Szabad Szó, 1948. március (5. évfolyam, 51-80. szám)

1948-03-01 / 51. szám

SZABAD SZÓ Temesvárott is megindult a takarékbetét-forgalom Zaharescu Ion, a Nemzeti Bank fiókigazgatója a takarékbetétek új rendezésének előnyeiről Temesvár. A kormány a stabilizá­ció végrehajtása után teljesen új ala­pokra fektette a gyümölcsöztető takarék­­betétek rendszerét. Az újítás abban áz­ott, hogy a C.E.C.-en kívül a lakosság olyan bankoknál helyezheti el megtakarí­tott pénzét, amelyekért a Nemzeti Bank kezességet vállalt. Ez annyit jelent, hogy a biztosítékot tulajdonképpen az állam nyújtja és így a betétesek bármikor, teljes összegben visszakaphatják pénzüket a törvényes kamatokkal együtt. Nem for­dulhat elő az, ami a múltban számtalan esetben megtörtént, hogy magánbankok, amelyek anyagi képességüket meghaladó módon sáfárkodtak a betétekkel, össze­omlásuk alkalmával magukkal rántották a betéteseket, akiknek minden pénze oda­veszett. A jelenlegi bankbetét-rendszer éppen az állam szavatolása következté­ben kizárja az ilyen eseteket, a takarék­­betét biztos és annak tulajdonosa nyu­godt lehet pénzének sorsa felől. Az egész országban, így Temesvárott is örvendetes módon megindult a taka­rékbetétek elhelyezése az államilag sza­vatolt bankoknál. Erre nézve Zaha­­rescu Ion, a Nemzeti Bank temesvári fiókjának igazgatója érdekes felvilágosí­tásokkal szolgált. A takarékbetétek rendkívül előnyös feltételei A takarékbetét-forgalom­ az egész országban megindult, így Temesvárott is. A kamat látra öt százalék, határidőre hat százalék. Ha tehát valaki látra beté­tet helyez el valamelyik államilag szava­tolt banknál, akármikor visszakaphatja, tekintet nélkül arra, mióta gyümölcsöz­ted. A határidőre szóló betéteknél a be­tétes köteles előre bejelenteni, mikor akarja a betétet kivenni, de ha nagy szük­sége van rá, a bank eltekint a határidő betartásától is, de ebben az esetben a hentes a hat százalék kamat helyett csak öt százalékot kap. Ez az új bankbetét­rendszer különösen a kisemberekre ked­vezik 50 lejt is elfogadnak .... — Ma már nincs értelme a szalmazsák­módszernek, vagyis annak a szokásnak, hogy felesleges pénzünket otthon tartsuk - folytatta Zaharescu igazgató. — Min­denki, akinek olyan pénze van, amelyet nélkülözhet, akkor cselekszik a maga ér­dekében, ha a pénzt banknál helyezi el. Nem­ szabad ugyanis szem elől téveszteni, hogy a lej értéke egyre növekszik úgy, hogy aki pénzét bankban elhelyezi, nem­csak kamatot kap, ha annak idején azt majd kiveszi, de olyan összeget szolgál­— Temesvárott — mondotta végül Za­harescu igazgató — a vállalatok olykép­pen intéznék a dolgot, hogy alkalmazot­taik pénzét — tíz lejtől ötven lejig — összegyűjtik és egyetemlegesen helyezik el valamelyik bankban. Ez a megoldás igen célszerű, mert lehetővé teszi a leg­szegényebb munkás részére is, hogy bankbetétje legyen. Egyébként is úgy vélem — hangoztatta az igazgató u­tatnak vissza neki, amelynek vásárlóereje sokkal nagyobb, mint a bankban való el­helyezés alkalmával volt. Az államilag garantált bankok sem olyan „kényesek“ már, mint a régiek voltak: minden össze­get elfogadnak, mert hiszen minden egyes fejnek megvan a maga értéke és ha valaki ötven-száz lejjel jelentkezik gyümölcsöztető elhelyezés végett, nem­ utasítják vissza. A betétes ne feledje el, hogy amikor pénzt helyez el a bankban, hogy nemcsak a munkás, hanem a tiszt­viselő és magános is minden nehézség nélkül bankban helyezheti el keresetének öt-tíz százalékát, mert — ismétlem — pénzt otthon tartani és nem gyümölcsöz­­tetni, nem­ okos dolog. Minden fej, amit kivonunk a