Szabad Magyarság, 1956. december (1. évfolyam, 1-2. szám)
1956-12-14 / 1. szám
4. oldal Szabad Magyarság ,sl Free Hunqtnam - imtnctn huryirun Me^jpiptr Bublished by — Kiadja The Magyar Publishing Co., Inc., New York Editorial & Publishing Office — Szerkesztőség és Kiadóhivatal: 1592 First Avenue — At 83 Street — New York 28 N.Y. Subscription Rates: One Year $10. Six Months $5. Threo Months $2.50 MINDSZENTY A vörös rabságban nyögő magyar nemzet akkor is a mártír bíborost, Minszenty József hercegprímást tartotta igazi vezetőjének, amikor a kommunisták börtönében tőle elzártan élt. Érthető, hogy amikor az egész világ által tisztelt bíboros, akiről a könyvek egész sorát írták, kiszabadult a felsőpetényi fogságból, a nép mámoros örömmel fogadta és azon az utón, amelyen bevonult Budapestre, a kivételesen nagyoknak kijáró hódolattal köszöntötte. Aztán megjelent a nép közt megmentőivel, a derék magyar szabadságharcos katonákkal, s filmen, televízión mi is láthattuk itt Amerikában nyolc éves fogsága után. Barázdás aszkéta-arca a hosszú fogság szenvedéseiről beszélt. A szabadságát véve hullásával kivívott nemzet elfordult a titóista kormánytól is, és azt kívánta, hogy a vezetés a bíboros kezébe kerüljön, akit miniszterelnökének kívánt. Akkor, amikor még nem tudta, hogy a szovjet álnok módon csak ígéri a kivonulást, hogy új erőgyűjtéshez, további tankok ezreinek, s csapatoknak bevonulásához időt nyerjen, a szabadság mámorában programmadásra kérte vezérét. A rádióban elhangzott szózatában utalt arra, hogy a magyar nemzet örökké vérzett a nyugat védelmében, de most először történik meg, hogy az öszszes kulturnemzetek rokonszenvének örvend. Köszönetét fejezte ki Ausztriának nagylelkű segítségéért. A szabadságot kivívó ifjúságról nagy elismeréssel szólt, s nemzetközi ellenőrzés alatt álló, tiszta, titkos választást kívánt, amelyen minden párt indulhasson, ő minden párt felett áll tisztségénél fogva. A magántulajdon visszaállításáról, a demokratikus fejlődés szükségéről, s bizonyos korlátok közt a szociális érdekek érvényesüléséről szólt. Akkor még hitt a szabadság fentartásában, s a magyar élet és egyház megtisztásáról is beszélt. Aztán, mikor az álnok szovjet szörnyű erővel tört rá a nemzetre, amely a világtörténelem leghősibb harcát választotta, rádión a szabad világ népeihez fordult segítségért. Kifejezést adott annak is, hogy a vérfürdő szörnyű napjaiban nem lehet nyugodt álma egyetlelen szabad embernek. Ez állott minden igaz szabadföldi magyarra, mert köztünk nem akadt olyan, akinek a gond, az álmatlanság, a folytonos tüntetés, izgalom, fájdalom ne ült volna az arcán. Sajnos, rövid pár napig tartott a hercegprímás igazi szabadsága. A szovjet bosszúja előtt az amerikai követségen talált menedéket. Innen küldött köszönő táviratot Eisenhower elnökhöz, akit arra kért, ne feledkezzék meg árva népéről. Hej, de sokan mondták ezekben az idegőrlő napokban: milyen hatása lehetett volna (az erélyes tettektől húzódó) M-re, ha Mindszenty bíboros állt volna eléje és dörögte volna oda a magyar nemzet megmentésének parancsoló történelmi szükségességét. Az országban a hegyekbe és erdőkbe visszavonult felkelők harca és a munkásság sztrájkja, passzív reszisztenciája tart. Sajnos, a körülzárt követségi épületben, a sors újra némaságra kényszeríti a nemzet igazi vezetőjét, akit a Szabad Magyarság első számának hasábjairól tisztelettel köszöntünk s kívánjuk, hogy az egész nemzettel együtt mielőbb nyerje vissza teljes szabadságát. Most felmerült a terv, hogy a bíborost ,akinek életét megjátszott balesetekkel is el akarták venni, a Kongresszus meghívja Amerikába. Köszöntő