Szabad Szó, 1947. szeptember (4. évfolyam, 193-217. szám)

1947-09-01 / 193. szám

Tunisoara — Teuresvár Áfa 5 lel POLITIKAI NAPILAP Felelős szerkesztő: LÁZÁR JÓZSEF IV. évfolyam, 193. szám , Hétfő, 1947 szeptember 1 A kizárás s­em elég! Írta: LÁZÁR JÓZSEF A Magyar Népi Szövetség végrehajt bizottságának ismert határozata nyoma: szervezeteink Erdélyszerte megindították' a lázs, "atás munkáját. Tagjaink sorából százával zárják ki azokat a káros eleme­ket, akik az itt élő magyarság demokra­tikus fejlődésének útjában állanak. A kiekesz­tésekkel kapcsolatban azonban hibák és mulasztások is történnek. A hi­dák többrétűért. Szervezeteink általában kellő politikai körültekintés nélkül fog­­tak neki a tisztogatásnak. Néhol eltávo­­­ítottak a vezető szervekből olyanokat is, akik már a diktatúra évé­ben is har­cos demokratikus magatartásról tettek tanúságot. Egyebütt pedig megtűrtek a tagok sorában hűségnyilatkozatok leplei­ben sze­dkedő konok reakciósokat. A legnagyobb mulasztás azonban akkor tör­­tént, amikor szervezeteink csupán gépies alakiságnak tekintették a kizárásokat , nem politizálták meg a tagok sorából ki­zártak népellenes, magyarellenes bűneit. Itt lapjaink is megrovást érdemelnek, mert megelégedtek azzal, hogy minden magyarázat nélkül közölték a kizárási határozatokat. Ezeknek a mulasztásoknak jelentősége úgy válik nyilvánvalóvá, ha megvizsgál­juk azokat a népellenes bűnöket, ame­lyek miatt szervezeteink kieprik a reak­ciós elemeket.. Miért szükséges eltávolí­tásuk a magyarság szervezetéből? Azért, mert magatartásukkal, haladásellenes pol­itikai nézeteikkel akadályozzák a ma­gyarság demokratizálódását és bénítják har­­ lendületét, tevékeny bekapcsolódás­­át az ország alapvető kérdéseinek meg­­oldásába, következésképpen hátráltatják az itt élő magyarság jólétének teljes ki­bontakozását. Aki ilyen főbenjáró bűnben marasztaltatik el, azt nem elég kizárni. Nem elég a Magyar Népi Szövetség köz­­pánti szervének határozatát, formailag alkalmazni, hanem sokkal többet, dina­­mikusabbat kell tenni; a magyarság dol­gozó tömegei előtt nyíltan és határozot­­tan le kell leplezni a magyarság és a ro­­mániai népi demokrácia kártékony rág­csálóit, ki kell teregetni a nép előtt go­­noszságuk és megátalkodottságuk minden mozzanatát. A magyarság ,,magyar ajkú“ árulóinak leplezetlen valójukban kell a nép szű­te előtt megjelenniük, hadd lássa a teremtő munkában verejtékező magyar munkás, a forró nap hevében dolgozó földműves, a napi gondokkal küszködő­­városi kisember és a haladás ügye mellé állott értelmiségi, hogy kik az ellenségei. Szervezeteink lapjainkkal karöltve tuda­tosítják a dolgozó magyarságban a pel­lengérre állítottak mesterkedéseinek sö­tét, népellenes céljait, hogy a népi réte­­gek saját határozatuknak érezzék a kizá­rási döntést. A leleplezésekkel a magyarságot mozgó­sítani kell és bizonyító érvekkel felfegy­verezni, hogy képes legyen kirekeszteni magából ellenségeit és a közmegvetés szakadékába taszítani. Megengedhetetlen, hogy a népellenes bűnökért kizárt tag saját mulasztásunk folyományaképpen az ártatlan áldozat szerepében tetszelegjen és a közélet más sarkaiban terjeszthesse tovább a reakció mérgeit. A kizárt sem­­mirekelőt el kell szigetelnünk teljesen. Hazugsággal, ármánykodással teli sza­­vakkal, hitelét a cáfolhatatlan tények bi­zonyító erejével kell megsemmisítenünk. Súlyos hiba az, hogy az országos vég­­rehajtóbizottság harcra mozgósító hatáí­rozatát a belső tisztulás folyamatában admis­sztrációs, ügyrendi kérdésként fog­­juk fel. Ezzel önmagunkat csapnánk be, mert