forgalomból, veszteséget je­lent a magánosnak és az államnak egyaránt; nemcsak a saját érdekét szolgálja, de a köz érdekét is, mert nélkülözhető pénzét bekapcsolja az országos pénzforgalomba, a pénz tehát nem hever otthon medden a­­lókban, hanem beilleszkedve az ország gazdasági vérkeringésébe, hozzájárul az újjáépítési folyamat megélénkítéséhez és az áruforgalom erősödéséhez. Minden fej, amelyet a bankban helyezünk el, egy csepp az ország gazdasági vérkeringésé­ben és segítséget jelent a köz számára. Közös takarékbetétek is elhelyezhetők Még ma is sokan vannak, akik hívei és gya­korlói a névtelen levélirá­­n­k. Azokról nem is kívánunk szólni, akiknek a népi demokrácia vala­mely­­ intézménye láp a tyúkszemükre és tehe­tetlen dühükben valamelyik újsághoz címzett névtelen irományban vezetik le keservüket­. Az­­fajta gyávaság, ha nem is menthető, de érthető. Ezek a levélírók azt a fáradságot sem érdemi­k, meg, hogy kusza betűikkel időt vesztegessünk és írásu­kat rendszerint már az első sorok után olvasatlanul nyeli el a papírkosár. . Kérésébe érthetők azonban ama álcázott levél­írók, akik „közügyekben“, vagy „a szegény ember érdekében" rántanak tollat és rosszul lep­lezett fe­h­borodással akarják eltakarni azt a tényt, hogy osztályhelyzetüknél és harácsolási vágyuknál fogva már eleve a reakció oldalán állnak. Nehezen tudjuk ugyanis megérteni: ezek a „szegény emberek“ annyira buták lennének, annyira szűklítókörüek, hogy egyáltalán elkép­zelik a címzettről, hogy az elhiszi átlátszó hazugság­ukat. . Nemrég a névtelen levelek egy ilyen dísz­példánya érkezett a szerkesztőséghez, írója betet-ha ,*t hány össze, annyira sajnálja a „sze­gény embereket“, majd i­de lendülettel áttér a demokrácia kigúnyolására. Bizony, ennek a gúnynak az ereje nagyon gyönge és sehogysem illik afféle „műn kisemberhez", akiknek a bőrében a levélíró névtelenül jelentkezik. Természetesen a „régi jó időket“ emlegeti, amikor szerinte egy pompás ebédadag ü­z­letbe került. Ez persze algan igaz, mint ama siráma, hogy ma egy * textilipari munkásnő heti béréből közel 30 száza­­­­lékot vonnak le adóra. Efajta goromba hazugsá­gok egymást követik a levélben és így nyilván­való, hogy szerzője legalább is agyalágyultak­­nak tartja azokat, akik szellemi izzadmányának nyomait elolvassák. Nem csoda tehát, ha ezek után kifakad a pont­­rendszer, a­­ hőtermelési versenyek s az önkéntes munkavállalás ellen. Roppantul fájlalja például, hogy nem tud egyszerre 25 méter kartont és miegyebet vásárolni pontra, de még dühösebb az önkéntes rohammunkára, amely szerinte egy­ iha­n nem önkéntes,­­kénben káros a közre, mert elveszi a kenyeret a „munkanélküliektől”, díványára a levélíróhoz hasonló, munkavágytól fűtött emberektől. Mindezt sok jóhiszeműséggel úgy is lehetne magyarázni, hogy a levélíró zavarosfejű, a reakciós hírveréstől megszédült emberke, de nem okvetlenül ellensége a dolgozóknak. Ezt a jó­indulatú elbírálást azonban az utolsó sorok már lehetetlenné teszik, mert a „munkásérdekek“ nagy védője kiesik szerepéből és néhány elismerő szót ejt Hitlerről és Mau­mról. Több jellegzetes helyesírási hiba pedig arra is következtetni enged, hogy a levélíró nem egészen idegen a hitleristák nyelvezetétől sem. A levelet tehát nyomtalanul elnyelte volna a papírkosár, ha vele egyidőben nem érkezett volna egy másik, teljes névvel hitelesített levél. Ebben Kalmár K­ik* — lakik Fratelián, V. utca 22 szám alatt — többek közt így ír: „Amikor a kedves sorokat olvasom a Szabad Szóban, a rónáci villamos vonal kiépítéséről, amit a „Decem­ber 30“ munkabrigád nagy lendülettel vállalt, elgondolkozom, bárcsak én is ifjú volnék és részt vehetnék ebben a munkában! Milyen jó lesz a rónáciaknak, ha a villamos megindul­. Rónác és Fratélla között milyen nagy lesz a különbség, ott villamos, nálunk lucskos kátyú, még csak köves út sem köt össze a várossal Hej, de szívesen segítenék és segítenénk sokan, öre­gek, ezt az utat legalább kikövezni.