Szabad Magyarság, 1962. január-december (7. évfolyam, 1-49. szám)

1962-07-22 / 30. szám

1962. július 22 SZABAD MAGYARSÁG 3. oldal Közérdekű levelek írja: Dr. RÁTTKAY R. KÁLMÁN (Munkatársunk alábbi nyíltlevelét Dr. Varga Lászlóhoz intézi, aki a Jogász Szövetség közelmúlti new yorki ülésén megkísérelte a lehetetlent: fehérre mosni a szovjet kollaboráns volt miniszterelnök Nagy Ferencet.) Tisztelt Honfitárs! Ama bizonyos jogászi közgyűlésen, amelyről lapunk is nemrég részletesen beszámolt. Ön mint a Szövetség elnöke, eldörrintette a látszatra leghatásosabb érvet Nagy Ferenc, a Szovjet kegyelméből lett miniszterelnöknek védelmére. Ezt a “döntő” érvet már évek óta halljuk és tűrjük. Helyesebben: 1947 óta Nagy Ferenc gyászos “menekülése” óta, — aki valójában a saját még gyászosabb kollaboráns politikája elől futott meg Budapestről Svájcba és onnan a USA-ba. Tűrtük az érvet, mert vagy 15 éven át nem voltunk abban a helyzetben, hogy az önök “döntő” érvét egy még súlyosabbal megcáfoljuk és így azt a történelem szemétkosarába hajíthassuk. Ma azonban már vagyunk ebben a helyzetben: az 1917 óta eltelt idő során tökéletesen megváltozott világpolitika új konstellációja adja ma kezünkbe a döntő ellenérvet. Ön a jogász-közgyűlésen ezeket mondotta Nagy Ferenc védelmében: Hiába kritizáljuk mi, a volt magyar jobb és szélsőjobb a volt miniszterelnököt, ez csak üres és céltalan szófecsérlés! Vegyük végre tudomásul (ez az a bizonyos “döntő” érv), hogy a washingtoni State Departmentben még ma is csak az “ex-premier” Nagy Ferencet hallgatják meg, csak az ő tanácsait kérik ki, minden magyar ügyben, — velünk pedig szóba sem állanak. Ön, mint a jogtudományok doktora és ügyvéd, — feltételezhetőleg politikailag is kiművelt fő és mint ilyen, logikus gondolkodásra képes. Sietek hozzátenni: képes, amennyiben nem érzelmi, hanem értelmi alapokon akar a jövőben politizálni. S most vessük a mérleg serpenyőjébe az objektív tényeket: — 1945 után, a győzelem jogán és a dollár fölényes erejével valóban a State Department diktálta 15 éven át, vagy 1960-ig, a háborús romokban heverő, éhező Európa számára a politikát. Európának nem volt más választása, mint a feltétlen alkalmazkodás, hiszen egyedül a USA ereje (atombombái!) védték meg attól, hogy a Szovjet lerohanja, ugyancsak a “győzelem” jogán. Azóta azonban, s főleg az elmúlt pár év során, történt , egyetmás ebben a kényre-kedvre kiszolgáltatott Európában. Ezt az “egyetmást” pár hét előtt a 86 éves, bölcs aggastyán, a német kancellár, Dr. Adenauer így definiálta: “Nagy Károly ezer év előtti és az akkori Európát összefogó birodalom alapítása óta Európa történelmének legnagyobb eseményét éli: íme, szemeink előtt nő új világhatalommá az Európai Gazdasági Egyesülés, — egy173 milliós gazdasági tömb ez, amelynek ipari potenciája már ma meghaladja a Szovjetét, és amely a legjobb úton van ahhoz, hogy Anglia közeli becsatlakozása, valamint az európai kisebb peremállamok beolvadása után 270 millióra növekedve megvalósítsa az évezredes álmot, az Európai Egyesült Államokat.” Ha Ön tárgyilagosan leméri a fenti idézetet (azt pedig illetékes államférfiú mondotta!), úgy be kell látnia, hogy a mai Nyugat-Európa már iven az, ami volt hosszú évekig 1945 után. Ellenkezőleg: egy hatalmas, új tényező a világpolitika további alakulásában. Ennek a már ma “nagyhatalom” Európai Egyesülésnek külpolitikáját a jövőben nem diktálhatja már Washington, s az a maga útját fogja járni, évezredes kultúrája és példátlan gazdasági ereje birtokában, ha kell és indokolt esetben, még a State Departmenttel szemben is. Lehet, hogy az ön válasza erre ez lesz: “Mindez csak nagyhangú kijelentés, hiszen Nyugat-Európa a USA nélkül elveszett!” Erre válaszom mindössze ennyi: nincs olyan felelős tényező ma Washingtonban, aki kétségbe vonná, hogy a LISA veszhet el, ha nem áll mellette a jövőben szövetségesként az Egyesült Európa, abban a világméretű küzdelemben, amelyet így egyedül kellene megvívnia az egymilliárd főt számláló kommunista világblokkal! Önnek tudomásul kell vennie ma már, hogy az Egyesült Európa nemcsak a jövőben kíván szuverén politikát folytatni, de ezt teszi már ma is. Íme a bizonyítékok, merítve az elmúlt napokból: Bush amerikai külügyminiszter Párisban De Gaulle államelnököt igyekezett rábírni arra, ejtse