Szabad Szó, 1949. július (6. évfolyam, 150-175. szám)

1949-07-02 / 150. szám

Szervezzük meg alaposabban a man­kás-paraszt találkozókat Falvaink dolgozói egyre kö­zelebbről érzik a munkásosz­tály segítségét Mint minden na­gyobb mezőgazdasági esemény és feladat küszöbén, most is elöntő jelentőségű az a támogatás, amelyet a munkásosztály, élhar­cos Pártjának vezetésével, a dol­gozó parasztságnak nyújt. A földosztás kiharcolása után, annak megtartása és művelése a kulá­­kok dühödt támadásaival szemben lehetetlen lett volna a dolgozó parasztság számára a munkás­­osztállyal való szövetség nélkül, az ipari proletariátus közvetlen támogatása nélkül. Ezt ma már minden politikailag fejlettebb dolgozó paraszt saját életének tör­vényeként ismeri és értékeli, ezért fordul bizalommal a mun­kásosztály felé és ha nehezebb fel­adatok elé kerül, csak onnan várhat segítséget. A nagy tavaszi vetési hadjárat során a gépközpontok segítsége, a falvakat látogató szerszámja­­v­ító munkáscsoportok önzetlen munkája döntően fokozta a dol­gozó parasztság erőit, hogy si­kerrel megvívhatta az osztály­ellenség minden acsarkodása el­lenére a vetési csata valamennyi ■íközeíét. Most, aratás előtt,­­mét alapvető jelentőségű ez a segítség, amelyet a munkásság nyújt szövetségesének, a dolgozó parasztságnak, hogy idejében és a legjobb feltételek közepette be­akadhassa a termést. Ennek érdekében a gépközpontok és ja­vítóműhelyek szakmunkásai már hónapok óta megfeszített erővel d­olgoznak az arató és cséplőgépek m­egjavításán, sokoldalú lelemé­nyességgel pótolják a technikai hiányosságokat és saját ügyüknek tekintik, hogy a gépjavítás­ t ér­té,­idő előtt teljesítsék. A gyá­rakban gyorsított ütemben ké­szülnek a kaszák, sarlók és egyéb szerszámok, hogy idejében ke­rülhessenek ki a falvakra. A te­mesvári Solidaritatea-gyárban nemcsak a gépek mellett verse­nyeznek, de a munkásnyitók sza­bad idejüket is arra áldozzák, hogy a cséplőgép-alkatrészeket és különleges szitákat minél gyor­sabban, tökéletesebben és olcsób­ban állíthassák elő. A munkásság és a dolgozó pa­rasztság forradalmi szövetsége így mélyül el egyre jobban, a munkásosztály Pártjának harci zászlaja alatt. A dolgozó paraszt­ság egyre öntudatosabban ismeri fel a munkásosztálytól kapott se­gítség értékelésével a reá háruló feladatokat és ez a felismerés mind közvetlenebbül nyilvánul meg az Állami Terv mezőgazda­­sági követelményeinek teljesíté­sében. A falusi dolgozók fokozódó öntudatának egyik eleven meg­nyilvánulása volt az a szellem, amelynek jegyében vasárnap há­­r­om bánsági községben: Majláth­­alván, Újszentesen és Végváron a munkás-paraszt szövetséget ünnepelték. A Romitex, Gyapjú­­ipar, Teba és Prima Banat gyá­rak munkáscsoportjai látogattak el ebbe a három községbe, ahol a munkáskultúra és testedzés ered­ményeiből adtak bemutatót falusi testvéreiknek, akik viszont ezt a falvak kibontakozó kulturális és sportéletének értékes megnyilvá­nulásaival viszonozták. Mindhá­rom községben forró baráti han­­gulat érlelődött, feszült érdeklő­dés és őszinte megbecsülés kísér­­te a munkásegyüttesek színvona­las előadásait, amelyek a mun­kásosztály élenjáró elméletéhez híven az együttélő nemzetiségek testvéri együttműködését példáz­. A sport-teljesím­ények is széleskörű visszhangot keltettek, a falusi dolgozók körében. „Mire legközelebb eljöttök, addig mi is megtanuljuk mindezt!