Szabad Szó, 1948. március (5. évfolyam, 50-74. szám)
1948-03-15 / 62. szám
IMS március 14. Varga Kadalin harca a mócokért Szemben a más jobbágyvidékeknek sokszor teljesen rendezetlen helyzetével, itt még Nagy Lajos királyra visszamenő írott szerződések biztosították a bányász népnek több tekintetben jobb helyzetét. Lényege a kiváltságnak egyéb kedvezések mellett az volt, hogy a bányász-vágy az uradalmi robotművegy részét pénzzel válthatja meg. Ezt a szerződést 1789-ben némi módosítással József császár is megújította, csak éppen az uradalmak jószágkormányzói nem tartották tiszteletben! Varga Katalin egyenest az udvarhoz juthatta el folyamodványát. Az ügyet Bécs hivatalos útra terelte: az erdélyi kormányszékhez, az meg az illetékes Alsófehér megyére bízta a helyzet valódiságának kivizsgálását. A szabadelvű vármegye meg is állapította a kincstári uradalmak túlkapásait, a kormányszék türelemre intette a népet, maga Varga Katalin azonban ■— leírva immár a megyei vizsgálat Erdményét, és tudatában az ak- kényes kérdések elintézését a divatozó hosszadomos eljrásoknak — nem várt tovább hanem forradalmi lépést — tett Egyszerűen eltiltotta a mocokat további jogtalan szolgáltatásoktól. 1841-től 1846-ig vezette az elszánt asszony a „fehérben járó‘‘ mócnép mozgalmát és ezalatt valóban vakmerő személyi bátorságról tett bizonyságot. Joggal nevezték őt ,a havasok aszszonyának“. A nép csodálatos szeretettel ragaszkodott hozzá; rejtegette, óvta és fegyveresen is kiálloit érte. Mivel pedig Katalin letért a szorosan vett jogszerű útról, a maga hasznát néző kincstárt pedig a jobbágyok elbrálása megkárositotta, ezért a fe ingerelt kormány az asszonyt tőrbecsalatta. A világforradalom esztendőit a havasok részforradalmának vezére börtönökben sínylette át, majd örök száműzetésre ítélik. Halála megváltotta a földi hontalanságtól, népe szivében pedig örök hazára talált Sötétekben soha nem indult Edélyben esztendő az 1818-asnál. „Egy halálos betegnek légköre“ terjeng. A legjobb akaratnak éppen imént a jobbágytörvény ügyén tapasztalták, hogy kicsiny országnak kicsiny ez erkölcsi joga, tekintélye is, és a legjobb szándékkal sem tud előre halani. Marosvásárhelyről indul a román népmozgalom. BA,SCALESCII ROMEO ,IOAN, a román'magyar barátság hősé A román—magyar barátság gyökereit a két együttélő népnek azokban a közös erőfeszítéseiben taratjuk meg, melyek által a feudális rend nemzeti megkülönböztetést nem ismerő súlyos igáját akarták lerázni. A kizsákmányoló elnyomása olyan élő valóság azok számára, akik szenvednek tőle, hogy a románokat és magyarokat ugyanoyan forradalmi légkörbe taszította, mert a forradalom volt az egyetlen megoldás azoknak az életkörülményeknek megjavítására, amelyeket e mágnások korbácsa teremtett a dolgozók számára. Ez a valóság ébresztette fel a románokban és a magyarokban egyaránt az elnyomott nép öntudatát, ezt az öntudatot, amellyel szemben mindenféle sovinizmus igazi arcát árulja el: e sovinizmus volt a legolcsóbb eszköze annak, hogy az elnyomott figyelmét elvonják az elnyomóról. Ebben a forradalmi magatartásban az 1818-as tv együtt tartál minket a barrikádokon. A polgári történetírás, a közös kizsákmányolás lakája nem méltatta eddig hivatalosan Dragos Ioan nevét, de a népi demokrácia korában kiemelkedik a feledés homályából, s megjelenik a román—magyar barátság szenvedélyes harcosának alakja, akinek