Szabad Szó, 1950. július-szeptember (7. évfolyam, 151-228. szám)
1950-07-01 / 151. szám
2 (II). Tito gaz, fasiszta bandája mindegyik vezérének kezéhez vér tapad. N. Makarovszkij a következőket írja „A provokatőr és gyilkos Bukmánovics-Tempo“ című cikkében: „Bukmánovics-Tempo“ aljas provokátor és kém. Tevékenysége nem egyéb, mint a jugoszláv néppel szemben elkövetett gyilkosságon, erőszakos terrorcselekmények láncolata“. Ezután felsorolja a cikk számos olyan jugoszláv hazai nevét, akiket Bukmanovics Temipo árulása folytán végeztek ki. Többek között 1943-ban elárulta a Nyugatmacedónia Kicsevó, Debár és Kosztivár körzeteiben működő partizánalakulatokat. Time-Trave nevű helységben parancsot adott az egyik csoport igen gyengén felfegyverzett tagjainak, hogy támadjanak meg egy olyan ellenséges csapatot, amely minden tekintetben aránytalanul erősebb volt náluk. Biztosra vette, hogy a partizánok egytől-egyig elesnek az ütközetben, s ezért rögtön kereket oldott. Gyilkosok szövetsége i A lap egy másik cikke leleplezi Kolisevszkij Lázár árulását, aki még a Jugoszláv Királyság idején bomlasztó tevékenységet fejtett ki a Kommunista Párt soraiban. Miután a Szovjet Hadsereg felszabadította a Balkánt, ez a gazember — azzal az ürüggyel, hogy kommunista — Macedóniában maradt és tovább kémkedett az angoloknak meg az amerikaiaknak. „Nem véletlen — írja a cikk szerzője — hogy Tito pont Lázár Kolinevszkijt nevezte ki a Macedón Kommunista Párt titkárává és a macedóniai kormány helyettes miniszterelnökévé.“. Hivatalfellépése után Tito utasítására feloszlatta a Macedón Kramunista Pártot s megtökötte a börtönöket becsületes komarcistákkal, sőt a legjobb aktivistákat se ki gyilkoltatta. „Lázár Kousevszkij és legbensőbb munkatársa Uzunovszkij, a régi ingós kém, segédkezet nyújtott a Tito-Rankovicsbarrdának Macedónia délkeleti részének Bulgáriától való elszakításához. Ugyancsak az ő vezetésük alatt indult el a görög demokrata mozgalom aláaknázására irányuló akció. Ilyen és hasonló gaztettek száradnak Kolisevszkij lelkén. Blagoje Neskovics, a jugoszláv nép másik hóhéra — aki Rankovics árulása után annak örökébe lépett — tovább folytatta a Párt belgrádi szerAz egész haladó világ gyűlöli Tito klikkjét. Az angol-amerikai háborús uszítók feketelistáján úgy szerepelnek, mint azok benső cinkostársai. Tito és bandája — írja a lap vezércikke — az angol-amerikai imperialisták katonai támaszpontjává alakítja át Jugoszláviát. A Belgrád- Zágrábi-Trieszt közötti országút kizárólag katonai célokat szolgál. Egész hosszában jónéhány tucat repülőteret építettek s gondosan álcázták őket. A titóisták — angol-amerikai gazdáik utasítására - határvillongásokat idéznek fel a népi demokrácia országai ellen és kémkednek Anglia és az Egyesült Államok javára. Hazájuk egymillió főre rugó hadseregét az imperialista háború ágyútöltelékévé formálják és a jugoszláv nép forradalmi erejének elfojtására használják. Tito bandája a demagógiára és a szemenszedett hazug rágalmakra építi fel egész propagandáját. A legátlátszóbb trükkökhöz folyamodik, hogy elkendőzze Jugoszlávia szomorú helyzezetének szétzüllesztését. Ő volt Szerbia hitlerista megszállása alatt Tito egyik legelvetemültebb cinkostársa. Gazdája parancsára tömegesen gyilkolta a kommunistákat. Ebben az akciójában szorosan együttműködött a Gestapóval és a csenikekkel. Az ő ügynökei ölték meg Bogunija tanítónőt és más lánglelkű hazafiakat; Mirko Timicset és Milos Szremicset pedig ő maga ölte meg, mert attól félt, hogy felfedik a nép előtt a Gestapóval és a csetnikekkel folytatott