Szabad Szó, 1969. október-december (26. évfolyam, 7656-7734. szám)

1969-10-01 / 7656. szám

XXVI. évfolyam, 7656. szám ||­4 oldal, ára 30 bani ^ Szerda, 1969. október 1. Október a búzavetés időszaka a m­e­mo­eui Megyénk termelőszövetkezetei­ben egyre nagyobb mértékben bontakozik ki a vetési kampány, s az utóbbi napokban lényegesen meggyorsult a vetés üteme. A megyei mezőgazdasági igazgató­ság jelentése szerint a gépkeze­lők hétfő estig a szalmásgabo­­nák termesztésére előirányzott területnek hatvan százalékát szántották fel. Különösen a bil­­lédi MGV körzetébe tartozó ter­melőszövetkezetekben dolgozó traktorosok (70 százalék) értek el jó eredményt. A lugosi, si­­bisi, csákovai és a betlenházi MGV-k teljesítménye (48—50 százalék) azonban még nincs összhangban a lehetőségekkel és a követelményekkel. A jövő évi bő termés elérése azt is megköveteli, hogy a gépke­zelők kifogástalan minőségű mag­ágyat készítsenek az őszi kalászo­soknak. A traktorosok hétfő estig ötvenezer hektár (41 százalék) szántást tárcsáztak meg, készí­tettek elő a vetésre. El kell a­zonban mondanunk, hogy e fon­tos talajművelési munka kissé vontatottan halad az MTSZ-ek­­ben. A nemrégiben megtartott bú­zatermesztési tanácskozásnak az volt az egyik fő rendeltetése, hogy a szakemberek, figyelembe véve az eddigi jó tapasztalatokat, megállapítsák az optimális vetési időszakot. Ennek a fázisnak a búzatermesztésben rendkívül nagy jelentősége van. Az idejé­ben végzett vetés az egyik döntő termelésnövelési munkafázis. A legtöbb gazdaságban számolnak is ezzel a szakemberek, egység­­vezetők s a vetés meggyorsításá­ért erőteljes szervezőmunkát bontakoztatnak ki. Igazfalván, Gyéren, Öteleken és számos más MTSZ-ben már számottevő e­­redményről tudnak beszámolni a magvetők. A megyei mezőgazda­­sági igazgatóság legfrissebb a­­dataiból (búzavetés 12 százalék, árpavetés 79 százalék, zöldta­­karíaány-vetés 46 százalék), vi­szont az tűnik ki, hogy a vetés továbbra is lassú ütemben halad. Számos gazdaságban a gyenge szervezés akadályozza a jó és gyors munka kibontakozását. A kutinai MTSZ-ben például szep­tember 28-án az agrármérnök kellett, hogy megtöltse a vetőgép tartályát búzával. Az e munkával megbízott téesz-tagok legelemibb kötelességüket sem teljesítették. E szervezési fogyatékosságokon túlmenően egyes termelőszövetke­zetek gyakorlatait is el kell ma­rasztalnunk. Számos gazdaság­ban, jóllehet elérkezett a vetés ideje — bizonyos elgondolások­ból — még nem adták ki a jelszót a búzavetés megkezdésére. A felsőbencsekiek, kisberegszóiak, sztancsófalviak, rékásiak, buko­­váciak s számos más gazdaság dolgozói még egyetlen szem búzát sem juttattak a földbe. A lemara­dást semmivel sem lehet igazol­ni, hisz októberben járunk s a vetőmag jó része már a földben kellene hogy legyen. A búzatermelés növelését fő feladatként jelöli meg a X. párt­­kongresszus. Érthető ez, hisz a nép kenyerének a biztosításáról van szó. Ezekben a szép őszi na­pokban szerte a megyében szor­galmazni kell a szántást, talajelő­­készítést és a vetést. Lehetővé le­het és kell tenni, hogy e nagy fontosságú munkával minden e­­gyes gazdaságban idejében és a minőségi követelményeknek meg­felelően végezzenek. Ma kezdődik a Színházak Országos Fesztiváljának szakasz­versenye K­s­i délután, 17 órai kezdet­tel a temesvári Barátság Há­za dísztermében a Nagyváradi Állami Színház román tago­zatának szavalóműsorával ve­szi kezdetét a Színházak Or­szágos Fesztiváljának