Szabad Magyarság, 1957. január-december (2. évfolyam, 1-56. szám)
1957-03-29 / 19. szám
1957 március 29 SZABAD MAGYARSÁG Budapesten még dörögtek az ágyuk... harcostársaink sorra buktak a sárba orgyilkos találatoktól.. . A péküzletek előtt sorbanálltak a ráncos képű öregasszonyok ... a fegyveres központoknál az asszonyok és férfiak egyaránt •a fegyverekért... A recsegő rádiók árnyékában kuporogtak éjszakánként az emberek és hallgatták a szabad világ híreit. Jönnek? Nem jönnek?... Botrány a Madison Gordonban Ezekben a valóban világrengető napokban egy őszhajú öregasszony kecses léptekkel, elmaradhatalan táskájával a hóna alatt belibegett az amerikai társadalmi élet közepébe __Szabad emberek ezrei zsúfolódtak össze a Madison Square Garden csarnokában ... Magyarok, akiket a kommunizmus pokla kényszerített menekülésre, akiknek szívében évtized óta ott égett a hazatérés, a kommunistákkal való leszámolás vágya ... — De ott ültek amerikaiak, írek, olaszok, franciák, köztük valószínűleg szocialisták is, akik egész életüket egy utópiának, a marxizmusnak szentelték és akiket egy maroknyi nép ingatott meg hitükben. Akikben egy egész világ dőlt össze , és akik hallani akarták e drámai napoknak mozzanatait, a hősi magyar nép harci szellemét, kiáltását, követeléseit ... Szerettem volna ott lenni ezekben a drámai pillanatokban a zsúfolt csarnokban ... Finom pára ereszkedett az emberek homlokára... az idegek pattanásig feszültek ... vulkán volt kitörőben a szabad világ leghatalmasabb városában is .. . Egy egész világ mozdult meg alapjaiban ... Nem sok hiányzott ... egy kis lökés kellett volna, elpattantak volna az utolsóhúrok .. . De ezek ott pihentek horgolótűjével és vörös fonalgombolyagával együtt Kéthly Anna táskájában . .. Vörös terror ellen békét kért Ez a nagy fekete táska mindent elnyelt... Elnyelte megboldogult fiatal éveinek harcát... az előkészítő munka minden mozzanatát... amikor új diktatúrát készített elő ... elnyelte intrikáit a fokozottabb iramot követelő elvtársaival... De elnyelte börtönéveinek hatásait, a ráncokat, amelyek meghízott arcán is ott maradtak. Elnyelte a pesti utcákon haldokló hőseink halálhörgéseit... Mindent elnyelt ez a táska, csak egyet nem... az öklöt, amely az egybesereglett tömeg feje fölé emelkedett... ijesztően meredve Isten szabad országában az ég felé, és amely vöröslő büszkeséggel hirdette: “Élünk... Békességet kérünk ... Szegények nem tudják, mit csinálnak otthon ... Nem kell a fegyver ... csak galambokat adjatok ... Gyógyszert, ennivalót — igen, galambokat, a vértől csöpögő orosz harckocsik ellen ... Nincs itt semmi baj... Egy kicsit elragadtatták magukat elvtársaink — de majd helyrejön minden ... Majd elmossa az őszi eső ... Fontos, hogy 1945-ben a fasisztákat elsöpörtük .. Egy pillanatra dermedt csend támadt ... Az ajkakra fagyott a mosoly, a várakozásteli szívek megteltek hideg áramlattal — az öklök szorulni, az álkapcsok reszketni kezdtek, a szemek szikrákat vetettek ! Nem ezt várták... Ez az egy mozdulat, — nem szólva a kisérő szövegről felbolygatott hangyabolylyá tette a jelenlévő magyarságot, amelyből elemi erővel tört ki a felháborodás. — Megértem Őt, — a vér — a romok, a haldoklók, kicsit megtépázták az idegeit... Egyszer majd megírja emlékiratait, abban okvetlen találkozni szeretnék ennek leírásával . Nem tetszhettek ezek a hullahegyek, melyek vádlóan kiabálhatták: “Ti tettétek ezt!!!” De ugyan mit is beszélek — mit számít ez egy ilyen nagyvonalú politikusnál? “Mit érti ezt a plebs ?” Tényleg nem értette eleinte a “plebs” az új vakmerő álmokat, melyek mindent adtak — de mindent elvettek, amikor megszülettek — többek közt a szabadságot... ....Az első proletárdiktatúra — szociáldemokrata előkészítő munka és megalkuvás eredménye lett... Bukása után azonban a szociáldemokrata képviselőség babérokat teremtett a “szent” ügy érdekében ... Mindenhová eljuttatta embereit és hódolóit — a szalonkommunistákat magába foglaló polgári demokrata pártba éppen úgy, mint a szegény földmunkásokat félrevezető nemzeti parasztpártba ... Minden eszközzel a vörös uralomért Majd elkövetkeztek az 1944-es debreceni, aztán budapesti kormányalakítások. A Keletről terjeszkedő