cimborálását. „Tito és bandája“ elfelejti azonban — írja cikkében P. Popivoda — hogy a jugoszláv hadsereg katonái egyenruhába öltözött munkások és parasztok s ezek sohasem fognak fegyvert sem saját népük, sem barátjuk és felszabadítójuk, a Szovjetunió, vagy a népi demokrácia országai ellen. A jugoszláv hadsereg sohasem lesz az imperialista háborús uszítók eszköze. Leleplezi a lap a belgrádi úgynevezett „Békevédelmi Bizottságot“ is. Ennek vezetői: Csedo Minderovics, Joszip Vidmar, Győrű Szalai és hasonmásaik rágalomhadjáratot folytatnak a Szovjetunió és a népi demokrácia országai ellen. Ezzel szemben a jugoszláv nép magáévá tette a Béke Hívei Világkongresszusa Adandó Bizottságának stockholmi felhívását és csatlakozott az egész világ haladó közvéleményéhez. Letét és takarja a nép előtt aljas tetteit. Hűen festi le ezt az állapotot R. Golubovics „A Wall Street csődbejutott ügynökeink aljas cselvetései“ című cikkében. Megírja, hogy ma sokkal nehezebb a jugoszláv dolgozók helyzete, mint a monarchista uralom idején volt. Sőt, a háború első évében is jobban éltek, mint most. „Míg 1945-ben 8,5 dinár volt egy kiló fehérliszt ára, 1949-ben az egykilós kenyérért 100—150 dinárt kellett fizetni. Egy kiló cukor 34 dinár volt, ma pedig 300—350, a burgonya ára viszont 7 dinárról 40—50-re emelkedett kilónként, — sorolja fel a megdönthetetlen adatokat a cikk szerzője. Éhinség, nyomor, kulcikuralom Jugoszlávia dolgozó tömegei a szó szoros értelmében éheznek. Húshoz, tojáshoz, tejhez, zsiradékhoz és egyéb, feltétlenül szükséges élelmiszerhez hozzá sem jutnak. A nép nyomorának és az éhínségnek oka a Tito-klikk fasiszta, népellenito gaz fasiszta bandája mind nagyobb ellenállással küzd a falvakon A szegény- és középparasztok felborítják a hivatalos gabonabeszolgáltatási tervet, nem szántanak és nem vetnek. Tavaly Horvátországban október végéig az őszi vetési tervet mindössze 19 százalékban teljesítették, Szlavóniában 18 százalékban, a Vajdaságban (Bácska és Bánát) — Jugoszlávia legjobb gabonaterme vidékén — pedig csak 15 százalékban. Ez a helyzet a tavasszal sem javult, sőt romlott. Márciusban a Vajdaság földművesei csupán 14,5 százalékban, a horvátok pedig alig 9 százalékban teljesítették a vetési tervet. „Az egész országban erősödik a Tito-klikk elleni harco srja tovább nes politikája. Még a reakciós amerikai sajtó sem titkolja ezt. Sulzberger, a New York Times tudósítója nemrégen azt írta, hogy , . amióta Tito hátat fordított a népi demokrácia országainak, sokkal rosszabb a helyzet Jugoszláviában, s a lakosság életszínvonala jelentékenyen csökkent." „A titóisták fokozzák a munkás tömegek kizsákmányolását“ címes cikkében leleplezi a lap a titóista propagandának azt a szemforgató állítását is, hogy az ország dolgozói „a saját érdekükben“, „magasabb eszmékért“, tűrik a mai „nehézségeket“. Annak, hogy a Titosekormány kegyetlenül kifosztja a dolgozó parasztokat és védi a kulákokat, beszédes bizonyítéka Bokáncs horvátországi titóista gauleiter parancsa. Ez elrendelte, hogy a beszolgáltatásnál ne rójanak súlyos terheket a zsirosparasztokra, mert ez „erkölcsi veszteséget“ jelentene Tito hatalmának. A szegény- és középparasztokat viszont arra kényszerül, hogy az idén 200, sőt 300 százalékkal több terményt szolgáltassanak be, mint tavaly. Ennek tetejébe a külföldi kapitalistáié ezekért a termékekért csak 20—30-ad részét fizetik annak az árnak, mint a hazai dolgozók, a lap. A Kommunista Párt újjáéled és tovább vezeti a folyton növekvő illegális szervezeteket. A forradalmi irodalom mind nagyobb tért hódít a nép soraiban, Podgoricán, Csetinyén, Beránban és Niksicsben ilyen jelszavak olvashatók a falakon: „Halál Tito angol-amerikai kémbandájára!