szakasz­versenye. A nagyváradi e­­gyüttes szavalóműsorát Eugen Ţugulea színművész Népi bal­ladák és cigánydalok színes folklórműsora, valamint Nico­­lae Labiş legszebb verseiből összeállított művészi montázs alkotja. Eugen Ţugulea szavalómű­­sora a legszebb népi alkotá­sokat öleli fel, s ennek vará­zsát minden bizonnyal emelni fogják az előadás záró részé­ben felcsendülő „cigány da­lok“. Miron Radu Paraschives­­cu ismert és népszerű alkotá­saira alapozva igyekszik sajá­tosan egyéni előadásmódot is érvényre juttatni. A Nicolae Labis­ emlékének szánt szavalatok, amelyeket egy csoport fiatal színész mu­tat be — Ana Popa, Anca Miere-Chirilă, Ben Dumitres­­cu, Nicolae Barosan, Ion Ab­­rudan (egyszemélyben rende­ző is) — plasztikus keretek között (Eliza Popescu Zisiade díszlettervező), valamint őszin­teséget és tisztaságot, a versek utánozhatatlan szépségét alá­húzó zenei kísérettel (Boros Zoltán) mutatja be a költő gyermekkorát és fiatalkorát. A nagyváradi művészek szerda este 19.30 órai kezdettel folytatják temesvári bemutat­kozásukat, Al. Kiriţescu: Mi­chelangelo című háromfelvo­­násos drámájának színrevite­­lével. A reneszánsz hatalmas zsenije emlékének szánt hős­költemény elsősorban a Mi­chelangelo művészetéből ára­dó humanizmus felszínreho­­zatalát tűzi célul. Ezt tartja szem előtt Szombati Gilie Ottó rendezése is, amelyet nagysze­rűen szolgál Mircea Matcabosi kolozsvári művész színpadké­pe. A nagyszámú szereplőgár­dából megemlíthetjük a fősze­repet alakító Ion M­ineát, aki két és félórán keresztül építi meg Michelangelo monumen­tális alakját, valamint Nicolae Barosan (Raffael), Nicolae Toma (Bramante), Dorel Urlă­­teanu érdemes művész (Giulio pápa), Andra Teodorescu- Cristaru (Brigida), Simona Constantinescu (Imperia) és sok más tehetséges művész alakításait. A gazdag színházi progra­mot nyújtó első fesztivál-nap után, október 2-án este 19.30 órai kezdettel a Temesvári Állami Magyar Színház műve­(Folytatás a 3. oldalon) % VILÁG PROLETÁRJAI,EGYESÜLJETEK! í‘: • : |: - fi i W$M ' ' 'V # A mi paprikánk —,büszkélkedik Biacsi Katalin. Van mivel... Beköszöntött az ősz a magyarszentmárto­­ni kertészekhez is. Egyre inkább sár­gásbarnára váltják színüket az eddig üdezöld paprika-, vi­­neta és paradicsom­táblák, csak a kései káposzta virít­ már kedvére. A fészer alatt nagy halom paradicsom­­paprika piroslik. Az asszonyok lá­dákon­­ ülik körül, s miközben válogatják, osztályozzák a szép árut — füllel hallha­tóan —, nem tarta­nak attól, hogy el ta­lál kopni a szájuk. Most, éppen Túri Ilka néni, az örökvi­­dám örökös brigád­tag viszi a szót: va­lami vőlegénynek való, daliás öregem­bert emleget... Kitör a kacagás, s az asszonyok egyre biztatják Ilka nénit, hirdessen az újság­ban. .. No, de nemcsak a szónak van szaporá­ja, hanem a munká­nak is. Amíg egy­mással viccelődnek, csipkelődnek, egymás után telnek a kosa­rak, ládák a vérvö­rös gogolárral vagy citromsárga papriká­val. Gyenes Márton bri­gádvezető örül is a jó termésnek, de tí­zért örömébe egy kis üröm is vegyül: — Hát szép a pap­­rika, nem mondom..., de ha a paradicsom is ilyen lett volna, másképpen billenne a mérleg nyelve a könyvelőségen... De itt van már a Fructus gyár autója. A ládák percek alatt a zárt autó terében sorakoznak, s a ma­gyar szentmártoniak paprikája máris in­dul útnak Temesvár felé... Nem hoz szégyent rájuk. Nád­apó Még sötét lepel borít be min­dent. A hold rég eltűnt a láthatatlan felhők között, a nap még a túl­só