Népujság, 1949. november (6. évfolyam, 254-277. szám)

1949-11-02 / 254. szám

MŰVÉSZETI IRODALOM/TUDOMÁNY 1. A faliújságoknak vissza kell tükrözniük a munkaversenyek során elért eredményeket (Marosvásárhely) A marosvásárhelyi üzemekbe®) és intézményekben november 7 tiszteletére magasra csapott a szocialista munkaversenyek lángja. A munkások és tisztviseők, nagy lelkesedéssel és odadással dolgozva, naprólnapra szebb eredményeket érnek el, újabb és újabb megvalósításokkal köszöntik a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 32-ik évfordulóját-Ez az odaadás és lelkesedés azonban több helyen egyáltalán nem mutatkozik az üzemek életének tükrében, a faliújságon, így például a Testvériség—Fáklya malmok közös falújságja, amely a Scantei- nap alkalmából rendezett faliújságversenyen Maros megyében az elsőő díjat nyerte egyáltalán nem fogalkozás a november 7-i munkaversenyekkel. A faliújságot olvasva úgy tűnik hogy az Üzemben november 7-e tiszteletére egyáltalában nem folyik munkaverseny. Pedig van verseny s eredmények is vannak. Hasonló képet mutat a Kafka meggyesfalvi ipartelepeinek faliújságja. Egyetlen egy cikk nem emlékezik meg a munkaversenyekről, munkavállalásokró, az eddig elért eredményekről . Nem egy esetben halottunk arról, hogy egy új munkamódszer a faliújságon keresztül vált népszerűvé és rövid időn belül az üzem nagyrésze alkalmazta azt. A faliújság a népszerűsítésen kivül nagyszerű bíráló eszköz is. Egy jól megírt építő szellemű bíráló cikk sok hiányosság kiküszöböléséhez járulhat hozzá, ezáltal is elősegíve a munkaversenyek minél jobb menetét. Amit nem találunk meg a faliújságokon A falújságok, eze®, hiányok következtében, nem mutatják be a dolgozóknak kellőképpen a Nagy Októberi Szocialista Forradalom jelentőségét. Hiányoznak azok a cikkek, amelyek rámutatnak arra, ha mi ma Népköztársaságunkban a szocializmust építhetjük, azt a Nagy Októberi Szocialista Forradalomnak köszönhetjük, amely megnyitotta a világ dolgozói számára a szabadság felé vezető utat. Éppen ezért, öszszakapcsova a nap jelentőségét a tiszteletére indított munkaversenyekkel, a faliújságoknak rá kell mutatniuk arra, hogy akkor, amikor a munkásság nagyszerű termelési eredményeivel üdvözli november 7-ét, felszabadulásának napját is ünnepi. Ezeket az egyes üzemeknél teljességben, máshol részben fennálló hiányosságokat a faliújság szerkesztőbizottságoknak sürgősen lástání jkinsö&IWM. miorcágot «' napi kérdések szolgálatába kell állitatjiok, mert az csak így felelhet meg hivatásának, csak így töltheti be az üzemben agitátora és Szervező feladatát. Miért nem foglalkozik a faliújság az eredményekkel ? A KÁT A műhelyek faliújságja is szomorú képet mutat. A cikkek nagyrészt egy hónappal ezelőtti keltezést visel. November 7-ével egyetlent egy cikk foglalkozik, ez is csak nagy általánosságban ismerteti a nap jelentőségét- A munkaversenyekről egy szó sincs. A KATA műhelyekben a november 7-e tiszteletére beindított munkaversenyek eredményeképpen eddig már nagyon szép eredményeket értek el, új munkamódszerek szüettek, új munkások tűntek ki a termelésben. Ez azonban egyáltalán nem látszik a faliújságon. Pedig miyen hasznos volna, ha az új módszereket, a munkában kitűnt dolgozókat és a napi eredményeket nyilvántartanák a