Szabad Szó, 1947. február (4. évfolyam, 22-45. szám)

1947-02-01 / 22. szám

/flblfcöar* *** TemesvSr Tamáskodó magyarok tarsolyába Az ideérkező budapesti demokratiku­­sok, a Szabad Nép,­a Szabadság és a ?­ Szó, közlései nyomán egyre­­élesebb­­ egyikígilásba kerül a romániai magig: sajtóban is annak az összeesküvésnél élja és egész­­háttere, amelyet a mind­i­g picitek le a magyar rendőrség állam­édelmi osztályának bravúros nyomozói­­a valaki csak kics, is átgondolja hogy mire irányult ez az összeesküvés a valaki csak felületesen is fontosan eszi, mily­nidgos következményeket zu­­díthatna egy hanoin­g összeesküvés eset­leges sikere az egész magyar nép nyaká­ba, rögtön látnia kell, hogy nem­­fel iltt esetről­ van szó, mint azt a táji­ko­­llanság, vagy méginkább a rosszhisze­­lűség állít­ja. Nézzük csak röviden, miről is vin szó. E­gy lelkiismeretlen csoport föld­­ alatti szervezkedésbe kezdett a Magya Köztársaság megdöntésére. Szerintük a magyar kormányzás jogfolytonossági 1944 március 19-én, a német meg­szállás napján megszüld­és­igis érvény­esen nemcsak a felszabadulás előtti,­­ a felszabadulás utáni minden alkotmá­nyos intézkedés, érvénytelen mind a ideiglenes , még Debrecenben megalakult nemzetgyűlés, mind a végleges (a mu­lasztások alapján összeült) demokrati­kus nemzetgyűlés minden határozata érvénytelenek a fiatal magyar demokrá­cia összes reformjai (földreform, államo­sítások, köztársaság kikiáltása, stb.) Az összesküvők ellenkormány megala­pázását is tervezték. Az élükön álló úgy nevezett ,,Hetes Bizottság“ foldalain fő­vezérséget létesített katonai akciók elő­készítésére, élén az időközben szintén elfogott. Dalnoki Veress Lajos volt vezér ezredes „földalatti fővezérrel“. Katona vonalon — mint az összeesküvés immá befejezéshez közeledő felgöngyölítése so­rán kiderült ,­ az összeesküvők több magasrangú katonatisztjg már közvetle­nül együttműködtek. Ezek személyében közismerten horthysta, reakciós szelle­mű lisztek kerültek rendőrkézre, akit vezető pozíciójukban egyébként is ránk­ kimutatták ellenszenvüket a demokrati­kus köztársasággal szemben. Polgári vonalon az összeesküvők­­ horthysta időkben született Magyar Kö­zösség nevű szervezet feltámasztása ré­vén igyekeztek behálózni az országot Természetesen nem feledkeztek meg az esetleges, kádári lehetőségéről sem : elő­készítették a menekülés útját is, terve dolgoztak ki a budai repülőtér átmenet elfoglalására, hogy onnan Idilföldre szökjenek. Vezérelvüknek tekintették Magyar­or­szág konszolidálásának , mind a politikai mind a gazdasági rend végleges kialakít­­ásának ~~ megakadályozását. Egyarán megmozgatni Istvántól: céljuk érdekéből a politikai és gazdasági reakciót, amive­l eyébként most, a leleplezés során jól kétkedő, tamáskodó magyarnak akarat­lanul is kinyitották a szemét : sokat ugyanis, mint más országokban is, mind­máig csökönyösen tagadták a politika és gazdasági reakció összefüggését. Nem egy jóhiszemű, de kevésbbé öntudatú magyar úgy járt, mint a strucc, a méh homokba dugja ii fejét, nem akarta tu­domásul venni, mennyire egykoron pen­dülnek a politikai kalandorok a gazda­sági harácsolókkal. Érthető,, ha a magyar demokrácia e kézenfekvő tanulságokat most a legszé­lesebb körben tudatosítva, az összeeskü­­­felszámolásával egyidejűleg erőteljes tisztulási folyamatot is indít mindenütt­, ahol az említett politikai és gazdasági reakció megvétellé tuhát. Elit­nforra­­dalmi rendszerváltozás Magyarországon az álmok világába tartozik. Nem­csak ma, hanem halnar­ is. Igen gyá­­moltalom, lehetetlen tömegnek nézhették összeesküvők — éppen azért, mert sohasem igyekeztek megismerni — a dol­ajozó magyar k­ép sokat szenvedett mil­iőit, amikor azt gondoltuk, hogy a szere­let megszálló csapat­ok kivonulásakor egyszerű ljis.zarviryi­­sri ismer ők­­;« ‘an­­n­­ák nyeregbe és maguk he­­z.