Amikor a Szabad Magyarság első száma a magyarságra tragikus, hősi időben útjára indul, szeretettel köszöntöm kiadóvállalata nevében olvasóit, részvényeseinket, s a lapbizottságokat. Nagyon kérek mindenkit, a szolgálni kívánt nagy cél érdekében segítsenek nekünk. Kövessenek el mindent, hogy közösségi lapunk mielőbb megerősödhessék, fejlődhessék, s hetenként többször is minél nagyobb példányszámban megjelenhessék. A lap fejlődéséhez senkinek egyéni érdeke nem fűződik, hisz ez nem egyszerű, s főként nem nyerészkedésre alakult vállalkozás. Legkevésbbé fűződik ehhez egyéni érdeke a feladatát áldozattal, önzetlenül végző vezetőségnek, igazgatóságnak. Csak egy érdeket ismerünk, szolgálunk: szabadságharcot vivő tragikus sorsú szülőhazánk érdekét. Azért kérünk támogatást, hogy a lapban angol és magyar nyelven ezt minél eredményesebben tehessük. Szép lett volna a Co. és a lap körül az otthonihoz hasonló összefogás, melyre már korábban felkértem mindenkit. Sajnálom, hogy engedményeink, jószándékunk — sőt egy néhány ellenzéki vezető szándéka — ellenére teljes mértékben ez nem sikerült. Ezért a többségi döntéssel makacsul szembehelyezkedőknek módot adtunk arra, hogyha ilyen tragikusan súlyos helyzetben se tudják megérteni a történelem intő szavát, s nem akarnak velünk hat- SZABAD MAGYARSÁG A magyar szabadságharc (Folytatás a 2-ik oldalról) Hítség a leghatásosabb lett volna, amikor a szabadságharcosok néhány napra a győzelemhez a legközelebb állottak és egyáltalán nem hiszi, hogy ez a katonai segítség elindította volna a harmadik világháborút a Szovjetunióval. MacCormack demokrata képviselő szintén erélyesebb lépéseket követelt az NN részéről a Szovjettel és a Kádár bábkormánnyal szemben. A Vasfüggöny, amely egy hónapon át felnyílt Ausztria felé, újra lezárult. Szovjet tankok és gyalogság szállta meg a határ felé vezető utakat és újra aknákat raktak le a határzónában. A legerősebb határzár ellenére is naponta két-három ezer magyar menekült érkezik éjszakánként Ausztriába. Igen sokan közülök az aknákon, valamint a szovjet tankok tüzében vesztik életüket néhány lépésre a szabad földtől. A menekültek elbeszélései szerint a szovjet gyalogság nem mer éjjel a katonai támaszpontjaiktól eltávolodni. Fellángolt a harc A lappangó szabadságharc újból teljes erővel kitört december elején. A szabadságharcban elesett hősök nőhozzátartozói, anyák, feleségek, testvérek gyászruhás, hatalmas menete vonult a Hősök Emlékművéhez. A 15-20 ezerre tehető feketeruhás nősereg ellen is felvonult a szovjet haderő. Pedig nem fegyverrel, csak virággal, koszorúval meneteltek a gyászolók. A szovjet katonák állig fegyverben álltak velük szemben. De a virág lerakását nem merték megakadályozni. Egyik nő odaszólt a katonákhoz: — Nem fegyverrel jöttünk, csak virággal. Még ettől is féltek, gyávák. Az elkeseredett nők gyalázó kifejezésekkel illették a katonákat, s az egyik kiköpött a vörös tiszt előtt. Mire ez revolveréből rálőtt a virágot tartó nőre, aki sebesülten esett össze. A gyászruhás nősereg erre lázadni kezdett a katonák ellen. Közülök 25-öt letartóztattak és fogságba cipeltek. A gyáva szovjet hordák tankokkal és páncélos kocsikkal kísérték a koszorút vivő szomorú magyar asszonyokat. Fejük felett gépfegyverrel lőttek, de nem ijedtek meg. A gyászmenet ezután Petőfi Sándor szobrához vonult és azt megkoszorúzta. Mintegy 500 nő a nyugati hatalmak követségei előtt tüntetéseket rendezett, kérve a nyugat segítségét. Az amerikai követség előtt a tömeg kérte a követet, hogy mondja meg a világnak, hogy az orosz kommunisták mit művelnek Magyarországon és a M megfigyelők kiküldését sürgették. A