Szabad Szó, 1958. április-június (15. évfolyam, 76-151. szám)

1958-06-03 / 128. szám

-----------------------------------------------------------------------­ PART­ÉLET A jelöltségi idő nem egyszerű formaság A resic- Fémipari Kombinát ús gépgyára mechanikai műhelyének pártalapszervezete az utóbbi 2 év alatt jelentős lépéseket tett a párt társadalmi összetételének megjaví­­tása terén. Olyan tagjelölteket vett fel, akik már hosszabb ideje dolgoz­nak a termelésben, fáradhatatlanul küzdenek az állami terv teljesítésé­ért, jó eredményeket mutatnak fel a politikai és társadalmi munkában Így a tagjelöltek többsége közvet­lenül a termelésben dolgozó mun­kás: esztergáb­os, marós, fémgyalus stb. Az idén felvett tagjelöltek kö­zött van Haragea Traian és Daróczi Bálint élenjáró esztergályos. Holici Augustina élenjáró marós, Ghiocel Ion fémgyalus és még több kitűnő munkás. Már természetessé vált, hogy az alapszervezet havonta 3—4 párttagjelölttel erősíti sorait. Ilyenformán úgy tűnik, mintha a mechanikai műhelyben a párttag­­jelöltfelvétellel kapcsolatos munka a lehető legjobban haladna. Pedig nem ez a helyzet A párttagjelöltek nevelése és irányítása terén komoly hiányosságok vannak. A pártalap­­szervezet biírója hagyja, hogy a párttagjelöltek politikai és ideoló­giai nevelése véletlenszerűen tör­ténjék. Bár vannak kommunisták, mint Davidescu Valeriu, Dobre Ma­rin, Sălăjan Ion és még néhányan, akik türelemmel és elvtársiasan fog­lalkoznak a párttagjelöltekkel, még­sem mutatkozik általános törekvés a tagjelöltek megsegítésére, arra, hogy komolyan készítsél-­ elő őket a párttagságra. A jelöltségi idő arra való, hogy a jelölt alaposan megismerhesse a párt szervezeti szabályzatát, prog­ramját és taktikáját, ideológiai és politikai kombattivitása megerősöd­jék. Amikor a pártszervezet meg­tárgyalja egy párttagjelölt felvéte­lét, a kommunisták teljes joggal teszik fel a kérdést: hogyan dolgo­zott az illető elvtárs, mit végzett jelöltségi ideje alatt? Ezért szüksé­ges, hogy minden tagjelölt jelöltségi idején konkrét pártfeladatot kapjon Az említett pártalapszervezetben a­zonban ez nincs így. A legtöbb eset­ben megelégednek azzal, hogy a je­lölt befizeti a tagsági díjat, részt­­vesz a gyűléseken és a pártoktatá­son. Megengedhetetlen, hogy egyes párttagjelöltek, mint Buzoianu Va­sile is, hónapokon át ne kapjanak semmilyen konkrét feladatot. Igaz, hogy a pártalapszervezeti gyűlés is a tagjelöltek nevelésénnk egyik fontos formája. A jól előkészí­tett gyűlés, amely a hozzászólásokra alapot ad, bevonja a kommunistákat az osztály vagy műhely életét ér­deklő kérdések élénk megvitatásába. Itt azonban felmerül a kérdés: mi­lyen probléma szerepel a gyűlés na­pirendjén? Az új gépgyár mechanikai mű­helyének alapszervezetében rendelle­nes jelenség észlelhető ezzel kap­csolatban. Néhány hónap óta csak egyetlen problémát tárgyalnak a gyűléseken: új tagjelöltek és tagok felvételét. Kétségtelen, hogy az ilyen gyűléseken a részvevők sokat tanulhatnak, de nem elegendő min­dig csak ugyanazt a kérdést tár­gyalni. A pártalapszervezeti gyűlé­seken ki kell elemezni a belső párt­élet kérdéseit, azt, miképpen gyako­rolja a pártalapszervezet a termelés feletti ellenőrzési jogát, felelősségre kell vonni azokat, akik nem teljesí­tették a kapott feladatot stb. Csak ilyenformán tanulhatnak igazán