Szabad Szó, 1951. október-december (8. évfolyam, 231-306. szám)

1951-10-02 / 231. szám

„A Szovjetunió K(b)P Története“ — a bolsevizmus nagyszerű sztálini könyve Tizenhárom év telt el a Sz.U.K. (b) P. Története, — a marxizmus forradalmi elmélete és gyakorlata zseniális en­ciklopédiájának megjelenése óta. Min­den kommunista, de a világ minden dolgozója is tanulmányozza, a mar­­x'zzmus-leninizmus legyőzhetetlen fegy­verével vértezi fel magát Sztálin elvtársnak ebből a világtörténelmi jelentőségű könyvéből. A Sz.U.K. fb. P. Története, a­­forra­dalmi marxizmusnak,, a bolsevizmus­­nak ez 'a ragyogó kincsestára a leg­­haladoztabb tudomány, a ma­f­xis­ta-felli­nist a tudomány alaposságával elemezi ki a dicsőséges lenini-sztálini Párt útját, harcait ebből szerzett gazdag tapasztalatait és ugyanakkor össze­gezi az egész nemzetközi forradalmi proletármozgalom harci tapasztal­tait. Ez a könyv megmutatja, hogy a mai hatalmas Bolsevik Párt, kezdve az első forradalmi munkásköröktől, az opportunisták a nacionalisták a jobboldal' szaeiá'dem­o­oraták elleni harcban nőtt azzá ami ma: a világ el­­­ső szocialista államának vezető erejé­vé, az egész világ munkásosztályá­nak élcsapatává. A világ minden kommunista és forradalmi munkás­pártja számára felbecsülhetetlen érté­kű ez a könyv. Benne megtalálja a marxieta-leninista újtipusú párt elmé­leti, ideológiai, szervezeti és taktikai alapjait, amelyet a Bolsevik Párt ve­zette orosz munkásosztály három for­radalom tüzében szerzett tapasztala­tai gazdagítanak. A világproletariá­tusnak a demokráciáért, a szocializ­musért vívott küzdelmében erős har­ci fegyver ez a könyv, amely megmu­tatja a proletárforradalom győzel­mének elveit és ugyanakkor a prole­tariátusba oltja történelmi hivatásá­nak és a szocializmusért vívott harca legyőzhetetlenségének tudatát. A Párttörténet kihangsúlyozza azt a lenini tételt — és ezt a nemzetközi munkásmozgalom a gyakorlatban nap­­nap után újólag bebizonyítja — hogy a bolsevizmus nem egy „orosz jelen­ség“, ahogyan ezt a munkásmozgalom ellenségei állították, hanem összefog­­lalása nemcsak az orosz, de az egész világ forradalmi munkásmozgalma ta­­pasztalatainak és mintaképül szolgál­hat mindenki számára. Ugyanakkor a Párttörténet bizonyítja, — éppen a Bolsevik Párt harcainak tapasztala­tai­val,­­ hogy a marxizmus nem dog­ma, nem megkövesedett tételek tö­mege, hanem vezérfonal Útmutató a cselekvés számára és maga is fejlő­dik a munkásosztály harca újabb és újabb szakaszának megfelelően. És éppen azáltal, hogy a nagy Bolseviki Párt harcát elméleti és gyakorlati tapasztalatait tükrözi, ez a könyv a marxizmus zseniális továbbfejlesztése. Hogy milyen óriási jelentőségű va­lamennyi ország munkásosztálya szi­tulta a Sz.U.K. (b) P. Története, mi­sem bizonyítja jobban, mint az, hogy nincs egyetlen tudományos mű, am­ilgy annyira elterjedt, mint ez a könyv.­­A világ legtöbb nemzetének nyelvén,­­sokmillió példán­yszámban, — Ha­zánkban például románul 750 ezer, ■magyarul pedig 100 ezer példányban jelent meg. De nemcsak most, hanem az illegálitis nehéz éveiben is a Párt­történet képezte a pártoktatás alap­ját. A RKP illegális nyomdáiban ki­nyomtatott párttörténetét­­cigaretta­­papírra másolták és egymásnak kéz­­ről-kézre továbbadva tanulmányoztak a bebörtönzött kommunisták. Ma sok­százezer példányunk van ebből e fel­becsülhetetlen értékű könyvből s el­jutott az ország minden részébe. A Sz.U.K. (b) P. Története az érté­kes tapasztalatok