Szabad Szó, 1958. október-december (15. évfolyam, 230-307. szám)

1958-11-06 / 261. szám

4 A Lengyel NK küldöttsége Leningrádból Moszkvába utazottVita az ENSZ politikai bizottságában a leszerelésről és a koreai kérdésről New York­ (Agerpres).­­ A politikai bizottság november 4-i délelőtti ülésén elsőnek Rafael de la Colina mexikói küldött szó­lalt fel. Beszédében üdvözölte a szovjet küldöttnek azt a kijelen­tését, hogy a Szovjetunió a lesze­relés kérdésében hajlandó bármely állammal nem hivatalos tárgyalá­sokat folytatni. De la Colina ki­fejtette, minthogy nagy vonalak­ban megvalósult a mexikói kül­döttség határozati javaslatának célkitűzése, nem ragaszkodik ter­vezetének szavazás alá bocsátásá­hoz. Mint ismeretes, a mexikói határozati javaslat kéri, hogy a nagyhatalmak vitassák meg a le­szerelési tárgyalások újrafelvéte­­lét az ENSZ keretében. A következő felszólalók köszö­­netüket fejezték ki a mexikói kül­döttségnek azért, hogy a vita so­rán együttműködési szellemről tett tanúságot. V. A. Zorin, a Szovjetunió megbízottja ugyancsak köszönetet mondott a mexikói küldöttnek a kérdésben elfoglalt szovjet állás­pont helyes megítéléséért. A me­xikói tervezet célja az volt, hogy a tárgyalások megkezdésére ösztö­nözze a nagyhatalmakat. Ez a célkitűzés azonban csak részben valósult meg — mondotta V. A. Zorin. A szovjet küldöttség haj­landó minden állammal tárgyalá­sokat kezdeni a leszerelés kérdé­sében, s főképpen a mexikói ha­tározati javaslatban felsorolt ál­lamokkal Nem hangzottak el a­­zonban hasonló nyilatkozatok az USA, Anglia és Franciaország képviselőinek részéről. Ezután Franciaország küldötte kért szót. Kijelentette, hogy kor­mánya szintén hajlandó bármikor nem hivatalos tárgyalásokat kez­deni akár négyhatalmi megbeszé­lés keretében, amint azt a mexi­kói tervezet javasolja, akár más­hol. Az USA és Anglia küldöttei jobbnak látták tartózkodni a fel­szólalástól. A bizottság ezután rátért a ko­reai kérdés megvitatására. V. A. Zorin szovjet küldött ha­tározat-tervezetet terjesztett elő s ebben javasolja, hogy a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és a Koreai Köztársaság képvise­lői vegyenek részt a koreai kér­dés vitájában. V. A. Zorin felhívta a bizottság figyelmét Nam­írnak, a Koreai NDK külügyminiszterének levelé­re, amelyben a Koreai NDK kor­mánya kijelenti: ragaszkodik ah­hoz, hogy részt vehessen a koreai kérdés vitájában és hangsúlyozza, érvénytelennek tekint minden olyan határozatot, amelyet részvé­tele nélkül fogadnak el. A koreai kérdés békés rendezése — mondotta V. A. Zorin — első­sorban is a koreaiak érdeke, füg­getlenül attól, hogy az ország északi vagy déli részén élnek. Ép­pen ezért Korea egyesítésének vi­tájában részt kell venniök Korea mindkét része képviselőinek. A szovjet küldött megemlítette, hogy a koreai kérdés rendezésé­ben annak idején részt vettek mind Észak-Korea, mind Dél-Ko­rea képviselői és ennek eredmé­nyeképpen létrejött a fegyverszü­neti egyezmény és összehívták az 1954. évi genfi politikai értekez­letet. Itt az ideje annak, — mondot­ta a szovjet küldött —, hogy vé­­get vessenek a Koreai Népi Demo­kratikus Köztársasággal szembeni megkülönböztetésnek. Az egyik fél kizárása a koreai kérdés vitájá­ból nem csupán az ENSZ-alapok­­mány elveinek és célkitűzéseinek semmibe vevését, hanem azt is jelenti, hogy a koreai kérdést is­mét a meddő viták útjára terelik. Lodge amerikai küldött a Szov­jetunió indítványa ellen foglalt állást, s javasolta, hogy a kérdés vitájára csupán Dél-Korea képvi­selőit hívják meg. Beszédében egyébként durva rágalmakkal il­lette a Koreai Népi Demokratikus Köztársaságot Moore. Anglia küldötte ezután kérte az ülés berekesztését és ja­vasolta, hogy a szovjet határozati javaslat vitáját a következő ülé­sen folytassák­­. A Zorin szovjet küldött is­mét szót