Szabad Szó, 1971. október-december (28. évfolyam, 8274-8351. szám)

1971-11-26 / 8322. szám

Szabad Szó (Folytatás a 6. oldalon) Románjugoszláv közös közlemény •ÿJicolae Ceauşescu elvtársnak, a Román Kommu­nista Párt főtitkárának, Románia Szocialista Köztár­saság Államtanácsa elnökének a meghívására 1971. november 23-án és 24-én baráti látogatást tett Romá­nia Szocialista Köztársaságban Joszip Broz Tito elv­társ, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének elnöke. A magas rangú vendégek ez alkalommal megte­kintették Temesvár municípiumot, az Electromotor és az Industria Linii iparvállalatot, baráti beszélgetést folytattak a két vállalat munkásaival, technikusaival és mérnökeivel. A temesvári dolgozók meleg fogadtatásban részesí­tették a magas rangú vendégeket, elevenen kifejezésre juttatták a román—jugoszláv kapcsolatokat jellemző kölcsönös barátság és tisztelet érzelmeit. A látogatás folyamán Nicolae Ceauşescu, a Román Kommunista Párt főtitkára, Románia Szocialista Köz­társaság Államtanácsának elnöke és Joszip Broz Tito, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság elnöke, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetségének elnöke megbeszélést folytatott Temesváron. A megbeszélése­ken részt vettek: Román részről a következő elvtársak: Ion Gheorghe Maurer, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Ál­landó Elnökségének tagja, Románia Szocialista Köz­társaság Minisztertanácsának elnöke, Paul Niculescu- Mizil, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állan­dó Elnökségének tagja, a KB titkára, Ilie Verdeţ, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának és Állandó Elnök­ségének tagja, a Minisztertanács első alelnöke, Emil Drăgănescu, az RKP KB Végrehajtó Bizottságának tagja, a Minisztertanács alelnöke, a román—jugoszláv gazdasági együttműködési helyesbizottság román el­nöke, Corneliu Manescu, az RKP KB tagja, külügy­miniszter, Vasile Vlad, az RKP KB póttagja, az RKP KB osztályvezetője, Ion Florescu, az RKP KB póttag­ja, az RKP KB osztályvezetője, Constantin Mitea, az RKP KB póttagja, az RKP KB tanácsosa, Vasile Şandru, Románia Szocialista Köztársaság Jugoszlávia SZSZK-beli nagykövete és Gheorghe Colţ külügymi­­nisztériumi igazgató. Jugoszláv részről a­ következő elvtársak: Genial Bjedics, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság Szövetségi Végrehajtó Tanácsának elnöke, Dragoszlav Markovics, Szerbia Szocialista Köztársaság Gyűlésének elnöke, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság •* Elnökségének tagja, Sztane Dolanc, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége Elnöksége Végrehajtó Bü­­rójának soros elnöke, Mirko Tepavac szövetségi kül­ügyminiszter, a Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége Elnökségének tagja, Dusan Grigorjevics, a Szövetségi Végrehajtó Tanács tagja, a­ román—jugoszláv gazdasá­gi együttműködési vegyesbizottság jugoszláv elnöke, Iso Nyegovan, Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köz­társaság nagykövete Románia Szocialista Köztársaság­,­ban, Marko Vrhonec, a köztársasági elnök kabinet­főnök helyettese, Milos Milovszki, a köztársasági el­nök külügyi tanácsosa, Gyúró Vukolics, a szövetségi Külügyminisztérium igazgatója, Murat Agovics, a szö­vetségi­­Külügyminisztérium tanácsosa. A barátság, a szívélyesség, a teljes megértés és a kölcsönös bizalom légkörében lefolyt