gazdag kútforrását képezi és tanulmányozása igen nagy­­fontosságú mind a kapitalista orszá­gok, mind a szocializmus építése út­­ján haladó népi demokráciák munkás­osztálya számára. Sztálin elvtárs megvédte és továbbfejlesztette a Párt­­történetben az imperializmusról szóló lenini elméletet, visszaverte a troc­­kistáknak, buhannistáknak azt a kísérle­tét, hogy meghamisítsák a burzsoá­­demokratikus és szocialista forrada­lom lenini sztratégiáját és taktikáját. Ennek a tapasztalata igen nagy jelen­tőségű volt pártunk számára, megmu­tatta az utat, ahogyan harcolni ke­l a jobb­ és baloldali elhajlók ellen, hogy helyesen mérlegelhesse az or­szágban az erőviszonyokat és ennek megfelelően jelölje meg a program­­mot a burzsoá­ földesúri rendszer megdöntésére. Népi demokráciánk, amely formája a proletárdiktatúrának, — habár sajátos körülmények között­­jött létre, — teljes mértékben bizo­nyítja a lenini tételek helyességét, amelyek megjelölik a burzsoá-dem­o­­kratikus és szocialista forradalomban követendő stratégiát & taktikát. A Sz.U.K. (b) P. Története arra ta­­nít, hogy csak az a párt tud eredmé­nyesen harcolni a tőkések ellen, csak­­az a párt tudja győzelemre vezetni a munkásosztály harcát amely kímélee­­lenül harcol az opportunizmus ellen, a kispolgári szellem bármilyen megnyil­vánulása ellen, amely nem tűr meg soraiban frakciókat é­s felfegyverezte magát a marxizmus-leninizmus for­radalmi elméletének fegyverével. A Bolsevik Párt történnének tapasztala­taiból lapulva, kezdte meg Pártunk a párttagok verifikálását. Ez alkalommal sikerült jórészben megtisztítani a Párt sorait az oda nem való elemektől, a befurakodott ellenségtől, ami hozzá­járult a Párt egységének megerősödé­séhez. Az elmélet nagy fontosságáról szóló lenini-sztálini tanítás vezeti pártunkat abban a munkájában, ame­lyet a párttagok politikai-ideológiai színvonalának emelésében kifejt. Pártunk kötelezővé teszi mi­nden párt­­tag számára hogy állandóan emelje politikai-ideológiai színvonalát. Igen nagyjelentőségű számunkra, szocializmust­­építő országunk, népi demokráciánk számára a szocializmus építésének sztálini tanítása, amely megmutatja, hogyan változott át a Szovjetunió egy visszamaradott agrárországból erős ipari országgá. A Sz.U.K. (b) P. tapasztalata arra tanít bennünket, hogy az ország szocialista iparosítását erős nehézipar megte­­rendésével kell kezdenünk, amely­­megteremti az ország további iparosí­tásának, a könnyűipar kifejlesztésének feltételeit és erősíti az ország védel­mi képességét. Viszont a kapitalista, úgynevezett „iparosítás“ akkoriban az olcsóbb, nagyobb hasznot ígérő könnyűipart fej­esztette ki az ország­ban (amennyire ezt is kifejlesztette) és ezzel országunk fejletlen i­parát is a nyugati nehézipar függvényévé, féregnyulványává változtatta. Pártunk felhasználta és felhasználta a szocialista iparosítás sztálini tám­láját. A két egyéves terv folyamán nehéziparunk nemcsak elérte, de jóval ■túlhaladta a háború előtti színvonalat. Számos olyan iparág keletkezett, amely a háború előtt nem létezett. Az ötéves terv végére a vas- és szénter­­melés közel kétszer akkora lesz mi­nt az 1950-es termelési színvonal, a gép­ipari termelés pedig közel két és fél­­szer fogja túlhalad­­i az 1950-es ter­melést. A Párttörténet gazdag tapasztalata, a mezőgazdaság szocialista átalakítá­sában is nagy segítséget jelent pártunknak, dolgozó parasztságunk­­nak. Megmutatja, hogy nem lehet a szocializmust felépíteni