Szabad Magyarság, 1959. január-december (4. évfolyam, 1-50. szám)

1959-03-08 / 10. szám

6. oldal SZABAD MAGYARSÁG 1959. március 8 szélyére, hogy az antibolsevizmus­­ iránt nem a legnagyobb fogékony­ságot mutató egyes u. n. “mér­tékadó”, társutas körökben, is mu­tatkozik hajlam a magyarság le­írására. Ezért kell fokozni érte a küzdelmet. A történelem során hiába akar­ták több ízben is eltemetni népün­ket, nem sikerült. Lankadatlan re­ménye, küzdőképessége mindig megmentette. Itt élő igaz fiaink fokozott áldozatkészsége ezt a jö­vőben is megteheti. Felhívta a fi­gyelmet arra, hogy mint a re­ménytűz élesztőjét és állandó táp­lálóját tekintsék a Szabad Magyar­ságot s küzdelmében támogassák. Union-vezető felszólalása Mint váratlan intermezzo érte a sajtógyűlés közönségét az a beje­lentés, hogy a keresztény és nem­zeti demonstráción megjelent Da­vid Sparks, a United Auto Wor­­kers Union clevelandi helyi szer­vezetének elnöke­­ felszólalni kí­ván. Sparks, a mi lapunk angol cik­keinek állandó olvasója, együttér­zését fejezte ki a magyar nép sza­badságküzdelmével s megvetésének adott kifejezést a szovjetügynö­­kökkel puszipajtáskodó amerikai nagytőkések viselkedésével szem­ben. Megnyilatkozását megkülönböz­tetett tetszésnyilvánítás kisérte. Kellemes meglepetést keltett a sajtógyűlés közönségében a nem­zeti újságírás emigrációban élő nagyságainak üzenete, melyet dr. Szakáts István közölt. Levélbeli ü­­zenet érkezett Milotay Istvántól, a nemzeti újságírás Svájcban élő nesztorától, Ruttkay R. Kálmántól, a napjainkban is pallérozottan vi­tázó közírótól, Somody Istvántól, a Szabad Magyarság szerkesztőjé­től, és Dr. Barkóczy Ferenctől, a Szabad Magyarság igazgatósági és­­szerkesztőbizottsági vezető tag­jától. Milotay: Hit a feltámadásban Felolvasásra került ugyancsak a Svájcban teljes visszavonul­tságban élő, immár pátriárka korba jutott dr. Milotay Istvánnak, az egykori két­ nemzeti sajtó vezéregyéniségé­nek a sajtóestre küldött üzenete, amelyet meleg érdeklődéssel hal­­gatott a közönség. A menekült, hazáját­ vesztett magyarok százezrei — írja egye­bek közt Milotay — most, öt vi­lágrészben szétszórva, az idegenbe száműzöttek keserű sorsát szenve­dik. Öt világrész egymástól távoli, idegen messzeségében is ez a ha­záját vesztett és új hazát áhító magyarság egy láthatatlan és még­is mindennél erősebb érzés-közös­ségben keres vigasztalást. Egyik erős összekötő kapocs köztük a Szabad Magyarság. Az óceánok és világrészek végtelenségén át is mindnyájan ugyanabban a közös, elszakíthatatlan és megmásíthatat­lan vonzódásban maradnak to­vábbra is az ezeréves Magyaror­szág iránt. Ti, kedves magyar Testvéreim, akiket az Egyesült Államok hatal­mas birodalma fogadott be, mint vihartól űzött madarakat, jöttetek légyen bár félszázével ezelőtt, vagy érkeztetek csak éppen most, a nemzeti és népi megpróbáltatás viharos éveiben mindnyájatok ugyanazzal az érzéssel, ugyanazzal a gyermeki vonzódással gondol­tok vissza az elhagyottra s kell, ugyanazzal a hálával legyetek el­telve az uj haza iránt. Kossuth Lajosnak, az Egyesült Államokban mondott beszédéből idézett ezután, majd igy folytatta: Otthon, az elhagyott hazában, leláncolt kezekkel le kell térdepel­nie minden szabadságnak, a szov­jet zsarnok lábainál. Erre gondol­jatok, mindig, mikor az új, sza­bad hazában, egy új élet nehéz küzdelmei és ugyanilyen gondjai súlyosodnak rátok. Viseljétek el ezeket ugyanazzal a hősiességgel és kitartással, amellyel az ottho­niak, a százszor súlyosabb meg­­­próbáltatásokat elviselik. Ne feled­jétek el egy percre sem, hogy lesz még egyszer ünnep a világon! A felszabadult Magyarország s az ugyanilyen magyar nép világra­szóló ünnepe! Hiszünk egy Isten­ben. Hiszünk egy Hazában! Hi­szünk egy isteni