“, „Ifjak, harcoljatok a fasiszta parancsuralom ellen!“, „Munkások, tömörüljetek és harcoljatok a győzelemért!“, „Éljen a Szovjetunió, éljen Sztálin elvtárs!“ Tito fasiszta bandájának véres terroruralma összeomlik a nép hatalmas pörölycsapásai alatt, s romjaira felépül a szocialista Jugoszlávia (Agerpres). (Szlaveane, 5. szám). A Tito-knak Juoszlávia népeinek halálos ellensége (A „Szocialista Jugoszláviáért“ című újság nyomán) Írta: V. MIHAJLOV A háborús uszítók belgrádi ügynökei A fasiszta vezérek demagógiája és Jugoszlávia valódi helyzete Fokozódik az ellenállás a falvakban is A bánsági szerb nemzetiségű dolgozók gyűlölete is együtt növekszik a jugoszláv nép ellenállásával az imperialista-bérenc Tito-kémbanda ellen Égő gyűlölettel beszélnek a Tito-bandáról a valkányi dolgozó parasztok Valkány. A községtől néhány kilométerre húzódik a román- jugoszláv határvonal. Nálunk a dolgozó nép szabad országában mindenfele virágzó napraforgó, derékmagasságu, aranysárga buza, kétméteres rozs, dalolva arató fiatalok láthatók. Mindenütt serény, lelkes építő munka folyik s nyomában növekszik a jólét. Odaát szegénység, nyomorúság, elnyomatás jellemzi Tito uralmát. — Amikor a felszabadulás után a határmenti földeket műveltük — mondják a valkányiak — gyakran elbeszélgettünk a jugoszláv dolgozó parasztokkal, akikkel megbarátkoztunk. De hogy jelenleg mi van a határon túl, arról ma már nem beszélhetnek velünk a jugoszláv dolgozó parasztok. Jugoszlávia mai urai legszívesebben a madarak elől is elzárnák a határt, nehogy töméntelen gazságuk híte eljusson a mi szabad országunkba. Mégis folyton hallunk a Tito-banda erőszakosságairól, a dolgozó parasztok kiszipolyozásáról, Jugoszlávia kulákjainak gazságáról. De nemcsak a hírek beszélnek az odaáll helyzetről hanem a vetések is. .„ Odaát ameddig a szem ellát, parlagon hevernek a földek — mondja Brataru Constantin dolgozó paraszt. — Amikor mi a tavasszal vesenyezve szántottunk, nem szántott ott senki. Én minden nap látom a túlsó oldalt, mert a földem éppen a határ mentén húzódik. Mi már javában aratjuk a búzát, odaát az aratásnak még semmi jele, a kukoricát se kapálták meg mindenütt, mi már a harmadszori kapálást is hamarosan befejezzük. Kevés lesz a termésük, mert ami gabonájuk van, az is gyatra. Amíg a jugoszláviai rokonoktól, ismerősöktől leveleket kaptak a valkányi dolgozó parasztok, csak hallottak róluk. Sokat panaszkodtak a levelükben, bár nyíltan nem merték megírni a valóságot mert ha a levél Thobanditák kezébe kerül, kegyetlen sors várt a levél írójára. — Látja azt a tanyát ott? — kérdi Brataru Constantin — az Tito-féle úgynevezett „állami gazdaság“. A Tito-féle állami gazdaságokat most is volt tulajdonosuk, a földesúr vezeti. Ezekben az „állami gazdaságokban“ nem változott semmit a munkások élete. A titoista földesúr éppen olyan hajcsár ma, mint 1944 előtt. — A Tito-féle szövetkezetekben sem más a helyzet — mondja Ciocan Stefan — Egy levélben, melyet ismerősömtől kaptam, aki odaát van, az megírta, hogy az ilyen „közös gazdaságokat" a kulákok vezetik és bottal állnak a dolgozó parasztok háta mögött s ugy kényszerítik őket, hogy dolgozzanak. Ma már valamennyien tudjuk, hogy odaát a Tito-országban a kulákoknak áll a világ. Valkány dolgozó földművesek mérhetetlen gyűlölettel fordulnak Tito, a jugoszláv nép hóhéra ellen. — Sötétségben tartják odaát őket, a szó igazi értelmében — kapcsolódik a beszélgetésbe