a párttagjelöltek, akiknek még kevés a gyakorlatuk a pártmunkában. Nagy nevelő hatásuk van, előse­gítik a jelöltek fejlődését a párt múltbeli hősies harcáról, a párt ve­zette munkásosztály nagy megvaló­sításairól szóló előadások, valamint az olyan irodalom olvasása, amely a kiváló kommunistákat, a munkás­­osztály hős harcosait és életüket mutatja be. De Nicolae G. Nicolae elvtárs, a propaganda, és agitációs munka felelőse nem foglalkozik az­zal, hogy felhasználja a kommu­nista nevelésnek a tagjelöltek neve­lésének e formáit. A jelöltségi idő nem lehet csak formaság. Célja, hogy biztosítsa a párt minőségi összetételének állam­dó javulását. Éppen ezért nem sza­bad leszűkíteni a követelményeket azokkal szemben, akik a párt sorai­ba készülnek lépni. A pártalapszer­­vezet kötelessége, hogy jól ismerje a tagjelöltek tevékenységét, a leg­nagyobb figyelemmel foglalkozzon politikai, ideológiai és szakmai ne­velésükkel. A jelzett hiányosságok kiküszö­bölése érdekében az új gépgyár me­chanikai műhelye pártalapszerveze­­­tének, élén a büróval, meg kell erő­sítenie a jelöltek nevelésének mun­káját, felhasználva ennek sokrétű formáit és eszközeit, hogy a jelölt­ségi idő valóban a kommunista ne­velés iskolája legyen a jövendőbeli párttagok számára. NOVÁK I. ISTVÁN Kipihenten a friss erőnél A szakszervezetek keretében meg­szervezett üdülőszabadságok igen sokat jelentenek dolgozóink életé­ben. Évről-évre mind több munkás élvezheti a legszebb üdülőhelyeken a gyönyörű vidékek szépségeit és töltheti el nyári szabadságát. Ha­zánk gyógyfürdőkben gazdag- s mégis a múltban ezeken a fürdőhe­lyeken nem fordulhatott meg mun­kás ember, hacsak mint kiszolgáló nem. Ma pedig nyitva áll minden dolgozó számára a sok-sok gyógy­fürdő, hogy a megfelelő kezeléssel visszakaphassa egészségét, amelyet igen sokszor még a letűnt kapita­lista rendszer rossz munkakörülmé­nyei ástak alá. A Lugosi Textiliparból is mind többen töltik el évente nyári sza­badságukat az üdülő-, illetve gyógy­helyeken. Az idén például csupán a második évnegyedben 103 üdülőhely-Csernok Etelka a szövődében a hatos alcsoport befűzőnője, sok ifjú szövőnő tanulta meg tőle a szakmát, ő is friss erővel látott munkához a govorai­ gyógyfürdők után, és gyógyfürdő-jegyet oszt ki a szakszervezeti bizottság. Ezek kö­zött, az üdülőhelyek között ta­láljuk Szinaját, Rustemt, Szová­­tát, Predeált, a Gyilkos-tó üdülőt, a primst, a tengerpartot stb., míg a gyógyfür­­­dő-jegyek Herkulesfürdőre, Buziás­­ra, Govorára, Dorna-Vatrára, Vik­­tória-fürdőre, Călimăneştire, Szo­­vátára, Tecnirghiolra stb. szólnak. A hazatérő szabadságosok nem győzik eléggé dicsérni a jó ellátást és a gyógyfürdők kiváló hatását, az orvosi kezelés alaposságát. Előfor­dul, hogy az első alkalommal alig akar elmenni egy-egy beutalt, hogy azután a rákövetkező évben, látva a fürdők hatását, maga kérje a beutalást. Így történt például Ni­­chiforiuc Gheorghe sofőrrel, aki reu­matikus bántalmaival először nem akart Herkulesfürdőre menni, az idén azután ő maga kérte, hogy oda küldjék. Csernok Etel a szövődéből szintén nagyon jól érzi most magát, miután visszatért a govorai gyógy­fürdőből. És így sorolhatnánk a sok­sok munkást, aki újult erővel lá­tott hozzá munkájához, miután visz­­szatért a nyári üdülőszabadságáról. A dolgozók iránti gondoskodásnak ez is egyik jele, s az üzem dolgozói jó termelési eredményeikkel hálál­ják meg államunknak irántuk való gondoskodását. ( í­­j.