Szabad Szó, 1951. október-december (8. évfolyam, 231-306. szám)
1951-10-02 / 231. szám
„A Szovjetunió K(b)P Története“ — a bolsevizmus nagyszerű sztálini könyve Tizenhárom év telt el a Sz.U.K. (b) P. Története, — a marxizmus forradalmi elmélete és gyakorlata zseniális enciklopédiájának megjelenése óta. Minden kommunista, de a világ minden dolgozója is tanulmányozza, a marx'zzmus-leninizmus legyőzhetetlen fegyverével vértezi fel magát Sztálin elvtársnak ebből a világtörténelmi jelentőségű könyvéből. A Sz.U.K. fb. P. Története, aforradalmi marxizmusnak,, a bolsevizmusnak ez 'a ragyogó kincsestára a leghaladoztabb tudomány, a mafxista-fellinist a tudomány alaposságával elemezi ki a dicsőséges lenini-sztálini Párt útját, harcait ebből szerzett gazdag tapasztalatait és ugyanakkor összegezi az egész nemzetközi forradalmi proletármozgalom harci tapasztaltait. Ez a könyv megmutatja, hogy a mai hatalmas Bolsevik Párt, kezdve az első forradalmi munkásköröktől, az opportunisták a nacionalisták a jobboldal' szaeiá'demooraták elleni harcban nőtt azzá ami ma: a világ első szocialista államának vezető erejévé, az egész világ munkásosztályának élcsapatává. A világ minden kommunista és forradalmi munkáspártja számára felbecsülhetetlen értékű ez a könyv. Benne megtalálja a marxieta-leninista újtipusú párt elméleti, ideológiai, szervezeti és taktikai alapjait, amelyet a Bolsevik Párt vezette orosz munkásosztály három forradalom tüzében szerzett tapasztalatai gazdagítanak. A világproletariátusnak a demokráciáért, a szocializmusért vívott küzdelmében erős harci fegyver ez a könyv, amely megmutatja a proletárforradalom győzelmének elveit és ugyanakkor a proletariátusba oltja történelmi hivatásának és a szocializmusért vívott harca legyőzhetetlenségének tudatát. A Párttörténet kihangsúlyozza azt a lenini tételt — és ezt a nemzetközi munkásmozgalom a gyakorlatban napnap után újólag bebizonyítja — hogy a bolsevizmus nem egy „orosz jelenség“, ahogyan ezt a munkásmozgalom ellenségei állították, hanem összefoglalása nemcsak az orosz, de az egész világ forradalmi munkásmozgalma tapasztalatainak és mintaképül szolgálhat mindenki számára. Ugyanakkor a Párttörténet bizonyítja, — éppen a Bolsevik Párt harcainak tapasztalataival, hogy a marxizmus nem dogma, nem megkövesedett tételek tömege, hanem vezérfonal Útmutató a cselekvés számára és maga is fejlődik a munkásosztály harca újabb és újabb szakaszának megfelelően. És éppen azáltal, hogy a nagy Bolseviki Párt harcát elméleti és gyakorlati tapasztalatait tükrözi, ez a könyv a marxizmus zseniális továbbfejlesztése. Hogy milyen óriási jelentőségű valamennyi ország munkásosztálya szitulta a Sz.U.K. (b) P. Története, misem bizonyítja jobban, mint az, hogy nincs egyetlen tudományos mű, amilgy annyira elterjedt, mint ez a könyv.A világ legtöbb nemzetének nyelvén,sokmillió példányszámban, — Hazánkban például románul 750 ezer, ■magyarul pedig 100 ezer példányban jelent meg. De nemcsak most, hanem az illegálitis nehéz éveiben is a Párttörténet képezte a pártoktatás alapját. A RKP illegális nyomdáiban kinyomtatott párttörténetétcigarettapapírra másolták és egymásnak kézről-kézre továbbadva tanulmányoztak a bebörtönzött kommunisták. Ma sokszázezer példányunk van ebből e felbecsülhetetlen értékű könyvből s eljutott az ország minden részébe. A Sz.U.K. (b) P. Története az értékes tapasztalatok gazdag kútforrását