kért és hangsúlyozta, mielőbb meg kell oldani a Koreai Népi Demokratikus Köztársaság és Dél-Korea képviselői meghívá­sának kérdését, hogy pozitív dön­tés esetén mind a dél- mind az észak-koreai megbízottak idejében megérkezhessenek New Yorkba. A bizottság azonban szavazat­­többséggel jóváhagyta Anglia ja­vaslatát és a következő ülésre ha­lasztotta el a szovjet határozati javaslat vitáját. Leningrád­ (Agerpres). A Lengyel NK küldöttsége, élén Wladislaw Gomulkával, november 4-én este Leningrádból Moszkvába utazott. A lengyel vendégekkel együtt visszautazott a szovjet fővárosba N. Sz. Hruscsov, az SZKP KB el­ső titkára, a Szovjetunió Miniszter­tanácsának elnöke és a többi hi­vatalos szovjet személyiség. Nagygyűlés Budapesten a magyar forradalmi munkás-paraszt kormány megalakulásának második évfordulója alkalmából Budapest. (Agerpres).­­ A budapesti Csepel munkásne­gyed dolgozói november 4-én nagygyűlést tartottak a magyar forradalmi munkás-paraszt kor­mány megalakulásának második évfordulója alkalmából. A nagy­gyűlésen több mint 15.000 ember vett részt. A nagygyűlésen beszédet mon­dott Marosán György, a Magyar Szocialista Munkáspárt KB Poli­tikai Bizottságának tagja, a Bu­­dapest-városi pártbizottság első titkára. Beszédében kiemelte a párt és a kormány szerepét az ellenforradalom szétzúzásában. Az ellenforradalom szétzúzásában — mondotta — nagy érdeme volt továbbá a Szovjetuniónak, amely kétszer szabadította fel a magyar népet. A magyar nép örökre há­lás lesz a Szovjetuniónak, amely­ben nemcsak példaképet lát, ha­nem azt az erőt is, amely vissza­tartja az imperialistákat a béke elleni merényletektől. A magyar gazdaság sikereiről szólva, Marosán György elvtárs a többi között kijelentette, hogy az ország nemzeti jövedelme az idén az 1956 évihez viszonyítva leg­alább 128 százalékra növekszik. A küszöbönálló választásokra utalva, Marosán elvtárs hangsú­lyozta, hogy a dolgozók fokozott politikai tevékenységet fejtenek ki. Elmondotta, hogy az országgyű­lési és helyi tanácsi képviselőket jelölő összesen 107.000 gyűlésen több mint három millió választó vett részt. Aláírták az 1959. évi szovjet-magyar árucsere-egyezményt Moszkva. (Agerpres). — A Szovjetunió és a Magyar Népköz­társaság megbízottai tárgyalásokat folytattak Moszkvában s november 4-én aláírták az 1959. évre szóló szov­jet-magyar árucsere-egyezményt. Az egyezmény értelmében a Szov­jetunió vasércet, kokszot, kőolajat, szí­nesfémet, gyapotot, gépkocsikat és más árukat szállít a Magyar Népköz­társaságnak. A Magyar Népköztársa­ság pedig hajókat, vonatkocsikat, au­tóbuszokat, lábbelit, készruhát és kö­töttárut exportál a Szovjetunióba. Szovjet részről N. Sz. Patolicsev, a Szovjetunió külkereskedelmi minisztere, a Magyar Népköztársaság részéről Incze Jenő, a Magyar NK külkereskedelmi minisztere írta alá az egyezményt. Eddigi adatok szerint a republikánus párt súlyos vereséget szenvedett az amer­kai választásokon Washingon­ (Agerpres). Az Amerikai Egyesült Államok­ban lezajlott választások részleges eredményei beigazolták a hatal­mon lévő republikánus párt döntő vereségével kapcsolatos jóslatokat. A legutóbbi adatok szerint a re­publikánusok a szenátusban 11, a képviselőházban pedig 53 helyet veszítettek. A republikánusok egyet­len „vigasza“ az, hogy New York állam kormányzójává Nelson Rock­­feller kőolajmágnást választották meg. Kaliforniában vereség érte Knowland szenátort, az USA leg­­reakciósabb köreinek egyik képvi­selőjét. A szenátor főistápolója a csangkajsekista klikknek s szívvel­­lélekkel támogatja az USA agresz­­szív politikáját. Valamennyi politikai megfigyelő véleménye megegyezik abban, hogy a republikánus párt súlyos válasz­tási veresége összefügg az egyre erősödő elégedetlenséggel, amely a kormány kül- és belpolitikájával szemben megnyilvánul. A Dulles­­féle „szakadékpolitika“ egyik oka volt ennek a vereségnek. Az USA gazdasági hanyatlása szintén hoz­zájárult a választási kudarchoz. Indiana államban például, ahol i­­gen súlyos a munkanélküliek hely­zete, a demokrata jelöltet válasz­tották meg. A nyugat-virginiai bá­nyavidéken pedig, ahol szintén nagy a munkanélküliség, a repub­likánus párt szenátor-jelöltje vere­séget szenvedett. Amint az amerikai sajtóügynök­ségek hangsúlyozzák, a november 4-i választásoknak kihatásuk lesz az 1960-ban megtartandó elnökvá­lasztás eredményeire is. SZABAD SZÓ A nyugati ellenvetések figyelembevételével N­­ipacki módosította javaslatát az európai atommentes övezet kérdésében Varsó. (Agerpres).­­ November 4-én sajtóértekezletet tartottak Varsóban. A sajtóérte­kezleten A. Rapacki, a Lengyel Népköztársaság külügyminisztere nyilatkozatot tett a közép-európai atommentes övezet kérdésében. A. Rapacki hangsúlyozta, hogy a lengyel kormánynak a Közép- Európában létesítendő atommentes övezettel kapcsolatos javaslata milyen nagy visszhangra talált világszerte és különösen Európá­ban, majd kijelentette: szövetsé­geseinkkel egyetértésben hajlandók vagyunk újabb — véleményünk szerint — messzemenő lépést ten­­ni, s figyelembe venni azokat a megjegyzéseket és fenntartáso­kat, amelyek javaslatunkkal kap­csolatosan elhangzottak. Hajlandók vagyunk megvizsgál­ni annak lehetőségét, miként le­hetne javaslatunkat két részletben megvalósítani Az első szakasz­ban megtiltanák az atomfegyver gyártását Lengyelország, Cseh­szlovákia, a Német Demokratikus Köztársaság és a Német Szövet­ségi Köztársaság területén, az il­letékesek pedig kötelezettséget vállalnának, hogy nem szerelik fel atomfegyverrel és megfelelő berendezésekkel az övezetben lévő s eddig ilyen fegyverekkel és berendezésekkel még nem rendel­kező hadseregeket. Ugyanakkor, megfelelő ellenőrzési intézkedése­ket tennének. Ilyenformán meg lehetne akadályozni az atomfel­fegyverzést a javaslatban foglalt övezetben. Mielőtt rátérnénk a javaslat megvalósításának második szaka­szára, az illetékesek tárgyaláso­kat folytatnának a klasszikus fegyverzet megfelelő csökkentésé­ről. A klasszikus fegyverzet csök­kentésével egyidejűleg teljesen atommentesítenék az övezetet, majd mgfelelő ellenőrzést vezet­nének be. A közép-európai atommentes övezet kialakításának ilyen értel­mű módosítása elhárítja azokat az aggályokat és fenntartásokat, amelyekkel egyes körök és kormá­nyok igazolni igyekeznek a len­gyel javaslattal szembeni negatív magatartásukat Mindezeket a fenntartásokat a következő fű érvvel indokolták: az atomfegyver gyártásának és fel­halmozásának betiltásával. Közép- Európában megfosztanák az észak­atlanti tömb tagállamainak had­seregeit az úgynevezett atom­pajzstól, miközben a Varsói Szer­ződés tagállamai a klasszikus fegyverzetet illetően fölényben vannak. Nem érthetünk egyet az ilyen érveléssel már a tömegpusztító fegyverek kérdésében vallott elvi­­álláspontunknál fogva sem. Mi azonban sohasem zárkóztunk el attól, hogy megvitassuk a klasz­­szikus fegyverzet csökkentését Kö­­zép-Európában. Ellenkezőleg, min­dig hívei voltunk e kérdés meg­vitatásának és a klasszikus fegy­verzet csökkentésének. A. Rapacki befejezésül válaszolt az újságírók kérdéseire. Az ENSZ gazdasági bizottsága egyhangúlag elfogadta a román-csehszlovák közös határozati javaslatot N­e­w Y­o­r­k. Az Agerpres ENSZ- tudósítója jelenti: Az ENSZ gazdasági bizottsága számos határozati javaslatot vizs­gált meg „a gyengén fejlett orszá­goknak nyújtandó műszaki támoga­tás“ napirendi ponttal kapcsola­tosan. A román és csehszlovák küldöttség közös javaslatot terjesz­tett elő Ennek szövege többek kö­zött így hangzik: „Tekintettel a nemzetközi együtt­működés jelentőségére, különösen a gyengén fejlett országok gazdasá­gi fejlődését és lakosságuk élet­­színvonalának