Szabad Szó, 1968. április-június (25. évfolyam, 7190-7266. szám)

1968-04-02 / 7190. szám

K'v* ZHl wttjfv HUAI El Az állami mezőgazdasá­gi vállalatok főigazgatósága a mezőgazdasági dokumen­tációs központtal karöltve, állandó füzetsorozat kiadását kezdeményezte Újdonságok címmel. A kiadvány tájé­koztatja a farmvezetőket és a szakembereket a mező­­gazdasági tudomány és tech­nika legújabb eredményei­ről világviszonylatban. Az első szám újdonságokat tar­talmaz a mezei növények, a zöldségfélék, a gyümölcsösök, a szőlészet és az állattenyész­tés terén.­­ Dobrudzsa északkeleti részén, a Nuntasi-tó partján új gyógyfürdőt építenek. Új­rarendezik a homokpartot, külön sátorozó helyeket biz­tosítanak a turisták számára stb. A tulceai ONT-iroda idei terve szerint kibővítik e kevésbé ismert övezet turisz­tikai útvonalait. IS A Poiana Ruscă-i bá­­nyamedencében, az ország egyik legnagyobb vasércter­melő vidékén, két új, nagy kapacitású fejtést nyitottak. Ezzel egyidejűleg Kelet-Gya­­láron további öt kilométer­nyi tárnát építenek, Kelet- Teleken pedig növelik a ki­termelési kapacitást.­­­ A galaci hajógyár ki­kötőjében számos fémszer­kezetet raktak hajóra a vas­kapui nagy Duna-gát zsilip­­rendszere számára. A galaci hajógyárban és a brailai ne­hézberendezéseket gyártó ü­­zemben további aggregátok és felszerelések készülnek ugyanolyan rendeltetéssel, köztük csaknem 1000 tonnás zsilipkapuk stb.­­­ A govorai hőszolgáltató villamoser­őmű építőtelepén megkezdték egy 50 megawat­tos áramfejlesztő csoport sze­relését. Ez az első ilyen nagyerejű aggregát, amelyet hazánkban, a resicai és a bukaresti Vulcan gépgyár­ban állítottak elő. A hőszol­gáltató villamoserőmű teljes kapacitásának elérése után, óránként 420 tonna túlheví­­tett gőzt szállít a Rimnicu Vilcea-i vegyipari kombi­nátnak és a govorai szóda­gyárnak. (AGERPRES) WMI.ft Alkotói rang és felelősség Menetközbeni, első mérleg: a megyei párt- és állami vezető­szervek tevékenységének nyitó hónapjáról vetett számot az or­szág, annak tapasztalatait vizs­gálta, szemmel tartva a folytatás útjelzőit, az Országos Konferencia által hozott intézkedések végre­hajtása irányában. Naptári terjedelmén túlmenően, az időszak tartalmi méreteiből adódik fontossága, az elemzés szükségessége, valamint a lehető­ség széles körben érvényes követ­keztetések levonására, újabb el­gondolások kikristályosodására. Ugyanaz a tartalmi gazdagság ké­pezi fedezetét a megállapításnak, miszerint ígéretes, jó az első lé­pés, ez pedig bizalmat támaszt a következőket illetően. Ismételt példája ez pártunk rátermettsé­gének, abbeli képességének, hogy megoldja a szocialista építés ki­teljesítésével kapcsolatos kérdése­ket, s ugyanakkor társadalmi ren­dünk fejlettségének, népünk poli­tikai érettségének is igazolása, és — mindez együttvéve — a továb­bi sikerek kezessége. És ez a legfontosabb, erre hívta fel a figyelmet a párt Központi Bizottságánál tartott kétnapos ta­nácskozáson elhangzott beszédé­ben Nicolae Ceauşescu elvtárs. Kommunista építők dinamikus időszemléletének módszertani pa­rancsa a mában a holnap kezde­tét látni, s aszerint gondolkodni, cselekedni. Pártunk főtitkára hangsúlyozta, hogy a szocializmus és a kommunizmus építése hos­­­szas