­­ Rain Erzsébet a kivarró- és ellen­őrzőosztályon dolgozik,­­ s most, hogy Szovátáról az üdülőszabadság­ról visszatért, igen szép eredmé­nyeket ér el. Lapunk 69. számában „Van és még sincs mezőgazdasági technikus Gátalján“ című cikkünkben bíráltuk a rajoni néptanácsot, mert nem se­gítette eléggé az ottani „Recolta“ mezőgazdasági társulást és nem el­lenőrizte agrártechnikusának, Mu­cescu Terapentnak munkáját, aki több napot is igazolatlanul hiány­zott a munkából. A cikkre válaszolva a rajoni nép­tanács elismerte, hogy az említett társulás tevékenységét (tavaszi munkák menete, munkaszervezés stb.) nem követte és nem támogat­ta kellően. Ami Mucescu Terapon­­tot illeti, megállapította, hogy az valóban elhanyagolta feladatát, sok­szor igazolatlanul hiányzott a szol­gálatból, s munkája valóban nem felelt meg. Ezért, miután a rajon összes technikusaival megtartott gyűlésen kielemezték magatartását, a technikust azonnali hatállyal el­bocsátották szolgálatából, hogy in­tő példa legyen mások számára. Helyét egy mezőgazdasági megbí­zottal töltötték be. •­ Május 14-én megjelent számunk­ban „Detta művelődési életéből" címmel cikket közöltünk, amelyben foglalkoztunk a község kultúrott­­hona tevékenységében észlelt hiá­nyosságokkal. A cikk nyomán a Csákova-rajoni néptanács számos intézkedést foga­natosított a kultúrmunka fellendí­tése érdekében. Ezek közül említést érdemel az, hogy a deltai „I. L. Caragiale“ kultúrotthon 3 tánccso­porttal és egy színjátszócsoporttal vesz részt a műkedvelők V. orszá­gos versenyének falvak közötti ver­senyszakaszán. Használjuk ki tökéletesen a traktorok teljesítőképeségét Beszélgetés Brătoiu Mihai elvtárssal, a gátaljai gépállomás igazgatójával dolgozik, így a traktorosnak nem mindegy, hogy kollektív gazdasá­gukban miként halad a munka, ho­gyan növekszik a hektárhozam. Mindenikük arra törekszik, hogy méltóképpen kivegye részét a ter­melésből. A téli hónapokban a bri­gádfelelősöknek és külön a trakto­rosoknak szakmai előadásokat tar­tottunk a különböző mezőgazdasági gépek működésével kapcsolatosan. Ezenkívül a traktoros képzett szak­ember irányításával maga javította meg traktorát. Az igazgató elvtárs befejezésül hangsúlyozta: idén a konstancai ta­nácskozás szellemében a gépek ma­ximális kihasználására törekednek lejt, a másodiknak 75 lejt, a harma­diknak 50 lej prémiumot adunk a vállalati alapból. Az élenjáró bri­gád felelőse szintén 100 lejt kap. Nagy Ferenc traktoros például az idén tavasszal 400 lej prémiumot kapott. A siker másik magyarázata: gépkapcsolással növeljük a munka termelékenységét. Nálunk már meg­cionális traktorra számítva 306 nor- »Szokott eljárás, hogy egy-egy trak- ___________ ________ máshektár szántást teljesítettünk, torhoz két vetőgépet kapcsolunk. A olyképpen, hogy teljes egészében ki- Clíntoc­b­an, a Munkaérdemrend tavasszal 36 traktoros 2 váltásban elégítsék a körzetükbe tartozó kol­­i­itfintszett tra­nrAc dolgozott, a többiek pedig hajnal- fektív gazdaságok és mezőgazdasági hasadástól naplementéig serényked ” * " ’ " — II fokozatával kitüntetett traktoros teljesítménye, 1 konvencionális trak­torra számítva, 605 normálhektár volt. A Tallai Imre vezette VI. trak­torosbrigád 140 százalékos