emelését elősegítő műszaki segítség terén, a köz­gyűlés ajánlja a tagállamok kor­mányainak, hogy ,a műszaki segít­ségre vonatkozó ENSZ-programok, vagy más sokoldalú és kétoldalú szerződések, illetve programok kere­tében fokozzák együttműködésüket“. A román-csehszlovák közös javas­lat rámutat arra, hogy az együtt­működési formák kijelölésénél a gazdasági és szociális tanács 222. számú határozatának alapelveiből kell kiindulni. Bazil Serban, román küldött, a határozati javaslat előterjesztése­kor kifejtette, hogy a közös javas­lat szellemének megfelelően a mű­szaki segítséget elsősorban olyan formákban kell nyújtani, hogy az biztosíthassa a gyengén fejlett or­szágok nemzetgazdaságának gyors fejlődését. A segítségben részesülő országok számára természetesen le­hetővé kell tenni, hogy maguk döntsék el, melyik nemzetgazdasági águkat akarják fejleszteni. Orszá­gom tapasztalata szintén azt mu­tatja, hogy az ilyen irányú egyez­mények rendkívül hasznosak és ,úgy véljük, hogy előmozdítják a gyengén fejlett országok fejlődését Románia — mondotta a továbbiak során a szónok, különböző i­y.-n szerződéseket kötött. Mi — mon­dotta Bazil Serban — kellőképpen értékeljük az ENSZ által nyújtott műszaki segítséget, de figyelmü­­­be véve a pénzalapok korlátozott voltát és a nagyszámú igénylést, úgy véljük, hogy a kétoldalú, vag sokoldalú egyezmények megkötését célzó határozati javaslatunk elő­nyös volna a gyengén fejlett or­szágok szempontjából A román-csehszlovák javaslatt­al kapcsolatos vitában számos kül­dött vett részt. A javaslatot külö­nösen a gyengén fejlett országok küldöttei távartatták Sokan közü­lük méltatták a román-csehszlovák kezdeményezést, s egyszersmind megelégedésüket nyilvánították ki azért, hogy a határozati­­javaslat nagy fontosságot tulajdonít ezen országok gazdasági és politikai függetlenségének Végül a javaslatot szavazás alá bocsátották. A román-csehszlovák határozati javaslatot a bizottság tagjai egyhangúlag elfogadták E­­gyetlen ellenszavazat sem volt é­s senki sem tartózkodott a szavazás­tól. Gazdag, változatos kultúrműsor november 7-én Mint minden évben, idén is méltó módon ünnepüik meg a dolgozók a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom 41. évfor­dulóját. A gyárak kultúrcso­­portjai már hetek óta készü­lődtek a nagy ünnep fogadásá­ra. A temesvári kultúrintéz­mények művészei is több új műsorszámot tanultak be no­vember 7 tiszteletére. A népgyűlés utáni kultúr­­program igen sokoldalúnak és változatosnak ígérkezik. Délelőtt a népgyűlés után a következő helyeken tartanak kultúrműsort: — Az Állami Opera termé­ben az Operaház, az Állami Román Színház és a Filharmó­nia ad változatos műsort. — A CFR-klub helyiségében a Ruházati és a Cipészszövet­kezet, valamint a CFR-klub e­­gyüttesének műsorát láthatják a dolgozók. — A Diákok Házában a Gyapjúipar és a „Ştefan Plă­­vaj“ gyárak kulturegyüttesei lépnek fel. — A Maxim Gorkij, Alexan­dru Sahia, Arta, Ifjúsági és Victoria mozikban délelőtt szov­jet filmeket vetítenek. Igen változatosnak ígérkezik a délutáni kultúrműsor is.­­ Délután 16 óra 30 perc­kor kulturmegnyilvánulásokat tartanak a mehalai rajoni kul­­turházban, a rónaci, újszabad­­falusi, fratéliai kulturotthonok­­ban, a Diákok és a Tisztek Házában, valamint az ICOT- klubban. — Rónácon a „Nikosz Belo­­jánnisz“-gyár énekkara, zene­kara, szólistái és tánccsoport­­ja biztosítják a műsort. — Fratélián az „Ada Ma­­rinescu“, „Ocskó Teréz “-gyá­rak és a PTTR kulturgárdái szórakoztatják majd a dolgozó­kat. — Újszabadfalun a Tecno­­lemn és az Arta Textilă kultur­­együtteseinek változatos műsor­­számai kerülnek bemutatásra. — 17 órakor a Diákok Házá­ban is megkezdődik a kultur­­program. Itt az OCL Alimen­tara, a Polgráfiai Vállalat és a „Bernáth Andor “-gyár kórusai, tánccsoportjai mutatják be tudásukat majd 19 órakor a „Csendes Don“ című szovjet filmet vetítik.