Szabad Szó, 1950. április-június (7. évfolyam, 75-150. szám)

1950-04-01 / 75. szám

tentjük élénkekké üzemi küszöbölésére, Temesvár. Az üzem faliújság olyan mértékben kapcsolódik be az állami terv teljesítéséért folyó harcba, amilyen mértékben visszatükrözi a gyár belső életét, tárgyalja az összes termelési problémákat és a bírálat és önbírálat fegyverét használva mozgósítja a dolgozókat a hibák kieredményesebb munkára. Tények bizonytják az üzemi faliújság nagy jelentőségét, vonatkozzék ez a termeléssel összefüggésben lévő bármely kérdésre is. Az Electromotor-gyárban az utóbbi hetekben megszaporodtak az indokolatlan késések. A faliújság és a későnjövők neveit felüntető fekete táblaazt eredményezte, hogy a késések négy napon belül megszűntek. Hasonló eredményeket értek el az Ada Marinescusólyemszövödében. Jelentős fejlődés mutatkozott faliújságcikk nyomán , a selejt csökkentésében a Bánáti Fémiparban és még sok ilyen példa bizonyítja, hogy a faliújságnak igen fontos feladata van az állami terv célkitűzéseinek megvalósításáért folyó harcban. A JÓ TULAJDONSÁGOK mellett azonban az üzemi faliújságok még mindig nem tudják teljes mértékben betölteni azt a fontos szerepet, ami rájuk hárul. A Vulcao-gumigyár faliújságján több cikk van, amelyek a kollektív szerződések jelentőségéről, a tisztaság kérdéséről, a Világifjúsági Hétről íródtak, de csak általánosságban. Az említett cikkeken kívül azonban külön, kiragadunk egyet, amelyet Carstes Aurel írt, és amely — ugyancsak általánosságban — a gyár dolgozóinak ideológiai, politikai és kulturális színvomának fejlesztését tárgyalja. Carstea Aurel cikkében többek között ezt írja: „ ... tehát minden többletülés, minden óra a munkaidőn túl egy téglát jelent a szocializmus alapjaihoz...“ Kétségtelen, hogy az ülések, termelési értekezletek, ideológiai tanulmánykörök ülései rendkívüli jelentőségűek és az is bizonyos, hogy minden önkéntes munkaóra, amivel a termelésit elősegítjük, értékes. A Román Munkáspárt Központi Vezetősége és a minisztertanács határozata a munkatermelékenység növekedése, a munkások klinikusok és tisztviselők életkörülményeinek megjavítása érdekében teendő intézkedésekről világosan rámutat azonban arra, hogy a vállalatok arra kell, hogy törekedjenek, hogy a túlórákat csökkentsék. A határozat megállapította, hogy számtalan válastnál a túlórák száma növekedett, íri feleslegesen megterhelte a béralapot. Carsle a Aurélnak cikkében azt kellett volna tárgyalnia, hogy a Vulcan-gyár alkalmazottai hogyan küzdenek a túlórák csökkentéséért, hogyan igyekeznek észszerűen beosztani munkájukat, hogy azt a napi rendes munkaidő alatt elvégezzék. Rá kellett volna mutatnia, hogy az üléseken behatóbban foglalkozzanak a termelési problémákkal, azokkal a nehézségekkel, amelyek a termelésben felmerüllőek. Ily módon cikke még értékesebb lehetett volna. AZ OCSKÓ TERÉZ-HARISNYAGYÁR faliújságján lévő cikkek közül egyetlen van, amely élénk, mozgósít és amelynek tárgyát írója a gyárra vonatkoztatja. Gheorghe Florian a békehíre fokozását vetette fel. ,,Mi csak úgy védhetjük meg a békét, ha valamennyien munkahelyünkön öntudatosan, fegyelmezetten harcolunk a termelés emeléséért, a normák túlszárnyalásáért. Mindenkinek éreznie kell, hogy termelése növelésével, a minőség állandó javításával tevékenyen járul hozzá ahhoz a békeharchoz, amelyet a nagy Szovjetunió vezet", — írja. A cikk a szocialista munkaversenyek fokozására, a munkafegyelem mregszilárdítására mozgósítja a gyár dolgozóit. S ugyanakkor mellette látható Czövek Erzsébet cikke is, amely bekapcsolódik Gheorghe Florian cikkébe. Ez az írás arról a lelkesülésről szól, amelynek keretében az Ocskó Teréz-gyár