teljesít­­ré­nyt ért el s a brigád tagjai 35.000 lej megtakarítást valósítottak me­g. Gömber József 173 százalékos tervteljesítéssel és 17.000 lej meg­takarítással dicsekedhetik. Gáli Sán­dor 165, Tóth Sándor 165, Pap Za­­haria 145 százalékra teljesítette ter­vét. Arra is nagy súlyt helyezünk, hogy olcsón termeljünk. A gépek maximális kihasználásával, a holt­idő kiküszöbölésével a munkák ön­költsége az előirányzathoz képest csökkent s a gépállomás a múlt évet 1.165.355 lej jövedelemmel zár­ta A mezőn végrehajtott javítások a munkaidő 6 százalékát vették igénybe. A GTA dolgozóit a mun­kában elért szép eredményeikért 76 000 lej jutalomban részesítették. KÉRDÉS: Milyen eredményeket értek el az idén tavasszal? FELELET: A szeszélyes időjárás nagyon hátráltatott a munkában. A siker azonban ez alkalommal sem maradt el: 15 munkanap alatt az előirányzott 12.100 normálhektár he­lyett több mint 13.000 normálhektárt teljesítettünk Nagy Ferenc élenjáró traktoros KD 1 35-ös traktorával ta­vaszi tervét 350 százalékra. Göm­ber József 300 százalékra, Babinsz­ki Lajos 200 százalékra, a Tallai Imre vezette VI-os számú traktoros brigád pedig 185 százalékra telje­sítette. Az önköltséget még nem számítottuk ki, de előreláthatólag e téren is eredményeink lesznek. KÉRDÉS: Mivel magyarázza az igazgató elvtárs a sikert? FELELET: Mind a múlt évben, mind az idén elért eredmények a dolgozók szorgalmas munkájának tulajdoníthatók. A pártalapszervezet irányításával az üzemi bizottság a brigádok és a traktorosok között szocialista versenyt szervezett, a­­melyben az idén tavasszal 116 trak­toros vett részt. Anyagilag is fo­kozzuk a traktorosok érdekeltségét a mezőgazdasági termelésben. Egy­­egy dekád lezártakor a legnagyobb teljesítményt elért traktorosnak 100 társulások egyre növekvő szükség­leteit a munka­­­gépesítése terén GERGELY GERGELY Már a vásznon megjelenő első képek megejtő poéziséből, a­­hogyan ez a film a fiatal szerel­mes párt, a szeleburdian szökellő kis Veronikát s a rokonszenves, szerény Boriszt azon az emléke­zetes 1941-es júniusi moszkvai hajnalon, a tiszta égen békésen szálló darvak V-betűje alatt be­mutatja, érezzük, hogy itt nem egy köznapi értelemben vett jó filmmel, hanem valami merőben eredeti művészettel állunk szem­ben. S ez az érzésünk átéléssé foko­zódik a rohamos ritmusban egy­mást követő megkapó mozgókép­­látomások során, amelyek Mihail Kalatozov rendező és Uruszeven­­szkij operatőr filmjét, ezt az em­beri sorsokon kíméletlenül át­gázoló, háború okozta hatalmas lelkidrámát valósággal a néző egyéni élményévé avatják. Pedig látszólag semmi különös nincs a film cselekményében. Hány olyan boldog idillt szakí­tott durván félbe a hitleri hor­dák betörése a békés Szovjetunió­ba, mint Veronika és Borisz sze­relme? És ki tudná megmondani hányszor történt meg, hogy a magára maradt menyasszony — akár a tisztalelkű, de tapasztalat­lan Veronika — egy elkeseredett pillanatban nem tudott ellenállni egy fiatalember unszolásának s hűtlen lett jegyeséhez? Hány fiatal asszonyt ítélt boldogtalan­ságra az elhamarkodott háborús házasság, hogy azután örökös kétség és remény között, az ön­megvetés, a szenvedés kínjainak parazsát hordozva szívében, a végsőkig epedve várja vissza egyetlen igaz szerelmét? És mégis, ez a hátország há­borús hétköznapjaiból merített iro­dalmi és