Szabad Szó, 1959. január-március (16. évfolyam, 1-76. szám)

1959-01-30 / 25. szám

Péntek, 1959 január 30 Tevékenyen működnek könnyűipari vállalataink MTTE-körei 'T­­udományunk könnyűipari vál­­­lalatainak MTTE-körei az el­múlt év folyamán tevékenyen dol­goztak az üzemekben felmerült műszaki kérdések megoldásán, s behatóan foglalkoztak a technikai káderek szakmai továbbképzésével. A Temesvár­ tartományi MTTE-fiók könnyűipari szakosztálya országos viszonylatban a bukaresti szakosz­tállyal egyetemben a legjobb ered­ményt érte el, amiért elismerését fejezte ki az MTTE országos ve­zetősége. Nézzük meg, miből is állott ez a gyümölcsöző tevékenység. Az üzemek gépi felszerelésének kor­szerűsítése, a fonaltúlsodrással el­érhető nyersanyag-megtakarítások, valamint a szövőgépek hatásfoká­nak növelése voltak a legfőbb cél­kitűzések, amelyeknek érdekében igen szépen tevékenykedtek az üzemi körök Itt feltétlenül ki kell emelni a könnyűipari szakosztály vezetőségének aktív irányítását (el­nök Dumitrescu Ştefan mérnök). A gépi felszerelések korszerűsí­tése révén jelentősen növekedett a munka termelékenysége, ami kiha­tott az önköltségi ár alakulására, elősegítve annak lényeges csökken­tését. Ezen a téren a következő üzemi MTTE-körök értek el kima­gasló eredményt: a „Fónagy Já­nos“ kötöttárugyárban megoldották egyes alacsonyabb finomsági szá­mú gépeknek magasabb finomsá­gúra való átalakítását Ezzel a kö­töttárukhoz felhasznált fonal meny­­nyiségét csökkenthették, ugyanak­kor a sűrűbb kötéssel a minőség is javul. Hasonló szép megvalósítás­sal dicsekedhetnek az „Ocskó Te­réz“ harisnyagyárban is a műsza­kiak, akik egy új 18-as finomságú, automatikusan működő körkötőgé­pet terveztek és szerkesztettek, a­­melynek a „Pioner“ nevet adták. E gép megszerkesztésével és üzem­beállításával a gyár egymillió lej megtakarítást ért el. A Gyapjúipar mérnökei és tech­nikusai az elmúlt évben a nyers­anyag megtakarítására országos kezdeményezést indítottak a fo­naltúlsodrással elérhető fajlagos fogyasztás csökkentéséért. Ezzel a kezdeményezéssel, amelyet alapos számítások előztek meg, e gyár munkaközössége az elmúlt év folya­mán több mint 1.600.000 lej ér­tékű fonalnak való gyapjút takarí­tott meg. A temesvári Bumbacus­­gyár technikusai és mérnökei egész sor új, ízléses és szép divatcikk­minta tervezésénél tűntek ki. Ezek a minták a külföldi kiállítások és nemzetközi vásárok látogatóinak elismerését is kivevtá­k A Kalapgyár MTTE-köre kidolgozta a viszkoza­­f­on­álból készíthető nyári fehér (úgynevezett szalma)-kalapok gyár­tás­ technológiáját. A „Nikosz Belo­­jánnisz“-gyárban a latexből készü­lő gumicikkek jó minőségű gyártá­sát segítették elő a műszakiak. A „Bernét Andor“ - kesztyűgyárban 280.000 lej megtakarítást eredmé­nyezett az ottani körben tevékeny­kedő műszakiak megoldása, annak kidolgozása, hogyan lehet krómsó­kat alkalmazni az új cserzéstech­­nológiában. z aradi Teba-gyár MTTE-kö­­reiben részletesen kidolgoz­ták és megvitatták a szövőgépek hatásfokának emelését célzó intéz­kedéseket. Hogy mennyire helyes volt a mérnökök és technikusok aktív bevonása ezen akcióba, azt az eredmények igazolták. Ebben a gyárban az 1957 decemberi gép­kihasználási mutatókhoz viszonyít­va az elmúlt évben nem kevesebb, mint negyven százalékkal emelke­dett a szövőgépek hatásfoka. Ezzel az eredménnyel a bukaresti In­dustria Bumbacului B kollektívá­jának kezdeményezése terén or­szágos viszonylatban is az elsők közé kerültek. De szép eredménye­ket mutathatnak fel a szövőgépek hatásfokának emelésére indított ak­cióban a Lugosi