dolgozói feldolgozták, elfogadták és válaszoltak a bukaresti Tricoul Rosu-gyár versenyfelhívására, konkrét logodrámákat téve a termelés emelésére, az önköltség csökkentésére. A Világifjúság Hét tiszteletére írott két cikk általánosan foglalkozik az ifjúság feladataival, semmit sem ír a gyár ifjúmunkás dolgozóiról. Pedig az Ocskó Terézgyárban ifjúsági brigád is van! A BÁNÁTI FÉMIPAR II. műszaki osztályának ídl'ujsigjái az t'sb pillantásra igen érdekesnek és tanulságosnak ígérkező cikken akad meg a belépő tekintete. Kiss János normator írta, a tudományos normáról. Ha azonban ezt a cikket egy munkás elolvassa, nem sokat Unni belőle. Főleg nem kap tiszta képet arról, hogy mik a tényezői a tudományos normának, továbbá, hogy milyen hatalmas segítség a munkásság részére a szocializmus építésében a tudományos norme. A kollektív szerződésről írt a cikk is általánosságokat tartalmaz, nem foglalkozik a gyár dolgozójinak kollektív szerződésével. A dolgozók kifüggesztették a faliújságra válaszukat, amelyet a brassói Sovromtractorüzem munkásainak elküldtek. Kifüggesztették, hogy mindenkor személy legyen, hogy bármikor ellenőrizhessék, mit valósítottak megabból, amit vállaltak ebben a versenyben. A H. műszaki osztály dolgozói 8 százalékkal haladják túl az előirányzatot, a munka temelékenységét 4 százalékkal növelik, a selejtet 4 százalékká csökkentik, az önköltséget 5 százalékkal leszállítják. Bevezetikaz önköltség napi nyilvántartását a vasöntödében, feltárják és a termelés szolgálatába állítják belső tartalékaikat, bevezetik a technikai-gazdasági kulcsszámokat, végül pedig minden egyes dolgozót mozgósítanak a szocialtan versenyben való résztvételre. Ez, ha nem is tanulságcikk, de mindenesetre kifejezi, a dolgozók lelkes kantát, hogy hozzájáruljanak az államterv teljesítéséhez. Helyes lenne most már a válaszlevél mellé olyan cikkeket írni, amelyek eredményeket szemértetve bizonyítják, hogy a II. számú műszaki osztály dolgozói tartják szavukat. A faliújság kitűnő eszköz arra, hogy népszerűsítse azokat a munkamódszereket, amelyeket a dolgozók alkalmaznak és bírálatot gyakoroljon azok felett, akik érdektelenül félreállanak. Üzemfaliújságjainknak az eddiginél is fokozottabb mértékben kell Bekapcsolódniok az állami terv teljesítéséért, és ezen keresztül a béke megvédéséért folyó harcba, amelynek élén a legyőzhetetlen Szovjetunió áll. (mnsz) 2 SZABAD SZÓ ! A „Vörös Zászló“ korhoz érdemes pásztora, Maxim Fjodorenko és felesége harmadik hete vendégeskednek a Moszkva környéki faluban Odarka lányuknál, aki Borozgyin villanyszerelőhöz ment férjhez. Odarka és Boroz Igyin a fronton a híradósoknál szolgált. És egy napon összeházasodtak. Az üregek már régóta szerettek volna lányukhoz utazni, megnézni unokájukat, de mindig úgy esett, hogy nem jutott rá idejük. Egyszer azután felhizedelőzködtek és vonatra ültek... A köpcös, vállas, 52 éves Maxim Fjodorenko a villamosvasút kupéjában ül, most megy negyedszer megnézni Moszkvát. Az utazás előtt ünnepélyesen megreggelizett és most a legjobb hangulatban van. Nagyon szeretne beszédbe elegyedni az utasokkal, valami igen kellemes dologról beszélni velük. Például elmesélné nekik, hogy neki mennyire tetszik itt minden és hogy szívesen maradna meg egy hétig a vejénél, de nem lehet: a kolhoz elnöke két táviratot is küldött, sietteti a hazatérést. Az utasok, ha hallanának ezekről a táviratokról, mindjárt megkérdeznék tőle, hogy miért nem tudja a kolhoz meghosszabbítani a szabadságát az ilyen nagyszerű embernek (a pásztor mellén két rendjel és három érdemérem), Fjodorenkó ekkor nagy élvezettel kezdené mesélni nekik, milyen gazdag a „Vörös Zászló" kolhoz, milyen szőlőjük, üvegházuk, gazdaságuk