Szabad Szó, 1949. december (6. évfolyam, 278-303. szám)
1949-12-01 / 278. szám
Sztálin eMárs születésnapja tiszteletére TM***E*e**eno**i,. *». •aJl^crOTpi^j1M:^. Énekkart, tánc- és színjátszó-csoportot alakítanak a Román Bőripar munkásai Jelentős vizum a temesvári Román Bőripar, de dolgozói közművelődési vonalon mégis eddig kevesebbet tuttek, minthogyan azt lehetőségeik megengedték volna. Itt van például a gyári énekkar megalkátásának kérdése. Alig akad gyár Temesváron amelynek ne lenni? gyári íznek, kara A Román Bőripar dogozónak mégsem volt. Egyizben ugyan kisértetet tettek arra nézve, hogy ezt a hiányosságot pótolják, de ne r.n jutott’k tovább a kísérletezésnél. Most azonban minden jó arra mutat hogy ezt ez álapotot felszámolják, még pedig Szinn elvtárs születésnapja tiszteltére. A nemzetközi munkásosztály eme nagy ünnepéből az üzemaszterság közmüve óriási reszortja is kiveszi részét. Elhatározta, hogy Sztálin, elvtárs születésnapjánlt tiszteletére gyári énekkart, egy tánc, és szinját, ező csoportot szervez. Az elhatározást tett követte. Egy börtönemtérig terjedő agitációs munka indult meg, amelynek során a szakszervezeti fölvilágosítók rámutattak a kulturmunka kiterjesztésének fontosságára Az eredmény harminc, féttagú vegyes énekkar megalakításavolt amely már meg is kezdte pródibált, de megkezdték a tánc és színjátszó csoportok szervezését .5. A temesvári Román Bőripar munkásainak új kulturalakulatai december 2 -én Sztálini elvtárs születés, kipján mutatkoznak be a gyár dolgozói előtt. Jó lenne azonban, hogy a fenti magvalósításokon kívül a gyári gzfk. szervezeti kultur-reszort kiküszöbölné a munkásklub egyes hibáit is. A munkásklub rövid fennállása óta is igen nagy népszerűségnek örvend a gyár dogozóinak körébe, a helyiség állandóan zsúfolt. Igaz azonban, hogy a klub összesen két kisebb helyiségből ál, amely nincs arányban a gyár dolgozóink szamával, de látogatottsága így s kétség, télen. A klubba nemcsak a do sózók, de azok családtagjai ig egyre sütüb, b£n ellátogatnak. Ez nemcsak annak tudható be, hogy a klub rádióval, •könyvtárra,], ping pong,sztll31 van felszerelve hanem annak is, hogy a klubb n már eddig is számos postt. Icai és népszerű tudományos előadást tartottak, amelyik vonzották a hallgatókat Mégis, a klubnak vannak hibái. Elsősorban is ez előadások megrendezése nem történt élőn, elkészilet terv alapján Iranem. ask szórványosan, ötletszerűen. Másodsorban a munkaterv hiánya fogták a klubban nem szerveztek meg olvasókörökét sőt egyetlen egy szak, vagy szépirodalmi könyvet sem népszerű, fizettek eddig. A klub falújsággal sem rendelkezik jóllehet a faliújság, imiunkárok agyálan igen komoly és szép tradíciói vannak. A klubot különben írem gondozzák megfelelően. November 25.én délután például, amikor meglátogatták a klubot az fütetlen volt. Az első szobában a tisztaság sem volt példás Ilyen körülmények között a dolgozók nm érezhetik magukat jól klubjukban Az sem helyes hogy a klub és könyvtár feelése ugyanazon személy. Szükséges tehát, hogy 13. temesvári Román Bőripar dolgozói a fenti hiányokat kiküszöböljék és a klub feladatának maradékfimi teljesítését biztosítják. Ex m mvészetügyi miniszztériium zenei pályázatának eredménye Bukarest. A művészetügyi minisztérium zeneigazgatósága nyilvánosságra hozza a román népzenéből ihletett zenei alkotás ösztönzésére indított verseny eredményeit. A következő díjakat osztották ki: Egy 30.000 lej értékű második díjat Tudor Ciortea zeneszerzőnek, zongoraszvitjéért. Egy 30.000 lej értékű második dijat I. Covalski és G. Lazarescu zeneszerzőknek, munkásdalok átdolgozásáért