Textilipar, az or­­sovai „Cazanele“­szövöde, az UTT, az „Arta Textila“ és még több más gyár dolgozói is, akik között a mű­szakiak igen sokat tettek ezen ak­ció sikeréért. Az elmúlt év mérlegében szere­pel még egész sor tudományos és szakmai ismeretterjesztő előadás megszervezése, amelyek mind nagy segítséget jelentettek a munkások szakmai színvonalának fejlesztésé­ben. Az idei tervükben a tartományi könnyűipari szakosztály tagjai tervbe vették a gyakoribb tapasz­­latcserét, a tudományos dolgo­zatok ismertetését, az úyítótevé­­kenység aktívabb segítését, egy dokumentációs központ létesítését a hazai és külföldi technikai kiad­ványok megismertetésére, az egyes üzemi körök közötti szorosabb kap­csolat kiépítését, a tagok számá­nak növelését —­ különösen a női dolgozók bevonásával —, a terme­lési értekezletek műszaki színvona­lának emelését stb. A Mérnökök és Technikusok Tu­dományos Egyesülete könnyű­ipari szakosztálya, mint láthatjuk, szép tevékenységről számolhat be az elmúlt évről. Tagjainak minden lehetőségük megvan rá, hogy a tervbe vett akciókat az idén szin­tén ilyen eredményesen vigyék vég­be, erre kötelezi őket Gheorghiu- Dej elvtársnak a novemberi ple­nárison előterjesztett jelentése is. A műszakiak tekintsék legfőbb fela­datuknak úgy szervezni meg munkájukat, hogy annak az ön­költségi ár csökkentése legyen a mércéje. MUSZTAFA SZEPTORA, a tartományi MTTE aktivistája Értékes megvalósítások Igrisen A felszabadulás utáni esztendők­ben az igrisi dolgozó földművesek is az uj élet építésének útjára tér­tek. Önkéntes munkával sok szép eredményt értek el községük fej­lesztése terén. Uj iskolát építettek, óvodát létesítettek, bevezették a villanyvilágítást s most van fo­lyamatban egy egészségügyi ház berendezése. Legutóbb régi vágyuk teljesült: vetítőgépet kaptak. Az el­ső mozielőadáson nagyszámú hon­polgár vett részt. A legnagyobb, s igen jelentős megvalósítás azon­ban a község kollektivizálása, mely a múlt év decemberében fejeződött be. Ez biztosítja számukra a jólé­tet, életszínvonaluk állandó neve- SUHAJDA JÓZSEF, levelező SZABAD SZÓ Szovjet mesterek tapasztalatai nyomán j­ ­­­ár maguk e szavak: „eszter­ga", „esztergályos" felkel­tik az ember kíváncsiságát. Szinte maga előtt látja a nagy hőtől azúrkék színre vált forgácsokat, amint sercenve pattannak szét a kés nyomán. Gyakran hallunk ilyen kifejezéseket, mint: Bikor­­módszer, gyorsfémvágás stb., és ha nem is ismerjük pontos miben­létüket, annyit mégis tudunk ró­luk, hogy az esztergályozás for­radalmasításának kifejezései. Mert mélyreható változások mentek végbe e munkaterületen, mint a­­hogyan már az esztergályosok sem a régi emberek. Erről különben meggyőződhe­tünk akkor, ha ellátogatunk a Bánsági Fémipar eszterga-részle­gébe. Amint belépünk, mindjárt egy nagy eszterga vonja magára a figyelmünket. A gépben jókora átmérőjű anyag van befogva, a­­melyről vastag réteget hántol le a kés, közben Balázs András esz­tergályos egyik fiatalabb munka­társát oktatja. — Ez az, ami új az emberben, mert valamikor az esztergályos­­szakmát is úgy kellett ellesni a mestertől — mondja — Útmuta­tást, kész, kitapasztalt munka­­módszert bizony senki, nem ka­pott. Balázs elvtárs nem tartozik a bőbeszédű emberek közé, de ami­kor szakmájára terelődik a szó, sok szeretettel magyarázgatja az esztergályozás titkait. Inas éveiről nem sokat mond. — Olyan volt az enyém is mint sok más ezer inasgyereké — zár­ja le egy sokatmondó kézlegyin­téssel szakmai pályafutásának el­ső fejezetét. A felszabadulást kö­vető időkről beszél, amikor mint párttag az élet minden területén — ahova csak a párt állította — erejétől telhetően hozzájárult az új élet építéséhez. Majd ismét kedvenc beszédtémájához tér visz­­sza. — Miután visszakerültem az eszterga mellé, észrevettem, hogy bizony itt is komoly változások történtek. Eltűnt az önző maga­tartás, és a munkatársak előttem teljesen új munkamódszerekről vitáztak. Nemegyszer csoportok­ba verődve meglátogatták a tech­nikai könyvtárt, hogy a napi munka folyamán felvetődött kér­déseket tisztázzák. Eleinte csak f­igyeltem az emberek egymást se­gítő igyekezetét, majd észrevétle­nül kezdtem részt venni a viták­ban. De az én hozzászólásaim bizony vérszegények voltak, mert, mint mondottam, a viták tárgyát teljesen új szakmai kérdések ké­pezték. Amikor munkatársaim fel­világosítottak, hogy ezekről a kér­désekről brosúrák, szakmai tanul­mányok jelentek meg, hozzálát­tam a tanuláshoz. Ekkor ismer­kedtem meg először Bikov szov­jet esztergályos módszerével, majd elsajátítottam később Koleszov és Bortkevics munkamódszereit is. Eleinte a technikai könyvtárat lá­togattam, utána, — mivel olcsón hozzájuthat az ember — magam is gyűjteni kezdtem a szovjet esztergályosok tapasztalatait is­mertető szakkönyveket. Most is Bikov mód­sz­er­ét használom, mert nálunk ez a legalkalmasabb. K­/­­ost már nem kell kérdezget­ni Balázs elvtársat. Előkap a szekrényből egy vaskos eszter­gakést, műértő szemmel végig­mustrálja, majd nagy szakérte­lemmel „bemutatja": — A Bikov-módszer egyik igen fontos tényezője a kés helyes é­­lezése így ez a kés nagy fordu­latszámot elbír anélkül, hogy el­tompulna. Mi, kívülálló emberek bi­zony semmi különöset nem látunk rajta, az esztergályos azonban e­­gész hosszú sorát mondja el azon előnyöknek, amelyekkel a kés ren­delkezik. Megtudjuk azt, hogy áll­ja az ütéseket, mintegy 45 percig tartja a vágóélet, nagy fordulat­­számmal lehet esztergálni stb. stb. De nemcsak ennyiből áll Bi­kov módszere, hanem kiterjed minden tényezőre, ami a munka termelékenységét befolyásolja, így többek között arra is, hogyan kell a szerszámokat elhelyezni, hogy azok mindenkor kéznél legyenek miképp lehet minél kevesebb mé­réssel pontos alkatrészt gyártani, és ami jelen esetben a legfonto­sabb: a munkabrigádok megszer­vezésével is foglalkozik. Ugyanis Balázs elvtársék brigádban dol­goznak: futószalagrendszer for­májában munkálják meg az al­katrészeket, ami jelentősen meg­növelte a termelékenységet. Példa erre a múlt hónap is, amikor mintegy 12 százalékkal haladták fúl tervfeladatukat. A szovjet mesterek példájára — amint a továbbiakból megtud­juk — azon kívül, hogy végleg megszűnt az egymás közötti „fél­tékenykedés" az esztergályosok maguk is gondolkozni kezdtek a sajátos munkák meggyorsításán, így ha megkérdezzük Balázs elv­társat, — először ugyan szerény­kedik és számtalanszor hangsú­lyozza, hogy nem egyedül, hanem másik két munkatársával készítet-­t­­e —, elmondja, hogy ő is kidol­gozott egyes munkafolyamatok meggyorsítását célzó jól bevált munkamódszereket. ___ [S nem nagy dolog az egész — magyarázza ismét szűkszavúan —, ha nem jöttünk volna rá mi, előbb-utóbb mások vezették volna be. Tulajdonképpen­­ egy késtartót szerkesztettünk —­­ adja be a derekát, mikor látja­ , hogy nincs kiút —, amelybe egy-­­­szerre öt kést lehet befogni. U­­­­gyanis akkoriban egy lépcsősze- í ró alkatrészt gyártottunk, és ál­landóan változtatni kellett a kés helyzetén Az új módszer — a­­mint később megtudtuk — mint-­­ egy negyedére csökkenti az egyes­­ darabok megmunkálási idejét. — Annyit mondhatok — foly­­­tatja —, hogy amióta a szovjet módszereket