­Ez is újjá­építési munka volna“. Ezt írja Kalmár Julia, szitkozódás, gúny és hazugságok helyett. Bizonyára nem tartozik a fiatal nemzedékhez, nem is veri a mellét dolgos múltja miatt, mint a névtelen „szegényember”, mégis mélyen átérzi és megérti a népi demokrá­cia építő szellemét. Bizonyára nem túlságosan rózsás az ő­ élete sem a fratélai sárten­gerben, de jól tudja, hogy máról-holnapra nem lehet fel­számolni a múlt mulasztásait. Azt is tudja hogy a ranáci villamos után sor kerül a fratéliai útra és a többi külvárosok újjáépítésére, nagy köz­munkákra, tudja, hogy a népi tömegeket nem­csak sáros kátyúból, de az elmaradottság testi­lelki sötétségéből is kiemeli a népi demokrácia rendszere. Azt pedig nem kell különösebben hangsúlyoz­nunk, hogy Temesvárott, a Bánságban és az or­szág Bünden részében a Kalmár ruhák vannak fölényes többségben, korra, nemre és nemzeti­ségre való tekintet nélkül, az ő bizalmuk, öntu­datuk és munkaerejük biztosítja, hogy a nagy népi célkitűzések sorra megvalósulnak. Hiába átkozódnak a névtelenség pajzsa mögött, vagy időnként nyíltan is a nép ellenségei, ma már hír­verésük hazugságai és gúgolódásaik egyaránt lepattannak a népi demokrácia épületéről. „Úgy gondolom, fontos lenne a fratéliai út önkéntes munkával való megjavítása is“ — írja levelének végén Kalmár Julia. Valóban fontos, meg is történik majd. Ilyen és ehhez hasonló fontos, közösségi ügyek foglalkoztatják ma a dolgozó tömegeket, mert tudják, hogy minden közösségi eredmény ma már az ő egyéni érdekük is. Ezt az egyre szélesebb körű, egyre elevenebb felismerést pedig nem hátráltathatja többé sem­miféle népellenes erő. A demokrácia lesújt ellen­ségeire, mint ahogy az állandó fejlődés elsodorja a névtelen akadékoskodókat, vagy a tyúkszemen taposott tegnapi haszonélvezőket. Még egyet azonban tisztáznunk kell: a névtelen levélíró egyik fölényeskedő mondatában odaveti, hogy „őszin­teségéért“, jól tudja, reakciósnak fogjuk­ őt bélyegezni. Ebben pedig téved. Nem mi, hanem saját elszólásai leplezik le és bélyegzik meg a reakció ügynökeként. És hiába reménykedik hogy „a demokráciának is meg van ásva a sírja“, a demokrácia különb kuruzs­ók jóslataitól sem ijed meg, az említett sír ped­g kétségtelenül a reakciót nyeli el, összes névtelen és nyílt szövet­ségeseivel együtt. FENYVES LÁSZLÓ Vakasz egy névtelen levélre 2 A két hétre terjedő hadjárat során Tem­es-Torontál megyében mindössze tizennégy kiütéses tífuszbeteget találtak Temesvár- A Lyra-mozgóban ma, vasárnap délelőtt tíz órakor az egészség­­ügyi minisztérium képviselőjének jelen­­létében hivatalosan terekesztik a február 8-án megindult temesvári és temes-toron­­tál megyei egészségügyi hadjáratot a kiü­téses tífusz megelőzésére és leküzdésére. Temesvárott 431 egészségügyi csoport működött összesen 1663 emberrel. Meg­vizsgáltak 34.983 h­áztartást, amelyek kö­­zül 858 ban találtak tetüt. A város 108.090 főnyi lakosságát és ezenkívül még 4110 átutazó egyént is megvizsgál­tak és közülük 4225 személyt fertőtlenít­­ettek. Találtak ezenkívül 34 tü­dőbete­­get, egy maláriást, két rákos megbetege­dést és 113 más népbetegségben szen­vedőt. Teanes’Torontál megyében megvizs­­gálta a a 147.323 