Szabad Szó, 1947. június (4. évfolyam, 121-145. szám)
1947-06-27 / 142. szám
,1947 június 27. rt. Juhász Antal marosvásárhelyi római katolikus lelkész ocsmány szavakkal meggyalázta a nyilvánosság előtt a szovjet nép hős katona-leányait, nem ismeri a magyar Dobó Katicákat és lázit a nőtt egyenjogúsága ellen Juhász Antal marosvásárhelyi római katolikus lelkész, hittanár június 22-én, vasárnap a Baross Gábor utcai római katolikus elemi iskola évzáró vizsgáján a közönség közfelháborodása közepette haladás- és demokráciaellenes beszédet tartott. A jelölt mindannyian megértett egy Juhász tisztelendő úr teljes beszéde a hős szoverkcionák meggyalázásáta. Beszédében a tísztelen■ többek közt a következő borító kijelentéseket tette: “A mai bizonytalan világban » nők egyenrangúak akarnak ki a férfiakkal s nem törődi a családdal!“ ^Beállnak a termelésbe, a gépjármj elragadja őket! Egyenranguak akarnak lenni a férfivel,el akarják venni a munkát , amegélhetést a férfiaktól. „A mai nő annyira ment, a avogy odaáll a lövészárokba s együtt harcol a férfiakkal, ott fetreng a férfiakkal sárban, pi- ispohban, te tűben s mindenben! Juhász tisztelendő úr végül a pü hivatásáról fuvolázva, a következőket mondotta; kő hivatása áss, hogy maradjon a főzőkanál s a gyermek prejlett és csak akkor lesz bolfogság ismét a földön, ha viszszajön a régi lovagkor, amikor, a nő a férfi keblén csüngött. Sorolhatnék még tovább is Juhász Antal finom „elvit’ meghatározásait a nő hivatásáról, kötelességéről s demokráciánkat becsmérlő kitételeit. Az ember, olvasva e nagyhangú kijelentéseket, elámulva megdörzsöli a szemét s felteszi a kérdést: hol vagyunk, a felszabadulás után-e (amit elsősorban a Szovjetunió hőseinek s nem utolsó sorban a Juhász úr által becsmérelt szovjet nőkatonáknak köszönhetünk!) vagy a felszabadulás előtti, a Szovjetuniót gyalázó, demokráciát üldöző fasiszta uralom sötét éveiben? Azt hittük, ezek a fasizmus szótárába tartozó útszéli hangok örökre eltűntek felszabadult világunkból, vagy legalábbis nem merészkednek napfényre törni. Tévedtünk. Juhász Antal lelkésznek volt merészsége újból ajkára venni s a hallgató közönség előtt pöffeszkedő prófétai hangon a szeretet és béke krisztusi igéi helyett ezekkel a poholakadni! Amit Juhász Antal vasárnap mondott, az nyílt izgatás a bennünket felszabadító Szovjetunió, a demokratikus rendszerünk nagy vívmányai s a hamisitalan krisztusi elveit ellen, amely határozottan hirdeti nem-csak minden nép szabadságát és egyenlőségét, hanem a nő egyenlőségét is a férfival. Úgy látszik, Juhász tisztelendő visszafelé lapozgatott a naptárban s azért sírta vissza a hős lovagkort, amikor a nő a férfi keblén csüngött, amikor csak a fakanál és a gyerek mellett ödöngött — szerinte. Neki nem tetszenek a harcoló, a dolgozó, egy szebb, jobb világért küzdő nők, akik ha úgy követeli a sors, fegyverrel a kézben is hajlandók teljesíteni kötelességüket hazájukkal, családjukkal szemben, szabadságuk érdekében.Figyelmeztetnünk kell Juhász Antalt: tovább kellettvolna visszaforgasson a naptárban. Ha ezt megteszi, úgy rábukkant volna az egri nők hősi harcát és magatartását leíró történelmi lapokra. Ott megláthatta volna, ha eddig nem tudta, hogy ezek a nők is fegyvert fogtak, kiálltak a várfalaikra, együtt a férfiakkal. Úgy látszik, Juhász tisztelendő úr megfeledkezett a magyar Dobó Katicákról, neki „lovagkor“ kell, férfiak keblen csüngő delnőkkel és főúri asszonyokkal. " Rendet a szervezetekbe! Az erdőszentgyörgyi gyűlés után megindul a tisztulás a környékbeli MNSZ tagozatoknál ’Erdészetgyörgyről jelenti ki« küldött munkatársunk: Verőféttyes vasárnapi békés hangulat és »nyugalom fogadja a látogatót- Istentiszteletre hívogató csengőharangszó s békés mosolygós arkú emberek. Egyszerre megélényülül ex, élet, amint énekszóval bejroboig a marosvásárhelyi városialkalmazottak kultúrcsoportja.Az utcák mind élénkebb elveszüenek, s lassan-lassan az MNSZ kilósterme megtelik erdőszentr györgyi és vidéki kiküldöttekkel,hogy meghallgassák az országos íróbehajtóbizottság, legutóbb Bukarestben hozott, a magyarság útját smegszabó nagyfontosságú határozatait. A megjelentek száma, különögy a járási kiküldöttek szám illeti, ékesen bizonyítja, he szükség volt az MNSZtjának megújulását, és ennek itt is az ideje. Tarthatatlan az a helyzet, hogy 800—900. A lélekszámú községben, mint Havadtő, az MNSZ-nek kb. 80 tagja legyen, s ezek közül is a minimális tagdíját — havonta egy tojást — csak immel-ámmal fizetik. A többinek nincs szüksége szervezett életre, MNSZ-re. Tarthatat. É az a helyzet, hogy amíg amódnak sérelme így vagy úgy törődött, addig a kisemberek, stelen földművesek tele vansérelemmel. . Ezért fogadták zúgó tapssal StVass Márton megyei elnök szálláit. ..— Mindenki vegye tudomásul,hogy az MNSZ-nek elsősorban aő falusi és városi kisemberek érdekeit kell védenie, s aki ezt gándstolni merészeli, irgalmatlanul idseperjük szervezeteinkből! .ÍrGyűlés után pedig meleg kéz«iszorítással * köszönik meg _a ‘kikültisztulást meghirdető határozatára. Itt reakciós beszüremkedés,, a román demokratikus népi erőkkel való laza, sőt semmi kapcsolat, ott gyenge vezetők, s ennek nyomán ellaposodáa, söröknek felgyülemlése s bizalmatlansági légkör kialakulása a demokráciával szemben. Ez mégis látszott a gyűlésen. A járási értekezletre immel ámmal jöttek el a vidéki szervezetek kiküldöttei. Sokan meg se jelentek. A mezei munkálatok miatt nem jöttek el — hangzik a mentegetőzés. Akik viszont eljöttek, egyhangúan és lelkesedéssel tették magukévá az MNSZ politikai irányvonalát s fogadták meg, hogy mindenben végrehajtják az országos központ tisztulást sürgető határozatait , ezáltal az eddig itt-ott haldokló MNSZ szervezeteit élettel, cselekvő munka- készséggel töltik meg. Tettek irányt mutató szavait.. — Minden hónapban ránk férne egy-egy ilyen keményebb „mosdatás“ — mondják sokan — mert csak így lehet a népet felrázni ésa vezetőségeit kötelességének tudatára ébreszteni! EGYMÁS MELLETT A KÉT NÉP FIA Délután a marosvásárhelyi magánalkallmazottak kultúrelőadására zsúfolásig megtelt az elemi iskola nagy előadóterme. Szebbnélszebb műsorszámokban, román és magyar népi táncokban, tréfás jelenetekben, szavalatokban és zenei számokban gyönyörködik Erdőszentgyörgy román és magyar népe- Békésen ül egymás mellett a két nép fia, teljesen feloldódtak a mondvacsinált ellentétek, amit a két arcú reakció időnként még-megpiszkál. ." — ■Nem.Is volna itt semmi baj — mondják egyhangúan az emberek — békésen megférnénk mi egymás mellett, hisz egy a célunk ha az a láthatatlan valami, vagy valakik, amit és akiket reakciónak nevezünk nem szítaná az ellentéteket De bármily láthatatlanok is szeretnének maradni, a nép már tudja és látja őket, látja munkájukból, beszédjükből