Szabad Szó, 1948. február (5. évfolyam, 24-50. szám)

1948-02-01 / 24. szám

A közös feledetek teljesítésére Kezet nyújtottak egymásnak az ország különböző nemzetiségű dolgozó női Szíves Margit, a Magyar Népi Szövetség parlamenti képviselőjének beszámolója a megyei demokratikus női szervezetek nagygyűlésén Temesvár. TemesTorontál megye valamennyi demokratikus női szervezetének kiküldöttei teg­nap nagygyűlést tar­tottak a Capitalban, ahol megválasztották a­ kiküldötteket, akik a megyei demokratikus női szervezeteket a február elején Bukarestben tartandó országos kongresszuson képviselik. Ekkor alakul meg ünnepélyes keretek között a Romániai Demo­­krata Nők Szövetsége. A nagygyűlés mindvégig lelkes hangulatban folyt le és az nemcsak a nők egységéről, hanem ön­tudatos munkavállalásáról és a jövő nemzedék iránt vállalt felelősségük átérzéséről is tanúságot tett. A jövő felépítésének útját választottuk A nagygyűlést Craiu Rozália,, a­ Pal­lasziaellenes Nők Szövetségének temesi megyei titkárnője nyitotta meg, aki utalt a nők nagy szerepére az új világ kialakí­­tásában. Előttünk csak két út áll nyitva, — mondotta — vagy­ a háborús uszitók­­hoz csatlakozni, vagy pedig azon az úton haladni, amely a béke védelmét és a jövő felépítését jelenti. Mi ezt az utóbbi utat választottuk, mert mást nem is választ*­hattunk volna. * ► » ■ . Ezután megalakították a nagygyűlés elnökségét, amelynek tagjai: Marian Mia képviselő, Szűcs Margit,­ a Magyar Népi Szövetség­ parlamenti képviselője,­­mind­ketten a kongresszus központi előkés­zítő bizottságának tagjai, Csont Mara, Janov Elena, Szabó Etel, Derutseh Olga, Obreja Marica, Matovics Ogleanca, Craiu Rozin­ka és a falusi nők képviseletében Kohur­nitz Ágota. A megye lakosságának üdvözlete Ionescu Titus úr, megyei prefektus­­ a megye lakosságának és a megye vala­mennyi hatóságának nevében üdvözöltél a nagygyűlést. A demokrata női szerve­zetek egységbe való tömörülésének nagy fontossága van, mert a nőknek is részt kell venniök a háború nyomainak eltün­­tetésében. A Szovjetunió ellen harcol­­tünk, amely azonban nagylelkűnek miv­­atkozott irányunkban és segítségünkre sietett. A nők lépést tartanak velünk az újjáépítő munkában. A női szervezetek, egységesítésére annál nagyobb szükség van­, m­ert mindnyájunknak vállvetve kell dolgoznunk a Román Népi Köztársaság megszilárdításán, így kell felelnünk azok­nak, akik angol —amerikai vezetés alatt háborúra uszítanak. Ionescu Ti­tus dr. ezután magyarul így folytatta: ,,Éljenek a magyar, román, szerb és zsidó asszonyok, akik egy front­ba tömörülve a békéért, a háború ellen harcolnak.“ Harc a békéért A megyei prefektus beszéde után meg* választották az egyes bizottságokat, fel­ olvasták az érkezett üdvözlő táviratokat, amelyeket Temesvár egyes gyárainak munkásnői küldtek, utána egyhangú lel­kesedéssel csatlakoztak a Franco-rendszer elleni tiltakozáshoz, követelve a spanyol nép hóhérának és csatlósainak eltávolítá­sát és a demokrácia meghonosítását. Marian Mia képviselő szólalt fel ezután és hangsúlyozta, hogy a nők látják azt a veszélyt, amely angol—amerikai részről a békét fenyegeti és ezért harcolnak a békéért az első sorokban. Végső célunk a szocialista társadalom megteremtése. A r­ői szervezetek egységesítésének igen nagy a fontossága, mert mert két tábor került egymással szembe. Az egyikben sorakoznak az imperialisták, a másikban a békeszerető népek, élükön a Szovjet­ Unióval. (Lelkes, hosszantartó éljenzés.) A szomszéd országokkal