tanulmányozzuk, ná­­­lunk is feloldódott az a merevség, amely annyira jellemezte a szak­mabelieket. Most már egymást­­ túlszárnyalva igyekszünk mind-­­ jobban elsajátítani a jól bevált­­ módszereket, és arra törekszünk,­­ hogy a munkánkban előforduló le-­­­hetőségeket mindjobban kihasznál­juk. Ezek után minden további nél­kül számot vethetünk azzal, mit jelentett esztergályosaink számá­ra a szovjet mesterek tapasztala­ta, milyen hatást váltott ki belő­lük az a tény, hogy a szovjet esztergályosok nemcsak kutattak új, megfelelőbb munkamódszerek után, hanem önzetlenül tovább is adták azokat. Ez is egyik ténye­zője annak , amint Balázs elv­társ is megállapította hogy ma már a mi szakmunkásaink is együttes erővel, fáradhatatlanul kutatnak jobb munkamódszerek után, és ami még ennél is fon­tosabb, a kész eredményeket min­den további nélkül átadják mun­katársaiknak. SIPOS JÁNOS iiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiniiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiHiiiHiiiiiiiiiiiBii(iiiuuiuiiiiiiiiiimiiiiHimiBi«iiimHiii iiiimiiiiiiiiiiiiiHiiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiniitiiimii 1 Meqielenţ M j 1959 januári száma, gazdag és változatos tartalommal­­ I Átlapozva az tt] számot, min­­­­denekelőtt a Szovjetunió új, hét­­­­éves tervének képösszeállítása,­­ valamint a Hazánk világpoliti­­­­kai tevékenységéről közölt ada­­­­tok ragadják meg figyelmünket.­­ A Dolgozó Nő, mint az Orszá­­­­gos Nőtanács folyóirata, jelen­­­­tős teret szentel a nőbizottsági­­ feladatok konkrét tárgyalásának.­­ Az üzemekben dolgozó fiatal lá­­­­nyok kérdésével foglalkozó ri­­­­port a marosvásárhelyi „Petőfi I Sándor“ kesztyűgyár dicséretre­­­ méltó kezdeményezését példázza. s egy másik közlemény Elena I Stolnischi cernavodai házikönyv­­­­tárosnő babona elleni harcáról ir. I Harminctagú nőküldöttség láto­tz­gatott el a baráti Bulgáriába, s erről is színes beszámoló emléke­­­­zik meg. I Sokoldalú, színvonalas kultu- I rális anyag, színházi beszámoló "fmiiiiiiiiiiiHiiiiiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiiiHiiiimiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiuiiii tarkítja a lapot; fényképriport a g széki fonót örökíti meg. A csa- g láddal foglalkozó cikkek, a leá-­­ nyoknak adott tanácsok, a kozva-­­ gyón kérdéseivel foglalkozó a­­g nyagok: mindez fokozza a ja-­g nyári szám változatosságát; a­­ közkedvelt „Kedves Bori“ leve­­g­lezéssel szerepel. A divatbemu­ | tató gazdag anyaga bizonyára­­ nagy érdeklődést kelt majd, a­­ receptek rovatából a cukorbete­­g­­ek diétája érdemel különös fi- | gyelmet. A melléklet orvosi, koz- | metikai tanácsai, a gyermekvi­ g­lág által annyira várt „Kispaj­ g­­ás“ meséje, a folytatásban­­ közölt Marin Preda-novella új g bizonyítékai annak, hogy a Dol- l gozó Nőben mindenki megtalálja g kedvenc olvasmányát.­­ A Dolgozó Nő januári száma g kapható minden újságárusnál, g ára 2,50 lej. A részlegek ütemes termelése — az üzem tervfeladatai teljesítésének alapfeltétele Mivel az üzemek, vállalatok terve a népgazdasági terv szerves része, a népgazdasági terv teljesítése végső fokon valamennyi iparvállalat stb. tervének teljesítésétől függ. A vállalatoknak nem csupán a mennyiségi mű­­tatszámokat kell megvalósítaniuk, hanem kötelezően teljesíteniük kell a minőség tervét is a megállapított szabványok és a tervben előirányzott ön­költség figyelembevételével. Mindezekből kitűnik, hogy a vállalat ütemes, egyenletes munkájának megszervezése az egész tervidőszak folyamán a terv maradéktalan teljesí­tésének egyik alapfeltétele. A vállalat