örök igazságban! Hiszünk Magyarország feltámadá­sában! Ámen! Barkóczy: Nincs különbség Dr. Barkóczy Ferenc tetszéssel fogadott üzenetében, melyet a Szerkesztő Bizottság részéről küldött Clevelandba; egyebek közt ezeket mondotta: “Clevelandi magyar Testvéreim! Ha Ti is összefogtok, é­s teljes erkölcsi és anyagi támogatástokkal valamennyien mögénk álltak, la­punkat olyan fegyverré (tán napi­lappá) fejlesztjük, melyre minden magyar megnyugvással és büsz­keséggel tekint majd. — Nem magunknak kérünk, — hiszen mi is adunk. ” Galambos József atyával az élen, néhány esztendő alatt, kifor­gattuk sarkaiból Magyar Amerikát. A hitelünket sértő, történelmünket hamisító handabandázás, nagy ál­talánosságban, mellékutcákba szo­rult. Amint majd tapasztaljátok, ezek elhallgattatására, a jövőben is mindent elkövetünk. Ez azonban csak kezdet. Nekünk idekint, kül­földön kell felszabadítani, Kárpá­tokkal övezett virágoskertünket, Nagymag­yarországot. A Szabad Magyarságnál nincs különbség keresztény, jó magyarok közt, bármelyik templomban imád­ják Istent. Legyen Horthy, Szálasi, vagy Ottó híve, vagy bármelyik nemzeti érzésű, keresztény csoport­hoz tartozó is, — szemünkben egyenlő értékű. Két szóval és egy érzéssel jellemezzük őket: “magyar rokonok.” A hazafias magyarság belpolitikai beállítottsága, népünk e sanyargatott órájában, széthúzó nem lehet. A felszabadításért har­coló keresztény jobboldaliság, ez nél­­kül is teljes aktivitást követel ma minden Magyartól.” Ráttkay: A harc értelme A műsorvezető élénk érdeklődés közepette olvasta fel dr. Ráttkay R. Kálmánnak a Szabad Magyar­ság következő számában megjele­nő érdekes, szatirikus írását, s a sajtóestre küldött üdvözlő sorait, melyekkel a “bátor” clevelandiakat köszöntötte Európából. Nem tévedésből használtam a “bátor” szót! — folytatta Ruttkay. — Nagyon is tisztában vagyok az­zal, hogy már magához ahhoz is gerinc, egyenesség, bátorság kel­lett, hogy valaki ide eljöjjön és ezzel hitet tegyen amellett, hogy nem alkuszik, nem spekulál, nem köntörfalazik, mikor az ezeréves magyar jussról, a keresztényi élet­eszményről és a háború után sár­­batiport magyar becsületről és ma­gyar igazságról van szó. Mert ez annak a harcos lapnak, a Szabad Magyarságnak és gárdá­jának programmja, amely ezt a szép estet rendezte. Tudom, hogy a tulokosak, a nagy-óvatosak elutasítják az ilyesféle “Mindent vagy semmit” programmot,­­ mondván: csak okos kiegyezések, bölcs kompro­misszumok szolgálhatják ma a ma­gyar jövőt. Ezek számára mindössze ennyit üzenek: nagy nemzetek, világhiatal­­mak politikája lehet a kompromisz­­szum! Ha ők itt-ott valamiről le­mondanak, ha fifty-fifty alapon egyességet kötnek az ellenféllel, — attól még maradnak ők továbbra is nagyhatalmak, — a világpolitika tényezői. De a világ légd árvább, testvértelen, maroknyi magyar népe nehéz életében minden jogle­mondás, minden kis résznek elal­­kuvása annyit jelent, hogy a saját létalapunkat szűkítjük. Hát ezért kell ragaszkodnunk a mi “Mindent vagy semmit” — programmunkhoz. Amennyit ebből a programmból meg tudunk való­sítani — aszerint alakul majd árva népünk jövője. Abban a jó­ remény­ségben, hogy messziről küldött üd­vözletem megerősít Benneteket ab­ban, hogy igenis van célja és ér­telme harcunknak, — köszöntelek Mindnyájatokat, — szívvel, hűség­gel, el nem múló szeretettel! Somody: Példánk követése Somody Istvánnak, a Szabad Magyarság szerkesztőjének írását, — melyben kimenti távolmaradá­sát, s Clevelandról szóló aznapi vezércikkének kiegészítéséül felvet néhány gondolatot. — Szakáts Ist­ván dr. olvasta fel, nagy hatással. Utalt egyebek közt arra, hogy a nemzeti emigráció felelőssége sok­kal nagyobb, semhogy megenged­hetné magának a pártoskodást, széttagoltságot. Hogy