harcát később Balcescu folytatta s most fejezte be győztesen fiatal köztársaságunk dr. Groza Péter elnöksége elatt álló kormánya. Dragos Ioan a fákja megnő szemünkben annak a prófétai hősiességnek fényénél, ami az 1849 április 14-iki debreceni országgyűlésen tanúsított magatartásából árad, amelyen a Habsburgok trónfosztását mondották ki. Dragos Ioan, a román képviselő szót kér ezen az ülésen s telkesen kéri, hogy ezt a történelem gyűlést a nagytemplomban tartsák meg. Ne csak a nép tudja meg, hanem az Isten is, hogy a Habsburgokat ,,megszentelő" kezek elvesztette égi és isteni jogát, mert megfosztja tőle a szabadságra és igazságra szomjúhozó népek akarata. Prófétai magatartás. Mintha ezt az örökséget hordozták volna napjainkban Románia demokratikus parlamentjének képviselői, amikor kimondták a Hohenzollernek hatalmának megszüll Letétét, akik a Habsburgok parazita rokonságból valók, amikor a királyság által elzárt szabadságot visszaadták a népnek. A királyokkal és gazdagokkal foglalkozó hivatalos történetírás magatartásáért a renegátok közöl sorozta Dragont. Pedig a nemzeti becsület és méltóság érzete, ami kölcsönös megbecsüést követel, olyan erős volt benne, hogy amikor a bihari nemesség egyik sötét figurája, valami Korda András, sértegetni kezdi a román népet, Dragon párbajra hívja ki a sértegetőt A magyaroknál Kossuth az elnyomott népek szabadságának hirdetőjeként nyilatkozik. Dragon Joan egy pillanatig se habozik, hogy felvegye az összeköttetést Kossuthtal, magára vállalóon a feladatot, hogy közvetíteni fog közte és Jancu között ilyen elgondolással utazik Bróka és Mihályfalván megbeszélést tart Jancuval, akivel elvi megegyezésre std. Visszatér Debercerbe, újra tárgyal Kossuthtal, aki most már Jancuhoz írt szeretet ad át Dragonnak, amely megszabja a fegyverszünet feltételeit. A feltételeket valóban demokratikus szellem hatja el a azok mindeképpen haladó szelemnek az 1849- es helyzetben. Újra láncához utazik, akivel most Abrudbányán találkozik és teljes megegyezésre jutnak a megyorszünet kérdésében Kossuth üzenete alapján. A meggyőzést egy népgyűlés kellett megerősítse, amelyen Drogos is felszólal és gyújtó beszédben dicséri a népeink közti barátságot. A barátság kifejezéseképpen Drogos felolvassa Kossuth üzenetét, amelyet leresődéssel fogad a tömeg. A gyűlés után megért, Jancival és a ríép vezetőivel együtt, az abrudbányai unitárius templomba megy, hogy itt szentesítsék a nép által elfogadott megegyezést. A birtokos osztály által képviselt reakció azonban nem alszik. A két nép megbékélésének megakadályozására. Hatvat a mimi müp n alietsásifiemzétben Népköztársaságunk alkotmánytervezete II. fejezetének 19. szakasza pontosan kissé vonalazza minden állampolgár jogait. Ezeket mondja az alkotmánytervezet: „Az állampolgárnak joga van a munkához. Az állam fokozatosan biztosítja ezt a jogot, a nemzeti gazdaság tervszerű megszervezése és kifejlesztése révén. Az állampolgárnak joga van a pihenésre, — mondja a 20 szakasz. A pihenés jogát biztosítja a munkaórák rendszabályozása, a törvény szerint fizetett szabadság, a pihenő otthonok, szanatóriok, klubok, közkertek és különleges berendezésű intézmények megszervezése. A nőnek a férfival teljesen egyenlő jogai vannak az államélet, a magánjog, valamint gazdasági, társadalmi, kulturális és politikai élet minden terén, — folytatja a következő szakasz . Egyenlő munkáért a nőnek a férfiéval egyenlő díjazásra van joga. Az anyáik és a 18 éven aluli gyermekek a törvény által megállapított különleges védelemben részesülnek.