filmváltozatokban oly sokszor feldolgozott történet, a­­hogyan a „Szállnak a darvas­ban megjelenik, az újszerűség SZÁLLNAK A DARVAK » A cannes-i nemzetközi filmfesztivál első díjával kitüntetett szovjet film A konstancai tanácskozáson Gheorghe Gheorghiu-Dej elvtárs hangsúlyozta: A GTA-k fő feladata ma az, hogy a lehető legnagyobb mér­tékben kihasználva a traktorok és mezőgazdasági gépek teljesítőképes­­ségét, kielégítsék a teljes fejlődésben lévő szocialista-szövetkezeti szektor növekvő szükségleteit a munka gépesítése terén.“ A traktorok és mezőgazdasági gépek kihasználásával kapcsolatosan kérdéseket in­téztünk a gátaljai GTA igazgatójához. KÉRDÉS: A múlt évben egy kon­vencionális traktorra számítva hány normálhektárt végeztek és hogyan alakult a munkálatok önköltsége? FELELET: Tavaly évi tervünket túlteljesítettük s a körzetünkbe tar­tozó kollektív gazdaságokban és mezőgazdasági társulásokban 54.541 normálhektárt végeztünk. 1- konven­­tek a földeken KÉRDÉS: A gyakorlat bebizonyí­totta az állandó traktorosbrigádok hasznosságát, önök milyen intézke­déseket tettek ezzel kapcsolatban? FELELET: Az állandó traktoros­brigádok hasznossága elvitathatat­lan. Jelentőségük a többi között ab­­ban rejlik, hogy a traktoros, aki minden évben ugyanabban a gazda­ságban dolgozik, alaposan megis­meri a talajt, annak szerkezetét, a kollektivistákat, s így a mezei bri­gádok és a traktorosbrigádok kö­zötti kapcsolat megerősödik, növek­szik a traktoros felelősségérzete az elvégzett munka iránt. Mi már a múlt években értünk el eredménye­ket e téren A Böcskei vezette trak­torosbrigád tagjai már évek óta a gátaljai kollektívában dolgoznak A brigád tagjai már úgy ismerik a határt, mint a tenyerüket. A múlt évben Gátalján, Szentgyörgyön, Monostoron, Nagy- és Kisomoron, Nagyzsámon, Klopódián, Ferendián, Végváron és Perkoszován működő­,­ ilyen állandó traktorosbrigád E gazdaságok vezetőtanácsai segítet­ték a brigádokat. A gépjavítást helyben végezzük el a kollektivisták segítségével, az általános javításo­kat azonban a GTA műhelyeiben Az ide-oda sétálgatások megszün­tetésével nagymennyiségű üzem­anyagot takarítunk meg. Az idén gépállomásunkon mintegy 70 trak­toros dolgozik állandó traktoros­brigád keretében. KÉRDÉS: Milyen intézkedéseket tesznek a traktorosok szakképzett­ségének továbbfejlesztéséért? FELELET: A GTA vezetősége és pártalapszervezete már évek óta arra törekszik, hogy a traktorosok szak­mai és politikai színvonalát növel­je. A szakmai nevelésben igyekszünk úgy kiképezni az embereket, hogy azok ne csupán a traktorvezetéshe­z értsenek, hanem a gépjavításhoz és a különféle mezőgazdasági gépek — kévekötöző aratógép, vetőgép, eke, kultivátor — kezeléséhez is. A brigádtagok 95 százaléka tagja an­nak a kollektív gazdaságnak vagy mezőgazdasági társulásnak, ahol meggyőző erejével hat. Mert itt nem annyira a cselekményen van a súly, mint inkább a módon, ahogyan ez a film az életet, a háborús mindennapok nyers való­ságát szépítés nélkül érzékelteti. A háború embertelenségétől szenvedő milliós tömegekből úgy­szólván találomra kiragadott egyszerű emberek e tragédiájából minden hamis pátosz nélkül, ma­gától értetődő természetességgel, de annál nagyobb meggyőző erő­vel bontakozik ki a film alapesz­méje: soha többé ne engedjétek megismétlődni ezeket az embert lealacsonyító