féltekén jár. Olykor egy-egy csillag tükörképe villan a vizen, arra is gyorsan fátyolt von a ter­mészet, mint mikor irigy kéz lebbenti helyre az ablakfüggönyt, mohó tekintetek elől. A Duna lassú hömpölygéssel tart a tenger felé. Nem siet, úgy is oda ér. A lapát ütemesen csobban, járművünk orra előtt fodrokba törik a víz. Evezősöm erőteljes lipován suhanc, szótla­nul ül a helyén. Tegnap fogad­­kozott, négy óránál nem telik el több, s a halásztanyán leszünk. Karórám világitó számlapja öt órát mutat. — Messze van még? — fag­gatom. — Meg egy kevés... Ezt válaszolta egy órával ez­előtt is. Megered az eső. Aprószemü, sűrü és hideg. Paskolja a vízhat­lan csuklyát, nylonköpenyt, per­sze rést talál magának s bárhogy védekezem, félóra alatt minde­nem nedves. Nád között, emberkéz vágta csatornán járunk. Fény nem lát­szik, zaj nem hallatszik, csak az evezők egyhangú loccsanása s a finom surrogás, mikor tavirózsák széles levelein siklunk át. Lassan, észrevétlen világosodik. Szürkére vált a sötét, az eső­­csendesedik, aztán újra rákezdi. Ilire letelik a hatodik óra, a csónak már az öreg Dunán halad. — Hat órája jövünk — figyel­meztetem a fiút. Megmenti az evezőt. — Még egy kevés... Újabb két óra, végre elérjük a tanyát. Tulajdonképpen három sárból tapasztott, náddal fedett házikó áll itt. Csak nyáron hasz­nálják a kerhána halászai, ide térnek meg a napi munka után. A begyűjtő motoros is ide jön átvenni a friss halat. A házak közvetlen a víz mellett épültek. Kopottak, elhanyagoltak és — mint kiderül — lakatlanok. A halászok másfelé járnak, tavaszig aligha alszik itt valaki. A legény kiköt, segít partra vinni a hátizsákot, felszerelést. Egykedvűen nézi, hogy a náddal fedett tornác alatt igyekszem megszabadulni a nyirkos fehér­neműtől. Aztán valami edénnyel kimeríti a csónakban összegyűlt vizet. — Itt marad? — kérdezi mi­kor végez. — Itt — mondom, de elfog a szorongás. — Egyedül? — Várok valakit, aztán megyek tovább. — Kit vár? Bizalmatlanság bujkál a hang­jában. Ugyan ki jön ide ebben a zord időben, erre a nád közé dugott isten háta mögötti helyre, ahová (igaz, hogy négyet ígért!) nyolc órát kell eveznie annak, aki el akar jutni. — Az öreg Kotkovot — nyúj­tom neki a megszolgált viteldijat Elteszi, húzza a száját. — Vele megy? — Vele. Vízre löki a csónakot. Az eső szünet nélkül esik. A fiú kalap­ja, mellén nyitott inge, nadrágja csurom viz. — Rossz ember — mondja a csónakból s megmarkolja a la­pátok nyelét. — Ki? — Nád apó. Mármint az öreg Kotkov. Magános vén farkas, senki sem szereti. Inkább jöjjön vissza a faluba ... — Miért nem szereti senki? — Mert vicsorog, kerül min­denkit. Jön? Az öregre ugyan hiába vár. — Azt üzente, itt lesz. A kalapjához bök, aztán Las­sú, tempós mozdulattal evezni kezd. Néhány perccel később be­­levész a szürke esőfüggönybe. Jól esne egy kis meleg, a ház­ban van is tűzhely, de a begyúj­táshoz száraz nádat kellene gyűj­­tenem. Benn eléggé barátságta­lan, inkább kint maradok a szá­raz nádfedél alatt. Egy óra múl­va csónak ér partot, szakadozott gumiköppenyt viselő alak ül benne. Ő az, Kotkov, vagy ahogy ladikosom mondta, Nád apó. Alacsony, ráncosképű vénem­ber Kotkov Vaszilij. Túl járhat a hatvanon, vagy csak a vizi élet viselte meg? Mozdulatai ru­galmasak, ázott inge alatt ke­mény, inas testet sejtek. — Ebben a rossz időben is el­indult? — kérdezi köszönés he­lyett. Felnyalábolja a cókmóko­­mat s berakja a csónakba.