kommunista hordák a Nyugat félrevezetésével elfoglalták Magyarországot. Először is a hadifoglyokat szedték össze és szállították a szibériai sóbányákba — érdekes itt Kéthly Anna nem nagyon hangoztatta humánus érzelmeit ! Majd jöttek a “fasizáltak” a “nyilasok” hazatelepítése — a börtönökbe “Anna néni — ne szerénykedjen!” Ebben az időben igazán méltó szerephez jutott: Elvhű harcostársai mellett, Peyer, Szakasits Árpád és Marosán György hangzatos szavai nem törpítették el az Ön szerepét... , Valóban sokan megcsodálták . .. Igazán bámulatra méltóak voltak a tömegek felé kiadott “brossura” —jelmondataik: “Bort, búzát kényért ! Mindszentynek kötelet” Hát igen, ez hatott... legalább is egy időre a véresebb szájú partnerei szemében ... Kötelet kívánni a ke- Iresztény világ egyik legkimagas- I lóbb főpap jának, aki 1914-ben mindent elkövetett a zsidóság megmentése érdekében. De az események sodrában az őszülő hajszálakkal oda lett a te■ kintély is . Rákosi pajtás szemében “Anna néni” belekerült a “szalámiszeletelésbe.” Amikor már nem vártak tőle semmit, mehetett a többivel a rács mögé. Szabadságharc balkezes politikusai Kitört a szabadságharc, egészen váratlanul, kibontva szárnyait, s mint egy tojásából kikelt madárfióka ... repülni akart... a szabadba ... De a balkezes politikusok ideje nem járt le ... Az első napokban igazán nemes optimizmussal vágott neki új karrierjének: “Menteni, ami még menthető...!’’ — Igazán nem kívánhattuk, hogy egy Marxista tisztességben megőszült asszony hátat fordítson elvtársainak ... Régi börtöntársai, és előtörő eddig istentagadói nem válogattak az eszközökben. Kereken kijelentették a szabadságharc napjaiban: Aki a rendszer ellen harcol — az aljas fasiszta, nyilas, pribék stb. stb... . Úgy látszik, a forradalom első győzelmei nagyon kiábrándítóan hatottak rá, mert páratlan fürgeség, gél kilibegett az Egyesült Államokba — hirdetni — a békességet... a nyugalmat — Nem beszélve arról a sajnálatos tényről s sem, hogy közben odahaza vérzett a magyar — hulltak a gyerekek és az asszonyok, a diákok és a munkások ... Itt emlékezetébe szeretném idézni: A beszédei után esze ágában sem volt visszamenni, — egyrészt félt a szabadságharcos magyar nép felháborodásától, másrészt — Pál fordulat után — lelkiismeretfurdalásai lehettek újjáalakult kommunnista kormányával szemben ... Talán nem lépett fel elég erélyesen? De lehet, hogy radikálisabb műkő- * S Félre az útból Megjegyezheti a köréje tömörülő fanatikus baloldaliakkal együtt: Magyarországnak nincsen szüksége többé nyugalmazott szocialistákra! A magyar népet mi képviseljük, egyszerű szürke harcosok, akik azért jöttünk szabad földre nagyrészben, hogy az otthonmaradottakon segítsünk életben maradásunkkal ... Mi mindent elkövetünk, hogy megteremtsük az egységet szent harcunk ügyéért... Nem hangoztatjuk a régi kommunista jelszavakat ... Nem beszélünk fasizmusról — mert ez már meghalt —• mi magyarokról beszélünk. __ “Öreg ember nem vén ember” — tartja egy régi magyar közmondás ... ezt akceptáljuk, de nem az Ő esetében. Hagyjuk már ezt a szocialista politikát... kivonült. Ne zavarja hős halottainkat, ne tompítsa el árva magyar népünk hősi nimbuszát, szabadságvágyát.. 1939 májusában Szegeden az általános titkos választáson Kéthly Anna, a Szociáldemokrata Párt listavezetője az 50.000 szavazatból nem egészen 3.000 szavazatot kapott és kibukott — 1948-ban a Fordulat évében elvtársai buktatták ki — nem volt elég állhatatos — Majd az 1956 október-novemberi szabadságharcban megbukott az egész magyar nép előtt és utána itt Amerikában szánalmas szereplésével __ Hálátlan szerepet vállal — ajánljuk — vonuljon vissza és bízza ránk, harcosokra Magyarország sorsát... Majd mi rendet csinálunk ... Egységes antibolsevista tábort... egy új szabad semleges Magyarországot... Lovas György " Eszeveszett jobbfelé rohanás volt itt októberben..." Kéthly Anna a trónfosztott szocialista KÉTHLY ANNA a szabadságharc “képviseletében” Magyarország április 4-iki eleste gyásznap 1915. április 4.