tervfeladatainak megvalósításában valamennyi részlegének munkájára támaszkodik, így megkülönböztetett jelentőséget nyer e rész­legek munkájának egybehangolása, va­lamint olyan megszervezése, amely biztosítja az egyenletes tervteljesítést, kiküszöbölve ezáltal annak szükséges­ségét, hogy a tervidőszak végén „haj­rával“ kelljen behozni a lemaradást. Az egyenlőtlen munka, amelyet a tervidőszak elején a lanyhaság, a közepén némi felélénkülés, a végén pedig a „hajrá“ jellemez, kedvezőtle­nül hat a részleg tevékenységére. A tervidőszak eleji lanyhaság azt jelenti, hogy nem használják ki kellőképpen a munkaidőt, ennek pedig egyenes következménye az önköltség növekedése. Az időszak végi „hajrák“ idején viszont túlságosan igénybe ve­szik a felszerelést, ami a gépek rongálódásához és korai elkopásához, túlórázáshoz és következésképpen a béralap túllépéséhez, a termékek minő­ségének romlásához, valamint a selejtszázalék növekedéséhez vezet. Az egyenlőtlen munkának azonban más káros következményei is van­nak. Tekintve, hogy a különböző részlegek együttműködnek, ha az első műveleteket végző részlegek késéssel, a tervidőszak (pl. hónap) végén szál­lítják az alkatrészeket a befejező részlegeknek, ez utóbbiak már nem képe­sek határidőre elkészíteni a szükséges összeszerelési, vagy simítási mun­kálatokat, s így végső fokon az üzem nem tudja teljes egészében megvaló­sítani előirányzott tervét. Az ütemes tervteljesítés azt jelenti, hogy a tervidőszak minden részében egyenletesen, egyformán teljesítjük a tervet. A havi terv ütemes teljesítése esetén tehát a hónap minden tíznapjának (dekádjának) termelése egyenlő, míg a dekád keretén belül minden nap, illetve műszak, minden órájában egy­formán teljesítjük a tervet. Ütemes munka megszervezése esetén a részlegnek minden tíznapban a havi terv 33,3 százalékát kell teljesítenie. Az ütemes munka megszervezése a termelés típusától (tömeggyártás, sorozatgyártás, egyedi gyártás) függően változik. Az ütemes termelést a következő főbb tényezők figyelembevételével valósítjuk meg: — a termelési feladatok helyes kiszámítása, és a feladatok felosztása műhelyek, munkahelyek szerint; — a termelés zavartalan menetet biztosító feltételek idejében való meg­teremtése, a kihasználatlan munkaidő kiküszöbölése érdekében; — a termelés napi nyilvántartása és ellenőrzése; a termelési űrök ki­töltése, a termelés teljes mennyiségének helyreállítása céljából. A részrec? ütemes tervterjesí tésének megszervezése .V­izsgáljuk meg közelebbről azt, hogy milyen mérték­ben tesz eleget ezeknek a köve­telményeknek az aradi „G. Di­mitrov"-vagongyár előkészítő rész­legének munkaközössége Mindenekelőtt szükséges ismer­nünk azt, hogy az aradi „G. Di­m­­itrov“-vagongyár termelési típu­sát sorozatgyártás, mégpedig há­rom fő termék: személyszállító, fedett teher-, és ércszállító vago­nok, valamint több kisebb jelen­tőségű, a kooperációs terv kere­tében más vállalatok számára elő­irányzott megrendelés képezi. Ily módon tehát az előkészítő részleg is sorozatgyártásra rendez­kedett be. Ezért az itt szükséges, ütemes termelést biztosítani hiva­tott tényezőket fogjuk ismertetni. A termelési folyamat tervszerű irányítása céljából az üzem ter­melési osztálya (diszpécserszol­­gálat) gyártási grafikon szerint minden tervidőszak elején egybe kell hogy hangolja a különböző részlegek munkáját, megállapít­va a félgyártmányok, alkatrészek és szerkezetek átadásának határ­idejét , tekintetbe véve a gyártá­si részlegek között szükséges idő­beni eltolódásokat. Ennek alapján a részleg vezető­ségének meg kell