háztartást, amelyek közül mintegy 8000 háztartásban találtak tet­veket. Temes-Torontál megye 456.240 lakosa közül 30.000 emberen találtak tes­tet. Az egész megye területén összesen tizennégy kiütéses tifuszbeteget találtak, még pedig Szakálházán 2, Perjámoson 1, Gottlob községben 1, Sosdeán 2, Lipeten 3 és Zárdaszentgyörgyön 5 eset fordult elő. A megyei tifuszbetegeket részijén a gátaljai szükségkórházban helyezték el, részben más kórházakba utalták. Talál­tak ezenkívül­ 420 más fertőző betegsé­get, köztük diftériát és agyhártyagyul­ladásokat, 167 járványos tüs­önyrigylábot és sok lázas meghűlést. Temes-Torontál megyében kiütéses tífusz okozta halálo­­zás nem fordult elő. Temesvárott egyet­len kiütéses tífuszmegbetegedés sem volt. A megye egészségügyi statisztikája a kiütéses tífuszt illetően kedvező, ám fi­­gyelembe vesszük, hogy 1947-ben Temes­ megyéiben 580 kiütéses tífuszbeteg volt. A megyei p­refek­tus felkéri az összes hatóságokat, a szervezeteket és mind­ azokat, akik az egészségügyi hadjárat­ban tevékenyen részt vettek, hogy a mai be­fejező ülésen a Lyra*mozgalban jelenje*­tnek meg. iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniiiiiiii I Hétfőn reggel minden SPORTEMBER | | a Szakad éfzó ifiaitkíadáóában \ Ü gyors, pontos, szakszerű, színes tudósítást talál az összes belföldi és külföldi |§ sporteseményekről és a győztes pronosport szelvényről, tlllllllllllllllllllllllllllllllllllllltlllltllllllllllilllll llllllllllllllinilillllllllHlllllllllllllllllllllllllllllllllllllllilllllllllllllllllllllllllllltlIlllllllllllllllliil Hm 1948 március 1 Az irodalom és művészet tavaszának jelvénye Az i*j­ók szele ledöntötte az el*fml* d­ont tornyokat is. Az­okat az írókat és mű­­vészeket, akik ezen siránkoznak, elsodor­ja az a kulturális fejlődés, amit országunk szellemi vonatkozásban is elér. A haladástél­. Icmii írók és művészek találkoztak a valóság­­gal és ebből a találkozásból fognak meg­születni azok az alkotások, amelyek a nép­milliók győzelmének és építőmunkájának hirdetői lesznek. Igazi kultúra Cs­ajc szabad országban fejlődhetik ki, csak szabad ország biztosíthat az alkotó számára munkalehető­­séget, csak szabad ország élete hathat igazán termékeny­­­tűl­ig. Az új feltételek következ­tében új alkotótípus is alakul: a munka er­kölcsének hirdetője. Szemlélete a dolgozó emberből indul ki és belőle, a realizmu­s friss eszközeivel építi fel mondanivalóit. Alkotóinknak ezeket a feladatokat kell megvalósítaniok, ha valóban a Népköztársa­­ság szellemében akarnak munkálkodni­ ,az alkotásnak azonban feltételei vanak és ezek a feltételek lehetnek negatívak — mint a múltban voltak — és lehetnek pozitívak, mint ma. Ezeknek a pozitív feltételeknek mielőbbi kivilakítását, megteremtését tűzte­­ célul az írók, Művészek és Újságírók Szak­­szervezetének Szövetsége, amikor az a­l­k­o­­t­ási alap megteremtését határozta ki. Ez az akció országos jellegű lesz: március 1-től március 14-ig tart és ezen idő alatt a szakszervezetek kertjén belül különböző rendezvényket, el*~ádqsal&t tanznak, amelyek­ nek jövedelmét az alkotási alapra soroln­­­ák. Az irók, Művészek és Újságírók Szak’­szervezete t*vaszi jelvényeket is bocsátott ki, amelyek az Irodalom és művészet jelkl* peit fejezik ki ízléses és művészi formában. Minden egyes munkásembernek, haladó e­r­ztikmu polgárnak és értelmiséginek, mind­azoknak, akik megértik ennek az akciónak fontosságát, ezt minden erejükből támogat­­niuk­ kell. Minél több ember gomblyukában lássuk tehát 11 tavaszi jelvényt, a romániat iroda­­lom és művészet tavaszinak jelvényét.

Next