-ét nemzetünk történelmében egy tisztultabb utókor, sötét és tragédiákkal teli gyászos nap jelzőjével fogja illetni. Ne felejtsük el, hogy e napon aludt ki az utlosó magyar faluban is a szabadság lángja, melyet az orosz kommunista katonák otromba csizmát tapostak el. Magyar Véreink! Az American Friends of Antibolsevist Block of Nations Inc. Magyar Osztálya, röviden “AFABN” vetette fel itt az U.S. A. területén először ezt a gondolatot és öt éven át ezen a napon ünnepélyes gyászmisét és ünnepélyes gyászistentiszteleteket tartottunk az elesett magyar hősökért és mártírokért. Hazánkban elmúlt év októberében lezajlott szabadságharc bizonyította be legjobban azt az álláspontunkat, hogy népünk szabadságra vágyik és az elnyomók kitakarodását kívánja hazánkból. Amikor ezt itt első ízben felvetettük, a társutasoktól megfertőzött közvélemény “fasiszta” jelzővel illetett bennünket és a legszolidabb jelzői közé tartozott az, hogy “sok ■ szemetet sodort ide a tenger.” Mi álltuk ezt a megalázást, mert tudtuk, hogy az igazságnak előbb-utóbb napfényre kell kerülni. Nézetünk szerint, ami azóta történt hazánkban, azt mindennek a napnak rovására írhatjuk, és azoknak, azok az utolsó töltényig való ellenállás ellen voltak. Ők elintézték ezzel az egyszerű bomlasztó mondattal, hogy az “orosz is ember” és a “kommunizmus meg fog szelídülni,” nincs értelme a vérontásnak. Mit láttunk 12 év óta? Szakadatlan vérontást. A nemzet értékeit hurcolják nap mint nap a bitófára. Kérdezzük, ez mi? Ez a tudatos nemzetirtás! Innét kérjük fel mindazokat a sürgölődőket, akik a bolsevizmussal bármilyen formában megalkudtak és akarva, nem akarva nemzetünk és népünk pusztítását tettükkel előidézték, tűnjenek el a magyar közélet vezetéséből mért jelenlétük beszennyezi a legszebb cselekedetet is. (Folytatás a 6. oldalon) Elkésett támadás Camp Kilmer, 1957 február Elindult hát a támadás, Mit, támadás ? Beáztatás. Júdások nyelve háborog, Egy jajszavunkért peribefog. Mégis mi az, mi fáj nekik, Kik ujjuk vádra emelik, Hisz harcunk, lám elvérezett! (Jól működött a gépezet. . .) A kórus mindig ácsorog: Nicsak, megint a magyarok. Hiába Yalta, Teherán, S most Budapest — még élnek ám. Élünk, bizony! S ha százfele Szól is megint a harc szele — De tegnap tankot tört kezünk S azért hát szólni is merünk. Vagy ez riaszt? Hogy szót tanul A pesti kölyök angolul És spanyolul és németül S a sok gazságra fény derül ? No még, mi baj? Elő vele! Harcunknak tiszta szelleme? Hogy kikre mocskot szórtatok, Nevünk a polcból felragyog? Minálunk irgalmat talált A cinkos is, ha félreállt! (Kinek csak inge, húzza fel Kinek nem inge , nem perel...) Jó, fogjatok hát Bibliát (Olvasni egyszer azt sem árt) ! És forgassátok ellenünk — Mi magyarok, majd ott leszünk. De váltsatok még harcmodort, Hisz otthon ez is változott, S a magyar most már mindenütt Ha gyönge is — de visszaüt. (Medve Bertalan) 3. oldal dési területet akart választani: “11 a forradalom, hát legyen Forradalmi Tanács — szem elől tartva a szocialista forradalmat!” — gondolta. Siratta a 12 év szocialista vívmányait Se egyet nem értünk, Dobi István, az Elnöki Tanács Elnöke, március 3.-i beszédében gyönyörűen emlékezett meg Róla: “Eszeveszett jobbfelé rohanás volt itt október végén, Nagy T.Imre kormányában — mondotta egykori barátja — és a kormány körül is. Látta ezt például Kéthly Anna is. Megrendülten beszélt a fővárosban kibontakozó gyalázatos fehérterrorról, s siratta az elmúlt 12 év szocialista vívmányait.” Remélem könnybe lábadnak a szemei, a visszaemlékezésnél — de árulja el nekünk, — milyen jogon és milyen elgondolások alapján ül le most itt kinn a szabad világban egy asztalhoz a lefasisztázott szabadságharcosokkal? Csak nem káderlapokat akar rólunk készíte^^* Vagy államot az állami- JjHfli szocialista !’’ Túllépi a kétszínűség rárát... Pacifista, mikor B munistákról van szó — d«. 1letlen harcot hirdet — ha az andbolsevistákról beszél... Ő furcsa egy kicsit? Nem alkuszik senkivel — félti a presztízsét, ez eddig érthető — de kikkel és milyen vonalon akar harcolni Magyarország felszabadítása érdekében ... Akkor, amikor még itt Amerikában sem mer nyilvánosság, tömeg elé lépni prog-’ramm beszédével, melyet bizony már kikezdtek az egerek — vörös bársonybéléses — táskájában, akkor mit remél majd egyszer Magyarországon? .Záptojásokon is— nevetségen kívül aligha valamit...