az emigráció 14-ik évében — folytatta Somody — egy-egy réteg fásultsága mellett mennyi aktivitás fűti, mennyi szép elgon­dolás, önkéntes áldozatkészség, terv, akarat hevíti legjobbjainkat, arról kevesen tudnak annyit, amennyit a szerkesztői asztalomon a világ minden részéből összefutó és magasan tornyosuló, vagy dossziék és fiókok sorában feldol­gozásra váró íráshalmaz beszél. Sok problémát, főfájást okoz a hírszolgálat mellett a lap szűk ke­retei közé beszorítani a még sok­kal tágabb kereteket is szinte szétfeszítő dinamikus gondolat­áradat, magyar igazság,keresés leg­érdekesebbjeit, legfontosabbjait. Önzetlen harcunk eredményének fokozása érdekében magyar és an­gol vonalon egyaránt nagyon fon­tost a többszöri és nagyobb lap. Ennek eléréséhez a clevelandival az élén egész Amerikára, s még három kontinensre terjedő tábo­runk támogatását nemzeti érdek­ben kérjük. Istennek hála, a Szabad Magyar­ság hasábjain sikerült összefogni az erőket és szintézisbe hozni a magyar érdekeket. Annyi vita u­­tán — amelyhez módot adtunk — most már végre e példa alapján is meg kell valósítani a nemzeti ösz­­szefogást. A nemzeti emigráció, — a hazai törvényes szervek tagjai­ból, s a hazafias szervezetek ve­zetőiből — megválaszthatja a leg­főbb vezetést a harc egységes irá­­nyítására. Súlyos lesz a bűnünk, s a törté­nelem marasztaló ítélete, ha kicsi­nyesség, emberi gyengeség ezt megakadályozza. Ha komoly aka­rással, tisztán a magasabb nem­zeti szempontok érvényesítésével megtesszük a magunkét, remé­nyünk, s jogunk lehet a nagy ma­gyar álom megvalósítására! Kovács: Szemben a belső ellenséggel Nagy eseménye volt a sajtógyű­lésnek a clevelandi társadalmi szer­vezetek felsorakozása a Szabad Magyarság szellemi harcának zászlaja alá. Elsőnek vitéz Kovács Gyula al­tábornagy köszöntötte a Szabad Magyarságot, ki a Magyar Felsza­badító Bizottság és a világon szerte lévő tagszervezeteinek kép­viseletében beszélt. — “A sajtóban is meg kell talál­nunk a módját — mondotta — hogy a mag­yar kérdést, a Kárpát­­me­dence egységének földrajz­politikai és hadászati fontosságát kapcsolatba hozzuk Amerika jól felfogott érdekeivel.” A továbbiakban kiemelte, hogy “az amerikai közvélemény felvilá­gosítására és fokozatos megnyeré­séhez jóval többet kell tennünk, mint eddig,. Ne várjuk,, hogy ezt a munkát más végezze el. Óva intette a hallgatóságot, hogy “a magyar nép magyarul be­szélő ellenségeivel szemben kö­zönyt vagy barátságot tanúsítson. Ellenkezőleg, velük szemben is a jogos önvédelem minden fegyverét használnunk kell. (Ezek egyike a Szabad Magyarság.) Ne egymást marjuk, ezeket kell ízekre szedni, lehetetlenné tenni. Nekünk nincs szükségünk a katonaszökevények­ből lovaggá és nemzeti hősökké ütött zsoldosokra. De a magyar jövendőt sem lehet rábízni azokra a politikai és köz­életi személyekre, akik a magyar nemzet bizalmát nemcsak otthon, hanem itt, az emigrációban is el­játszották.” Végezetül hangsúlyozta: ahhoz, hogy tovább jussunk, a magyar sajtó, (s így a Szabad Magyar­ság) nem lehet csupán az emigrá­ció egy rétegének a­lapja. Minden nemzetéhez hű és becsületes ma­gyar meg kell találja benne a mindenkit összekapcsoló nemzeti célt. De meg kell találja a minden­ki által járható utat is, hogy el­tűnjön végre a magyart a ma­gyarral szembeállító, egymástól elválasztó kicsinyes régi, hazai pártpolitika, osztályérdek és a nem ránk tartozó kérdések vitája. Testületek felvonulása Közvetlen szavakkal köszöntöt­ték a Szabad Magyarságot Godányi Ernő ezredes, a Magyar Harcosok Bajtársi Közössége, vitéz Borgay János csendőrőrnagy, a Csendőrök Családi Közössége, dr. Jakab Fe­renc, a Magyar Nemzeti Alkot­­mányvédő Mozgalom, dr. Nádas János, a Magyar Társaság, Szap­panos István, a Magyar Segély és