Szabad Szó, 1967. január-március (24. évfolyam, 6804-6879. szám)

1967-01-03 / 6804. szám

2 Kortelefon azokkal, akik a munkahelyükön őrködtek — ... HALLÓ, INTERUR­BAN? ... — Igen, itt 09... Milyen szá­mot­­ kiván? ... — Resicát is, a magaskohókat, meg Vörösacélt is, az acélmű­vet­ ... De mindenekelőtt kö­szöntjük önöket az új esztendő alkalmából, önöket, telefonoskis­asszonyokat, akik egész­­eszten­dőben oly készségesen kiszolgál­nak ... Egy kis telefoninterjút készíthetnénk... — Azonnal adom Vörösacélt... S valóban, alig egy-két perc múlva jelentkezett... De nem Vörösacél, hanem egy bájos kis női kórus: a telefonoskisasszonyok újévi jókívánságainkat egy Plu­­guşorral viszonozták!... Aztán felhangzott Petruţ Maria, az e­­gyik szolgálatos szava a telefon­­központból: . .. Este tízkor léptünk szol­gálatba társnőimmel együtt... A férjemnek már boldog újeszten­­dőt kívántam ... Egyelőre nincs túl sok dolgunk, de majd lesz éjféltájban, amikor az emberek távollevő szeretteiknek is élő­szóban fogják kifejezni érzel­meiket ... De szabad a vonal Vörösacélra! Kapcsolom... — ITT VÖRÖSACÉL ÜZEM. Igen az acélmű... Firu Dumit­ru mester beszél... Telefoninter­jú?. .. Lehet, kérem ... Nagyon jól mennek az összes kemencék... Ócskavassal és minden más a­­nyaggal el vagyunk látva, úgy­hogy nincs semmi akadálya a jó munkának... Az 1966-os eszten­dő utolsó csapolása este kilenc óra tájban történt, az adag kidolgo­zása rövid időt, alig 7 óra húsz percet vett igénybe... Az új­­esztendő első csapolása pedig ép­pen éjféltájban ... Urdea Con­stantin főolvasztár csoportjára hárult az a megtiszteltetés, hogy az ötéves terv második évének első acélcsapol­ását végrehajtsa, az I. számú kemencénél, ami­hez mindent alaposan előkészí­tettek. Szilveszter éjszakáján Firu mestert, Urdea főolvasztárt­­és társaikat —, akik munkahelyü­kön őrködtek a kemencék tüze felett — az üzem pártbizottságá­nak és vezetőségének, meg szak­­szervezeti bizottságának küldöt­tei köszöntötték. ... RESICA, kohászati KOMBINÁT, magaskodó részleg... Az a kollektíva, mely tavaly több mint 40 000 tonna nyersvassal gyarapította terven felül nem­zetgazdaságunk fémkészletét, az újesztendő küszöbét is —, ahogy mondani szokás — „jobb lábbal lépte át...“ — Az óév utolsó és az újév első óráiban mindkét magaskohó kifogástalanul működik — mon­dotta Sattinger Richard mérnök, a részleg vezetője. — Az I. ma­gaskohónál szilveszter éjszaká­ján Barija Aurel mester és Uros Velimir főolvasztár, a II. kohónál pedig Dăescu Alexandru mester és Fehér Sebestyén főolvasztár és társaik, csapolják az adagokat, normális a menet. — ... A TEMESVÁRI­­ VIL­LANYTELEP szolgálatos inter­venciós csoportjának vezetője a telefonnál... Ba­j van talán a hálózattal?... Kérem a címet... — Nincs semmi baj,­ legalább­is eddig ... Telefon-körinterjút készítünk azokkal, akik ezen az ünnepi éjszakán is munkahelyü­kön őrködnek... — Értem... Hát megírhatja, hogy mi készen állunk: a disz­pécser és hattagú csoportom, hogy bárhol