folyam­at. T­évékb­elül első­rendű feladat a termelő erők fej­lesztése, „amely biztosítja a tár­sadalom összes tagjai anyagi és szellemi igényeinek bőséges kielé­gítését“. Az ipar, a mezőgazda­ság, a tudomány és a kultúra ha­talmas arányokban fejlődött a szocialista építés éveiben, szilárd alapot teremtve az egész nép a­­nyagi és kulturális életszínvona­lának állandó emelésére. Ahhoz azonban, hogy nemzetgazdasá­gunk messzemenően kielégíthesse a társadalom tagjainak minden igényét, ahhoz, hogy elérjük a gazdaságilag fejlett országok szintjét, még további, hosszas erő­feszítésekre van szükség. Az erőfeszítések mikéntjét meg­szabja az, hogy hazánk gyorsüte­­mű fejlődésének velejárója az új, az, hogy a megújhodás nem elszi­getelt momentumok kísérője, ha­nem az építő folyamat egészének, a hétköznapok mindegyikének tartalma, életformánk állandó ele­me. A IX. kongresszus, az Orszá­gos Konferencia rendkívüli jelen­tősége többek között éppen abban rejlik, hogy határozataikkal szé­les utat nyitnak az új érvényre­­juttatásához a szocialista építés valamennyi területén. Pártunk nagy érdeme az a mód, ahogyan feltárja az újat és elősegíti annak érvényesülését, ami az emberi társadalom forradalmi átalakítá­sának alaptörvénye. De, példa is ez egyben, amely minden tevékenységi ágban és minden szinten kötelez, sarkall, keresni, fellelni az újat, s annak megfelelően gondolkodni és tény­kedni. Tudni azt, hogy nincsen és nem lehet végleges, örök megoldás, számolni azzal, hogy nap mint nap változó körülmények között egyazon probléma felvetése is módosul, ez pedig eleve tagad bárminemű merevséget, megcson­tosodást, konzervativizmust. Mun­kánknak alapkövetelménye tehát a rugalmasság, a módszerek és formák állandó tökéletesítése a mindenkori adottságok kívánal­mai szerint. Mindez azonban csak a kérdések, jelenségek, folyama­tok mélyreható megértése és ura­lása alapján lehetséges, annak pedig döntő előfeltétele a képzett­ség. Építő, alkotó ember és tudás mindig egyazon fogalmat jelen­tett és ugyanakkor folyamatot,­­ az ismeretek kiegészítését, felfris­sítését, gyarapítását. Sohasem volt abszolút felkészültség, vala­milyen punctus terminus, amely­nél megáll a tanulás. Ma azonban a műszaki-tudományos forradalom feltételei közepette, az ismeretek robbanásszerű felhalmozódása idején a tanulás, mint­ szükség­szerűség, nagyságrendileg válto­zott: hovatovább minden terü­leten és minden munkakör­ben, minden szinten állandó kötelezettséget ró az emberre, helyet, mégpedig növekvő helyet Albert Ferenc (Folytatás a 3. oldalon) A Csanádi emeletes áruház önkiszolgáló élelmiszer­boltjában Vasárnap reggel A piacon véges-végig korán kelt a város. Pedig va­sárnap van. Álmát marasztaló, pi­henést hozó, heti fáradtságot elűző nap Csakhát az előrelátó házi­asszonyok — biztos ami biztos alapon — korán előkeresték a le­vesüvegeket, karjukra fűzték a szatyrot. S reggel hétkor, Temes­vár legnagyobb piaca — a IV. ke­rületi — egy óriás emberhullám. Hiába, forgalmas nap van ma, olyan, amikor azok is otthon kosztolnak, akik hétköznap a kan­­tinasztalhoz ülnek. Portékával telerakott kőaszta­­lok, kígyózó sorok. Itt is, ott is primőrök zöldellnek. Élelmes ma­gántermesztők kínálják a salátát, zöldhagymát, spenótot, hónapos­retket. S elég borsos áron. Elnézem, ötven bániért adja a zöldhagyma kötegét egymás mel­lett három asszony. Fogy is friss, tollszárnagyságú hagymájuk, plá­ne, hogy sajtból is nagy a felho­zatal. De lám­csak..