­ragad­ják a hatalmat. Nem telt volna huszonnégy órába s az összeesküvés véresen össze­omlott volna. Álmok mvilágába tartozott az ellen­forradalmi rendszerváltozás. De nem tartozik az álmok világába az úgyneve­­zett cs­üirke reakció lassú pókháló-mun­kája, szívós térfoglalása az állami, gaz­dasági, társadalmi, sőt a politia­i élet­ben is. Nem tartozik az állmok világá­ba az őrült kísérletek, merényletek kiagya­lása. Nem tartozik az álmok világfáiba át­meneti ,zavarok tudatos felidézése és taktikai kihasználása. A magyar de­­mokráiciát megbuktatni immár lehetet­lenség, de fejlődését fékezni, belső tar­­talmát elsekélyesíteni s a demokratikus k­gyszert kevésbé­ öntudatos rétegek­ből i­s idegeníteni —­például a munkásság és a parasztság közötti ékveréssel — igenis lehetséges volna. A most leleple­­zett összeesküvés éppen erre a lehető­ségre számított, amikor nem utolsó sor­ban arra vetette a fösulist, hogy a Kis­gazdapárt úgynevezett jobbszárnyát erő­sítse és a Kisgazdapárt demokratáinak együttműködését a Baloldali Blokkal minden eszközzel gáncsolja. Viszont éppett ennek a törekvésnek a felismerése szólítja most még e­em­ényebb egységbe a magyar demokrácia összes erőit, hogy az összeesküvés fölénytes le­henger­elésével együtt súlyos, talán döntő csapásokat irányozzanak azok felé a pozíciók felé, amelyeken a politikai és gazdasági reakció már-m­ár elterpeszkedett. Ilyen­formá­n nemcsak éberségéről, erejéről,­­ de világos küldetés­tudatáról is tanusá­­­­got tesz ország-világ előtt az új Magyar­­­­ország, a fiatal magyar demokrácia,­­ KULCSÁR SÁNDOR Ára 500 lej Taxa pieties ín an »«rar con­, ori Dir. Ga» P. T.. T Kr. 17.354/1545 POLITIKAI NAPI­L­A­P IV. évfolyam 22. szám Felelős szerkesztő: LÁZÁR JÓZSEF Szombat, 1947 február 11 MOSZKVA. (Rador.) Molotov szovjet külügyminiszter aláírta a Romá­niával kötött békeszerződést. A szovjet külügyminiszter aláírta ezenkívül az Olaszországgal, Bulgáriával, Magyaror­szággal és Finnországgal kötött béke­szerződések eredeti szövegét is, amelyet Washingtonból Moszkvába küldtek és innen Londonba­­továbbítanak. London­ban Bevin külügyminiszter írja alá a szerződéseket, majd Ridault francia kül­ügyminiszter Párizsban írja alá azokat, még február 10-e előtt. Ezen a napon a francia fővárosban ünnepélyesen meg­történik a békeszerződések ellenjegyzése. A Szovjet­ Unió részéről Bogomolov párizsi szovjet nagykövet vesz részt ezen az ünnepségen. Népfőiskolákat és népkönyvtárakat sürgetett a MNSz országos közművelődési értekezlete Kolozsvár. Az országos magyar közművelődési értekezlet keretében meg­vitatásra kerülő népfőiskolai kérdés során egyöntetűen megállapítható volt, hogy a népfőiskolák eddigi működése tervszerűt­­lenül és ötletszerűen folyt, központi irá­nyítás híján nem teljesíthette feladatát. A népfőiskolai értekezleten megjelen­tekre várt tehát az a hatalmas feladat, hogy központi irányítási rendszert teremt­senek a szabad művelődés területén és meghatározzák, mi a munkaköre és me­lyik az a jogi szempontból megfelelő forma, melyben a népfőiskola intézmé­nyes jelleggel testet ölthet. Az első országos népfőiskolai értekez­leten az írók, tudósok és szakemberek a következőkben mérték fel a tennivalókat: 1. Kérje fel az értekezlet az Erdélyi Magyar Közművelődési Egyesületet, mint­óváhagyott alapszabállyal rendelkező magyar közművelődési intézményt, hogy minden erdélyi magyar megyében és az Ókirályságban, a Magyar Népi Szövetség megyei szerkezeteivel karöltve, létesítsen egy-egy fiókot és ezek a fiókok alapsza­bályukon belül intézményesítsenek egy­A javaslatok megtárgyalása után álta­lános vita indult meg a­­népfőiskolák fel­adatairól. László Gyula egyetemi tanár „Az ember és a tudás” címmel tartott rövid előadást, majd Horváth István író a földműves nép szellemi igényeiről beszélt, Bakó Béla a tanfelügyelő a tan­testület helyes szerepét világította meg a népfőiskolai oktatásban, K­ó­s Balázs a mezőgazdasági szakelőadók kiképzését sürgette, m­íg Nagy István író a népfő­iskolai nevelés legégetőbb s időrendben legszükségesebb feladatára mutatott rá. Szabó Lajos tanár a népi színjátszás kérdésével foglalkozott. Az értekezlet a egy népfőiskolát. 