falusi fúvószenekarok számára. Egy-egy 20.000 lej értékű harmadik dijat Puiu Sergiu zeneszerzőnek, dalok átdolgozásáért fúvószenekarra, és Filaret Barbu zeneszerzőnek kórusművekért. Egy-egy 10.000 lej értékű díjas Meres Corneliu zeneszerzőnek, gyermekdalokért, Constantin Pallade zeneszerzőnek kórusművekért, Marcu Boris és Sumski V. zeneszerzőknek fúvószenekari átdolgozásokért és Kovács Dezső zeneszerzőnek kórusművekért. A népgazdaság helyreállításának munkája vége feé járt. A Szovjetunió nemzetközi és belső helyzete megváltozott. A kapitaista országokban beállt a forradalmi mozgalom ideiglenes apálya, létrejött a kapitalizmus ideiglenes, részleges stabilizálódása. A Szovjetunió elérte a háború előtti gazdasági színvonalat. Tovább kellett haladni. Teljes élességében vetődött fel építőmunkánk távlatainak, a szocializmus sorsának kérdése a Szovjetunióban. Zseniális éleslátással határozza meg Sztálin a forradalom további fejlődésének perspektíváját és konkrét útjait. „Kívánom a „Dinamo“-gyár munkásainak — írta Sztálin 1924-ben —, valamint egész Oroszország munkásainak, hogy az ipar fellendüljön, hogy a proletárok száma Oroszországban a legközelebbi időszakban 20—30 millióra növekedjék; hogy a falvakban a kollektív gazdaság felvirágozzék és befolyása alá vesse a magángazdaságot; hogy a magasfejlettségű és a falu kollektív gazdasága a gyárak proletárjait és a föld dolgozóit véglegesen egy szocialista hadseregbe tömörítse, hogy az oroszországi győzelmet betetőzze a győzelem az egész világon.“ Elméletileg összefoglalva a Nagy Októberi Szocialista Forradalom tapasztalatait, valamint a kapitalista környezetben végzett szocialista építőmunka első éveinek tapasztalatait, Sztálin megvédte és továbbfejlesztette a lenini tanítást a szocializmus egy országban való győzelméről. 1924 decemberében jelent meg Sztálin ismert munkája: „Az Októberi Forradalom és az orosz kommunisták taktikája“. Ebben a munkában Sztálin, megalapozva a lenini tételt a szocializmus egy országban való győzelméről, rámutatott arra, hogy ennek a kérdésnek két oldalát kell megkülönböztetni: egy belső és egy nemzetközi oldalt. A belső oldal: az osztályok egymáshoz való viszonyának kérdése - stercializmust építő országon belül; a nemzetközi oldal: a Szovjetunió, a SZABAD SZÓ mint az eddig még egyetlen szocialista ország, és a kapitalista környezet egymáshoz való viszonyának kérdése. A belső nehézségekkel a Szovjetunió munkásai és parasztjai teljes mértékben meg tudnak birkózni saját erejükből, gazdaságilag teljes mértékben le tudják küzdeni saját burzsoáziájukat és teljesen fel tudják építeni a szocialista társadalmat. De mindaddig, amíg megvan a kapitalista környezet, megvan a Szovjetunió elleni kapitalista beavatkozásnak és a kapitalizmus visszaállításának veszélye is. Hogy ezt a veszedelmet kiküszöböljük, magát a kapitalista környezetet kell megszüntetni, a kapitalista környezetet azonban csak annak eredményeképpen lehet megszüntetni, hogy a proletárforradalom legalább is néhány országban győzedelmeskedik. Csak akkor lehet majd a szocializmus győzelmét a Szovjetunióban teljes, végleges győzelemnek tekinteni. Sztálinnak ezek a tételei szolgáltak a XIV. pártértekezlet (1925 április) történelmi jelentőségű határozatának alapjául. Az értekezlet megerősítette a lenini-sztálini célkitűzést a szocializmusnak a Szovjetunióban való győzelmére, mint párttörvényt, amely a párt összes tagjai számára kötelező. A moszkvai pártszervezet pártaktivájának gyűlésén Sztálin „Az Oroszországi Kommunista (bolsevik) Párt XIV. értekezletének eredményeiről“ tartott előadásában