Szabad Szó - La Libre Parole, 1937 (2. évfolyam, 1-52. szám)
1937-01-02 / 1. szám
1. ]rl)vam 1. szám Levelezési cím: Robert Betemin, 177, de V.arcadet, Paris-18 - Compte cheque postal Paris 88-31 - Előfizetési ár: Franciaországban félévre 23 frank, negyedévre 13 fran Madrid alatt elesett Bona elvtársunk felvétel: Ara 1 frank i m magyar önkéntesek a kaszárnyában. fi szemzetközi brigádok... a világszabadság előőrsei Magyar lovasosztag a madridi fronton (L. a spanyol helyzetről szóló cikkünket a 3 oldalon). Gyereksztrájk a magyarházi iskolában Hónapokkal ezelőtt Szilágyi József úr, a párisi magyar kolónia « független » elgondolást kultúrmozgalmainak egyik bajnoka, hozsánnát zengett a Párisi Hírlap hasábjain a magyarházi iskoláról. A Magyar Ház tanítói karát a legimegtisztelőbb jelzőkkel halmozta el. Dicsérte modernpedagógiai módszereiket, « önfeláldozásukat » és kimondta róluk, hogy a « magyar kultúra pionírjai ». Mi annak idején vitába szálltunk nemes honfitársunkkal és ellenmondást nem tűrő adatokkal bizonyítottuk, hogy barátunk szemfényvesztés áldozata, vagy tudatosan vezeti félre apárisi magyar szülőket. Utóbbi kérdés azóta több oldalról tisztázódott: Szilágyi úr végleg a M. H. tévébe ért, és újabb meg újabb esetek mutatták, hogy akkori kritikánk továbbra is megállja a helyét, hogy a magyarházi oktatás maradt a régiben. « Modern pedagógiai eszközei»: a téma, a deres és az erkölcsi megfélemlítés. Programmja: a revíziós gondolat beojtása a zsenge hajtásokba, a népek közti gyűlölet magvainak elhintése a gyereklelkekben. Módszere: a testi fenyítés. A lecke úgy látszik mégsem fog: a párisi magyar gyerekek nem hiába szítják magukba a szabadság levegőjét francia copain-jeikkel a világi iskolákban és a játszótereken. Erről tanúskodik a napokban történt alábbi eset: S. J. 9 éves kisfia, a magyarházi csütörtöki iskolába jár. Egy nap sírva jött haza. Szülei hiába faggatták, mi történt, a gyerek elzárkózott és napokon át sírt. Az utána következő csütörtökön a gyerek nem akart iskolába menni. Végre nagy nehezen bevallotta, hogy Paula tanárnő arcul ütötte és a léniával megverte, mire a nagyobb gyerekek felálltak és kimentek az osztályból. Ez a spontán gyereksztrájk igen megrémítette Paula tanárnőt, aki szigorúan megtiltotta a gyerekeknek, hogy bárkinek egy szót is szóljanak az esetről, s ha az ügy mégis kipattan — mondotta nekik, — akkor kicsapják őket az iskolából . Ez az felháborító eset figyelmeztetőül kell, hogy szolgáljon azoknak a magyar szülőknek, akiket —és ez érthető is — sok. i dolgozapapír megniitásanak Kénénél A Szabad Szó 1936 dec. 19.-i számában « Bevándorolt munkások örömhír! » címen közölt cikkre visszatérve, a következőkre kell olvasóink ügyeimet felhívni: Pontosabb adatok hiányában ez a közlemény úgy tűnt fel, mintha 1937 január 1.