nők nem nyugodtak meg, s munkásküldöttséggel együtt követelték az elfogottak szabadonbocsájtását. Ehelyett más történt. A moszkovita kormány és a szovjet elhatározta, hogy a munkásság ellenállását megtöri. Egyik éjjel összefogták a budapesti munkásság ötven vezetőjét. Erre a munkásság újból általános sztrájkba lépett, s nagy tüntető felvonulást rendezett a letartóztatottak kiszabadítása érdekében. Ennek során véres összeütközések történtek Ákosokkal és szovjet katonasággal. Három halottja és sok sebesültje maradt a harcnak. Ugyanakkor vidéken is véresen fellángolt a szabadságharc. Budapest után a bányavárosok A bányavidékek városai: Tatabánya, Salgótarján, Pécs, úgyszintén a mezőgazdasági Békéscsaba munkássága, földművesei tüntetéseik során összeütköztek a vörös fegyveresekkel. A harcokban az első jelentések szerint tizen haltak hősi halált és sokan megsebesültek. Később emelkedett a halottak és sebesültek száma. A dec. 9-iki vasárnapra virradó hajnalon úgy Béccsel, mint Belgráddal megszakadt a budapesti telefonösszeköttetés. Mivel a jelek hasonlóak voltak, mint a nov. 4-iki vasárnapra virradó hajnalon bekövetkezettt szörnyű vérengzéskor, attól tartanak diplomácia megfigyelők, hogy a szovjet újabb megtorlásra határozta el magát. A rádió is elhallgatott egy napra. Később szólalt meg. A közlésekből azonban csak annyit lehetett megtudni, hogy a szovjet vadsága fokozódott és bábkormánya statáriummal próbálja megtörni az ellenállást. A munkásvezetőket nem engedték szabadon, sőt úgy a fővárosban, mint a vidéken még több letartóztatás történt. Kétszázra emelkedett a lefogott munkásvezetők száma. Újabb vérengzéstől tartanak. Ezekre a hírekre—és arra, hogy nem hajlandók bebocsájtani a UN delegációt, — Lodge amerikai UN fődelegátus és 13 más állam nevében is javaslatott vitt a plénum elé, melyben Szovjetoroszország erélyes megbélyegzését kívánta. Arra a kérdésre, mi lesz a vérengzésben bűnös bábkormány képviselőjének, Horváthnak kiutasításával, azt válaszolta, hogy tanulmányozzák a kérdést, amely nem könnyű. A kubai delegátus rögtön kijelentette, hogy a tervezett lépés nem elég. Ezt mi magyarok tudjuk legjobban, ezért követeljük a nemzetirtás rendőri haderővel való megakadályozását. (Horváth elvtárs, aki ellen a magyarok többször viharosan tüntettek, sértődötten kivonult a NN-ből.) És hogy erre milyen mértékben szükség van és mennyire indokolt a kormány, a parlament, s a NN tagjaihoz lapunk nevében intézett sürgős angolnyelvű felhívásunk, azt éppen e napok eseményei újra és újra bizonyítják. Amerika erélyes tiltakozása a szovjetnél ismét süket fülekre talált, ehelyett újabb felszólítást kívánt. Az ő miniszterelnöke azt az ígéretet kapta a szovjettől, ha elsimulnak a dolgok, kivonja csapatait. Üres, semmitmondó, hazug ígéret. Vonja ki csapatait és rendbe jönnek a dolgok. Tízezer szabadságharcos előretör a budai hegyekből Később kiderült, hogy bizony ismét komoly oka volt a telefonöszszeköttetés megszakításának. Súlyos harcok kezdődtek Budapest körül. A jelentésekből meglepetéssel értesülünk arról, hogy milyen nagy számú szabadságharcos rejtőzött Király tábornok parancsnokságával a budai hegyekben. Tízezer szabadságharcos tört elő a budai hegyekből és harcba bocsátkozott a szovjet tankjaival. Válasz volt ez a moszkovita Kádárkormány rendeletére, amellyel országszerte statáriumot hirdetett, ami azt jelenti, hogy akit fegyverrel kezében fognak el, az halál fia. Jött is jelentés a letartóztatások nagy számáról. Corvin Légiónak nevezik a Király Béla tábornok vezetésével harcoló szabadságharcosokat. A tízezer főnyi elszánt harcos küzdelméről részletek még