­­ ..konkur­­rencia“ asztalára, a kisbecskereki állami mezőgazdasági vállalat standjára alig vetnek egy pillan­tást, máris továbbállnak a házi­asszonyok. Halomn fonnyadt zöld­hagyma púposodik az asztalon. És vékony, akár a gyufaszál. Senki sem keresi. Kérdem a kiszolgáló­tól — régi ismerős, évek óta áru­sit itt —, hogy adja? — Két­ köteget lejért — igy ő — De hisz amott is annyiért mérik, s minőségileg nagy a kü­lönbség... — Nem, tehetek róla — vág köz­be emberem — ez a diszpozíció. Mindenesetre balkezes, a való helyzetet figyelmen kívül hagyó merev szemlélet. Hisz ez a hagy­ma holnap, holnapután tönkre­megy, semmire sem lesz jó. Erre nem gondol a kisbecskereki AMV vezetősége? No, meg arra, hogy az állami szektornak piacszabá­lyozó, árbefolyásoló szerepe is van. Persze nem az árak felveré­sében. A zöldség- és gyümölcsértékesí­­tő vállalat 14-es számú egysége négy helyen, sátor alatt árusít.. Ámde a krumpli, szárazbab, gyö­kérfélék és tojás egyeduralmát szerényen töri itt meg a primőr mely csupán a spenótra korláto­zódik. Igaz, ezt olcsóbban méri mint a m­agántermelők — kilóját 2,60 lejért. Mégsem igen veszik mert apró, gyengébb minőségű Inkább az egyéniek szép áruja kerül a kosarakba, mégha 3,50— 4 lejért is. S hol a saláta, retek, zöldhagy­ma? — Előbbiből kaptunk négy lá­dával. Dehát mi az, egy-kettőre elfogyott. Gyűrűzik, hullámzik az embertö­meg a hosszú piacon. Az egyik asz­tal közül legalább harmincan vár­ják, hogy sorra kerüljenek. S a frei­­dorfi menyecske alig győzi a ki­szolgálást. Szép salátát s hónapos­retket árusít. — Szárában termesztettem — mondja nyomatékosan, mintegy hangsúlyozva, hogy nem akármi­lyen „vitamináruról“ van szó. Egy köteg retket — igaz nem nagy — 1,25-ért, a szép, fejlett salátafeje­ket pedig másfél, két lejért méri. Berobbant a tavasz. Ámde az állami mezőgazdasági vállalatok és MTSZ-ek ezen a vasárnap reg­gelen is legfennebb mutatóban jelentkeztek primőrökkel a pia­­cn. Kénytelen-kelletlen vesszük adomásul ezt. És optimistaként ázunk abban, hogy a zöldség- és gyümölcstermelés növelésére s forgalomba hozatalának javításá­ra tett intézkedések rövidesen csak beváltják reményeinket. A szövetkezeti és állami szektor­ban is, Deme János VILÁG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK. AZ RKP TEMES MEGYEI BIZOTTSÁGA ÉS AZ IDEIGLENES MEGYEI NÉPTANÁCS NAPILAPJA XXV. évfolyam, 7190. szám 4 oldal, ára 30 bani Kedd, 1968 április 2 ... MAI SZÁMUNKBAN — A gyenge játék majdnem meg­bosszulta magát Szebenben Huszonkétgólos fordulni - Civil A pályán sorban la Eusebio (2. oldal) — Eredmények és követdmények szembesítése — a zenész­­ - Hírek (3. oldal) Ion Gheorghe Maurernek, a Minisztertanács elnökének látogatása Finnországban Vasárnap délben, Ion Gheorghe Maurer, Románia Szocialista Köz­társaság Minisztertanácsának el­nöke, Corneliu Manescu külügy­miniszter kíséretében Helsinkibe utazott, hogy a finn kormány meghívására hivatalos látogatást tegyen Finnországban. Elutazáskor a Báneasa repülő­téren