különösen arra hívta fel a figyelmet, hogy a középparasztokat be kell vonni a szocializmus építésébe. Sztálin ezt mondta: „A fődolog most abban van, hogy aközépparasztokat a proletariátus köré tömörítsük, hogy újból megnyerjük őket. A fődolog most abban van, hogy összefogjunk a parasztság zömével anyagi és kulturális színvonalát felemeljük és ezzel a zömmel együtt haladjunk előre a szocializmus felé vezető úton. A fődolog most abban van, hogy a szocializmust együtt építsük a parasztsággal, okvetlenül a parasztsággal együtt és okvetlenül a munkásosztály vezetése alatt, mert a munkásosztály vezető szerepe a legfőbb biztosítéka annak, hogy az építőmunka a szocializmus felé vezető úton fog majd haladni.“ 1925 decemberében nyit meg a XIV. pártkongresszus. A Központi Bizottság politikai beszámolójában Sztálin a Szovjetunió politikai és gazdasági ereje gyarapodásának világos képét rajzolta meg. Ámde, mondotta Sztálin, mi nem elégedhetünk meg ezekkel a sikerekkel, mert országunk még mindig elmaradt agrárország. Ahhoz, hogy országunk gazdasági, önállóságát biztosítsuk és védelmi képességét megerősítsük, ahhoz, hogy megteremtsük a szocializmus győzelméhez szükséges gazdasági alapot — országunkat agrárországból ipari országgá kell változtatnunk. A XIV. kongresszus szószékéről a párt vezére ezt mondta: „Országunkat agrárországból ipari országgá változtatni, amely képes legyen, a szükséges üzemi felszereléseket saját erejével előállítani — ez a mi általános irányvonalunk lényege, alapja “ A szocialista iparosítás sztálini tervével a kapituláló Zinovjev és Kamenjev szembe akarta állítani a maga ,,tervét“, amelynek értelmében a Szovjetuniónak agrárországnak kellett volna maradnia. Ez a Szovjetunió szolgaságba vetésének árulóktól kiagyalt terve volt, amely a Szovjetuniót kezén-libán megkötözve kiszolgáltatta volna az imperialista ragadozóknak. Sztálin lerántotta az álarcot ezekről a gyalázatos kapitulánsokról, feltárta trockista-mensevik mivoltukat. A XIV. kongresszuson Sztálin hangsúlyozta, hogy a szocializmus építésének munkájában a pártnak egyik legfontosabb feladata a munkásosztály szilárd szövetsége a középparaszttal. A párt alapvető feladataként a kongresszus a szocialista iparosítás végrehajtását — a szocializmusnak a Szovjetunióban való győzelméért vívott harcot határozta meg. A kongresszus után, 1926 elején jelent meg Sztálin munkája: A leninizmus kérdéseihez“. Ebben a történelmi jelentőségű munkában Sztálin eszmeileg megsemmisítette a szinovjevisták likvidátori és kapituláns „filozófiáját“ és megalapozta a XIV. pártkongreszszus irányvonalát, azt a vonalat, mely az ország szocialista iparosítására és a szocialista társadalom felépítésére vett irányt. Sztálin felfegyverezte a pártot és a munkásosztályt a szociális építőmunka győzelmébe vetett törhetetlen hittel. A bolsevikok pártja,miután erőt gyűjtött és eszközöket halmozott fel s a kapitulánsokat és kishitűeket útjából félrelökte, elvezette az országot egy új történelmi szakaszhoz, a szocialista iparosítás szakaszához. A kishitűekkel és kapitulánsokkal, a trockistákkal és zinovjevistákkal, a buhhárinokkal és kamenjevekkel folytatott harcban véglegesen kialakult, Leninnek a csatasorból való kiválása után, pártunknak az a vezető góca Sztálin, Molotov, Kalinin, Vorosilov, Kujbysev, Frunze. Dzerzsinszkij. Kaganovics. Ordzsonikidze. Kirov, Jaroszlavszkij. Mikoján. . Andrjejev, Svernyik Zsdanov, Skirjatov és mások személyében — amely Lenin dicső lobogóját megvédelmezte, a pártot Lenin köré tömörítette és kivezette a szovjet népet az ország iparosításának és a mezőgazdaság