­­— Az utón kapott el. Ha előbb rákezdi, akkor is nekivágok. Bólint. Gondolta, azért jött utánam. Háttal ül menetiránynak, néha ritkán megfordul, egy-egy pil­lantást vet maga mögé. Nekife­­s­­ül az evezőknek, de csak las­san, tempósan. Itt van idő, sem­mitől el nem késik az ember s ha­ már megázott, mindegy, hogy egy órával vagy kettővel veri to­vább az eső. A táj szép lehet napsütésben, sás, nád, tavirózsa, a parton ha­talmas füzek, akácok között szá­zados tölgyek. Most minden vi­gasztalan, egyhangú, szürke. Se­hol egy madár, nádirigó, búbos­­vöcsök vagy szárcsa, pedig bizo­nyára rengeteg van belőlük e hatalmas nádbirodalomban. Nem (Folytatás a 3. oldalon) Ipjfefe­. ——— ! TÁRT KAPUK Gondolatok az induló egyetemi tanévről Az októberi becsengetéssel, mintha kiteljesedne a tan­év. Az oktatás valamennyi fokán munkanapokká válnak a hétköznapok. A fiatal generáció képzésének, nevelésének láncolatába belépnek a főiskolások is, akik a választott szak­mát a legmagasabb fokon, a korszerű követelmények szint­jén akarják elsajátítani. Egyetemi központunk főiskolái, mint minden évkezdés­kor, most is kaput zárnak az érkezőknek. A tanulmányai­kat folytasd vagy éppen befejezni készülő nagydiáknak és az indulónak egyaránt. S mert ez a kapunyitás minden évben egyúttal megnövekedett lehetőségeket, célratörőbb el­határozásokat is jelent, szélesebbre tárulnak távlatai is. A pártunk X. kongresszusának szellemében talajt­ vert igényesség és legbensőbb felelősség az, ami ezzel az ünne­pélyes, tervezgető­ indulással társul. Bármelyik főiskolára ko­pogtatunk be, ezekkel a bizakodó és ugyanakkor biztató gondolatokkal átitatott tanév tervei nyitnak meg előttünk. Egyetemi központunk négy főiskolája — Egyetem, Politech­nikai­, Orvosi és Mezőgazdasági Intézet — ahova közvetlen évnyitás előtt látogattunk el, egyazon hangulatot sugározza: az alkotó munka légkörét. Íme, néhány rövid vallomás, rög­tönzött interjú három temesvári főiskola vezetőjével. DR. PIUS BRINZEU, az Orvosi Intézet rektora : Mint minden új tanév, ez is megnövekedett lehetőségekkel, jobb feltételekkel indul. Az inté­zetünkben tanuló diákok mintegy 60 százaléka részesül állami ösz­töndíjban, ami azt jelenti, hogy ezeknek a hallgatóknak teljes el­látást is biztosítunk. Diákottho­nainkban igyekeztünk az eddigi­nél ésszerűbben megoldani a diá­kok elhelyezését, olyanformán, hogy a kényelmi fok növelésével, az eddiginél korszerűbb feltételek biztosításával is hozzájáruljunk tanulmányi eredményeik javítá­sához. Ugyancsak a tanulási fel­tételek biztosítását szolgálja az egyetemi tantermek, előadóter­mek korszerűbb felszerelése, va­lamint laboratóriumaink újabb orvosi műszerekkel való gazdago­dása. A szünidőről visszatérő diákokat öt új egyetemi kurzus sokszorosított példányai várják, amelyeket tanerőink a nyár fo­lyamán készítettek el és bocsáj­­tanak a hallgatók rendelkezésére. Minden tanévkezdéskor a leg­fiatalabbak, az induló elsőévesek felé külön figyelemmel, gondos­kodással fordulunk. Ebben a tan­évben 166 elsőéves diák lép in­tézetünkbe. Fakultásaink dékaná­­tusai ünnepélyes keretek között szervezik meg az első főiskolai előadásokat, amikor a szakma követelményeiről, a tanulmányi és emberi feladatokról beszélve vállalkozásuk teljes tudatában a­­láírják szerződéseiket, s elköte­lezik magukat hivatásuk szolgá­latára. DR. IULIAN DR­ACE­A, a Me­zőgazdasági Intézet rektora : Átszervezések, átalakítások, bő­vítések és egyéb szokásos „csino­sító“ munkálatok fiatalították meg intézetünk fakultásainak