határoznia, hogy melyik termékből mennyit kell ter­melnie a műhelynek és mennyi jut ebből minden egyes munka­helyre a különböző időszakokban, továbbá azt, hogy hogyan látják el a munkásokat a termeléshez szükséges szerszámokkal, készü­lékekkel, anyagokkal, rajzokkal stb. A termelési feladatok kiszámí­tása és műhelyek, egyének, gé­pek szerinti helyes felosztása nagy fontosságú, mivel a munkahelyek vezetői, a mesterek csak akkor képesek a munkát kedvező felté­telek között kiosztani, ha ismerik a tervfeladatokat s lehetővé teszik minden egyes műhely, munkahely termelőképességének kihasználását. A vagongyár előkészítő részle­gének vezetősége már a hónap első napján közli a munkahelyek vezetőivel, a mesterekkel, főmes­terekkel a havi tervfeladatokat. Így a vezetők idejében mérlegel­ni tudják az előttük álló tenni­valókat és késedelem nélkül ké­pesek a tervfeladatokat brigádok, munkahelyek szerint felosztani. Ily módon a szakszervezeti csoport­­gyűléseket a hónap 2—3. napjá­ig meg lehet tartani s a munká­sok igy idejében értesülnek a ten­nivalókról amelyek alapján aztán már a hónap első napjaiban elő tudnak készülni a tervfeladatok valamint felajánlásaik megvalósí­tására és túlszárnyalására. A tervfeladatok idejében való megismerése nagymértékben hoz­zájárul a termelés ütemességének biztosításához. Csak így születhet­nek meg olyan eredmények, mint amilyeneket a múlt év decemberé­ben Rózsa Mihály lakatos cso­portja (39% túlteljesítés), Mín­­zat Sava autogénhegesztő csoport­ja (23% túlteljesítés) és mások elértek. A terv ütemes teljesítésében fontos szerepe van a munkahely mű­s­z­a­k­i - a­dm­i­n­is­z­t­r­a­t­í­v d­okumen­tációval történő ellátásának is. Lényeges, hogy a szükséges raj­zokat a munkás időben megkap­ja, mert csak így kerülhetjük el azt az előkészítő részlegen nem ritka esetet, amikor a munkás kénytelen értékes időt veszteget­ni valamely részlet- vagy össze­állítási rajz megszerzésére. A tapasztalat azt mutatja, hogy a munkalapok határidőre való el­készítése és átadása a munkás­nak — amely talán az első lá­tásra egyszerű adminisztratív in­tézkedésnek tűnik — fontos sze­repet játszik a termelésben. A munkásnak, a brigádvezetőnek ismernie kell az elvégzendő mű­velet előírt idejét (normáját), va­lamint a művelet osztályozását (kategóriáját). Ellenkező esetben előfordulhat az, hogy a kelleténél magasabb szakképzettségű mun­kás fog hozzá a kiskategóriájú művelet elvégzéséhez, vagy pedig, a norma ismerete nélkül, túlha­ladja az előirányzott munkaidőt A termelés zavartalan menetének biztosítása elsősorban a részleg műszaki-ad­­minisztratív vezetőségére hárul, amely állandó figyelemmel kell kísérje a termelés kibonta­kozását, hogy kellő időben köz­beléphessen az előadódó nehéz­ségek elhárítása, a termelés fo­lyamatosságának biztosítása érde­kében, Így mindenekelőtt figyelemmel kell kísérniök azt, hogy a szük­séges nyersanyagok, alkatrészek idejében érkezzenek a műhelybe. Ezáltal biztosíthatjuk a munka­helyek tervszerű ellátását. A ter­melési osztály által azonnal érte­síteniük kell az üzem vezetősé­gét, mihelyt a beszerzési osztály vagy a többi részleg nem szállítja az előírt időben a szükséges a­­nyagokat, alkatrészeiket és így hátráltatják a részleg munkáját. Ugyanakkor a részleg vezetőségé­nek lankadatlan figyelemmel­ kell kísérnie azt is, hogy a többi rész­leggel szembeni kötelezettségeinek teljes mértékben és a megszabott időre tegyen eleget, így azoknál a munkahelyeknél, ahol lemaradás mutatkozik, azon­nali erősítésről kell gondoskodni, hogy a késést a legrövidebb időn belül