jelen voltak a következő elvtársak: Ilie Verdeţ, a Minisz­tertanács első alelnöke, Alexandru Drăghici, Fazekas János, Gheor­ghe Radulescu, Vasile Vilcu, Io­sif Banc, Gere Mihály, Petre Lu­­pu, Manea Manescu, Gheorghe Gaston-Marin, kormánytagok és más hivatalos személyek. Jelen volt Seppo Olavi Alnamo, Finnország bukaresti ideiglenes ügyvivője, Helsinki — Nicolae Ionescu és Mircea S. Ionescu, az Agerpres különtudósítói közük. Mintegy négy órai utazás után a különrepülőgép Ion Gheorghe Maurerrel, Románia Szocialista Köztársaság Minisztertanácsa el­nökével és Corneliu Manescu kül­ügyminiszterrel a fedélzetén le­szállt a Seutula repülőtéren. A finn főváros sűrü erdőségben el­terülő repülőtere ünnepi légkör­ben fogadta a vendégeket, a Ro­mánia és Finnország között nap­jainkban kialakult tisztelet és ba­rátság kifejezéseként. A repülő­tér épületének homlokzatán Ro­mánia és Finnország állami zászlói lengtek. A repülőgépből kiszálló román vendégeket melegen üdvözölte Mauio Koivisto, Finnország Mi­nisztertanácsának elnöke és Ahti Karjalainen külügyminiszter. A finn miniszterelnök ezután bemu­tatta a vendégeknek a köszönté­sükre megjelent hivatalos sze­mélyeket. Jelen volt Niculai Ioan Vancea, Románia helsinki nagykövete, or­szágunk finnországi nagykövetsé­gének és gazdasági kirendeltségé­nek­ számos tagja, valamint Kaar­­lo Veikko Makela, Finnország bu­karesti­ nagykövete. Ott volt számos finn újságíró és külföldi sajtótudósító. A finn fegyveres *ţ£k egyik elitszázada tisztelgett. A s­ét or­szág állami himnuszának elma£ s­zása után Románia és Finnország miniszterelnöke ellépett a díszszá­­zad előtt. A két állam miniszterelnöke és a többi személyiségek ezután he­lyet foglaltak a hivatalos gépko­csikban és a román vendégek szálláshelyére, a nagy Hotel Marszkihoz hajtattak. Mauio Koivisto miniszterelnök és Ahti Karjalainen külügymi­niszter a szálláshelyen egy pohár pezsgő mellett szívélyesen elbe­szélgetett Ion Gheorghe Maurer­rel, a Minisztertanács elnökével és Corneliu Manescu külügymi­niszterrel. ★ Helsinki — Nicolae Ionescu, és Mircea S. Ionescu, az Agerpres különtudósítói közük: Ion Gheorghe Maurer, Románia Minisztertanácsának elnöke, aki Corneliu Manescu külügyminisz­ter kíséretében hivatalos látoga­tást tesz Finnországban, hétfőn reggel a Balti-tenger partján el­terülő Hietaniemi temetőben meg­koszorúzta a Mannerheim volt (Folytatás a 4. oldalon) ★ • • ÜNNEPÉLYES KATONAI ESKÜ A katonai élet naptárában kü­lönleges jelentősége volt az el­múlt vasárnapnak, március 31- nek. Fiatal katonák —, akik elérték a politikai és állam­­polgári nagykorúságot s igy felelősségük teljes tudatában teszik magukévá a nemzet leg­nemesebb parancsát — e napon letették az esküt, az ünnepélyes esküt a haza és a dolgozó nép iránt. A katonai egységekben megtartott ünnepségeken, a ka­tonák, altisztek, tisztek és tá­bornokok oldalán, részt vettek a helyi párt- és állami szervek, a KISZ-szervek képviselői. ... A meglátogatott katonai egységekben különböző fegyver­nemekhez tartozó ifjakat ismer­tem meg, még az esemény előtt. Öröm és kemény elhatározás tükröződött tiszta szemükben, annak a felelősségnek az átérzé­­se, amit az eskütétel jelent. ...Annak az egységnek, mély­ítek