csak városon­, a falut is a szocializmus útjára kell vezetni a mezőgazdaság szocialista átalakításával és ezt akkor, amikor a fejlődő ipar erre megteremti a tech­­nikai feltételeket. A kisgazdálkodás a mezőgazdaságban akadályozza az ipar fejlődését, nem tudja azt ellátni nyersanyagokkal és bizonyos fokig akadályozza magát a tervgazdálkodást is, a dolgozó parasztság pedig a kis­gazdaság útján nem tud kijutni a nyoi mórból. A mezőgazdaság szocialista átalakításában is utat mutatott szá­­rv­unkra a Sz.U.K. (b) P. Története: „áttérni a kis parasztgazdaságok egyesítésére nagy, szocialista gazda­ságokba, kolhozokba, amelyek trakto­rok és más modern gépek használatá­val gyorsan fel tudják lendíteni a gabonagazdaságot és az árugabona- termelést.“ Íme az egyedüli helyes kiút a mezőgazdaság számára. A mezőgazdaság szocialista átala­kítása a proletárdiktatúra egyik leg­fontosabb és egyben egyik legnehe­zebb feladata — tanítja a Párttörténet és Sztálin, elvtárs a Szovjetunióban végbement kollektivizálás jelentősé­géről ezt mondja a Párttörténetben: „Mély jelentőségű forradalmi átala­kulás volt ez, ugrás a társadalom ré­gi minőségi állapotából új minőségi állapotba, mely következményeiben egyenlő értékű volt az 1917 októberi forradalmi átalakulással.“ (388. old.) Pártunk felhasználta a Sz.U.K. (b) P. gazdag tapasztalatát és ezeknek a felhasználásával előre felhívta a kol­lektív gazdaságokról szóló határoza­taiban a pártaktivisták figyelmét, a mezőgazdaság szocialista átalakításá­nak óriási jelentőségére és arra, hogy a kollektív gazdaságok szervezése az önkéntesség elveinek legszigorúbb be­tartásával kell, hogy történjék, mert ennek megszegése súlyosan árt a me­zőgazdaság további átalakítása, a munkásosztály és a dolgozó paraszt­ság között szövetség megerősítése ügyének. Pártunk a Bolsevik Párt ta­pasztalatait követve rámutatott arra, hogy a dolgozó parasztsággal szem­beni politikánkban, a lenini-sztálini tanítást kell követni: „támaszkodjál a szegényparasztságra, kiesél tartós szövetséget a középparasztsággal, szakadatlanul folytatva a harcot a kulákok ellen.“ A Párttörténet meg­mutatja, hogy a kollektivizálás mun­kájában a hibák forrása a helytelen magatartás a középparaszttal szemben és az önkéntesség lenini elvének a megszegése. A Párttörténet megtanít arra, hogy a parasztságot nevelni kell a közös munka szellemében le kell küzdenünk tudatában a magán­tulajdonhoz való görcsös ragaszkodás kispolgári csökevényét, mert csak így tudjuk a közös, kollektív gazdál­kodás útjára vezetni. A Párttörténet rámutat arra, hogy milyen nagy je­lentősége van ebben a nevelő munká­ban a szövetkezés különböző formái­nak. Ezeket a tapasztalatokat fel­használva Pártunk legutóbbi határoza­­taiban is rámutat a mezőgazdasági társulások szervezésének jelentősé­gére, amelyek egyfelől az egyéni gazdálkodásnál jobb termésekkel meggyőzik a dolgozó parasztságot a nagyüzemű­ mezőgazdasági munka anyagi előnyeiről, másfelől ezek a tár­sulások hozzászoktatják dolgozó pa­rasztságunkat a közös munkához és így fontos a nevelő hatásuk. A Párt­történet megtanít bennünket arra, hogy a szocializmus építése, a szocia­lizmusért vívott harc során az osz­tályellentétek nem tompulnak el, ha­nem kiéleződnek, hogy az osztályharc nem hal el, hanem kiéleződik. A ku­lákság, a munkásosztály és a dolgozó parasztság legádázabb ellensége a leghatározottabb harcot kell folytatni ellene és visszautasítani minden olyan megnyilvánulást, a-m­ely a kulákság békés szándékairól, a szocializmusba való békés belenövéséről beszél. Éber­nek kell lenni, nehogy a kulákok be­furakodjanak a kollektív gazdaságok­ba és szabotálják annak munkáját ,hogy ilyen módon elégedetlenséget szítsanak a dolgozó parasztok kör­é­ben. Igen nagy jelentőségűek számunk­ra a szovjetekről, a proletárdiktatúra legmagasabb rendű formájáról , szóló lenini-sztálini tanítások.