Szabad Szó, 1951. január-március (8. évfolyam, 1-76. szám)

1951-01-03 / 1. szám

A buziási tömegszervezetek segítsék a kultúrotthon könyvtárának népszerűsítését B­u­z i­á­s. — A kultúrotthon könyv­tára komoly szerepet kell betöltsön a község kulturéletében. A kellő számú könyv, jól működő könyvtáros jelen­tékenyen hozzájárul dolgozó földmű­veseink ideológiai és kulturszínvona­­lának emeléséhez. A buziási kulturotthonnak 1400 kö­tetből álló könyvtára van. Könyvei az együttélő nemzetiségek nyelvén ismertetik a haladó irodalmat és a tudományos szovjet mezőgazdasági módszereket. A könyvtár legnagyobb része ideológiai és irodalmi művek­ből áll. Buziás dolgozó földművesei legna­gyobb érdeklődéssel a szovjet re­gényírók munkáit olvassák: Solohov „Új barázdát szánt az eke“ című könyvét, továbbá Fagyejev „Ifjú gaz­da“, Borisz Polevoj, „Kovácsok“, Po­pov „Acél és salak“ című regényeit. A buziási dolgozók népköztársasá­gunk íróit is szívesen, olvassák. Szá­mosan olvasták Camilar „Fergeteg“ című regényét és Zaharia Stancu „Mezítláb“ című könyvét. A könyveket pontos rendben osz­tályozták. A könyvek számát, címét és írójának nevét névjegyzékeken és kartonokon látják nyilván. A könyv­tár naponta, este nyolc óráig a bu­ziási dolgozók rendelkezésére áll. Mindezek ellenére a könyvtárat keve­sen látogatják. Az elmúlt hónapban a könyvtárnak mindössze 180 olvasója volt. Ez a szám azért is feltűnően ke­vés, mert a kultúrotthon különben szépen látogatott és nemcsak a kul­turális előadások alkalmával, hanem hétköznaponként is népes. A könyvtárat nem népszerűsítik kellőképpen. Ezen sürgősen változ­tatni kell. Mindenekelőtt a tömz­­­sszervezetek támogatásával, az utca­­felelősökön keresztül kell a­ könyv­­tárrat népszerűsíteni, faliújság-cikkek­ben ismertetni kell a legújabb köny­veket. A kulturotthont látogató dol­gozókkal ismertetni kell a legújabb könyvek tartalmát és felhívni a figyelmüket az olvasás fontosságára. Végezetül Cristea Veronica könyv­­t­áros nőnek ismernie kell a könyvek tartalmát. A jó könyvtárosnak nem­csak rendben kell tartania a könyve­ket, hanem azokat ismertetnie is kell, hogy valóban eljussanak a dolgozók­hoz. A kultúrotthon vezetőségéne­k komoly támogatásban kell részesítenie a könyvtárat, hogy az feladatát ma­radéktalanul betölthesse. MIKSZÁTH KÁLMÁN: „A körtvélyesi csíny“ A BMK írószövetségének Irodalmi és Művészeti Kiadója Mikszáth Kálmán a századvég ma­gyar irodalmának egyik legkiemelke­dőbb alakja, ebben a munkájában a polgári-földesúri Magyarország vá­lasztási rendszerét leplezi le. , A körtvélyesi csíny“ tulajdonkép­pen a „Két választás Magyarorszá­gon“ című kötet egyik része. Katán­­ghy, az ingyenélő, léha dzsentri-iva­dék, a parlament feloszlatásakor elvesz­ti mandátumát. Kapcsolatai a minisz­terelnökkel hozzásegítik, hogy újból képviselő lehessen. Ezt úgy érik el, hogy a miniszterelnök magához hívat­ja a kis vidéki város polgármesterét és a megye főispánját: megsemmisítik a megválasztott képviselő mandátumát és megindul a „választási gépezet“. A polgári­ földesúri rendszer minden aljasságát, a dolgozók érdekeivel me­rőben ellentétben álló politikáját mu­tatja be Mikszáth egy választási „csíny“ történetén keresztül. Mikszáth, a nagy realista elbeszélő legjobb munkái közé tartozik „A kört­vélyesi csíny“. Ez a könyv hozzásegí­­ti az olvasót annak megértéséhez, hogy a néptanácsok megválasztásával a régi, rothadt közigazgatási rendszer­nek az utolsó nyomait is elsepertük. Mikszáth e kiváló munkájának olva­sása után, még inkább megvilágoso­dik előttünk a kizsákmányoló polgári­­földesúri rendszer népelnyomó politi­kája és az igazi, demokratikus válasz­tások közötti hatalmas ellentét. Ma a néptanácsok révén a dolgozók