“ — fogad­­koztak lelkesen Újszentesen és Végváron is a dolgozó paraszt­inak és nem kétséges, hogy állják is szavukat. A munkáscsoportok is őszinte örömmel gyönyörköd­tek a népi táncokban és dalokban, a beszélgetések során pedig a gyári munkás és a dolgozó pa­raszt még közelebb került egy­más problémáihoz és még tisztáb­ban látta a közös célt: az új tár­sadalom felépítését. Hiába dü­höngtek és acsarkodtak portái­kon, lehúzott ablakfüggönyök mögött a kulákok és cinkosaik, már nem állott módjukban, hogy konkolyt hintsenek a városi és falusi dolgozók szemébe, fegyver­tárukból már nem tellett a két szövetséges erejének meggyengí­tésére. Persze annál dühödtebben kísérleteznek majd továbbra is a dolgozó parasztság hátbatámadá­sával, gazdasági aláaknázásával. A harc pedig az osztályéberség fokozását követeli meg. Ettől a harctól viszont nem ijed meg dolgozó parasztságunk, de még kevésbé a munkásság. A majláthfalvi Szokolai Teréz és a végvári Vicze István, valamint a Prima Banat-gyárból Gál Sán­dor, akik az ünnepségeken fel­szólaltak, egyaránt ismerik a n­arc jelentőségét és ha a Párt különböző körülmények között is edzette meg őket a jobb jövőért való küzdelemben, az élharcos munkásságot ma már tántorítha­­tatlanul követi az öntudatos dol­gozó parasztság. A munkás-pa­raszt szövetség egyre szilárdabbá válik és egyre több építő és har­cos erőt egyesít a szocializmus építéséért vívott küzdelemben. A végvári, újszentesi és majláthfal­vi ünnepélyek erről tettek újabb tanúságot és ezen túl hasznosak voltak a közvetlen, személyes megismerés még serkentőbb ha­tása révén is. Hasznos volt, hogy ipari mun­kások és dolgozó parasztok szá­zai tovább vihetik a tömegekben személyes élményeiket, kölcsönök kulturális és sportbeli tapasztala­taikat. Termékeny volt a tömeges helyszíni ismerkedés, a csak lát­szólag elkülönült problémákon keresztül a közös cél gyakorlati érzékelése. A három ünnepély arra tanít, hogy a munkás-pa­raszt szövetség elmélyítéséért nemcsak folytatni, de fokozni is kell a szervező munkát, amely­nek bizony hiányosságai is vol­tak. Majláthfalván a környező községek részvétele szórványos volt, mint ahogy Újszentesen és Végváron is még szélesebb fa­­raszti tömegeké­ mozgatható­­ volna meg a találkozó. Fordít­sunk több gondot a szervezési munkára, főleg az elmaradottabb falusi rétegek bevonására, a kó­lák és az egyházi reakció által még befolyásolt falusi dolgozók ilyen alkalmakkor való megmoz­gatására, még akkor is, ha a ked­vezőtlen időjárás ezen a téren több fáradságot követel. Minél szélesebb mere­eket öltenek ezek a találkozások, minél jobban el­mélyül a szövetség, minél jobba­n fokozódik a felvilágosító munka annál értékesebb munkát teljes­­ a MNSz falusi szervezete mező­gazdaságunk szocialista átalakí­lásának mai szakaszában, a kiéle­ződő osztályharc feltételei köze­pette. Gyümölcsöztessük ezt a tanul­ságot már a legközelebbi akciók során. FENYVES LÁSZLÓ ! Taxi n’au­te in numerar conf. ord. Dir. Gen. PIT. Nr. 17 304/1948 Nyolc oldal, ára lej ROMÁNIAI MAGYAR NÉPI SZÖVETSÉG BÁNSÁGI NAPILAPJA VI. évfolyam | Felelős szerkesztő: I Timisoara-Temesvár IIO. szám a Juhász Lajos I Szombat, 1949 julius 2 Húszezer néző előtt tartják meg vasárnap a Csíkszeredai kultúr­verseny döntőjét A döntőn megjelenik Kacsó Sándor is, a MNSz országos elnöke Csíkszereda.