képezi és tanulmányozása igen nagyfontosságú mind a kapitalista országok, mind a szocializmus építése útján haladó népi demokráciák munkásosztálya számára. Sztálin elvtárs megvédte és továbbfejlesztette a Párttörténetben az imperializmusról szóló lenini elméletet, visszaverte a trockistáknak, buhannistáknak azt a kísérletét, hogy meghamisítsák a burzsoádemokratikus és szocialista forradalom lenini sztratégiáját és taktikáját. Ennek a tapasztalata igen nagy jelentőségű volt pártunk számára, megmutatta az utat, ahogyan harcolni kel a jobb és baloldali elhajlók ellen, hogy helyesen mérlegelhesse az országban az erőviszonyokat és ennek megfelelően jelölje meg a programmot a burzsoá földesúri rendszer megdöntésére. Népi demokráciánk, amely formája a proletárdiktatúrának, — habár sajátos körülmények közöttjött létre, — teljes mértékben bizonyítja a lenini tételek helyességét, amelyek megjelölik a burzsoá-demokratikus és szocialista forradalomban követendő stratégiát & taktikát. A Sz.U.K. (b) P. Története arra tanít, hogy csak az a párt tud eredményesen harcolni a tőkések ellen, csakaz a párt tudja győzelemre vezetni a munkásosztály harcát amely kíméleelenül harcol az opportunizmus ellen, a kispolgári szellem bármilyen megnyilvánulása ellen, amely nem tűr meg soraiban frakciókat és felfegyverezte magát a marxizmus-leninizmus forradalmi elméletének fegyverével. A Bolsevik Párt történnének tapasztalataiból lapulva, kezdte meg Pártunk a párttagok verifikálását. Ez alkalommal sikerült jórészben megtisztítani a Párt sorait az oda nem való elemektől, a befurakodott ellenségtől, ami hozzájárult a Párt egységének megerősödéséhez. Az elmélet nagy fontosságáról szóló lenini-sztálini tanítás vezeti pártunkat abban a munkájában, amelyet a párttagok politikai-ideológiai színvonalának emelésében kifejt. Pártunk kötelezővé teszi minden párttag számára hogy állandóan emelje politikai-ideológiai színvonalát. Igen nagyjelentőségű számunkra, szocializmustépítő országunk, népi demokráciánk számára a szocializmus építésének sztálini tanítása, amely megmutatja, hogyan változott át a Szovjetunió egy visszamaradott agrárországból erős ipari országgá. A Sz.U.K. (b) P. tapasztalata arra tanít bennünket, hogy az ország szocialista iparosítását erős nehézipar megterendésével kell kezdenünk, amelymegteremti az ország további iparosításának, a könnyűipar kifejlesztésének feltételeit és erősíti az ország védelmi képességét. Viszont a kapitalista, úgynevezett „iparosítás“ akkoriban az olcsóbb, nagyobb hasznot ígérő könnyűipart fejesztette ki az országban (amennyire ezt is kifejlesztette) és ezzel országunk fejletlen iparát is a nyugati nehézipar függvényévé, féregnyulványává változtatta. Pártunk felhasználta és felhasználta a szocialista iparosítás sztálini támláját. A két egyéves terv folyamán nehéziparunk nemcsak elérte, de jóval ■túlhaladta a háború előtti színvonalat. Számos olyan iparág keletkezett, amely a háború előtt nem létezett. Az ötéves terv végére a vas- és széntermelés közel kétszer akkora lesz mint az 1950-es termelési színvonal, a gépipari termelés pedig közel két és félszer fogja túlhaladi az 1950-es termelést. A Párttörténet gazdag tapasztalata, a mezőgazdaság szocialista átalakításában is nagy segítséget jelent pártunknak, dolgozó parasztságunknak. Megmutatja, hogy nem lehet a szocializmust felépíteni csak városon, a falut is