tízezrei vesznek tevékenyen részt az állam­ügyek vezetésében. „A körtvélyesi csíny“ problémái azért napjainkban különösen időszerűek. Eredmények és hiányosságok az óteleki kultúrotthon munkájában Ó­telek. — Tágas épület az óte­­leki kultúrotthon. A kulúrotthonban rádió szól. A készülék­ me­llett szá­mosan hallgatják az előad­­okat és a híreket. Az ifjúság sakkjáékkal szórakozik, míg az idősebbek, újságok, folyóiratok olvasásával töltik el szabad idejüket. A könyvtárban sok hasznos könyvben válogathatna... A kultúrotthon színjátszó gár­dája­ is működik. Sztálin elvtárs szü­letésnapja tiszteletére értékes kultúr­műsort mutattak be a színjátszók, míg december 25-án ugyancsak kul­­túrelőadást rendeztek. December CSU-át, Népköztársaságunk kikiáltásá­nak 3. évfordulóját szintén auitur­­előadással ünnepelték meg. A „Béke hívei“ című színdarabot adták akkor elő. Tudják, hogy ku­l­turmunkások­nak is fontos feladata a béke megvédése, a harc a háborús uszító angol-ame­rikai imperialisták ellen Folynak a „Vitézek és hősök“, Gergely Sándor színdarabjának a próbái is. Min­den szerdán és pénteken az ötventagú négyszólamú vegyeskórus tanulja az új énekszámokat. Rácz György, kar­mester irányításával legutóbb a Sztálin, kantátát tanulták meg. A kultúrott­­honban tartja rendszeresen próbáit a tá­nécsoport is, mely szintén közre­működik a különböző előadásokon. Az eredmények mellett azonban nem tulajdonítottak fontosságot a rendsze­­res felvilágosító, tudományos előadá­soknak. Ezt a komoly hiányt január elsejétől kezdve, hetenkint kétszeri elő­adássorozattal pórtoltak. Ugyanak­kor feltétlenül növelni kell a könyvek számát­ is. A könyvtárállomány közel 350 kötet, ami a falu lakosának számához viszonyítva, kevés. De ke­vesen is olvasnak s ezért a kultúr­otthon vezetőségének a könyvtár lá­togatottsága érdekében, h­­­ozon felvilágosító munkát kell végeznie. Nagyobb gondot kell fordítania­ a kultúrotthon vezetőségének az írá­si­­tudatlannak tanfolyamára is. 6­.éves tervünk értelmében már az első évben 503.000 írástudatlan ismeri meg a befüvetést. ételeken azonban az ösz­­szeírt analfabétáknál is alig negyven százaléka látogatja rendszerese­n a tanfolyamot. Bizonyos, hogy a hiányosságok fel­ismerése, a komoly gonddal elkészí­tett téli munkaterv és a párszervezet­­től és a néptanácstól kapott segítség­gel, a hiányok kiküszöbölhetők és az óteleki kultúrotthon valóba­n a tudo­mány és kultúra otthona lesz. 22 SZABAD SZÓ­­ A koreai hegyeken futó keskeny hegyi utak különösen a kanyarokban jelentenek komoly veszélyt. A legki­sebb megcsúszás, bizonytalanság,­­ és az autó kerekei máris a tátongó mélységek felett forognak a levegő­­ben. Egy pillanatnyi elővigyázatlan­ság és a kocsi máris a mélybe zu­han . ■. Ebben a pillanatban hosszú, sötét­kék vattázót, kabátot viselő katonák vesznek körül bennünket. Miközben kikászálódunk a kocsi belsejéből, egy­re csak az ismeretlen „buhao, buhao” szavakat halljuk, am­iről rövidesen tolmács nélkül is kiderül, hogy any­­nyit jelent, hogy „rossz”, ami nyilván­­valóan autóvezetési tudományunkra vonatkozik. Az izmos kínai katonák megragadják au­tnkat és egy-kettőre visszarakják az útra. Mint ilyenkor ál­talában történni szokott , most is szóba elegyedünk új barátainkkal, ter­mészetesen a koreai háborúról és egyéb nemzetközi eseményekről. Rövi­desen azt is megtudtuk, mi hozta ide, a koreai földre ezeket az embereket. — Tudja, én soha életemben­ nem voltam háborúban — kezdte egy kö­zépkorú ember —, de amikor ezek az amerikaiak, akik kínától jó tízezer k­-nyi távolságban élnek, elmerész­­kedtek a mi hazánk határáig, hát f­enn tudtam otthonmaradni. Nem a kínaiak törtek be San­ Franciscóba, hanem az amerikaiak ragadták el