termeit. Az új egyetemi tanév jobb feltételeket teremt az állat­orvosi fakultásnak, amely új la­boratóriumot kapott és ezenkívül kibővített állatorvosi klinikában kezdheti meg az oktató­folyama­tot. Átszerveztük az állattenyész­tési és az állatorvosi fakultás tanterem-hálózatát, ésszerűsítet­tük ezek beosztását. A gyakorla­ti oktatás javítása érdekében je­lentős építkezési munkálatok folynak a tangazdaságokban, töb­bek között felépült egy műhely, ahol diákjaink a traktorok és mezőgazdasági felszerelések tan­tárgyát fogják elsajátítani. Hat új kurzust és 8 gyakorlati füze­tet sokszorosítottunk a szünidő alatt, ami lehetővé teszi, hogy a diákok alaposabban tanulmá­nyozzák és megfelelő dokumentá­ció alapján sajátítsák el a kö­zölt ismereteket. A tudományos kutatómunka ebben a tanévben is figyelmünk középpontjában fog állani. Jelenleg kiadásra vár annak az elmúlt tanévben meg­tartott nagyszabású tudományos szessziónak az anyaga, amely 140 tudományos dolgozatot i­­­ett fel. Diákotthonainkban időre befe­jeztük az általános javításokat, s így megfelelő körülményeket biz­tosíthatunk már a tanév első napjától kezdve. Étkezdénk is „teljes üzemanyaggal“ áll az el­ső félév elé. Összesen 254 elsőéves kezdi meg tanulmányait intézetünkben ebben a tanévben. Közülük 85 az állattenyésztési, 45 az állator­vosi és 115 a mezőgazdasági fa­kultáson képezi az előbbi évfo­lyamok utánpótlását. Barátságos, kellemes légkörben lezajló foga­dásukról külön gondoskodott az intézet vezetősége. Az évnyitás napja elsősorban az indulók ünnepe. DR. GHEORGHE SILAŞ, a Po­litechnikai Intézet prorektora: Az új egyetemi tanév megfe­lelő előkészítésével sokat foglal­kozott Intézetünk vezetősége. Kü­lönös figyelmet fordítottunk a most induló évfolyamokra, arra az 1100 elsőéves diákra, akik a mérnöki és almérnöki fakultá­sokon kezdik meg tanulmányai­kat örömünkre szolgál, hogy eb­ben az egyetemi tanévben jó év­folyamokat, erős csoportokat in­díthatunk. A felvételi vizsgák ésszerűbb megszervezése, vala­mint az első végzős 12. osztály gyakorlati bizonyítéka eredmé­nyezte ezt a magas színvonalat, amelyet szándékunkban van az egyetemi évek során mindvégig megtartani. Erre ösztönözzük diákjainkat az első iskolai napon, amikor ünnepélyes keretek kö­zött nyújtjuk át a legjobbaknak az intézet vezetősége elismerése­ként megérdemelt prémiumokat. Tanulmányi szempontból is so­kat foglalkoztunk az új tanév előkészítésével. Az almérnöki szakon előadó tanárok például külön tantervet dolgoztak ki, a­­melyet szaktárgyak szerint meg­vitatnak. Az elmúlt tanévben 49 kurzust sokszorosítottunk, ter­mészetesen, az idén ennél is töb­bet szeretnénk, hiszen intézetünk keretében mintegy 200 szaktár­gyat adnak elő, amelyek elsajá­tításához szükségesek ezek az alapvető ismereteket tartalmazó jegyzetek. Lejegyezte : Pongrácz P. Mária (Folytatás a 3. oldalon) A Banatul Állami Filharmónia nagysikerű vendégszereplése Poznanban Varsó — I. Dumitraşcu, az Agerpres tudósítója közli: A temesvári Banatul Állami Filharmónia szimfonikus zene­kara nagy sikerrel hangversenye­zett Poznanban. A vendégművé­szek Kaliszban is előadást tartot­tak. A zenekart Remus Georg­es­cu és Nicolae Boboc vezényelte, közreműködött Alexandru De­­metriad zongoraművész és Gab­riela Isac hegedű­művésznő. A román zenekar vendégsze­replése alkalmából a román szim­fonikus zene eredményeit szem­léltető kiállítás nyílt meg Poz­nanban. Külön kiállítás mutatta be a temesvári filharmónia