Serfenciuo Aristide a parancs­noka, gazdag harci hagyományai vannak: a Mircea ezred ha­gyományainak méltó folytató­ja; ez az ezred, vitézi tetteivel, beírta nevét népünk történelmé­be. Densuşeanu Zenonie, Szobie Grigore, Körösy Ákos katonák, akik jó előmenetelről tettek ta­núságot a harci és politikai fel­készülésben, kifejezték örömü­ket, hogy egy ilyen neves egy­ségben képezik ki őket; a szívük­ből szóltak, amikor elmondották, hogy az eskü még inkább arra mozgósítja őket, hogy jó ered­ményeket érjenek el a felkészü­lésben, arra, hogy a haza függet­lensége és szuverenitása megvé­dése feladatának magaslatára emeljék katonai képzettségüket. ... Egy másik egységnél ál­lunk meg, melynek „gyakorló­tere“: az ország égboltja. — A­­mikor a haza mezői, erdei és hegyei, városai és falvai felett szállunk, teljes szépségükben látjuk virágzó üzemeinket, a szondaerdőket és a határtalan szántóföldeket — mondotta az egység parancsnoka, Puiu Du­mitru, az eskütételi ünnepséget megnyitó beszédében. — Szocia­lista hazánk képe mindannyiunk szívében még inkább kifejleszti a büszkeséget az iránt, hogy a néphadsereg katonái vagyunk. Egységünket az „Apărarea Pat­riei“ érdemrenddel tüntették ki s ez arra kötelez bennünket, hogy mind jobban végezzük fel­adatunkat s alaposan felké­szüljünk. Lelkesedésükről, büszkeségük­ről beszéltek az eskületétel alkal­mából m­ás egységek katonái is, arról, hogy a haza egyben azt az üzemet, MTSZ-t is jelenti, ahon­nan bevonultak, jelenti a család­jukat, szüleiket, a helyet, ahol születtek, eddig éltek és tanul­tak. Erről szólt Mirea Constantin meg Almăriei Constantin, aki a vajdahunyadi kombinátban vil­lanyszerelő volt s ott fogadták soraikba a kommunisták, erről szólt Neagu Nicolae, aki trakto­rával a Buzău megyei pogonele­ i MTSZ földjeit szántotta, mig bevonult. ... A vállalatok és intézmények, a szocialista mezőgazdasági egy­ségek dolgozói együtt örvendenek a katonákkal s eskületételük al­kalmából szívből köszöntik őket, azt kívánják nekik, hogy Negyé­nek méltók esküjükhöz, ír­dók nagyszerű elődeink vitézségéhez és hősiességéhez. X Ularu I. Az eskütétel ünnepélyes pillanata A nép „lelke“ - a jó karbantartás Máté Károly technikussal jár­juk a temesvári Gyapjúipar szö­­vödéjét. Pokoli a zaj, alig értjük egymás szavát. A karbantartásról beszélgetünk. Az 1-es szám­ú szövőszéknél Endres Adela szövőnő kérdezi a technikustól: — Az én gépem hova kerül? — Oda, a másik sor elejére — mutatja. — Akkor én is vele megyek — jelenti ki határozottan a munkás­nő. — Itthagyná csoportját a gép kedvéért? — kérdem tőle. — Nagyon szeretem ezt a gé­pet, megszoktam — válaszolja diplomatikusan. Nem véletlen, hogy egyik-másik szövőnő ennyire kitart a gépei mellett, melyek jó működésétől sok függ, mind a könnyebb, gyor­sabb munka, mind a kereset szempontjából. Jól megy a gép , kevesebb a holtidő, nagyobb a termelés s persze az akkordbér is. Az egyes számú szövőszék pedig a többieknél ritkábban mondja fel a szolgálatot. Legalábbis erre kell gondolnom, amikor a gépja­vításokkal kapcsolatos szúrópró­ba adatait nézem. Márciusban Endres Adela gépénél csupán 5 órás javítás miatti állást jegyez­tek fel. Az egyes szövőszékek 57. 