közéletünk megtisztításának feladatát csak felerészben végeznénk el. Munkán­­kat elsekélyesítenénk és lemondanánk a politikai harc fegyveréről. A kizárások­­nak igen­is polit­kai ténykedéssé kell acélosodniok. Nem száraz, nem üresen kongó kizárási határozatot hozunk, ha­­nem kemény politikai harcot vívunk a különböző köntösben közöttünk bujkáló ellenségeinkkel. Amidőn új demokrá­ciánk ismét nagyot lendült és belépett a népi demokrác­a kezdeti korszakába, az itt élő magyarság szervezete nem végez­­het félmunkát és nem kulloghat hátul, mert ez a lemaradás a dolgozó magyar néprétegek kárára válik. És ne felejtsük el, hogy ezért felelősséggel tartozunk a dolgozó magyarság előtt. Véssük tehát tudatunkba, hogy" amikor a reakciós ász­kálódókat kivetjük sorainkból, töme­geinket a kizárttal való szembefordulásra kell mozgás­tanunk. A tisztogatási munkának tovább kell folynia. De ugyanakkor tisztában kell lennünk azzal, hogy a kizárás nem vég­cél, hanem eszköz népi demokráciánk ki­­teljesedéséért vívott harcunkban. Ha so­rainkban megtűrjük a népi demokrácia ellenségeit, az országnak a dolgozó töm­ütegek érdekében való újjáépítését, a reakcióval való megbirkózást és a béke megvédésének ügyét gáncsoljuk. Ez pedig azt jelenti, hogy" helytelen magatartás sukikkal a belső és nemzetközi reakció malmára hajtjuk a vizet. Arra a malom­ra, melynek haszonbérlői a népi demo­krácia vívmányait és közöttük az itt élő magyarság politikai, gazdasági és kultu­rális szabadságjogait porrá őrölnék. Hihető­­, hogy ezt egyetlen becsülete­­sen gondolkodó, dolgozó magyar, is kö­­zömbösen nézheti? De ha tudatosodik bennünk, hogy belső tisztogatásunk szer­­vesen összefügg társadalmunk nagy pro­­blémáival, ha világossá válik előttünk, hogy" a társadalmi fejlődés ránk is feladatokat ró, akkor ne végezzünk fe­­lületes munkát, hanem a tisztogatás le­­gyen az a tengely? amely körül­is amely* nek révén mozgósítjuk az itt élő magyar,­ság dolgozó rétege­t az ország újjáépíté* sének munkájára, a román—magyar test* véri együttműködésre, a politikai, gazda* sági és kulturális reakció elleni harcra, a béke és az ország függetlenségének megvédésére. Az öntisztulásnak ebbe a nagy feladatkörbe kell bekapcsolódnia, mert az itt élő magyarság boldog jövője a fenti feladatok megoldásának függ­vénye. Ne feledkezzünk meg pillanatra sem, hogy belső ellenségeinkkel való leszámo­­lás nélkül nem juthatunk tovább nem­­zetiségi jogegyenlőségünk kiteljesedésé­nek útján. Ennek tükrében nyilvánvaló, hogy a gépiesen alkalmazott kizárás nem elég, ha nem fokozzuk lendületes, kö­vetkezetes politikai harccá és ha töm­e­­geinket nem mozgósítjuk az előttünk ál­ló feladatok megoldására. Taxa plätitä ln nuaierar oonf. ord. Dir, Ga®. P. T. T. Nr. 17.394/1943 M £egfelső Srannúcs watifiikálta a román békeszerződést Moszkva. A moszkvai rádió jelenti, hogy a Szovjet­ Unió Legfelső Tanácsá­nak Elnöksége tegnap ratifikálta az 1947 február 10-én Párizsban aláírt román bé­keszerződést, amelyet a minisztertanács már előzően jóváhagyott. Ugyancsak ra­tifikálta a Legfelső Tanács a Magyaror­szággal, Bulgáriával, Olaszországgal és Finnországgal kötött békeszerződéseket is. London. Az angol rádióállomás kö­zölte az angol kormány szóvivőjének nyi­latkozatát, amelyben az angol kormány nevében örömét fejezi ki a volt csatlós­­államok békeszerződéseinek a Szovjet­unió részéről történt ratifikálása fölött. Bukarest. A román rádió szóvivője kiemelte annak a jelentőségét, hogy a Szovjet­ Unió Legfőbb Tanácsa közvet­lenül a román parlament után ratifikálta a békeszerződést, mint