és juhnyájuk van És hogy mennyire megbecsüli és értékeli őt mindenki. Lám, alighogy elengedték, máris vágyakoznak utána, nyugtalankodnak miatta. A gazdaságban bizony másfélezer juh legel és Fjodorefskónál tapasztaltabb juhász nincs a kolhozban. Szeretne beszélni a vejéről, leányáról, unokáiról és arról is, hogy milyen is szép az a család és hogy ő meg felesége milyen elégedett, mert látták őket. De a kupéban kevesen voltak. És az utasok — az ördög bújjék beléjük! — még csak nem is beszédesek. Fjodorenkó jóképű, dierék legénnyel és karcsú leánnyal ült szemben, akiből lágy, meleg illat szállt Az élmunkásjelvény ésnéhány mondat alapján, amit a legény a lányhoz intézett, a pásztor kitalálta, hogy a legény traktorista és volna miről beszélgetni vele. De a legény és a leány is csodálkozva tekintettek Fjodorenkóra: jobb helyet nem talált a kupéban... Aztán teljesen megfeledkeztek a pásztorról. A legény édes dolgokat súghatott a leány,ka fülébe. Fjodorenkó átült egy másik padra, ott meg egy tejesasszony szunyókált, oldalán egy még öregebb tejesasszony, aki már nem szunyókált, hanem igazán aludt. Ült még két utas a kupéban rézsútosan szemben Fjodorenkóval. Halkan beszélgettek, előtte ismeretlen nyelven. Vájjon kicsodák? Az egyik kopasz, dagadt, arca sértődöttnek látszik. Olyan rekedt, gágogó libahangon beszélt, mintha rozsda marta volna ki a torkát. A másik dülledtszemű érdeklődve tekint Fjodorenkóra, majd az érdemrend jóira. Aztán úgy tesz, mintha közelebbről szeretné megnézni a kitüntetéseket, odahajlik a pásztorhoz és felbátorodva megszólal: — Úi... Maga a szocialista földművelés élmunkása? Az idegen beszéde és mézédes hangja Fjodorenkó fülének idegenül és hamisan cseng. A pásztornak az amerikai és angol imperialisták őrjöngő rosszindulatáról, cselszövéseiről és véres háborús terveiről hallott politikai előadások és beszédek jutnak az eszébe. Várt egy keveset, aztán mogorván megcsóválta a fejét: „És ha élmunkás vagyok is, mi közöd hozzá. .. — Ó! — folytatja az utas. — Ilyen nagy kormánykitüntetéseket nehéz... a nagyon nehéz fáradságos munka... ■napi húsz órai munka nélkül nem igen lehet kapni... Orrlyukai kitágultak, mint a kutyának, amely érzi már a fajdkakas szagát... „Ni, hogy kitágultak az orrlyukai — gondolja Fjodorenkó. — Jó lenne belenézni az útleveledbe, te dühedt, szemül" . Aztán komolyan folytatja: — Miért húsz órát? Elég lesz talán nyolc is. Mi szabadon és vidáman dolgozunk. Mint ahogy azt a példabeszéd is mondja: „Saját terhét nett érzi az ember.” Az utas, látszik, töri a fejét a válaszon, nem érti mi az, hogy „saját terhét nem érzi az ember" — aztán így kiált fel: — Igen! Igen! Ez helyes. Ez nagyon helyes. De mi a maga munkája? A maga ... izé... — erőlködve befejezi: ... — eredményei?... Fjodorenkó mogorván ránéz: — Ez titok... Aztán ,az ablakhoz fordul, mintha a fenyők havas mancsait és a faragványokkal díszített nyári lakot nézné figyelmesen... A dülledtszemű és a dagadt kihívóan dühös hangon, saját nyelvükön kezdtek beszélni, nyilván Fjodorenkáról. Puskinótól Moszkváig a vonat minden 8—10 percben megáll. A kupé egyre jobban megtelik utasokkal. Taraszovszkaja állomáson Fjodorenko mellé egy aktatáskás ember ül. A teljes asszonyokat könnyedén odébbszorítja egy vidámképű, 35 év körüli kolhózparaszt — kezében kosár — a kosárban két liba. A kolhózpanaszt helyet foglal, aztán körülnéz. Megpillantja az aktatáskást és örvendezve elmosolyodik: — Miért nem jöttél le hozzánk a Sztálin.