a szocializmus útjára kell vezetni a mezőgazdaság szocialista átalakításával és ezt akkor, amikor a fejlődő ipar erre megteremti a technikai feltételeket. A kisgazdálkodás a mezőgazdaságban akadályozza az ipar fejlődését, nem tudja azt ellátni nyersanyagokkal és bizonyos fokig akadályozza magát a tervgazdálkodást is, a dolgozó parasztság pedig a kisgazdaság útján nem tud kijutni a nyoi mórból. A mezőgazdaság szocialista átalakításában is utat mutatott szárvunkra a Sz.U.K. (b) P. Története: „áttérni a kis parasztgazdaságok egyesítésére nagy, szocialista gazdaságokba, kolhozokba, amelyek traktorok és más modern gépek használatával gyorsan fel tudják lendíteni a gabonagazdaságot és az árugabona- termelést.“ Íme az egyedüli helyes kiút a mezőgazdaság számára. A mezőgazdaság szocialista átalakítása a proletárdiktatúra egyik legfontosabb és egyben egyik legnehezebb feladata — tanítja a Párttörténet és Sztálin, elvtárs a Szovjetunióban végbement kollektivizálás jelentőségéről ezt mondja a Párttörténetben: „Mély jelentőségű forradalmi átalakulás volt ez, ugrás a társadalom régi minőségi állapotából új minőségi állapotba, mely következményeiben egyenlő értékű volt az 1917 októberi forradalmi átalakulással.“ (388. old.) Pártunk felhasználta a Sz.U.K. (b) P. gazdag tapasztalatát és ezeknek a felhasználásával előre felhívta a kollektív gazdaságokról szóló határozataiban a pártaktivisták figyelmét, a mezőgazdaság szocialista átalakításának óriási jelentőségére és arra, hogy a kollektív gazdaságok szervezése az önkéntesség elveinek legszigorúbb betartásával kell, hogy történjék, mert ennek megszegése súlyosan árt a mezőgazdaság további átalakítása, a munkásosztály és a dolgozó parasztság között szövetség megerősítése ügyének. Pártunk a Bolsevik Párt tapasztalatait követve rámutatott arra, hogy a dolgozó parasztsággal szembeni politikánkban, a lenini-sztálini tanítást kell követni: „támaszkodjál a szegényparasztságra, kiesél tartós szövetséget a középparasztsággal, szakadatlanul folytatva a harcot a kulákok ellen.“ A Párttörténet megmutatja, hogy a kollektivizálás munkájában a hibák forrása a helytelen magatartás a középparaszttal szemben és az önkéntesség lenini elvének a megszegése. A Párttörténet megtanít arra, hogy a parasztságot nevelni kell a közös munka szellemében le kell küzdenünk tudatában a magántulajdonhoz való görcsös ragaszkodás kispolgári csökevényét, mert csak így tudjuk a közös, kollektív gazdálkodás útjára vezetni. A Párttörténet rámutat arra, hogy milyen nagy jelentősége van ebben a nevelő munkában a szövetkezés különböző formáinak. Ezeket a tapasztalatokat felhasználva Pártunk legutóbbi határozataiban is rámutat a mezőgazdasági társulások szervezésének jelentőségére, amelyek egyfelől az egyéni gazdálkodásnál jobb termésekkel meggyőzik a dolgozó parasztságot a nagyüzemű mezőgazdasági munka anyagi előnyeiről, másfelől ezek a társulások hozzászoktatják dolgozó parasztságunkat a közös munkához és így fontos a nevelő hatásuk. A Párttörténet megtanít bennünket arra, hogy a szocializmus építése, a szocializmusért vívott harc során az osztályellentétek nem tompulnak el, hanem kiéleződnek, hogy az osztályharc nem hal el, hanem kiéleződik. A kulákság, a munkásosztály és a dolgozó parasztság legádázabb ellensége a leghatározottabb harcot kell folytatni ellene és visszautasítani minden olyan megnyilvánulást, a-mely a