s irgalmatlanul le fog számolni velük, bárhol is bújnának meg. A lenyugvó nap utolsó sugarai arannyozzák be Erdőszentgyörgy házait, amikor a marosvásárhelyi kultúregyüttessel elhagyjuk a községet. Az indulásnáll mindkét rész ajkán ott a jókívánság: jó munkát a legközelebbi viszontlátásig, a falu és város teljes összeforradásáért, népi demokráciánk megvalósításáért. Sárguló halásztenger közepette száguld a gépkocsi, vígan nótézva rajta a város sokat nélkülözött, kemény munkás fiai. . Sárgulnak a kalászok, itt az új, bő termés, lesz puha, tápláló, új kenyér! így nem lehet tovább SZÍNHÁZ Heti műsor Június 26, csütörtök délután 6 órakor: AZ UTOLSÓ VEREBÉLY LÁNY. Munkás előadás. Június 27, péntek est©9 órakor: I. MARSALL, Molnár Ferencszínjátéka, először: Hamvay Elley venddégjátéka, Delly Ferenc fellépésével, II. SÁTÁNFIÓKA, modern balett 1 felvonásban, 3 képben. Június 28, szombat délután 6 órakor: I. MARSALL' II. SÁTÁNFIÓKA. Munkás előadás. Június 29, vasárnap délután 6 órakor: I. MARSALL, II. SÁTÁNFIÓKA. SZABAD SZÓ Nyelvünkben élünk Hónapokkal ezelőtt a Szabad Szó hasábjain megpendítette Tompa László, hogy jó volna folytatnom régebbi nyevművelő cikkeimet. Említette azt is, hogy mindenesetre akad nem is egy olvasó, aki a nyelvhelyesség kérdéseiben szívesen hallja a nyelv anyagával dolgozó írók nézeteit. Nos, én tudom ezt. És hogy újra felveszem a munkát, annak írótársam biztatásán kívül talán az a pénzbeszedő ismerősöm is okozója, indítója, aki egyszer megmutatta nekem, hogy magánál, zsebében hordja nyelvig cikkeimet, hogy kurta szabad idejében villamoson, kutyagoló újakon, tanulgassa. ___ Mielőtt azonban rálépnék kis gyalogösvényekre nyelvünk törvényeinek sűrűjében •— hadd térjek ki pár szóban Kovács Györgynek egy régebbi cikkére. Ebben mai újságíró-nyelvünk barbár jelenségeit az elmúlt időszak vétségeiből vezeti le, amikor is a magyar nyelv szellemével annyira nem egyező, homá- lyos szóösszetételekkel, fordulatokkal, nyakatokért írásmodorral bosszantották az embereket a sajtóban. Azt mondja szerkesztőnk, hogy sajnos, ezt a rontott nyelvet mi örököltük. Engedje meg nekem, hogy erre egy jó népi mondást variáljak: akinek nem inge, nem veszi magára. Az ilyen örökségről a toll kiváltott forgatója eleve lemond. Az átlagolvasót még megejtheti a hamis hang, mert ritka holló, aki ráér arra, hogy tudatosan, bíráló beállítottsággal olvasson. Az újságolvasót a közlött tények érdeklik elsősorban, a pongyola stílus, a rontott írásmodor mérge így észrevétlenül felszívódik belé, és hova tovább megrontja év nyelvérzékét. Nekünk, magyar tollforgatóknak azonban igenis van nagy örökrészünk, ám nem a közelmúlt tévelygéseiben. Hanem tegnapi legkiválóbb íróink és költőink: Kosztolányi, Babits, Ady, Móricz, Szabó Dezső, Tóth Árpád kristálytiszta magyarságában. De mehetünk bátran sokkal messzibb visszafelé, még latin, majd német idegenszerűségekkel megzsúfolt nyelvi korszakokban is találkozunk a nyelvi életerőnk, épségnek, gazdaságnak, kifejezőképességnek és eredetiségnek olyan kincseivel, melyekkel akár ragyogó nyelvi fegyverzetbe, akár ékes köntösbe öltözködhetünk mai napjainkban is. A mi örökrészünk Vörösmartyn, Arany Jánoson, Petőfin, Gyulai Pálon túl Csokonai Mihálynak Mikes Kelemennel, Pázmány Péternél, Károli Gáspárnál, Magyarinál, Balassi Bálintnál, Ráskai Leának és a Halotti Beszédben van tezaurálva, hogy