-től a munkapapír megújításához elegendő volna a régi 2. évre szóló carte felmutatása. Ezt helyesbítve meg kell jegyeznünk, hogy az új rendelet értelmében a carte birtokosának rendelkeznie kell ezenfelül egy « carte de présence »-szal, melyet patronja állít ki (megfelel körülbelül a régi munkaigazolványnak). Szóval az új eljárás nem más, mint visszatérés a Laval előtti állapotokhoz, szót csak anyanyelvük szeretete bírja arra, hogy magyar iskolába adják gyereküket. A szülők kötelessége tiltakozni az illetékeseknél a magyarházi tanítók modern pedagógiai módszerei" » ellen. Paula tanárnő felé pedig csak annyit, hogy jó lesz a témára vigyázni, mert h isten szerte mindent lát... 1937 január 2 A magyar milícia felé eregeti mérgezett nyilait Horthy-Darányiék félhivatalosának névtelen vezércikkírója (!). A turáni igriciek mértéktelen dilettantizmusa az egyszer szabadon kitombolhatta magát. A nárikancsuka szadizmusa, a morfinista agyrémek harmadik birodalmi recept szerint előcsiholt « újromantikája » gáttalan kéjeleghetett mikulási vöröskrampuszos önvetületeiben. A vezércikkező a vásári pokolbódék felhajtóinak utánozhatatlan nyelvén emlegeti földesfolani nekilendülésében « « zavarosban halászó vörös macska utcáját », a titokzatos « párisi emigránstanyákat », a « vörös áfiumot » és az « égő templomokat kivénhedt zsonglőrök izzadságszagú ügyességével keveri a « vörös dáridót... a rablott aranyat, a pezsgős lakomát » a « becsapott,, megcsalt, halálbahurcolt proletár-balek »-feel. S míg Posenberg (2) « magyar janicsárját'* emlegeti, megfeledkezik a másik Rosenberg (3) magyar janicsár »-járól, akinek csakugyan szánandó és csakugyan zsoldos hérfi Scholtz Antalok bocsájtják áruba Brurgasba* és a « Magyar Ház » gyászmagyar hadnagya Parisban. A kormányzói kamarilla sajtófullajtársai mác otrombán vásári szóbukfences félsort sem érdemelnének, ha nem próbálnák a jajelméleti kereteket túllépő « érvekkel » is igazolni rossz lelkiismeretük mlifelháborodását. Csakhogy ők « tudományos » érvekkel is d blgoznak ám, sfelekontárkodnak a történelembe és a szociológiába. A magyar milleuppal kapcsolatban a « német maszlag és törjök áfiam » pusztításait idézik föl. « Soha idegenebb célért nem hullott még magyar vér, mint most ott, az égő Spanyolországban » hangoztatják. S ez a cél szerintük: az a « lelki rabszolgaság », az a « szláv-kazár » (értsdi zsidó) diktatúra, « amelynek igáját csak orosz muzsik bírja el... » Álljunk még ezeknél az « érveknél ». DE igaz elsősorban abból, hogy a magyar miocista « idegen zsoldosnak » csapott föl, kényszerítve és félrevezetve, Rosenbergek igézete alatt? Hadd feleljünk erre a kommunistabarátsággal nem épen vádolható « Paris-Soir a kiküldött munkatársának számival: « Ezeknek az embereknek a morálja ép oly kitűnő, mint a testi kondíciója... Egyetlen reményük eszméjük győzelme és nem kapnak zsoldot... ezek a hősség gyalogosok egy fagarast sem kapnak. (4). Ámde vessük össze ezt a jellemképet a másik Rosenberg janicsárja, a fasiszta « kéntes » zsoldos-voltának számképletével. Imai találomra néhány adat (mert a teljéből meríthetünk!): « A Reichswehr-kaszárnyák falait belepő falragaszok szerint minden « ön-kéntes » közkatona zsoldja (már t. i. Spanyolországban) 200 márka havonta és az altiszteké 400 márka... Olaszországban a hajóstiszteknek 120 órát ígérnek naponta és 100 000 lírás életbiztosítást, az altiszteknek 80 lírát és 70.000 lírás életbiztosítást... Csehszlovákiában a jelentkezőket 1 márka napidijjal N4-(1) « Függetlenség », 1936 dec. 8. (2) A valenciai szovjetkövet. (3) AlfredRosenberg, a náci Külügyi Hivatal vezetője. (4) L. DELAPRÉE a « Paris-Soir » nov. 24.-i számában.