faliújságon. Aliújságja szintén egy hónappal ezelőtt megírt cikkeket tartalmaz. November 7-éről és a nagy évforduó tiszteletére tett munkavállalásokról nincs szó. Jó oldala a faliújságnak, hogy bár a szerkesztőbizottság elmulasztotta rendszeres lecserélését, a szovjet-román barátsági hét sarkát beiktatták.A többi üzemek faliújságjainál mégem állították fel ezt a sarkot. Ezek a tények azt jelentik hogy a fent említett, valamint még néhány további marosvásárhelyi üzemben és intézményben, a fálujság szerkesztőbizottsága nem fordít kellő gondot annak megszerkesztésére. Nem igyekszik a faliújságot a mozgósítás és a szervezés szolgálatában állítani. Nem tartja felszínem a napi kérdéseket. A hiányos munka súlyos következményeket von maga után. Elsősorban a, felületes megszerkesztési faliújság egyáltalán nem mongodit 198fa*meraiista munkaversenyek ütemének továbbfejlesztésére. Nem tárja fel az elért eredményeket, nem népszerűsíti magát a versenyt, a kitűnt munkásokat az új munkamódszereket. A kőgyermek Dagesztáni monda Dagesztánban van egy nagy, homokos síkság. Közepében áll egy nem túlságosan nagy homokkőtömb, amely, ember , alakjára emlékeztet, mégpedig jellegzetes kaukázusi népviseletben: nemezszürben és magas süvegben. A nép ezt regéli róla: Timurnak, a félelmetes hódítónak megszámlálhatatlan hadai lépték át Dagesztán határait. A Káspi-tó puszta partjain haladtak, csupasz sziklák között, ahol nem termett semmi más, csak só. Megparancsolta Timiit, hogy verjenek sátrat és pihenjenek meg a völgyben. Mind a négy irányban hatalmas tevekaravánokat küldtek széti üres kecskebőrtömlőkkel, hogy vizet keressenek. Mindnyájukat szomjúság kínozta s így Timur sokezer harcosa közül egyetlenegy sem feküdt le aludni, mind a karavánokat várták vissza. Végül is egymásután visszatértek a karavánok. De vizet egyik sem hozott. Köröskörül nem volt sem forrás, sem patak, sem édesvizű tó. A harcosok között már elégedetlenség mutatkozott. Timur lelkét harag töltötte el. — Hozzátok a karavánok vezetőit elérni — parancsolta. Pillanatok sem teltek bele és ott álltak az ő brokát sátra előtt a karavánok vezetői, alázatosan lehajtva fejüket- Timur mindegyiket kikérdezte, hogy hol volt, milyen utat tett meg, és kivel találkozott útközben. És mindegyiktől ugyanazt a választ kapta, hogy az utak Dagesztánban nehezen járhatók és veszélyesek és hogy a vidék lakói mind a hegyekbe menekültek. Akkor előlépett a karavánok vezetői közül az egyik, egy magas termelt öreg ember, név szerint Ubaj-' dulla. — Uram és parancsolom, — fordult csendes hangon Timurhoz Ubajdulla — egyikén azoknak a lejtőknek, amelyek innét is láthatók,, láttam én egy kis pásztorfiút tíz juhá'*1. Parancsot adtam, hogy fogják el őt, hogy megtudjuk tőle, hol van a legközelebbi forrás, mert hiszen valahol csak kell, hogy itassa a juhart! — No és megtudtad? — szakította félbe türelmetlenül Ubajdullát Timur. — Nem, nem tudtam meg — tetípeUbajdula. — Miért nem? — ordította Timur. Ubájdulla lehajtotta fejét és még csendesebben mondta, mint az előbb: — A pásztor nem akarta megmutatni nekünk a forrást. Azt mondta. «A viz azé, akié a föld. Mi nem akarjuk átadni az ellenségnek a mi földünket, hát nem adjuk oda a vizet sem.» — És mit tettél vele ekkor? — kiáltotta elvakult dühvel