is legyen­­baj a vezeték­kel, vagy itt az üzemben, azon­nal közbelépjünk... Andrei Vi­­chentie a nevem ... Már reggel óta itt vagyunk, 24 órás a szol­gálatunk ... A feleségemet, két nagyobbacska gyermekemet már köszöntöttem, s persze, reggel folytatjuk a szilveszterezést, il­letve az újévezést... Nem... nem észleltem semmi különöset... Talán csak azt, hogy tíz óra tájban kicsit csökkent a feszült­ség, azonban már ismét normá­lis ... Persze, este tízkor az egész városban, az egész országban, a rádió mellé, mindenütt bekap­csolták a televíziós készülékeket is... Érthető tehát az ideiglenes feszültség-csökkenés... De az­tán, saját tapasztalatunk szerint, nem volt semmi baj, élvezhettük a TV, a rádió műsorát, éppúgy, mint mindennapi villany energi­ánk biztosítása felett, ünnepnapi villanyfényünk biztosítása felett őrködtek ezen az éjszakán is And­rei Vichentie és társai... PATAKI GÉZA Szilveszter éjszakáján A lugosi kelmekészítőknél A Lugosi Textilipar klubjában a gyár számos dolgozója jött össze családosan, hogy — amint a termelésben is közös erőfeszí­tésekkel igyekeznek egyre jobb eredményeket elérni, most ugyan­csak együtt— mulatva, szórakoz­va búcsúztassák az óesztendőt, köszöntsék az új évet. Ott volt a többi között Iorga Tiberiu mes­ter családjával, Visney Ferenc, a­z egység szakszervezeti bizott­ságának elnöke és sok más, jó hírnévnek örvendő élenjáró dol­gozó és családja.­­Kitűnő hangulatban vette kez­detét a szilveszteri mulatság. Dallal köszöntötték a szólisták a gyár legkiválóbb dolgozóit, s közben egyre üresedtek a poha­rak, hangzottak a jókívánságok. Emelte a hangulatot a sok jó é­­tel-ital, a szórakoztató társasjá­tékok, az est legjobb táncosa, legjobb énekese címért való ver­sengés. S mindezt kiegészítette a televízió szilveszteri műsora, azt is sokan nézték. Közeledik­ az éjfél, elcsitul a terem. A televíziókészülék kép­ernyőjén megjelenik a bemondó, s Nicolae Ceauşescu elvtársnak, a Román Kommunista Párt Köz­ponti Bizottsága főtitkárának ün­nepi üdvözlő beszédét jelenti be. Mindenki figyelemmel hallgatja szeretett vezetőnk üdvözlő beszé­dét, jókívánságait. .. .Éjfél, összekoccannak a ne­dűvel teli poharak... Se szeri se száma a jókívánságoknak. Mo­solyogva, boldogan köszöntötték mindannyian az új esztendőt, s folyt a mulatás, ingadozás egé­szen hajnalig. FIATALSÁG, JÓKEDV Az alig néhány hónapja újjá­alakított Sinaia vendéglő fel­készülve várta ifjú vendégeit. Itt adtak találkozót egymás­nak a temesvári fiatalok, KISZ- tagok. S a házigazda ez eset­ben nem a vendéglő felelőse volt, hanem a Temesvár városi KISZ-bizottság, amely megszer­vezte az ifjak szórakoztatását. A zene hívogató akkordjai kiszűrődtek a habkönnyű se­lyemfüggönyök mögül, benn az asztalok körül jófajta borok készítették elő a jókedvet. A télifa színes villanyégői hozzá­járultak a megfelelő hangulat megteremtéséhez. S aztán meg­érkeztek a pincérek is! Hama­rosan ott párolgott a frissen sü­tött fatányéros, a hagyományos szilveszteri töltött