esek éppen kiragadjam kincses kamránk néhány dús örökhagyójának nevét. Ugyancsak örök emlő, bő édeszej forrás a mi népünk nyelve, mindaddig, amíg magunk meg nem mételyezzük az ő hibátlan nyelvőrző és nyelvteremtő képességét. Három örökrészre hívtam fel ezzel a figyelmet. Nagy íróművészeinknek, régi magyar beszédünknek és a népnyelvnek tanulságaira. Aki ezekhez járul okulásra, üdülésre, ,mint a szép híres pataira a szarvas", abb°l salakként kicsapódik, arról — mint a himlő kóros folamja a gyógyuláskor a beteg testről — oly szerencsésen. má'^Lk ^ a nyelvnyomorítás fertőző mérge, még mielőtt a nem03^ belső szervet, az ép nyelvérzéket elkorcsosítaná, ... A negyedik tényező természetesen maga a forgatója. Az írónak olyan hallása legyen, vaka szaglása a kutyának. Szimatolja csak meg az olvasott,2°ve9et, füleljen bele. Úgy fog vonyítani benne a helyes nyelvérzék megsértett érzékenysége, mint vadászeb üvölt fel, a mesterséges, tömény, szokatlan illatszereinkből akarunk orrának (TA ) . (J,u Wbv)) Ifjabb üzenetek Feksánibal Még a Szovjetunióban várják hazahozatalukat, egészségesek, jól vannak a következők: Deák Jánosnak a fia a 108/3 sz. lágerből, Novák Ferenc földműves a 148/2 sz., Orbán József 148/15 sz., Orojan János cipész 148/7 sz., Nagy István zászlós 148/8, Fülöp János pék 148/4, Hetegan György mészáros erdei lágerben szakács a 148/2 sz. alatt, Keresztesi Ferenc 53 sz., lager, Deményi Lajos 144/1, Dobos Pál, Bolgár Lajos, Petele Lajos lakatos, Ludha György, Kiss Lajos mind az öten a 70/ 53 sz. lágerben vannak, Kiss Károly asztalos, Mezei Albert asztalos, Oláh Jenő vendéglős az 53 sz. 323/16 lágerben vannak, Sipos Mihály ács, Józsi Gyula cipész, még kint vannak, következő szállítmányba lesznek beosztva. Török Árpád 108/3 sz. műhelyben dolgozik, jól van. Hankó László hölgyfodrász 7362 sz. Márkus Vilmos kereskedő 108/4 sz. Miklós Imre taxis, Nagy Mózes asztalos, Marton Béla cipész és MártonGyula kapta a készítő 108/4 sz. Portik Imre 108/1 sz.. Grosz Márton 108/19 sz. Rendy Géza Szászrégen 108/3 sz. Deák János szabó 323/16 sz. Kiss József, Kiss Péter 323/16. Fülöp szállodai portás, Gombos Károly, Halász Imre. Lengyel Ferenc Jobbágyié Ikére üzeni, hogy jól van. Szabó Mózes a marosvásárhelyi zárdába üzeni a szakácsnőnek, h°gy jól vatt-Foksáriban egészségesen várják továbbszállításukat a következők: Marosvásárhelyiek: Bortnik Imre vonatvezető, Szabó János 323/16 (Vörösmarthy u.), Major Domokos, Majos János, Szombat László sofőr 148/8 sz., Simon Lajos 148/4 sz., dr. Kiss Dezső zászlós, Ferenczy Lehel, Nagy Elek (Könyök utca 3), Imre fűszei kereskedő, Eresei Ferenc 148/8, Köllő József asztalos, Keresztesi Ferenc, Veress Imre, Bartha Pál, Bíró Sándor Beteg községbeli (Udvarhely vm.) lakos: Székely János (Marosvásárhely), Keresztes Árpád (Nagybacon), Toldi László (Székelykeresztúr), Darvas József (Madéfalva), Bíró Sándor (Pertnek), Hegyes András csizmadia (Marosvásárhely), Vass János (Görgényyüvegcsür), Borús János a következő szállítmánnyal jön Jakab Mátyás Kocsordi hazatérő fogoly üdvözletet küld Fodor János esztergályos és Görög Aladár textillesnek. Rubin Vilmosnak üzen dr. Salamon József budapesti lakos, aki itt utazott keresztül. Figyelem ! Sürgősen veszek és legmagasabb árat fizetek ruhaneműért s mindenféle használt t rgyacr „ Dan.ly“ áruház KOSSUTH LAJOS UTCA 51 SZ Hívásra házhoz megyek. UJJ