Ünnepségre, Mihai Vasziljics? Tudod, olyan tiszta, szivünkből fakadó szeretettel ünnepeltük meg... Mit kérdeztél... Ki tartott előadást?... Nem is volt valami olyan különös előadás. Mindenki úgy, a szive szerint beszélt. Mit kérdeztél?... Volt azokban minden, Mihai Vasziljics: ««Ívből jött köszönet, hála és egy kis izgalom is, persze akik sirtak. Jevdokimova Anna kiállt, beszélni kezdett, egyszer csak torkán akadt a szó és kész. Az ő arcképéhez fordult, kétszer mélyen meghajolt előtte és most mindnyájan megérezték mi megy végbe benne, felkeltek és akkor olyan forró pillanat következett, hogy azt elmondani nem is lehet. Millat Vaszijics... A villamosvasuton tilos a dohányzás, de a kopasz, dagadt rágyújtott egy szivarra és annak illatos füstje végiglebegett a fejek felett. — Apuskim! — fordult hozzá előzékenyen a vidámképű kolhózista. — Itt tilos a dohányzás. A dagadt mintha nem ta hallotta volna. — A napokban két ember dohányzo, jött a kalauz és... Fjodorenkó megérintette a kolhozparaszt térdét és félhangon így szólt: Ne beszélj velük. Ki tudja, miféle emberek. Aztán egészen suttogva hozzátette: — Talán... amerikai uraságok. A kolhózista éles tekintettel mustrálta végig a dagadtat, majd annak szomszédját, a két idegen öltözetét, aztán egy percig elgondolkozott. Fjodorenkóra kacsintott és megszólalt: — Tudjuk, hol van a kutya eltemetve. Néhány percig hallgatott, aztán vidáman csengő hangon folytatta: — Napok óta nem volt időm belepillantani az újságokba. Mit írnak mostanában, Mihal Vasziljics? Amerika már nem fenyegetőzik az atombombával? — N© félj, tudják már, hogy nekünk is van atomfegyverünk. Látszik, hogy a megkezdett beszélgetés tetszik Fjodorenkónak: felélénkült és hangja fiatalosan csendült. — Bombára bombával válaszolunk, vagy talán ők bombát, mi pedig... — Tény! — erősíti a vidámkípű kolhózista és lábával a pad alá rúgja a kosarat. — Hiszen én Berlin bevételénél harcoltam!... Az amerikaiakat és az angolokat még csak nem is lehetett látni, még csak nem is lehetett hallani róluk... Szemtől-szembe álltunk... És ahogy odavágtunk, az egész iparosításunkkal m ég föld belerengett... Most váratlanul közbeszólt az öreg tejesasszony: — Annyit verték és verték őket és még mindig nem nyugszanak... Az én fiam a repülősöknél szolgáit, igazat beszél: ők bombával fenyegetnek bennünket, mondja, s azt gondolják, hogy nekünk az óceán akadályt jelent. Én pedig azt gondolom, ha ők ránktörnek, megkapják tőlünk a magukét. — 'fényi — kiáltja a vidámképű kolhozista. — .Ilyen szempontból a nő népünk nem ismer tréfát. És... . Feje fölött köröz az ujjával. — S még ha felhőkarcolók vannak is ott, rengeni fog ég és föld. Aztán a kopasz, dagadt utashoz fordul: 1 — Igaz, apuskám? ! Az meg fészkelődön mérgesen odasugott valamit a szomszédjának és ugy látszott, hogy át akarnak ütni a másik padra. De a kupé már tömve volt. 1 — Mit számítanak ők! — szólalt meg nyugodt hangon Fjodorenko. — Amerikai vagy angol, lyukas agya. ■iogsága. A kolhózista kezeit arcához emeli, elváltozott hangon felkiált: — A gyalogságuk... megugrik, Istenem, hogy megugrik!... Aztán nyugodtabban: — Mindig idegen katonákat küldenek a harcba. — De honnan vennék őket? — mosolyog magabiztosan Fjodarenkó. — A mi kolhozunkba minden országból jönnek a delegációk. Megnézik a kolhozt, az embereket, a mi egész életünket és gyönyörködnek mindenben. Bennünket beragyog a sztálini fény és igazság. — Tény! — feleli a vidámképű kolhozista. — Kínát szerették volna, Bulgáriát és Németországot. Az Isten sem állítaná meg őket. De a példabeszéd helyesen mondja: „Szél ellen nem lehet..Igaz, apuskám?! A dagadt és a dülledtszerrta feláll,nak. A dagadt recsegő hangon szól: — Megengedik, kérem, Átvergődnek az utasokon, s a per, rom.a menták. A moszkva környéki kolhozara és az ukrán juhász egymásra tekintenek és olyan vidámság, öröm csillan meg .