­­ A Tisztek Házában dél­után 17 órakor a Higiena ás az Alimentara termelőszövet­kezetek kulturcsoportjai szol­gáltatják a műsort. Színház- és moziműsor Állami román SZÍNHÁZ (19,30 óra­kor): Ploşniţa. Állami magyar színház (19,30 óra­kor): Bolondos vasárnap. MOZIK: MAXIM GORKIJ (3, 5, 7, 9): Túl a fenyvesen; ARTA (3, 5, 7, 9): A félkegyelmű; ALEXANDRU SAHIA (3, 5, 7, 9): Egy új mutatványszám; VICTORIA (3, 5, 7, 9): A ház amelyben lakom; IFJÚSÁGI MOZI (16, 12, 2,30, 4,30, 6,30, 8,30): Pavel Korcsagin; VI. KERÜLETI MUNKÁSMOZI (4, 6, 8): Tü­zes mérföldek; SZABADFALUSI MUN­KÁSMOZI (5, 7): Tavasz a Zarecsnaja utcában; VÖRÖS CSILLAG, MEHAJ­A (5, 7): Zöld fények; CFR KLUBMOZI (4, 6, 8): A halhatatlan helyőrség. Ügyeletes gyógyszertá­rak Csütörtökön, az I. KERÜLETBEN: az 1. számú (Engels­ utca 9) 7—15 óráig; a 2. számú (Dr. Vértes utca 1) állandó, a 3. sz. (Augusztus 23­ körüt 11) 7—15 óráig; a II. KERÜLETBEN: a 4. számú (Ștefan cel Mare­ utca 3) állandó, a 6. számú (Pe­tru Maior­ tér 2) 12—20 óráig; a III. KE­RÜLETBEN: a 7. számú (Porumbescu­­utca 3) 7—22 óráig; a IV. KERÜLETBEN: a 8. számú (Miron Costin utca 1) 12—20 óráig, a 9. számú (Gojdu­ utca 2) 7—15 óráig, a 10 számú (Tolbuhin-tér 9), ál­landó, a 11. számú ,Greyer utca 0 7—15 óráig; az V. KERÜLETBEN: a 12. számú (Cloşca­ utca 18) 7—15 óráig; a VI. KE­RÜLETBEN: a 13. számú (Primăriei­ utca 13) 7—21 óráig; SZABADFALUN: a 29. számú (Ion Slavici utca 25) 7—15 óráig; RONACON: a 68. számú gyógyszertár (V. Magdi utca 31) 7.30—15.30 óráig tart nyitva. BUKARESTI RAPID—TEMESVÁ­RI ŞTIINŢA 3:0 (0:0). Góllövő az 52 . percben Copii, az 53. percben Ene II. és az 54. perc­ben Szeredai. Bukaresti Dinamo—Kolozsvári Ştiinţa 1:0 (0:0) Jiul—Bukaresti Progresul 2:1 (1:1). Sztálinvárosi Steagul Roşu—CCA 1:3 (0:2). Bákói Dinamo—UTA 0:0. Ploeşti Petrolul—Constaricai Fa­rul 1:0 (1:0). Pénteken teljes forduló a tartományi bajnokságban A tartományi labdarúgóbajnokság­ban mind pénteken, mind vasárnap teljes bajnoki fordulót bonyolítanak le. A pénteki műsor a következő Ora­­vicai SK - Banatul, Aninán 14.30 óra­kor. Electromotor-Aradi SC, Electro­motor-stadionban, 14.30 órakor, temes­vári Progresul - Voinţa, Progresul-sta­­dionban, 14,30 órakor, Karánsebesi CFR— Dettai Furnir, 14,30 órakor, Boksavaszlovai Minerul - Aninai Mine­rul, 14,30 órakor, Lugosi MSK—Tö­rekvés, 14,30 órakor ♦ »­«• A NAGY OKTÓBERI SZOCIALISTA FORRADALOM (Folytatás az 1. oldalról) napság, a szocialista építésnek a népi demokratikus országokban el­ért sikerei nyomán, megdől ez az egész elgondolás. Hiszen senki sem hiheti el, hogy egy olyan rendszer, amelyet idegen fegyveres erővel kényszerítettek ki, csodákat vihet véghez a népek gazdaságának és kultúrájának átalakításában, jólé­tük fejlesztésében és szellemi gya­rapodásukban. A reformisták annak a vélemény­nek terjesztésével igyekeztek fenn­tartani befolyásukat a munkásosz­tály körében, hogy a szocializmus­nak az az útja, amelyet az Októ­beri Forradalom nyitott meg, óriási és fölösleges áldozatokat követel a népektől. De először is ennek az „elméletnek“ a propagandistái el­felejtik kiszámítani, milyen óriási áldozatokra kárhoztatja a dolgo­zókat a kapitalizmus. Másodszor, a szovjet népnek a szocializmusért hozott áldozatai, a szocialista épí­tés idején kiállt nélkülözései egyál­talán nem az általa választott út alapját képező marxizmus általá­nos elveiből következtek, hanem kizárólag a polgárháborút kirob­bantó ellenforradalmi burzsoázia ellenállásából, a világimperializmus intervenciójából és állandó inter­venciós fenyegetőzéséből. Harmad­szor — s ez a legfőbb — ma, ami­kor a szocializmus túlnőtt egyetlen ország határain, amikor fennáll a szocialista államok rendszere, a­­mely a történelemben először lehe­tővé