Tajvant. Elra­bolták Koreáit , és nem is titkolták, hogy Korea nem más, mint Kína ka­puja. Csak kár volt, hogy arról meg­feledkeztek, hogy ez a kapu zárva van a hivatlan vendégek előtt... Luj San, egy idősebb laotungi pa­rasztember kapcsolódik be most a be­szélgetésbe. — A fiam két éven át harcolt Kína szabadságáért és az amerikaiak laká­jai, a Kuomintang elleni harcokban esett el. Hát csak nem nézhettem öl­hetett kezekkel, hogy az amerikaiak újra ezt a szabadságot fenyegessék, amelyet fiaink és testvéreink életük árán vívtak ki[... És Lui San már tizedik napja szál. Hja a lőszert apró hegyi lovacskáival, földijeivel együ­tt a front szamara — éjjel-nappal, percig sem pihenve. Sem a szigorú északkoreai fagyok, sem pad­ig az ellenséges gépek ember­telen lövöldözése nem akadályozhatja meg őket abban, hogy teljesítsék ne­mes kötelességüket. Szun Szon Ri, a fiatal antungi ke­reskedő november első hetében még nyugodtan árulta boltjában a gyü­mölcsöt és a zöldséget. November 8. azonban gyökeres változást hozott bé­kés életébe. November 8-án ez ameri­kai bombave­rk porig égették a falu, folyó túlsó par­tán levő határvároskát. Satui Szop, Rí bátyja, a falu borbélya családjával és öreg anyjukkal együtt a tűzben pusztult el. A­­z martalékai lettek Szun Szon Ri gyermekkori ismerősei és barát­i is. A tengerentúli gyilkosok iránti olthatatlan gyűlölet hozta ide Szant, a koreai front felé ve­zető útra. Mukdeni főiskolai hallgatókkal, an­­sani gyárak munkásaival, favágókkal találkoztunk Korea földjén. Csak a Szunhua és Koszon járásból ezerhét­­száz kínai paraszt jelentkezett önként a koreai néphadsereg soraiba. Több mint háromezer kínai paraszt jelent­­kezett önként a Koreába induló egész­ségügyi osztagokba. A kínai asszo­­nyok gyakran mondják mostanában: — A fiam a fronton harcol az im­perialisták’ellen, a férjem a szanitt­­cek közt... Nagy lelkesedéssel jelentkeztek a Koreába induló önkéntesek soraiba a kínai főiskolák és egyetemek hallgatói. Egyedül a csak­csungi tanárképzőből több mint háromezer hallgató jelent­kezett önként a koreai nép megsegíté­sére. Északkelet-Kifia falvaiban és váro­saiban járva, mindenütt azt látjuk, hogy a kínai nép olthatatlan lelkese­­déssel segíti hozzátartozóit, akik hazá­juk határainak védelmére keltek. Egy Koszán, járásbeli parasztasszony fe­jez­i ki talán a legvil­kosabban a kí­nai nép gondolatait, amikor fiait az önkéntesek csapataiba kísérte. — Semmiért sem kár, ha hazánk védelméről van szó. Amink csak van, azt mind odaadjuk, hogy megvédjük szülőhazánkat az amerikai banditákkal szemben! A kínai nép szilárdan el van tökélve arra, hogy útját állja a Kína szabadsága és függetlensége ellen támadó amerikai agresszo­­roknak. A kínai nép jól tudja, hogy csakis erővel lehet feltartóztatni az eszüket vesztett agresszorokat. A kí­­nai népet az imperialisták elleni olt­­hatatlan gyűlölet, a haza megvédésé­nek szent kötelességtudata és a test­véri koreai nép iránti mély hála és szeretet lelkesíti az imperialisták el­leni harcra — hiszen a koreai nép a kínai néppel együtt, kéz a kézben harcolt Kína szabadságáért és füg­­getlenségéért. Most, amikor amerikai csizmák tapossák a vérrel áztatott ko­­reai földet, a kínai nép odanyújtotta testvéri segítő kezét a hős koreai nép­nek. .