kulákság békés szándékairól, a szocializmusba való békés belenövéséről beszél. Ébernek kell lenni, nehogy a kulákok befurakodjanak a kollektív gazdaságokba és szabotálják annak munkáját ,hogy ilyen módon elégedetlenséget szítsanak a dolgozó parasztok körében. Igen nagy jelentőségűek számunkra a szovjetekről, a proletárdiktatúra legmagasabb rendű formájáról , szóló lenini-sztálini tanítások. Néptanácsaink amelyek megválasztásához a Sz.U.K. (b) P. példáját követtük, igyekezzenek tanulni a szovjetek gazdag tapasztalataiból. Sztálin elvtárs arra tanít bennünket, hogy az állam — a kapitalista környezet feltételei között — a szocializmusban is fennmarad éppen azért, hogy megvédje a szocialista államot a tőkés imperialista környezettel szemben. Tito és fasiszta bandája, az amerikai imperialisták csatlósai, akik elárulták a hős jugoszláv népet, elméletet elméletre gyártanak a közvélemény becsapására és arról fecsegnek, hogy ők a szocializmust építik és hogy náluk az állam már lassan-lassan megszűnik. Amikor ezeket mondják, újabb és újabb börtönöket állítanak fel, fokozzák a fegyverkezést, a rendőri terrort. Valószínűleg a jugoszláv állam függetlenségének a megszűnéséről van szó, mert ezt valóban megszüntették, eladták az amerikai imperialistáknak a titofasiszták. A Párttörténet tapasztalatai arra tanítanak, hogy kíméletlen harcot kell folytatni a nacionalizmus, a sovinizmus, az imperialisták eme mérgezett fegyvere ellen. A fasizmus uralomrajutásának ez volt az egyik fő eszköze és ezt a gyalázatos fegyvert használják ma Hitlerek utódai, az amerikaiangol imperialisták. A nacionalizmus az imperialisták legveszedelmesebb fegyvere és ellene a harc különösen fontos nekünk, akik olyan helyen vagyunk, ahol több nemzetiség él együtt. A burzsoá-pacionalizmus mérge sokáig él az emberek tudatában. Le kell lepleznünk, meg kell mutatnunk valódi hátterét akár az úgynevezett „nemzeti egység“ hirdetésében, akár a nemzeti elkülönülés formájában, vagy bármilyen más formában nyilvánuljon meg. A Párttörténet megmutatja hogyan harcoltak a bolsevikok a békéért, Hogyan kell harcolni a békéért. Rámutat arra, hogy a bolsevikok nem voltak egyszerű pacifisták, akik sóhajoztak a békéért és tevékenységük nem merült ki a békepropagandában. A bolsevikok a békéért vívott forradalmi harc partizánjai voltak. Ezt az utat követi ma a béke híveinek hatalmas tábora, amely szervezetten felvonult a béke megvédésére, amely egyre erősödik és amelynek létezésével a háborúra készülő imperialistáknak számolniuk kell. Az amerikai-angol imperialisták fokozzák a fegyverkezési hajszát, a tito-féle lakásokat újabb és újabb provokációkra uszítják, mindent megtesznek, hogy egy új háborút robbantsanak ki. Ezt tették az imperialista államok a történelem folyamán mindig a világ dolgozóinak vére volt számukra mindig a legjobb üzlet. 1914-ben kirobbantották az első világháborút — azzal a céllal, hogy egyfelől hatalmas hasznot vágjanak zsebre, másfelől pedig ezzel vessenek gátat az egyre növekvő munkásmozgalomnak. A munkásmozgalom fejlődésének azonban nem tudtak gátat vetni, nem tudták megállítani a történelem kerekét. A Nagy Októberi Szocialista Forradalom elszakította az imperializmus láncát, a föld egyhatodán létrejött az első, szocialista állam, amely puszta jelenlétével is az imperialisták számára veszedelmes példát mutatott és mutat a világ proletariátusának. A második