kollektivizálásának széles útjára. Ennek a gócnak vezetője s a párt és az állam vezető ereje Sztálin elvtárs volt. Sztálin mesterien teljesíti a párt és a nép vezére feladatait és az egész szovjet nép teljes erejével támogatja, mindazonáltal tevékenységében nem engedi magához férkőzni az önhittségnek, hivalkodásnak, öntetszelgésnek még az árnyékát sem. Ludwig német íróval folytatott beszélgetésében hangsúlyozza a lángelméjű Lenin óriási szerepét hazánk átalakítása terén, önmagáról Sztálin egyszerűen csak ezt mondta: „Ami engem illet én csak tanítványa vagyok Leninnek, és célom, hogy méltó tanítványa legyek.“ Történelmi szempontból rendkívül rövid idő alatt iparosítani egy olyan óriási s egyszersmind gazdasági tekintetben elmaradt országot, amilyen akkor a Szovjetunió volt — roppant nehézségekbe ütközött. Újonnan kellett felépíteni több olyan iparágat, amely a régi, cári Oroszországban ismeretlen volt. Új hadiipart kedven teremteni, amely a régi Oroszországban víti volt meg. Gyárakat kellett építeni olyan modern mezőgazdasági gépek előállítására, amilyeneket a régifalu hírből sem ismert. Ehhez óriási anyagi eszközök kellettek. A kapitalista országok az iparosításhoz szükséges anyagi eszközöket a nép könyörtelen kizsákmányolása, hódító háborúk, gyarmatok és függő helyzetben levő országok vérengző fosztogatása és külföldi kölcsönök útján szerezték meg. A Szovjetország azonban sióra meríthetett ezekből a piszkos forrásokból, a külföldi kölcsönök útját pedig a kapitalisták elzárták előle. Csak egy mód maradt hátra: a szükséges eszközöket a Szovjetországon belül kellett megszerezni. (Folytatása következik) JOSZIF VISSZARIONOVICS SZTÁLIN (Rövid életrajz) 13. A MNSz megyei alapaktivájának értekezlete Temesvár. A Magyar Népi Szövetség temestorontól megyei alapaktivája vasárnap értekezletet tartott Temesváron G. M. Malenkovnak, a moszkvai szov- 3 jel november C-iki ünnepi üté sén tartott jelentése és Gh. Gheorghiu-Dej, a Román Munkáspárt főtitkárának a Nagy Októberi Szocialista Forradalom 32-ik évfordulója alkalmából tartott beszéde feldolgozására. Nagy István, a MNSz megyei elnöke üdvözlő szavait követően Dormuth Antal, a MNSz megyei közművelődési felelőse dolgozta fel a két nagyjelentőségű beszédet, amelyeket azután az értekezlet résztvevői, több csoportban, szemináriumszerűen is feldolgoztak. Az értekezlet rendkívül lelkes hangulatban folyt le és a két nagyjelentőségű beszéd elmélyülő alapossággal történt feldolgozása még fokozottabb mértékben rávilágított a magyar dolgozók osztályharcos tömegszervezetének feladataira is a szocializmus építésének mai szakaszában s a béke védelmében. Az értekezlet Pataky Géza, a MNSz megyei közművelődési bizottsága tagjának ismertetője alapján foglalkozott a november 27—december 4. közötti újabb lapterjesztési akcióval, amelynek keretében a MNSz szervezetei a megyében feladatként vállalták a Falvak Népe előfizetői jelenlegi számának megkétszerezését. Hearst úr érdemei és a pápai kitüntetés Az alábbi tréfa még a második világháború előtt került forgalomba. A népnek már akkor megvolt a véleménye a Vatikánról és annak az amerikai imperializmushoz való viszonyáról. íme a tréfás történet: A nagy amerikai petróleum-tröszt megbízottja kihallgatást kért a pápától. Kívánságát teljesítik, sőt miként az amerikai hangsúlyozottan kéri, négyszem között beszélhet a pipával. Mégis a pápai pénztárt kezelő bíboros közvetlenül a terem ajtajánál helyezkedik el, ahol a kihallgatás folyik- í tárba szükség lesz rá... Ha már ott van — gondolta magában a bíboros — közelebb húzódik a kulcslyukhoz. Egy kis