ahogy a párizsi béketárgyalásokon is messzemenő támo­gatást nyújtott Románia ügyének. A bé­keszerződés ratifikálása révén véget ért az átmeneti időszak, az ország ma tény­legesen és jogilag is a béke állapotának örvend, abban az időszakban, amikor a demokratikus stabilizáció teljes kibonta­kozása van folyamatban és az ország de­mokratizálódása megfelelően halad előre. Október elsejétől csak jegyre kaphatók a ruházati és élelmezési cikkek is Bukarest. A Romania Libera érte­­esülése szerint az ipar- és kereskedelem­ügyi minisztérium szakosztályai gyorsí­tott ütemben dolgoznak a közellátás új rendszerének megalkotásán. Egyrészt pontosan felmérik az országban található különböző áruk mennyiségét, különös te­kintettel a szeptember 8-án lejáró beje­­­lentési kötelezettségre, másrészt pedig ki i­s számítják azokat az árumennyiségeket,­ amelyeket jegyrendszer alapján ki lehet­­ osztani a lakosságnak. Az élelmie­ékek­­ Bukarest. Mint ismeretes, a stabili­záció folytán szükségtelenné vált beszer­­zési hivatalok helyét a szövetkezetek és állami üzletek foglalják el, hogy a dol­gozók ellátását közvetlenül és a lehető legolcsóbban biztosíthassák. Az ipari és kereskedelemügyi­­miniszter ura, most dol­gozik az állami üzletek megszervezésé­­nek­­és működési körük meghatározásá­nak véglegesítésén. Két terv között fog­nak dönteni a gazdasági főhatóságok; az egyik szerint szakmai csoportok szerint osztják be az alkalmazottakat egyes­ ál­lami üzletek vevőkörébe, a másik meg­­oldás pedig: azt javasolja, hogy az alkal­elosztásának kiszámítása nagyrészt már be is fejeződött és így vált lehetővé a dolgozók szeptember havi élelmiszerlap* jainak kiosztása. Ami a ruhaneműek és cipők adagolá­sát illeti, a munkálatok már olyan előre* haladott állapotba kerültek, hogy októ­ber elején be lehet vezetni a jegyre való vásárlás kötelezettségét. A napokban megkezdik a ruházati jegyfüzetek nyom*­tatását is, azok kiosztására pem­ig szep* tember 23-ig sor kerül. Hazottak jegyfüzeteik Indokában bár­­mely állami üzletben vásárolhassanak. Az előkészítő munkálatok már javában folynak és a minisztérium úgy határozott, hogy az állami üzletek egy része már szeptember havában megkezdi működé­sét. Ami­­az első áruellátást illeti, a mi­­nisztérium az állami üzleteknek azonnal kiutalja azokat az árukat, amelyek le­foglalt zálogként,, természetbeni adókból és egyéb forrásokból birtokába jutottak. Az állami üzletek élelmiszerellátását irem­tően különös gondot fordítanak a kon­­zerv­cikkekre és az ország valamennyi konzervgyára már megtette a szükséges előkészületeket, hogy eddig ismeretlen mennyiségű konzervet gyártsanak. Két hónapi cukoradagot osztanak Bukarest. A Scanteia jelentése sze­rint az ipar- és kereskedelemügyi minisz­térium úgy határozott, hogy szeptember első felében kéthavi cukoradagot oszta­­nak minden lakos számára. Akik nem tagjai a beszerzés­­ hivataloknak, azok fe­jenként a két hónapra összesen fél kiló cukrot kapnak, m­a a dolgozók új élelmi­szerlapjuk alapján a megfelelő pótadago­­kat is megkapják, aszerint, hogy könnyű, vagy nehéz munkát végeznek. Kereskedők és gyárosok könyvvezetési kötelezettségei Bukarest. A pénzügyminisztérium külön felhívással fordult a kereskedők­­hoz és gyárosokhoz, akiket újólag figyel­meztet arra, hogy a stabilizáció után ele­mi kötelességük az üzleti könyvek pontos és a valóságnak teljesen megfelelő veze­­tése. Minden kihágást ezentúl a legszigo­rúbban büntetnek és a bírságokat semmi jogo mén nem fogják elengedni, vagy le­szállítani. Hogyan fognak működni az állami üzletek

Next