kiküszöböljék, mert csak ily­módon kerülhető el az, hogy ne akadályozzuk a többi részleg mun­káját, végső fokon pedig az üzem gyártásmenetének normális kibon­takozását. Az előkészítő részleg munka­közössége ismételten tanújelét ad­ta annak, hogy az előálló késése­ket kiküszöböli, így pl. egy idő­ben komoly akadályok gördültek a fedett tehervagonok bizonyos alkatrészeinek elkészítésében, és nem tudták azokat határidőre el­szállítani az asztalosrészleghez. Ezért ezen alkatrészek gyártását amelyeket addig egyetlen munka­helyen állítottak elő, három kü­lönálló csoport között osztottál­ fel. Ily módon nemcsak a késés gyors megszüntetését érték el, ha­nem azt is, hogy azóta kivétel nélkül teljesíteni tudták az aszta­losrészleggel szembeni kötelezett­ségeket. Mindezek ellenére — bár sok­kal kisebb mértékben — még min­dig lemaradás tapasztalható e­­gyes munkadaraboknak a szerei­de, valamint a befejező részlegek számára történő átadásában. Ahhoz, hogy a termelési tervet a grafikon szerinti arányban és határidőre teljesíthessük, rendkí­vül fontos a váratlan megszakí­tások kiküszöbölése. Ez nagymér­tékben azon múlik, hogyan szer­vezik meg a folyó, a közepes és főjavításokat, s a főgépészosztály, valamint a részlegek keretein be­lül működő karbantartó csopor­tok munkájának megjavításától függ. Csak a felszerelés helyes karbantartása és előkészítése ré­vén biztosíthatjuk azt, hogy az üzemeltetés idején ne kerüljön sor gép leállásra. Az előkészítő részleg vezetősége a fontosabb gépek (mint például a daruk vagy fúrógépek) javítását vagy ellenőrzését lehetőleg ünnep­napokon vagy vasárnap végzi, hogy ezáltal is csökkenjen az az idő, amelynek során ezek a gé­pek nem dolgoznak. E téren elis­merés illeti Coşa Constantin, va­lamint Dobrescu Mihai karban­tartó csoportjainak önfeláldozó munkáját. A terv ütemes teljesítésének szempontjából nagy jelentősége van a belső szállítás jó megszer­vezésének is. A tapasztalat azt mutatja, hogy ahol nem fordíta­nak kellő gondot e kérdésre, ott a kész, sürgős munkadarabok gyak­ran napokig várnak a­z elszállí­tásra, miközben más, kevésbé sür­gős alkatrészeket szállítanak el rendeltetési helyükre. Ez a tény káros hatást gyako­rol nem csupán azokra a dolgo­zókra, akiket akadályoz az illető alkatrész hiánya, de azokra a munkásokra is, akik — a munka­darabok sürgősségének tudatában — minden erőfeszítésüket ezek el­készítésére fordították s mégis na­pokig elszállitatlanul látják Ez­által az illetékes mester, műveze­tő vagy részlegfőnök szavahihe­tősége komoly csorbát szenved­­ munkások előtt A termelés nyomon­­követésére szükséges, hogy a részlegek dia­grammákkal, grafikonokkal rendel­kezzenek, amelyekből kitűnjék az, hogy melyik munkahelyen végzik a műveletet, valamint az illető termék előállításához szükséges minden egyes művelet kezdeti és befejezési időpontja E diagramménak kettős szere­pe van: elsősorban az ütemes termelés megszervezése, másod­sorban pedig az operatív veze­tés, az ellenőrzés és az egyen­­letes termelésben elért eredmé­nyek felmérésének eszköze. Az előkészítő részleg minden mestere, sőt a csoportvezetők leg­nagyobb része is rendelkezik ilyen diagrammákkal. Ezekbe rendszeresen bevezetik a kapott anyag mennyiségét, valamint az elkészített és átadott munkadara­bok számát. Ily módon a termelés közvetlen vezetői minden pilla­natban tudják azt, hogy hány va­gon számára készítették el az il­lető alkatrészeket, mennyire van még anyaguk vagy ha már kifo­gyóban van, kitől kell azt meg­­kapniok, s így azonnal megtehe­tik az intézkedéseket a hiányzó alkatrészek megszerzésére