megkötött baráti, együttműködési és kölcsönös segélynyúj­­tási szerződések erősítik a békefrontot, amely napról napra jobban megszilárdul. Az imperialista államok bátj­­a szétdom­Szűcs Margit, a Magyar Népi Szövet­­ség képviselője, központi kiküldött tar­tott ezután mély politikai távlatokat nyújtó hatalmas beszédet, örömmel álla­pította meg, hogy az a lendület,­­ hit és bátorság, amelyet 1946-ban a magyar nők első szabad kongresszusán tapasztalt, nem gyengült, hanem erősbödött. A nők ko­­­moly és következetes munkájának ered­­­­ménye a mai nagygy­űlés. Románia demo­­­kratikus fejlődésében a demokrata nők­­ táborában a temes-borontálmegyei nők. Más jelei tapasztalhatók, nálunk fellen­dülés észlelhető. Szólt ezután a görög nép hősies harcáról, amelyben a nők is részt vesznek. Románia ma egy nagy műhely, amelynek munkájában a nők is kiveszik részüket. Demokráciánk leg­a­a­gyobb megvalósítása, a Román­ Népi Köz­­társaság kikiáltása és a nép mert már maga irányítja sorsát. Ez az az út, ame­lyen haladnunk kell Sok probléma vár még megoldásra, amihez a nők egységére van szükség, nek nagy szerep jut, mert lelkesedésük és lendületük nagyobb mint más megyékben. Erre a lendületre, amelyet itt tapasztalt, nemcsak­ az országos kongresszuson, ha­­nem abban a munkában is szükség lesz, amelyet a nők közösen fognak vállalni. — Az új eszméket mi nők — folytatta Szíjcs Margit — mindig örömmel fogad­­juk, de ha közeledik a munkavállalás ideje, ritkulnak soraink, így vagyunk a demokráciával is. Van e szebb feladat, mint dolgozni az ország felvirágoztatása Szűcs Margit rátért ezután a belpoliti­kai helyzetre. Maniut és klikkjét elnémí­tottuk, — mondotta — és nekünk is leg*­főbb feladatunk, hogy kitaszítsuk so* rainkból azokat, akik az együttélő népek­­kel való barátság ellen vannak és gyűlö* letet szítanak. A volt dinasztiának 300.000 hold földje, 18 kastélya és számtalan rész­­vénye volt. Ez ma már mind a miénk. — Sokan vannak, akik nőiességünket féltik, mert politizálunk. A nőiességnek régi értelemben vett formája csak egy társadalmi rétegnek volt ideálja, mely a frontokról hazatérő katonák sebeit bekö­tözte és néhány gyermeknek adott enni­­valót. A mi nőiességünk más, mert azt akarja, hogy ne legyenek többé háborúk, ne legyenek vérző sebek, amelyeket ide­gen érdekek szolgálatában szereztünk. Mindez­­ többé , ne legyen és ne le­gyen éhező gyermek sem. Tanulnunk kell, hogy irányítók és útmutatók lehes­­sünk. Asszonyaink bátortalanok, de erre nincs okuk. Mindenütt, ahol Romániában nők szerephez jutottak, megállották he­­lyüket és nem hoztak szégyent a női érdekében, h­arcolni­a azért, hogy a nő m­inden téren egyenlő legyen a férfivel? De ha munka után el kell mennünk egy gyűlésb­e, nehezen indulunk. Erről egyszer és mindenkorra le kell szoknunk. —­ Annyiszor hallottuk, de újból ismé­telnem kell, hogy nekünk a béke ar­cvo­­nalán a helyünk, azok mellett, akik kö­vetkezetesen vezetik a harcot a béke megszilárdítására. De sohasem hallottuk azt a kérdést, hogy miért nem csatlakoz­­tunk a másik táborhoz? Erre a kérdésre most felelnünk kell Miért van nekikik békére szükségünk? Amerika és Anglia előtt két út állott: vagy­­továbbra is fenntartják a háborús ipart, vagy pedig áttérnek a béketermelésre. Amerika és Anglia arra kényszerült, hogy az utóbbi utat válassza, még abban az esetben is, ha az így előállott munkanélkülég követ­keztében egészséges demokratikus folya­mat indul meg. De a termelt javakat va­lahol el is