imperialista világháború következményei újabb súlyos csapást jelentettek az imperializmus táborának. Kiszakadtak a kapitalista országok tömbjéből a népi demokráciák országai és a nagy Kína, amelynek népe tgg maga az egész földkerekség lakosságának közel egynegyedét teszi ki. Az imperialisták most egy újabb háború kirobbantásán spekulálnak, de ha ezt megteszik és semmibe veszik a népek békeakaratát, a béketábor egyre növekvő erejét — nem kétséges, hogy sorsuk így is csak a döntő vereség lehet. * Azok a nagyszerű lenini-sztálini tamlások, amelyeket a Párttörténet felölel, ma is időszerűek, érvényességüket nap-nap után bizonyítják a világ munkásosztálya harcainak újabb szakaszai. A kommunista- ,és munkáspártok megtanulják a Párttörténettől, hogy a proletárforradalom, a proletárdiktatúra győzelme lehetetlen a proletariátus új típusú pártja nélkül, amely szakadatlan harcot folytat az opportunizmus bármilyen megnyilvánulása ellen. Sztálin elvtársnak ez a nagyszerű műve arra tanít hogy csak az a párt tudja betölteni a munkásosztály élcsapatának szerepét, amely nem fél saját hibái feltárásától, azokat nem rejti el, hanem felszínre hozza, kíméletlen a hibáival szemben, bátran használja a bírálat és önbírálat fegyverét. A Párttörténet óva int bennünket attól, hogy elbizakodjunk sikereink után, vagy elcsüggedjünk a balsikerek esetében. A Sz. U. K. (b) P. Története, tapasztalatai mutatják, hogy az újtípusú párt erejének legfőbb forrása a tömegekkel való szoros kapcsolatában rejlik. Kimeríthetetlenül gazdag forrása ez a könyv a marxizmus-leninizmus elmélete és taktikája tapasztalatainak, amelyben minden kommunista, a világ minden dolgozója megtalálja a feleletet a munkásosztály harcának kérdéseire. A párttagoknak, de a pártonkívülieknek is, milliói tanulmányozzák. A most megindult pártoktatási évben 3800 Bolsevik Párttörténetet tanulmányozó kör indult több mint 62 ezer résztvevővel. A lenini-sztálini tanítás fénye bevilágítja az ország minden részét, utat mutat és felfegyverez a szocializmusért, a békéért vívott harcunkban. A lenini-sztálini tanítás ma már az egész világot átfogja, a vilász dolgozói a békéért, a demokráciáért és szocializmusért vívott harcukban ezzel a tanítással felfegyverkezve indulnak harcba, ez a tanulás tölti el őket ügyük diadalának biztos tudatára. 2 SZABAD SZÓ 1 A Temesvár-tartományi néptanács harmadik ülésszaka (Folytatás az első oldalról) nyesült az osztályharc szelleme a mezőgazdasági kampányban. Isac Martin elvtárs, a Román Munkáspárt Temesvár tartományi bizottságánál első titkára hozzászólásában rámutatott, hogy a jelentés nem hozta felszínire, hogyan dolgozott a néptanács és milyen eredményeket ért el. Nem tűnt ki, hogyan járultak hozzá a munkához az egyes képviselők. A jelentés — mivel nem mutatta meg a hibák gyökereit — nem tudta megmutatni azt sem, hogyan kell kiküszöbölni a néptanács munkája hiányosságait. A többi hozzászólás szintén útmutatást jelentett a tartományi néptanács számára. Ezután Radu Petru, a tartományi néptanács tanügyi osztályának vezetője a tanügyi helyzetről, az írástudatlanság felszámolásának munkájáról, a tanítás megkezdéséről adott jelentést. A hozzászólások során Angela Luchin, Geagim Marcel és mások hangsúlyozták a közoktatás minőségi feladatait, valamint a betűvető tanfolyam hallgatóival a tanfolyam befejezése után való további foglalkozás szükségességét. Gandelman