­­ Néptaná­­csaink amelyek megválasztásáh­oz a Sz.U.K. (b) P. példáját követtük, igyekezzenek tanulni a szovjetek gaz­dag tapasztalataiból. Sztálin elvtárs arra tanít bennün­ket, hogy az á­llam — a kapitalista környezet feltételei között — a szocia­lizmusban is fennmarad éppen azért, hogy megvédje a szocialista államot a tőkés imperialista környezettel szem­ben. Tito és fasiszta bandája, az ame­rikai imperialisták csatlósai, akik el­árulták a hős jugoszláv népet, elméle­­tet­ elm­életre gyártanak a közvélemény becsapására és arról fecsegnek, hogy ők a szocializmust építik és hogy ná­luk az állam már lassan-lassan meg­szűnik. Amikor ezeket mondják, újabb és újabb börtönöket állítanak fel, fo­kozzák a fegyverkezést, a rendőri ter­rort. Valószínűleg a jugoszláv állam függetlenségének a megszűnéséről van szó, mert ezt valóban megszüntették, eladták az amerikai imperialistáknak a titofasiszták. A Párttörténet tapasztalatai arra tanítanak, hogy kíméletlen harcot kell folytatni a nacionalizmus, a soviniz­mus, az imperialisták eme mérgezett fegyvere ellen. A fasizmus uralomra­­jutá­sának ez volt az egyik fő eszköze és ezt a gyalázatos fegyvert használ­ják ma Hitlerek utódai, az amerikai­­angol imperialisták. A nacionalizmus az imperialisták legveszedelmesebb fegyvere és ellene a harc különösen fontos nekünk, akik olyan helyen va­gyunk, ahol több nemzetiség él együtt. A burzsoá-pacionalizmus mérge so­káig él az emberek tudatában. Le kell lepleznünk, meg kell mutatnunk va­lódi hátterét akár az úgynevezett „nemzeti egység“ hirdetésében, akár a nemzeti elkülönülés formájában, vagy bármilyen más formában nyil­vánuljon meg. A Párttörténet megmutatja hogyan harcoltak a bolsevikok a békéért, Ho­gyan kell harcolni a békéért. Rámu­tat arra, hogy a bolsevikok­ nem vol­tak egyszerű pacifisták, akik sóh­aj­oz­­tak a békéért és tevékenységük nem merült ki a békepropagandában. A bolsevikok a békéért vívott forradalmi harc partizánjai voltak. Ezt az utat követi ma a béke híveinek hatalmas tábora, amely szervezetten felvonult a béke megvédésére, amely egyre erő­södik és amelynek létezésével a há­borúra készülő imperialistáknak szá­molniuk kell. Az amerikai-angol imperialisták fo­kozzák a fegyverkezési hajszát, a tito-féle lakásokat újabb és újabb provo­kációkra uszítják, mindent megtesz­nek, hogy egy új háborút robbantsa­nak ki. Ezt tették az imperialista ál­lamok a történelem folyamán mindig a világ dolgozóinak vére volt számuk­ra mindig a legjobb üzlet. 1914-ben kirobbantották az első világháborút — azzal a céllal, hogy egyfelől ha­talmas hasznot vágjanak zsebre, más­felől pedig ezzel vessenek gátat az egyre­ növekvő munkásmozgalomnak. A munkásmozgalom fejlődésének azon­ban nem tudtak gátat vetni, nem tud­ták megállítani a történelem kerekét. A Nagy Októberi Szocialista Forrada­lom elszakította az imperializmus lán­cát, a föld egyhatodán létrejött az el­ső, szocialista állam, amely puszta je­lenlétével is az imperialisták számára veszedelmes példát mutatott és mutat a világ proletariátusának. A