Szabad Szó - La Libre Parole, 1937 (2. évfolyam, 1-52. szám)

1937-01-02 / 1. szám

1­. ]rl)­v­am 1. szám Levelezési cím: Robert Betemin, 177, de V.arcadet, Paris-18 - Com­pte cheque postal Paris 88-31 - Előfizetési ár: Franciaországban félévre 23 frank, negyedévre 13 fran Madrid alatt elesett Bona elvtársunk felvétel: Ara 1 frank­ ­i m magyar önkéntesek a kaszárnyában. fi szemzetközi brigádok... a világszabadság előőrsei Magyar lovasosztag a madridi fronton (L. a spanyol helyzetről szóló cikkünket a 3 oldalon). Gyereksztrájk a magyarházi iskolában Hónapokkal ezelőtt Szilágyi József úr, a párisi magyar kolónia « független » elgon­dolást­ kultúrmozgalmainak egyik bajnoka, hozsánnát zengett a Párisi Hírlap hasábjain a magyarházi iskoláról. A Magyar Ház taní­tói karát a legimegtisztelőbb jelzőkkel hal­mozta el. Dicsérte modern­­pedagógiai mód­szereiket, « önfeláldozásukat » és kimondta róluk, hogy a « magyar kultúra pionírjai ». Mi annak idején vitába szálltunk nemes hon­fitársunkkal és ellenmondást nem tűrő ada­tokkal bizonyítottuk, hogy barátunk szem­fényvesztés áldozata, vagy tudatosan vezeti félre a­­párisi magyar szülőket. Utóbbi kér­dés azóta több oldalról tisztázódott: Szilágyi úr végleg a M. H. tévébe ért, és újabb meg újabb esetek mutatták, hogy akkori kritikánk továbbra is megállja a helyét, hogy a ma­gyarházi oktatás maradt a régiben. « Modern pedagógiai eszközei»: a tém­a, a deres és az erkölcsi megfélemlítés. Programmja: a reví­ziós gondolat beojtása a zsenge hajtásokba, a népek közti gyűlölet magvainak elhintése a gyereklelkekben. Módszere: a testi fenyítés. A lecke úgy látszik mégsem fog: a párisi magyar gyerekek nem hiába szítják magukba a szabadság levegőjét francia copain-jeikkel a világi iskolákban és a játszótereken. Erről tanúskodik a napokban történt alábbi eset: S. J. 9 éves kisfia, a magyarházi csütör­töki iskolába jár. Egy nap sírva jött haza. Szülei hiába faggatták, mi történt, a gyerek elzárkózott és napokon át sírt. Az utána kö­vetkező csütörtökön a gyerek nem akart is­kolába menni. Végre nagy nehezen bevallot­ta, hogy Paula tanárnő arcul ütötte és a léniá­val megverte, mire a nagyobb gyerekek felálltak és kimentek az osztályból. Ez a spontán gyereksztrájk igen megré­mítette Paula tanárnőt, aki szigorúan megtiltotta a gyerekeknek, hogy bárkinek egy szót is szóljanak az esetről, s ha az ügy mégis kipattan — mondotta nekik, — akkor kicsapják őket az iskolából . Ez az felháborító eset figyelmeztetőül kell, hogy szolgáljon azoknak a magyar szülők­nek, akiket —é­s ez érthető is — sok. i dolgozapapír megn­iitásanak Kénénél A Szabad Szó 1936 dec. 19.-i számában « Bevándorolt munkások­­ örömhír! » címen közölt cikkre visszatérve, a következőkre kell­ olvasóink ügyeimet felhívni: Pontosabb adatok hiányában ez a közle­mény úgy tűnt fel, mintha 1937 január 1.