megbeszéléseken a két elnök véleménycserét folytatott a Románia Szo­cialista Köztársaság és Jugoszlávia Szocialista Szövet­ségi Köztársaság közötti, a Román Kommunista Párt és a Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége közötti ba­rátság és együttműködés további előmozdításáról, a nemzetközi kapcsolatok időszerű kérdéseiről, valamint a nemzetközi kommunista és munkásmozgalom kér­déseiről. Tájékoztatták egymást a két ország eredmé­nyeiről, sikereiről és jövőbeli fejlődéséről és vélemény­­cserét folytattak Románia és Jugoszlávia tapasztalatá­ról a szocializmus építésében. I. Nicolae Ceauşescu és Joszip Broz Tito elnökök rendkívüli megelégedéssel emelték ki, hogy a hagyo­mányos román—jugoszláv barátság, amely a két or­szág népeit összefűző történelmi kapcsolatokon és a nemzeti függetlenségért, a társadalmi haladásért vívott­­ közös harcukon épül, ma, amikor Románia és Ju­goszlávia a szocialista társadalmat építi, szüntelenül és sokoldalúan virágzik. Úgy értékelték, hogy az 1970. november 3-án és 4-én lezajlott Brdo-Kranj-i találkozó óta, Románia Szocialista Köztársaság és Jugoszlávia Szocialista Szö­vetségi Köztársaság, a Román Kommunista Párt és a Jugoszláviai Kommunisták Szövetsége közötti kétol­dalú együttműködés bővült és tartalmilag gazdago­dott; intenzívebbek és gyümölcsözőbbek lettek a két párt és kormány, az intézmények, párt- és állami, tár­sadalmi és gazdasági szervek és szervezetek közötti találkozók és véleménycserék. Ezt az együttműködést, amely híven tanúsítja a két szuverén szocialista or­szág teljes jogegyenlőségét és jószomszédságát, a ma­gas fokú kölcsönös megértés, bizalom és tisztelet jel­lemzi. A két ország együttműködése jelentős eredménye­ket ért el politikai, gazdasági, kulturális, műszaki-tu­dományos téren, közlekedési, konzuli és határövezeti, mezőgazdasági, vízgazdálkodási, turisztikai, egészség­­védelmi és más területeken. Újabb egyezményeket, szerződéseket és más kétoldalú megállapodásokat kö­töttek. Úgyszintén jelentős haladást értek el a tömeg- és társadalmi szervezetek, a helyi párt- és állami szervek közötti közvetlen együttműködés fejlesztésé­ben. A két elnök ajánlotta ezeknek az együttműködé­si formáknak a bővítését, amelyek hivatottak hozzá­járulni a kölcsönös jobb megismeréshez és közeledés­hez.Nicolae Ceauşescu elnök és Joszip Broz Tito elnök megkülönböztetett nagyrabecsüléssel állapította meg a gazdasági kapcsolatok fejlesztésében és sokrétű kié­pítésében elért eredményeket és kidomborította: az árucsere magas fokú növekedése — ami 1972-ben kö­rülbelül 150 millió dollárra rúg, vagyis meghaladja a hosszúlejáratú kereskedelmi egyezményben 1975-re megjelölt szintet —, termelési kooperáció és szako­sítás számottevő bővítése, a román—jugoszláv bank­­konzorcium megalakításáról szóló megállapodás, va­lamint a műszaki-tudományos együttműködés stabili­tást kölcsönöz a gazdasági kapcsolatoknak, kedvező feltételeket teremt ezek szüntelen, sokoldalú fejlesz­téséhez. A két elnök nagy megelégedéssel nyilatkozott ar­ról, hogy a vaskapui hidroenergetikai és hajózási rendszer közös építési munkálatai zárószakaszba lép­tek, s nagyrabecsüléssel szólt a román és jugoszláv munkások, technikusok és mérnökök, vagyis azok te­vékenységéről,­­ akik hozzájárultak e nagy objektum — a sikeres együttműködés és jószomszédság példája — határidő előtti megvalósításához. A hatalmas objek­tum nagy jelentőségű