­­ A szé­kelyföldi kulturverseny vasár­nap fejeződik be Csíkszeredán. A négy székely megye összes községeinek kulturcsoportjait mozgósító verseny m­egyék kö­zötti döntőjére kerül a sor ezen a napon. A székelyföldi kultur­­versenyek kultúrforra­dalmunk elmélyülését jelentik, népi de­mokratikus erőink újabb győzel­mét az egyházi reakció ellen, amely Márton Áron püspök ve­zényletével a székely nép dol­gozóit tudatlanságba akarja visszataszítani. A papi reakció azonban hiába próbálkozott mindenfajta ármánnyal, hiába bérelte fel és uszított egyes mél­tatlan tanítókon keresztül, hiá­ba próbálkozott babonás kísér­letekkel a székelyföldi kultur­verseny kibontakozását meg­akadályozni, mert a székely dol­gozó tömegek egyre határozot­tabban fordulnak a tudás, a kul­túra felé. A kulturversenyek során­­több mint 13.000 szereplő 200.000 néző előtt mutatta be művészi készségét. A Csíkszeredai me­gyék közötti döntő versenyre már eddig több mint húszezer néző jelentette be részvételét. Csíkszereda és egész Csík megye öntudatos dolgozói lázas előké­születeket tesznek, hogy méltó keretek között fogadják a szom­szédos székely megyékből ér­kező kulturcsoportokat. Csík­szereda városának külső képe is megváltozott. Diszkapuk és szabadtéri színpad épül, hogy a város dolgozói ezzel is kifeje­zésre juttassák szeretetüket, mellyel a másik három megye kulturcsoportjait fogadják. A versenyen négy megye 19 köz­ségével összesen 777 tagot számláló kulturcsoportj­a vesz részt. A döntőn megjelenik Kacsó Sándor, a Magyar Népi Szövetség országos elnöke. A versenyek felszínre hozták azoknak a kultúrkincseknek nagy részét, amelyeket az el­múlt rendszerek kizsákmányo­­lói igyekeztek elnyomni, sötét­ségbe taszítva a dolgozó népet. A haladó szellemű népi kultú­rát azonban a vatikáni zsold­­ban álló Márton Áron püspök­nek és klikkjének nem sikerült elhallgattatni, a Román Mun­káspárt vezetése és irányítása mellett a­­versenyek során a népi kultúra teljes fényében kibonta­kozott. A vasárnapi Csíkszeredai kul­­turversenydöntő a népi kultúrá­nak győzelmét jelenti a papi reakció felett. A vasárnapi ver­senyeken a dolgozó székely nép újólag hitet tesz a népi demo­krácia és annak vezető ereje, a Román Munkáspárt mellett és száll szembe elhatározott és megsemmisítő erővel a babo­nákkal, a papi reakcióval. A székelyföldi kulturversenyek el­söprő lendülete, a vasárnapi döntő óriási előkészületei, a fel­színre került kimeríthetetlen kulturerőtartalékok és tehetsé­gek ékes bizonyítékai azaiak, hogy a Román Munkáspárt irá­nyítása mellett a dolgozó szé­kely tömegek politikai és gaz­dasági felemelkedésével egy­idejűleg kulturálisan is felemel­kedtek és a román néppel együtt építik hazájukat, a Román Nép­köztársaságot és valósítják meg a szocializmust. Tejhamisító kulákokat lepleztek, le Nragycsanádon Nagycsanád. Községünk­­ben a tavasszal megalakult a tejszövetkezet. Községünk sze­gény és középparasztjai között sokan vannak, akik már az egész évi tej­kvótát beszolgál­tatták és most már a tej­ fe­ls­­leget is behozzák a szövetke­zetbe Zvarda János, Dem­ján György, Lipovan György és Götler Rozália járnak elől a jó példával. Nem így persze a kulákok, akik örökké kizsákmányoláson törik a fejüket. Hogy is adnák l ők a szövetkezetnek a tejet Í­ryo­c tejért, amikor üzérked­­h­etnek ve­la. A mezőgazdasági bérmunkásoknak, napszámo­soknak kínálják a tejet.