Timur. — Először meg akartam ölni, de aztán azt határoztam, hogy elhozom őt hozzád. Itt van most, a táborban. — Hozzátok hozzám a pásztorfiút! Eléje vezették a kis pásztorfiut boérhos ködmönében, nagy báránybőr süvegében, bottal a kezében. Timur megkérdezte a gyermektől: — Tudod, ki előtt állsz? •— Tudom. — felelte a gyermek. — Timur előtt, aki minden földet é, minden nemzetet meghódított— Tudod, hogy én mindent megtehetek veled, amit csak akarok? — Tudomé. — Hát akkor a forrást, amelyből vizet szoktál meríteni, most mutasd meg nekem, hogy megitathassam hű katonáimat. — Az a forrás olyan kicsi, hogy lehetetlen meghatni belőle a te hadseregedet.• Hát látom te valóban nem akarod megmutatni, hogy hol van az a forrás! — kiáltotta Timur, közelebb lépve a fiúhoz. — Én majd kikényszerítem belőled a feleletett — Rajtam már kipróbálták az erőszakot — felelte a gyermek s miközben ezt mondta, levetette válláról a szűrét. Timur és akik még a közelében álltak, látták, hogy ruhája össze van szaggatva s vállait és hátát véraláfutásos foltok borítják. — Én akartam belőle kicsikarni a választ, — mondta ekkor Ubajdulla, — de ez a pásztorfiú Irántha csak kőből volna. — Kőből? — nevetett Timur. — Jól van, hát most megparancsolom, hogy csavarjátok hátra a kezeit. Ha hallgat, szaggassátok hurkokkal darabokra! A gyermek nyugodtan fölemelte szűrét és a vállára borította, Timur testőrei előreugrottak, hogy teljesítsék uruk parancsát. De nem tudlak ártani neki, mert a pásztorfia ott, mindnyájuk szeme láttára, kőszobor,rá változott. A katonák megrémülve húzódtak hátra. — Igazad van, — mondta Timur, Ubajdullához fordulva. — Valóban kőből van... . Nem is időzött tovább abban a völgyben Timur, hanem tovább vonult, a szomjúságtól kimerült harcosaival, az Elbrusz lábához. A «Kőgyermek» pedig megállt szilárdan, a fehér futóhomok ■ között. És ott áll mind a mai napig. Fordította: Vág Szabolcs Kulturközponttá válik a marosvásárhelyi Szervezik az Atheneum dalárdáját, szavalókórusát és tánccsoportját (MAROSVÁSÁRHELY.) A városháza toronyórája nyolc órát kongat, amikor a főtér esti járókelőinek tömegén átpréseljük imttunkat és belepülni a Képi Athenäum helységébe. A gyönyörű teremben nappali világosság árad. A falak mellett körben sakk-uszító ok, figyelmes arcú ifjak és felnőttek állják körül őket. — Miért vitt majd el ennyien? — szólítjuk meg csodálkozna a mellettünk álló Várbeli Lajos Ifjúmunkást. — Szakszervezeti sakk-csapatverseny :sc ifik, — válaszol, — de versenyen kívüli napokon sincsenek kevesebben, mert szeretünk sakkozni és a Népi Athenäum biztosítja, hogy állandóan fejlesszük magunkat ebben az értékes elmesportban A nagy olvasó teremben az Atheneum könyvtárának könyveit olvassák a kényelmes székekben s az asztalok fölé hajó dolgozók. Az ideológiai és szépirodalmi könyvekkel jól felszerelt könyvtár, a kényelmes és csendes olvasóterem nyitva ál minden tanulni és olvasni akaró dolgozó előtt és a lehetőséget fel is használják ifjak és felfőitek egyaránt, politikai és zetű túlszinvonaluk emelésére. A gyűlési éremból szófoszlányok szűrödnek ki: — „Nekik nem vett elég a jaj, mert mások jajig vöritek,_ — szavalja egy tanu,Clany Rózsi Aliz akaspímű -versét. A zsúfolásig mecdelt, turéinlten iskolás ifjaknak tartottak gyűlést