76 órát is álltak. A Gyapjúipar szövödéjében még elég sok idő vész kárba a vélet­lenszerű javításokkal. Februárban például mintegy 34 óra „esett ki“ gépenként. S ezt többnyire annak tulajdonítják a gyárban, hogy régi a felszerelés, sok évtizede dolgoznak ugyanazokkal a gépek­kel. A vállalat többi részlegében nagyarányú korszerűsítési mun­kákat végeztek, illetve végeznek most is, új gépeket szerelnek fel. A szövődében viszont egyelőre maradt a régi felszerelés. De ép­pen ez teszi szükségessé a figyel­mesebb karbantartást. Máté Károly most is felfigyel a gépek között a hibákra. Éles sze­me észreveszi a rendellenessége­ket. A 100-as számú szövőszéknél meglazult egy csavar. Ezt mind­járt megszorítják. A 99-esnél mo­zog az alapzat. A lecsorgó olaj kimarta a betont, az állandó vib­ráció pedig tovább lazítja. A 102- es gép már két napja áll javítás miatt... Van munkájuk tehát a karbantartóknak. Bábán Mircea mérnöktől, a szö­vődé vezetőjétől megtudom, hogy mindegyik gépcsoportot három em­ber tart karban, ők végzik el az apróbb javításokat is. Ugyanis a nagyobb hibákat két lakatos­ cso­port hozza rende. Egyes lakatosok pedig a munkapadnál készítenek elő alkatrészeket. Ellenőrzik a ja­vítások és a karbantartás minősé­gét. Naponta hat ember foglalko­zik ezzel. — Mégis sok a véletlenszerű javítás — emlékeztetem a rész­­legvezetetőt. — A jobb eredmények érdeké­ben átcsoportosítjuk a gépeket — válaszolja —, hogy egy-egy „zó­nába“ ugyanolyan típusúak ke­rüljenek. Jelenleg ugyanis egyik­másik csoportnak négyféle szö­vőszéke is van. Ez megnehezíti a segédmester munkáját. Ha csak egyféle gépe lesz, sokkal könnyeb­ben megy majd a karbantartás is. Addig is, többet kell tenni a szövődében az előzetes ellenőrzés fokozásáért. Figyelemre méltó e téren Pusnicu Vasile karbantartó lakatos faliújság­ cikke, mely a gépek karbantartásával foglalko­zik. Azt a következtetést vonja le, hogy a véletlenszerű javításo­kat legalább 70 százalékkal csök­kenthetnék, ha a szövőnők, a se­gédmesterek és a karbantartó személyzet fokozná az előzetes el­lenőrzést. Idejében észrevenni minden kis hibát, késedelem nél­kül kijavítani! íme, a holtórák csökkentésének egyik alapvető tartaléka. Oda kellene jutni, hogy mindegyik szövőnő megszeresse a gépeit, mint azt Endres Adela esetében tapasztaltuk. ha jól gon­dozzák, idejében megjavítják, tisztán tartják — a gép ke­vesebb gondot okoz szövőnő- Gyurcsik Miklós (Folytatás a 3. oldalon) Komócsin Zoltán látogatása Bukarestben Komócsin Zoltán elvtárs, az MSZMP KB Politikai Bizottságá­nak tagja, a KB titkára Garai Róbert elvtársnak, az MSZMP KB külügyi osztálya helyettes ve­zetőjének kíséretében, 1968 ápri­lis 1-én baráti látogatást tett Románia Szocialista Köztársaság­ban. A látogatás során az MSZMP képviselői véleménycserét foly­tattak Paul Niculescu-Mizil elv­­társsal, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnök­ségének tagjával, a KB titkárá­val, Mihai Dalea elvtárssal, az RKP KB titkárával és Vasile Vlad elvtárssal, az RKP KB kül­ügyi osztályának főnökével a nemzetközi kommunista és mun­kásmozgalom egyes időszerű kér­déseiről, a két párt közötti kap­csolatok fejlődéséről. A megbeszélés a nyíltság, az elvtársiasság, a kölcsönös megér­tés légkörében folyt le. (AGERPRES)

Next