el mint céltalant, az önálló francia atomfelfegyverkezés tervét. Ez volt lényegében a francia államfő válasza: a fegyverkezést folytatjuk! Mert ha a USA nem bízik annyira Európában, hogy atomfegyvereit átadja az európai védelmi erőknek, Európa még kevésbbé bízhat abban a USA-ban, melynek politikai rövidlátása az első világháború után egy békétlen, önmarcangoló Európát eredményezett, a második világháború során viszont Európa keleti felét a Szovjet martalékául dobta! Rusk második állomása Páris után Bonn volt. Adenauert igyekezett rábírni arra, hogy fogadja el azt a titkos megbeszéléseken, együtt a washingtoni szovjet nagykövettel kiagyalt tervet, melynek lényege ez lett volna: Nyugat-Németország ismerje el “de facto” a keletnémet szovjeti vazallus államot, s ennek fejében holmi nemzetközi ellenőrzésben állapodtak volna meg, Moszkvával a kettévágott Berlin jövőjét illetőleg. Adenauer rövid válasza ez volt: Nem alkuszunk! A Szovjet hódítást Kelet-Németországban el nem ismerjük! A 70 milliós németség joga az állami teljes egységhez és önállósághoz pontosan annyi, mint a Szovjeté, vagy Amerikáé. Ezek után érthető, hogy a bonni tárgyalásokról kiadott hivatalos német-amerikai közleményben Bush kijelentette, hogy Washington a “tervet” egyelőre elejti, s azt újabb megfontolás tárgyává teszi. A diplomácia nyelvén ez pedig annyit jelent, hogy Bush jött Európába, látott — és nem győzött sem Párisban, sem Bonnban ... És most ezt kérdezem Öntől: ebben a teljesen megváltozottvilágpolitikai helyzetben, amelyben az immár világhatalom Európa a saját ügyeit a saját életérdekeinek megfelelően maga intézi, — ebben a helyzetben minő pozitív haszon származhat abból, ha magyar ügyekben a State Department meghallgatja Nagy Ferencet? Miként e hasábokon ismételten írtam: a Szovjet martalékául dobott magyarság és a többi hódoltsági nép felszabadításának kérdése ma már Európa belügye és azt nem Washington fogja felvetni és döntésre érlelni, de életérdekel és MARSCHALKÓ LAJOS JÓZSEF KIR.HERCEG TEGY: HIRTELEN HALÁLA Németországban vadászat közben szívhűdés ölte meg 90-ik évében az első világháború katonáinak “József apját” - Hazafias működése — kérése a USA elnökéhez, és a válasz: Kennedy: Magyarország szabadsága elsőszámú szívügyem München, 1962. július A bajorországi Starnbergersee melletti Feldafingban temetés volt. A magyar történelem egy darabját temették el. József királyi herceget, akit maguk között úgy hívtak két világháború tüzében paraszt és munkás közlegények, tábornokok és vezérezredesek : József apánk! Akit ma úgy parentálnak el a német újságok, hogy “Erzherzog Joseph von Ungarn”, kir. hercegi mivoltában, tábornagyi egyenruhájában, száműzetési kultúrmagatartásában mindenkor magyar volt, mindenkor magyar maradt és amellett meg tudott valósítani egy különleges csodát: egyszerre volt gentleman — ha tetszik — úr, de talán az utolsó igazi demokA parancsnoksága alatt állott magyar, hajdúsági, székely és dunántúli ezredek élén vezette az első oroszországi harcokat, majd a román betörés" idején az ő fiai védelmezték Erdélyt, köztük a monarchia legjobb gyalogezrede, a cs. és kir. 82. székely gyalogezred, amely szinte egymaga tette lehetővé, hogy a román betörés feltartóztatásával a hadvezetőség időt nyerjen megfelelő csapatöszszevonásokra és Erdély megtisztítására. “Az én dicsőségkoszorúzta székely ezredem” — így emlékezett meg fiairól a magára casinului döntő harc után magyar katonáiról, az uralkodónak küldött táviratában. Kiemelkedő szerepe volt a királyi hercegnek az isonzói, piavei harcokban, s mint már József apánk a Szent István-i birodalom területi egységének megmentése érdekében vállalta ezt is — noha tudta, hogy csak tragikus szereplője lehet a nagy bukásnak. Kun Béláék diktatúrája után pár napra újra az ország élére szólította a nemzet bizalma. Akkor viszont az antant és szervezkedő kisantant a “Habsburg főherceget”, a Habsburg ház helytartóját látta benne és megakadályozta, hogy ő legyen a magyar államfő. József kir. herceg integritása védelmében a Strassbourgban székelő Európa Parlament. Ez csak idő kérdése, de mint probléma, sem nem kétes, sem nem homályos. És ez a Parlament lesz az utolsó, amely valaha is kíváncsi lesz arra, mi a nézete a tolnai kisgazda és volt borbélysegédnek akár Magyarország