a Népi Atheneum célkitűzéseiről, amit művészi műsor követett. Visszhangzott a terem a béke jelszavaktól és az egybegyűltek mo ' solgó, de kemény arcáról vils'ntükröződött, hogy legdrágább' lé- csünket, a békét, minden áron mert fájjuk védeni, mert tv du tg*»» növelik Indulással "és munkával a békelabor érdjét. Körútunk végén a folyóiratolvasóterembe is betekintünk. Kis asztalokon a lejfrtebb iormák és magyar nyelvitrmpiapok és folyóiratok kinahjairói, magukat, hogy a gazdasági, politikai, kulturális és tudományos élet eseményeit megismertessék ag. olvasókkal. — Mindig ilyen látogatott » Népi Atheneum !" — kérdezzük felelősétől. — Legtöbbször, de amikor színjátszó csoportjaink próbát tartanak, akkor még többen vannak, — válaszolja kérdésünkre. — A Népi Atheneum, dalárdáját, siracalókórusit és tánccsoportját most szervezik. A zeneiskola tanárai esti tanfolyamokon tanítják majd különböző hangszereken játszani a jelentkező dolgozókat, — mondja a továbbiakban. — A közeljövőben Szavnagy-taifolyamot indítunk. A tanfolyamot eredményesen elvégző dolgok a gyárak, üzemek és intézmények, dalkarait vezetik majd. Rövid sétánk alatt szerzett tapasztalataink meggyőztek erre, hogy a Népi Atheneum rövidesen Marosvásárhely kultúréletének központjává válik, kezdi betölteni az UMP által j ídt izött feladatjjér't, kidiurmanfcjra i'iözoöskja sybiskat * s' körj Tiratálij '"-illítik ideológiai, politikai és fajhárszin-' vonala emelésének irányítását és munkáját. Négy város textlüzleti alktalmazottainak Hmm* Marosvásárhelyt Nagyszabású kultúrünnepély színhelye volt szombaton este az Altus zsúfolásig megtöltött nagyterme, ahol Maros, Udvarhely, Csík és Naszód vármegyék állami textilvállalatai alkalmazottainak novemberi tiszteletére rendezett kultúrversenyének első része zajlott le. Szombaton már a kora reggeli órákban egymásután érkeztek a színes karavánok, kultúrforradalmunk katonái, a színjátszók. — De nemcsak szereplők jöttek, hanem „szurkolók’ is — mondja nevetve Lőrincz József, a csíki csoport káderese, aki kisfiával jött, hogy buzdítsa csoportját. — Mióta megkaptuk a felhívást, állandó próbákat tartottunk, amelyekről egyetlen tagunk sem hiányzott. Karakás József, a marosvásárhelyi áruház káderfelelőse román és magyar nyelvű megnyitó beszéde után a marosvásárhelyi áruház dalárdája Népköztársaságunk himnuszának eléneklésével nyitotta meg az ünnepélyt, majd a csíki vállalat tánccsoportjai a marosszéki, sormagyar és a „Kiskásás’' című népi táncokkal arattak sikert. Az udvarhelyi Dávid Mirjám szavalata után a marosvásárhelyi színjátszó gárda a „Zsuzsa-néni póruljárt’. című darabot adta elő. A szintén marosvásárhelyi Soós Éva „Élmunkások brigádja’“ című Majakovszkij versét szavalta mély átérzéssel. Megérdemelt sikert aratott az udvarhelyi színjátszógárda a „Legényké-rő“ címü színdarabbal. Jók voltak a kulik Tár szerepében Bokor Szőkevinos és Ágoston Veronke. Horváth Zoltán csíki és Cucuca Mária udvarhelyi szavalok után a csíki, színjátszó csoport az „Éhes disznó makkal álmodik” című színdarabot adta elő. Végül az udvarhelyi tánccsoport a Bánfalvi zsebkendős, Sófalvi csárdás és ürmösi, lapostető népitáncokkal zárta be a verseny első napját. A vasárnapi műsorra és az eredményekre legközebbi számunkban térünk vissza.