elvtársnak a közellátásról szóló jelentése után a hozzászólások rámutattak az ügyosztály tevékenységében előfordult hibák gyökerére. Az ügyosztálynak nem volt kellő kapcsolata a tereppel, a kereskedelmi szerveket elégtelenül ellenőrizték, nem fordítottak gonokat arra, hogy az Aprózarral és a szövetkezetekkel kötött szerződések maradéktalanul megvalósuljanak. Nem küzdöttek elég osztályharcos szellemben az üzérkedők ellen. Végül a negyedik évnegyed munkatervének tervezetét ismertették, vitatták meg, határozatokat hoztak az elhangzott problémákkal kapcsolatosan. A mezőgazdaság vonalán többek között feladatul tűzték ki a szovjet munkamódszerek fokozottabb alkalmazását. A tanügy terén előirányozták az iskoláztatási terv és az alfabetizáló terv október 25-ig való elkészítését, az orosz nyelv elsajátítására a fokozottabb lehetőségek megteremtését. A terménybeszolgáltatás és a különböző őszi munkálatok számára is pontos határidőt állapítottak meg. Ii t A RNK Fegyveres Erői Napjára A régi és a mai hadsereg A burzsoá földesúri rendszer idején, amikor közeledett az idő, hogy hadkötelezettségüknek eleget tegyenek, minden munkásifjút és szegényparasztfiút a borzalom és félelem kerített hatalmába, mert tudta, hogy milyen keserves, megalázó élet, telve megáldo zással, veréssel, vár reá a kaszárnyában, kiszolgáltatva az őrmester vagy szakaszvezető ,,ur“ "kínyének-kedvének. Szinte most is látom magam előtt — amikor beléptem a kaszárnya udvarába — a Zsilvölgyéből származó Takács Pál nevű ifjút, akit az őrmester azért pofozott, mert nem tudott jól románul. Alkalmam volt arról is meggyőződni, hogy a fiukat nem csupán arra használták, hogy katonai kötelezettségüknek eleget tegyenek, hanem dolgoztatták őket a tisztek birtokain is, így például Radu Ion ezredes, az antonescu diktatúra idején Lugos város polgármestere volt és Lugos mellett, Herendesti községben volt birtoka. Körülbelül 380 hektár földje volt, amit a katonák dolgoztak meg (olcsó munkaerő, napi 2 lej fejenként) és azt is az állam fizette. Az élelmet ugyancsak az egységtől kapták, míg az alvás nem volt nagy gond, hisz volt hely elég az istállóban. Ma azonban, hála felszabadítónknak, a dicsőséges Szovjet Hadseregnek, minden ifjú örömmel várja azt az időt, amikor átlépi a kaszárnya udvarát, mert tudja, hogy a katonai kiképzés minden ifjú részére tanulási lehetőséget jelent és tudja, hogy ott szívesen fogadjál, embernek tekintik és hogy ott a hadi tudományokon kívül mesterséget is tanulhat, mint például Fircă Constantin, aki képzetlen munkás volt és ma autóvezető. És ha valakiben kitartás van, akkor egyszerű munkásból tiszt is lehet, amint ez Muscatu Gheorghe elvtárs esetében történt, aki segédmester volt a lugosi Vörös Szövödében, ugyanígy Szitás József, aki a Téglagyár-, ban volt munkás és ma mindketten tisztek. Ugyanez áll még számtalan ifjúra, tekintet nélkül a nemzetiségre. Ebből is láthatjuk a gondoskodást az együttélő nemzetiségek iránt, amint azt a Párt tanítja. Mi, dolgozók, nyugodtan fejthetjük ki minden erőnket ötéve a Tervünk teljesítéséért, mert a fiatalok, a mi gyermekeink, megvédik, hogyha kell, fegyverrel a kézben, a mi eddig kivívott eredményeinket. Mi, az idősebbek, büszkén mondhatjuk, hogy Október 2. szeretett Néphadseregünk napja, a mi részünkre is ünnep és együtt örülünk Néphadseregünk fiaival, a mi fiainkkal. Kokrosf György a lugoei Vörös Szövöde dolgozója.