második imperialista világháború következményei újabb súlyos csapást jelentettek az imperializmus táborá­nak. Kiszakadtak a kapitalista orszá­gok tömbjéből a népi demokráciák or­szágai és a nagy Kína, amelynek népe tgg maga az egész földkerekség lakos­ságának közel egy­negyedét teszi ki. Az imperialisták most egy újabb há­ború kirobbantásán spekulálnak, de ha ezt megteszik és semmibe veszik a népek békeakaratát, a béketábor egyre növekvő erejét — nem kétséges, hogy sorsuk így is csak a döntő vere­ség lehet. * Azok a nagyszerű lenini-sztálini ta­mlások, amelyeket a Párttörténet fel­ölel, ma is időszerűek, érvényességü­ket nap-nap után bizonyítják a világ munkásosztálya harcainak újabb sza­kaszai. A kommunista- ,és munkás­pártok megtanulják a Párttörténett­ől, hogy a proletárforradalom, a proletár­­diktatúra győzelme lehetetlen a prole­tariátus új típusú pártja nélkül, amely szakadatlan­ harcot folytat az opportu­nizmus bármilyen megnyilvánulása ellen. Sztálin elvtársnak ez a nagy­szerű műve arra tanít hogy csak az a párt tudja betölteni a munkásosz­tály élcsapatának szerepét, amely nem fél saját hibái feltárásától, azokat nem rejti el, hanem felszínre hozza, kíméletlen a hibáival szemben, bát­ran használja a bírálat és önbírálat fegyverét. A Párttörténet óva int ben­nünket attól, hogy elbizakodjunk si­kereink után, vagy elcsüggedjünk a balsikerek esetében. A Sz. U. K. (b) P. Története, tapasztalatai mutatják, hogy az újtípusú párt erejének leg­főbb forrása a tömegekkel való szo­ros kapcsolatában rejlik. Kimeríthetetlenül gazdag forrása ez a könyv a marxizmus-leninizmus elmélete és taktikája tapasztalatainak, amelyben minden kommunista, a vi­lág minden dolgozója megtalálja a feleletet a munkásosztály harcának kérdéseire. A párttagoknak, de a pár­­tonkívülieknek is, milliói tanulmá­nyozzák. A most megindult pártokta­tási évben 3800 Bolsevik Párttörténe­­tet tanulmányozó kör indult több mint 62 ezer résztvevővel. A lenini-sztálini tanítás fénye bevilágítja az ország minden részét, utat mutat és felfegy­­verez a szocializmusért, a békéért ví­vott harcunkban. A lenini-sztálini ta­nítás ma már az egész világot átfog­ja,­ a vilász dolgozói a békéért, a de­­m­okráciáért és szocializmusért vívott harcukban ezzel a tanítással felfegy­­verkezve indulnak harcba, ez a tanulás tölti el őket ügyük diadalának biztos tudatára. 2 SZABAD SZÓ 1 A Temesvár-tartományi néptanács harmadik ülésszaka (Folytatás az első oldalról) nyesült az osztályharc szelleme a mezőgazdasági kampányban. Isac Martin elvtárs, a Román Munkáspárt Temesvár­ tartományi bizottságánál­ első titkára hozzászólásában rámuta­tott, hogy a jelentés nem hozta fel­színire, hogyan dolgozott a néptanács és milyen eredményeket ért el. Nem tűnt ki, hogyan járultak hozzá a mun­kához az egyes képviselők. A jelentés — mivel nem mutatta meg a hibák gyökereit — nem tudta megmutatni azt sem, hogyan kell kiküszöbölni a néptanács munkája hiányosságait. A többi hozzászólás szintén útmutatást jelentett a tartományi néptanács számára. Ezután Radu Petru, a tartományi néptanács tanügyi osztályának veze­tője a tanügyi helyzetről, az írástu­datlanság felszámolásának munkájá­ról, a tanítás megkezdéséről adott je­lentést. A hozzászólások során An­gela Luchin, Geagim Marcel és mások hangsúlyozták a közoktatás minőségi feladatait,­ valamint a betűvető tanfo­lyam hallgatóival a tanfolyam befeje­zése után való további foglalkozás szükségességét. Gandelman