teszi az egyes országok szük­ségleteivel és lehetőségeivel össz­hangban álló ésszerű és igazságos munkamegosztást, a szocialista építés útján jelentkező nehézségek leküzdése könnyebb és fájdalom­­mentesebb, a társadalmi átalakítá­sok üteme pedig szakadatlanul gyorsul. A szocializmus ma már olyan fejlődési szakaszt ért el, amikor határozottan kezdenek kirajzolódni annak az új társadalomnak a kör­vonalai, amelynek képe a múlt nagy­­elméit foglalkoztatta — an­nak a társadalomnak a körvona­lai, amely az Emberért van, amely­ben a legmesszebbmenően kibonta­kozik az egyén minden képessége, s amelynek közvetlen feladata az lesz, hogy a természet kimeríthe­tetlen erőit az emberiség szolgála­tába állítsa. Az ilyen társadalom felé köze­ledik most a Szovjetunió. Atom­erőművek, a nukleáris reakció hasznosításában elért sikerek; a népgazdaság villamosításának be­fejező szakaszába lépés; a termelő­­eszközök gyártásának soha nem látott növekedése; a lökhajtásos személyszállító repülőgépek, ame­lyekhez hasonló biztonságú és gyor­saságú gépeket a tőkés világ még nem hozott létre; interkontinentá­lis ballisztikus rakéta; az emberek képzeletét megragadó mesterséges holdak, amelyek végérvényesen biz­tosították a Szovjetunió számára az elsőséget a kozmikus tér meg­hódításában; óriási ugrás a mező­gazdaság fejlődésében; hatalmas arányú lakásépítés; a vegyipar fej­lesztésének programja mint az ipari potenciál növelésének esz­köze és a közszükségleti cikkek bő­ségének alapja; a szovjet ipar igaz­gatásának olyan átszervezése, a­­mely azon túl, hogy még tágabb teret biztosít a szocializmus gaz­dasági lehetőségeinek növekedésé­hez, a szocialista demokrácia fej­lődésének új, magasabb fokát is jelenti — mindez már realitássá vált a Szovjetunióban. A szovjet közoktatás reformjának tervezete ugyancsak egyik jele a szocializ­mus rohamos elmélyülésének. Még el sem csitult az a kényszeredett lelkendezés, amelyet a kapitalista sajtó a szovjet közoktatási rend­szerrel kapcsolatban a szputnyikok felbocsátása alkalmával csapott, s máris kiderült, hogy a szovjet tár­sadalom számára ez a rendszer túlhaladott szakasz, a szovjet tár­sadalom nincs megelégedve vele, s szükségesnek látja, hogy a fiatal nemzedék, amelyre a kommunista építés betetőzése vár, még alapo­sabb nevelésben részesüljön. Ami pedig a szovjet társadalom fejlesz­tésének új, hétéves (1959—1965-re szóló) tervét illeti, ennek alapján olyan mértékben fog növekedni a szocialista társadalomban élő em­berek jóléte és szellemi gazdagsá­ga, a szocializmusnak olyan kolosz­­szális erőfölénye alakul ki a két rendszer versenyében, hogy teljesí­tésének következményei a tőkés or­szágok dolgozó tömegeire gyakorolt burzsoá eszmei befolyásra nézve valósággal katasztrofálisak lesznek A szovjet népnek mindezek a si­kerei és győzelmei, s Ugyanúgy a nagy Kína és a többi szocialista ország óriási eredményei a kom­munista pártok megfeszített alkotó tevékenységével függenek össze. Ebben a tevékenységben egészen világosan jelentkeznek a marxiz­­mus-leninizmus mai fejlődési sza­kaszának, annak a szakasznak vo­násai, amikor magasabbrendű szin­tézisben egyesül az elmélet és a gyakorlat, amikor a milliók tudatos, lelkes munkája közvetlenül kifeje­ződik a párt politikai jelszavaiban, amelyek a maguk részéről megter­mékenyítik és fokozzák a szocia­lista társadalom dolgozóinak alkotó erőfeszítéseit. Ez annak az eredmé­nye, hogy óriási mértékben meg­növekedtek a szocializmus anyagi lehetőségei, s így lehetővé válik a tudományosan megalapozott vágy­álom és ennek megvalósulása közti távolság csökkentése. A szocialista tábor gyors előre­haladásával egyidejűleg szakadat­lanul növekszik az egész kommu­nista világmozgalom. Annak, hogy a kommunista világmozgalom be­tölthesse küldetését, legelső felté­tele­­ az egység. Ezt az egységet