szörnyűségeket, so­ha többé háborút­ , a megrázó tartalmat Kalato­zov és Uruszevenszkij a film ben­ső sajátosságának megfelelő for­manyelven, eleven, megkapóan kifejező képekben adják elő. A fényképezőlencse a maga érdekes „premier plan”-jaival, szokatlan nézőszögeivel, foto­montázsaival mintha csak most tanítana ben­nünket meglátni a környező va­lóságot a tárgyak, az emberek, a tömegek igazi arculatát. S valóban, mintha sohasem láttuk volna még ily szívbemar­­koló egyszerűséggel megjeleníteni a frontot, a csatakos, szürke no­vemberi harcmezők vigasztalan sivárságát, amely oly végzetsze­rűen reális keretet ad Borisz ha­­lálos kalandjainak. De bizonyos, hogy egyetlen más filmen nem látnak oly megrázó li­­raiságú jelenetet, mint a golyótól sebzett fiatalember szerelemittas vízióit az annyiszor elképzelt menyegzőről. De az egyéni életek­ mellett megjelenik a filmen a háború igazi hőse, maga a végeláthatat­lan, ezerarcú tömeg. Első ízben a gyülekezőhelyről a katonazene hangjai mellett aggódó asszonyok, gyermekek között, civilben masí­rozó hadbavonulók még csöppet sem egységes, de végtelen soraik­kal lebírhatatlan erőt sugárzó tömege, amelyben elvész a szerel­mesét kereső fiatal leány, s végül zárójelenetben a háborúból dia­dalmasan hazatérő katonák uj­jongó, boldog áradata, amely még ebben a felemelő órában sem feledkezik meg az áldozatok sú­lyáról, azokról, akik sohasem tér­nek vissza övéik körébe, a békés életbe. ★ A „Szállnak a darvak" rende­zője és operatőrje kifejezőeszkö­zeik megteremtésében ezek min­den újszerűsége dacára nem vol­tak elődök nélkül. A némafilm hőskorában láttunk hasonló mozgóképeket, amikor zseniális szovjet rendezők, egy Eisenstein, egy Pudovkin, egy Dobzsenko, nagyszerű alkotásaik­kal, mint a „Potemkin-cirkáló", a „Vihar Ázsia felett", vagy „Az élet útja" forradalmasították az egész világ filmművészetét. A hangosfilm elterjedésével ez a fejlett, nagy némaművészet a színpadias párbeszéd befolyása következtében elsorvadt, feledésbe merült. A zseniális úttörők szenvedélye vezette rá a „Szállnak a darvak" alkotóit, hogy nagy elődeik ki­váló eredményeit alkotó módon felhasználják s a hanghatások, a zene, az élő beszéd adta lehető­ségekkel szerencsés szintézisbe ötvözve, olyan eredeti művészi stílust alkossanak, amely a fény­képezett színház kölöncétől fel­szabadulva, a filmet visszaadja önmagának. * A rendező és operatőr alkotói elgondolásait a szereplők magas színvonalú játéka maradéktalanul érvényre juttatja. A kiváló együttesből is kiemel­kedik Tatjana Szamoilova meg­kapóan őszinte, nagyszerű Veroni­kája. Szamoilova természetesen egyszerű és mégis rendkívül kife­jező művészettel, az érzelmek fi­noman árnyalt, igen széles skálá­jával lenyűgöző realizmussal éli Veronika alakját. Hozzá méltó őszinte melegség­gel átélt művészi alakítást kap­tunk Alekszej Bazalovtól Borisz líraian tragikus szerepében. ★ A „Szállnak a darvak" — mint minden mélyről fakadó, nagy al­kotás — maradandó élményt nyújt. A szocialista humanizmus esz­méitől ihletett szovjet alkotók is­mét a sajátosan eredeti, nagy művészet rangjára emelték a filmet, új fejlődési lehetőségeket nyitva a tömegkultúra e fontos eszközének. Ezért jutalmazták Cannes-ban aranypálmával, harminchárom or­szág alkotásait megelőzve, ezt a nagyszerű filmprodukciót. IVÁNDI FERENC SZABAD SZÓ Kedd, 