2. Az EMKE Kolozsvárt teremtsen or­szágos központot a népfőiskolák számára. 3. A népfőiskolai közpom és az egyes megyei népfőiskolák­ közös terv szerint m megkezd­i előadók kiképzését. 4. A népfőiskolai országos központ a megyei népfőiskolákat s az egyes falvak és városok magyar közművelődési intéz­ményeit és s­zervezeteit közművelődési anyaggal és felszerelési anyaggal látja el a lehető legkedvezményesebb gazdasági feltételek között. 5. Az EMKE a Magyar Népi Szövet­séggel országos és megyei viszonylatban együttműködve, épületeket és egyéb in­gatlanokat igyekszik biztosítani a nép­főiskolák számára. 6. A megyei népfőiskola, a Magyar Népi Szövetség helyi szervezeteivel együtt­működve, közművelődési előadássoroza­­tokat szervez és közvetlenül gondoskodik szaktanfolyamok tartásiról. 7. A könyvtárak tekintetében az érte­kezlet az EMKE-hez fordul és felkéri, hogy létesítsen országos magyar könyvtár­bizottságot. jelenlévő S­z­e­n­t­i­m­­r­e­i Jenő magyar művészeti vezérfelügyelő felszólalása után elhatározta, hogy felkéri a Magyar Népi Szövetség parlamenti csoportját, hasson oda, hogy a kolozsvári M­agyar Művészeti Vezérfelügylőség előterjesztése alapján megfelelő számú magyar színdarabok, versek és zenés számok általános enge­délyt kapjanak. C­z­i­k­é­s­i Ernő gépészmérnök az egyes iparágakban mutatkozó utánpótlási hiány­ra és a szakoktatás fejlesztésének szüksé­gességére, M­á­l­n­á­s­i Géza orvos a nép­­egészségügy siralmas helyzetére mutatott rá. V­á­m­s­z­e­r Géza tanár a honismereti nevelés fontosságáról, M­é­l­i­u­s­z József a népnek az irodalmi nevelésen keresztül öntudatra ébresztéséül, Faragó József pedig a népkönyvtárak és könyvkiadás helyzetéről beszélt. Balogh E­ttgor, az értekezlet elnöke az elhangzott felszólalásokat és javaslato­kat összegezte majd a jelenlévők meg­alakították az intézményesítendő népfőis­kolák központi bizottságát. Kurkó Gyárfás a közvetlen és bensőséges népnyelésről Az értekezletet a vasárnap délutáni munkarenden résztvevő Kurkó Gyárfás zárta be, aki meleg és közvet­en szavak­kal fordult az egybegyűltekhez.­­ Ha a mai körülmények között meg akarunk állni — mondotta —, fel kell vérteznünk népünket a tudás fegyverével. Az átlagkulturájú magyar néprétegre gondolok, amelynek állandóan pótolnia kell tudását. A­ negyven éven aluli nem­zedék kisebbségi sorsban nőtt fel, akik, mikor kikerültek az iskola padjai­ból, nem tudtak sem románul, sem ma­gyarul. Itt kell megfogni a nevelés kérdését, mert ez a nemzedék állandóan találkozik a tudatlanság átkával. Az értel­miségi, munkás és földműves rétegre ta­golódó magyarságban az első kettő in­kább fel tudja találni a haladás útját. A harmadikat, mely az alapot képezi, kell most elsősorban leikarolni, de nem tudo­mányos és merev módszerrel, hanem közvetlen és bensőséges kapcsolat révén. Ha ezt,meg tudjuk valósítani, akkor el­mondhatjuk, hogy leraktuk az alapot, melyen a nép elindul és majd tovább szívja magába a megizlelt műveltséget. K­iskó Gyárfás zárószavai után az er­­délyi magyarság életéről felvett keskeny­­­ filmet vethették az értekezlet részvevői­nek s ezzel a kétnapos, eredményekben gazdag tanácskozás véget ért. Meg kell könnyíteni a falusi színjátszást

Next