ered­ményeit. A LEMP aktivista küldöttségének látogatása Temes megyében 1969 szeptember 29-én és 30-án a Lengyel Egyesült Munkáspárt egy aktivista küldöttsége meglá­togatta Temes megyét. A küldött­ségben részt vettek a következő elvtársak: Roman Stachurka, a LEMP KB mezőgazdasági osztá­lyának helyettes főnöke, a kül­döttség vezetője, Czeslaw Szcze­­pinski, a LEMP KB mezőgazdasá­gi osztályának instruktora, Jozef Kardys, a LEMP Opole vajdasá­gi bizottságának titkára, Boles­­law Stachowiak, a LEMP Szamo­­tuly rajoni bizottságának első tit­kára és Tadeusz Rogalszki, a LEMP Koszalin vajdasági bizott­sága mezőgazdasági osztályának főnöke. A küldöttséget fogadta Mihai Telescu elvtárs, az RKP KB tag­ja, az RKP Temes megyei bizott­ságának első titkára. Jelen volt Trifon Darie elvtárs, a megyei pártbizottság titkára. A két nap folyamán, a vendé­gek meglátogatták a temesvári Mezőgazdasági Intézetet, a rékási állami mezőgazdasági vállalatot és a billédi mezőgazdasági ter­melőszövetkezetet. Kíséretükben voltak a következő elvtársak­ Trifon Darie, a megyei pártbizott­ság titkára, Dumitru Preda és Aurel Mihuţ, a megyei pártbi­zottság bürójának tagjai. I Hírüinnnc­ssd­it jelent­­ VILÁGKÖRÜLI ÚTON AZ APOLLO-11 LEGÉNYSÉGE 1­ 5 Houston (Agerpres)­­ E Neil Armstrong, Edwin Aldrin és Michael Collins, a há- 1­5­rom amerikai holdutas hétfőn az elnöki repülőflotta egyik­­­i repülőgépén az Ellington légitámaszpontról világkörüli útra is­­ indult. Az Apollo-11 három űrhajósa felesége társaságában E 5 24 országot keres fel. Körútjuk első állomása Ciudad de E­Tt Mexico. A hét folyamán még Bogotába, Buenos Airesbe, 55 £ Rio de Janeiroba és a kanári-szigeti Las Palmasba látogat­ E­á nak el. Az űrhajósok 38 napos út után november 5-én tér­ E­d nek vissza Houstonba. NAGYEREJŰ FÖLDRENGÉS­­ AFRIKA DÉLI PARTVIDÉKÉN E Cape Town (Agerpres) — Szokatlanul nagyerejű földrengés rázkódtatta meg hét- 5­2 fő éjszaka Cape Town és Durban között Afrika déli part- £ £ vidékét. A kéregmozgás epicentruma Cape Town tartomány £ ~ északi hegyvidékén lehetett. Ez volt az utóbbi 37 évben a £ £ legerősebb földrengés Dél-Afrikában. A kéregmozgás csak­ £ £ nem teljesen megsemmisítette Tulbagh helységet, és tete- £­l­mes károkat okozott a közeli Wolseley és Ceres helységek £ 2 ben is. Az első jelentések szerint sok ember meghalt vagy B £ megsebesült. A sziklaomlás elszakított egy nagyfeszültségű S £ áramvezetéket, amiből hatalmas erdőtűz keletkezett. S­ I HUSZONÖT NAPIG A VÍZ ALATT £ Róma (Agerpres) 5 £ Tizenkét olasz búvár 25 napot töltött a víz alatt 12 és £ £ 40 méter mélység között, négy különleges helyiségben. A £ 50 helyiségeket ággyal, zuhannyal, 31 napra elegendő élelem- £ 55 mel szerelték fel. A kísérlet során tanulmányozni kívánták £ — a szervezet alkalmazkodó képességét. Amint az utólagos orv­v­r­vosi vizsgálat megállapította, a búvárok fizikai és szellemi 2­55 képességei nem szenvedtek károsodást. ÚJABB SZERVÁTÜLTETÉSI MŰTÉTEK : New York (Agerpres) 2 55 A Colorado állambeli Denver két kórházában hétfőn­­ is egyidejűleg három szervátültetési műtétet hajtottak végre. 3 . Egy szivet és két vesét ültettek át Az átültetett szervek £ is egyetlen donortól származnak. A donor és a páciensek ne- 5 é vét nem hozták nyilvánosságra. A két kórház orvosi közle- 5­­­ménye szerint a három páciens állapota a műtétek után Jd- E 55 elégítős. E ~­miiiiiiiiiii­­MiiMiMiiiiiiiiiiiiiiiiiiiimiiiiimiiimiiiiiiiiiiii­iiiiiiiMiiiiiiiii^

Next