1958 június 3 A Balti Szocialista Szovjet Köztársaságok lendületes zeneélete A balti országokban élő lit­ván, lett és észt nép törté­nelmi múltja sok hasonlóságot mutat. Mindhárom nép sajátos nemzeti kultúrája évszázadokon át a hűbéruri elnyomás és a népmű­vészet minden megnyilatkozását üldöző egyház ellen folytatott harc közepette alakult ki. A lettek, lit­vánok, észtek értékes népzenéje a tömegek törhetetlen alkotókedvé­ről tanúskodik, de a városok ze­neéletének kifejlődését nagymér­tékben késleltették a kedvezőtlen körülmények. A három állam közül Litvánia zenei múltja a legtekintélyesebb. A litván zenekultúra gyökerei a XIV. századig nyúlnak vissza s már a XVI. századból templomi énekek feljegyzései maradtak fenn. Nagyobb arányu fejlődés azonban csak a XIX. század második felé­ben indult meg. Az első zene­iskolák a hetvenes években léte­sültek. A vilniuszi (vilnai) zene­iskolát 1899-ben az oroszországi zeneegyesület litván fiókja alapí­totta. A századforduló idején a litván zeneszerzők nagy része Pé­­terváron a híres Konzervatórium­ban nyert szakmai kiképzést. Az állandó orosz kapcsolatok termé­keny hatással voltak a litván ze­neművészet fejlődésére. Ugyanez vonatkozik persze a szomszédos két nemzetre is. A pétervári Kon­zervatóriumban tanult M. Petraus­­kas, az első jelentős litván zene­szerző (1873—1937), a lett és az észt muzsika úttörői pedig Moszkvában a nagy Rimszkij-Kor­­szakov tanítványai voltak (I. I. Vitol, A. Kapp). A századforduló idején mind Litvániában, mind a másik két balti országban számos énekkar keletkezett, s ugyanakkor megkez­dődött a népdalok gyűjtése és kiadása. A lett, észt és litván népdalkincs hagyományait tovább­fejlesztő kóruskultúra a balti nem­zetek büszkesége. A jelenlegi szovjet zenekritika a legnagyobb megbecsüléssel nyilatkozik a balti köztársaságok énekkarainak és kórusvezetőinek tevékenységéről. L­ettország zeneéletének erő­­teljes lendületet adott egy­részt az 1905—1907-es forradalmi események hatása, másrészt a lett nemzeti költészet kialakulása, kü­lönösen Jan Rainis alkotása. A XX. század kezdetén mindhárom országban meggyorsult a nemzeti kultúra fejlődésmenete Hatalmas visszhangja volt a művészek kö­rében a Nagy Októberi Szocialis­ta Forradalomnak, ám a polgári diktatúra korszaka (1919—1940) ismét gátolta a nemzeti zenekul­túra izmosodását. Az uralkodó osztályok tőlük telhetően támo­gatták a formalista s a szélsősé­gesen nacionalista irányzatokat. A halladószellemű észt, lett és litván zeneszerzők mindamellett hűségesek maradtak a realizmus­hoz, s ebben az időszakban is ér­tékes alkotásokkal, operákkal, énekkari és hangszeres művekkel, dalokkal, szimfóniákkal gazdagí­tották nemzetük zeneművészetét. A balti népek életében alapvető változást jelentett a szovjethata­lom, majd mérhetetlen szenvedést a háború, a hitlerista megszállás. Sok balti muzsikus a megszállás idején, távol hazájától, is élénk tevékenységet fejtett ki, így pél­dául Ivanovoban 1942-ben megala­kult a Lett SZSZK állami mű­vészegyüttese I. A. Ozol­in zene­szerző és karmester — ma érde­mes művész — vezetésével. Ugyan­akkor Jaroszlavlban észt művész­együttes létesült, amelynek köte­lékébe énekkaron kívül tánccso­port, sőt szimfonikus zenekar is tartozott. Litván muzsikusok mű­vészcsoportjai a fronton tartottak előadásokat. A végleges