“ A 23. szakasz pedig azt mondja: „A Román Népköztársaság minden állampolgárának joga van a tanuláshoz Az állam e jognak teljesítését az ingyenes és kötelező elemi oktatás megszervezésével és fejlesztésével, állami ösztöndíjak folyósításával az erre érdemes tanulóknak és főiszkolai hallgatóknak, valamint a műszaki és szatanai oktatás megszervezésével és kifejlesztésével biztosítja'' Olyan jogok ezek, amelyek« a Szovjetunióban és a Jugoszláv Népkötársaságban volt biztosítva. Jogok, amelyeknek gyakorlását a dolgozó nép ezután nyugodtan élvezhetje országunkban. Ezekért a jogokért , harcolunk mindnyájan, nemzetiségre való tekintet nélkül románok és magyarok, aikor március 28-án szavazatunkkal megerősítjük azt a rendszert és azt a kormányt, amely ezeket a jogokat nyújtotta nekünk a dolgozó tömegek harcának segítségével Ezért vonulunk fel mindnyájan a Népi Demokrácia Frontjainak listája mellett — a győzel f HM'inammal, un iw« ríni i ,i wiiu,.,*iaiizawrr7ua- -»*•/, A s elsiyomalás, amelyből az erdélyi román nép szabadulni akart 1848-ban is „isfiérlen járt“ isis nép magyar aszaiya Az 1437-beni parasztlázadls utáu keletkezett erdélyi ,kisúnió‘,, nemesek, székesek” és szászok szövetsége írott szóval ki nem zárta magából a románságot. A „nobiles“ rendbe, meyet csak a Lipót-féle oklevél kezd „imaguri", azaz magyuraknak nevezni, román ember is bekerülhetett. Nemzeti szempontból azonban az ilyen nemesi telt román gyakran el is veszett. Hogy a márciusi időkig egy nemzetiséget hiven őrző és a mozgalmakban oly döntő szer! Az álapot tarthatatlanságát Wesselényinek egy nevezetes szava jellemzi: „Nem az a baj, ami van, hanem ami lehetséges' ebben a szörnyű kiszolgáltatottságban. Mégis, éppen Wesselényi próbálta elgáncsolni isidben a bécsi kormány által keresztülvinni szándékos úrbért: a jobbágyok nagy pártfogójának ugyanis az volt az álláspontja, hogy az emberséges rendezésnek nem rátukmálás útján, hanem országgyűlési megszavazással kell történni, hogy a nemességet szigorúan kötelezze! Vallási tekintetben az egyesített katolikus románság bizonyos kiváltságos helyzetbe ke ll 72/ lehetséges volt Hogy a románság mélyen érzi szociális ésszellemi helyzetének gálját, mutatják sorozatos megmozdulásai. A múlt század 40-es éveiben az udvar összefog az erdélyi országgyűlés kormánypárti, maradi Vezetőivel és kiadja a jelszót: „Erdélyben semmi szabadelvű Úrbérti“ — A jobbágyság ügyét képviselő Wesselényi börtönben ül és ott megvakul. Szász Károlyt főbenjáró pörbe fogják s politikailag lehetetlenné teszik, Kemény Dénes pedig nem megy be az 1846—47-es országgyűlés termeibe „mert nem vállalja a történelem előtt a készülő úrbértörvényért a felelősséget.“ Srepet válla a romoin értelmiségi réteg alakulhatott ki, az a fejedelmi időkben kelt rendelkezésnek köszönhető, mely szerint a jobbágyifjakat a tabuástól eltiltani nem volt szabad. Tömegében persze a románság jobbbágysorban maradt. Hogy a jobbágyságnak helyzetét tisztán lássuk, tudnunk kell, hogy az erdélyi állapotok a magyarhoniaktól sokban eltértek. Itt körülbelül kétszer kisebb telkeken és a jobbágy szokült még a nem katolikus magyar felekezetekkel szemben is. 1744 óta bevett vallás, gazdagon kiruházott