­­ (A Pravda cikke nyomán.) tmai tmisták Fokozódik a jugoszláv nép harca a Tito-banda ellen V. Popovics volt UDB-őrnagy leg­utóbbi leleplező cikkében adatok egész sorát tárta fel arra vonatkozóan, hogy a fasiszta Tito-banda, az imperialisták , szolgálatába szegődött gyilkosok és kémek gyülekezete meg akarja sem­misíteni az internacionalista kommu­­nistákat és az összes hazafiakat. De a titoista hóhéro­k gyilkos számításába hiba csúszott. Az országban nő a nép gyűlölete és szélesedik a forradalmi harc Tito fasiszta rendszere ellen. Tito és Rankovics iszonyatos börtöneiben sínylődő kommunisták, letartóztatott hazafiak megőrzik kapcsolataikat az illegális kommunista csoportokkal és egyre hatalmasabb, egyre szervezettebb ellenállást tanúsítanak az UDB terror­­jával szemben. A szinte tébolyult nyo­más ellenére sem tudja az UDB kide­ríteni, hogyan szabadítottak ki a ce­­tinje-cotori után egy kommunista cso­portot, amelyet zárt teherautókban szállítottak az egyik adriai tengeri szigeten levő táborba. Nem tudták ki­deríteni, hogyan sikerült a zabola­­börtönbe zárt kommunistáknak mun­kabeszüntetést szervezniük, hogyan ölték meg Nebojsa Vukoticsot, a vé­­reskezű UDB-századost és vele együtt­­ még egy banditát , amikor éppen egy illegális kommunista csoport letartóz­tatására indultak a belgrádi Csukadca­­kerületbe. Titok maradt az UDB előtt, hogyan szabadítottak ki egy teljes va­gon letartóztatottat a zágráb-go­rotoki útvonalon. November 7 hajnalán Glavnyacsa fa­lain felírások jelentek meg: „Le a Tito, banda véres rendszerével!" „Éljen a Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom!“ „Éljen a nagy Sztálin!“ De nemcsak a börtön külső falán, hanem minden cellában megjelentek ezek a jelszavak. A dühtől tajtékzó börtön­­őrök minden cellában három hazafit büntetésnek vetettek alá, élelem nél­kül, vízzel telt pincébe zárták őket két napra. Hiába keresték a hóhér Ranko­vics szigorú parancsára a tióista bör­tönőrök­et és hogyan létesített kap­csolatot a börtönben és a kinti elv­társak között. Hiába rendelték el, hogy a foglyok tüntessék el a feliratokat. „Mi nem tüntetjük el a feliratokat —­ kiáltották a harcosok —, ha zavar ti­teket, töröljétek le magatok!“ Növény­ben 7-én Glavnyaesa fekete pincéiben hol itt, hol ott hangzott fel az Inter­­nacionálé ünnepélyes és hősi dallama. Az UDB-ista hóhérek zavarodottan szaladgáltak a börtön egyik részéből a másikba. A Glaviigacsába zárt kom­munisták éhségsztrájkba kezdtek elv­társaik megmentéséért, követelve a barbár büntetések és gyilkosságok beszüntetését. A­­ti­tóista poroszlók kénytelenek voltak tárgyalásokba bo­csátkozni a sztrájkolókkal. A Tito-fasiszták vad terrorja meg akarja törni az UDB karmaiban levő hazafiak bátorságát és hősi elszántságát. A letartóztatott hazafiak élete, akik közül száz és ezer vált már áldozatává a terrornak most is legsúlyosabb vez­ezedelemben van. Életük drága Jugo­­szlávia népe számára. Drága a világ összes népei számára, mert olyan har­­cosok élete, akik a békéért, a népek közötti barátságért és a szabadságért küzdenek. A népek, a békeharcosok százmilliói emelték fel hatalmas hang­­jukat, leplezzék le a fasiszta hóhér Tito szörnyűséges blm­e­t és követel­jék azok azonnali megszüntetését! ©IV«SSS£t.o­fc. V. I. Lenin: A nagy kezdeményezés. Hogyan szervezzük meg a munka­versenyt A szövetkezetekről J. V. Sztálin: Az Októberi Forradalom nemzetközi jellege. A nagy fordulat éve. Beszéd az élmunkás kolhozparasztok első összszövetségi kongresszusán. * Gh. Gheorgiu-Dej: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom megmutatta a vi­ág dolgozóinak az imperial sta iga alóli felszaba­dulás útjait. Románia felszabadulásának dicső évfordulója. Ana Pauker: Románia felszabadulásának 6-ik évfordulója. 1. Chisinevschi: A Nagy Októberi Szocialista Forradalom világtörté­ * P. Koselev: A kolhozok útja — út a szocializmus felé. * Mit láttam a Szovjetunióban? Követendő példa. A szovjet mezőgazdaság a világ legfejlettebb mező­­gazdasága. A kolhoz szervezete. Hogyan él a kolhoz­paraszt, („Falusi esti párttanfolyamok részére“ című sorozatból). Megjelent a Román Munkáspárt kiadásában. nelmi jelentősége.

Next