és el­készítésére. A részleg vezetőségét a disz­pécserek állandóan tájékoztatják minden munkadarab gyártási stá­diumáról, s így személyesen köz­beléphet ott, ahol olyan akadályok mutatkoznak, amelyek meghalad­ják a mesterek vagy művezetők hatáskörét Ez a módszer elkerül­hetetlenül szükséges az olyan részlegeknél, ahol — mint például az előkészítő részleg esetében — csupán a személyvagonok szá­mára többezer alkatrész kerül megmunkálásra. A termelési terv teljesítése vég­ső fokon — és erről sohasem szabad megfeledkeznie az admi­­nisztratív vezetőségnek — a tö­megek alkotó munkájától függ. Éppen ezért a pártszervezet ve­zetésével szocialista versenyre kell mozgósítani a részleg mun­kásait, technikusait, mérnökeit és tisztviselőit, ösztönözniük kell a dolgozók alkotó kezdeményezését. Ugyanakkor küzdeniök kell a for­malizmus és a bürokratizmus el­len, amely fékezi a szocialista versenyt, elfojtja a tömegek alul­ról jövő kezdeményezését A rész­leg vezetőségének, a pártalap­­szervezet útmutatásával és a tö­megszervezetekkel karöltve, foko­zott munkával meg kell erősíte­nie a dolgozó tömegekben azt a meggyőződést, hogy a terv minden részlegben való ütemes teljesítéséért, a termelési képes­ség minél jobb kihasználásáért vívott harc szervesen összefügg dolgozó népünk életszínvonalának szüntelen emelésével. FAZEKAS GYÖRGY, az aradi „G. Dimitrov“ vagon­­gyár mérnöke. 3 ... „határozottabban, erélyesebben kell küzdjenek minden olyan tartalék latbavetéséért, amely beruházási és anyagmegtakarítással jár, s új, jelentős lehetőségeket teremt a termelés emelésére, az önköltség csökkentésére és a termékek minőségének szüntelen ja­vítására“ ... (Gh. Gheorghiu-Dej elvtársnak az RMP KV 1958 november 26—28-i plenárisán elhangzott beszámolójából). Január első két dekádjában a fővárosi „Mao Ce-tung“-üzem műszaki kabinetjében 11 njitási javaslatot jegyeztek ki. Tavaly a „Mao Ce-tung“-üzemben 181 njitási javaslatot tettek, ezek közül 82 újí­tást alkalmaztak s így 520.000 lejt takarítottak meg. Képünkön: Nusser István esztergályos munkahelyén, a szatmári „Unio“-üzemben. Naponta átlag 35 százalékkal szárnyalja túl normáját. Képünk előterében Dobre Nicolae munkás Hudea Tănase mérnök­kel megvitatja az egyik petróleumipari felszerelésen elvégzendő módosítást. A Lippa-rajoni nőbizottság munkiájából A Lippa-rajoni nőbizottság a tél elején 45 községben és falu­ban tanfolyamot szervezett az asszonyok, lányok számára, ahol politikai és népszerű tudományos előadásokat tartanak. A leckék az ifjúság hazafias neveléséről, a mezőgazdaság szocialista átala­­kításáról, a babonák elleni küz­delemről és egyéb időszerű kér­désekről szólnak. A rajonban 1138 asszony és leány vesz részt, rendszereben ezeken az előadá­sokon. Eddig a legtöbb faluban 6­3­7 előadást tartottak. A tan­folyamok jó meneteléért Pantea Ana, a rajoni nőbizottság alelnö­­ke, a hidegkúti kollektív gazda­ság tagja felel. Pantea elvtársnő elmondja, hogy az előadásokat románul, magyarul és németül tartják meg. A legjobb eredményt Juliţa falu­ban érték el, ahol eddig 8 leckét adtak elő. Chizdián, Baltan, és Hidegkúton a 7-ik leckénél tar­tanak. Az előadások megtartását a helybeli párt- és állami szervek vezetői vállalták. Chizdian pél­dául a második leckét Perin Gheorghe elvtárs, a helyi népta­nács elnöke tartotta, aki pártunk vezető szerepéről beszélt. Chiz­­dian és Alioson a tanfolyam hall­­gatónői adták be elsőnek felvételi kérvényüket a kollektív gazda­ságba és aktívan részt vesznek a mezőgazdaság szocialista át­alakításáért végzett politikai munkában.

Next