felszabadításáról, akár népünk jövőjéről?! Honfitársi üdvözlettel: rala is. Mi így láttuk. Tulajdonképpen katona volt világéletében, azonban katonai és hadvezéri erényei mellé mély műveltsége párosult. Az első világháborúban a dunai monarchia tábornagya és hadsereg csoport parancsnok volt. S itt kapta — mint ő maga mondotta — életének legnagyobb kitüntetését, a magyar katonák rajongó szeretetét és a “József apánk” nevet. Mert valóban nemcsak hadvezére, hanem atyai patrónusa volt a parancsnoksága alatt állott, nagyobbrészt magyar hadosztályoknak. Mélységes szociális érzéssel, igaz emberséggel gondoskodott minden katonájáról, gyakran még a tábori lapjaikat is maga írta meg, a Szabad Magyarság megírta róla, ő vezette át csapatait a Piave egyik hadihídján olasz ágyútűzben. A nagy összeomlás legkevésbbé az ő hadosztályait érintette, mert ezeket, kevés kivétellel, együtt tartotta a királyi herceg páratlan népszerűsége. Az összeomlás előtti napokban, midőn IV. Károly király utoljára Budapesten járt, az Operaházban a magyarság nem a király, hanem a harctérről visszaérkezett királyi herceg mellett rendezett páratlan méretű tüntetést. Az ingadozó és megriadt udvari politika erre azzal reagált, hogy a “magyar főherceg” népszerűségén keresztül próbálta menteni a menthetetlent, hogy a legháládatlanabb szerepkörben a nemzeti tanács felé irányítsák a “magyar főherceget”, emberi és magyari nagyságára azonban jellemző, hogy az 1920. március 1-i kormányzóválasztáskor saját érdekében nem akciózott. Soha nem akart vezérkedni, csak szolgálni. A magyar nép és a magyar haza iránt lojális volt az utolsó pillanatig. A felsőházban tagságát arra használta fel, hogy mindig a keresztény és szociális elveket hirdette. Ékes magyarsággal hadtörténelmi tanulmányokat írt és kitűnő vadásztörténeteket. A Magyar Tudományos Akadémia elnökeként pedig nem a tudóst játszotta meg, hanem minden tudományos igény nélkül, méltósággal és önzetlenül adminisztrálta Széchenyi István magyar örökét. “A háborús bűnös” A magyar politikában csak a kormányzó fegyverletételi parancsa után jelentkezett egyszer, mikor rádióbeszédében a Haza földjének védelmére és végső kitartásra bíztatta magyar fiait. E rádióbeszéde miatt ő is rákerült Himler Mártonék “háborús bűnös” listájára. A magyar királyi hercegből, a “Habsburg főhercegből” “nyilas főherceg” lett — a gyűlölködők számára. A gyilkolásra készülő kezet az angol királyi ház katonai tradíciói fogták le. Egy tiszta és nagy hadvezért, egyetlen rádióbeszéde miatt mégsem lehetett a GPU gyilkosok kezére adni! És József apánk a száműzetésben újra atyja lett a Németországba sodródott magyar menekülteknek, akiknek sorsát — palotában bár, — de osztotta az éhezésig és a fázásig, mert nem fogadott el semmi többet, mint amenynyit a többi menekült kapott. S mikor első alkalom nyílt rá, segítette őket tanáccsal, később sógora segítségével népkonyhával, jó szóval, bíztatással. Akkor érezte jól magát, ha Nyírő Józseffel egyetemben a magyar írókkal elbeszélgethetett. Bölcs tanácsainak soksok nyomát hordozza még ma is az emigráns irodalom. Kennedy elnök fontos üzenete Mikor három hónappal ezelőtt utoljára nála jártunk, — szinte végrendeletszerűen mondotta e sorok írójának: “Közel kilencven éves koromban, már alig hihetem, hogy mégegyszer megláthatom Alcsutot. De akiknek az Isten megadja a hazatérést, soha se felejtsék el, hogy semmi sem fog visszaállani abból, ami a régi Magyarországon rossz volt. Addig számunkra csak egy feladat van: nem politizálni, nem veszekedni. Fentartani a magyar nyelvet. Elősegíteni, hogy a magyar fiatalság magyar szellemben nevelkedjék és tisztességes magyar lányokat vehessen feleségül, őrizni idekint a magyar családot! Ez a legkevesebb, de egyben a legtöbb is, amit az emigráció pillanatnyilag megtehet!” * Most már meg lehet írni, de akkor arra kért, hogy ne említsem. Többször írt Kennedy elnöknek, akit arra kért, ne feledkezzen meg Magyarország szabadságáról. S azután megmutatta a USA elnökének köszönő levelét, melyben azt írta: “Magyarország szabadságának ügye az én legelsőszámú szívügyem.” — Vájjon be fogja-e tartani? — kérdezte egy kis szkeptikus mosollyal. Mikor elbúcsúztunk, bemutattam neki egy fiatal, szabadságharcos amerikai ma- A hadvezér József apánk, s a területi egység Dr. R. K.