püspöksége, időszerű hittudományi főiskolája van, püspöke királya hivatalosa az országgyűlésnek, ifjúságának legjobbjai Bécsbe, Rómába mehetnek tanulni. Ugyanakkor az orthodox egyház hívei, bár 1791 óta szintén szabad vallásgyakorlatot élveznek, mégis csak „tűrve“ vannak, és sok rövidséget szenvednek. Főpapjaik például a bécsi „állaim-alsón“ akaratából mindig szerbek, vagy szerbesített románok. Nem is tehette olyan törvényért, mely több mint negyedszázadra tolta ki a megoldásokat, és így a népnek nyomorult állapotát még a kétségbeejtő kilátástalansággal is megtetőzte. A 40-es meddő, sőt hanyatló években akadt egy magyar aszszony, Varga Katalin, aki a többi nép baráttól eltérően, ez eszmei harcok síkjáról női ösztönösséggel mindjárt a tettek mezejére lépett ki. Dolgát helyes valóságérzéssel fogta meg: érezte, hogy a közép-rakmai bányavidéken remény volna a jobbágyság nyilvánvaló és bizonyítható súlyos sérelmeinek orvoslatára. gátitatások törvényszabta rendezése — úrbériség — nélkül élte életét az „alkotmány sáncain kivillelő“ nép. Emberségesebb állapotot, jelentett azonban számára az „úriszékek“-ek elévülése. A három nemzetet területei közt a legkilátástalanabb a helyzet a szászfödön volt, ahol a nem szász ember minden érvényesülésből kirekesztődött, sőt egyes helyeken a jobbágyon a szász papi dézsmát is behajtották. Pakis, Milánó, Berlin, Pozsony, Pest forradalmának sorozatos kirobbanása náunk is riadókép hat. Március 18-tól kezdődik Kolozsvárt, majd a többi városokban is az ifjúság megmozdulása. Joggal mondhatjuk, hogy mint a Szentlélek kitöltetésének órája az apostolokat, úgy érte a szabadság márciusi szélvihara „egy akarattal együtt“ Erdély minden fogékony lelkét, lekép az ifjúságét. — A románság első nagy mozdulata Vásárhelyről indul, a táblai fiatalság köréből. Innen indul el Avram láncú politizáló eszmetársainak köréből a mócvidékre, saját föld közé, hogy az értemiségi felbuzdulást valóban népi megmozdulássá váltsa át, ahogy később Kossuth szákít ki Ceglédre és az Alföld többi tájaira, hogy a felülről születő szabadságeszmét elvesse, kivirágoztassa és gyümölcsöztesse a magyar nép lelkéből. így válik a márciusnak lényege, jelentése a két izzó lélek gyújtó ereje által népélménnyé, magyar és román viszonylatban egyaránt. Börtönben sínylődnek jobbágyság sorsán enyhüejti akarók (ÜGWIl ay Imre őrnagy vezetésével csetpatokat küldenek Dragon kísértelének megakadáyozására, melyet valóságos „gázadásnak” neveznek. A béketárgyalások meghiúsításaiért jóból Hatvany megtámadja Janen csapatait, így Dragont árulónak tünteti fel, mintha a magyarok megbízásából cselt készített volna Jeromiinek ellen. Janes zavarba jön, nem érti Dragon szerepét, visszavonul Verespatakra. Dragon minden kísérlete, hogy meggyőzze Hatvanyt és visszafordítsa az útján, hiábavalónak bizonyul. Hatvany a reakció megbízottja, el kell tehát rabolnia Dragop histent, lehetetlenné kell tennie a román és magyar nép megegyezését, hiszen ez a kizsákmányoló főurak érdekeit veszélyeztette volna. Hatvany ördögi tervei megvalósulnak: Iancu katonái megölik az árulónak hitt Dragos Ioant, hiszen minden játsznia ellene tanúskodik. Sem Urrany, sem mások nem tudták és nem tudják azonban megakadályozni a kizsákmányolt románok is magyarok ébredését ás kibékülését. Ennek a barátságnak a fényénél a korát megelőző Drágai Joan alakja óriásává kő szemünkben.