Közművelődési Egyesület, B. Ko­vács F­réda, a Központi Magyar Tankönyvbizottság képviseletében. A Szabadságharcosok részéről dt. Dömötör Tibor szabadsághar­cos ev. lelkész, a Független Sza­badságharcos Szövetség elnöke szólalt fel. Nagy ábrázoló erejű és gyújtó szónoklatában, — melyet első ol­dalunkon egészében közlünk, — szemlátomást alakult ki a sajtó emigrációs jelentősége, s nagy ha­tást tett az a helyesléssel fogadott kijelentése is: aki a Szabad Ma­­gyarságot nem támogatja, az nem érdemli meg a magyar emigráns nevet! Megkapó volt dr. Szabó Gyula felszólalása, aki a volt belső el­lenzék részéről adott hangot és köszöntötte a Szabad Magyarságot. Leszögezte, hogy a nagyobbszabá­­sú tervek ellenére, gyakorlatilag a lap­ kifejlesztés útja vált be. Arra szólította fel a volt ellenzék tag­jait , akiknek oroszlánrésze már ezt megtette,­­ hogy a múlt vi­táit félretéve a tőlük telhető leg­nagyobb anyagi áldozattal siesse­nek a Szabad Magyarság segítsé­gére. A művészi rész A sajtó-nagygyűlés magvetésébe művészi magyar erők is kapcso­lódtak, hogy a szellem pallérozá­sa mellett a nemesebb művészi ér­zelmeket is megmozdítsák. Dr. Tokay Lászlóné, Kondor Erzsi, a debreceni Csokonay Színház v. tagja Szabó Lőrinc “Nyitni kék!” című versét szavalta. A lélek mély­ségeibe ható fényekben bővelkedő vers s árnyalatainak finom skálá­ja nagyszerű alkalom volt a ki­váló művésznő virtuozitásának be­mutatására. Takács Teodor szín­művész, a budapesti Madách Szín­ház v. tagja “Ősi kagylókat zú­­gatok” című verssel kezdte szava­latát, utána Ady “Elereszt a Ti­sza” s Reményik “Az ige” című versét adta elő nagy sikerrel. A műsorvezetés sok ötletet kí­vánó feladatát dr. Szakáts István­ná brilliánsan oldotta meg. Már bevezetője elején eltalálta a han­got, mely melegségével s rábeszélő erejével a kérges szivekről is le­oldotta volna a közöny jegét. Sza­vai nyomán felmelegedtek a szi­vek, felderültek a tekintetek s a meghitt együvétartozás érzete mindvégig megmaradt a hallgató­ságban. Zárószavakat Gyékényesi Gy. László, a Magyar Publishing Co. Inc. igazgatósági tagja mondott. Összehangoló célzatú beszédében rámutatott­ arra, hogy a lapalapí­­tás körül felmerült régi, s elmúlt felfogásbeli ellentétek nem jelen­tenek széthúzást, csupán kiértékelő folyamatot. A mérkőzés eldőlt s ma már a Szabad Magyarság el­lenfelének csak az tekinthető, aki a kiválasztódott erők munkáját ezután gáncsolja. Kezdeményezésé­nek hatására azután a sajtó-nagy­gyűlés megbízta Gyékényesi Gy. Lászlót, hogy a sajtóalap megte­remtése körüli érdemeiért Pathó Gyulát, a magyar sajtó clevelandi fáradhatatlan harcosát tb. igazga­tósági tagul javasolja. A jól végzett munka tudatában fordult végül a nagygyűlés a Ma­gyarok Istenéhez, hogy törhetetlen hitének erejéből szálljon az égre a “Magyar Hiszekegy”. ^l!!!!!!llill!!l!l!IIIIU!!l!ll!lllllllll!lll!llllllllllllllllll!l!|]!llll!lllinilllllllllllllllllllllUIII!'';^ U Csinos, fiatalos, 43 éves hölgy % jjférjhezmenne hozzáillő úrhoz.|§ IVálaszokat “CSAK ŐSZINTÉN”! g jeligére a kiadóba kér. ^iiuiiiiiiutuiiiuiiniuiHHiiiiHiiiiifiiaBaiuuuuBnitiiHiiiiiiiiiiiiiiiiniiiitiD! en KW Magyar és külföldi irodalom remekei nagy választékban Madách — Ember tragédiája csak. ............ 1.00 $ Margaret Mitchell — Elfújta a szél 2. .. . . 4.50 Cronin — Réztábla a kapu alatt.................. 3.50 Cronin — Egy orvos útja.......................... 2.75 Kenneth Claire — Randevú Rómában .... 3.60 Kenneth Claire — Éjszaka Cairóban.......... 3.60 Kenneth Claire — Neonfény a Nilus felett 3.90 Sok más újdonság. — Keresse fel még ma AMERIKA LEGNAGYOBB MAGYAR KÖNYVESBOLTJÁT Hungarian Book Service & CORVINA OFFSET PRINTING, 1613. First Ave, New York 28. N. Y. (a 83. és 84. utcák között)

Next