káposzta, s egy ilyen éjszaka után ki tud­ná felsorolni mindazt, amit fel­szolgáltak a pincérek, hogy valóban vidám legyen a fiata­lok óévbúcsúztatása és az új­esztendő köszöntése. Aztán a hallgatók lágy dalla­mát a tánczene friss üteme vál­totta fel. Az első párok már kiléptek a táncparkettre, s haj­nalig teljes „ütemmel“ műkö­dött a szórakozási és szórakoz­tatási műszak. A fiatal UMT- beli munkás keringőt táncolt az építészhallgatóval, s az örök­ifjú tánc magával ragadta a fiatal mérnököt, az eddig visz­­szahúzódott MTSZ-tagot, mind­azokat, akik helyet kaptak a bizony most szűknek bizonyult tánctéren. Ott találkoztunk Vasile Ian­­chici fiatal munkással, a Te­mesvári Közszál­lítási Vállalat­ból, Udrescu Marianával, a Be­ga konfekciógyár KISZ-szerve­­zetének tagjával, Mihailescu­­Iliével, a Román Bőripar labo­ránsával, s megannyi ifjú él­munkással. Csupán akkor állt le néhány percre a tánc min­denkit magával ragadó forga­taga, amikor a rádióban fel­hangzott Nicolae Ceauşescu elv­társ újévi köszöntője és aztán az 1966-os esztendő utolsó gongütése. Ekkor 300 fiatal u­­jongta a hagyományos újév­köszöntőt: La mulţi ani! A felköszöntés mellé megannyi pohár kristályhangja szolgál­tatta a kísérőzenét. S aztán folytatták ott, ahol az 1967-es esztendő érkezése megszakította a szórakozást. Az év első hajnala, napsütéssel fo­gadta a temesvári­­ fiatalokat, akik csoportosan indultak ... boldog újévet köszönteni; is­merősöknek, barátoknak, ro­konoknak. GÖDÖR KÁROLY összecsendülnek a poharak. Boldog újévet kívánnak egymásnak az ifjak szilveszteri mulatságán rész­vevők Boldogságát — bő termést! A bodófalvi mezőgazdasági termelőszövetkezet tagjai mint minden évben, ez alkalommal is közösen búcsúztak el az óesz­tendőtől, s­­ a boldogságra, gazda­ságuk további erősítésére ürítet­ték poharukat. A kulturotthon­­ban tartott szilveszteri mulatsá­gon mintegy 250 helybeli lakos, köztük Varga János, a termelő­­szövetkezet elnöke, Majsai Pál, Pataki István, Kiss Sándor, Szép Jolán, Diriczi Zoltán és mások családtagjaikkal együtt vidám hangulatban fogadták az újévet. A jókedvet nemcsak a termelőszö­vetkezet zenekarának tagjai, ha­nem különböző meglepetésekkel a szervezőbizottság is fokozta. Többek között malacot és köny­veket sorsoltak ki. Reggelig szólt a zene, folyt a tánc. ! Az első hívás, az első kapcsolás szilveszter éjszakáján: „Boldog Úr­’esztendőt!.. Szabad Szó cSzü­letéái éaiík — 1967 Mialatt poharak csendültek össze és elhangzottak a sze­­rencsekivánatok, mi­alatt kicsit mámoros jókedvvel az uj évbe léptek itt az embe­rek, reménnyel, vá­gyakkal teli... a­nyák adtak életet gyermekeiknek. Minden évben, minden évkezdő na­pon uj meg uj gyer­mekek születtek, ün­nepeltek a családok, virágot hoztak az újdonsült apák, s az anyák­­ugyanolyan szívre­pesve várták az első találkozást a bébikkel, mégis van valami kuriózum ab­ban, ahogyan az e­­semények találkoz­nak. Amikor a te­mesvári szülészeten elhangzik a diadal­mas, szinte mágikus erejű