felszabadulás óta a balti Szocialista Szovjet Köztár­saságok zeneélete hatalmas lendü­lettel, széleskörűen, harmonikusan fejlődik, terebélyesedik. A három országban több középfokú­­zene­iskola és a fővárosokban felsőfokú konzervatóriumok létesültek. Fon­tos szerepet tölt be a zeneművé­szet régi és új értékes alkotásai­nak népszerűsítésében a rádió. A rigai rádió, például saját szimfo­nikus zenekart és énekkart foglal­koztat. Mindhárom köztársaság városaiban és községeiben elter­jedt a vezetékes rádió. A főváro­sokban létesített állami opera és balettszínházak az utóbbi evekben számos új értékes eredeti alko­tást mutattak be. Tallindin az ,Astonia" elnevezésű Állami Ope­ra és Balettszínházban adják elő a kiváló észt zeneszerző, Eugen Kapp „Kalevipoeg" című operá­ját, amely az egész Szovjetunió­ban elismerést váltott ki. Ugyan­itt mutatták be egy másik jeles észt zeneszerző G. Ernesa „Kéz a kézben" című operáját, amely a kolhozparasztok életét ábrázolja. A fiatal L Normet „Fény Koor­­diban" címen Hans Leberecht kisregényéből írt operát. Itt is a megváltozott észt falu életének mozzanataival találkozik a néző. Az Észt SZSZK-beli Tartu vá­rosban érdekes népszínház műkö­dik „Vanemuine” néven. A szín­ház 1865-ben keletkezett és jelen­leg a legkülönbözőbb műfajú elő­adásokat nyújtja a város közön­ségének. A szovjet zenei folyó­iratokban megjelent cikkek sze­rint bámulatra méltó, hogy a „ Vanemuine" -színház táncművészei egyben kitűnő énekesek és színé­szek is. A litván, észt és lett zene­** szerzők szeretettel foglal­koznak nemcsak az opera s a ba­lett, hanem a hangszeres és voká­lis zene minden műfajával. Hang­vételük általában a folklór tart rokonságot, de felismerhető az orosz s a szovjet muzsika és ter­mészetesen a nyugati klassziku­sok határa is. Műveik tárgyát olykor a nemzet hősi történeté­ből, legendáiból, de leggyakrab­ban a mai életből, a legjelesebb írók és költők műveiből merítik. Így M­­arin lett zeneszerző „Új partok felé" című operájának szö­vegkönyve Villisz Lácisz híres re­génye nyomán íródott. Nem sorolhatjuk fel valamennyi elismert litván, lett, észt zene­szerző és előadóművész nevét. Említsük azt is meg, hogy a Szovjet Zeneszerzők Szövetségének vezetőségében számos balti muzsi­kus foglal helyet, sőt a legifjabb zeneszerzőnemzedék műveinek be­mutatásakor a szaklapok többször is kiemelik a fiatal észt, lett és litván zeneszerzőket örömmel mondhatjuk, hogy vá­rosunkban nem ismeretlen a balti köztársaságok zeneművészete, bár az eddigi tapasztalatok még nem elegendők ahhoz, hogy e három tehetséges nép művészetéről átte­kintést nyerhessünk. De a „Bana­tul" Filharmónia hangversenyei alkalmat nyújtottak arra, hogy meghallgassuk, még 1951-ben Balys Dvarionas jeles litván ze­neszerző hegedűversenyét, amely az új szovjet muzsika egyik leg­kiválóbb alkotása, s egy más al­kalommal Jannis Ivanov hatodik szimfóniáját. A temesvári hang­versenylátogatók még jól emlé­keznek Arvid Jansons lett kar­mesterre, aki nagy sikerrel vezé­nyelte a Filharmónia zenekarát. A balti Szocialista Szovjet Köz­társaságok tiszteletére rendezett dekád alkalmat nyújt majd váro­sunk zenekedvelőinek, hogy alde­mosabban megismerjék a litván, észt és lett nép kultúráját s ze­neművészetét. ERDÉLY IZOLDA: Az Állami Akadémiai Opera és Balettszínház Rigában (Lett Sz. Sz. K.)

Next