hallgatózásért még nem kerül a pokolba. Az elhatározást tett követte és a bibornoki fül hamarosan a kulcslyuk fémveretén húsült. — Százezer dollár — hallatszott a beszélgetés folyományaként az amerikai hangja. — Nem, fiam, nem lehet — mondotta a pápa. — Ötszázezer dollár — módosította ajánlatát az amerikai... — Nem lehet , gyermekem — ismételte szelíden a főpap. — Hát akkor legyen 1 millió dollár — csökönyösködött az amerikai. A pápa biberosi pénzügyminiszterének nagy csalódására az amerikainak ezt az ajánlatát is visszautasította-A kihallgatás után a bíbornok bevallotta a pápának, hogy a beszélgetés egy részét hallotta és tiszteletteljesen, de nem titkolva csalódását, megkérdezte a főpaptól, hogy váljon tényleg olyan teljesíthetetlen volt-e az amerikai kérése, amiért egymillió dollárt kapott volna a vatikáni pénztár? — Sajnos, nem , tudtam teljesíteni a kérést — felelte a pápa. Ez az őrült arra kért, hogy adjak ki egy pásztorlevelet, amely szerint az egész világon ezentúl az „ámen“ helyett, mindenkor mondják azt, hogy: Standard Oil! Ha a nép, — miként az a tréfában megnyilvánul — annak idején úgy látta, hogy a Vatikán az amerikai nagytőkének csak a legtehetetlenebb kéréseit utasítja vissza, ma már magatartásával a Vatikán bebizonyította, hogy mindenben a legvégsőkig segíti az imperialisták célkitűzéseit. Most, amikor a világ népei elkeseredett harcba kezdtek az imperialista háborús uszítók ellen, a béke megvédéséért, a pápa kitüntette és apostoli áldását küldte Hearst William Randolph úrnak, Amerika legnagyobb háborús uszítójának. Nézzük csak meg, mivel érdemelte ki Hearst úr a magas kitüntetést? Amerikát behálózó 19 lapjában mindenkor az imperialisták érdekeit képviselte, a dolgozó amerikaiak szempontjaival szemben. Nemcsak saját országában, de az egész világon lelkes segítője volt az önkényuralmaknak. Olaszországban Mussolini, még fasiszta pályafutásának legelején állott, amik már lapjaiban dicsőítette „akiváló olasz államfét"fiát“. Amikor a Ducénak sikerült leigáznia az olasz népet, új hősök után kutatott és sikerült is azokat megtalálnia Hitler, Göring és Goebbels személyében. 1927- ben háborúra lázít Mexikó ellen. 1939-ben lapjai védelmükbe veszik a hitlerizmust, arra törekednek, hogy megakadályozzák Amerika fellépését a fasiszta rablók ellen 1945-ben háborút követel a Szovjetunió ellen. Ma, 1949-ban mind a 19 méreggel itatott, hazugságokat és rágalmakat terjesztő sajtóterméke a Szovjetunió és a népi demokráciák ellen próbál hangulatot kelteni Amerikában. Igen, ezek Hearst úr érdemei és ezért kapta a pápai kitüntetést. Ezzel a kitüntetéssel a Vatikán nem leplezheti az amerikai „sajtó-király“ jelenét és múltját, de leleplezi a saját népellenes politikáját. A Vatikán Hearst és a hozzá hasonló háborús uszítók melletti nyílt kiállásával elszakad azoktól a katolikus tömegektől, amelyek jól tudják, hogy a békéért folyó harc élén a Szovjetunió áll és a népi demokráciák. Az amerikai dolgozók, csakúgy mint a világon mindenütt a dolgozó tömegek, jól tudják, — bármit is hazudnak össze a pápai áldással újabb rágalmazásokra sarkalt Hearst-lapok — hogy a Szovjetunióban és a népi demokráciákban vallásszabadság van. A Vatikán az, amely egyre készségesebben mond le minden szabadságról és nyújtja kezét a dollár-bilincsbe. Az amerikai dolgozók között most a következő jelszó jár szájról-szájra: „Ne olvassátok Hearst mérgezett papirosait!“ És a Hearst-lapok példányszáma napról-napra csökken. Az amerikai dolgozók csapásaitól nemcsak a vén háborús uszító Hearst remegett meg, de a pápai trónus korhadt eresztékei is recsegnek.