mondat — fiúval kezdődött az újév! — gondolat­társítások veszik kö­rül a kijelentést. Va­lahogy erőt, bizton­ságot érzünk ebben az „örök“ természeti rendben, melyet egy egészséges gyermek­hang nyit meg. A nap hősét, a fe­­ketehajú Cristinelt anyjánál találom. Az első találkozás nagy pillanata, a meghitt anyai öröm boldog kibomlásának percei ezek. Ilyenkor nehe­zen tud szóhoz kez­deni az ember. — Első dolgom lesz — töri meg az anya a csendet, miután megtalálja fia szá­mára a legkedve­zőbb helyet —, hogy megnyiratom. Nevetünk, mert Cristinel selymes fe­kete haja kislányo­­san hull a nyakába. Szép gyerek, nagyon szép — jutnak eszem­be az orvos és a nővér szavai. — Én lányt szeret­tem volna, mert van már egy fiam, de így is nagyon jó. A fér­jem örült neki, fő az, hogy egészséges és szép a gyerek... Szép, dehát melyik nem szép a nyolc kis „67“-es közül? A 23 éves Pálmán Gheorghina egy kis­lányt szorít magához, a gyerek nevét kér­dem, de ő tanácsta­lan, az első szülés iz­galmában el is felej­tett erre gondolni... Az apja, ő biztosan gondoskodott már er­ről. Az apák ... sokan közülük itt, a váró­teremben töltötték a szilveszter éjszaká­ját. Ki tudja meny­nyi izgalommal, tü­relmetlen várakozás­sal, reménnyel és féltéssel... Az apák, most is ott ülnek csendben a padokon, a „várás“ nehéz óráit élik. Hisz ma is születnek, hisz nincs olyan nap, hogy ne lenne csalá­di esemény ebben a kórházban..­. (Kez.). Álljon csak meg egy percre, Télapó! Tudom, hogy amikor mindenki az új esztendőről beszél, nem il­lik ócska, megfakult emlékekkel előhozakodni. Ha mégis meg­­sértem az illendőséget, ez azért van, mert az ember emlékei rendszerint neveletlenek. Én most arra az egyedüli Télapóra em­lékszem, amelyik engem is meg tudott hódítani. Pedig igazán közönséges volt, gyalog járt és nem is nézett rám. Nagyon sie­tett. — Álljon csak meg egy percre, Télapó — kiáltottam utá­na, mert beszélni szerettem vol­na vele. De ő nem állt meg. Miért? Talán mert ilyen volt a természete. Ez járt az eszemben, amikor a hatalmas fenyőfa alatt, a gyer­mekek zajongó tömegében meg­láttam ezt a Télapót. Külsőre alig különbözött az enyémtől, hi­szen a Télapók úgy hasonlítanak egymásra, mint egyik tojás a másikra, ha nem jobban. De a természete­m az egészen más ” volt. Szívesen elbeszélgetett min-I I­denkivel — az aradi gyermek­­város hangszórói fölerősítették számonkérő és figyelmeztető sza­­­­vait — hallgathattam, gyönyör­­■ ködhettem benne, éppencsak a szakállát nem volt szabad meg­simogatni. Aztán egy szempillan­tás alatt kiosztotta az ajándéko­kat: — Csak annyit hoztam, a­­mennyit a zsákom elbírt — szabadkozott — a többit az is­kolákban hagytam, ott fogjátok megkapni. Azzal fogta is az ü­­res zsákot és közben egy pilla­natra mintha rajtam felejtette volna a szemét. Fölismert? Be­szélni akar velem? Mellbevágott az emlék. S amig ő sarkon fordult és fölszállt a gépkocsiba, én ön­kéntelenül utána kiáltottam: — Álljon csak meg egy perc­re, Télapó! Megállt, de én