a két ország nemzetgazdasága szempontjából és gyökeresen javítja a hajózási viszo­nyokat a Duna e szektorában. A két elnök az objek­tum jelentőségét hangsúlyozva megállapodott, hogy részt vesz a munkálatok befejezése alkalmából ren­dezendő, 1972 tavaszára előirányzott ünnepségen. A két elnök kedvezően vélekedik arról, hogy a két ország érdekelt szervei és szervezetei folytassák tevé­kenységüket a Duna közös hidroenergetikai potenciál­jának további komplex kiaknázására. Nicolae Ceauşescu elnök és Joszip Broz Tito elnök, pozitívan értékelve az eddigi eredményeket hangsú­lyozta, még vannak hasznosítható lehetőségek a ro­mán—jugoszláv együttműködés fokozására, gazdagítá­sára és fejlesztésére. Külön kidomborították a gazda­sági kapcsolatok további kiépítésének jelentőségét és rámutattak, hogy a két ország kormánya, a román— jugoszláv gazdasági-együttműködési vegyesbizottság, a gazdasági vállalatok és szervezetek — amelyeknek ed­digi munkájáról nagy elismeréssel nyilatkoztak — ku­tassák fel a gazdasági, tudományos és műszaki együtt­működés bővítésének újabb lehetőségeit, különöskép­pen a termelési kooperáció és szakosítás bővítésének újabb lehetőségeit olyan területeken, mint: petroké­­mia, gépipar, elektronika, automatika, a nyersanyag­alap bővítése stb. A két elnök ugyanakkor kidomborította annak szükségességét, hogy a tudományos, műszaki és kultu­rális intézmények és szervezetek közötti, a sajtószer­vek és más tömegtájékoztató eszközök közötti kapcso­latok és együttműködés fejlesztésével és fokozásával, valamint az ezek közötti közvetlen kapcsolatok erősí­tésével elmélyítsék a két ország népes szellemi érté­keinek és más eredményeinek kölcsönös megismerését. Ugyanakkor leszögezték, hogy újabb intézkedéseket kell tenni a határövezeti kapcsolatok fokozására, kü­lönös figyelmet szentelve a Vaskapu vidékének ren­dezése és turisztikai hasznosítása érdekében folyó együttműködésnek. II. A jelenlegi nemzetközi helyzettel kapcsolatos véle­ménycsere során ez alkalommal is kidomborították a két fél álláspontjának és nézeteinek azonosságát vagy nagy közelségét a nemzetközi kapcsolatok lényeges kérdéseiben. Úgyszintén megállapították azoknak az alapvető álláspontoknak és­ értékeléseknek időszerű jellegét, amelyeket a két elnök Brdo-Kranj-i találko­zása alkalmából kiadott közös közlemény tartalmaz. Nicolae Ceauşescu elnök és Joszip Broz Tito elnök újból megerősítette Románia Szocialista Köztársaság­nak és Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság­nak azt az elhatározását, hogy a függetlenség, a szu­verenitás, a jogegyenlőség, a kölcsönös előny, a bel­­ügyekbe való be nem avatkozás és a kölcsönös tiszte­let elvei alapján fejlesztik baráti és sokoldalú együtt­működési kapcsolataikat az összes szocialista orszá­gokkal, a világ többi államával, függetlenül társadalmi rendszerüktől, hogy a jövőben is elősegítik a béke megvédését és erősítését, a nemzetközi kérdések békés megoldását, az államok közötti enyhülés és megértés megszilárdítását. A két fél megelégedéssel állapítja meg, hogy a je­lenlegi nemzetközi helyzetben egyre erőteljesebben ér­vényesülnek a szocializmus, a demokrácia és a béke erői, a népeknek és országoknak az a törekvése, hogy megtartsák és erősítsék nemzeti függetlenségüket, hogy csökkentsék a fejlődő és a fejlett országok kö­zötti különbséget, a törekvés az egyenjogú nemzetközi megértésre és együttműködésre, egyre