most a kommunista pártok eszmei érettsége, a mai társadalom fejlő­­déstörvényeinek alapos megértése, valamint az a többnyire gyakorla­tilag beigazolódott meggyőződés biztosítja, hogy a munkásosztály nemzeti és nemzetközi feladatai, a nemzeti felszabadító mozgalom és a szocializmus ügye közt objektív összefüggés áll fenn. A kommunista világmozgalom által elért magasabbrendű egység megnyilvánulása volt a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom 40. évfordulójának ünnepségei alkalmá­val, Moszkvában megtartott érte­kezlet, amelyen csaknem valameny­­nyi ország kommunista pártjainak képviselői részt vettek, s az érte­kezleten elfogadott két világtörté­­nelmi jelentőségű dokumentum : a Nyilatkozat és a Békekiáltvány. A kommunista pártok megnövekedett egységének újabb bizonyítéka az a nagy felelősség, amelyet a kommu­nista és munkáspártok a világ va­lamennyi népét tömörítő békemoz­galom tekintetében vállaltak. A szocialista országok kommu­nista és munkáspártjainak nyilat­kozata valóban történelmi jelentő­ségű mérföldkő a marxizmus-leni­­nizmus fejlődésében. Ez a doku­mentum összegezte az államok egész rendszerében folyó szocia­lista építés tapasztalatait, megfo­galmazta e rendszer további fejlő­désének törvényszerűségeit,, ele­mezte korunk valamennyi főbb tár­sadalmi folyamatát. A Nyilatkozat a kommunista mozgalom kollektív bölcsességét testesíti meg, és nem véletlen, hogy azok a kommunista pártok, amelyek módosítják prog­ramjukat, erre irányuló munkájuk­ban a Nyilatkozatban kifejtett esz­mékre támaszkodnak. A Nyilatkozat legfőbb elve a pro­letár nemzetköziség, amelynek lé­nyege a szocialista tábornak, a kommunista világmozgalom legna­gyobb vívmányának védelme és támogatása. A világ kommunistái­nak az SZKP körüli felzárkózása pedig hatalmas szellemi és anyagi erő, a szocializmus végleges világ­győzelmének biztosítéka. Az emberiség az Októberi For­radalom 42. esztendejébe lép. Ok­tóber évfordulóját évről évre egyre nagyobb tömegek ünnepük meg világszerte. S ez történelmi szem­pontból óriási jelentőségű dolog. A kapitalista társadalom ugyan­csak forradalomban született. De ezt nem ismeri el, mert fél a for­radalomtól. A szocialista társada­lomnak nincs szüksége arra, hogy eltitkolja eredetét. Ellenkezőleg — büszke rá. A szocialista világ em­bereinek és az egész világ öntuda­tos munkásainak az Októberi For­radalommal kapcsolatos állásfog­lalása egy tökéletesen új, s a ka­pitalizmus ideológiája számára el­érhetetlen szemléletnek a jele — az ember tökéletesen új viszonyu­lása a történelemhez, saját rendel­tetéséhez az emberi társadalom fej­lődésében. Ez a nagyszerű értelme annak a gondolatnak, amelyet a marxizmus alapítói így fogalmaz­tak meg: a szocialista forradalom­mal véget ér az emberi társadalom előtörténete, s elkezdődik az igazi történelme. A tőkés rendszer áttörése, ame­lyet 1917-ben az orosz nép hajtott végre, nemcsak egy merőben új típusú társadalom alapját vetette meg, hanem egyszersmind az egész emberiség fejlődésének új törvény­szerűségeit is életre hívta. Az ok­­tóber utáni korszak tartalma a két társadalmi szervezet harca lett. En­nek során a régi társadalom, bár az anyagi erők tekintetében eleinte óriási túlsúllyal rendelkezett, sem megsemmisíteni, sem elnyomni nem tudta az éppen létrejött fiatal tár­sadalmi szervezetet, mert ez az objektíve elkerülhetetlen történelmi haladás hordozója volt. A kapitalizmus, miután életének utolsó szakaszába lépett, addig pél­dátlan arányú világháború örvé­nyébe taszította az emberiséget. Ez­zel megmutatta, hogy nem lehet többé társadalmi formája az embe­riség további előrehaladásának A kapitalizmus fennmaradása azt je­lentené, hogy fennmarad az újabb háborús katasztrófák — nemcsak helyi, hanem világméretű katasztró­fák — állandó veszélye. S ezzel kapcsolatban