Brataru Constantinné. — Esténként amikor munka végeztével tanulásra összeülünk, odaát sokszor lámpafényt sem látunk, mert se petróleumuk, se gyufájuk nincsen. Mi együttérzünk a határontúli jugoszláv dolgozó parasztsággal, mert jól emlékszünk az úri világból, hogy mit jelent, ha olyan zsarnokok sanyargatják a föld népét, mint a jugoszláv nép átka, az áruló Tito... Leleplezzük a végig alkossolttiit ! Két éve annak, hogy a Kommunista és Munkáspártiak Tájékoztató Irodájának Határozata leleplezte a galád Tito-bandát. A jugoszláv nép vitézül harcolt a fasiszta leigázók ellen. A Szovjetunió segítségével Jugoszlávia felszabadult. Tito az imperialisták megvásárolt kémi azonban ismét rabigába hajtotta a jugoszláv népet. A Tito-banda támogatásával a kulákok a legkegyetlenebb módon kizsákmányolják a jugoszláv szegény- és középparasztságot. Hasonlóképpen kegyetlenül kizsákmányolják a gyári munkásokat is. Azokat, akik meg merik mondani az igazságot, akik szabadságot és jogot akarnak, a gyilkos Tito börtönbe veti és terrorizálja. Ennek ellenére a jugoszláv nép teljes erejével küzd elnyomói ellen. Nekünk, a Román Népköztársaság dolgozóinak munkahelyeinken szüntelenül keményen harcolnunk kell az állami terv teljesítéséért, mert így drága Hazánk megerősítésével kemény csapást mérünk a háborús uszítókra és a gyilkos Tito-bandára. A Tájékoztató Iroda történelmi jelentőségű Határozata megjelenésének második évfordulóján megfogadom, hogy munkámat fokozni fogom és a szerb dolgozó lakosság soraiban továbbra is leleplezem az imperialisták gyűlöletes ügynökségét, hogy ilyen módon is hozzájáruljak a tartós békéért, a szocializmus építésért folytatott harchoz. Budisin István a Tehnometal-gyár munkása AZ ÖTFEJŰ SÁRKÁNY Régi mesék rut emléke: Emberevő sárkány képe, A gyermeket ijesztgette, Mert az élő embert ette. Borzalmas emlékek ezek: Elpusztultak százak, ezrek, Műül a szabadságért, jogért És a szebb jövőért, jobbért. De az, ami most történik, Nem is mese, bár úgy rémlik, Bizony, szomorú valóság: Tito alatt nyög az ország. Most már tudja azt, akárhány: Ötfejü e ronda sárkány, S minden fej gazsággal teli, Mind a népet falja, nyeli. Az első fej hazug, álnak, „Szocializmus”-ról krákog, Tüzet okád, dühvel tele: Ez a hitvány Tito feje. Dollárokért mindent megtesz, Népet árul, életet vesz, Persze, néki ez megérte, Mert a Wall Street pénzt, ad érte. A második éktelen fej, Mely néptömegeket elnyel: Rankavícs, a hóhér feje, Ki a vérengzés mestere. Gyötri, nyúzza ő a népet, A csizmája vérben lépked, Janicsárjait biztatja, A sok dollárt ezért kapja. Ragaszttapaszt, befed, ácsol, Új elméletet kovácsol Gyilász feje — a harmadik — Hangja mindenütt kihallik. Hintené a hazugságot, Hogy milyen jók a kulákok. „Szocializmust” kulákkal Épít és — dollár-morzsákkal. Ezt hazudja, ezt dicséri. De már senki sem hisz neki. Már ígérhet bármi szépet. Nem csaphatja be a népet. Komoly nagyúr, sose tréfál. Gyakran Washingtonba sétál — Ez a negyedik: a nagy fej. Nagy, de sekély — ez a Karddis. Népét ő is megvereti. Hazugságokkal eteti, S megtalálja azt az utat, Mely a dollár felé mutat. Ha valaki nem hisz neki. Börtön fenekére veti. Aki Kardelyt nem hallgatja, Azt az anyja sirathatja. Az ötödik rut és rémes. Munkásvérre mindig éhes. A Pijádé kongó feje, Nincsen esze, sem veleje. A Szovjeteket becsmérli, S gazdáitól bérét kéri, Minden eszmét jól bepiszkít, Hej, kap érte dollárt. Whiskyt. De a sárkány semmivé lesz, Mert a nép ezzel is végez. Csakhamar lesújt a dögre S eltiporja mindörökre. BELYÁC JOVA szerb-szentmártoni dolgozó paraszt