hiányzanak. Egy osztrák üzletember, aki a kritikus éjszakán Budapest közelében tartózkodott átutazóban, elbeszélte, hogy nagy lövöldözés folyt Budapesten és környékén. Gyalogezredek felvonulását is megfigyelte orosz részről. Eszerint véres harcok dúltak. Bár az újabb általános sztrájkot az új munkásvezetőség későbbre rendelte el, a munkások országszerte előbb léptek sztrájkba. Vezetőik sorából számosat letartóztattak. A sztrájkolók közt vannak a Magyar Távirati Iroda munkatársai is. A fővárost teljesen elvágták az országtól. A telefonösszeköttetés megszakadása miatt nem tudták továbbítani az újabb amerikai erélyes jegyzéket se, amelyben úgy a bábkormányt, mint a szovjetet a vérengzés beszüntetésére hívta fel. Ugyanakkor a bányavárosokból is a véres harcok fokozódásának híre jön. Pécs környékén a bábkormány bevallása szerint is legalább kétezer főnyi szabadságharcos áll küzdelemben az oroszokkal. A bányászok Tatabányán és Salgótarjánban is harcban állnak. A NU ülésén Lodge fődelegátusunk a szovjet súlyos megbélyegzését javasolta. India képviselője colni, felajánlhatják eladásra részvényüket. A határidő lejártáig kb. 6% kívánta ezt. A korábbi ellenzéki szavazók nagy többsége is megértette tehát az idők szavát. És ha újból meg is indult a körleveles válaszadásra való rábírás, a szavazók 90 százalékának helyeslésével indul harcba a Szabad Magyarság. Ezzel az összefogott táborral megyünk előre, s hisszük, ha látják a lap becsületes közérdekű harcát, a törpe kisebbségből is többen megváltoztatják álláspontjukat, s így csak kisded csoportnak mondunk búcsút. A nagy többséggel szemben akadtak néhányan, akik jóhiszeműen — így Németh Ernő úr is — a lap tőkéjét inkább közvetlen segélyül adták volna magyar célra. Nem gondolták át eléggé, hogy a világszerte folyó sokmilliós gyűjtésben kis tőkénk alig játszana szerepet, viszont a többségi határozattal indult lap sokal többet használhat a nemzet ügyének, s máris baj volt, hogy eddig nem jelent meg. Nagyon kérünk mindenkit: tanuljunk az otthon hősi példájából, összefogásából. Tegyünk félre kisebb-nagyobb ellentétet, s harcoljunk együtt rab nemzetünk felszabadításáért, a magyar igazságért, s jobb jövendőért. HATTAYER JÓZSEF a Magyar Publishing Co. elnöke 1956 december 14 nyiktor NYILATKOZAT A lapmozgalom keretében egyes részvényesek és a korábban elnökletem alatt működött igazgatóság között nézeteltérések támadtak, melyek később szóbeli és írásos harc formájában a nyilvánosság elé kerültek. Ennek a felesleges és sajnálatos testvérharcnak a hevében támadásokat kivédő ellentámadások közepette több magyar testvéremet megsértettem. Ezért már a közgyűlésen a létrejött békés megegyezés érdekében is elnézést kértem, s ígértem ugyanezt a nyilvánosság előtt is. Ez az alkalom most elérkezett, s annál inkább teszek eleget ígéretemnek, mert a mai idők is ezt kívánják, de se utódomat, se a lapot nem kívánom terhelni az én adósságommal. Mindazoknak ismételten kérem a bocsánatát és vonatkozik ez elsősorban dr. Gáspár János, Máriás Ferenc, Samay Ödön, Pathó Gyula, Vasvári Zoltán, dr. Szabó Jenő, Erdélyi István, s Mádly István urakra. Amikor e lépést megteszem, arra kérem mindazokat a magyar testvéreimet, akik a lapmozgalomban a többség akaratával szembehelyezkedtek, tegyék le a harci bárdot, s álljanak a Hattager József elnökletével működő igazgatóság és a most induló Szabad Magyarság mellé, a mártír szülőhazánk érdekében. Az otthon védelme, mentése a magyar összefogást teszi sürgető kötelességünké. Az ellentétek eltávolítását, s a közös küzdelmet kívánja tőlünk vérző nemzetünk, keresztény hitünk, magyar becsületünk. FÁY ZOLTÁN