erőteljesebben érvényesül az imperializmus, a kolonializmus, a neokolonializmus ellen, az agresszió, az uralom és a más államok belügyeibe való beavatkozás politikája ellen. Nicolae Ceauşescu elnök és Joszip Broz Tito elnök megállapítja, hogy az utóbbi időben fokozódtak a köz­vetlen kontaktusok és véleménycserék különböző or­szágok állam- és kormányfői között, ami hozzájárul az enyhülés előmozdításához, a nemzetközi kapcsola­tok normalizálásához, és lehetőségeket tár fel az idő­szerű nemzetközi problémák békés megoldására, az államközi együttműködés további fejlesztésére. A két elnök kifejezte meggyőződését, hogy a világ időszerű problémáinak megoldásában aktívan részt kell venni­ük az összes nagy, közepes és kis országoknak; ez ha­tékony út a béke biztosításához és erősítéséhez, a nem­zetközi együttműködés előmozdításához és az összes népek jogos érdekeinek megvédéséhez. A két elnök megelégedéssel hangsúlyozta, hogy szüntelenül fejlődik az európai államok közötti enyhü­lés, együttműködés és megértés folyamata, amihez Románia Szocialista Köztársaság és Jugoszlávia Szo­cialista Szövetségi Köztársaság aktívan hozzájárul. Úgy véli, hogy a határok végleges jellegének és sért­hetetlenségének elismerése, valamint az összes európai államok területi épségének tiszteletben tartása e folya­mat elengedhetetlen előfeltétele. A két fél kifejezte meggyőződését, hogy a Szovjetu­nió és az NSZK, valamint a Lengyel NK és az NSZK közötti egyezmény küszöbön álló ratifikálása kedvező­en befolyásolja a helyzet pozitív alakulását Európában. Ehhez hozzájárul a Nyugat-Berlinnel kapcsolatos e­­gyezmény, az NDK és az NSZK közötti tárgyalások, valamint a CSSZK és az NSZK közötti tárgyalások. A felek jelentőséget tulajdonítanak továbbá a két német állam kapcsolatai normalizálásának, annak, hogy mindkettő teljes joggal részt vegyen a nemzetközi é­­letben és a nemzetközi szervezetekben. Nicolae Ceauşescu elnök és Joszip Broz Tito elnök úgy véli, létrejöttek a feltételek az európai biztonsági és együttműködési konferencia összehívásának intenzí­vebb előkészítésére, amely konferencián — az előké­szítés és a lefolytatás összes fázisaiban — egyenlő jo­gokkal vegyenek részt az összes európai országok, va­lamint az USA és Kanada. A két fél egyetért azzal, hogy minél hamarabb és feltételek nélkül meg kell kezdeni a sokoldalú tanácskozásokat Helsinkiben a konferencia egybehívásával kapcsolatos konkrét kér­dések megvizsgálására, mert meggyőződésük, hogy ez a konferencia elősegíti egy olyan európai biztonsági rendszer felépítését, amely hatékonyan garantálja az összes európai államok békéjét, függetlenségét és szu­verenitását, valamint az együttműködést a jogegyenlő­ség alapján. Abból a meggyőződésből kiindulva, hogy a béke és a stabilitás Európában oszthatatlan, üdvözölve és tá­mogatva azokat a jelenlegi pozitív törekvéseket, ame­lyek a balkáni kapcsolatok fejlesztésére irányulnak, a két fél úgy véli, hogy a kétoldalú és sokoldalú egyen­jogú együttműködés további erősítése, kormány- és nem kormányzati szinten, az összes balkáni államok közötti megértés, bizalom és kölcsönös tisztelet továb­bi erősítése — amelyet Románia és Jugoszlávia béke­szerető tevékenységével és politikájával elősegít — je­lentős hozzájárulás lenne a kontinensen végbemenő jelenlegi pozitív folyamatokhoz, a balkáni kapcsola­tok, a barátság, a jószomszédság és az együttműködés