjét fényszórók ragyogják be, a mo­rajló, zúgó tömeg márciusok forró hangulatát idézi. Petőfi Sándor örök Nemzeti dalát akarja hallani, nagy zeneköltőnk, Kodály Zoltán megzenésítésében. A Nemzeti Múzeum lépcsőjén, ahonnan egykor Petőfi izzó szavát vitte szét a márciusi szél, most a Magyar Néphad­sereg Énekkarának tagjai állanak. Az Arany János szobrát ellepő gyerekek csillogó szemekkel tekintenek rájuk. Az arco­kon megilletődött ünnepélyesség. Elhalkul a zajló tér, felhangzik a dal, amelynek harcoktól megszentelt szavait most új zenei kompozíció hirdeti. Érezni az izgalmat, amely az egész tömeget magával ragadja, a lelke­sedést, az őszinte nagy érzéseket... A szenvedést, az elesett­­séget megszólaltató akkordok után az utolsó rész roppant ereje, már a felemelkedést hirdeti. ... A dal elhangzott már, de tovább zeng a téren és a lel­kekben. Kodály Zoltán művészetét ünnepük. Jelkép ez és szilárd valóság: a magyar néphadsereg művé­szei, szabad hazánk fiai a Jang-ce partjáig, a Csendes-óceánig viszik el nemzeti kultúránk kincseit, táncainkat, dalainkat, hogy Kanton és Peking népe előtt tanúskodjanak a népek közös akaratáról. Petőfi verse, Kodály Zoltán szenvedélyes, nemes intonációjával a távoli Kínában is a magyar nép művé­szetének méltó üzenete lesz. Barabás Péter hO<XX»OOOCOOOOOOOC»OCX>OOOOOOOOOOOOOOCXX)OOOOOOOOOOOOOC»OOOOOOOOOOOOOOOCOOOOOOC)OOOOC­ A Belkereskedelmi Minisztérium sajtótájékoztatója (Folytatás az első oldalról) nisztérium gazdasági funkcio­náriusai minden szerdán ügy­fél­fogadást tartanak a vásárló- k közönség részére. Ezenkívül szeptember 17-től kéthetenként a miniszter elvtárs és a minisz­térium kollégiumának tagjai szintén fogadják a panasszal, vagy bármilyen kérdéssel hoz­zájuk forduló vásárlókat. A bevezető után a jelenlévő újságírók kérdéseire válaszol­tak a minisztérium vezetői. A Szabad Ifjúság munkatár­sa a következőket kérdezte: Két hónappal ezelőtt kérdést tettünk fel a miniszter elvtárs­nak: van-e lehetőség arra, hogy olcsó bútorokat is vásárol­hassanak részletre a fia­talok. Ezenkívül sok fiatalnak okoz problémát a téli ruházati cik­kek beszerzése. Lehetne-e pél­dául ezeket az árukat is rész­letakcióban kibocsátani a bú­torhoz hasonlóan. Válasz: Magyarországon évente százezer házasságkötés történik. Ennek nyolcvan szá­zaléka fiatalemberek, lányok között. Ha a fiatal házasulan­dók egynegyedét vonnánk csak be a részletakcióba, akkor is évenként húszezer garnitúráról kellene gondoskodnunk, ezzel szemben évente csupán hu­szonhatezer garnitúra készül el. Feltehető a kérdés, mi marad­na a többi, erre jogosult fiatal házaspárnak. Ez a kérdés te­hát egyelőre megoldhatatlan. A második kérdésre vonatkozóan azt mondhatom, valamivel kedvezőbb a helyzet. Jelenleg tárgyalásokat folytat a SZOT és a ruhá­zati főigazgatóság, együt­tesen tanulmányozzák a jav­­aslatot, de nézetünk szerint ebben az évben még ez is korai lenne, mert nincs meg hozzá a szük­séges árualapunk, sem a pénz­keret. Mi egyáltalán nem uta­sítjuk el ezt a kérdést, ellen­kezőleg, jogosnak, tartjuk, s reménykedünk abban, hogy a jövő évben meg is tudjuk ezt oldani. A miniszter elv­társ végül tá­jékoztatott arról is, hogy a bel­kereskedelmi tárca is jelentős intézkedéseket tett az iskolavégzett 14—16 évesek munkába állításáról. Jövő hónap elsejétől kezdve 1000—1500 fiatalt vesznek fel, hogy az egyre szélesedő ház­hozszállítási rendszert tovább szélesíthessék. (i. t. b.) Eszperantó levélre Nem kell csodálkozni, hogy már ilyen nyelv is van. Dr. Ma­gyar Zoltán, debreceni középis­kolai tanár tízéves munkával, új nemzetközi műnyelv nyelv­tanát dolgozta ki. A tudomá­nyos munka könyalakban is megjelent s egyelőre a hazai és a külföldi nyelvészekhez juttatták el. Az új nemzetközi műnyelv­ről számosan érdeklődnek bel­földiek és külföldiek egyaránt Legutóbb például Londonból ír­tak a debreceni középiskolai tanárnak egy eszperantó nyel­vű levelet, amelyre az termé­ romanid válasz szerecen romanid nyelven vá­laszolt, mellékelve az angol fordítást le­ Ez volt egyébként az első romanid nyelven írt levél a világon. Azóta már több ilyen nyelvű levelet küldött a műnyelv al­kotója, Csehszlovákiába, Nyu­­gat-Németországba és a hazai érdeklődőknek. A fordítás mel­lé szószedetet is küldött, hozzá ezzel kifejezőbbé tegye a roma­nid nyelv érthetőségét. Reméltük, hogy nemsokára megérkeznek dr. Magyar Zol­tánhoz a válaszok — lehetőleg romanid nyelven. A DISZ Központi Vezetősé­gének székházában az úttörő­szervezet feladatait tárgyaló értekezlet második napján töb­bek között az általános iskolá­sok politechnikai képzését vi­tatták meg az úttörő-intézmé­nyek igazgatói, a megyei és a kerületi iskolai titkárok. „Csatlakozom az előttem eltü­ntetőkhöz.. “ Nürnbergben kongresszust tar­tottak az amatőr és hivatásos bűvészek. Ifjabb Marvelli ép­­pen a kötelet készül a korsóba „varázsolni így csatlakozik az előtte „felszólalókhoz". SZABAD IFJÚSÁG 1956. szeptember 7.

Next