■zeniükben, hogy azt sosem lehet írni. A bánsági szerb dolgozók harcos kultúrtevékenysége A Szerb Demokrata Kulturegyesületek Szövetsége a tél folyamán a bánsági falvakban 118 olvasókört létesített. Az olvasókörök kollektív olvasással emelték politikai, ideológiai és kulturszínvonalukat és könyveket, brosúrákat, itteni szerb újságokat ás a jugoszláv politikai emigránsok lapjait olvasták. Az összes olvasókörök feldolgozták Sztálin elvtárs rövid életrajzát, a Tájékoztató Iroda határozatát, valamint a 10 kérdés és 10 feleletet (a kollektív gazdaságokról) és egyéb politikai tanulmányokat. Az olvasóköröknek 1.750 résztvevője van. A Tájékoztató Iroda határozata, az itteni szerb nyelvű lapok és a politikai emigránsok lapjai hatalmas fegyverek a szerb dolgozók kezében a Tito-banditák elleni harcban és itteni ügynökeik, a kukok leleplezésében. Denta községben Gyorics Gyula szegényparaszt kötelezettséget vállalt, hogy a tavaszi vetési csata során felvilágosító munkát végez a szegényparasztság soraiban és harcolni fog Tito kémbandája ellen, annak itteni ügynökei, a kuíkok leleplezésével. Száblics Viola szentpéteri szegényparaszt-asszony harcos fogadalmat tett. „Elvesztettem férjemet, akit a fasiszták gyilkoltak meg. Tevékeny tagja akarok lenni annak a béketábornak, amelynek élén a Szovjetunió áll, hogy harcoljak és leleplezzem egy új háború gyújtogatóit, mint az áruló Tito Jankovics-klikk kémjeit és a többieket, hogy a jövőben egy nőnek se jusson osztályrészül az én sorsom.“ A kollektív olvasáson kívül serény kulturmunka is folyik a szerblakta falvakban: a színjátszó csoportok két hónap alatt 57 előadást rendeztek saját községükben és 24 ízben vendégszerepeltek más községekben. Az együttélő nemzetiségek közötti minél szorosabb kapcsolatok létesítése céljából közös műkedvelő csoportokat alakítottak szerbek és románok és vendégszerepelni mentek közeli magyar községekbe, például Fényből Keresztesre és Gádra, míg a csenei műkedvelő csoport Kisberregszóra ment vendégszerepelni. A temesvári szerb vegyesgimnáziumnak is van színjátszó csoportja, amely Konsztantin Szimonov „Az orosz kérdés" című Színdarabját mutatta be Temesváron és a Bánság szerblakta községeiben. Március 26-án ugyancsak a szerb vegyesgimnázium műkedvelő csoportja nagy sikerrel mutatta be Gogoly „A revizor” című színdarabját, úgyhogy ez a csoport most már két színdarabbal fogja a szerblakta vidékeket felkeresni. A bánsági szerb lakosság elszánt harcot folytat a véreskezű Tio-banditák belföldi ügynökei ellen, a háborús bujtogatók ellen, további saját kultuszszínvonalának emeléséért, hogy minél tudatosabban és hasznosabban illeszkedhessek be abba a nagy építőmunkába, amely hazánk összes dolgozóit a szebb jövő , a szocializmus felé vezeti. Ji íen&ijef tëutima tëiied a faozmopolitizmus ellen A Lengyel Köztársaságban kemény küzdelmet folyhatnak a kozmopolitizmus és a dekadens áramlatok ellen. A harcot a Szovjetunió szocialista kultúrájának bőséges tapasztalatai alapján vívják. Az a tény, hogy a szovjet színház és film ünnepségén ötmillió ember vett részt, bizonyítja a lengyel népnek a szovjet művészet iránt tanúsított érdeklődését. Új tanárok és tanulók a poznani művészeti értekezlet alkalmával nagy haladásról tettek bizonyságot a formalizmus és kozmopoizmus elleni harcban. Az új lengyel kultúráért vívott küzdelemben tevékeny részt vettek a parasztok is. A filmipari munkások tiszlíti értekezletén kijelölték a lengyel film új útját. Az Egységes Lengyel Munkáspárt Központi Vezetősége nagy segítséget nyújt a lengyel kultúra aktivistáinak ahhoz, hogy elsajátítsák a szovjet művészetben, és tudományban megtestesedett szocialista realizmus lényegét.