kell helyezni. Nekünk szüksé­günk volna ezekre az ipari cikkekre, de az amerikai tőkések tudják, ha feltételek­­­nélkül megsegítenek bennünket és a töb­bi európai demokrata országot, akkor öt-tíz év alatt megerősödünk, így hát a segítséget feltételekhez kötik. Az első feltétel az, hogy távolítsuk el a T­ormány­­ból a munkások képviselőit. Ez sikerült nekik Franciaországban és Olaszország­ban, de mi lett ennek a következménye. Ebben a két országban gazdasági csőd jelei mutatkoznak, nálunk ellenben meg­indult a fellendülés. Ezért van nekünk és a Szovjetuniónak fékére szükségünk, hogy eltakaríthassuk a háborús romokat és biztosítsuk az utánunk következő nem­zedékek életét. Ezért van szükségünk a demokráciára és a függetlenségre, ezért nem akarunk függni senkitől. Mi,meg fog­juk teremteni egységünket és egyesítjük egy szervezetben a világ minden hevü­­letes asszonyát. ,, Népi demokráciánknak dolgoznia kell, hogy még gazdagabbak, erősebbek le­gyünk. Pauker Anna rendet teremtett a külügyminisztériumban, Luca Vasile há­­rom hónap alatt 132.000 nyugdíjas ügyét intézte el. Ez a nép minisztereinek nagy­­szabású munkája a nép érdekében, a nép javára, nemre. Éppen ezért nekünk nőknek ott kell lennünk, ahol­ ennek a világnak tö­kéletesítéséről lesz szó. — A nők tábora nemzetiségekre megb­oszolva húsz —harminc év óta szemben állott egymással. Eljutottunk most oda, hogy baráti kezet nyújtunk egymásnak és közösen dolgozunk. Négy év telt el komoly munkában és harcban, amelynek gyümölcsét már láthatjuk: szerződést kö­töttünk tv szomszédos államokkal, Bulgá­riával Jugoszláviával néhány nappal ezelőtt létrejött a román—magyar szerző­­dés is. Én ott voltam, amikor a román kormányküldöttség Budapestről vissza­­tért Bukarestbe. Láttam a lelkesedést és a boldogságot, hogy ez megvalósult, részük henyér. És ha mi ketten, városi és falusiak egyszer találkozunk, biztosí­tuk azt a jövőt, amelyre vágyódunk. Egy­ségünk alapját nemcsak a békéért váló harc adja, hanem az a szeretet, amely­ bennünk négy évi kemény munkában és küzdelemben fakadt. De ennek a világ* nak még sokkal több szeretetre v­an szűk* »ige. Szeretetet kell adnunk ezután is, hogy azok munkáját siker koronázza, akikkel együtt harcolunk egy jobb jö­' vőért. Részletes jelentés a temesmegyei női szervezetek eredményes működéséről A nagy lelkesedéssel fogadott beszéd után Janó Elena románul, Szabó Etel magyarul terje­dtette­ elő a temes toron­­tál megyei női szervezetek működéséről szóló jelentést 1944 augusztus 23-a óta. A nők minden munkából kivették r­észü­­ket." Segítették a frontkatonákat és ebben különösen a falusi nők végeztek óriási munkát. Gondoztuk — mondja a jelentés — a kórházban a román és s­zovjet sebe­­sülteket, részünk volt a reakciós kormá­nyok megdöntésénél, ott voltunk, amikor Groza Péter dr. demokratikus kormánya az ország élére került, kivettük a mun­kából részünket a földreformnál, a tahil­izációnál, a választási hadjáratban, a szé­kely és moldvai gyermekek megsegítése* (Folytatás a 2­ oldalon) A nőknek a béke arcvonalán a helyük Kitaszítjuk sorainkból a gyűlölködőket A nők megállották helyüket A város és falu összefogása — Városi asszonyok, forduljatok sze. Szűcs Margit —. A falusi asszonyoknak resettel a falusi asszonyok felé és adjátok is meg kell érteni, hogy a városi nők ke­lt­e­ti tudóitokat — mondotta továbbá ményen dolgoznak és csak elenyésző kis p­p V. évfolyam, 34. szám Peldlős szerkesztő: LÁZÁR JÓZSEF Vasárnap, 1948 február 1

Next