meghonosításához és megszilárdításához, e térségnek atommentes övezetté való átalakításához. A két fél újból kinyilvánította teljes szolidaritását és aktív támogatását azon hősi harc iránt, amelyet Vietnam népe és a többi indokínai nép vív az ameri­kai agresszió ellen. A felek úgy vélik, hogy az indo­kínai háború megszüntetése érdekében haladéktalanul vissza kell vonni az USA-nak és szövetségeseinek ösz­­szes csapatait Dél-Vietnam, Laosz és Kambodzsa te­rületéről, ami megteremtené a feltételeket a politikai megoldáshoz a vietnami, laoszi és khmer nép érdekei­nek és akaratának megfelelően. A felek határozottan támogatják Dél-Vietnam ideiglenes forradalmi kormá­nyának hét pontból álló javaslatait, mert meggyőző­désük, hogy ezek a javaslatok reális alapot képeznek a békés, méltányos megoldás megtalálásához. Kifejezve aggodalmukat a közel-keleti válság elhú­zódásával kapcsolatosan, a két fél úgy véli, hogy a Biztonsági­­Tanács 1967. november 22-i határozata reá­lis alap a konfliktus politikai rendezésére. Ugyanak­kor, a felek véleménye szerint a közel-keleti tartós béke megteremtéséhez meg kell oldani a palesztinai kérdést a palesztinai­ lakosság óhajának és nemzeti törekvéseinek megfelelően. A két fél aggodalommal állapítja meg, hogy India és Pakisztán feszült viszonya, beleértve a menekültek kérdését is, veszély forrása a békére nézve. A felek remélik, hogy sikerül olyan békés megoldást találni, amely elvezet az övezetben fennálló viszonyok norma­lizálásához, a béke érdekében. Kidomborították az el nem kötelezett országok sze­repét, amely országok hovatovább a függetlenségért, a nemzeti felszabadulásért, a fejlődő országok gazda­sági haladásáért, az államok közötti egyenjogú kap­csolatok előmozdításáért, a nemzetközi légkör javítá­sáért, a társadalmi haladásért, a népek közötti béké­ért és együttműködésért folytatott küzdelem hatalmas erejeként jelentkeznek. Nicolae Ceauşescu elnök és Joszip Broz Tito elnök a megbeszélések során ismét hangsúlyozta, hogy az ál­talános és teljes leszerelés, a nukleáris és konvencio­nális leszerelés megvalósítása továbbra is a nemzet­közi közösség megkülönböztetett fontosságú és idő­szerű feladata marad, s hogy a leszerelési tárgyalások eddigi eredményei — noha pozitíven értékelt nemzet­közi egyezmények születtek ilyen irányban — nem felelnek meg a népek várakozásának, annál is inkább, mert folytatódik a fegyverkezési hajsza, beleértve a föld alatti nukleáris kísérleteket is. A két elnök úgy véli, a pusztító nukleáris háború veszélye kiküszöbölésének egyetlen útja eltiltani az a­­tomfegyverek használatát, megszüntetni e fegyverek gyártását és teljesen megsemmisíteni a felhalmozott készleteket, aminek elsődleges fontosságot kell tulajdo­nítani. Úgyszintén intézkedni kell a bakteriológiai és vegyi fegyverek, az összes tömegpusztító eszközök tel­jes eltiltásáról. Románia Szocialista Köztársaság és Jugoszlávia Szocialista Szövetségi Köztársaság síkraszáll gyakorlati leszerelési részintézkedések megvalósításáért, mint pél­dául: az összes államok katonai költségvetésének be­fagyasztása és csökkentése; lemondás a más államok területén rendezett hadgyakorlatokról, újabb katonai támaszpontok, újabb nukleáris fegyverek idegen te­rületre való telepítésének eltiltása; idegen katonai tá­maszpontok felszámolása, a csapatok visszarendelése a nemzeti határok mögé; atommentes övezetek kialakí­ 5. oldal

Next