meg­szégyelltem magam, és hagytam, hogy menjen mégis. Vagy lehet, hogy nem is kiáltottam? Csak képzelődtem, s bennem kiáltott valami? Délután azért fölkerestem Teo­dor Caragea színész-rendezőt, az aradi Állami Színház tagját. — Ön volt Télapó? — Én voltam — válaszolta. — Jó Télapónak len­ni? — kérdeztem. — Ez is egy szerep — mondta,­­z­ évente egy­szer eljátszom, és nem szabad rosszul alakítani. ARADI JÓZSEF A BUZAUI HUZALGYÁR részben megkezdte a termelést. A tech­nológiai folyamat magas színvonalon automatizált. 1967- ben 30 000 tonna 1,5 —5 milliméter át­mérőjű huzalt fog­nak előállítani az üzemben. A tábla­üveg erősítéséhez használt fényes-fe­hér huzalból elké­szült első mennyi­ségeket már le is szállították a sch­­ieni-i táblaüveg­­gyárnak, amely nyomban igazolta jó minőségüket. Az építők most a többi fejlődési sza­kaszra előirányzott objektumokon dol­goznak. Az üzem végső termelési ka­pacitása 140 000 ton­na lesz. Ugyanakkor előkészületeket tesz­nek, hogy hozzálás­sanak az üzemhez tartozó hegesztőelek­­tród-gyár építéséhez, amely 1968-tól kezd­ve évente 24 000 ton­na terméket fog elő­állítani. ŞTEFAN LUCHIAN nagy román festő­művész halálának fél­százados évfordulója alkalmából a buka­resti Szépművészeti Múzeum kiállítást rendezett A virágok Stefan Luchianu élet­művében címmel. A kiállítás több mint 80 művet — olajfest­ményt, akvarellt, pasztellt — tartal­maz, s ezeknek té­mája a művész ké­peinek uralkodó motívuma, a virág, a szerény búzavirág­tól a fenséges kri­zantémokig. A ren­dezvény azoknak az akcióknak keretébe tartozik, amelyeket a Szépművészeti Mú­zeum a közönség művészi ízlésének fejlesztésére szer­vez. A LIPPAI MUREŞUL­­ kisipari termelőszövetkezet az UCECOM által kiutalt központi alapokból új szolgáltatási komplexumot épített a Maros part­ján. Az emeletes épületben női és férfiszabóság, fehérnemű­­varroda, cipészműhely, rádió- és televíziókészülékeket javító műhely stb. kap helyet. (Levelezőnktől) A tartománnyi pártkabinet közleménnye A Marxizmus-Leninizmus Esti Egyetemének programja a kö­vetkező : KEDDEN, 1967 JANUÁR 3-ÁN 17 ÓRAI KEZDETTEL Történelem, I. évfolyam: előadás a pártkabinetben. Történelem, III. évfolyam: szeminárium a pártkabinetben. ★ CSÜTÖRTÖKÖN, 1967 JANUÁR 5-ÉN, 17 ÓRAI KEZDETTEL A filozófiát egyénileg tanulmányozók körének összejövetele a párt­kabinetben. Megjelent a Korunk 12. száma A TARTALOMBÓL Demeter János: Népköztársaságtól szocialista köztársaságig — Dávid Gyula: A román színművészet 150. születésnapja — Gáli Er­nő: Műszaki civilizáció és humanizmus — Barabás Endre: Mire kell a tudomány az embernek? — Herédi Gusztáv: Letűnt korok üzenete (riport) — László Béla: Laboratóriumtól a dús termésig (interjú). Kerekasztal-értekezletek az irodalomoktatásról és a könyvter­jesztésről —• Csehi Gyula: Új felvilágosodás irodalmának kutatá­sa — Méliusz József: A Korunk irodalma — Kántor Lajos: Vers­világ — Faragó József: A romániai magyar folklórgyűjtés szám­adatai — Ficzay Dénes: Perpessicius. Aradon — Vita Zsigmond: A román irodalom magyar bibliográfiája. Érzelmek művelése a családban — A gyermekrajzokról — Íz­­léses-e vagy Ízléstelen a szecesszió? — A szürrealizmus varázsló­ja — A szépségről és az idő múlásáról — Morus Tamás- Utópia szigetén — Emlékezés Parádi Kálmánra — Forrásértékű Thorma — Isac levelezés. Sebestyén György: Nemzetközi lakásépítési problémák — Mi­noru Genda: Hogyan készítettem elő a Pearl Harbour elleni táma­dást? Cseke Gábor, Fábián Sándor versei, Bodor András, Ditrói Ervin, Hajós József, Kováts Iván, Móra Bernát, Murádin Jenő, A­­lexandru Porţeanu, Szendrei Julia, Szilágyi Julia, Váróné Tömöri Viola, Veress Dániel Írásai. SZÍNHÁZ»MOZI Ma, kedden: Matei Mik­ó Színház (19,30 ó­­rakor): Mitică Popescu. Állami Magyar Színház (19,30 órakor): A florentin kalap. MOZIK: Modern (8, 2,15, 4,30, 6,45,9); Heten Tébából; Arta (11, 2,15, 4,30, 6,45, 9); Falstaff; Park mozi (10, 2, 4, 6, 8): Vágyak la­­gunája; Munkában a fermentu­­mok; Studio (3, 5, 7, 9): Nápoly négy napja; (9, 11): Vasárnap hat­kor; Melodia (11, 3, 5, 7, 9): Az elvarázsolt szigetek; Ferdinand bohóc; Victoria (11, 2, 4, 6, 8): Szerelem és divat; A nyitány; VI. kerületi Munkásmozi (3, 5, 7): Nincs messze a város; A kulcs; Vörös Csillag, Mehala (4, 7): Ta­más bátya kunyhója; Szabadfalu­si Munkásmozi (5, 7): Kár a ben­zinért; Egy balett története; CFR klubmozi (10, 3): A vidámság ne­gyede; (6, 8,30: A kaméliás hölgy. Holnap, szerdán, január 4-én, Bukarest U műsora: 7,30: Hiradó, sport és idő­járás jelentés: 7,45: Operett­részletek; 7,55: Szól az akkor­­deon; 8,10: Mű­sor­i­s­mertetés; 8,15: Esztrádze­­ne; 8,30: Bánáti népi zene; 9,00: Hírek; 9,03: Román szimfonikus művek; 9,40: Melódiák; 10,05: Irodalmi műsor; 10,20: Részletek román operákból; 10,30: Szimfo­nikus zene; 10,50: Népi dallamok; 11,00: Hírek és időjárásjelentés; 11,07: Könnyűzene; 11,19: Ka­marazene; 11,30: Hírek a szocia­lista országokból; 12,00: Vasile Popovici dalai; 12,10: Levelek; 12,25: Folklórkincsünkből; 12,45: Enrico Fanciotti együttese ját­szik; 13,00: Hírek; 13,05: Műsor­­ismertetés; 13,08: Népi zene; 13,30: Déli hangverseny; 14,30: Népi zene; 15,00: Híradó, sport és időjárásjelentés; 15,10:­­ Könnyű­zene; 15,30: Gyermekműsor; 15,45: Népi zene; 16,00: Emil Ro­­tundu énekel; 16,15: Orvosi kér­désekről; 16,25: Táncok; 16,30: Könnyűzene; 17,00: Hiradó, sport és időjárás jelentés; 17,10: Cho­­pin-művek; 17,30: Nicolae Săbău műsora; 17,40: Irodalmi krónika; 17,50: Operaáriák; 18,00: Részle­tek Delibes­ Silvia című balett­jéből; 18,15: Hirdetések, reklá­mok és zene; 18,35: Könnyűzene; 19,00: Hírek; 19,05: A román ze­ne történetéből; 19,30: Jó éjsza­kát gyerekek; 19,40: Részletek Monteverdi, Popeea megkoroná­zása című operájából; 20,00: Könnyűzene; 20,15: Ştefan Gheorghiu hegedül; 20,30: Rá­­diószínház; 22,09: Melódiák; 22,30: Költészet; 22,35: Könnyű­zene; 23,00: Hiradó és sport; 23,10: Mai szerzők zenéje; 23,52: Könnyűzene; 0,52—0,55: Hírek. Kedd, 1967 január 3

Next