nagyon fi­gyelemreméltó, hogy a Nagy Ok­tóberi Szocialista Forradalom egyik első következményeként egy óriási, másfélszáz millió lakosságú ország szakított az imperialista háborúval. Az Októberi Forradalom megmu­tatta az egyetlen útját annak, hogy az emberiség megszabaduljon a háború lidércnyomásától, mint a társadalmi ellentmondások megoldá­sának eszközétől. S az a tény, hogy a szocializmusnak nincs szüksége háborúkra a fejlődéshez, újabb bi­zonyítékkal támasztja alá a mar­xizmus alapítóinak azt a gondola­tát, amely szerint a szocialista for­radalommal kezdődik el az emberi­ség igazi története. A békés egymás mellett élésnek és a nemzetközi viták békés rende­­zésének politikája, mint általában a szocialista államok egész politi­kája, objektív alapon nyugszik. Ezt az objektív alapot a szocialista társadalomnak, annak a társada­lminak fejlődéstörvényei alkotják, amelytől már eleve idegenek a há­borúk. A szocializmus több mint 40 esztendős története pedig azt bizonyítja, hogy a háborús provo­káció és a szocialista országok el­leni háború csak sietteti a kapita­lizmus pusztulását. S ha a kapita­lizmusnak nem sikerült szétzúznia a szocializmust 1917—1922-ben és a második világháború idején, ak­kor ennek megkísérlése egy harma­dik világháborúban, nyilvánvalóan csak kudarccal végződhet. A szocializmus elérkezett abba a korba, amikor ereje teljes nagysá­gában kibontakozik. A szocializmus a gyakorlatban bizonyította be le­győzhetetlenségét. Vívmányai meg­­ingathatatlanok és megsemmisíthe­­tetlenek, mert az egész emberi tár­sadalom fejlődésének szükségleteit tükrözik. A szocialista társadalom fejlődéstörvényeinek objektív jelle­ge táplálja a kommunistáknak azt a szilárd meggyőződését, hogy a kommunizmus végérvényesen győ­zedelmeskedni fog. Éppen ezért a mai szocializmus, amelynek minden szükséges eszköze megvan a viág­­imperializmus fegyveres szétzúzá­sához (ha ez kezet merészel emelni vívmányaira), terjedése érdekében nem folyamodik olyan eszközhöz, mint a háború. „Mi, kommunisták — mondotta N. Sz. Hruscsov —, sohasem törekedtünk és nem is fo­gunk törekedni arra, hogy céljain­kat ilyen borzalmas eszközökkel érjük el — ez immorális volna, s ellenkezik kommunista világnéze­tünkkel. Mi abból indulunk ki, hogy a szocializmus fejlődéséhez nincs szükség háborúkra.“ „Meggyőződé­sünk, hogy a szocializmus és a ka­pitalizmus békés versenyéből a szo­cializmus kerül ki győztesen, a ka­pitalizmus pedig elkerülhetetlenül lelép a történelem színpadáról. Ugyanúgy, mint annak idején a feudalizmus, amely átengedte helyét a kapitalizmusnak.“ A kapitalizmus még jelentős tar­talékokkal és nagy erőkkel rendel­kezik, arathat egyes helyi győzel­meket a demokratikus mozgalom felett ebben vagy abban az or­szágban, lassíthatja a társadalom előrehaladását az egyik vagy a má­sik területen. De az október utáni korszak történelmi tapasztalatai azt bizonyítják, hogy ezek a sike­rek ideiglenesek, mulandók. A kapi­talizmus nem állíthatja meg a ha­talmas léptekkel haladó történelmet, amely egyre inkább azonosul a kommunizmussal. Még a világhábo­rú segítségével sem érheti ezt el. Sőt, ma már az a képessége is erősen korlátozott, hogy újabb vi­lágháborúba sodorja az emberisé­get. Az az idő, amikor a kapita­lizmus írta elő, hogy milyen le­gyen a világ rendje , a múltba tűnik. Az emberiség a társadalom el­kerülhetetlen belső törvényei foly­tán a szocializmus felé halad. Az ügy, amelyet a Nagy Októberi Szo­cialista Forradalom elkezdett, az egész világon diadalmaskodni fog. Nincs a világon olyan erő, amely ezt megakadályozhatná. (Megjelent ..A béke és szocia­lizmus kérdései" •"­. számában.) Nyomatott întreprinderea „Poligrafică“, Temesvár. Szerkesztőség (Telefon 55 94, 55-95) és kiadóhivatal ( Telefon Csütörtök, 1958 november 6 55-74), I., Engels­ utca 2. szám

Next