­­Vi­gyed csak a tejet — majd le­dolgozó»!.” Így azután kétszere­sen is meg kellett fizetnie a hitvány, lefölözött drága tejet. Ami azonban volt, az email. Ma már Nagycsanádon minden d­olgozó paraszt tudja, hogy a szövetkezetben jobb és sokkal olcsóbb tejet kaphat és bizony nem vásárol senki a kulákok­­tól. Hiába próbálkoztak a ku­lákok uszítani a szövetkezet ellen, tervük nem sikerült. Hiába igyekeztek elszabotálni a lelkiszolgáltatást, nem sikerült, mert ma már nem kukoricá. Szabotáló zsirosparass Lagos. — Verca Silviu szákuli lakos, volt községi jegy­ző, majd szolgabiró, jellegzetes alakja a letűnt polgári-földes­úri rendszernek, amelynek oda-­ adó kiszolgálásával több házat és 28 hektár szántóföldet szer­zett. A dolgozó parasztságnak és a népi demokráciának ez a halálos ellensége szándékosan több mint 6 hektárnyi­­búzával hatnak a hatóságokkal, mint a múltban. Erre elkezdték a tejet hamisítani. Via­sc­hi Nica, Tarziu Maila, Schuszter Péter, Wolff Márta kuf­ácok azonban rajtavesztek. A négy­ tejhamistót leleplezték és tettükön a nép bírósága előtt felelnek. JÁMBOR JÓZSEF levelezé­­ st a népbíróság előtt és árpával bevetett földet gyom­­lálatlanul hagyott és evvel je­lentős kárt okozott gazdasá­gunknak. A kuláknak üzelmét az osztályban, szellemében ne­velt szegényparasztok leplez­ték le és amidőn feljelentésük alapján a milicia közegei meg­jelentek Verca házában, ez szidalmazta és gyalázta őket, mintha még mindig szolgabíró lenne, amikor büntetlenül gyö­törhette és bántalmazhatta a munkásokat. A házkutatás al­kalmával Verca lakásán 6 köz­ségi pecsétet is találtak. Salba­­gelul Nou község lakossága is feljelentést tett a kulák ellen, hogy jegyző korában megkáro­sította a községet olyanformán, hogy „kölcsönképpen” nagy mennyiségű épület fát vitetett el, amelyet szákuli villája épí­tésénél használt fel. Mindezek­ért a milicia letartóztatta Verca Silviut és a népbíróság elé ál­lította, amely a napokban fogja felelősségre vonni népellenes tetteiért. -----'''ZEG JÁNOS levelező Az újkissodai dolgozók örömmel fogadták az Aprozar-fiók megnyitását Temesvár. Vasárnap reg­gel kellemes meglepetésre vo­­­t a VI kerület (Uik­­soda) dolgozó népe. A Victor Hugo és Smile Zola utca sarkán meg­nyílt az Aprozar VI. kerü­et­ fiókja. Örömmel fogadták ezt a dolgozó asszonyok és mindjá­t el is határozták: ,,Nem me­gyünk a piacra, van itt minden, az áru frissebb és olcsóbb, mint a­­ piacon.”­­ Ezzel a VI. kerületi dolgozók régi kívánsága teljesült, mert t. piac nincsen és igy kényte­­l­ek voltak a dolgozók a bevá­­l­tosokat a HI. vagy TV. ke­­rül­t piacon végezni. Az Apro­­jar-fiókban a dogozók a zöld­ség és konyhakertészeti árukat al csón megvásárolhatják és névednek kiszolgáltatva a ko­fák és üzérkedők kizsákmányo­­lásának. SCHÖDT JULIA, levelező.

Next