-től a munkapapír megújításához elegendő vol­na a régi 2. évre szóló carte felmutatása. Ezt helyesbítve meg kell jegyeznünk, hogy az új rendelet értelmében a carte birtokosának rendelkeznie kell ezenfelül egy « carte de présence »-szal, melyet patronja állít ki (megfelel körülbelül a régi munkaigazolvány­nak). Szóval az új eljárás nem más, mint visszatérés a Laval­ előtti állapotokhoz, szót csak anyanyelvük szeretete bírja arra, hogy magyar iskolába adják gyereküket. A szülők kötelessége tiltakozni az illetékesek­nél a magyarházi tanítók­­ modern pedagó­giai módszerei" » ellen. Paula tanárnő felé pedig csak annyit, hogy jó lesz a tém­ára vigyázni, mert h isten sze­­r­te mindent lát... 1937 január 2 A magyar milícia felé eregeti mérgezett nyilait Horthy-Da­­rányiék félhivatalosának névtelen vezércikk­írója (!). A turáni igriciek mértéktelen dilet­tantizmusa az egyszer szabadon kitombolhat­ta magát. A nárikancsuka szadizmusa, a morfinista agyrémek harmadik birodalmi re­cept szerint előcsiholt « újromantikája » gát­­talan kéjeleghetett mikulási vöröskrampuszos önvetületeiben. A vezércikkező a vásári po­­kolbódék felhajtóinak utánozhatatlan nyelvén emlegeti földesfolani nekilendülésében « « zavarosban halászó vörös macska utcáját », a titokzatos « párisi emigránstanyákat », a « vörös áfiumot » és az « égő templomokat kivénhedt zsonglőrök izzadságszagú ügyessé­gével keveri a « vörös dáridót... a rablott aranyat, a pezsgős lakomát » a « becsapott,, megcsalt, halálbahurcolt proletár-balek »-feel. S míg Posenberg (2) « magyar janicsárját'* emlegeti, megfeledkezik a másik Rosenbe­rg (3)­­­ magyar janicsár »-járól, akinek csak­ugyan szánandó és csakugyan zsoldos hérfi Sch­oltz Antalok bocsájtják áruba Brurgasba* és a « Magyar Ház » gyászmagyar hadnagy­a Parisban. A kormányzói kam­arilla sajtófullajtársai mác otrombán vásári szóbukfences félsort sem érdemelnének, ha nem próbálnák a jajelmé­­leti kereteket túllépő « érvekkel » is igazol­ni rossz lelkiismeretük mlifelháborodását. Csakhogy ők « tudományos » érvekkel is d bl­­goznak ám, sfelekontárkodnak a történelem­be és a szociológiába. A magyar milleuppal kapcsolatban a « német maszlag és törjök áfiam » pusztításait idézik föl. « Soha ide­genebb célért nem hullott még magyar vér, mint most ott, az égő Spanyolországban » hangoztatják. S ez a cél szerintük: az a « lel­ki rabszolgaság », az a « szláv-kazár » (értsdi zsidó) diktatúra, « amelynek igáját csak orosz muzsik bírja el... » Álljunk még ezeknél az « érveknél ». DE igaz elsősorban abból, hogy a magyar mio­­cista « idegen zsoldosnak » csapott föl, kény­­szerítve és félrevezetve, Rosenbergek igézete alatt? Hadd feleljünk erre a kommunistaba­rátsággal nem épen vádolható « Paris-Soir a kiküldött munkatársának számival: « Ezeknek az embereknek a morálja ép oly kitűnő, mint a testi kondíciója... Egyetlen reményük eszméjük győzelme és nem kapnak zsoldot... ezek a hősség gyalogosok egy fagarast sem kapnak. (4). Ámde vessük össze ezt a jellemképet a másik Rosenberg janicsárja, a fasiszta « kéntes » zsoldos-voltának számképletével. Imai találomra néhány adat (mert a teljéből me­ríthetünk!): « A Reichswehr-kaszárnyák fa­lait belepő falragaszok szerint minden « ön-­­kéntes » közkatona zsoldja (már t. i. Spanyol­­országban) 200 márka havonta és az altiszte­ké 400 márka... Olaszországban a hajóstisz­teknek 120 órát ígérnek naponta és 100 000 lírás életbiztosítást, az altiszteknek 80 lírát és 70.000 lírás életbiztosítást... Csehszlovákiá­ban a jelentkezőket 1 márka napidijjal N4-(1) « Függetlenség », 1936 dec. 8. (2) A valenciai szovjetkövet. (3) Alfred­­Rosenberg, a náci Külügyi Hi­vatal vezetője. (4) L. DELAPRÉE a « Paris-Soir » nov. 24.-i számában.

Next