elvtársnak a közellátás­­ról szóló jelentése után a hozzászó­lások rámutattak az ügyosztály tevé­kenységében előfordult hibák gyöke­rére. Az ügyosztálynak nem volt kellő kapcsolata a tereppel, a kereskedelmi szerveket elégtelenül ellenőrizték, nem fordítottak gonokat arra, hogy az Apró­­zarral és a szövetkezetekkel kötött szerződések maradéktalanul megvaló­suljanak. Nem küzdöttek elég osztály­harcos szellemben az üzérkedők ellen. Végül a negyed­ik évnegyed munka­­tervének tervezetét ismertették, vitat­ták meg, határozatokat hoztak az el­hangzott problémákkal kapcsolatosan. A mezőgazdaság vonalán többek kö­zött feladatul tűzték ki a szovjet mun­kamódszerek fokozottabb alkalmazását. A tanügy terén előirányozták az iskoláz­­tatá­si terv és az alfabetizáló­ terv ok­tóber 25-ig való elkészítését, az orosz nyelv elsajátítására a fokozottabb le­hetőségek megteremtését. A termény­­beszolgáltatás és a különböző őszi munkálatok számára is pontos határ­időt állapítottak meg. I­i­ t A RNK Fegyveres Erői Napjára A régi és a mai hadsereg A burzsoá­ földesúri rendszer idején, amikor közeledett az idő, hogy hadkötelezettségüknek eleget tegyenek, minden munkásifjút és szegényparasztfiút a borzalom és félelem kerített hatalmába, mert tudta, hogy milyen keserves, megalázó élet, telve megáldo­ zással, veréssel, vár reá a kaszárnyában, kiszolgáltatva az őr­mester vagy szakaszvezető ,,ur“ "kínyének-kedvének. Szinte most is látom magam előtt — amikor beléptem a kaszárnya udvarába — a Zsilvölgyéből származó Takács Pál nevű ifjút, akit az őrmester azért pofozott, mert nem tudott jól románul. Alkalmam volt arról is meggyőződni, hogy a fiukat nem csu­pán arra használták, hogy katonai kötelezettségüknek eleget tegye­nek, hanem dolgoztatták őket a tisztek birtokain is, így például Radu Ion ezredes, az antonescu­ diktatúra idején Lugos város pol­gármestere volt és Lugos mellett, Herendesti községben volt birto­ka. Körülbelül 380 hektár földje volt, amit a katonák dolgoztak meg (olcsó munkaerő, napi 2 lej fejenként) és azt is az állam fi­zette. Az élelmet ugyancsak az egységtől kapták, míg az alvás nem volt nagy gond, hisz volt hely elég az istállóban. Ma azonban, hála felszabadítónknak, a dicsőséges Szovjet Had­seregnek, minden ifjú örömmel várja azt az időt, amikor átlépi a kaszárnya udvarát, mert tudja, hogy a katonai kiképzés minden ifjú részére tanulási lehetőséget jelent és tudja, hogy ott szívesen fogadjál­, embernek tekintik és hogy ott a hadi tudományokon kí­vül mesterséget is tanulhat, mint például Fircă Constantin, aki képzetlen munkás volt és ma autóvezető. És ha valakiben kitar­tás van, akkor egyszerű munkásból tiszt is lehet, amint ez Mus­catu Gheorghe elvtárs esetében történt, aki segédmester volt a lu­­gosi Vörös Szövödében, ugyanígy Szitás József, ak­i a Téglagyár-, ban volt munkás és ma mindketten tisztek. Ugyanez áll még szám­talan ifjúra, tekintet nélkül a nemzetiségre. Ebből is láthatjuk a gondoskodást az együttélő nemzetiségek iránt, amint azt a Párt tanítja. Mi, dolgozók, nyugodtan fejthetjük ki minden erőnket ötéve a Tervünk teljesítéséért, mert a fiatalok, a mi gyermekeink, megvédik, hogyha kell, fegyverrel a kézben, a mi eddig kivívott eredményeinket. Mi, az idősebbek, büszkén mondhatjuk, hogy Október 2. sze­retett Néphadseregünk napja, a mi részünkre is ünnep és együtt örülünk Néphadseregünk fiaival, a mi fiainkkal. Kokrosf György a lugoei Vörös Szövöde dolgozója.

Next